A cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) és módosításainak kodifikációs munkálatai során minden alkalommal felmerült, hogy olyan nyilvántartás kialakítása volna kívánatos, amely nemcsak a cégek adatait tartalmazná, hanem más jogi személyekkel közös nyilvántartást rendszeresítene, így abba a civil szervezetek és a törzskönyvi jogalanyok, esetleg további jogi személyek is beletartozhatnának.
Ez Sárközy Professzor régi álma is volt, megvalósítására azonban - annak számos nehézsége miatt - mindeddig nem volt komoly kormányzati szándék. Most - úgy tűnik - újra felmerült ez a terv, és nem elképzelhetetlen, hogy ezúttal meg is valósul. Miután a jogi személyek nyilvántartási modelljeinek elmúlt időkben végzett nemzetközi összehasonlításának tanulságai, és az uniós trendek is ebbe az irányba mutatnak, célszerű végiggondolni, hogy a jogi személyek nyilvántartásának egységesítése milyen lehetőségeket, előnyöket biztosít, és milyen megoldandó kérdéseket vet fel.
Az állam különféle szervei a természetes személyekről és a jogi személyekről, egyes dolgokról - például ingatlannyilvántartás, topográfiai és térképészeti nyilvántartások, légijármű- és hajólajstrom -, bizonyos jogokról és szakágazati adatokról - bűnügyi, foglalkoztatási, szociális, nyugdíjbiztosítási, adó-és vámhatósági nyilvántartások - ezernél is több nyilvántartást vezetnek.
A nyilvántartott tények, jogok és adatok közigazgatási szervek közötti felhasználását, a társadalmi-gazdasági élet más szereplőivel ingyenesen vagy térítés ellenében történő megosztását, az adathasznosítást egyaránt rontja, ha ezen funkciók ellátása nem zökkenőmentes.
A közadatok széleskörű újrahasznosításához szükséges intézkedésekről szóló 1310/2015. (V. 21.) Korm. határozat megállapította, hogy "a közadatok további felhasználás céljából történő hozzáférhetővé tétele, innovatív szolgáltatásokat és termékeket eredményező újrahasznosítása jelentős társadalmi-gazdasági előnyökkel, új munkahelyek teremtésével, a gazdaság fellendítésével jár". Ennek érdekében a helyzet felmérése eredményeképpen "a miniszterek által rendelkezésre bocsátott gyakorlati tapasztalatok és a külföldi jó gyakorlatok figyelembevételével" készíteni kellett egy, a társadalmi-gazdasági hasznokat számszerűsítő modellt is tartalmazó fehér könyvet egy, a közadatok újrahasznosítását elősegítő egységes kormányzati adatpolitika megalapozására, és szükséges azt társadalmi vitára bocsátani. Ez az adatbázis egyelőre nem készült el.
Több jogszabály is született az utóbbi években,[1] amelyek hasonló célokat szolgáltak, és amelyekben megfogalmazott, az állami nyilvántartásokat, azok adatbázisait, az információs együttműködést koordináló elképzelések a mai napig sem valósultak meg maradéktalanul. A nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény és a végrehajtására szolgáló 38/2011. (III. 22.) Korm. rendelet számos olyan állami nyilvántartási rendszert nevez meg, amelyre vonatkozó adatfeldolgozás nem szervezhető ki a nem állami szférába, és az ezzel ellentétes helyzet megszüntetendő. A hivatkozott kormányrendelet melléklete szerint ebbe a körbe tartozik a cégnyilvántartás is, melyre nézve a jogalkotó a teljes adatfeldolgozás tekintetében kötelezően előírja az állami megvalósítást.[2]
A jogi személyeket érintő nyilvántartásokat számos szervezet vezeti. A nyilvántartások adattartalmát összehasonlítva, azok között igen sok párhuzamosság és ellentmondás feszül, a rendszerek informatikai szempontból is erősen eltérőek, sok szempontból elavultnak tekinthetőek. Van közöttük olyan, amely lényegében a korábbi papíralapú nyilvántartások digitalizált leképezését valósítja meg, a folyamat nem sokkal hatékonyabb annál, amikor mindezt papíralapon vezetett lajstromok és mutatókönyvek segítségével végezték. Az ilyen rendszer jellemzően számos olyan, nem standardizálható, szabadon fogalmazott információt, bejegyzést tartalmaz, amelyek szövege véletlenszerű, nem általánosan meghatározott, tehát gépi feldolgozásra, adatkeresésre nem alkalmas.
Az állami jogi személy nyilvántartásokra az is jellemző, hogy adattartalmuk sok vonatkozásban jelentősen eltér, némelyik csak viszonylag szegényes adatokat foglal magába, kevéssé informatív. Másoknál számos olyan adat szerepel, amelyek elsődlegesen a nyilvántartó szerv - papíralapú logikát követő - belső iktató, adatkezelő rendszerét támogatja, nem ritkán felesleges adminisztrációs többlet terhet okozva ezzel a félnek, ugyanakkor állami és közösségi igények kielégítését célzó, közérdeklődésre számot tartó adatokat csekélyebb mértékben tartalmaz.
Az egymástól elszigetelten, más-más informatikai fejlesztésekkel létrehozott és működtetett rendszerek nagyon eltérőek fejlettségük és technikai alkalmazásaik tekintetében, jelenleg nem is átjárhatók, és ez is számos anomáliát eredményez.
A párhuzamos adattartalom esetében is eltérhetnek egymástól azonos tárgyakra nézve is az egyes nyilvántartások adatai. Egyes rendszereknél ugyanis a más nyilvántartási rendszerekkel megvalósuló összekapcsolásuk - például a személyiadat- és lakcímnyilvántartással, vagy a bűnügyi nyilvántartó rendszerrel történő összekapcsolás - eredményeként e rendszerek adatai folyamatosan frissülnek, a megfelelő eljárások beiktatásával ellenőrzöttségük, jogszerűségük biztosított, lényegében aktuális, naprakész nyilván-
- 48/49 -
tartásokat jelentenek. Más rendszereknél azonban ez az adott nyilvántartás jelenlegi fejlettségi fokán nem megoldott.
Az eltérő adatok mellett az is általános probléma e körben, hogy ezek a partikulárisan működő nyilvántartási rendszerek adatátadásra jelenleg nem alkalmasak, nem átjárhatók. Ebből az is következik, hogy mind az állam, mind az információt kereső üzleti partner számára egyetlen, egységes rendszerből nem nyerhető ki a keresett adat, mert átláthatatlanok, azonosíthatatlanok az egymástól elszigetelt adatbázisok információi. Ez egyszerű esetben kényelmetlen, többlépcsős adatbázis-lekérdezéseket jelent, bonyolultabb esetben ellentmondásos információra vezet, mivel az információ csak külön-külön, egymástól függetlenül működő szervezetek nyilvántartási rendszereiből ismerhető meg. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az informatika jelenlegi fejlettségi szintjén egyébként elvárható automatikus döntéshozatal rendjének megvalósítására csak kevés nyilvántartási rendszer - leginkább a cégnyilvántartás - alkalmas.
Az automatikus döntéshozatal bevezetése pedig széles körben gyorsabb, a döntéshozó személy általi ügyintézést megtakarító eljárási rendje ma már egy modern állam és polgárai igényeit tekintve elengedhetetlen. Ez szolgálja a munkerőforrások észszerű átcsoportosítását, a home office munkavégzés fejlettebb biztosítását - amire a jövőben, a Covid-19 járvány lecsengése után is szükség lesz -, továbbá a gazdasági folyamatok megfelelő felgyorsítását, és az ország versenyképességének növelését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
