A hibás teljesítés és a jótállás Ptk.-beli szabályait a 2002. évi XXXVI. törvény újrakodifikálta annak érdekében, hogy a magyar jogszabályok összhangba kerüljenek a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállás egyes vonatkozásairól szóló 1990/44/EK. irányelvben foglaltakkal. A módosító rendelkezések 2003. július 1-jén léptek hatályba és az új szabályokat az ezt követően kötött szerződésekre kellett alkalmazni. A módosult szabályok által felvetett jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 2004 decemberében kollégiumi véleményt alkotott [1/2004. (XII. 2.) PK vélemény a hibás teljesítés egyes jogértelmezési kérdéseiről]. A Legfelsőbb Bíróság 2011. évre a hibás teljesítéssel kapcsolatos perek jogalkalmazási kérdései tárgykörben országos vizsgálatot rendelt el annak megállapítása érdekében, hogy a módosult Ptk. szabályok, valamint a kollégiumi vélemény hogyan hatályosultak a bírói gyakorlatban.
E kétrészes cikkben - felhasználva a vizsgálat tapasztalatait - azt kívánjuk összegezni, hogy az elmúlt évek során e perkategóriában milyen jogalkalmazási kérdések merültek fel és azokra milyen válaszok adhatók.
1. A hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben értelemszerűen az első kérdés annak eldöntése, hogy történt-e hibás teljesítés vagy sem. A Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése értelmében a kötelezett akkor teljesít hibásan, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A hibás teljesítés vizsgálata szempontjából a szolgáltatott dolog tulajdonságait meghatározó jogszabályoknak három szintje különíthető el: a teljesítés minőségére vonatkozó, a Ptk. 277. § (1) és (2) bekezdésekben foglalt általános szabályok (generálklauzula); az adott dolog konkrét tulajdonságaira vonatkozó minőségi követelményeket rögzítő szabványok (műszaki előírások, szakmai útmutatók) továbbá a dologhoz (termékhez, szolgáltatáshoz) kapcsolódó járulékos kérdéseket szabályozó normák. A hibás teljesítés megítélése során elsősorban a generálklauzula követelményéből kell kiindulni: a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás bármely okból nem alkalmas a jogosult által a szerződéssel elérni kívánt és a kötelezett tudomására hozott célnak megfelelő felhasználásra. Hibás a teljesítés akkor is, ha a szolgáltatás nem felel meg a rá vonatkozó minőségi követelmény, szabvány előírásainak. A szabványban foglalt előírás lehet kógens (egyoldalúan kógens) vagy diszpozitív. A bírói gyakorlat szerint a törvényes kellék fogalomkörébe tartozik, hogy a szolgáltatás megfeleljen a kötelező szabványban előírt követelményeknek (EBH 2002/629.). A szolgáltatás biztosan hibás, ha nem felel meg a kötelező szabványban előírtaknak. 2002. január 1-jétől jogszabály már nem teheti kötelezővé a szabvány alkalmazását. Ha a jogszabályi formában közzétett szabványt vagy más hasonló minőségi előírást a jogszabály 2002 előtt nem nyilvánította kógensnek, a nem kötelező szabványok olyan szerepet töltenek be, mint általában a szerződési jogi diszpozitív rendelkezések: a szabvány minőségi előírást tartalmazó rendelkezése - ha a felek eltérően nem rendelkeznek - a szerződés részévé, tartalmává válik.
A főszolgáltatással, a szolgáltatni vállalt dologgal kapcsolatos ún. járulékos kötelezettségek (használati, kezelési, utasítások, árujelzők, minőségi tanúsítványok, megfelelőségi nyilatkozatok, megfelelő címkézés, csomagolás, kísérő okmányok stb.) átadásának elmulasztása a szolgáltatás hibáját eredményezi akkor is, ha maga a főszolgáltatás egyébként nem minőséghibás.
2. A jogosultat terheli a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a hiba oka a teljesítés időpontjában a szolgáltatott dologban megvolt. Ha a jogosult bizonyította, hogy a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában köznapi értelemben hibás volt, akkor ezzel szemben már a kötelezettet terheli az ellenbizonyítás, neki kell bizonyítania, hogy a felek szerződési akarata eleve hibás dolog szolgáltatására irányult, mivel a jogosult a dolog hibájának az ismeretében kötötte meg a szerződést [Ptk. 305/A. § (1) bek. első mondat]. Ezzel a kötelezett lényegében azt bizonyítja, hogy a szolgáltatás köznapi értelemben vett hibája ellenére a szerződés tartalmának megfelelő teljesítés történt, vagyis jogi értelemben nincs hibás teljesítés.
A Legfelsőbb Bíróság az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 1. pontjában értelmezte a Ptk. 305/A. § (1) bekezdését. A PK vélemény szerint a Ptk. 305/A. § (1) bekezdésében szereplő "ismernie kellett" fordulattal a jogalkotó azt vélelmezi, hogy megtekintett állapotban történő vétel esetén a jogosult mindazoknak az ún. "nyílt" hibáknak az ismeretében kötötte meg a szerződést, amelyeket kellő gondosság mellett felismerhetett. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatásnak mindazok a hibái, amelyeket a szerződéskötéskor a jogosult az elvárható gondosságú eljárás esetén felismerhetett - hibás teljesítés hiányában - nem alapozhatnak meg szavatossági igényt. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jogosultat a szerződéskötéskor megtekintett állapotban történő vétel esetén sem terheli megvizsgálási kötelezettség.
Használt dolog vétele esetén a bírói gyakorlat már hosszú ideje töretlen abban, hogy a használtságnak megfelelő hibákat ismertnek vélelmezi, azok tehát nem alapozhatnak meg hibás teljesítést. Hasonló a helyzet az ún. "osztályos" vagy árleszállított ("akciós" illetve "kishibás") termékek vásárlása esetén. Az "ismernie kellett" fordulat ilyen esetekben azt jelenti, hogy a kötelezett bizonyíthatja, hogy a jogosultnak a szerződéskötés körülményei alapján számítania kellett a dolog teljesítéskori hibájára, vagyis nincs szó hibás teljesítésről. Ugyanakkor a hibás teljesítésre hivatkozó jogosultat terheli a bizonyítási kötelezettség abban a körben, hogy a szolgáltatott használt dolog hibajelenségei nem a természetes használtságból erednek.
3. A hibás teljesítés Ptk.-beli szabályai a dologszolgáltatásokat veszik alapul, hiszen a Ptk. 305. § (1) bekezdése a szolgáltatott dolog hibás teljesítéséről beszél. A kötelezett azonban szavatossággal tartozik akkor is, ha szolgáltatása nem valamely dolog átadására, hanem más tevékenységre, pl. munka teljesítésére irányul. A Ptk. 311/A. §-a ugyanis kimondja, hogy: "A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dologszolgáltatására irányul; ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni." A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a Ptk. 311/A. § törvényi analógiája alapján a dologszolgáltatással összefüggő hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat az egyes szerződéstípusok sajátosságaira tekintettel megfelelően kell alkalmazni a nem dologszolgáltatásra irányuló szerződéseknél is [pl. kicserélés helyett a munka (a hibával érintett munkarész) újbóli elvégzését kell elrendelni]. Egyes nem dologszolgáltatásra irányuló szerződéseknél a Ptk. különös szabályokat is tartalmaz a hibás teljesítésre, amelyekre természetesen szintén figyelemmel kell lenni [pl. Ptk. 424. § (1) bek]. A bírói gyakorlatban némi bizonytalanság csak abban a kérdésben tapasztalható, hogy mely szerződések tartoznak abba a körbe, amelyek tárgya nem dologszolgáltatás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
