A jogi személyek állami elismerésének modellje a kezdetleges, jellemzően papír alapú nyilvántartó rendszerektől látványosan nagy utat járt be napjaink elektronikus nyilvántartási platformjaiig. A jogi személyek nyilvántartásában kiemelkedő jelentőségű, bizonyos értelemben "húzó" ágazatnak is nevezhető a kereskedelmi nyilvántartások alapvető fajtája, a cégnyilvántartás. Cégnyilvántartás alatt alapvetően a nyilvántartott cégek (gazdasági társaságok, egyéb kereskedelmi társulási formák, vagy formációk) kötelező nyilvántartási adatait és a bejegyzés alapjául szolgáló cégiratokat értjük. A cégnyilvántartás tehát csak részben adatnyilvántartás, annak jellemzően okirati tartalma is van. A jogi személyek nyilvántartása a cégnyilvántartáshoz képest tágabb fogalom; ugyanis annak része a nem kereskedelmi célú, nonprofit (azaz civil) szervezetek nyilvántartása is.
A nyilvántartó rendszerek modern kori evolúciójának jellemző trendje tehát a széles körű piaci transzparencia, az elektronizáció, az akadálymentesítés gondolatán alapuló egyszerűsítés, és az uniós integrációs törekvések mentén tételezhető[1], azonban Európában a mai napig jelentős tagállami szórás jellemzi azt. Jelen tanulmány - néhány kiválasztott ország példáján keresztül - szemlélteti az Európai Unióban fellelhető diverzifikációt, elhelyezve abban a jogi személyek hazai nyilvántartásának rendszerét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy előre vetítse annak lehetséges távlatait is. Az elektronizáció ugyanis a közjogi dogmatikában[2] olyan új kihívás elé állítja az állami elismerés hagyományos rendszereit, mely középhosszú távon érdemben felvetheti, hogy a jogi személyek nyilvántartásba vételének, és nyilvántartásának regisztrációs aktusai leváljanak a legtöbb helyen hagyományosan kontradiktórius modellről, és közigazgatási jellegük hangsúlyozásaként vissza- (át)kerüljenek a közigazgatási jogba[3]. Erre az Európai Unió tagállamaiban jócskán találunk példát. A nyilvántartó rendszerek széles skálán helyezkednek el, a bírói nyilvántartásoktól kezdve (Németország, Ausztria, Franciaország, Lengyelország, illetve jellemzően a visegrádi régió államai) a közigazgatási megoldásokon át (mint pl. Dánia, észak Európa államai, vagy az Egyesült Királyság), a kereskedelmi kamara által vezetett adminisztratív hangsúlyú regisztrációig (Hollandia, Görögország, és sajátos vegyes rendszerrel Olaszország). A nyilvántartási rendszerek kialakulása - ide értve annak rendszer szintű eltéréseit is - nyilvánvaló kapcsolatot mutat a kereskedelmi jog kialakulásának anyagi jogi fejlődéstörténetével[4]. A kereskedelmi társaságok jogának kialakulásában például egyértelműen megállapítható az erős francia hatás az olasz, a belga, a holland és a görög társasági jogokra[5].
A határokat átlépő gazdasági kapcsolatok erősítéseként az elektronikus nyilvántartó rendszerek összekapcsolására igen erős uniós integrációs szabályozási törekvéseket generált. Az Európai Bizottság 2011-ben javaslatot tett a cégnyilvántartások uniós szintű összekapcsolására, melynek eredményeként a 2012/17/EU irányelv a kapcsolódó tárgyú, érintett irányelvek módosításával megteremtette az egységes és közvetlen közösségi jogi alapját a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolásának[6]. A nyilvánossági irányelv nyomán fel-
- 202/203 -
állított online Európai Kereskedelmi Nyilvántartásnak (European Business Register, EBR) jelenleg 27 - önkéntesen - csatlakozó állam a tagja. Az EBR valójában nem más, mint a tagállami nyilvántartások technikai összekapcsolására létrehozott közvetítő platform, maga az irányelv tehát nem a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek nemzeti rendszereinek összehangolását, központi adatbázis létrehozását célozza, így nem kötelezi a tagállamokat belső nyilvántartási rendszereik megváltoztatására. Tagállami szabad rendelkezés körében marad különösen a nyilvántartási rendszerek irányítása, az adatok tárolása, a felszámított díjak, valamint a nemzeti szintű felhasználásra szánt információk használata és közzététele, így önmagában az uniós integráció nem kényszeríti az államokat egységes modell kialakítására.
A jelen tanulmányban szereplő tagállami nyilvántartó rendszerek (Ausztria, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Olaszország) kiválasztása azon az alapon történt, hogy az a különböző tagállami modellek rendszer szintű összehasonlítására megfelelő támpontot adhasson, azaz a jellemző megoldásokra szemléletes rálátást biztosítson. Az összehasonlítás kiinduló alapja a jogi személyek (a cégek és a nonprofit szervezetek) hazai nyilvántartásának rendszere, és ennek alapján az elemzés fő vizsgálati elemei az alábbi kérdések köré csoportosíthatók:
- a vizsgált tagállami nyilvántartó szerv: bíróság, kormányzati szerv (hatóság/ügynökség) vagy kereskedelmi kamara?
- A nyilvántartás adatainak kezelését (nyilvántartás, információhoz való hozzáférés biztosítása) milyen szerv (szervezet) végzi, jellemzően a céginformációkhoz való hozzáférés modellje hogyan alakul?
- Az eljárásban mely személyek, mely egyéb jogi entitások (pl. hitelesítő jogi képviselő, vagy egyéb hivatásrendi közreműködő) vesznek részt, amennyiben igen, feladatkörük hogyan oszlik meg az állami nyilvántartás vezetésének eljárási keretei között, milyen vizsgálatot folytatnak?
- Amennyiben a tagállami nyilvántartási rendszer bírói, úgy a bírósági eljárásban van-e a bírón kívül más közreműködő, hogyan alakul ezen személyek képzési, alkalmassági jellemzői, hatásköre?
- A nyilvántartási eljárásban - elutasítás érdemi bejegyzési aktus esetében - van-e, ha igen, milyen jogorvoslati lehetőség van?
- A törvényességi felügyelet mely állami szerv (bíróság, ügyészség, egyéb szerv) jogkörébe tartozik, illetve hogyan tételezhető annak hatóköre?
Magyarországon a jogi személyek állami elismerése egységes elvi alapon nyugszik, a jogi személyek nyilvántartásba vétele hagyományosan bírói útra tartozik, legyen szó kereskedelmi, avagy civil szervezetről[7]. Nem egységes ugyanakkor az állami elismerés nyilvántartási elve. A cégbírósági és civil nyilvántartás különálló bírósági - és technikai - alrendszer, annak ellenére, hogy egyfelől mindkét nyilvántartás - a cégnyilvántartás, illetve a civil nyilvántartás is - törvényszéki szintre van telepítve, másfelől a civil nyilvántartás is jelentős lépést tett az elektronizáció irányába. A civil nyilvántartási eljárásokban ugyanis 2015. január elsejét követően már nem csak lehetőség, hanem egyes szervezetekre nézve kötelező a kérelmek elektronikus úton való előterjesztése[8]. A vonatkozó előírások alapján[9] 2015 januárjától a magánnyugdíjpénztár, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a hitelintézetek önkéntes betétbiztosítási, illetve intézményvédelmi alapja, a köztestület, a kölcsönös biztosító egyesület, a hegyközség, a párt, az országos sportági szakszövetség és a szövetség a beadványokat kizárólag elektronikus úton nyújthatja be a bírósághoz. Kötelező az elektronikus út továbbá minden civil szervezet esetében, ha a kérelmező jogi képviselővel jár el, illetve az egyszerűsített - létesítő mintaokirat alapú - nyilvántartásba vételi (változásbejegyzési) eljárásban. Elektronizálta a jogalkotó a közhasznú szervezeti jogállás megszerzésének esetét, és általában a közhasznú szervezetek civil nyilvántartási beadványait. A civil nyilvántartásba vétel jogi eljárásának elektronizálása a cégeljárástól jelentősen eltérő - első látásra nem egyszerű - technikai feltételekkel, és külön elektronikus közvetítő platformon valósult meg[10], használatával kapcsolatos értékelhető gyakorlati tapasztalatok még nem állnak rendelkezésre. Önmagában a civil szervezetek, és a civil nyilvántartás anyagi jogi specialitásai (hogy ti. a nonprofit társulások joga eltér a kereskedelmi szervezetek természetétől, erős alapjogi bekötöttséggel bíró jogterület) nem indokolják a nyilvántartások ilyen mérvű különbségeit (erre Európában sem igen találunk példát), a cégeljárásban megszokott
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
