A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, 98/27/EK, 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005/29/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) rendelkezéseit elsődlegesen a 2008. szeptember 1-jén hatályba lépett, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) ültette át a magyar jogrendszerbe. Az Irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg. Az Fttv. preambuluma ezzel összhangban rögzíti, hogy a törvény megalkotására egyebek között a fogyasztók érdekeinek védelme, a tisztességes piaci magatartás előmozdítása és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében került sor.
Az Fttv. alapján eljáró hatóságok egyike a Gazdasági Versenyhivatal, amelynek Versenytanácsa az elmúlt közel két évtizedben számos döntést hozott a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyában. A határozatainak bírósági felülvizsgálata során született ítéletekre is folyamatosan figyelemmel lévő Versenytanács által követett gyakorlatban az Fttv. szabályainak alkalmazása az esetek döntő többségében lényegi változást nem eredményezett,[1] azzal, hogy az új törvény a korábbiakhoz képest hangsúlyosabb szerephez juttatta az "ésszerű fogyasztó" és az "átlagfogyasztó" fogalmát. Az eljárásokban érintett vállalkozások nem ritkán hivatkoznak a fogyasztóval szembeni azon mércére, amely szerint a fogyasztónak ésszerűen kell eljárnia, ettől remélve az általuk megvalósított kereskedelmi gyakorlat Fttv. alapján történő megítélésében bekövetkező kedvező fordulatot, annak elismerését, hogy a fogyasztó akkor jár el ésszerűen, ha a kereskedelmi gyakorlat esetleges hibáit, így például a reklámok valótlan állításait éppen "ésszerűségénél" fogva maga korrigálja. A Versenytanács ezzel kapcsolatos álláspontja ugyan világosan megfogalmazódik döntéseiben, mindazonáltal szükségesnek mutatkozik annak alaposabb, a közigazgatási határozatok szabta kereteket túllépő módon történő megvizsgálása, hogy a fogyasztó valóban minden esetben ésszerűen jár-e el az Fttv. alkalmazása körében relevanciával bíró döntéseinek a meghozatala során. Az alábbiakban kizárólag ezen kérdéskörökhöz kívánunk néhány adalékkal szolgálni, mellőzve az Fttv. valamennyi rendelkezéseinek részletes bemutatását.[2]
A kérdéskör összetett voltát mutatja, hogy míg a vállalkozások a kereskedelmi gyakorlatukkal szembeni kifogások kivédésére hangsúlyosan a fogyasztó oldalán általuk megkövetelt, azonban jellemző módon ténylegesen nem vagy nem meghatározóan meglévő racionalitást hívják fel, addig a fogyasztói döntések nem racionális oldalának befolyásolása érdekében sokszor tudományos alapossággal, szerteágazó kutatások eredményeit felhasználva járnak el.
Vance Packard ismertetése szerint Amerika egyik legnagyobb hirdetővállalatának pszichológusai kísérleti alanyokat tesztelnek, hogy megtalálják a módját, hogyan lehet azonosítani - és eredményesen befolyásolni - a szorongó, erős testtudattal rendelkező, agresszív, passzív stb. embereket. Jeffrey Robinson szerint "erre megy ki az egész. Hogy megbabonázzanak. Fejünket fülbemászó dallamokkal, frappáns szlogenekkel töltik meg, amelyek aztán finoman tovább lüktetnek agyunk rejtett rétegeibe. A gyengénkre tapintanak. Értelem és érzelem egy csomagba kerül. Kifundálják, hogyan közöljenek valamit, miközben a felszín alatt egészen más üzenet rejlik. Céltáblát csinálnak a reményeinkből. Átgyúrják a törekvéseinket. Enyhítik félelmeinket. Segítenek kiválasztani a megfelelő maszkot, hogy gond nélkül mások szeme elé kerülhessünk. Eladnak bennünket még saját magunknak is."[3]
Az Irányelv több rendelkezése tartalmazza az "átlagfogyasztó" fogalmat [lásd az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontját, a 6. cikk (1) bekezdését, a 7. cikk (1) bekezdését és a 8. cikket], s az Fttv. indokolása által is felhívott preambulumának (18) bekezdése rögzíti, "helyénvaló minden fogyasztó védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben; ugyanakkor a 84/450/EGK irányelv elfogadása óta a[z Európai] Bíróság szükségesnek tartotta a reklámra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában a feltételezett, tipikus fogyasztóra gyakorolt hatás megvizsgálását. Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is, ugyanakkor ez az irányelv rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról is, akik tulajdonságaik alapján különösen kiszolgáltatottak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak. Amennyiben egy kereskedelmi gyakorlat célzottan egy bizonyos fogyasztói csoportra - például a gyermekekre - irányul, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából megvizsgálják a kereskedelmi gyakorlat hatását. Ezért helyénvaló azon gyakorlatok felsorolásába, amelyek minden körülmény között tisztességtelenek, belefoglalni egy olyan rendelkezést, amely anélkül, hogy kifejezetten tiltaná a gyermekeket célzó reklámokat, védi őket a vásárlásra való közvetlen felszólításoktól. Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálat nem statisztikai alapú vizsgálat. A nemzeti bíróságok és hatóságok - az Európai Bíróság esetjogának figyelembevételével - saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését."
Míg az Irányelv kapcsán kiemelt figyelemben részesült, addig az Fttv.-ben nincs közvetlen utalás az "átlagfogyasztóra."
Az Fttv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a kereskedelmi gyakorlat megítélése során az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat, illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is. Ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók egy meghatározott csoportjára irányul, az adott csoport tagjaira általánosan jellemző magatartást kell figyelembe venni.
Az Fttv. indokokolása rögzíti, »a törvény fogalmi szinten nem veszi ugyan át a közösségi szabályozás "átlagfogyasztó" fogalmát, azonban tartalmát tekintve megfogalmazza azt a követelményt, hogy a kereskedelmi gyakorlat megítélése, az ügyleti döntés befolyásolásának vizsgálata során "az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el, figyelembe véve az adott kereskedelmi gyakorlat illetve áru nyelvi, kulturális és szociális vonatkozásait is". Az "átlagfogyasztó" e fogalmát ugyanis az irányelv sem a normaszöveg szintjén, hanem csupán a preambulumi indokolásban, annak (18) bekezdésében adja meg, elkerülendő, hogy e tekintetben az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatában kimunkált szempontrendszert leszűkítse. Ez a szempontrendszer jelenti a hazai jogalkalmazás végső mércéjét is.«
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
