Ismét bővült a rendetlen piacokat "regulázó" törvénymódosítások köre. A 2011. évi CXCVII. törvény - az általános indokolás beszédes megfogalmazása szerint nem a keveset vállaló jogszabályok közé sorolható: a deklarált jogalkotói cél "a fizetésképtelenségi, továbbá a cégeljárási eljárási szabályok hatékonyabbá tétele, a hitelezők érdekeinek védelme, a gazdasági életben tapasztalt visszaélések megszüntetése, a jogérvényesítés elősegítése". A magam részéről rendszerint bizalmatlanul szemlélem a "bevállalós", a "zord és fegyelmetlen modern piacgazdaságot adminisztratív eszközökkel fegyelmező" jogalkotói törekvéseket, így a csődtörvényt, a társasági törvényt, a cégtörvényt, és ezekkel összefüggésben több gazdasági tárgyú törvény között az egyéni vállalkozásról szóló törvényt is "egy lélegzetvétellel" módosító jogszabállyal is így vagyok kicsit. A törvény általános - szigorúan nem hivatalos, de orientáló - indokolása szerint a "törvény a cégjogi, társasági jogi és a csődjogi szabályozás módosításával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a piaci életben egyre inkább tapasztalt és a jelenlegi eljárási lehetőségekkel csak korlátozottan befolyásolható, a hitelezőket és az államot károsító, a cégeljárás egyszerűsítésével visszaélő vállalkozói magatartások visszaszoruljanak."
A módosító jogszabály a Gt. és a Ctv. szabályain is változásokat vezetett át, melyek fő iránya alapvetően forgalombiztonsági és hitelezővédelmi intézkedés. Jelen cikk első körben a cégjogi módosítások egyik fő irányának, az egyszerűsített cégeljárás reformjának néhány fő kérdését vázolja fel szűkszavúan.
A módosítás Ctv.-t illetően több lényeges változást hozott. Az szűk értelemben vett eljárási rezsimben két igen lényeges főirányt lehet megállapítani, az egyik a bejegyzési eljárások stádiumtanát és az egyszerűsített cégeljárás átértelmezése, a másik irány a fantom cégek elleni eljárásjogi szigorítások és a kényszer végelszámolási eljárást váltó ún. "kényszertörlési" eljárás bevezetése.
A cégnév használata körében a Ctv. új 5. §-a részletező szabályban sorolja fel a cégnévhez kötelezően fűzött, a cég státuszát közvetítő toldatok rendszerét. Ebben az érdemi változás, hogy a korábbi "ba." (bejegyzés alatt), "csa." (csődeljárás alatt), "va." és "fa." (azaz végelszámolás, illetve felszámolás alatt) toldatok sora kiegészül a "kt.a", azaz kényszertörlés alatt toldattal. Korábban a kényszer-végelszámolás alatti társaságok cégneve a végelszámolási stádium egységes "va." toldatát viselte, ezt a módosítás szétválasztja, és a korábbi kényszer végelszámolás helyett - egyébként szélesebb körben - bevezetett kényszertörlési eljárás alatt álló cégek esetén kötelezővé teszi a "kt.a." toldat használatát.
A székhelyre vonatkozó cégjogi szabályok körében lényeges módosítás, hogy a 2011. évi CXCVII. törvény a Ctv. korábbi 7/A. §-át hatályon kívül helyezte, így a "székhelyszolgáltatás" intézményét kivezeti a rendszerből. A korábbi szabályok közül tehát az a lehetőség, mely szerint a cég székhelyeként a cégjegyzékbe annak az ügyvédnek (ügyvédi irodának) a székhelye is bejegyezhető volt, amely - a külön jogszabályban foglaltak szerint - a cég megbízásából gondoskodott a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételéről, érkeztetéséről, megőrzéséről, rendelkezésre tartásáról, valamint a székhellyel összefüggő egyéb kötelezettségek teljesítéséről (pl. hatósági kapcsolattartás) 2012. március elejétől megszűnt.
A cég székhelye csak olyan ingatlan lehet, mely vagy a cég saját tulajdona, vagy melyet a társaság a tulajdonostól (használótól) származó kifejezett felhatalmazással (szerződés, engedély) használ. A székhelyhasználat okirati igazolásának korábbi rendszere annyiban szigorodott, hogy a székhelyhasználat jogalapját a megfelelő hiteles okiratokkal a cégnek kötelezően igazolnia kell. A Ctv. vonatkozó, kiegészített 7. § (4) bekezdésének utolsó mondata konkrétan úgy rendelkezik, "a cég a használat jogszerűségét igazolni köteles", ami azt jelenti, hogy a székhelyhasználat okirati bizonyítására a tulajdoni lapot, illetve szükség esetén a székhelyhasználat jogcímét igazoló kellék szabatos okiratot (szerződést, engedélyt) is csatolni kell az eljárásban. Ezen okiratokat a továbbiakban az egyszerűsített cégbejegyzési eljárás során is be kell csatolni a cégbírósághoz, annak jogszerűségi vizsgálatát a továbbiakban már nem csak a jogi képviselő végzi és szavatolja, hanem az érdemi cégbírósági vizsgálat része. A szükséges okiratok hiánya, tartalmi hiányossága az egyszerűsített cégeljárásban a hiánypótlás nélküli elutasítás mellett a jogi képviselő kötelező bírságolásának - a Ctv. 48. § (4) bekezdése alapján a 34. § (2) bekezdésben foglalt - kockázatát hordozza. A bíróság a Ctv. 34. § (2) bekezdése értelmében nem mérlegelhet, legalább ötvenezer (legfeljebb kilencszázezer) forint bírságot ki kell szabnia. A kötelező eljárásjogi bírságolás hivatkozott szakasza eredetileg a cégadatok bejelentésének késedelmes teljesítéséhez kapcsolódik, azaz a cégek alapítása során a bejegyzési kérelem, a társaság működésének körében a változásbejegyzési kérelem, illetve egyéb adat bejelentésére vonatkozó mulasztáshoz, és a bejegyzési eljárás általános szabályai közt található, de mint látható, amellett, hogy kirovása kötelezővé vált, a vezető tisztségviselő mellett kifejezetten a jogi képviselő ellen is alkalmazni kell. A bíróság mérlegelési jogköre ez esetben arra szűkül, hogy a mulasztás "súlyához" igazítsa a bírság nagyságát, azaz kisebb késedelem, kisebb súlyú hiányosság esetében a bírságminimum felé mozdulhat (a bíróságok gyakorlata az arányos és helyes mérlegelés körében - különösen a kezdetekben - feltehetően ezt is fogja mutatni).
Az egyszerűsített cégeljárás a módosítás kapcsán igen jelentős változáson ment át. A legtöbb értelmezési nehézség - különös tekintettel a hatályba léptető rendelkezések furcsa szövevényességére is - várhatóan ebben a körben adódik majd.
A cégbírói körök szakmai várakozása szerint az egyszerűsített cégeljárások száma jelentősen csökkenni fog a jövőben, aminek több, a jelenlegi szabályozásból fakadó, könnyen belátható oka van:
a) a NAV előzetes adótartozásra vonatkozó előszűrési- és "vétó"-joga az egy munkaórás bejegyzést lényegében megszünteti, és egyéb bizonytalanságokat is sejtet,
b) az egyszerűsített eljárásból kivezetésre került az egyszerűsített változásbejegyzés (ez önmagában is komoly érvágás),
c) az egyszerűsített eljárás bizonylatolási rendjének szigorítása és a jogi képviselők közvetlen bírságolásának bizonytalanságai több ponton erősen az egyszerűsített eljárás népszerűtlensége irányába hat.
Az eljárási szabályok változása eredményeként, a NAV előzetes engedélyezési jogosultságának közbeiktatásával az "egy munkaórás" cégbejegyzés minden bizonnyal megszűnik. A bejegyzési eljárás esetében a jogi képviselő elektronikusan beküldi a cégbíróságnak a bejegyzési kérelmet, amire - a korábbiaknak megfelelően - megkapja az automatikusan generált cégjegyzékszámot, de adószámot már nem kap automatikusan. A módosítás értelmében az adószámot az adóhatóság a tagok, és vezető tisztségviselők előzetes "megvizsgálása" után adja ki, ennek körében egy munkanapon belül előzetesen nyilatkozik, hogy az adószám megállapításának van-e akadálya. Ha a tagok és a tisztségviselők mindegyike megfelel az Art. 24/C. §-ban foglalt feltételeknek, úgy az adószámot kiadja a NAV.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
