"Ne legyetek igazságtalanok… a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában.
Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád. ..." (Lev. 19,35-36)
"Zsákodban ne legyen kétféle súly, egy nehezebb és egy könnyebb.
Házadban ne tarts kétféle űrmértéket, egy nagyobbat és egy kisebbet.
Hibátlan és pontos legyen a súlyod, hibátlan és pontos legyen az űrmértéked,
hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.
Mert utálat tárgya az Úr, a te Istened szemében, aki ilyet tesz, aki csal." (MTörv. 25,13-16)[1]
A fogyasztók védelme, fokozott oltalma ma különösen aktuális, mindenkit érintő, rendkívül komplex, szerteágazó és hatalmas, az utóbbi néhány évben is rengeteg új jogszabályt hozva gyakran módosításra kerülő joganyagot magában foglaló, igen jelentős téma, amelynek jogirodalma is óriási méretekre duzzadt.
A fogyasztókat védő rendelkezések, a kereskedők visszaélései elleni szabályok az ókori és a középkori, feudális jogrendszerekben is megjelentek, különösen a vásári kereskedésre és az iparosok tevékenységére vonatkozóan (pl. igazságos, tisztességes ártól, jó minőségtől való eltérés, csalás, uzsorakölcsön tilalma).[2]
A szabad versenyes kapitalista társadalmak sajátosságaival csak az 1960-70-es évekre sikerült jelentősebb áttörést elérni a fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada mellett főként a nyugat-európai és a skandináv államokban fogadtak el fogyasztóvédelmi célzatú jogszabályokat.[3] A kommunista, illetve szocialista országokban ez a fejlődés az 1990-es évekig jellemzően váratott magára. A fogyasztóvédelmi jog mint önálló jogterület a 20. század második felében, annak vége felé jött létre.
- 257/258 -
A jogterület fejlődésével és hazánk európai uniós integrációjával, különösen az 1990-es évek második felétől a fogyasztók védelme Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ez a fejlődés azonban egyrészt nem mindig töretlen, másrészt pedig a gyakorlatban az önkéntes jogkövetés, a tisztesség (jó erkölcs) szempontjából továbbra is igen súlyos problémákkal találkozunk. Erre való figyelemmel kiemelten hangsúlyozandó a helyes, emberközpontú - azaz nem anyagias fogyasztási, hanem a személy kiteljesedését, tökéletesedését szolgáló - szemléletformálás szükségessége, amely végső soron minden ember igaz javára, boldogságára irányul - legyen szó jogosultról, azon belül fogyasztóról, vagy kötelezettről (pl. forgalmazóról, gyártóról).
Lábady Tamás volt alkotmánybíró 2007-ben a következőképpen fogalmazott: "Még ha többezer éves - ótestamentumi - ősöket is keres, valójában csak a múlt század 60-as éveiben tűnt fel »szivárványként« az állami politika és a jog horizontján egy újfajta jogintézményi »fenomén«: az ún. fogyasztóvédelem. Megjelenése igen hamar valóságos társadalmi »robbanást« okozott. Méreteire jellemző, hogy nézeteivel és szabályaival igen hamar megtöltötte a szakkönyvtárakat, betört a jogba, a bírósági és közigazgatási jogalkalmazásba, benyomult a gazdaságba, a piacra, a nemzetközi kapcsolatokba és nem utolsósorban a politikába. Túlzás nélkül állítható, hogy forrongásba, lázba hozta a politikai, szociológiai és jogi közgondolkodást."
"Az USA-ban feltámadt és előbb az Államokon, majd Kanadán, aztán - némi késéssel - Európán is végigsöprő »tornádó« keletkezésének közvetlen oka az árutömegtermelés ezideig még soha nem tapasztalt hallatlan méretű felfutása és ennek folytán a fogyasztói struktúra alapvető megváltozása, amellyel szemben a »puritán« árukereskedelemre szabott »szolid« klasszikus jogintézményi-modell fenntartása a nagyüzemi tömegtermeléssel szemben a társadalom tagjai javára szóló védelmi funkció betöltésére már tehetetlennek bizonyult. Az idős Buddenbrook patríciusi intelme fiához és örököséhez, hogy: »Fiam, kedvvel foglalkozz az üzletekkel nappal, de csak olyanokat kössél, hogy éjszaka nyugodtan alhassunk.«, amely az elődök korában a kereskedői-fogyasztói jogviszonyoknak nemcsak morális-etikai normája, de a jogvédelem szférájában is többé-kevésbé biztonságot nyújtó princípiuma volt, az erőszakos marketing-módszerek, a manipuláció és az agresszív reklámok által szuverén és autonóm döntését elvesztett fogyasztói társadalom oltalmazására egy csapásra hasznavehetetlenné vált. Így lett a fogyasztóvédelem a 20. század utolsó évtizedei és jelen századunk jogi kultúrájának talán legjellegzetesebb szimbóluma, amelyet a század »fausti embere« épített fel, aki úgy tudja, hogy sosem jöhet el a pillanat, amelynek azt mondhatná, hogy: maradj!"[4]
2014 végén pedig így folytatta a kiváló tudós: "A fogyasztóvédelem kutatója alighanem nehezen szabadul a gondolattól, hogy az USA elnöke, John Fitzgerald Kennedy ellen elkövetett szörnyű merénylet eszmei kitermelői a globális társadalom multinacionális cégeinek oligarchái voltak, mert Kennedy az ő elnöki tekintélyével az állami politika szintjén harcot indított a hirtelen feltörő és minden képzeletet felülmúló árubőség kulcsszava, az »eldobhatóság« ellen. Ebben a félelmetes világban már nemcsak az egyszer használatos fecskendők váltak eldobhatóvá, hanem a minden szükségletet kielégítő alig használt árucikkek, aztán a dolgok után a személyek, a gyermekek és a házastárs is. A társadalmat pedig, melyet fogyasztói társadalomnak kezdtek nevezni, egy újfajta »rendiség illata« lengte körül. Az »alacsonyabb rendbe« tartozók immunrendszere ugyanakkor gyengének bizonyult az eredményes küzdelemhez, így a »gyengébb fél« segítségére sietett az állam, hogy a maga fegyvereivel törekedjen kiegyenlíteni a kiegyenlíthetetlent."[5]
Írásomban e kiegyenlítési törekvésbe nyújtok bepillantást, különös tekintettel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) fogyasztóvédelmi jelentőségére.
A fogyasztók védelme érdekében - a jogon kívüli feltételek megfelelő megteremtése mellett, miként a társadalmi viszonyok is összetettek - a fokozott jogi biztosítékok komplex megközelítésű kiépítése szükséges. Ebben jó néhány jogágnak - élén az alkotmányjognak - kell sajátos eszközeivel és módszereivel közreműködnie.
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) M) cikkének (2) bekezdése tartalmazza, hogy Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait. Az indokolás szerint ezzel a versenynek a közjó általi ésszerű korlátozását rögzíti. Hangsúlyozandó, hogy az államnak a verseny tisztasága mellett a fogyasztók jogait is biztosítania kell, mivel lehet, hogy azok a tisztességes verseny mellett is sérülnek.[6]
A verseny- és reklámjog területén különösen a fogyasztók korrekt és teljes tájékoztatáshoz fűződő érdekeit, továbbá bizonyos (agresszív) üzleti módszerek elleni védelmét szolgáló előírások, a tisztességtelen
- 258/259 -
(megtévesztő) versenycselekmények és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélések tilalmát rögzítő szabályok megfogalmazása kívánatos.[7]
Az igazgatási jogi normák több vonatkozásban alkalmasak a fogyasztói érdekek oltalmazására (vö. hatósági ellenőrzés szabályozása); például közegészségügyi, műszaki, biztonsági, minőség-követelményi előírások sokasága irányul arra, hogy a fogyasztóknak felkínált termékek megfelelő használati értékkel bírjanak, és mentesek legyenek káros mellékhatásoktól; s különböző rendelkezések biztosítják a fogyasztók kellő informáltságát is.[8]
Eljárási szabályok megalkotása segítséget nyújthat a fogyasztóknak jogaik gyors, hatékony, egyszerű és költségkímélő érvényesítéséhez (vö. pl. békéltető testület, ügyfélszolgálat, fogyasztóvédelmi rezsipont működtetése, fogyasztóvédelmi referens alkalmazása, a fogyasztóvédelmi hatóság, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó civil és más szervezetek, az ügyész közérdekű keresetindítási joga, a fogyasztók számára kedvező joghatóság, illetékesség biztosítása).
A fogyasztói érdekek legkirívóbb megsértését a szabálysértési jog, illetőleg - ultima ratióként - a büntetőjog szankcionálja (pl. versenytárs utánzása, árdrágítás, árak megállapításának, közlésének és feltüntetésének elmulasztása, minőség tanúsítási kötelezettség megszegése, megfelelőségi jelölés jogosulatlan használata, rossz minőségű termék forgalomba hozatala, vásárlók megkárosítása, élelmiszer engedély nélküli előállítása, forgalomba hozatala, ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés, megfelelőség hamis tanúsítása, fogyasztók megtévesztése).[9]
A fogyasztóvédelmi jog és politika eszközeinek komplex megközelítésű kiépítése, folyamatos bővülése (fejlődése) az Európai Unió[10] gyakorlatában különösen megfigyelhető. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés pedig megteremtette az önálló fogyasztóvédelmi politika alapját,[11] amelyet az Amszterdami Szerződés megerősített és továbbfejlesztett.[12]
- 259/260 -
Mindemellett a fogyasztók védelmét - miként az alábbiakban bemutatom - a polgári jog is jelentős mértékben képes szolgálni.[13]
Számos polgári jogi jogintézmény és rendelkezés szolgál fogyasztói érdekeket, amint az például az érvénytelenség, a közérdekű kereset, a kellékszavatosság, a termékszavatosság, a jótállás, a letéti szerződések, a termékfelelősség szabályozása körében, a fogyasztó hátrányára való eltérés kizárása, a bizonyítási teher megfordítása, a hosszabb határidő, a kedvezőbb teljesítési hely és az elállási jog biztosítása, a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezés elfogadásának, a semmisségnek, a semmisségre való hivatkozásnak csak a fogyasztó érdekében történő lehetőségének a kimondása által látható; a jó néhány szerződéstípusra vonatkozó sajátos előírások (pl. a közüzemi szerződések, az utazási szerződés, a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződések, a fogyasztói hitelszerződések, a hálózati szerződések), továbbá az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, a távollévők között kötött szerződés, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződések, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások igénybevételére irányuló szerződések, illetőleg a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének szabályozása ugyancsak a fogyasztói pozíció erősítését szolgálják.[14]
A polgári jogi védelmet biztosító jogszabályok, jog-
- 260/261 -
szabályi rendelkezések körében (is) - az ismertetésre kerülő relációs jellegnek megfelelően - megkülönböztetést teszünk aszerint, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti polgári jogi jogviszonyról van szó, vagy pedig nem. A szűk értelemben vett fogyasztóvédelmi jog, a definíciószerű fogyasztói védelem körében a fogyasztó és a vállalkozás közötti polgári jogi jogviszony jogi szabályozása által létező, fogyasztói többletvédelmet biztosító rendelkezéseket jelenítjük meg. Mindemellett ugyanakkor érdemes figyelemmel lenni azokra a tágabb értelemben vett, "klasszikus" fogyasztóvédelmi jogintézményekre, jogszabályi rendelkezésekre is, amelyek nem tartoznak ebbe a speciális, fogyasztói többletvédelmi szintbe, de értelemszerűen a fogyasztó és a vállalkozás közötti jogviszonyban is alkalmazandóak (lásd pl. a kellékszavatosság és a jótállás általános szabályai).
A fogyasztók polgári jogi védelmét biztosító jogszabályok[15] közül a Ptk. alapvető jelentőséggel bír, s ezért - annak 2014. március 15-ei hatálybalépésére (újdonságaira) is figyelemmel - figyelmünket érdemes különös tekintettel vonatkozó rendelkezéseire szegezni.
A Ptk. fogyasztói védelme körében kiemelendőek a fogyasztói többletvédelmet biztosító rendelkezések, amelyek szempontjából meghatározó a fogyasztó-fogalom. A Ptk. alkalmazásában fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy.[16] Ez a definíció jelentős, az adott szerződések, jogviszonyok tárgya szempontjából laikusnak minősülő nem természetes személy jogalanyok (pl. egyesület, alapítvány, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, egyéni vállalkozó, mikro-, kis- és középvállalkozás) számára hátrányos, diszkriminációs problémáktól sem mentes, alacsonyabb szintű védelmet biztosító változást hozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) szabályozásához képest, amely szerint fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy[17] - vagyis nem csak természetes személy (vö. pl. nonprofit szervezet, egészségügyi szolgáltató, oktatási intézmény).[18]
A Ptk. Hatodik Könyv Második Rész általános indokolásának 3. pontja tartalmazza, hogy: "A fogyasztókat a magánjogi szerződésekben védő jogalkotás az elmúlt negyedszázadban fokozatosan az európai uniós szervek hatáskörébe került. Az egyre intenzívebb fogyasztóvédelmi irányelvalkotás a tagállamok számára csak az irányelvek átültetése keretében biztosít némi önállóságot. Ebben az egyre szűkülő tagállami hatáskörben a törvény azt a kiindulópontot választotta, hogy a fogyasztóvédelmi szerződési jogból csak az irányelvek maradandó magját építi be tematikusan a kódexbe; a többi irányelvi szabályt külön jogszabályokban (elsősorban egy megújítandó fogyasztóvédelmi törvényben) kell a magyar jogrendszerbe integrálni. Ennek megfelelően a törvényben - a [régi] Ptk.-hoz hasonlóan - a szerződés általános szabályai között a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv és a fogyasztói adásvételről szóló irányelv rendelkezései jelennek meg. Így a kódexben maradnak mindenekelőtt a tisztességtelen szerző-
- 261/262 -
dési feltételekre, továbbá a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó irányelvi eredetű rendelkezések. Az előbbiek a Tanács 93/13/EGK irányelvéből, az utóbbiak az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelvéből származnak. Bekerül továbbá a kódexbe a 2011/83/EU irányelv néhány szabálya (18., 20. és 22. cikkek); a törvény a vállalkozás többletkövetelésére vonatkozó kikötés irányelvi megítélését szerződési tartalommá válásával kapcsolatos garanciális szabályban (6:79. §) ülteti át, a kárveszélyátszállás rendezése (6:219. §) és a vállalkozás késedelmes teljesítésének szankcionálása a fogyasztói adásvételnél (6:220. §) jelenik meg."[19]
A Ptk. 8:6. §-a szerint a Ptk. - egyebek mellett - a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek, a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, továbbá a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011. október 25-i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.[20] A 2011/83/EU irányelv preambulumának (13) bekezdése ugyanakkor tartalmazza, hogy: "Az uniós jognak megfelelően továbbra is tagállami hatáskör marad ezen irányelv rendelkezéseinek az irányelv hatályán kívül eső területekre történő alkalmazása. A tagállamok tehát fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó szerződésekre vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat. A tagállamok határozhatnak például úgy, hogy az ezen irányelvben foglalt szabályok alkalmazását kiterjesztik jogi személyekre vagy olyan természetes személyekre, akik ezen irányelv értelmében nem fogyasztók, mint amilyenek a nem kormányzati szervezetek, az induló vállalkozások vagy a kis- és középvállalkozások. [...]"[21]
A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2012. július 29-étől hatályos módosítása révén az Fgytv. fogyasztó fogalma a nem természetes személy laikusok számára valamelyest ismét kedvező lett. Ettől az időponttól kezdve ugyanis az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak minősült az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, továbbá a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában a külön törvény szerinti civil szervezet, egyház, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.[22]
Az Fgytv. 2012. december 1-jétől hatályos fogyasztó fogalma a következő volt: fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, továbbá a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró, külön törvény szerinti civil szervezet, egyház, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, aki, illetve amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje; ettől eltérően a pénzügyi jogok biztosára vonatkozó szabályok alkalmazásában a pénzügyi szervezet szolgáltatásait igénybe vevő természetes személy - ideértve az egyéni vállalkozót is - és mikrovállalkozás.[23] E definíció "egyház" szövegrésze helyébe 2013. augusztus 1-jei hatályba lépéssel az "egyházi jogi személy" szöveg lépett.[24]
Az Fgytv. 2013. november 19-étől hatályos meghatározása szerint fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, továbbá a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró, külön törvény szerinti civil szervezet, egyházi jogi személy, társasház, lakásszövetkezet, mikro-, kis- és középvállalkozás is, aki, illetve amely árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje.[25]
A Ptk. a fogyasztói többletvédelmet nem a régi Ptk. megoldásával, a fogyasztói szerződés definíciójával[26] fejezi ki, hanem - bár a Ptk. 6:114. §-ának (2) bekezdése és a 6:103. § a 6:104. § a 6:131. § valamint a 6:444. §"címe" használja a "fogyasztói szerződés" szövegrészt[27] - a "fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés"
- 262/263 -
szövegezéssel, amely a jogban kevésbé járatos címzettek számára kedvező változás, mivel a régi Ptk. fogyasztói többletvédelmet megjelenítő rendelkezései körében szereplő "fogyasztói szerződés", "fogyasztói szerződés esetében" szövegrészek alapján a fogyasztók kevésbé gondolták azt, hogy a fogyasztói többletvédelmet biztosító rendelkezések nem vonatkoznak azon jogviszonyaikra, amelyekben a másik fél is laikus (kétségtelen, a "vállalkozás" definícióját is ismerni kell, mert, például, a "vállalkozás" alatt nemcsak gazdasági társaságok értendők). A Ptk. alkalmazásában - új szabályként - vállalkozás: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körében eljáró személy.[28]
A Ptk. e fogyasztói többletvédelmet a zálogjog, a szerződés megkötése és értelmezése, a szerződés érvénytelensége, a szerződés teljesítése, a szerződésszegés, az adásvételi szerződés általános szabályai, a biztosítéki szerződések és a biztosítási szerződés általános szabályai körében jeleníti meg, de az utazási szerződés, a letét és a termékfelelősség szabályozásának fogyasztóvédelmi relevanciája is megemlítendő[29].
A mai polgári jogi fogyasztói többletvédelemre jellemző példák: a fogyasztó hátrányára való eltérés kizárása, a kedvezőbb, hosszabb határidők, elévülési idők, a szélesebb körű semmisség és elállási jog biztosítása, a bizonyítási teher megfordítása, a kötelező jótállás és az új jogintézmény, a termékszavatosság, valamint a szavatossági és jótállási igények intézésének, illetőleg a közérdekű keresetnek a szabályozása. Ebből a szempontból különösen is kiemelésre érdemesnek tartom a szerződés érvénytelensége szabályozásának, valamint a hibás teljesítés jogintézményének, ezen belül a termékszavatosságnak a fogyasztóvédelmi jelentőségét.
A Ptk. 5:90. §-a új rendelkezésként és az említett változással összhangban tartalmazza a fogyasztói zálogszerződést, amely szerint, ha a zálogkötelezett természetes személy, és a zálogtárgy elsősorban a zálogkötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe nem tartozó célra használatos, továbbá a zálogjoggal biztosított követelés nem a kötelezett szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körébe tartozó jogviszonyból fakad, a zálogszerződésre vonatkozó rendelkezéseket a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg; b) a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését.
A Ptk. 5:128. §-a ugyancsak új normaként kimondja, hogy fogyasztói zálogszerződés esetén a zálogjogosult a) csak nyilvánosan értékesítheti a zálogtárgyat, kivéve, ha a felek a kielégítési jog megnyílása után írásban eltérő értékesítési módban állapodtak meg; és b) nem szerezheti meg - az óvadék kivételével - a kielégítés fejében a zálogtárgy tulajdonjogát.
A Ptk. 5:131. §-ának (1) bekezdése szerint a zálogjogosult köteles a zálogtárgy értékesítésére vonatkozó szándékáról írásban értesíteni a) a zálogkötelezettet, a személyes kötelezettet és a személyes kötelezett teljesítéséért felelősséget vállalt személyeket; b) a zálogtárgyat terhelő egyéb zálogjogok jogosultjait; c) lajstromozott zálogtárgy esetén mindazokat, akiknek a zálogtárgyra vonatkozóan a lajstromba bejegyzett joguk van; és d) azokat, akik a zálogtárgyat terhelő joguk fennállásáról, annak igazolása mellett, a zálogjogosult által adott értesítést megelőző tizedik napig írásban értesítették; e § (2) bekezdése alapján pedig az előzetes értesítés és az értékesítés között legalább tíz napnak, fogyasztói zálogszerződés esetén legalább harminc napnak kell eltelnie.[30]
A Ptk. 6:79. §-ának - új szabálya - értelmében az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.[31]
- 263/264 -
Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályairól szóló fejezetben, a Ptk. 6:85. §-ának (2) bekezdése - új rendelkezésként - kimondja, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéskötés esetén az e fejezet rendelkezéseitől eltérő megállapodás semmis.[32]
A Ptk. 6:86. §-a részben új rendelkezéseket tartalmaz; az (1) bekezdés új általános értelmezési elvet foglalva magában kimondja, hogy az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni; a (2) bekezdés pedig a kedvezőbb értelmezés szabályát kiterjeszti az egyedileg meg nem tárgyalt feltételre is: "(2) Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések és az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén ezt a szabályt kell alkalmazni a szerződés bármely feltételének értelmezésére. (3) A (2) bekezdés nem alkalmazható a közérdekű kereset alapján indult eljárásban."[33]
A szerződés érvénytelensége szabályozásának fogyasztóvédelmi jelentőségét például a feltűnően nagy értékaránytalanság miatti megtámadási jog szerződésben való kizárásának a tilalma, a fogyasztó hátrányára való eltérés kizárása, a semmisség biztosítása, a semmisségre való hivatkozásnak csak a fogyasztó érdekében történő lehetőségének a kimondása, a bizonyítási teher megfordítása, a tisztességtelen általános szerződési feltétel és az azzal kapcsolatos közérdekű kereset szabályozása mutatja.
A Ptk. 6:98. §-ának (1)-(2) bekezdése kimondja: ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság, a sérelmet szenvedett fél a szerződést megtámadhatja; nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta; a felek e megtámadási jogot - fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés kivételével - a szerződésben kizárhatják.[34]
A Ptk. 6:100. §-a és 6:101. §-a új normaként tartalmazza, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e törvénynek a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér; fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata.[35]
A Ptk. 6:103. §-ának (1)-(3) bekezdése szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a tisztességtelen általános szerződési feltételre vonatkozó rendelkezéseket - az e §-ban foglalt eltérésekkel - alkalmazni kell a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre is; a vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták; fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben az általános szerződési feltétel és a vállalkozás által előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű; a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis; a semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.[36]
Terjedelmi okok miatt csak utalok arra, hogy a Ptk. 6:104. §-ának (1)-(2) bekezdése különös felsorolásban tartalmazza a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben feltétlenül, illetve az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek minősülő szerződési feltételeket; ezek a kikötések mind semmisek.[37]
- 264/265 -
A tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset szabályozásánál a Ptk. 6:105. §-ának (1) bekezdése pontosítással és kiegészítéssel a Ptk.-ba emeli a közérdekű keresetindításra jogosult szervek, szervezetek felsorolását: a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat a) az ügyész; b) a miniszter, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője; c) a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője; d) a gazdasági és szakmai kamara vagy érdek-képviseleti szervezet; és e) az általa védett fogyasztói érdekek körében a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület, és az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján a fogyasztói érdekek védelmére létrejött szervezet.[38]
S végül, a Ptk. 6:114. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.[39]
A Ptk. 6:131. §-a szerint fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró.[40]
A Ptk. a hibás teljesítés[41] általános szabályaiként tartalmazza, hogy a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek;[42] nem teljesít hibásan a kötelezett, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett; fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely e fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezé-
- 265/266 -
seitől a fogyasztó hátrányára tér el;[43] fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen;[44] a Ptk. magyarázata szerint "[...] nem érvényesül a vélelem akkor, ha az a dolog természetével (például hat hónapnál rövidebb természetes élettartam) vagy a hiba jellegével (például gyorsan romló dolgok esetében) összeegyeztethetetlen. Ez a szabály, amely lényegében a jótállás jogosultjáéhoz hasonló helyzetbe helyezi a fogyasztót, a kellékszavatossági és a hibás teljesítésből eredő kártérítési igény érvényesítése esetében is irányadó [1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 2. pont]."[45]
A Ptk. kellékszavatossági szabályai között szerepel, hogy fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni[46] ("Ez nem jelenti azt, hogy az ennél hosszabb idő elteltével történő hibaközlés szükségképpen késedelmesnek minősül, csupán arról van szó, hogy a két hónapos időtartamon belül a közlés késedelmére nem lehet hivatkozni. Ha a jogosult a hibát a felfedezéstől számított két hónapon túl közölte a kötelezettel, a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetében is az eset körülményeinek mérlegelésével ítélhető meg, hogy a hibaközlés kellő időben történt-e."[47]); a jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt évül el; fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a fogyasztó kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el; ha a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak; egy évnél rövidebb elévülési határidő ebben az esetben sem köthető ki érvényesen;[48] a Ptk. magyarázata szerint: "A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekhez kapcsolódó kétéves általános igényérvényesítési határidő, valamint az ingatlan szolgáltatására irányuló szerződések tekintetében fennálló ötéves határidő esetén pedig az akadály megszűnésétől számítva egy év áll a jogosult rendelkezésére a követelés érvényesítésére, ha az elévülési idő egyébként már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra. Ez alatt a három hónapos, illetve egyéves időtartam alatt pedig az elévülés nyugvásának a Ptk. 6:24. §-ának (3) bekezdése szerint nincs helye. Az ebben a három hónapos, illetve egyéves időszakban az elévülés nyugvását korábban előidéző októl elkülönülten, önállóan jelentkező olyan körülményeket, amelyek egyébként jellegüknél fogva alkalmasak lennének arra, hogy az igényérvényesítés akadályát képezzék, a bíróság ezért már nem veheti figyelembe, az ilyen körülményekhez a Ptk. 6:23. §-ának (1) bekezdésében meghatározott joghatás nem fűződhet, vagyis az elévülés újbóli nyugvása nem következhet be.";[49] "Ha [...] a kellékszavatossági igény érvényesítésére - a Ptk. 6:24. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében - három hónap, fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés, illetve ingatlan szolgáltatására irányuló szerződés esetében pedig egy év áll rendelkezésre, és ez alatt a határidő alatt például a kötelezett a kellékszavatossági igényt elismeri, vagy a felek a szavatossági jogvitát megegyezéssel rendezik, ez a három hónapos, illetve egyéves határidő újból kezdődik.";[50] új rendelkezés, hogy ha a dolog kicserélésére az elévülés nyugvása miatt a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt, de fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben e rendelkezést nem lehet alkalmazni.[51]
A Ptk. új fogyasztóvédelmi jogintézménye a termékszavatosság,[52] amely szerint vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (az alcím alkalmazásában: termék) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek
- 266/267 -
sérelme nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki. A termék akkor hibás, ha nem felel meg a terméknek a gyártó által történt forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal (az alcím alkalmazásában gyártónak minősül a termék előállítója és forgalmazója). A gyártó akkor mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a) a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta; b) a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy c) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Csere esetén a kicserélt termékre, kijavítás esetén a termék kijavítással érintett részére vonatkozó kellékszavatossági kötelezettség a gyártót terheli. A fogyasztó a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a gyártóval közölni. A hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a fogyasztó felelős. A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított két évig terheli. E határidő eltelte jogvesztéssel jár. A termékszavatossági jogokat a termék tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos érvényesítheti a gyártóval szemben.[53]
A Ptk. magyarázata tartalmazza, hogy "[...] a termékszavatossági helytállás nem valamely konkrét szerződés hibás teljesítéséhez, hanem - a szerződéses viszony keretei közül kilépve - magához a termék hibájához kapcsolódik."[54] "Ha a fogyasztó a hibát a felfedezésétől számított két hónapon túl közölte a gyártóval, az eset körülményeinek, köztük a hiba jellegének, a fogyasztó személyi körülményeinek, a hibaközlést megelőző esetleges intézkedéseknek, tárgyalásoknak a mérlegelésével ítélhető meg, hogy a hibaközlés kellő időben történt-e. A közlés alakját a törvény nem határozza meg, ezért a nyilatkozat - a Ptk. 6:4. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - szóban, írásban vagy - legalábbis elvileg - ráutaló magatartással egyaránt megtehető. Nem rendelkezik a Ptk. külön a hibaközlő nyilatkozat tartalmi kellékeiről sem. Elegendő lehet e vonatkozásban, ha a fogyasztó az általa tapasztalt körülményeket közli a gyártóval, az tehát, hogy a hibát és annak okait szabatosan nem jelöli meg, nem kifogásolható. A hiba közlésének késedelme nem jár jogvesztéssel, a közlés késedelméből eredő kárt azonban a fogyasztó köteles megtéríteni. Ilyen kárként jelentkezhet az, ha a közlési késedelem ideje alatt a hiba súlyosbodott, és emiatt csak nagyobb ráfordítással lehet kijavítani, vagy - kicserélés esetén - a gyártó rosszabb állapotban kapja vissza a dolgot, mint ahogy erre a késedelem nélküli hibaközlés esetén sor kerülhetett volna. Előfordulhat, hogy a fogyasztó a hibát külön nem közli a gyártóval, hanem nyomban keresettel érvényesíti a bíróság előtt termékszavatossági igényét, vagyis a hibaközlésre és az igény érvényesítésére egyidejűleg kerül sor. Ilyen esetben - miután a hibaközlés elmulasztásához a törvény nem fűzi a termékszavatossági jogok megszűnésének jogkövetkezményét - a keresetet nem lehet elutasítani önmagában amiatt, mert a fogyasztó a hibát a perindítást megelőzően nem közölte."[55]
- 267/268 -
A Ptk. 6:219. §-ának új normája alapján, ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, és az eladó vállalja a dolog vevőhöz történő eljuttatását, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa kijelölt harmadik személy birtokba veszi a dolgot; a kárveszély a fuvarozónak történő átadáskor átszáll a vevőre, ha a fuvarozót a vevő bízta meg, feltéve, hogy a fuvarozót nem az eladó ajánlotta.[56]
A Ptk. 6:220. §-ának (1)-(3) bekezdése új szabályként kimondja, hogy ha az eladó vállalkozás és a vevő fogyasztó, a felek eltérő megállapodásának hiányában, az eladó a szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot; az eladó késedelme esetén a vevő jogosult póthatáridőt tűzni; ha az eladó a póthatáridőn belül nem teljesít, a vevő jogosult a szerződéstől elállni; a vevő póthatáridő tűzése nélkül jogosult a szerződéstől elállni, ha a) az eladó a szerződés teljesítését megtagadta; vagy b) a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni.[57]
A Ptk. a kezességi szerződésre vonatkozó szabályok között, a 6:430. § (1)-(3) és (5) bekezdésében új rendelkezésként tartalmazza, hogy fogyasztó által vállalt kezesség esetén a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni a) a kezes jogairól és kötelezettségeiről; és b) a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról. Ha a jogosult nem tesz eleget e kötelezettségének, a kezes határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni. Ha a fogyasztó a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló valamennyi kötelezettségéért vagy meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért. A fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehet alkalmazni, ha a kezes a jogi személy kötelezett vezető tisztségviselője vagy többségi befolyással rendelkező tagja.[58]
- 268/269 -
A Ptk. a garanciaszerződés szabályozása körében, a 6:438. § által új normaként kimondja, hogy ha a garantőr fogyasztó, a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes.[59]
A Ptk. 6:444. §-ának (1)-(4) bekezdése alapján, ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették. Ebben az esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre. Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges. Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított tizenöt napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.[60]
A Ptk. 6:455. §-a új rendelkezésként kimondja, hogy ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely a) a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre; b) a biztosítási kockázat jelentős növekedésére; c) a díjfizetés elmaradásának következményeire; d) a fedezetfeltöltésre; e) a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre; f) a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre; g) a biztosított és a károsult egyezségére; h) a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre; i) a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére; j) a megtérítési igényre vonatkozik.[61]
A Ptk. 6:456. §-a szintén új szabályként tartalmazza, hogy ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára
- 269/270 -
térhet el az összeg- és egészségbiztosítás eltérést nem engedő rendelkezésektől.[62]
A Ptk. 6:254. §-ának (1)-(5) bekezdése szerint utazási szerződés alapján a vállalkozó utazás és az út egyes állomásain való tartózkodás megszervezésére, továbbá kapcsolódó szolgáltatások nyújtására, a megrendelő a szolgáltatások átvételére és díj fizetésére köteles; a szerződést írásba kell foglalni; semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem foglaltak írásba; a megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel; a jogok és kötelezettségek átruházását megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen állnak helyt; semmis a szerződés olyan kikötése, amely ezen § rendelkezéseitől a megrendelő hátrányára eltér.[63]
A Ptk. indokolásából is látható, hogy a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelvre és a Ptk.-ban a fogyasztó-fogalom természetes személyre szűkítésére figyelemmel a Ptk.-ban az utazási szerződés szabályozása körében a fogyasztó fogalma nem jelenik meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az utazási szerződés Ptk.-beli szabályozása fogyasztóvédelmi jogi, fogyasztói többletvédelmi szempontból ne lenne releváns; az a Ptk. szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződéses jogviszonyok körét is felöleli: "A törvény a fogyasztó fogalmát a [régi] Ptk.-tól eltérően a természetes személyekre szűkíti. Ez a változtatás a fogyasztói irányelvekkel is összhangban áll. Az utazási irányelv azonban nem szűkíti a fogyasztó fogalmát természetes személyekre. A törvény erre tekintettel az utazási szerződést nem fogyasztói szerződésként szabályozza, hanem olyan szerződésként, ahol a vállalkozóval szemben a megrendelő áll. Megrendelő a természetes személy és jogi személy egyaránt lehet, így a fogyasztófogalom leszűkítése ellenére nem merül fel kollízió az irányelv és a törvény szabályai között."[64]
A letéti szerződések szabályozása[65] körében nem jelenik meg a fentiek szerinti fogyasztói többletvédelem, de különösen a szállodai letéti szerződésre vonatkozó szabályok általában olyan jogviszonyokra vonatkoznak, amelyek fogyasztók és vállalkozások között állnak fenn, ezért - arra is figyelemmel, hogy a letét a napi élet gyakran előforduló szerződéstípusa[66] - indokolt az említése.[67]
A Ptk. 6:369. §-ának (1) bekezdése szerint a szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott; a szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese; a felelősség ezt meghaladó mértékű korlátozása vagy kizárása semmis. E § (2) bekezdése értelmében az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta; az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan. A 6:370. § alapján a szállodát mint
- 270/271 -
letéteményest megillető zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 6:371. §-a a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelősségét a következőképpen szabályozza: a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és a nyilvánosság számára nyitva álló hasonló intézmények, továbbá a ruhatár felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni: a) felelősségük az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezen intézményekbe rendszerint magukkal szoktak vinni; b) ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.
A Ptk. és a régi Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek[68] összevetése alapján látható, hogy a régi Ptk. vonatkozó normái alapján kialakult bírói gyakorlat[69] a jövőben is - értelemszerűen - irányadónak tekinthető.
A Ptk. magyarázatában olvasható: "A szálloda fokozott felelőssége [...] általában inkább korlátozott felelősséget jelent, hiszen a Ptk. 6:369. §-ának (1) bekezdésének első mondata - szemben a jogalkotási előzményekkel - a felelősség alapja és a kimentés tekintetében tulajdonképpen nem tartalmaz különös szabályt, így arra a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének általános szabályai [6:142-6:148. §] alkalmazandók. Ezt a jelleget erősíti az is, hogy - miként a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása kiemeli - a Ptk. »elhagyja a vendég haladéktalan kárbejelentési kötelezettségét, a kérdéskör ugyanis a kármegosztás és a kárenyhítési kötelezettség szabálya alapján megfelelően kezelhető«.";[70] "A Ptk. 6:371. §-a a felelősség tekintetében a szállodák felelősségére utal vissza. A korábbi Ptk. alapján volt olyan bírósági gyakorlat, amely szerint a nyilvánosság számára nyitva álló intézmény teljes felelősséggel tartozik a vendég dolgainak elveszéséből keletkezett kárért, mert korlátozott mértékű felelősség csak a szállodára nézve állhat fenn [BH 1979.292.]. E gyakorlat annyiban fenntartandó, hogy a felelősség mértékét meghatározó rendelkezés - a napi szobaár ötvenszerese - a nyilvánosság számára nyitva álló intézmények esetén nem értelmezhető, így a korlátozó szabály nem alkalmazható; a kizárás indokoltsága egyébként - kifejezett szabály hiányában - a Ptk. [...] §-ából nem vezethető le."[71]
A Ptk. a termékfelelősség szabályozását[72] nem az előzőekben ismertetett fogyasztói többletvédelem szerinti ("fogyasztó és vállalkozás") szövegezéssel, de - a rendelkezésekből kitűnően - a laikus-profi viszony relevanciájával jeleníti meg,[73] ezért - túl e jogintézmény "klasszikus" értelemben vett fogyasztóvédelmi jellegén[74] - annak kiemelése indokolt.
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójában foglalt megfogalmazás szerint: "A sui generis termékfelelősség a magánjog XX. századi modernizációjának eredményeként jött létre. Kialakulását és fejlődését az ipari társadalmak kötelmi jogát érintő sajátos jelenség, a szerződések relatív szerkezetének bomlása idézte elő. A relatív szerkezet bomlása, amely annyit jelent, hogy a szerződés nem csak a szerződő felekre hat ki, keletkeztet jogokat és kötelezettségeket, hanem a szerződési jogviszonyon kívülállókat is bevonja hatókörébe. A termékfelelősség ennek a bomlásnak egy tipikus gyümölcse, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy a mások - nem a szerződő fél - egészségében, életében vagy dolgaiban okozott károkért felelősségre vonhassák a gyártókat, forgalmazókat, importőröket vagy bármely más személyt, akitől a termék származik, annak ellenére, hogy nem volt a felek között szerződéses jogviszony. A termékfelelősség objektív jellegű, azaz a gyártó felróhatóságától függetlenül felel az általa gyártott hibás termék által okozott kárért."[75]
- 271/272 -
A Ptk. vonatkozó szabályai alapján a termékkárért a hibás termék gyártója felelősséggel tartozik.[76] Termék minden ingó dolog, akkor is, ha utóbb más dolog alkotórészévé vált. Termékkár a) valakinek a hibás termék által okozott halála, testi sérülése vagy egészségkárosodása miatt bekövetkezett kár; és b) a hibás termék által más dolgokban okozott, a kár bekövetkeztekor ötszáz eurónak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyama szerinti forintösszegénél nagyobb összegű kár, ha a károsodott dolog szokásos rendeltetése szerint magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és azt a károsult is rendszerint ilyen célra használta.
A Ptk. termékfelelősségi fejezetének alkalmazásában gyártó a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát a termék gyártójaként tünteti fel. Importtermék esetén a terméket gazdasági tevékenysége keretében az Európai Gazdasági Térség területére behozó személyt is gyártónak kell tekinteni. Ez a szabály nem érinti az importálónak a gyártóval szemben érvényesíthető visszkereseti igényét.
Nagyon fontos, károsultat ("fogyasztó"-t) védő szabály, hogy ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden forgalmazóját gyártónak kell tekinteni mindaddig, amíg a forgalmazó a gyártót vagy azt a forgalmazót, akitől a terméket beszerezte, a károsultnak meg nem nevezi. Ezt a szabályt importtermék esetén akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a termék gyártója feltüntetésre került, de az importálója nem állapítható meg. A forgalmazó ezt a nyilatkozatát a károsult írásbeli felhívásától számított harminc napon belül teheti meg.
A termék akkor hibás, ha nem nyújtja azt a biztonságot, amely általában elvárható, figyelemmel különösen a termék rendeltetésére, ésszerűen várható használatára, a termékkel kapcsolatos tájékoztatásra, a termék forgalomba hozatalának időpontjára, a tudomány és a technika állására. A terméket nem teszi hibássá önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó termék kerül a forgalomba. A termék hibáját a károsultnak kell bizonyítania.
A gyártó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a terméket nem hozta forgalomba; b) terméket nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenység körében gyártotta vagy forgalmazta; c) a termék az általa történő forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka később keletkezett; d) a termék általa történő forgalomba hozatala időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető; vagy e) a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta [a gyógyszer előírás szerinti alkalmazásával okozott kár esetén a gyártó a d) pontban foglaltakra hivatkozással nem mentesülhet a felelősség alól]. Az alapanyag vagy a résztermék gyártója mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a) a hibát a végtermék szerkezete, illetve összetétele okozta; vagy b) a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.
A gyártó nem mentesül a felelősség alól arra hivatkozással, hogy a kár bekövetkeztében harmadik személy magatartása is közrehatott. Ez a szabály nem érinti a gyártónak a harmadik személlyel szemben érvényesíthető igényét. A károsulttal szemben a gyártó felelősségének korlátozása vagy kizárása semmis.
A károsult kártérítési igényét hároméves határidő alatt érvényesítheti. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a károsult tudomást szerzett vagy tudomást szerezhetett volna a kárról, a termék hibájáról és a gyártó személyéről. A gyártót a Ptk. termékfelelősségi fejezetében meghatározott felelőssége az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A károsultat ugyancsak fokozottan védi, hogy a Ptk. termékfelelősségi fejezete rendelkezéseinek alkalmazása során különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén sincs mód a kártérítés mértékének a
- 272/273 -
teljes kárnál alacsonyabb összegben történő meghatározására.[77]
A fogyasztók védelmének jelentősége, aktualitása és komplexitása a fentiek alapján is érzékelhető, az állami "kiegyenlítési törekvés" tetten érhető. Ebben a polgári jogi szabályozás, élén a Ptk. említett rendelkezéseivel, jelentős szerepet játszik.
Az ismertetett relációs jelleg szerinti hátrányosabb helyzetben lévő, kiszolgáltatott fogyasztó hátrányára való eltérés kizárása, e fogyasztó számára kedvezőbb, hosszabb határidők, elévülési idők, szélesebb körű semmisség és elállási jog biztosítása, a bizonyítási teher megfordítása, a kötelező jótállás és az új jogintézmény, a termékszavatosság, illetőleg a szavatossági és jótállási igények intézésének, a közérdekű keresetnek, továbbá az utazási és a letéti szerződéseknek, valamint a termékfelelősségnek a Ptk.-beli szabályozása jelentékeny mértékben szolgálják a gyengébb fél fokozott védelmének szükségességét.
A gyengébb fél fokozott védelmének szükségessége véleményem szerint objektíve fennáll: a szabadság - fogalmilag, normatíve, így a szerződési szabadság is soha nem az igazságtól, hanem mindig az igazságban való szabadság (igazság, az igazság szerinti, hogy a kiszolgáltatott személyt jobban kell védeni); a kógens szabályok is ennek fényében szemlélendők.
A fogyasztók vállalkozásokkal szembeni fokozott védelme a Ptk.-ban a régi Ptk. legutóbbi szabályozásához képest is, számos új rendelkezést, jogintézményt hozva[78] előremutató, a fogyasztók számára kedvező. E jogszabályi változások a fogyasztó és nem a fogyasztás szolgálatában állnak, s ez által a kötelezett (pl. forgalmazó, gyártó) javára is irányulnak.
Szent II. János Pál pápa írta: "A gazdaság valójában csak az egyik összetevője és dimenziója az emberi tevékenység sokféleségének. Ha abszolúttá válik, ha az árutermelés és -fogyasztás a társadalmi életben a központi helyre kerül, és minden mástól függetlenedve a társadalom egyedüli értékéve válik, akkor az okot nemcsak és nem annyira magában a gazdasági rendszerben kell keresni, hanem abban, hogy a szociális-kulturális értékrend - miután nem ismeri el az etika és a vallás jelentőségét - meggyengült, és csupán a javak termelésének és a szolgáltatásoknak tulajdonít jelentőséget." [79]
"[...] a gazdasági szabadság az ember szabadságának csak az egyik eleme. Amikor a gazdasági szabadság önállósodik, amikor az embert inkább a javak termelőjének és fogyasztójának tekintik, semmint személynek, aki azért termel és fogyaszt, hogy megéljen, akkor a szabadság elveszíti valós kapcsolatát az emberi személlyel, végül elidegeníti és elnyomja őt."[80]
"Az ember ma gyakran elvész az állam és a piac két pólusa között. Néha ugyanis úgy tűnik, mintha időnként csak árutermelőként és -fogyasztóként, vagy az állam közigazgatási alanyaként létezne, mintha feledésbe merülne, hogy az emberek együttélésének nem célja sem az állam, sem a piac, hanem az ember önmagában olyan páratlan értékkel bír, hogy az államnak is és a piacnak is szolgálnia kell. Az ember mindenekelőtt igazságot kereső lény, arra törekszik, hogy e szerint az igazság szerint éljen és elmélyítse azt a múlt és a jövő nemzedékével folytatott párbeszéd révén."[81]
A jelen tanulmányban bemutatott polgári jogi szabályozás, fejlődés az igazságot tükrözi, amennyiben a gyengébb felet a fokozott védelmével megfelelően oltalmazza. A további előrelépés, a jog maradéktalan érvényesülése érdekében sokat kell még tenni - nemcsak jogilag, mert az önmagában kevés; olyan szemléletformálásra van szükség, amely az igazságon alapul, az igazságosságban épül, és amit a szeretet éltet.[82] Ehhez kívánok Mindenkinek szívből bátorságot és bölcsességet, hogy a szabadságban napról napra emberibb egyensúlyt találjon - "fogyasztó" és "kötelezett" egyaránt! ■
- 273 -
JEGYZETEK
[1] Vö. "Ne lopj!" (Kiv 20,15; MTörv. 5,19; Mt 19,18); "Ne kívánd el embertársad házát..., sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé." (Kiv. 20,17; lásd még MTörv. 5,21); "Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást." (Jn 13,34).
[2] Lásd pl. Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Budapest, 2007. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. (285) 19.; Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Miskolc, 2004. Novotni Kiadó (273) 11-12.; Miskolczi Bodnár Péter - Sándor István: A fogyasztóvédelmi jog európai gyökerű magyar szabályozása I., Budapest, 2012. Patrocinium Kft. 17., 22. (irodalommal). Vö. Bárdos Péter és Menyhárd Attila: Kereskedelmi jog, Budapest, 2008. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (479) 37. ("A kereskedelmi jog fejlődésének hajnalán, a X-XI. században, amikor a technikai fejlettség és az infrastruktúra alacsony szintje a mai értelemben vett biztosítékoknak csak igen szerény arzenálját kínálta, a bizalomnak alapvető jelentősége volt. Mögötte mindig valamilyen közösség - pl. a kereskedők vagy a város közössége - morális kényszerítő ereje állt.").
[3] Lásd pl. Fazekas J., 2007, 19-20.; Fazekas Judit: Fogyasztói jogok - fogyasztóvédelem, Budapest, 1995. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (266) 46-53.; Miskolczi Bodnár P. - Sándor I., 2012, I, 18-19. (irodalommal).
[4] Lásd Lábady Tamás: A lektor előszava, in Hámori Antal: Bevezetés a fogyasztóvédelmi jogba I. A fogyasztóvédelmi jog alapjai, Budapest, 2007. Axol Print Nyomdaipari és Kiadói Kft. (136) 7.
[5] Lásd Lábady Tamás: A lektor előszava, in Hámori Antal: Bevezetés a fogyasztóvédelmi jogba. A fogyasztók magán- és közjogi védelme, Budapest, 2015. Budapesti Gazdasági Főiskola (152) 9.
[6] Lásd pl. 2/2015. (II. 2.) AB határozat, 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, 8/2014. (III. 20.) AB határozat, 3175/2013. (X. 9.) AB határozat. A fogyasztók alkotmányjogi védelméhez lásd pl. Bencsik András: A fogyasztók védelmének alkotmányi fundamentumairól, in Közjogi Szemle 6. (2013/1) 21-31.; Bencsik András: A fogyasztóvédelem helye, szerepe a jogállamban (A fogyasztóvédelem alkotmányos alapjai), in Collega 13 (2009/1-2) 9-12.
[7] Lásd pl. Bacher Vilmos: A versenyjog és az összehasonlító reklám, in Gazdaság és Jog 6. (1998/6) 3-10.; Bacher Vilmos: Bírói gyakorlat a tisztességtelen verseny köréből, in Jogtudományi Közlöny 51. (1996/11) 462-471.; Balogh Virág, Nagy Csongor István, Pázmándi Kinga, Verebics János, Zavodnyik József: Magyar versenyjog, Szerk. Pázmándi Kinga, Budapest, 2012. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 365; Balogh Virág, Kaszainé Mezey Katalin, Pázmándi Kinga, Zavodnyik József: Magyar fogyasztóvédelmi és reklámjog, Szerk. Pázmándi Kinga, Budapest, 2010. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 345.; Boytha Györgyné: A versenyfelügyeleti eljárás - A Gazdasági Versenyhivatal, in Magyar Közigazgatási Jog, Különös rész európai uniós kitekintéssel, Szerk. Ficzere Lajos-Forgács Imre, Budapest, 2001. Osiris Kiadó 74-95. (és ua. 1999. 42-61.); Csécsy György-Pribula László: A reklám fogalmi meghatározásának szempontjai, egyes reklámtípusok megjelenése a jogi szabályozásban, in Magyar Jog 57 (2010/5) 257-264.; Pribula László: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat és a reklám - a szabályozási koncepció megváltozása, in Jogtudományi Közlöny 64. (2009/5) 229-233.; Pribula László: A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat és a reklám - a szabályozási koncepció megváltozása, in Gazdaság és Jog 17. (2009/4) 7-11.; Pribula László: A burkolt reklám, in Jogtudományi Közlöny 63 (2008/4) 196-201.; Pribula László: A reklámtevékenységek büntetőjogi összefüggései, in Jogtudományi Közlöny 61. (2006/12) 477-483.; Pribula László: A reklám mint a szerződéskötéshez vezető út speciális esete, in Jogtudományi Közlöny 60 (2005/6) 251-256.; Traub, Fritz: A fogyasztó fogalma a versenyjogban. Jogösszehasonlító áttekintés, in Versenyismeret (1995) XLIII. (október-november) 70-103. (fordította: Pappné Ritter Jolán); Vida Sándor: A fogyasztó versenyjogi védelme a megtévesztéssel szemben, in Magyar Jog 47. (2000/11) 661-666.; Tisztességtelen verseny - fogyasztóvédelem, Szerk. Vörös Imre, Budapest, 2007. MTA Jogtudományi Intézet 401.; Vörös Imre: Reklámszabályok a versenytörvényben, in Jogtudományi Közlöny 52. (1997/11) 453-468.; Whish, Richard: Versenyjog, Budapest, 2010. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 1003 (fordítók: Hörömpöli-Tóth Levente, Nagy Csongor István, Szilágyi Pál); Zavodnyik József: Az általános szerződési feltételek és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, in Versenytükör 9 (2013/2) 34-53.; Zavodnyik József: Értelem és érzelem. A kereskedelmi gyakorlatokkal megcélzott fogyasztó, in Gazdaság és Jog 18. (2010/7-8) 10-20.
[8] Lásd pl. Fogyasztóvédelem, Szerk. Bíró Virág és Kreiss Rita, Budapest, 2000. BME-FVF 120. (2003. 198); Fazekas Judit-Gyarmati András: Fogyasztóvédelem, in Magyar közigazgatási jog, Különös rész európai uniós kitekintéssel, Szerk. Ficzere Lajos-Forgács Imre, Budapest, 2001. Osiris Kiadó 105-109.; Ficzere Lajos: Közigazgatás és gazdaság, in Magyar Államigazgatási Jog, Különös rész, Szerk. Ficzere Lajos Budapest, 1995. VERZÁL Lap- és Könyvkiadó 7-15.; Molnár Miklós: Az iparigazgatás joga, in uo. 18., 21-22.; Nagy Marianna: A belkereskedelmi igazgatás joga, in uo. 31-40.; Hámori Antal: A vendéglátó üzletek kategóriába sorolásának jogi szabályozása, in Magyar Jog 57. (2010/3) 164-171.; Hámori Antal: A szálláshely osztályba, a vendéglátó üzlet kategóriába sorolása bejelentésének jogi természetéről, in Magyar Jog 55. (2008a/6) 423-428.; Hámori Antal: A vendéglátás fogyasztóvédelmi jogi szabályozása, Budapest, 2003. Label Kereskedelmi, Szolgáltató és Kiadói Kft. (328) 70-83., 130-136., 201-217.; Lontai Endre: Polgári jog, A szellemi alkotások joga (Szerzői jog és iparjogvédelem), Budapest,11 1994. Nemzeti Tankönyvkiadó 229-231.
[9] Lásd pl. Bisztriczki László, Kántás Péter: Az új szabálysértési törvény magyarázata, Gyakorlati kérdések és válaszok a szabálysértési jog köréből, Budapest, 2012. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (672) 452-455., 491-498., 526-536., 562-566., 608-624., 639-642.; Belovics Ervin, Molnár Gábor Miklós, Sinku Pál, Büntetőjog II. Különös Rész, A 2012. évi C. törvény alapján, Budapest,2 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (894) 158-162., 164-166., 596-597., 685-689., 702-711., 783-785., 792-805., 811-826., 837-878.; Karsai Krisztina: Fogyasztóvédelem és büntetőjog, Budapest, 2011. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 274.; Karsai Krisztina: A büntetőjogi jogtárgyak a hamis áruk elleni küzdelemben, in Magyar Jog 57. (2010/12) 720-726.; Karsai Krisztina: A büntetőjogi fogyasztóvédelem egyes általános kérdéseiről, in Jogtudományi Közlöny 63. (2008/7-8) 333-340.
[10] Az elnevezéshez lásd pl. Kecskés László: EU-jog és jogharmonizáció, Budapest,2 2005. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (952) 74-78.
[11] Lásd 129a. cikk (1)-(3) bek.
[12] Lásd 153. cikk (1)-(5) bek. A fogyasztóvédelmi jog külföldi, közösségi és hazai fejlődéstörténetéhez lásd pl. Bártfai Judit, Cseke Dóra, Kertész Ágnes, Németh Anita, Wallacher Lajos: Szerződési jog - fogyasztóvédelem, Szerk. Sáriné Simkó Ágnes, Budapest, 2000. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 18-36.; Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Budapest, 2007. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 19-62.; Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Miskolc, 2004. Novotni Kiadó 11-40. (a fogyasztóvédelem gazdasági alapjaihoz lásd uo. 62-68. és 41-52.); Hámori Antal: A közösségi fogyasztóvédelmi politika és jog fejlődése, in Agora (2008) (2) 39-54.; Jeney Petra: Fogyasztóvédelmi politika, in Bevezetés az Európai Unió politikáiba, Szerk. Kende Tamás-Szűcs Tamás, Budapest, 2005. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 655-698.; Jeney Petra: Fogyasztóvédelmi politika, in Az Európai Unió politikái, Szerk. Kende Tamás-Szűcs Tamás, Budapest, 2002. Osiris Kiadó 213-251.; Lattmann Tamás: Fogyasztóvédelmi politika, in Bevezetés az Európai Unió politikáiba, Szerk. Kende Tamás-Szűcs Tamás, Budapest, 2011. CompLex Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. (1188) 535-585.; Miskolczi Bodnár Péter-Sándor István: A fogyasztóvédelmi jog európai gyökerű magyar szabályozása I. Budapest, 2012. Patrocinium Kft. 17-27.; Szolnoki-Nagy Rita: Fogyasztóvédelem az Európai Unióban, in Európai Tükör 19. (2014/2) 143-160.; valamint Czuczai Jenő: Korreferátum a fogyasztóvédelem témájában Gyarmati András előadásához ("A Ptk. újabb módosítása az európai jogharmonizáció tükrében"), in Magyar Jogászegylet Tizedik Jogász Vándorgyűlés (Sopron), Budapest, 1997. (71-86.) 71-77. (a fogyasztóvédelem területét érintő magyar jogi környezet - Czuczai Jenő 1997-ben mondott szavai szerint - egy nehezen áttekinthető, igen heterogén és szabályozási dimenziójában is indokolatlanul sok síkú képet mutat, - vö. uo. 85.). A fogyasztóvédelem és a nemzetközi magánjog kapcsolatához lásd pl. Burián László: A fogyasztóvédelem az új nemzetközi magánjogi szerződési szabályok tükrében, in Magyar Jog 46. (1999/1) 16-23.; Burián László: Fogyasztóvédelem és nemzetközi magánjog, in Jogtudományi Közlöny 49. (1994/8-9) 307-313.
[13] A polgári jogi fogyasztóvédelem irodalmából lásd pl. Fuglinszky Ádám: Az elektronikus kereskedelem egyes fogyasztóvédelmi kérdései a német és a magyar jogban, Az általános szerződési feltételekre, valamint a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó egyes szabályok összehasonlító elemzése, kitekintés az Európai Unió 2000/31/EK sz. (E-commerce) irányelvére az internetes vásárlások kapcsán, in Jogi Tanulmányok 2000, Szerk. Harmathy Attila, Budapest, 2000. ELTE ÁJK (371) 29-77.; Gadó Gábor: A fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú módosításáról, in Gazdaság és Jog 20 (2012/10) 2-7.; Kemenes István: A szerződésszegés szabályozása az új polgári törvénykönyvben, in Jogtudományi Közlöny 69 (2014/5) 213-223.; Kenderes Andrea: A 2008-as fogyasztói irányelv a hitelmegállapodásokról - ante portas, in Jogtudományi Közlöny 63 (2008/11) 544-552.; Király Miklós: Az Európai Közösségek irányelveinek hatása a szerződési jogra a fogyasztóvédelem területén, in Magyar Jog 47 (2000/6) 325-338.; Lábady Tamás: A fogyasztóvédelmi rendszerről és a fogyasztók érdekeinek polgári jogi védelméről, in Magyar Jog 23. (1976/4) 875-886.; Lőrinczi Gyula: Polgári jog, fogyasztóvédelem, csődjog, in Magyar Jog 59. (2012/12) 717-726.; Lőrinczi Gyula: A fogyasztói csőd és a mentesítés szabályozásának története, elmélete és gyakorlata a francia jogban, in Jogtudományi Közlöny 66. (2011/4) 209-220.; Menyhárd Attila: A tisztességtelen szerződési kikötések kontrollja az Európai Közösségek jogában, in Polgári Jogi Tanulmányok, Szerk. Harmathy Attila, Budapest, 1996. ELTE ÁJK 62-84.; Németh László: Az általános szerződési feltételek és a fogyasztói szerződések érvénytelensége iránti perek tapasztalatai, in Gazdaság és Jog 16. (2008/11) 15-23.; Osztovits András: A közösségi jog hatása a fogyasztói szerződések magyar szabályozására és joggyakorlatára, in Gazdaság és Jog 17. (2009/12) 11-15.; Osztovits András-Virág Csaba: Illetékességi kikötés mint tisztességtelen szerződési feltétel - kérdések és kételyek a közösségi és a magyar jog tükrében, in Magyar Jog 55. (2008/8) 532-541.; Európai fogyasztóvédelmi magánjog, Jogszabálygyűjtemény, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2006. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 197.; Verebics János: Szerződések az elektronikus kereskedelem körében és a fogyasztóvédelem, in Gazdaság és Jog 20. (2012/12) 3-10.; Vékás Lajos: Európai közösségi fogyasztóvédelmi magánjog, in Európai közösségi jogi elemek a magyar magán- és kereskedelmi jogban, Szerk. Vékás Lajos, Budapest, 2001. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. (469) 25-96.; Vékás Lajos: Európai fogyasztóvédelmi magánjog, in A Polgári Jogi Tudományos Diákkör évkönyve 1999-2000. tanév, Szerk. Bodzási Balázs, Budapest, 2001. ELTE ÁJK, Polgári Jogi Tudományos Diákkör Egyesület (352) 325-352.; Vékás Lajos: Javaslat az általános szerződési feltételek Ptk.-beli szabályozásának kijavítására, in Jogtudományi Közlöny 55. (2000/12) 485-492.; Welmann György: A szerződés érvénytelenségének szabályozása az új Polgári Törvénykönyvben, in Jogtudományi Közlöny 69. (2014/2) 61-70.; Zoványi Nikolett: A légijáratok késésének megítélése a nemzetközi egyezmények és az európai jog tükrében, in Jogtudományi Közlöny 67 (2012/9) 339-348.; továbbá: a szerződésszegés és a termékfelelősség témakörében hivatkozott irodalom.
[14] Lásd pl. Polgári jog, Kötelmi jog, Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (372); és Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) vonatkozó, alábbiakban hivatkozott részei. A fogyasztóvédelem és a szellemi alkotások jogának kapcsolatához lásd pl. Tattay Levente: Közvetlen fogyasztóvédelmi előírások a szellemi alkotások jogában, in Jogtudományi Közlöny 60. (2005/6) 295-299.
[15] Lásd pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény, a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet, az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet, az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet, a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló 141/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet, a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény.
[16] Lásd Ptk. 8:1. § (1) bek. 3. pont.
[17] Lásd régi Ptk. 685. § d) pont.
[18] Lásd pl. 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény. A Ptk. kodifikációjának fogyasztó-fogalommal kapcsolatos történetéhez, benne a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény köztes ("kompromisszumos") megoldásával, és a természetes személyre szűkítés - diszkriminációs problémák miatt is megfogalmazott - kritikájához lásd Hámori Antal: A nem természetes személy laikusok fogyasztói védelmének változásai (A "fogyasztó" fogalom változásai a magyar jogban - különös tekintettel az Fgytv.-re és az új Ptk.-ra), in Multidiszciplináris kihívások, Sokszínű válaszok 3, Főszerk. Hamar Farkas, Budapest, 2013. Budapesti Gazdasági Főiskola (85) 28-32.; Hámori Antal: A fogyasztó fogalom aktuális jogalkotási és jogalkalmazási dilemmái, in Agora (2012) (9) 45-64.; Hámori Antal: A vállalkozások fogyasztói minősége, in Gazdaság és Jog 20 (2012/9) 8-11.; Hámori Antal: Kötelező jótállás - fogyasztóvédelem, in Gazdaság és Jog 19. (2011/6) 21-24.; Hámori Antal: A "fogyasztó"-fogalom "dilemmái" különös tekintettel az Fgytv. módosításában és az új Ptk.-javaslatban foglaltakra, in Magyar Jog 56. (2009/2) 88-97. Papp Tekla egyetért azzal, hogy "a fogalmi szűkítés (fogyasztó csak természetes személy lehet) meghatározott jogalanyi kör számára diszkriminatíve alacsonyabb szinten nyújt védelmet", és meggyőzően érvel a természetes személyre szűkítés ellen: Papp Tekla: Fogyasztó-e az utas?, in Magyar Jog 58. (2011/10) 616-617. (618-619.). Osztovits András a régi Ptk. fogyasztó-fogalmával kapcsolatban írja: "Ennek a magyar szabályozási megoldásnak az egyik legnagyobb kritikusa Vékás Lajos volt, akinek az ismert szakmai álláspontja szerint a kötelmi jog általános elveihez és szabályaihoz képest speciális, eltérő rendelkezéseket tartalmazó fogyasztói szerződések körét nem célszerű kitágítani." - lásd Osztovits András: Nyolcadik Könyv, Záró Rendelkezések, in Polgári jog, Bevezető és záró rendelkezések, Az ember mint jogalany, Öröklési jog, Az új Ptk. magyarázata I/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 272. Vö. pl. Vékás Lajos: Az európai közösségi magánjog sajátos alanyáról: a "fogyasztó" fogalmáról, in Európai Jog 2. (2002/5) 3-13.
[19] Vö. Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal, Szerk. Vékás Lajos, Budapest, 2012. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. (616) 363.
[20] Lásd Ptk. 8:6. § e)-f) és q) pont.
[21] Vö. uo. d) pont.
[22] Lásd Fgytv. 2. § a) pont, 2012. évi LV. tv. 1. § (1) bek.; nagyon szűkszavú és a definícióval nem egyező tartalmú indokolással: "A módosítás értelmében az Fgytv. védelmi rendszere a jövőben kiterjed például a tisztán fogyasztói minőségben eljáró vállalkozásokra is." (vö. "a békéltető testületre vonatkozó szabályok alkalmazásában").
[23] Lásd Fgytv. 2. § a) pont, 2012. évi CLXXXVI. tv. 2. § (2) bek.
[24] Lásd Fgytv. 2. § a) pont, 2013. évi CXXXIII. tv. 74. §
[25] Lásd Fgytv. 2. § a) pont, 2013. évi CLXXXIII. tv. 1. § az indokolás szerint: "A pénzügyi jogok biztosa intézményének megszűnése a fogyasztó fogalmának módosítását is szükségessé teszi, mivel az Fgytv. a pénzügyi jogok biztosára vonatkozó szabályok vonatkozásában speciális fogyasztó fogalmat határozott meg.".
[26] Lásd régi Ptk. 685. § e) pont.
[27] Lásd még Ptk. 5:90. § "címe", 5:128. § és "címe", 5:131. § (2) bekezdés: "fogyasztói zálogszerződés"; 6:219. § és 6:220. § "címe": "fogyasztói adásvétel"; 6:455. § "címe": "fogyasztói biztosítási szerződés"; 6:456. § "címe": "fogyasztói összegbiztosítások".
[28] Lásd uo. 8:1. § (1) bek. 4. pont.
[29] Vö. különösen Ptk. 6:254. § 6:369-371. § 6:552-553. § (laikus-profi reláció).
[30] Vö. uo. (3)-(4) bek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 49. §-a alapján a Ptk. zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit arra a zálogjogra kell alkalmazni, amelyet a Ptk. hatálybalépését követően kötött zálogszerződéssel alapítottak, illetve amely törvényes zálogjogként a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett. Magyarázatként lásd Bodzási Balázs: A zálogjog, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja II. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (891) 671-673., 783., 786-788.; Pomeisl András: A zálogjog, in Petrik Ferenc, Pomeisl András, Polgári jog, Dologi jog, Az új Ptk. magyarázata IV/VI., Szerkesztette: Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (263) 117-119., 183., 185-188.
[31] Lásd Ptk. indokolása: "A törvény a 2011/83/EU irányelv (22. cikk) követelményének eleget téve úgy rendelkezik, hogy a fogyasztóval szemben a vállalkozást meghatározott többletkövetelésre jogosító szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés tartalmává, ha azt a fogyasztó - külön, erre vonatkozó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta."; Vékás 2012, 371-372.; és Vékás Lajos: A szerződés megkötése és értelmezése, in Polgári jog, Kötelmi jog, Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (372) 108. Magyarázatként lásd Hajnal Zsolt: Az általános szerződési feltétel, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 200.
[32] Lásd Ptk. indokolása; Vékás 2012, 373.; Vékás 2013, 111. Magyarázatként lásd Osztovits András: Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 205.
[33] Vö. régi Ptk. 207. § (1)-(4) bek.
[34] Ez a szabályozás több ponton hoz újítást: vö. régi Ptk. 201. § (2) bek. Magyarázatként lásd Osztovits András: Semmisség és megtámadhatóság, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 237-241.
[35] Lásd Wellmann György: Az érvénytelenség, in Polgári jog, Kötelmi jog, Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (372) 153-156.; és Hajnal Zsolt: Semmisség és megtámadhatóság, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 242-244.
[36] A Ptk. új szabályként rögzíti: a vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy a feltételt egyedileg megtárgyalták; a 6:103. § (2) bekezdése szerinti feltétel tisztességtelen, ha nem egyértelmű - vö. régi Ptk. 209. § (4) bek. és 209/A. § (2) bek. Vö. Ptk. 6:102. § (1)-(5) bek.; 2014. évi LXXVII. tv., 2014. évi XL. tv., 2014. évi XXXVIII. tv. (különösen 3-4. §, 2/2014. PJE hat., 6/2013. PJE hat., 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény, 2/2011. (XII. 12.) PK vélemény. Lásd Wellmann 2013, 157-161. A Ptk. magyarázatában olvasható, hogy "[a] 6:103. § (2) bekezdésével kapcsolatban megemlítendő a 6:86. § (2) bekezdés értelmezési szabálya, amely szerint, ha fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben valamely szerződési feltétel tartalma nem állapítható meg egyértelműen, akkor a feltétel alkalmazójával szerződő fél (vagyis a fogyasztó) számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. A 6:103. § (2) bekezdés semmisséghez vezető szabályát tehát csak akkor kell alkalmaznia a bíróságnak, ha a 6:86. § (2) bekezdése értelmezési szabályával sem tudja kiküszöbölni a szerződési feltétellel kapcsolatos értelmezési problémát." - lásd Wellmann 2013, 160-161.
[37] Vö. a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet; hatályon kívül helyezte: Ptké. 68. § b) pont; hatálytalan: 2014. március 15-től. Lásd Ptk. indokolása: "A törvény a kódexben sorolja fel példálózóan a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben feltétlenül, illetve az ellenkező bizonyításáig (vélelmezetten) tisztességtelennek minősülő legkirívóbb szerződési feltételeket: az ún. fekete és szürke listát. [...] Hangsúlyozni kell, hogy mindkét listában szereplő kikötések semmisek; a két lista abban különbözik egymástól, hogy a szürke listás kikötések esetében az illető feltételt alkalmazó fél bizonyíthatja a vélelemmel szemben, hogy a kikötés nem tisztességtelen, a feketelistás kikötésnél ilyen lehetősége nincs."; Vékás 2012, 381.; és Wellmann 2013, 163.
[38] A tisztességtelen általános szerződési feltétellel kapcsolatos közérdekű kereset Ptk.-beli szabályozásához lásd még uo. (2)-(5) bek. Vö. régi Ptk. 209/B. § (1)-(4) bek., és a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (régi Ptké. II.) 5. § 5/B. § a régi Ptké. II.-t hatályon kívül helyezte: Ptké. 67. § j) pont; hatálytalan: 2014. március 15-től. Lásd Ptk. indokolása; vö. Vékás 2012, 381.; magyarázatként: Wellmann 2013, 165-168.; és BH 2010.149.; 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény; a Ptk. 6:102-105. §-ához részletesen lásd Hajnal 2014, 244-267.
[39] Lásd régi Ptk. 239. § (2) bekezdés: ua.; vö. Ptk. indokolása: "A törvény nem tartja szükségesnek külön szabály felvételét fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részleges érvénytelenségére, és ezért elhagyja a Ptk. 239. § (2) bekezdését."; és Vékás 2012, 385.; vö. Osztovits András: Az érvénytelenség jogkövetkezményei, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 288-289.; magyarázatként lásd: Wellmann 2013, 186-188. A Ptk. magyarázata tartalmazza: "A Kúria a 2/2012. (XII. 10.) PK véleménye 8/a. pontjában úgy foglalt állást, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen feltétel mellőzése esetén is teljesíthető, vagyis az ilyen feltétel mellőzése sosem vezet teljes érvénytelenséghez. Arra a Kúria szerint nincs mód, hogy »a bíróság az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen szerződési feltétel mellőzése helyett azt módosítva új, a felek egyenlőségét helyreállító szerződési kikötést állapítson meg«, vagyis nincs mód a részlegesen érvénytelen kikötés orvoslására.A Kúriának ez az álláspontja összhangban áll az Európai Bíróságnak a C-618/10. számú, Banco Español ügyben hozott ítéletével, amely szerint: »[a] 93/13. Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás [...], amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse«." - lásd Wellmann 2013, 188.
[40] Vö. régi Ptk. 292. § (2) bek.: "A jogosult a határnapot megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó megállapodása - jogszabály engedélye hiányában - semmis; a semmisség a szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki." [és Vékás 2012, 389.: 6:132. § - a Ptk. szerint csak akkor van szó erről a védelemről, ha az adós fogyasztó, a másik fél pedig vállalkozás; lásd Ptk. indokolása: "A Ptk. [Ptk. 292. § (2) bek.] egyoldalúan védi az adóst. Ezért a törvény csak fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben nyilvánítja semmisnek az előtörlesztést tiltó szerződéses rendelkezést. E körön kívül ugyanis - kínálati piac feltételei között - az adós ilyen tilalom hiányában is képes kell, hogy legyen érdekeinek megvédésére. A törvény fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésre kógens szabállyal előírja azt is, hogy a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségek megtérítését követelheti, és ezenkívül nem számíthat fel külön ellenszolgáltatást (kamatot, előtörlesztési díjat vagy a kártalanítás bármilyen néven nevezett egyéb formáját)."; vö. Vékás 2012, 390.; magyarázatként lásd Kisfaludi András: A szerződés teljesítése, in Polgári jog, Kötelmi jog, Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (372) 216-217.; és Csécsy Andrea: A szerződés teljesítése, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 330-331.
[41] Lásd Ptk. 6:157-6:178. §
[42] Vö. Vékás 2012, 402.: 6:158. § (1) bek. első mondat.
[43] Lásd Ptk. 6:157. § (1)-(2) bek.; vö. régi Ptk. 305. § (1)-(3) bek., 305/A. § (1)-(2) bek., 306. § (5) bek., 307. § (2) bek., 308. § (4) bek., 309. § (1) bek. - a Ptk. egységes szabályban rögzíti, hogy a kellékszavatosság és a jótállás szabályai fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben egyoldalúan kógensek; lásd Ptk. indokolása: "Tekintve, hogy a törvény (a hatályos joghoz hasonlóan) a kellékszavatosság és a jótállás szabályai közé integrálja az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelvét »a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól«, a kellékszavatosság és a jótállás szabályai fogyasztó és vállalkozás szerződésében egyoldalúan kógensek, vagyis semmis az olyan kikötés, amely a fogyasztó hátrányára tér el. Értelemszerűen az egyoldalú kógencia nem vonatkozik a kártérítési szabályokra, hiszen azok nem irányelvi eredetűek."; vö. Vékás 2012, 406.; magyarázatként lásd Farkas Attila László: Hibás teljesítés, in Polgári jog, Kötelmi jog, Első és Második Rész, Az új Ptk. magyarázata V/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (372) 284-288.; és Csécsy Andrea: Hibás teljesítés, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 396-402.
[44] Lásd Ptk. 6:158. § régi Ptk. 305/A. § (2) bek.
[45] Lásd Farkas 2013, 288. Magyarázatként lásd még Csécsy 2014, 402-403.
[46] Lásd Ptk. 6:162. § (2) bek.; régi Ptk. 307. § (2) bek.
[47] Lásd Farkas 2013, 302-303. Magyarázatként lásd még Csécsy 2014, 412-413.
[48] Lásd Ptk. 6:163. § (1)-(2) bek.; vö. régi Ptk. 308. § (1)-(2), (4) bek., 308/A. § (1)-(2) bek.
[49] Lásd Farkas 2013, 306.
[50] Lásd uo. 307. Magyarázatként lásd még Csécsy 2014, 414-418.
[51] Lásd Ptk. 6:167. § (1) bek. Vö. Vékás 2012, 403-404.: 6:168. § (1) bek. Ad Ptk. 6:161. § ["A bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik."]: Ptk. indokolása: "A törvény feljogosítja a bíróságot, hogy a jogosult kérelmétől eltérjen; fogyasztó és vállalkozás szerződésében a bíróságot ez a jog nem illeti meg. Más szerződésben sem kötelezheti a bíróság a kötelezettet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindkét fél tiltakozik."; és Vékás 2012, 406.
[52] Lásd Ptk. 6:168-6:170. §
[53] Lásd Ptk. indokolása: "A törvény bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen, szavatossági természetű helytállását a fogyasztóval szemben. A termékszavatosság alapját képező termékhiba fogalma nem teljesen azonos a hibás teljesítés fogalmával. Termékhibáról akkor van szó, ha az eladott ingó dolog (tipikus esetben: tartós fogyasztási cikk) nem felel meg a gyártó általi forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. A hibás teljesítéshez hasonló viszont, hogy a gyártó csak azokért a hibákért tartozik helytállni, amelyek akkor keletkeztek, amikor a termék még az ellenőrzése alatt állt. A termékszavatosság vállalkozás által forgalomba hozott ingó dolgokra (termékekre) terjed ki, és - noha az érintettek között nem áll fenn szerződéses jogviszony - biztosítja, hogy a fogyasztó a termék hibája miatti egyes kellékszavatossági igényeit közvetlenül a gyártóval szemben érvényesíthesse. A termékszavatosság kizárólag a hiba természetbeni orvoslására szolgál: elsősorban kijavítására, másodsorban - ha a kijavítás nem lehetséges - kicserélésre ad igényt a fogyasztónak. Gyártónak a törvény - a termékfelelősségi szabályokhoz hasonlóan - nem csak a termék előállítóját tekinti, hanem a forgalmazóját is. A termékszavatossági helytállás - eltérően a kellékszavatosságtól - nem feltétlen, hanem a termékfelelősségi kimentési okokhoz hasonló okok alapján kimentést biztosít a gyártónak és a forgalmazónak. A termékszavatosság és a kellékszavatosság egymás mellett létező polgári jogi igény, amelyeket azonban ugyanazon hiba miatt - természetesen - egyszerre nem lehet érvényesíteni. A fogyasztó az adott helyzet lehetőségei alapján maga döntheti el, hogy egy adott hiba miatti szavatossági igényét melyik eszközzel és kivel szemben érvényesíti: kellékszavatossági igényt támaszt szerződő partnerével (az eladóval) szemben, vagy pedig termékszavatossági igényt a gyártóval vagy a forgalmazóval szemben. Eredményes igényérvényesítés esetén az érvényesített hiba tekintetében a párhuzamos igény is megszűnik. Az egyik út sikertelensége viszont nem zárja ki, hogy a fogyasztó igényét a másik jogcímen érvényesíthesse, ha annak feltételei fennállnak. Termékszavatossági kötelezettsége teljesítése esetén a termék kijavított részére vagy a kicserélt termékre a szerződő partner kellékszavatossági kötelezettsége megszűnik, ez a kötelezettség a továbbiakban a gyártót vagy a forgalmazót fogja terhelni. A törvény a termékszavatossági igény érvényesítéséhez kétéves jogvesztő határidőt biztosít, amelyet a terméknek a gyártó általi forgalomba hozatalától kell számítani. A kellékszavatossági igénytől eltérő megoldást: jogvesztő határidő alkalmazását az indokolja, hogy a gyártó nem áll jogviszonyban a fogyasztóval, vagyis termékszavatosság előírása a szerződési jogviszony relatív szerkezetének áttörését jelenti. Emiatt indokolt a helytállást szigorúbb időhatárok közé szorítani, és meghatározott idő elteltével a bizonytalan jogi helyzetet végleg lezárni. Ha a kétéves határidőn belül a termék gazdát cserél, a termékszavatossági igény az új tulajdonost illeti meg."; Vékás 2012, 407-408.; magyarázatként lásd Farkas 2013, 311-314.; Csécsy 2014, 423-426.
[54] Lásd Farkas 2013, 312.
[55] Lásd uo. 313-314. A szavatosság és a jótállás témaköréhez lásd pl. Beale, Hugh- Fazekas Judit: Szavatossági szabályok az angol, a magyar és az európai jogban, in Jogtudományi Közlöny 52. (1997/12) 519-531.; Benedek Károly-Világhy Miklós: A Polgári Törvénykönyv a gyakorlatban, in Magyar Jog 7. (1960/11) 456-458. (453-458.); Farkas Attila-Wellmann György: A hibás teljesítés bírói gyakorlata I-II., in Gazdaság és Jog 20. (2012/3) 8-11., (2012/5) 16-20.; Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Miskolc, 2001. Novotni Kiadó 108-112.; Fuglinszky Ádám: A hibás teljesítésből eredő következménykárokért való kártérítési felelősség terjedelme, a felelősség kizárásának és korlátozásának lehetőségei, Elemzés a német és a magyar jog alapján, in Liber Amicorum, Ünnepi dolgozatok Harmathy Attila tiszteletére, Budapest, 2003. ELTE ÁJK 119-160.; Görgey Mihály: A hibás teljesítés szabályozásának áttekintése, in Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle 15. (1968/11) 656-663.; Hámori Antal: Kötelező jótállás - fogyasztóvédelem, in Gazdaság és Jog 19. (2011/6) 21-24.; Hámori Antal: A vendéglátás fogyasztóvédelmi jogi szabályozása, Budapest, 2003. Label Kereskedelmi, Szolgáltató és Kiadói Kft. (328) 143-154. (jogilag oszthatatlan - pl. alkalmi vendéglátó-ipari, esküvői ebéd, szilveszteri vacsora - szolgáltatás témájával, bírói gyakorlattal, szakirodalommal, Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója vonatkozó részeinek ismertetésével); Jójárt Eszter: Gondolatok a termékhibáért való felelősségről egy monográfia kapcsán, in Jogtudományi Közlöny 65.(2010/1) 46-49.; Józsa Mihály: A kellékszavatosság vitás elvi kérdéseiről, in Jogtudományi Közlöny 23. (1968/11-12) 603-610.; Julesz Máté: Gondolatok a termékfelelősségről, termékszavatosságról és a környezetvédelmi magánjogról, in Magyar Jog 54. (2007/1) 45-48.; Kemenes Béla: A vásárló, fogyasztó; felhasználó költség- és kártérítési igénye hibás teljesítés esetén de lege ferenda, in Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle 20. (1973/1) 18-23.; Kemenes István: A szavatosság, a jótállás és a kártérítés egyes kérdéseinek újraszabályozásához, in Magyar Jog 39. (1992/1) 13-22.; Kemenes István: Szavatosság és (vagy) kártérítés a szolgáltatás hibája miatt, in Magyar Jog 32. (1985/1) 50-57.; Kende Tamás-Nagy Katalin: A szavatosság és a jótállás intézményeinek újraszabályozása az EU jogharmonizáció jegyében, in Európai Jog 4. (2004/5) 22-26.; Lábady Tamás: A hibás teljesítés és a termékfelelősség összefüggéseiről, in Jogtudományi Közlöny 31. (1976/12) 692-693(-698.); Menyhárd Attila: A fogyasztói adásvételről szóló EK irányelv átültetésének problémái, in Polgári Jogi Kodifikáció 3. (2001/4-5) 54-55.; Miskolczi Bodnár Péter: A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség, mint hibás teljesítés esetén alkalmazható jogvédelmi eszköz, in Jogtudományi Közlöny 44. (1989/3) 130-136.; Molnár Ambrus: Az árleszállítás - mint szavatossági igény, in Magyar Jog 38. (1991/6) 351-354.; Patassy Benedek: Az elévülési és a jogvesztő határidők utáni igényérvényesítési lehetőségek hibás teljesítés esetén (Előtanulmány a polgári jogi kodifikációhoz), in Magyar Jog 45. (1998/10) 603-609.; Szelényi Zoltán: A termékek minőségének tanúsítása a polgári jogi szerződések körében, in Jogtudományi Közlöny 24. (1969/12) 663-671.; Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, Budapest, 2001. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (244) 104-135.; Vékás Lajos: A fogyasztói adásvételről szóló EK irányelv és átültetése a magyar polgári jogba, in Magyar Jog 47. (2000/11) 646-660.; Zoltán Ödön: A hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség és a jótállás új szabályozásáról, in Jogtudományi Közlöny 25. (1970/8) 480-484.; Zsembery István: Szavatosság, kötelező jótállás - és a kártérítés, in Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle 22. (1975/12) 724-726.
[56] Magyarázatként lásd Kovács László: A tulajdonátruházó szerződések, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 48-49.; és Miskolczi-Bodnár Péter: A tulajdonátruházó szerződések, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 522-523.
[57] Vö. Vékás 2012, 424.: 6:221. § (3) bek. Magyarázatként lásd Kovács 2013, 49.; és Miskolczi-Bodnár 2014, 524-525.
[58] Magyarázatként lásd Pomeisl András: A biztosítéki szerződések, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 325-327.; és Bodzási Balázs: A biztosítéki szerződések, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 1058-1062. A Ptk. 6:430. §-ának (4) bekezdése ("Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult köteles a kezest késedelem nélkül értesíteni, ennek elmulasztása esetén a kezes nem felel a késedelemből eredő kárért és késedelmi kamatért.") az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 188. §-ának (11) bekezdése alapján nem lépett hatályba.
[59] Lásd Ptk. indokolása: "A törvény az egyes szerződések szabályai között kevés fogyasztóvédelmi rendelkezést tartalmaz. A biztosítékok között azonban indokolt volt ilyen normák megfogalmazása, így a zálogjog és a kezesség mellett a garancia szabályai között is tartalmaz fogyasztóvédelmi rendelkezést a törvény. Tekintettel a garancia önállóságából fakadó kockázatokra, a törvény nem teszi lehetővé, hogy fogyasztó vállaljon garanciát, az ilyen szerződéseket átminősíti készfizető kezességgé."; és Vékás 2012, 487.; továbbá: Pomeisl 2013, 335.: "Fontos, hogy a Ptk. 6:438. §-a szerinti készfizető kezesség egyben fogyasztói kezességnek is minősül, ezért arra a Ptk. 6:430. §-ában meghatározott különös szabályokat is alkalmazni kell. A fogyasztói garanciavállalás átminősítése nem szolgálhat a fogyasztó hátrányára, így a garanciavállaló nyilatkozatban megszabott, a fogyasztó felelősségét korlátozó feltételeket (legmagasabb összeg, határidő, megfelelő okiratok csatolása stb.) változatlanul alkalmazni kell."; magyarázatként lásd még Bodzási 2014, 1105.
[60] Vö. régi Ptk. 537. § (2)-(3) bek. - a Ptk. a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötést a fogyasztói szerződés esetében ismeri el; Vékás 2012, 488.: 6:445. § (1) bek. Lásd Ptk. indokolása: "A törvény fogyasztói szerződések körében - meghatározott törvényi feltételek betartása mellett - elismeri a ráutaló magatartással történő szerződéskötést, és egyben pontosítja, hogy a biztosító hallgatása mikor eredményezi a szerződés létrejöttét. A törvény szabályozza azt az esetet, amikor a biztosítási esemény a kockázatelbírálási idő alatt következik be, és - lényegét tekintve - fenntartja a Ptk. szabályozását arra az esetre, amikor lényeges kérdésben való eltérés miatt a biztosító a szerződés módosítását kezdeményezheti, vagy adott esetben a szerződést fel is mondhatja."; és Vékás 2012, 491.; magyarázatként: Takáts Péter: A biztosítási szerződések, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 343-345.; és Zavodnyik József: A biztosítási szerződések, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 1133-1142. Lásd Ptké. 55. § (1)-(3) bek.: "(1) A Ptk. biztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépését megelőzően tett ajánlat esetében az ajánlatnak megfelelően létrejött biztosítási szerződésre is alkalmazni kell, ha az a Ptk. rendelkezéseinek megfelel, és annak alapján a biztosító kockázatviselése a Ptk. hatálybalépését követően kezdődik. (2) A Ptk. hatálybalépését megelőzően létrejött felelősségbiztosítási szerződések esetében a károsult a Ptk. hatálybalépését követően bekövetkezett biztosítási esemény alapján a sérelemdíj megtérítésére is igényt tarthat, a biztosító azonban csak olyan mértékben és feltételekkel köteles a károkozó helyett helytállni, amilyen mértékben és feltételekkel a nem vagyoni károk megtérítésére a Ptk. hatálybalépését megelőzően köteles lett volna. (3) A felelősségbiztosítási szerződések esetében a biztosító a soron következő biztosítási időszakot megelőzően küldött írásos értesítőjében köteles felhívni a szerződő fél figyelmét arra, hogy lehetősége van a biztosítási szerződés olyan tartalmú - a biztosítóval egyetértésben történő - módosítására, amely magában foglalja a sérelemdíj iránti igényekért való - a (2) bekezdés szerinti korlátozásoktól mentes - helytállást.".
[61] Vö. Vékás 2012, 491.: 6:456. § Magyarázatként lásd Takáts 2013, 355-356.; és Zavodnyik 2014, 1176-1178.
[62] Vö. Vékás 2012, 491.: 6:457. § Magyarázatként lásd Takáts 2013, 356.; Zavodnyik 2014, 1178-1179.
[63] Vö. Vékás 2012, 437.: 6:255. § (1) bek. Lásd Ptk. indokolása: "A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelv egyaránt tartalmaz közjogi és magánjogi jellegű normákat. A törvény az irányelv magánjogi normáit implementálja. E körben kimondja a törvény - az irányelv szabályait átvéve - a szerződés írásba foglalásának kötelezettségét, a szerződési pozíció átruházásának jogát, és az ilyen esetekben érvényesülő, a törvény szerződésátruházásra vonatkozó szabályától eltérő speciális felelősségi szabályt, valamint biztosítja e szabályok féloldalú kógenciáját."; a szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv, az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet, az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet; Miskolczi-Bodnár Péter: Az utazási szerződés, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 641-648.; és Bartal Géza: A vállalkozási szerződés, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 101-102.: "A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az utazási szerződések kötésével üzletszerűen foglalkozó irodát fokozott tájékoztatási kötelezettség terheli, melynek keretében még a szálláshely kiválasztása előtt köteles a vele szerződő féllel minden olyan körülményt közölni, amely annak igénybevétele szempontjából jelentős [LB Pfv.VIII.23.243/1996., BH 1998.278.]." (uo. 102.).
[64] Lásd Ptk. indokolása.
[65] Lásd Ptk. 6:360-371. § Harsányi Gyöngyi: A letéti szerződések, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja III. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (1334) 857-877.; Pomeisl András: A letéti szerződések, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 209-236.
[66] Lásd Hámori Antal: A vendéglátás fogyasztóvédelmi jogi szabályozása, Budapest, 2003. Label Kereskedelmi, Szolgáltató és Kiadói Kft. (328) 168-177.
[67] A Ptk. indokolása szerint: "A törvény néhány módosítással fenntartja a Ptk.-nak a szállodai letéti szerződésre vonatkozó szabályait. A törvény a szállodai letét felelősségi szabályait összhangba hozza a törvény új kontraktuális felelősségi szabályaival. E körben ezért a törvény csupán a törvényi felelősségi korlátozásokat szabályozza, kimentésre a szerződésszegéssel okozott felelősség általános szabályai szerint kerülhet sor. A törvény elhagyja a vendég haladéktalan kárbejelentési kötelezettségét, a kérdéskör ugyanis a kármegosztás és a kárenyhítési kötelezettség szabálya alapján megfelelően kezelhető." - vö. Vékás 2012, 466.
[68] Lásd régi Ptk. 467-471. §
[69] Lásd pl. BH 2009.333., BH 2009.11, EBH 2003.856., BH 1994.668., BH 1979.292.
[70] Lásd Pomeisl András: A letéti szerződések, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 233.
[71] Lásd uo. 236.
[72] Lásd Ptk. 6:550-559. § Fuglinszky Ádám: A termékfelelősség, in A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja IV. kötet, Szerk. Osztovits András, Budapest, 2014. Opten Informatikai Kft. (836) 216-301.; Havasi Péter: A termékfelelősség, in Polgári jog, Kötelmi jog, Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Szerk. Wellmann György, Budapest, 2013. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (566) 491-498.
[73] Lásd a Ptk.-ban a termékkár ("valakinek...", "magánhasználat vagy magánfogyasztás tárgya, és..."), a gyártó meghatározását.
[74] A magyar jogban - a termékfelelősség szempontjából - új korszakot nyitó 1993. évi X. törvény a rendszerváltás utáni évek egyik első fogyasztóvédelmi jogszabályaként nagy mértékben hozzájárult a hazai fogyasztóvédelmi szabályozás gyors fejlődéséhez. Lásd pl. 1993. évi X. tv. preambulum ("Magyarország részvétele a nemzetközi gazdasági integrációban, az áruforgalom biztonsága, a fogyasztók érdekeinek védelme, valamint a termékek korszerűsítésének fokozása és minőségük javításának követelménye szükségessé teszi, hogy a modern termelési feltételek mellett a gyártót a hibás terméke által okozott kárért az általánosnál szigorúbb felelősség terhelje. Az Országgyűlés e célok érdekében, figyelembe véve a termékfelelősségre vonatkozó európai jogegységesítési eredményeket is, a következő törvényt alkotja:").
[75] Lásd Magyar Közlöny 2002/15/II. 99. Vö. pl. Beck Salamon: "Nem vagyunk jogviszonyban", in Jogtudományi Közlöny 21 (1966/1-2) 12-16.; Csurgó Ottó: A termékfelelősségi eszme térhódítása a magyar bírói gyakorlatban, in Jogtudományi Közlöny 42. (1987/2) 101-102.; Eörsi Gyula: A szerződésen kívüli felelősség és a Ptk. reformja, in Jogtudományi Közlöny 27. (1972/3) 65-75.; Eörsi Gyula: A jogi felelősség alapproblémái, A polgári jogi felelősség, Budapest, 1961. 172., 176. (263.); Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Miskolc, 2001. Novotni Kiadó (235) 99-100., 102-103., 105-107.; Harmathy Attila: Felelősség a közreműködőért, Budapest, 1974. 126-139., 171-204.; Harmathy Attila: Szerződésszegési problémák a gazdasági döntőbizottságok gyakorlatában. A közreműködőért való felelősség, in Jogtudományi Közlöny 24. (1969/12) 652-662.; Izsó Krisztina: A termékfelelősség a deliktuális és a kontraktuális terület határán, in Jogi Tanulmányok 2000, Szerk. Harmathy Attila, Budapest, 2000. ELTE ÁJK (371) 79-103.; Julesz Máté: Gondolatok a termékfelelősségről, termékszavatosságról és a környezetvédelmi magánjogról, in Magyar Jog 54. .(2007/1) 45-48.; Kemenes István: Szavatosság és (vagy) kártérítés a szolgáltatás hibája miatt, in Magyar Jog 32. (1985/1) 55-56.; Lábady Tamás: A deliktuális felelősség fontosabb változásai az új Ptk.-ban, in Jogtudományi Közlöny 69. (2014/4) 169-179.; Lábady Tamás: A termékfelelősség intézménye és a magyar termékfelelősségi törvény, in Jogtudományi Közlöny 49. (1994/3) 118-122.; Lábady Tamás: A hibás teljesítés és a termékfelelősség összefüggéseiről, in Jogtudományi Közlöny 31. (1976/12) 692-698.; Lábady Tamás: A kötelem zárt struktúrájának felbomlása a termékfelelősség jogában, in Jogtudományi Közlöny 29. (1974/12) 700-707.; Miskolczi Bodnár Péter: A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség, mint hibás teljesítés esetén alkalmazható jogvédelmi eszköz, in Jogtudományi Közlöny 44. (1989/3) 130-136.; Novotni Zoltán: A kétszemélyes relatív szerkezet szétbomlásának jelei kötelmi jogunkban, in Jogtudományi Közlöny 38. (1983/11) 688-698.; Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései, Budapest, 2001. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. (244) 75-86., 100-101.; Weiss Emilia: A gyártó vállalat felelőssége a fogyasztó irányában, in Döntőbíráskodás 12. (1971/3) 81-94.; Zoltán Ödön: Termelői felelősség a hibás teljesítésért, in Jogtudományi Közlöny 35. (1980/5) 291-304.
[76] A Ptké. 54. §-a kimondja: "A Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a kártalanításra vonatkozó rendelkezéseit a hatálybalépését követően tanúsított károkozó magatartás - ideértve a mulasztást is - esetén kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított károkozó magatartásra akkor is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a károkozó magatartás befejezése, illetve a károk bekövetkezése a Ptk. hatálybalépése utáni időpontra esik.".
[77] Megjegyzendő, hogy a Ptk. termékfelelősségi fejezetének rendelkezései nem alkalmazhatóak az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvényben meghatározott károkra, továbbá az olyan nukleáris balesetek által okozott károkra, amelyeket a Magyar Köztársaság által ratifikált nemzetközi egyezmények rendeznek.
[78] Lásd pl. Ptk. 5:90. § 5:128. § 5:131. § (2) bek., 6:79. § 6:85. § (2) bek., 6:100. § 6:101. § 6:103. § (1)-(2) bek., 6:167. § (1) bek., 6:168. § 6:170. § 6:219. § 6:220. § (1)-(3) bek., 6:430. § (1)-(3), (5) bek., 6:438. § 6:455. § 6:456. §
[79] Lásd Szent II. János Pál pápa, Centesimus annus kezdetű enciklika a szociális kérdésről, 1991. május 1., in Acta Apostolicae Sedis 83. (1991) 793-867., Budapest, 1991. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 96. (fordította: Balogh Gábor, Barabás Miklós, Goják János), 39. pont.
[80] Lásd uo.
[81] Lásd uo. 49. pont.
[82] Vö. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, Róma, 1965. december 7., in Acta Apostolicae Sedis 58. (1966) 1025-1115., 26., 63-64. pont; Mt 16,26 ("Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?"); Lk 16,1-31; Kol 3,17.
Visszaugrás
