Ritkán gondolunk bele abba, hogy a társasági jog és a piacgazdaság rendszerváltást követő robbanásszerű térnyerése nem valósulhatott volna meg a gazdasági társaságok és a piaci élet szereplőiként felmerülő más jogi személyek korszerű nyilvántartási rendszere nélkül. A társasági törvény hatályba lépésével meginduló társaságalapítási láz nyomán százezres számban alakuló cégek bejegyzése, és a már létező egyesülések modern cégformákba történő átalakulása, valamint a rendszerváltást követő privatizációs gazdasági változások regisztrációja a cégbíróságokra nagy terhet rótt. Ezen folyamatok lekövetésének szükségszerűsége a modern igényeknek meg nem felelő archaikus - papíralapú - nyilvántartási rendszer "leváltását" és egy jóval korszerűbb, elektronikus nyilvántartási rendszer létrehozását igényelte. A rendszerbe természeténél fogva kódolva van az állandó továbbfejlődés szükségszerűsége: új elektronikus - részben automatikus - eljárások bevezetése mellett a rendszer új nyilvántartásokra történő kiterjesztése, továbbá összekapcsolása részben az uniós, részben más nemzetközi nyilvántartásokkal.
We rarely think about the fact that the explosive growth of company law and the market economy following the regime change could not have been realized without a modern registration system for business companies and other legal entities emerging as actors in market life. The registration of hundreds of thousands of companies, the transformation of existing mergers into modern company forms, as well as the registration of economic changes following privatization after the regime change, put a heavy burden on the company courts. The necessity of facilitating these processes required the "replacement" of the archaic - paper-based - registration system that did not meet modern needs, and the creation of a much more modern, electronic registration system. By its very nature, the system is encoded with the necessity of constant improvement: in addition to the introduction of new electronic - partly automatic - procedures, the system has extended to include new registers and connected partly with the EU and partly with other international registers.
A "nem éppen szobatudós"[1] emlékére egy nem éppen tudományos igényű rendhagyó áttekintést szeretnék adni a gazdasági társaságok és a jogi személyek nyilvántartásáról.
A "Mestert", vagy a "Főnököt" - ahogyan mi egymásközt kicsit szemérmesen és némileg csipkelődve - Sárközy Tamást szólítottuk, a társasági jog atyjának szokás nevezni. Ritkán gondolunk bele abba, hogy a társasági jog és a piacgazdaság rendszerváltást követő robbanásszerű térnyerése nem valósulhatott volna meg a gazdasági társaságok és a piaci élet szereplőiként felmerülő más jogi személyek korszerű nyilvántartási rendszere nélkül.
Kevesen tudják, hogy Sárközy Professzor, noha az eljárásjog nem tartozott kedvenc szakterületei közé, de mivel a társasági jog értelemszerűen mindig együtt mozgott a cégjoggal, a társasági jog kodifikációja nem volt elválasztható a cégjogétól, Sárközy Tamás így nem csak a társasági jognak, hanem a cégjog időnkénti felülvizsgálatának, korszerűsítésének, ezzel a modern cégjog megalkotásának is vezéregyéniségei közé tartozott. A jogi személyek nyilvántartásának mai állapota és a jövőben megvalósulható rendszere az ő elképzeléseit (is) tükrözi. Életművében nem elhanyagolható helyen áll a cégnyilvántartási rendszer fejlesztése fölötti bábáskodás, az aktuális kodifikációs munkálatok vezetése. 1989 előtt is voltak az állami és a szövetkezeti szektorba tartozó gazdálkodó szervezeteken kívüli, a "maszek" - vagyis a fiatalabbak kedvéért: a magánszektort - képviselő vállalkozások, a gazdasági munkaközösségek (gmk) és a vállalati gazdasági munkaközösségek (vgmk), és volt jó néhány - többnyire külföldi indíttatású - részvénytársaság is, mint a Svéd Golyóscsapágy (SKF) Rt., amely valami különös okból túlélte a szocialista mindent elborító államosításokat, és voltak "régi vágású" közös vállalatok és egyesülések is, különösen a '70-es, '80-as években.
Ezeknek a szervezeteknek a rendkívül kezdetleges papír alapú nyilvántartásait a megyei szintű bíróságok vezették, azonban a bírósági szervezeten belül e részlegek marginális jelentőséggel is alig bírtak, e nyilvántartási részlegek és az általuk végzett feladat szakmai presztízse a hajdani bírósági hierarchiában rögtön a "portás után" kezdődött. Emlékszem, különféle kineve-
- 20/21 -
zési ígéretekkel vettek rá például Pest megyében egy-egy rátermettebb fogalmazót, hogy ideiglenesen vállalják a cégnyilvántartás vezetését. Munkájukat nem könnyítette érdemi jogszabályi támasz, nem volt kitől ellesni a tudást, a jó gyakorlatokat, a maguk elképzelései szerint vezetgették a nyilvántartási könyveket, melyeknek "archaikus" állapota és a mögöttes iratanyag kusza halmaza a rendszerváltást követő cégnyilvántartási törekvések elé komoly ballasztként tornyosult. Ily módon az újjászerveződő nyilvántartási részlegek számára már induláskor adva volt egy áttekinthetetlen, restanciákkal küzdő iratanyag, amelyben szinte lehetetlen volt biztonságosan eligazodni.
A társasági törvény, az 1989. évi I. törvény hatályba lépésével meginduló társaságalapítási boom nyomán százezres számban alakuló cégek bejegyzése, és a már létező gmk-k, vgm-k közös vállalatok és egyesülések modern cégformákba történő átalakulása szintén a frissen megszervezett - és marginális helyzetéből fontos bírósági szereplővé átlényegült - cégbíróságok nyakába szakadt. A társaságalapítási boom-ot jól szemlélteti néhány meggyőző korabeli statisztikai adat[2]: a gazdálkodó szervezetek száma 1989 és 1990 között, mindössze egy év alatt megkétszereződött, amit egyértelműen a gazdasági társaságok megjelenése, és számuk rohamos növekedése okozott; a KSH-s források 1988 végén 451 kft.-t jegyeznek, melyek száma 1989 végére megtízszereződött (4485), majd 1990 végére már 18 317-re nőtt; a részvénytársaságok száma is megsokszorozódott 1988 és 1990 között, 1988-ban mindössze 116 részvénytársaság működött, 1989-re számuk ennek közel háromszorosa (mintegy 300), 1990 végén pedig közel 650 (a pontos adatok szerint 646).[3] Ezek a folyamatok az addiginál jóval korszerűbb nyilvántartási rendszert igényeltek.
Emlékszem, a rendszerváltáskor hatályos cégnyilvántartási jogszabály például olyan - ma már valószínűtlennek ható - kitételeket tartalmazott, hogy a cégjegyzékből törölt cég adatait a nyilvántartó óriási lajstromkönyvben piros irónnal, rézsútos vonallal úgy kell áthúzni, hogy a bejegyzések szövege továbbra is olvasható maradjon. A cégek névmutatója eredetileg is kezelhetetlenül nagyméretű és súlyukat tekintve is robusztus könyvekből állt, és persze a rengeteg újonnan alakult cég miatt számosságuk is módfelett megszaporodott.
A meglévő, elavult nyilvántartási rendszert egyéb terhek is sújtották. A rendszerváltásnál a cégnyilvántartás alanyai közé kerültek a vállalatok, leányvállalatok és a különféle szövetkezetek is; teherautónyi ezzel kapcsolatos cégirat befogadására volt szükség a kisebb cégbíróságokon is, ahol - sok helyütt - mindemellett még a civil szervezetek nyilvántartását is vezették, persze külön nyilvántartási rendszerben. A bírósági vezetők ugyanis - alig ismerve a cégbíróságok tevékenységét - a cégbírákat még számos egyéb bírósági feladattal is ellátták a cégnyilvántartási teendőkön kívül.
Hatalmas feladatot rótt a nyilvántartó bíróságokra a rendszerváltást követő, először spontán, majd az első átalakulási törvénnyel bekövetkező szabályozott privatizációs gazdasági változások regisztrációja. A privatizáció problematikája Sárközy Tamás életművében szintén kitüntetett helyet foglalt el, ennek hajtásait és vadhajtásait számos írásában, előadásában boncolgatta[4]. A cégnyilvántartást persze súlyosan érintették ezek a folyamatok, a cégbírói kar (néha hivatalos szerepkörén túllépve) igyekezett - több-kevesebb sikerrel - gátat szabni az észlelhető gyanús eseteknek, mindezt a meglehetősen hektikus, felfokozott társadalmi-, politikai érdeklődés közepette. A privatizációra a piacgazdaság kialakulásához nyilvánvalóan szükség volt, hiszen az állam közel 70%-os részesedéssel vett részt a gazdasági szférában, az állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezetek magánosítása érthetően célravezetőbb volt, ha nem üzemeket, gyáregységeket vagy azok részeit értékesítik, hanem az életképes gazdálkodó szervezeteket kft-vé vagy rt-vé alakítva, azok üzletrészét, részvényeit adják el. Persze, noha "lovasnemzet" vagyunk, a ló hátán ritkán sikerül megülnünk, mindig egyik vagy másik oldalra csúszunk, vagy a ló hasa alól nyilazgatunk. A privatizációt meglehetősen túlhajszoltuk, ennek ékes bizonyítéka, hogy a Szegedi Csillagbörtön és a többi büntetésvégrehajtási intézet is kft. lett, sőt a privatizációs őrület nem kímélte a stratégiai jelentőségű ágazatokat sem, ezeknek a magánosítása is végbement (azzal a felkiáltással, hogy az állam rossz gazda, és különben sincs pénz a "kasszában" a szükséges fejlesztések, beruházások elvégzésére). Riasztó példaként megemlítem, hogy még az állami hadiipar is döntően magánkézbe került. Privatizálták a repülőgépgyárat, és a köztudottan hadiüzemnek számító ISG (Ipari Szerelvény- és Gépgyár) lehetséges vevői között egy közismert táncdalénekesnő és baráti köre is felvetődött, noha kétségtelen, hogy végül nem ők vették meg az üzemet.
A privatizáció gyakran vitatott értékeléséhez csak annyit, hogy ezek a folyamatok számos hasonlóságot mutatva játszódtak le a világon mindenütt, a problémák jól kitapinthatóan azonosak a világ összes államánál, amely privatizációra adta a fejét Angliától Japánig. Az is világszerte tapasztalható, hogy a ballasztjaiktól ily módon megszabadult államok idővel rájönnek, hogy az aranyrészvénnyel sem mindig lehet megoldani a problémákat, és a túlhajtott privatizációt általában egy sokkal szolidabb, szemérmesebb visszaállamosítási folyamat szokta követni, legalább a stratégiai fontosságú területeken.
Az tehát egyértelmű volt, hogy ezt a modern igényeknek meg nem felelő archaikus nyilvántartási rendszert újra kell fogalmazni, és a lehető leggyorsabban elektronizálni kell[5].
A cégbíróságok helyzetére, "hab a tortán", hogy 2008-ig a cégek mérlegeiket a cégbíróságokra mint hiteleshelyekre voltak kötelesek - papír alapon! - benyújtani, hogy ott a nyilvános cégiratok között azokat bárki megtekinthesse. Ez azzal járt, hogy a cégbírósági iroda szálanként iktatva a benyújtott mérlegeket, azokat lepecsételve érkezésüket a lajstromba bevezette, a mérlegekre az ügyszámot ráírta, majd előkeresve a cég aktá-
- 21/22 -
ját, abba a mérleget behelyezve az aktát előbbi lajstrom szerinti helyére tette.
Könnyen elképzelhető, micsoda feladatot jelentett, mikor az ország második legnagyobb cégbíróságán adott év májusában több, mint negyven zsák mérleg érkezett egyetlen nap alatt csak postán, a személyes beadásokat nem számítva. A személyes beadások nagyságrendjét jelzi például, hogy a fenti postai érkezéseken túl a mérlegleadással érintett napokon a Pest Megyei Cégbíróság Rózsa utcai irodájának ajtajától a Köröndig állt a sor. Erre azok, akik akkoriban jelöltként dolgoztak, még valószínűleg jól emlékeznek. A teher pedig minden cégbíróságon - arányait tekintve - ilyen elképesztő méretű volt. Történt mindez úgy, hogy a cégbíróságnak semmi érdemi feladata nem volt a mérlegekkel, mivel azok ellenőrzése nem cégbírósági, hanem adóhatósági feladat volt.
Az volt az elképzelés, hogy a hiteles cégiratokat őrző cégbíróságnál az egyéb cégiratok között megkaphatják a szükséges nyilvánosságot a mérlegek is, azonban a mérlegek naprakész kezeléséhez a cégbíróságok dolgozói állománya megfeszített munka mellett is elenyészően kevés volt.
Így fordulhatott elő - sajnos igen gyakran -, hogy ha valaki júniusban látni szerette volna egy cég mérlegét, azt kellett mondjuk pironkodva, hogy jöjjön vissza november közepe felé, addigra talán sikerül a mérlegeket iktatni és a megfelelő aktában elhelyezni, s így kérésre előtalálni a kért beszámolót.
Mindebből nyilvánvaló, hogy a lassú cégbírósági ügymenet az iratok, céginformációk nyilvánosságát és közhitelességét kérdőjelezte meg, és vitathatatlanul fékezte a gazdaság működését. Nyilvánvalóvá vált, hogy az elektronizálás nem odázható, azt némi fokozatossággal ugyan, de mielőbb be kellett vezetni (ez 2005-től érdemben el is indult)[6].
Az elektronizáció bevezetése során komoly akadályt jelentett az ismertetett körülmények miatt elképzelhetetlenül óriásivá vált cégbírósági ügyhátralék. A közhiteles, naprakész nyilvántartási cél elérhetetlen olyan körülmények között, amikor közel egy év - jó esetben! - egy alapítás bejegyzése, olyannyira, hogy a magyar társasági jogban ezért kellett meghonosítani az előtársaság jogintézményét, hiszen a frissen létrejövő vállalkozás már indulásnál tönkremegy, ha a konstitutív bejegyzéssel és a működés megkezdésével be kell várnia az egy-másfél évig tartó bejegyzési folyamatot, sőt, ha jogorvoslati eljárásra is sor került, akár ennél többet is.
Számos okból azonban - s ebben szerepet játszott az is, hogy az akkori bírósági vezetők egy része (tisztelet a kivételnek) nem fogta fel a modern idők követelményeit - a cégbíróságok jelentéktelenségét továbbra is kiindulási alapnak tekintve, jó ideig megtagadták a cégbíróságok eredményesebb munkájához szükséges "pénzt, paripát, fegyvert". Miután azonban ez az áldatlan nyilvántartási helyzet már kezdett a gazdasági élet gátjává válni, végre beindulhatott egy szigorúan ellenőrzött, de rendkívül költséges cégbírósági hátralékfeldolgozási kampány, amelynek keretében a cégbíróságokon szolgálatot teljesítő kollégák "portástól a bírákig" - szó szerint - éjt nappallá téve véglegesen feldolgozták a hatalmas mennyiségű bejegyzési és változásbejegyzési ügyhátralékot. Az ügyhátralékot sikeresen erodáló kampány érezhető feszültséget keltett a cégbíróságok és az összes többi bírósági ügyszak közt, mert e munkát a "cégesek" - ugyan garantáltan a hivatalos napi munkaidejükön túl, de így - valóban tisztes ellenszolgáltatásért végezték. Cserébe vitán felül hatalmas teljesítményt nyújtottak: egy év alatt naprakésszé vált a cégbírósági nyilvántartás, megkezdődhettek a nagyobb szabású informatikai fejlesztések.
A mérleg-beszámolók nyilvántartásának ügyében is előrelépés történt. Nyilvántartásuk oda került, ahová való: az adóhatóságokhoz, és hamarosan ott is elektronikussá vált.
Ezen folyamatok eredményeképpen 2006-ra megfogalmazódott a rendkívül gyors, mégis ellenőrzött körülmények között történő bejegyzési és változásbejegyzési eljárások igénye[7]. A megújult szabályozás szerint a kötelező jogi képviselet mellett az ügyvéddel/kamarai jogtanácsossal eljáró, hosszadalmas papír alapú kommunikáció helyett a kapcsolattartás teljes körűen elektronikussá vált. Az egyszerűsített társaság alapításhoz kialakított jogszabályi blankettaszerződések, az aránylag korrekten és egységesen megszabott csatolandó mellékletek törvényi katalógusai, az egy napos egyszerűsített cégbejegyzés, de az általános bejegyzési eljárás tizenöt munkanapos időtartama[8] is olyan progresszív megoldás, hogy a közelmúltban implementált uniós Digitális Irányelv[9] miatt alig kellett korrekciót végrehajtani a cégjogi szabályozásban[10].
Mára elmondható, hogy a cégnyilvántartás lényegében zökkenőmentesen és gyorsan, profi módon működik. Az utóbbi években azonban felmerült a további elektronizálás igénye, ami jótékonyan összesimult a Ptk. hatálybalépésével összefüggő szükséges változásokkal, vagy az uniós fejlődési trendek által diktált kihívásokkal[11]. Már a 2019-ben nekiindult, majd félbeszakadt - egyébként Sárközy Tamás által vezetett - kodifikációs folyamat is automatizált eljárásokat, szélesedő elektronikus folyamatokat kívánt meghonosítani a cégnyilvántartásban[12]. Már ekkor szóba került Sárközy Professzor - és több más prominens személy - vágya, hogy a jogi személyek nyilvántartása egységesüljön[13], a cégek, a civil szervezetek, a törzskönyvi jogalanyok és más jogi személyek adatai is egy nyilvános, közös, közhiteles nyilvántartásból legyenek megismerhetőek.
Erre akkor nem volt lehetőség, de a cégnyilvántartás fejlesztése nem állt le. Mára bekövetkezett a bűnügyi nyilvántartással, a pénzmosási és a terrorizmuselhárítási uniós nyilvántartással, a személyiadat- és lakcím-nyilvántartással való összekapcsolás, az uniós BRIS rendszerrel való összekötés; szaporodott az automatikus eljárások száma, és több szempontból - ezeknek köszönhetően - könnyebbé vált a cégek és képviselőik helyzete.
Elfogadták, törvénybe iktatták az egységes jogi személy nyilvántartási rendszer új szabályait[14], melyben
- 22/23 -
most már a jogi személyek - a cégek, a civil szervezetek, egyéb jogi személyek és a törzskönyvi jogalanyok - közös nyilvántartási szabályai is megfogalmazást nyertek. Azt hihetnénk, hogy ezzel Sárközy Tamás nyilvántartási rendszert érintő vágyai is - poszthumusz ugyan -, de teljesültek. Sajnos a helyzet ennél sokkal lehangolóbb. Hiába volt - és van - meg minderre az állami akarat, hiszen a több, mint hetven féle jogi személy nyilvántartás az állam számára is áttekinthetetlen, hátrányos. Nem valószínű azonban, hogy a COVID-járvány és a háborús körülmények gerjesztette pénzügyi-gazdasági válság következtében mód lenne olyan horribilis informatikai beruházásra, melyet az egységes jogi személy nyilvántartás megvalósítása igényelne.
Úgy hiszem, - és ez a magánvéleményem -, hogy a jogi személyek nyilvántartásáról és a nyilvántartási eljárásról szóló 2021. évi XCII. törvény 2023. júliusában nem fog hatályba lépni. A tervezett nyilvántartási rendszerből legfeljebb a cégek és a civil szervezetek nyilvántartási rendszerének egységesítése valósulhat meg az elkövetkező években, az egységes, többi jogi személyre is kiterjedő nyilvántartási rendszer terve pedig délibábként visszakerül újra a horizontra.
Addig a hatályos cég- és civil nyilvántartási rendszer szükség szerinti korrekcióival kell továbbra is együtt élnünk, nem veszítve el a reményt, hogy előbb-utóbb jobb idők következnek - hiszen az elmúlt több, mint harminc év meg-megtorpanó, de újra továbblendülő fejlődése is ezt mutatja. Akkor majd ismét elő lehet venni az egységes nyilvántartási rendszer terveit. Sárközy Professzor odafentről drukkol nekünk! ■
JEGYZETEK
[1] Lásd ifj. Korsós Antal: Nem éppen szobatudós - Sárközy Tamás. Mozgó Világ 2002/7., Ifj. Korsós Antal: Nem éppen szobatudós, In. ifj. Korsós Antal: Jogászportrék, Helikon, Budapest, 2002. 196-237.
[2] A társasági jogi szabályozás gazdaságszerkezeti, piaci hatásának statisztikájáról lásd Pázmándi Kinga: A társasági jog gazdasági környezete, viszonya a kapcsolódó jogterületekkel Gazdaság és Jog, 2019/3., 14-20.
[3] Pázmándi: i. m. (2. vj.) 15.
[4] A teljesség igénye nélkül: Sárközy Tamás: Az új privatizációs törvény egyes jogdogmatikai problémáiról Jugtudományi Közlöny 1996/11-12., Sárközy, Tamás: A privatizáció joga Magyarországon (1989-1993). Akadémiai Kiadó, Budapest 1993., Sárközy Tamás: Rendszerváltozás és a privatizáció joga. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1997., Sárközy Tamás: A privatizáció jogi szabályozása Magyarországon 1988-2004. ÁPV Rt. Budapest, 2005., Sárközy Tamás: A korai privatizációtól a késői vagyontörvényig. Az állami tulajdon jogának fejlődése. HVG-ORAC, Budapest, 2009., Sárközy Tamás: A privatizáció modelljei Közép-Kelet-Európában.
In: Láng István - Burucs Kornélia - Pannonhalmi, Kálmán (szerk.): Akadémia, a nemzet tanácsadója: Tanulmánykötet Glatz Ferenc 70. születésnapjára. MTA TK, Budapest, 2011. 373-383.
[5] A szabályozás történetéről, a változások fő irányairól lásd többek közt Sárközy Tamás: A társasági és a cégjog felülvizsgálatának alapelveiről. Gazdaság és Jog, 1996/12. 3-8., Wellmann György: Készül az új cégjog. Cégvezetés, 1997/2. 60-61., Eperjesi Zoltán: A cégjog történeti fejlődése Gazdaság és Jog, 2019/2., 18-22.,
[6] Gadó Gábor: A társasági és a cégjogi szabályozás továbbfejlesztésének irányai Gazdaság és Jog, 2000/7-8., 3-19., Gál Judit: A cégeljárás újdonságai. Céghírnök, 2001/9., 3-6., Makai Katalin - Tamáné Nagy Erzsébet: A cégtörvény újraszabályozására vonatkozó, koncepcionális jellegű változást jelentő javaslatok Gazdaság és Jog, 2004/7-8., 17-24., Zámbó Ágnes: Az elektronikus cégeljárás bevezetésének kérdései I.-III. Céghírnök, 2005/9.-10-11., Sárközy Tamás: Merre tovább társasági jog? - A cégtörvény módosítása után. Gazdaság és Jog 2007/9., 3-6., Kollár Pál - Rim Zsuzsanna Dorina: A cégeljárás múltja és jelene: a szabályozás háttere és gyakorlati problémái Magyar Jog, 2008/3., 158-167. Utóbbi írás egyik alcíme Sárközy Tamást idézve így összegzi a szabályozási fejlemények irányát: "Primitivizálódás a hatékonyság érdekében." Kollár-Rim i. m.
[7] Lásd erről többek közt Gál Judit: Az új Ctv. alkalmazásával kapcsolatos kérdések. Gazdaság és Jog, 2006/6-7., 30-36., Gál Judit: Cégtörvény és Gt.-módosítás II.-III.-IV. rész. Céghírnök, 2007/8.-9.-10., Gál Judit: Újabb cégeljárási változások II. Céghírnök, 2008/8., 3-4. o.), Gál Judit: A Ctv. legújabb változásai III. Céghírnök, 2009/3., 3-4., Ződi Zsolt: Mi kell (még) az elektronikus cégeljáráshoz?. Gazdaság és Jog, 2007/9. sz., 26-27.
[8] Dr. Gál Judit: Cégtörvény és Gt.-módosítás III. Céghírnök, 2007/9., 3-11.
[9] Az Európai Parlament és a Tanács 2019/1151 irányelve az EU 2017/1132 irányelvnek a digitális eszközök és folyamatok társasági jog terén történő használata tekintetében történő módosításáról. 2019. június 20.
[10] A kapcsolódó digitalizációs kihívásokról lásd többek közt Pázmándi Kinga: Digitalizáció, technológiai fejlődés, jogi paradigmák Gazdaság és Jog, 2018/12., 10-14.
[11] Lásd erről többek közt Gál Judit: A Cégtörvény legújabb változásai I.-II.-III. rész. Céghírnök, 2012/8., 3-5., 2012/9., 3-5., 2012/10, 3-5., Pázmándi Kinga: A társasági és cégjogot érintő változások elméleti és gyakorlati értelmezése. Gazdaság és Jog, 2012/7-8. 14-20., Pázmándi Kinga: A cégtörvény eljárási rezsimjének reformjáról - az egyszerűsített cégeljárás "kivéreztetése". Gazdaság és Jog, 2012/3. 20-23., Sárközy Tamás: A jogi személyek státusnyilvántartásának fejlesztésről Magyar Jog 2015/4. 193-201., Sárközy Tamás: A cégjog fejlesztéséről. Gazdaság és Jog, 2015/6., 8-14., Kenesei Judit: A cégeljárás új szabályai a Ptk. után Gazdaság és Jog, 2014/7-8. 3-8., Gál Judit: Az új Ptk.-val összefüggő cégjogi változások Gazdaság és Jog, 2014/11., 3-9.
[12] Gál Judit: Társasági jogi és cégjogi változások I.-II.-III. rész Céghírnök, 2019/10. 1-2., 2019/11. 1-2., 2019/12. 1-2.
[13] A jogirodalomban már korábbról is találunk erre utaló gondolatokat. Lásd például Sárközy Szabolcs: A jogi személy megszűnéséről Gazdaság és Jog, 2017/7-8., 13-22. Pázmándi Kinga: Kereskedelmi nyilvántartások Európában: az elektronizáció kihívásai és a tagállami nyilvántartó rendszerek összekapcsolásának lehetséges távlatai In: Barzó, Tímea; Juhász, Ágnes; Leszkoven, László; Pusztahelyi, Réka (szerk.) Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára Miskolc, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért (2015). 406-419., Pázmándi Kinga: A jogi személyek nyilvántartási rendszere az Európai Unió egyes tagállamaiban és Magyarországon Magyar Jog 2015/4 202-209., Pázmándi Kinga - Pétervári Kinga: Regional Trends - Integration Challenges - Various Legal Models of Business Registration in the EU Member States as a Competitive Factor DETUROPE: Central European Journal of Tourism and Regional Development 2019/11283-296.
[14] Gál Judit: A jogi személyek egységes nyilvántartásáról. Gazdaság és Jog, 2020/11-12., 48-53.
Visszaugrás
