Sárközy Tamás: A cégjog fejlesztéséről (GJ, 2015/6., 8-14. o.)

Kiindulópont

Az igazságügyi miniszter 2014 nyarán munkacsoportot alakított a jogi személyek nyilvántartási rendszerének felülvizsgálatára. A vizsgálat három nagy rendszert érintett: a cégnyilvántartást, a nonprofit szervezetek, valamint a költségvetési szervek nyilvántartását. A felülvizsgálat alapját az új Ptk. azon rendelkezései képezték, mely szerint

- ha a törvény kivételt nem tesz, valamennyi jogi személy nyilvántartását bíróság végzi,

- a jogi személyek a nyilvántartásba vétellel szerzik meg jogi személységüket és az abból való törléssel szűnik meg jogalanyiságuk,

- főszabályként a nyilvántartó bíróság gyakorolja a jogi személyek felett a törvényességi felügyeletet (Ptk. 3:34. § - a kivétel gyakorlatilag a költségvetési szervek és néhány köztestület).

A vizsgálati jelentést a munkacsoport 2014 decemberére elkészítette és átadta az igazságügyi miniszternek. (A munkacsoport tagjai voltak az Igazságügyi Minisztérium részéről: Bodzási Balázs főtanácsadó, Győri Enikő szakmai tanácsadó, Márkusfalvi-Tóth Ádám helyettes államtitkár, Nyárádi Gabriella főosztályvezető, Turcsán Katalin főosztályvezető-helyettes, az Országos Bírósági Hivatal részéről: Gál Judit kollégiumvezető-helyettes, Homolya Szilvia bíró, Kenesei Judit kollégiumvezető-helyettes, Szira Éva bíró, elméleti oldalról: Sárközy Tamás egyetemi tanár, a munkacsoport vezetője, Pázmándi Kinga egyetemi docens.)

Az automatikus cégbejegyzési javaslatot Pázmándi Kinga dolgozta ki.

A végjelentést a munkacsoport vezetőjeként e tanul­mány szerzője írta. A végjelentés alapján - az igazságügyi miniszter hozzájárulásával - saját álláspontom előtérbe helyezésével a javaslatot az alábbiakban foglalom össze.

Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy a vizsgálattal egyidejűleg a nonprofit szervezetek, illetve a költségvetési szervek nyilvántartásában 2015. január 1-jével igen lényeges előrelépés következett be. Az egyesületek, illetve alapítványok bejegyzésénél - több éves halasztás után, végre - kötelező elektronikus eljárás került bevezetésre és megnyílt a mintaokiratok alapján az egyszerűsített bejegyzési eljárás lehetősége. Az államháztartási törvény módosításával továbbá bevezetésre kerültek a mintaokiratok a költségvetési szervek körében is (Áht. 8/A. §). Emellett 2015. január 1-jétől a költségvetési szervek is főszabályként (bár nem a bíróságnál, hanem továbbra is a Magyar Államkincstárnál) törzskönyvi bejegyzéssel nyerik el jogi személységüket és a törzskönyvből való törléssel vesztik el jogalanyiságukat.

A három státusnyilvántartási rendszer történetileg más-más időpontban, eltérő anyagi jogok alapján alakult ki és fejlődött. A legfejlettebb a cégnyilvántartás, amely a rendszerváltozás óta folyamatosan fejlődött az anyagi társasági joggal párhuzamosan. Jelentős késéssel alakult ki az egyesületek és az alapítványok nyilvántartási és törvényességi felügyeleti rendszere - lényegében a 2011. évi ún. civiltörvényhez (2011. évi CLXXV. törvény) kapcsolódva a 2011. évi CLXXXI. törvénnyel. Az egyesületek nyilvántartása és törvényességi felügyelete már abból a szempontból is speciális, hogy állampolgári alapjogokat érint, alkotmányos relevanciája van. A költségvetési szervek nyilvántartása sokáig zavaros volt (több esetben az alapító okiratok hiánya), törvényességi problémák is felmerültek, tulajdonképp csak most 2015 januárjában rendeződött viszonylagosan a helyzet.

Célszerűségi-hatékonysági szempontból nyilván az optimális megoldás egy valamennyi jogi személyre kiterjedő egységes, de belülről a három nagy jogi személy típuscsoport szerint differenciált - megfelelő jogállami garanciákat tartalmazó, de ugyanakkor elektronikusan jóval fejlettebb központi állami nyilvántartási rendszer megteremtése lenne. Ugyanakkor ez - már az eltérő anyagi jogok, illetve más alkotmányos helyzet miatt - belátható időn belül nem hozható létre (nem is beszélve az ehhez szükséges költségvetési források hányáról). Ugyanakkor az is tény, hogy jelenleg a jogi személyek fennálló nyilvántartási rendszere ugyan működőképes, de számos belső ellentmondással küzd, amelyek közül talán a leglényegesebb az elektronizáció eredményeinek csekély kihasználása. Ezért szerintem 2020-ig a nyilvántartási rendszerek viszonylagos közelítése és az elektronizáció lehetőségeinek minél jobb kihasználása lehet az alapfeladat.

Jogpolitikai cél továbbá:

a) a vállalkozások piacra lépésének, illetve az egyesülési alapjog alapján történő szervezetlétrehozásnak a gyorsítása, illetve olcsóbbá tétele,

b) a felesleges adminisztratív terhek jelentős csökkentése, a párhuzamosságok megszüntetése, a jelenlegi túlbürokratizált szabályozás deregulálása,

c) az állami adatvagyon védelme és célszerű felhasználásának biztosítása, a költségtakarékosság jegyében,

d) a bíróságok ügyterhelésének csökkentése, a bírósági munka jobb infrastruktúrájának megteremtése, az igazgatási-adminisztratív-technikai, illetve a bírósági érdemi törvényességi munka egyértelmű elhatárolása,

e) a nyilvántartások közhitelességének erősítése a fantomszervezetek hatékonyabb kiszűrése, szélesebb körű és gyorsabb, de a személyiségi jogokat nem sértő információszolgáltatás a felhasználók részére,

f) az elektronizáció eredményeinek jobb felhasználása az automatikus bejegyzés lehetőségeinek megteremtésével.

Az állami törvényességi felügyeletet ma már huszonöt évvel a rendszerváltozás után - a cégeknél elsősorban -

- 8/9 -

elvileg átvehetné a bíróságoktól államigazgatási szerv is. A jelenlegi bírósági törvényességi felügyelet lényegében a rendszerváltozáskor garanciális okokból alakult ki. A lényeg akkor az volt, hogy a törvényességi felügyeletet a jogállamiság kialakítása érdekében az államigazgatástól vegye át a kormánytól független bírósági szervezet. A cégbírósági rendszer azután lényegében 1988-tól 1998-ig - a kezdeti nehézségek után - megszilárdult. Ma már azonban a polgári államszervezet kialakult, stabilizálódott, nincs feltétlenül szükség bírósági megoldásra. Az államigazgatási megoldás hívei főleg arra hivatkoznak, hogy a felügyelet jó részét jelenleg sem bírók, hanem igazságügyi ügyintézők végzik, így e tevékenység ma már nem igényel feltétlenül bírói közreműködést.

Ugyanakkor a munkacsoport egyhangúan arra a következtetésre jutott, hogy mind a két nagy nyilvántartási rendszernél a bírósági törvényességi felügyeletet (a nonprofit szervezeteknél az ügyészség törvényességi ellenőrzését is figyelembe kell venni) fenn kell tartani, mégpedig

a) garanciális okokból - nemzetközileg is jogállami kritikában részesülnénk a bírósági hatáskör kormányzati szervek javára történő újabb csökkentése miatt,

b) az eddigi tapasztalatok értékesítése, a kialakult jogi kultúra megőrzése céljából,

c) az átszervezési veszteségek elkerülése

végett.

Ugyanakkor azonban meg kell jegyezni, hogy

a) ha a jövőben a tervek szerint kialakul egy újfajta közigazgatási bíráskodás és a Pp.-től elkülönülő közigazgatási bírósági eljárás, megfontolandó a jogi személyiséget eredményező, illetve megszüntető eljárások polgári eljárásból közigazgatási bírósági eljárásba helyezése. Ez nemzetközileg több országban is előfordul (pl. Németország), bár kétségkívül nehézsége az, hogy ebben az esetben eltérő anyagi jog, azaz alapvetően civiljogi, mégpedig társasági jogi-egyesületi-alapítványi jog alapján kellene eljárnia a közigazgatási bíróságnak.