Az elektronikus kereskedelem viszonyait szabályozó joganyag ma rendkívül széles területet fog át, és különböző jogágazatokhoz, jogforrási szintekhez köthető. Ami különösen jellemzi, az a fogyasztóvédelmi célú normák túlsúlya: olyan jogi megoldások bevezetése, melyek célja a tömegügyletekben eleve kiszolgáltatottabb pozícióban lévő vevő, szolgáltatás igénybevevő fokozott védelmének biztosítása. A jog ugyancsak törekszik az elektronikus úton történő kapcsolattartásból, a felek fizikai értelmében vett távollétéből adódó további kockázati tényezők minimalizálására: ennek érdekében a fogyasztóhoz lényeges többletjogokat rendel. Az elektronikus kereskedelem szabályanyagának részét képezik a távolból történő fizetések lehetőségét biztosító jogszabályok (elektronikus pénz, elektronikus fizetési eszközök, az elektronikus pénzkibocsátásra vonatkozó hitelintézeti szabályok, elektronikus számlázás) is.
Mindeme normák mögött alapvetően az EU jogának leggyakrabban irányelvi szinten megfogalmazott, speciális követelményei állnak, melyek több mint egy évtizede folyamatosan jelennek meg és kerültek továbbfejlesztésre jogrendszerünkben. Az Európai Unió egyik alapvető céljául tűzte ki, hogy az Unió polgárai minden tagállamban azonos biztonsággal, fogyasztói garanciák mellett juthassanak termékekhez, vehessenek igénybe szolgáltatásokat. A fogyasztók jogi védelmét számos, a tagállamokban egységesített előírás biztosítja - ezek a termékek forgalomba hozatalával szembeni, adott esetben igen aprólékosan kidolgozott követelményrendszertől a termékekkel szembeni biztonságossági követelményeken, a termékre vonatkozó tájékoztatásra, a reklámozásra vonatkozó szabályokon át a fogyasztóval kötött szerződésekig, a fogyasztói jogok érvényesítéséig számos jogterületet érintenek.
Sajátos problémákat vetnek fel, különös szabályozási megközelítést igényelnek a távollévők közötti, illetőleg az üzlethelyiségen kívül a fogyasztóval kötött szerződések: ezekben az esetekben a termék értékesítője vagy a szolgáltatás kínálója nem találkozik közvetlenül a vásárlóval, az ügylet fizikai értelemben véve egymástól távol lévő felek között zajlik le, illetőleg a szerződés megkötésére, és - tipikusan - ezzel együtt a termék a fogyasztó részére történő átadására nem az üzletben kerül sor. Az üzleten kívüli kereskedelem esetén a felek (az eladó és a fogyasztó) személyesen vannak jelen, távértékesítésre az eladó által a hirdetésben, katalógusban, teletexten vagy éppen az Interneten közzé tett ajánlat alapján kerülhet sor. Az elektronikus kereskedelem tágabb fogalmába - az Interneten bonyolított ügyleteken túl - minden olyan értékesítési forma beletartozik, ahol az eladó valamilyen technikai, adatátviteli eszköz (telefon, telefax, teletext) útján teszi meg ajánlatát, a vevő pedig elfogadó nyilatkozatát, illetve fizeti meg a termék, szolgáltatás ellenértékét.
Az atipikus fogyasztói szerződésekre vonatkozó közösségi jogi szabályok a fogyasztó védelme érdekében a szerződéses jogviszonyt az Unió egész területén a szerződéskötés módjából, helyéből következő biztosítékokkal, többletgaranciákkal bástyázzák körül. Eltérő, speciális rendelkezések hiányában "mögöttes szabályozásként" azonban az ilyen jogviszonyok esetében is érvényesülnie kell a gazdasági, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi jog általános előírásainak. A közvetlenül a fogyasztó felé értékesítő kereskedőnek valamely, a vállalkozásokra vonatkozó rendelkezések szerinti jogalanyisággal kell rendelkeznie, a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek nem lehetnek tisztességtelenek, termékek forgalmazása esetén biztosítania kell, hogy a fogyasztó szavatossági, jótállási jogait gyakorolhassa, a termékfelelősség szabályai szerint forgalmazóként áll helyt a hibás termék okozta kárért stb.
A távollévők közötti szerződéses kapcsolatokra vonatkozó fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályokat elsődlegesen Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Ekertv.) és a távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet szabályozza. Mindkét jogszabály számos alkalommal változott: az Ekertv.-t főbb rendelkezéseiben az elmúlt jó tíz évben 2003. évi XCVII. tv., a 2004. évi LXIX. tv., a 2005. évi CLXXI. tv., a 2006. évi CXIX. tv., a 2007. évi XXII. tv. és a 2007. évi XCIV. tv., 2008. évi XLVII. tv., a 2009. évi LVI. tv., a 2009. évi LVI. tv. és a 2009. évi CXLVIII. tv a 2010. évi LXXXII. tv., és a 2010. évi CLXXXV. tv. valamint a 2011. évi CCI. tv. módosították. A kormányrendelet több lényegi kérdést érintő újraszabályozására a 2/2006. (I. 4.) Korm. rendelettel került sor, mely arra törekedett, hogy rendelkezéseit a fogyasztói szerződésekre vonatkozó magyar szabályozáshoz illessze, fogalomhasználatát pontosítsa. A szabályozást átfogóan módosította a 217/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet, néhány rendelkezését pedig a 71/2009. (IV. 2.) Korm. rendelet is érintette.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy bár a vállalkozások, az on-line üzleti környezet jogkövető magatartása sokat javult, az Internetes kereskedelemben a jogbiztonság - s ez által a fogyasztói bizalom - is emelkedett, a vállalkozások igen jelentős része a vonatkozó jogszabályok nem kellő ismerete vagy figyelmen kívül hagyása mellett köt nap mint nap szerződéseket. Mint fogyasztóvédelmi hatóság által 2011. március 16-tól 2011. december 23-ig lefolytatott, az elektronikus kiskereskedelmi szolgáltatókat érintő utolsó átfogó ellenőrzés megállapította, az országos témavizsgálatok közül sajnálatos módon az elektronikus kereskedelmi tevékenység ellenőrzése során tapasztalt kifogásolási arány továbbra is magasnak (85%) mondható. Ennek egyik fő oka a hatóság álláspontja szerint főként az lehet, hogy az elektronikus kereskedelemre vonatkozó jogszabályok meglehetősen részletekbe menő rendelkezéseket írnak elő, melyek aprólékos jogismeretet és tudatos jogkövetést kívánnak meg a webshopokat üzemeltető szolgáltatóktól. (Lásd http://www.nfh.hu/magyar/informaciok/vizsgalati/2011eviellenorz/elektronikus_2011.html.)
A probléma tehát egyidős az Ekertv.-el és az elektronikus kereskedelem magyarországi elterjedésével, és a kép teljességéhez az is hozzá tartozik, hogy a vállalkozások legnagyobb része nem is tartja fontosnak a jogszerű működési feltételek biztosítását: a 2009-ben életre hívott Fair Business minősítést (melyet Internetes kereskedők a jogi, informatikai biztonsági és fogyasztóvédelmi szempontok alapján történő kritérium-vizsgálatoknak való megfelelés alapján szerezhettek meg, lásd http://www.fairbusiness.hu/) mindösszesen közel tucatnyi szolgáltató kérte, s akik elnyerték, azok sem tartják lényegesnek a minősítés tényére való hivatkozást. Nyilván sem a lefolytatott ellenőrzések száma (mely a hivatkozott jelentés tárgyidőszakában 316 webáruházat érintett) sem a jogszerűtlen eljárás alkalmazott hatósági szankciók (az összes ellenőrzés nyomán mindösszesen két bírságot kiszabó határozat született) nem jelent az esetleges jogsértésektől visszatartó erőt. Mindez különösen annak a ténynek tükrében mondható aggályosnak, hogy a 114 alkalommal megvalósított próbavásárlásból 96 esetben állapított meg a hatóság jogsértést.
Mindazonáltal egyet kell értenünk azzal, hogy a bonyolult, igen sok alkalommal módosított szabályozási környezet valóban megnehezíti a jogkövető magatartást. A következőkben arra teszünk kísérletet, hogy a szerződési jogviszony legfontosabb kérdéseire összpontosítva a hatályos joganyagot tekintsük át.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) rendelkezéseit a Magyarország területéről nyújtott, valamint a Magyarország területére irányuló (megállapította a 2011. évi CCI. tv.) információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és ily módon meghatározott szolgáltatás tekintetében igénybe vevőnek, illetve szolgáltatónak minősülő természetes, illetve jogi személyre vagy jogi személyiség nélküli szervezetre kell alkalmazni. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes állama területén letelepedett, a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra a szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki. A törvény hatálya nem terjed ki a bírósági, illetőleg egyéb hatósági eljárásban nyújtott és felhasznált információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra és nem érinti a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályok alkalmazását. [Ekertv. 1. § (1)-(3) bek.].
Az Ekertv. 1. § (4) bekezdésének 2007. évi CXIV. törvénnyel megállapított, jelenleg is hatályos szövege szerint a törvény hatálya nem terjed ki az olyan közlésekre, amelyet gazdasági vagy szakmai tevékenység, vagy közfeladat körén kívül eső célból eljáró személy tesz információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével, ide értve az ilyen módon tett szerződési nyilatkozatokat is. A törvényi feltételek teljesítése tehát nem indokolt olyan magánjellegű közlések esetére, mint a honlap vagy a blog, ugyanis ezek egyértelműen nem egyéni közléssel valósulnak meg. Itt tehát a kommunikáció jellege (magántermészetű közlés) indokolja a törvény hatálya alóli kivonást.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény az Ekertv. hatályával összefüggő, egyes rendelkezéseket is érintette. A módosítás szerint az Európai Gazdasági Térség tagállamainak területéről a Magyar Köztársaság területére irányuló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra tehát a törvény 2. § s) pontja szerint meghatározott szabályozott területtel kapcsolatos követelmények nem terjednek ki, az Ekertv. többi, a származási ország elvét nem sértő rendelkezéseit azonban e szolgáltatókra is alkalmazni kell.
Az Ekertv. 2. §-a vezeti be azokat a fogalmakat, melyek a törvény alkalmazásával függnek össze. E meghatározásokat a jogalkotó számos alkalommal pontosította, újra fogalmazta. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás fogalmát a törvény úgy határozza meg, mint elektronikus úton, távollevők részére, rendszerint ellenszolgáltatás fejében nyújtott szolgáltatást, amelyhez a szolgáltatás igénybe vevője egyedileg fér hozzá [2. § f) pont].
A törvény fogalomhasználatában elektronikus kereskedelmi szolgáltatásnak olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, amelynek célja valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt és az értékpapírt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket -, szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (együttesen: áru) üzletszerű értékesítése, beszerzése, cseréje vagy más módon történő igénybevétele; [2. § a) pont]. Az igénybe vevő alatt a törvény azt a természetes, illetve jogi személyt vagy jogi személyiség nélküli szervezetet érti, aki/amely információs társadalommal összefüggő szolgáltatást vesz igénybe [2. § d) pont].
Az Európai Gazdasági Térség tagállamai területéről nyújtott szolgáltatásnak az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás minősül [2. § c) pont].
Magyarország területére irányuló szolgáltatás minden olyan szolgáltatás, melyről a használt nyelv, a pénznem és egyéb körülmények alapján valószínűsíthető, hogy magyarországi igénybe vevők számára kívánják elérhetővé tenni, míg Magyarország területéről nyújtott szolgáltatás Magyarország területén lévő székhelyén, telephelyén vagy lakóhelyén az adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos tényleges tevékenységet végző szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás [2. § g)-h) pontok].
A szolgáltató a törvényi fogalomhasználatban az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet [2. § k) pont]. Közvetítő szolgáltatónak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató minősül. E szolgáltató többféle szolgáltatást nyújthat: ezek az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, a távközlő hálózathoz való hozzáférést biztosítása (egyszerű adatátvitel és hozzáférés-biztosítás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt távközlő hálózaton történő továbbítása, és az alapvetően a más igénybe vevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyabbá tételét szolgáló szolgáltatás nyújtása (gyorsítótárolás), illetőleg az igénybe vevő által biztosított információt tárolása (tárhelyszolgáltatás) és az információk megtalálását elősegítő segédeszközök az igénybe vevő számára történő biztosítása (keresőszolgáltatás) lehetnek [2. § l) pont].
A letelepedett szolgáltató azt az állandó telephellyel rendelkező szolgáltatót jelenti, amely határozatlan ideig tényleges gazdasági tevékenységként nyújt információs társadalommal összefüggő szolgáltatást. Az, hogy a szolgáltatás nyújtásához szükséges műszaki eszközök rendelkezésre állnak, illetve az ehhez szükséges technológiákat alkalmazzák, önmagában nem minősül állandó letelepedésnek [2. § n) pont]. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény által beiktatott ezen rendelkezés alapján ha egy más államban társasági jogi-cégjogi értelemben vett székhellyel rendelkező szolgáltató a Magyar Köztársaság területén tárhelykapacitást bérel, és a tárhelyszolgáltatáshoz szükséges szoftverekre a Magyar Köztársaság területére érvényes szoftver felhasználási joggal rendelkezik, e tények önmagukban nem eredményezik azt, hogy a szolgáltató a Magyar Köztársaságban az Ekertv. értelmében letelepedett szolgáltatónak minősül.
Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos adatszolgáltatást az Ekertv. 4. §-a szabályozza. A 2008. évi XLVII. törvény 41. § (2) bekezdésével megállapított - jelenleg is hatályos szövege az Ekertv. 4. §-ában foglalt tájékoztatási követelményeket a 2005/29/EK irányelvbeli követelményekkel összhangban, az Fgytv. szabályozására is tekintettel arra a körre szűkítette, amely közvetlenül a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanács irányelvből fakadnak
A szolgáltató köteles elektronikus úton közvetlenül és folyamatosan, könnyen hozzáférhető módon közzétenni a szolgáltató nevét, székhelyét, telephelyét, ennek hiányában lakcímét, az elérhetőségére vonatkozó adatokat, különösen az igénybe vevőkkel való kapcsolattartásra szolgáló, rendszeresen használt elektronikus levelezési címét.
Ha a szolgáltató létrejöttét vagy tevékenysége gyakorlásának megkezdését jogszabály nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a szolgáltatót a nyilvántartásba bejegyző bíróság vagy hatóság megnevezését, és a szolgáltató nyilvántartásba vételi számát is közzé kell tennie, ha pedig a szolgáltató tevékenységének gyakorlása jogszabály alapján engedélyköteles, ezt a tényt az engedélyező hatóság megnevezésével és elérhetőségi adataival, valamint az engedély számával együtt fel kell tüntetnie, ha pedig az általános forgalmi adó alanya, akkor adószámát is közzé kell tennie. A szabályozott szakmák gyakorlásának körében annak a szakmai érdekképviseleti szervnek (kamarának) a megnevezését is fel kell tüntetnie, amelynek a szolgáltató akár kötelező előírás alapján, akár önkéntesen tagja.
Ha a szolgáltató természetes személy, szakképzettségének, illetve szakmai, tudományos fokozatának, valamint annak a tagállamnak a megjelölését is fel kell tüntetnie, ahol ezt a szakképzettséget, illetve fokozatot megszerezte, s a szabályozott szakma gyakorlásának a szolgáltató letelepedési helye szerinti államban alkalmazandó szakmai szabályaira, és az azokhoz való hozzáférés módjára vonatkozó információkat is közzé kell tennie. A felsorolás a törvény szerinti minimál-követelményekre szorítkozik: további tájékoztatási kötelezettséget más jogszabályok is előírhatnak, és természetesen annak sincs akadálya, hogy a szolgáltató saját elhatározásából egyéb adatokat is feltüntessen.
Az Ekertv. 5-6. §-a az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozó, a 2007. évi XCIV. törvénnyel, és különösen az 2008. évi XLVII. törvénnyel átfogóan újra szabályozott rendelkezéseket tartalmazza.
A szolgáltató köteles az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra vonatkozó általános szerződési feltételeket oly módon hozzáférhetővé tenni, amely lehetővé teszi az igénybe vevő számára, hogy tárolja és előhívja azokat. [Ekertv. 5. § (1) bek.]. A szolgáltató az igénybe vevő megrendelésének elküldését megelőzően köteles egyértelműen tájékoztatni az igénybe vevőt azokról a technikai lépésekről, amelyeket a szerződés elektronikus úton való megkötéséhez meg kell tenni, valamint arról, hogy a megkötendő szerződés írásba foglalt szerződésnek minősül-e, a szolgáltató iktatja-e a szerződést, illetve, hogy az iktatott szerződés utóbb hozzáférhető lesz-e. Köteles továbbá tájékoztatást adni az adatbeviteli hibáknak a szerződéses nyilatkozat elküldését megelőzően történő azonosításához és kijavításához biztosított eszközökről, a szerződéskötés lehetséges nyelveiről és ha van ilyen, arról a - szolgáltatási tevékenységére vonatkozó - magatartási kódexről, amelynek az adott szolgáltatás tekintetében aláveti magát, továbbá arról, hogy ez a magatartási kódex elektronikus úton hol hozzáférhető [Ekertv. 5. § (2) bek.]: a rendelkezdésektől azonban a szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során a felek kölcsönös megállapodással eltérhetnek [Ekertv. 5. § (3) bek.]. Az 5. § rendelkezéseit egyébként sem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre [Ekertv. 5. § (4) bek.].
A szolgáltató köteles megfelelő, hatékony és hozzáférhető technikai eszközökkel biztosítani, hogy az igénybe vevő az adatbeviteli hibák azonosítását és kijavítását megrendelésének elektronikus úton való elküldése előtt el tudja végezni: ilyen lehetőség hiányában az igénybe vevő megrendelése nem minősül szerződéses nyilatkozatnak [Ekertv. 6. § (1) bek.].
A szolgáltató köteles az igénybe vevő megrendelésének megérkezésének az igénybe vevő felé elektronikus úton haladéktalan visszaigazolására. Amennyiben e visszaigazolás az igénybe vevő megrendelésének elküldésétől számított, a szolgáltatás jellegétől függő elvárható határidőn belül, de legkésőbb 48 órán belül az igénybe vevőhöz nem érkezik meg, az igénybe vevő mentesül az ajánlati kötöttség vagy szerződéses kötelezettség alól. A megrendelés és annak visszaigazolása akkor tekintendő a szolgáltatóhoz, illetve az igénybe vevőhöz megérkezettnek, amikor az számára hozzáférhetővé válik [Ekertv. 6. § (2)-(3) bek.]. A szolgáltató és a fogyasztónak nem minősülő igénybe vevő közötti szerződéskötés során - ha erről így állapodnak meg - a felek eltérhetnek, és e rendelkezéseket nem kell alkalmazni a kizárólag elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel tett címzett nyilatkozatok útján történő szerződéskötésre sem [Ekertv. 6. § (4)-(5) bek.].
Az Ekertv. a 2007. évi XCIV. törvény 6. §-val megállapított szövegű 7. §-a szerinti főszabálya szerint a szolgáltató felel az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért, és a törvény ehhez képes állapít meg kivételeket, illetőleg nevesíti azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a szolgáltató mentesülhet a felelősség alól.
A közvetítő szolgáltató a más által rendelkezésre bocsátott, a közvetítő szolgáltató által nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett információért - az Ekertv. 8-11. §-aiban meghatározott feltételek fennállása esetén - nem felel [Ekertv. 7. § (2) bek.].
Az Ekertv. 13. § (1) bekezdése szerinti, a szerzői jogok sérelmére elkövetett jogsértés esetében a közvetítő szolgáltató [ld. Ekertv. 2. § lb)-ld) pontjai] ezen túlmenően - akkor nem felel a más által rendelkezésre bocsátott, az általa nyújtott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással továbbított, tárolt vagy hozzáférhetővé tett jogszabályba ütköző tartalmú információval harmadik személynek okozott jogsérelemért, ha lefolytatja a törvény 13. § szerinti eljárást [Ekertv. 7. § (4) bek.].
A közvetítő szolgáltató a törvény alapján történő ilyen mentesülése azonban nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, a jogsértésből fakadó igényei közül a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a jogsértő fél mellett a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse [Ekertv. 7. § (5) bek.]. A közvetítő szolgáltató nem köteles ellenőrizni az általa csak továbbított, tárolt, hozzáférhetővé tett információt sem, és nem köteles olyan tényeket vagy körülményeket sem keresni, amelyek jogellenes tevékenység folytatására utalnak. [Ekertv. 7. § (3) bek.]. Az Ekrtv. 7. § (6) bekezdése a közvetítő szolgáltató polgári jogi felelősségét korlátozza: nem felel az információ eltávolítása vagy hozzáférés nem biztosítása révén keletkezett kárért, amennyiben a 7-11. § vagy 13. § szerint járt el. E felelősségi szabályok horizontális hatályúak, és ebből következően a felelősség kizárására vonatkozó rendelkezések egyaránt vonatkoznak a polgári, a büntetőjogi és a közigazgatási felelősségre is.
Az Ekertv. 2. § la) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató akkor nem felel a továbbított információért, ha nem a szolgáltató kezdeményezi az információ továbbítását, nem a szolgáltató választja meg a továbbítás címzettjét, és a továbbított információt nem a szolgáltató választja ki, illetve azt nem változtatja meg. Ez utóbbi követelmény nem foglalja magában a továbbításhoz szükséges, technikai természetű változtatásokat, amelyek nem érintik az információ integritását. Az információtovábbítás és a hozzáférés e követelményeknek megfelelő lehetővé tétele magában foglalja a továbbított információ közbenső és átmeneti jellegű automatikus tárolását is, amennyiben ez kizárólag az információtovábbítás lebonyolítására szolgál és az információt nem tárolják hosszabb ideig, mint az a továbbításhoz szükséges [Ekertv. 8. § (1)-(2) bekezdés].
Ha a gyorsítótárolást nyújtó közvetítő szolgáltató (aki távközlő hálózaton továbbítja az igénybe vevő által biztosított információt, és ez más igénybe vevők kezdeményezésére történő információtovábbítás hatékonyságát segíti) az átmeneti, automatikus tárolás folyamán kárt okoz, nem vonható felelősségre, ha nem változtatta meg az információt, a tárolt információhoz való hozzáférés az ezzel kapcsolatos feltételeknek megfelel, a közbenső tárolóban frissítette az információt az általánosan elfogadott gyakorlat szerint, a tárolás nem zavarta az információ felhasználásának jogszerűségét, ha ezt a bíróság vagy más hatóság elrendelte eltávolította, illetve hozzáférhetetlenné tette a tárolt információt, illetve ha a szolgáltató tudomást szerzett arról, hogy az információt az adatátvitel eredeti kiindulási pontján a hálózatról eltávolították, vagy a hozzáférés biztosítását megszüntették [9. § a)-e) pontok].
A 2. § lc) pontjában meghatározott közvetítő szolgáltató (tárhelyszolgáltató) akkor nem felel az igénybe vevő által biztosított információért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, illetőleg amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról, vagy a hozzáférést nem biztosítja. (Ekertv. 10. §).
A keresőszolgáltatást nyújtó közvetítő szolgáltató akkor nem felel az általa biztosított információ hozzáférhetővé tételével okozott kárért, ha nincs tudomása az információval kapcsolatos jogellenes magatartásról, vagy arról, hogy az információ bárkinek a jogát vagy jogos érdekét sérti és amint mindezekről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az elérési információ eltávolításáról vagy a hozzáférés megtiltásáról. Az e tevékenységért való felelősség kérdését egyébként nem érinti az e-kereskedelem irányelv. E szolgáltatók felelősségének megállapítását indokolja, hogy - bár a törvény 8-10. §-aiban említett szolgáltatóktól eltérő módon - szintén jelentős szerepük van az interneten fellelhető tartalom közvetítésében. Az Ekertv. a felelősség alóli mentesülés feltételéül szabja, hogy a szolgáltatónak ne legyen tudomása a jogellenes cselekményről vagy információról, illetve haladéktalanul tegye meg az ilyen információhoz való hozzáférés megakadályozásához szükséges intézkedéseket (Ekertv. 11. §).
A 10-11. §-ok esetében, ha az igénybevevő a szolgáltató utasításai alapján vagy annak megbízásából cselekszik, akkor a szolgáltató nem mentesíthető a felelősség alól.
Az Ekertv. 2001-ben elfogadott szövege nem tartalmazott az adatvédelemre vonatkozó, speciális rendelkezéseket. E hiányosságot a törvény a 2003. évi XCVII. törvénnyel történő módosítása pótolta, mely - Adatvédelem alcím alatt - a 13/A. § szerinti szabályozási tartalmat állapította meg, melynek hatályos szövege több ponton a 2009. évi LVI. törvénynek megfelelően módosult.
A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés létrehozása, tartalmának meghatározása, módosítása, teljesítésének figyelemmel kísérése, az abból származó díjak számlázása, valamint az azzal kapcsolatos követelések érvényesítése céljából kezelheti az igénybe vevő azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatokat és lakcímet. [13/A. § (1) bek.].
A szolgáltató az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből származó díjak számlázása céljából kezelheti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos természetes személyazonosító adatokat, lakcímet, valamint a szolgáltatás igénybevételének időpontjára, időtartamára és helyére vonatkozó adatokat [13/A. § (2) bek.].
A szolgáltató a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a szolgáltatás nyújtása céljából kezelheti azon személyes adatokat, amelyek a szolgáltatás nyújtásához technikailag elengedhetetlenül szükségesek. A szolgáltatónak az egyéb feltételek azonossága esetén úgy kell megválasztania és minden esetben oly módon kell üzemeltetnie az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása során alkalmazott eszközöket, hogy személyes adatok kezelésére csak akkor kerüljön sor, ha ez a szolgáltatás nyújtásához és az e törvényben meghatározott egyéb célok teljesüléséhez feltétlenül szükséges, azonban ebben az esetben is csak a szükséges mértékben és ideig [13/A. § (3) bek.].
A szolgáltató a szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos adatokat bármely, a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérő célból - így különösen szolgáltatása hatékonyságának növelése, az igénybe vevőnek címzett elektronikus hirdetés vagy egyéb címzett tartalom eljuttatása, piackutatás céljából - csak az adatkezelési cél előzetes meghatározása mellett és az igénybe vevő hozzájárulása alapján kezelhet [13/A. § (4) bek.]. Az e bekezdésben meghatározott adatok nem kapcsolhatók össze az igénybe vevő azonosító adataival és az igénybe vevő hozzájárulása nélkül nem adhatók át harmadik személy számára [13/A. § (6) bek.], az igénybe vevőnek pedig az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevételét megelőzően és a szolgáltatás igénybevétele során is folyamatosan biztosítani kell, hogy a (4) bekezdés szerinti adatkezelést megtilthassa [13/A. § (5) bek.].
Az (1)-(3) bekezdésben meghatározott célokból kezelt adatokat törölni kell a szerződés létrejöttének elmaradását, a szerződés megszűnését, valamint a számlázást követően. A (4) bekezdésben meghatározott célból kezelt adatokat törölni kell, ha az adatkezelési cél megszűnt, vagy az igénybe vevő így rendelkezik. Törvény eltérő rendelkezése hiányában az adattörlést haladéktalanul el kell végezni. [a 2009. évi LVI. törvény 266. §-val módosított 13/A. § (7) bek.]. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtása nem tehető függővé az igénybe vevőnek valamely, a 13/A. (1)-(3) bekezdésében nem említett célból történő adatkezeléshez való hozzájárulásától, amennyiben az adott szolgáltatás más szolgáltatótól nem vehető igénybe [13/A. § (8) bek.].
A külön törvényben meghatározott tájékoztatáson kívül a szolgáltatónak biztosítania kell, hogy az igénybe vevő az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás igénybevétele előtt és az igénybevétel során bármikor megismerhesse, hogy a szolgáltató mely adatkezelési célokból mely adatfajtákat kezel, ideértve az igénybe vevővel közvetlenül kapcsolatba nem hozható adatok kezelését is [13/A. § (9) bek.].
A távollevők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) hatálya arra a szerződésre terjed ki, amelyet fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által működtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a szerződés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlő eszközt alkalmaz (távollevők között kötött szerződés) [Korm. rendelet 1. § (1) bek.]. A rendelet alkalmazásában távközlő eszköznek bármely olyan eszköz minősül, amely alkalmas a felek távollétében - szerződés megkötése érdekében - szerződési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelőlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, videotex (mikroszámítógép képernyővel) billentyűzettel vagy érintőképernyővel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió [Korm. rendelet 1. § (5) bek.].
A rendelet akkor alkalmazható, ha külön jogszabály a rendelet hatálya alá tartozó szerződésről eltérően nem rendelkezik [Korm. rendelet 1. § (2) bek.], és hatálya azonban nem terjed ki a külön nevesített esetkörökre sem [Korm. rendelet 1. § (3) bek.]. Így a rendelet nem alkalmazható a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerződésekre [Korm. rendelet 1. § (1) bek. a) pont], az automatából történő értékesítésre [Korm. rendelet 1. § (1) bek. b) pont], nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerződésre [Korm. rendelet 1. § (1) bek. c) pont], az építési szerződésre [Korm. rendelet 1. § (1) bek. d) pont], az ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerződésekre, kivéve a bérleti szerződést [Korm. rendelet 1. § (1) bek. e) pont] illetőleg az árverésen kötött szerződésre [1. § (1) bek. f) pont].
Nem kell alkalmazni a Korm. rendelet 2-6. § (a fogyasztó tájékoztatásának különös követelményeit előíró, az írásbeli tájékoztatóra és az elállásra valamint a kölcsönszerződés alapján történő teljesítéssel össze függő) és a Korm. rendelet 7. § (1) bekezdésének (szerződés teljesítésére megállapított kötelezettség) rendelkezéseit az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló termékek rendszeres házhozszállítására vonatkozó szerződésekre, továbbá az olyan szállást nyújtó, szállítási, étkeztetési vagy szabadidős szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekre, amelyek alapján a vállalkozás e szolgáltatásokat meghatározott időpontban vagy meghatározott időszakban nyújtja [Korm. rendelet 1. § (4) bek. a)-b) pont].
A vállalkozás a szerződés megkötése előtt kellő időben köteles a fogyasztót tájékoztatni - azonosításra alkalmas módon - a vállalkozás cégnevéről (nevéről) és címéről (székhelyéről, illetve lakóhelyéről), a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, a terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magában foglaló áráról, illetve díjáról, valamint az összes járulékos költségről, így különösen a fuvardíjról, szállítási vagy postaköltségről, a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről, a rendelet értelmében őt megillető elállás jogáról (Korm. rendelet 4. és 5. §). A vállalkozás e tájékoztatási kötelezettségének írásban - papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón - köteles eleget tenni, s azt a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania. Tartós adathordozónak az olyan eszköz minősül, amely a fogyasztó számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését.
Ha e kötelezettségének a szerződéskötést megelőzően nem tett eleget, ezt az írásbeli megerősítést a szerződés teljesítése során kellő időben, de - kivéve, ha a teljesítés harmadik személy részére történik - legkésőbb a teljesítés időpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani. A vállalkozás ezen túlmenően köteles tájékoztatást adni a távközlő eszköz használatának díjáról, (amennyiben azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg), továbbá a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről és - olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor - a szerződés legrövidebb időtartamáról. A vállalkozás e tájékoztatási kötelezettségnek egyértelműen, közérthetően és pontosan, az igénybe vett távközlő eszköznek megfelelő módon köteles eleget tenni [Korm. rendelet 2. § (1)-(2) bek., 3. § (1) bek.]. Ha a vállalkozás telefonon tesz szerződéskötésre ajánlatot a fogyasztónak, a telefonbeszélgetés megkezdésekor köteles közölni legalább cégnevét (nevét), székhelyét (lakóhelyét) és telefonszámát, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerződéskötésre irányuló szándékára [2. § (3) bek.].
Ha a vállalkozás tájékoztatási kötelezettségének később, megerősítés formájában tesz eleget [Korm. rendelet 3. § (1) bek.], úgy annak a 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjában foglalt tartalmi követelményeken túl tartalmaznia kell a rendelet 4. §-a szerinti elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, ideértve a 4. § (5) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá azt az esetet is, amikor a fogyasztót az 5. § alapján az elállás joga nem illeti meg, a vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti, az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat) végül a szerződés megszüntetésének lehetőségét, ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja. Mindeme rendelkezések azonban nem alkalmazhatóak távközlő eszköz útján egyetlen alkalommal nyújtott olyan szolgáltatás esetében, amelynek ellenértékét a távközlő eszköz üzemeltetője részére kell megfizetni. A fogyasztót azonban ilyen esetben is tájékoztatni kell a vállalkozásnak a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott címéről. [Korm. rendelet 3. § (1)-(3) bekezdés].
A tájékoztatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó rendelkezések (2-3. §) megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el (Korm. rendelet 11/A. §).
A fogyasztó a szerződéstől nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat. E jogát termék értékesítésére irányuló szerződés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja. Szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a szerződéskötés napjától, ha eddig az időpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerősítést, ennek kézhezvételétől számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a szerződéskötés napjától számított három hónap elteltéig van módja az elállási joga gyakorlására.
Ha az írásbeli megerősítés kézhezvételére termékértékesítés - 4. § (2) bekezdés a) pont - esetében a termék kézhezvételének napjától, illetve szolgáltatásértékesítés - 4. § (2) bekezdés b) pont - esetében a szerződéskötés napjától számított három hónapon belül kerül sor, ettől az időponttól számított nyolc munkanap elteltéig a fogyasztó akkor is elállhat, ha a termék kézhezvételétől, illetve a szerződéskötés napjától számított három hónapból kevesebb mint nyolc munkanap van hátra. [Korm. rendelet 4. § (1)-(3) bek.]. Írásban történő elállás esetén azt határidőben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidő lejárta előtt elküldi [Korm. rendelet 4. § (4) bek.]
A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni. A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezen felül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerű használatából eredő kárának megtérítését [Korm. rendelet 4. § (4)-(5) bek.].
A felek eltérő megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a rendelet 4. § szerinti elállási jogot a szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerződés esetében, ha az elállási határidő lejárta előtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte, olyan termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, amelynek ára, illetve díja a pénzpiac értékesítő által nem irányítható ingadozásától függ. Ezen túlmenően az elállási jog nem gyakorolható olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó. Az elállási jog hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerződés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta, hírlap, folyóirat és időszaki lap értékesítésére vonatkozó szerződés esetében és szerencsejáték-szerződés esetében sem gyakorolható [Korm. rendelet 5. § a)-f) pontok].
Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben a vállalkozás által nyújtott kölcsön [a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § o) pontja] fedezi, a fogyasztó 4. § szerinti elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerződést is felbontja. A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerződés felbontásából eredő kárát nem köteles megtéríteni, és tőle kamat vagy egyéb költség sem követelhető. E rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete III. 5. pont) fedezi, feltéve, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés a pénzügyi intézmény és a vállalkozás előzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni [Korm. rendelet. 6. § (1)-(3) bek.].
Ha a felek a teljesítés időpontjában nem állapodtak meg, a vállalkozás a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható időpontban, ennek hiányában a fogyasztó felszólításában meghatározott időpontban vagy időn belül, felszólítás hiányában legkésőbb a megrendelésnek a vállalkozáshoz való megérkezésétől számított harminc napon belül köteles a szerződés szerinti teljesítésre. Ha a vállalkozás a szerződésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerződésben meghatározott termék nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles erről a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatni, valamint a fogyasztó által fizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül visszatéríteni. E kötelezettség teljesítése a vállalkozást nem mentesíti szerződésszegése egyéb következményei alól. Amennyiben pedig vállalkozás a szerződésben meghatározott módon helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, a Korm. rendelet 4. § szerinti elállási jog gyakorlása folytán a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik. A költségek viseléséről, valamint a megfelelően helyettesítő termékkel, illetve szolgáltatással történő teljesítésről a vállalkozás egyértelműen és pontosan köteles a fogyasztót tájékoztatni [Korm. rendelet 7. § (1)-(3) bek.].
Lényeges, a fogyasztók érdekeit védő, garanciális szabály, hogy a vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg. A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának - hallgatólagos - elfogadását [Korm. rendelet 8. § (1)-(2) bek.].
A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás a szerződéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon. Ha azonban külön jogszabály eltérően nem rendelkezik, a vállalkozás a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában használhat olyan, közvetlen kapcsolatot lehetővé tevő távközlő eszközt, amely nem tartozik e rendelkezés hatálya alá. (Korm. rendelet 9. §).
A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidők betartására vonatkozó előírásokat megtartotta, illetőleg hogy a fogyasztó előzetes hozzájárulását automata hívókészülék, illetve távmásoló (telefax) szerződéskötési célból való használatához beszerezte (Korm. rendelet 10. §).
A fogyasztó a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le, s a rendeletben foglaltaktól is csak a fogyasztó javára lehet eltérni [Korm. rendelet 11. § (1)-(2) bek.]
Ha a rendelet hatálya alá tartozó szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni [Korm. rendelet 11. § (3) bek.].
A panaszkezelésre, ügyfélszolgálatokra vonatkozó rendelkezések ágazati törvényekben történő megjelenítése, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének új fogyasztóvédelmi hatósági jogköre miatt a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXLVIII. törvény - 2010. január 1-jétől hatállyal - teljes körűen újra szabályozta az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozó különös fogyasztóvédelmi rendelkezéseit. A lényegesen egyszerűsödött szabályozás szerint az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást is nyújtó közüzemi tevékenységet folytató vállalkozás elektronikus úton is köteles a bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, valamint az igénybe vevők tájékoztatására ügyfélszolgálatot működtetni (Ekertv. 15. §), ezen túlmenő, konkrét kötelezettségeket azonban a törvény már nem állapít meg.
Az önszabályozás állami elismerésére, és támogatására vonatkozó előírásokat Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény - Magatartási kódexek alcím alatt - részben újraszabályozta. Az Ekertv. 15/A. § (1) bekezdése szerint az állam ösztönzi az önszabályozást az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek függetlenségének tiszteletben tartásával. Az önszabályozás különösen a magatartási kódexek kidolgozását emeli ki, és ezek hozzáférhetőségét elektronikus úton, magyar nyelven és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás részes államaiban érdekeltek számára a részes államok hivatalos nyelvén is. Az állam ösztönzi továbbá, hogy az információs társadalommal kapcsolatos tevékenységet ellátó szervezetek az informatikáért felelős miniszterrel - amennyiben a szolgáltatás az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás bármely részes államába is irányul, az Európai Bizottsággal is - együttműködve az érdekeltek számára tájékoztatást adhassanak a magatartási kódexeikről, azok alkalmazásának tapasztalatairól, az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatásairól [Ekertv. 15. § (2) bek.].
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXXI. törvény a jogalkalmazás tapasztalatait figyelembe véve több szempontból is újraszabályozta az elektronikus kereskedelmi jogsértések esetén eljáró hatóságok (Nemzeti Hírközlési Hatóság, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) önálló és szakhatósági hatáskörét, illetőleg speciális eljárási szabályokat állapított meg. Az átalakult hatósági-felügyeleti rendszerhez igazodva a szabályozás többször módosult. Az Ekertv. 4. §-ban (információs társadalommal összefüggő adatszolgáltatási kötelezettség) az 5. §-ban (az elektronikus szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatásra vonatkozó szabályok) és a 14/A. §-ban (az elektronikus hirdetéshez kapcsolódó kötelező tájékoztatás) foglalt rendelkezések megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott hatóság (főszabály szerint a fogyasztóvédelmi hatóság, meghatározott esetekben a PSZÁF, illetőleg gazdasági versenyt érdemileg befolyásoló cselekmény esetén a GHV) jogosult. Az eljáró hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben meghatározott szabályok szerint jár el. Az Ekertv. 6. §-ban foglalt rendelkezések megsértése esetén (az elektronikus szerződéskötéssel kapcsolatos technikai követelmények biztosítása) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény (Psztv.) és az abban meghatározott törvények alapján a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által felügyelt szolgáltatók tekintetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jár el a Psztv. szabályai szerint, egyéb szolgáltatók tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság jár el a fogyasztóvédelemről szóló törvény szabályai szerint. ■
Visszaugrás
