Sokat ismételt közhely, hogy a technológiai fejlődés, az információs robbanás, a negyedik ipari forradalom lényegében mindent átalakít, vagy eséllyel átrendez. Valójában nehéz az ilyen megállapítások igazolhatóságának kérdésében állást foglalni, hiszen - bár a ’90-es évektől kezdődően az "modern információs társadalom" és annak elméleti és gyakorlati holdudvara valóban erős nyomás alatt tartja a tudományt, a gazdaságot, a társadalmi közbeszédet, de a "hogyan alakítja át technológiai robbanás a jövőt" kérdésre sok esetben mégis csak óvatos jóslásokba bocsátkozhatunk. A kérdés természetesen megérkezett a jogi gondolkozásba is, melynek gyökereit - a külföldi szakirodalmat behatóan ismerő szerzők - a ’70-es évekre teszik, az információs technológiákkal kapcsolatos szemléletváltást pedig alapvetően a digitális tér robbanásszerű kiterjedésének idejére, a 2000-es évek elejére.[1]
Tanulságos volt visszaolvasgatni az információs társadalommal kapcsolatos korábbi jogi kutatások dokumentumait, forrásait, megállapításait. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Központja által fémjelzett 2002-es átfogó alapkutatás[2] az ezredfordulón Magyarországon feszítő szabályozási kérdések alapján a médiajogot, a személyiségi jogok védelmét, a film- és reklámjogot, a digitális technika behatolásának hatását a szerzői jogra és iparjogvédelemre, a digitalizáció igazságszolgáltatásra gyakorolt hatását és a hírközlési szektor szabályozását határozta meg húzó témaként. A témák többsége ma is aktuális, de a témalista átrendeződött, jelentősen bővült, és úgy is lehet fogalmazni, hogy a kérdezés módszertana alapjaiban átalakult: a jelenségek vizsgálata egymással összefüggő, az egyes jogterületeken átívelő részkérdések sorozatára bomlott (robotika, öntanuló rendszerek, humanoid robotok, online platformok, sharing economy, új média, közösségi média platformok, cyberbullying, új adatvédelmi topikok mint a stb)
A téma a szakmai közéletet és a tudományt is élénken foglalkoztatja. A kapcsolódó jogi szakirodalom számos izgalmas forrással[3], tematikus és - a szisztematizálás igényével megalkotott - monográfiával[4] bővült, jellemzően egyébként a 2010-et követően. A téma gyakran bukkan fel jogi konferenciák népszerű topikjaiban is, legutóbbi példaként a jogászi hivatásrendeket egyesítő legnagyobb szervezet, a Magyar Jogász Egylet 2018. évi Jogászgyűlésén önálló szekció foglalkozott a kérdéssel[5], de az idei Közjegyzői Kollokvium témája is a legújabb kor technológiai kihívásaira adott lehetséges válaszok keresése volt. 2017-ben tematikus előadássorozat indult a Kúrián is, ahol a jogalkalmazók többek közt az adatbázisok, az elektronikus eljárások, az interneten elkövetett személyiségi jogi jogsértések, az internetes vásárlások, a távmunka, a távszerződések jogi megítélésének nehézségeit, az elektronikus pénz, az önvezető járművek kérdéseivel foglalkoznak. A jogalkalmazás számos olyan esetet azonosított az elmúlt időkben, amelyek megítélése egy jóval magasabb szintű technológiai tudást, tájékozottságot feltételez, amire a bíróknak is készülniük kell (ez igaz természetesen a jogászi hivatásrendek bármelyikének képviselőjére is). A konklúzió, hogy robotközjegyzőkkel, virtuális ügyvédekkel egyelőre még nem fogunk találkozni, de a várakozások szerint a következő évtizedekben a technológia gyökeresen átalakíthatja a jog minden területét. Jellemző, hogy - miután a technológiai robbanás globális - a jogi kérdésfelvetések is kikerültek a nemzetközi térbe (ma már nincs a témához kapcsolódó, nemzetközi reláció nélküli hazai fogyasztóvédelmi, médiajogi, adatjogi, hírközlési, polgári jogi tematizálás, a probléma felvetése és annak tárgyalása is "határokat átlépő").
A továbbiakban - némiképpen önkényesen - néhány olyan kérdésről ejtek szót, ami napjainkban a kapcsolódó jogi dilemmák legélénkebbnek tűnő jelenségcsoportjaként azonosíthatóak. Nem titkolt szándékom, hogy az olvasó figyelmét felkeltsem, és az általam élvezettel forgatott szakirodalmi művekre tereljem a figyelmet, remélve, hogy mások számára is hasonlóan ihlető élményt jelentenek.
- 10/11 -
Ahogyan Ződi Zsolt nemrég megjelent remek monográfiájának bevezetőjében fogalmaz: " (a) jogi informatika, illetve még inkább az "informatikai jog" kifejezések lényegében az értelmüket vesztették ... A számítógépek és az internet behatolásával a hétköznapjainkba a "jog" és az "informatikai jog" határai teljesen elmosódtak"[6].
A technológiai fejlődés komoly kihívásként jelentkezik a jog különböző alrendszerei, működési formái számára. Ennek kétségtelenül három fő területe látszik jól elkülöníthetőnek: az információs társadalom jelenségeinek (a) a jogalkotásra, (b) a jogalkalmazásra, és (c) a jogtudományra (elméleti gondolkodásra) gyakorolt hatásának vizsgálata - bár komplex, és sok esetben egymásba ér, de - tűnik a legalkalmasabb analitikai módszernek. A jogalkotást érő legfőbb kihívásokat illetően Ződi alapvetően három lehetséges esetkört azonosít aszerint, hogy a technológiai fejlődés által felmerülő kérdésekkel kapcsolatos jogi beavatkozás (jogi eszközök bevetése) során jellemzően milyen nehézségekkel kell szembenézni. Az első esetben az adott jelenségnek van létező és teljes körű szabályozása, csak a jogi eszközrendszer működésének hatékonysága nem kielégítő (a létező jogi megoldás nem optimális, vagy nehezen érvényesíthető, mint pl. a fogyasztói érdekeket védő részletes reklámszabályozás online környezetben való nehezebb bevethetősége, vagy a Ződi által említett szerzői jogsértések, illetve személyiségi jogsértések kezelése). A második esetben az új jelenség a jog korábbi kategóriái, szabályai alapján kezelhető ugyan, de ehhez megfelelő analógiára van szükség - adott esetben a létező jogi fogalom, eszköztár szabad átértelmezésére (Ződi Zsolt itt pl. a "nyilvánosság" szerzői jogi fogalmára utal, én ide sorolnám az "eladáshelyi reklám" fogalmát, ami az online térben sajátos értelmet kap, vagy a "veszélyes üzem" kategóriáját az önvezető járművek és drónok kapcsán). A harmadik esetkör, amelyre jelenleg nincs jogi válasz, azaz ahogyan Ződi Zsolt fogalmaz, amikor a technológiai olyan jelenségeket produkál, amit a jog egyszerűen - se így, se úgy - nem tud kezelni. Ide sorolható egyenlőre érdemben a vertikális platformok, a robotika és a mesterséges intelligencia legtöbb részkérdése[7].
Kérdésként merül fel, milyen a jog helyes válasza a technológiai fejlődés jelenségei által felvetett kérdésekre. Gyakran kerül a viták középpontjába a jog lehetséges (és szükséges) beavatkozási pontjainak meghatározása. A nehézség jellemzően az, hogy a tolómérce egyik végén a jog által biztosítani kívánt védelmi célok (pl. a privacy védelme, fizikai- és technológiai biztonság, egészség- és életvédelem, környezetvédelem, verseny- és fogyasztóvédelem, a szellemi tulajdon védelme) állnak, a másik végén a társadalmilag jól hasznosuló innováció, a "tolómérce értékeinek beállítását" pedig állandó (időnként tudományos, és/vagy műszaki, gyakorlati) bizonytalanság kíséri. Ahogyan Tóth András fogalmaz - a legfőbb dilemma, hogy "a jog miként tudja egyszerre biztosítani a technológiai fejlődés zavartalanságát és a felmerülő kockázatok elkerülését … le kell számolni annak ideájával, hogy a jog képes bármilyen jövőbeni kockázat teljes mértékű kiküszöbölésére … A szabályozást mindig az adott fejlettségi szinten azonosítható kockázatokhoz kell igazítani… pusztán az a tény, hogy valami új technológiának tekinthető nem jelenthet szabályozás mentességet, nem okozhat társadalmi veszteségeket, nem kínálhat indokolatlan versenyelőnyöket. Ugyanakkor a szabályozás nem büntethet egy új technológiát csak azért mert újszerű szabályozási kihívásokat támaszt."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
