Az utóbbi évtizedekben zajló polgári jogi kodifikációs folyamat, különösen annak utolsó szakasza megfelel a fejlett jogrendszerekben tapasztaltaknak.[1] Megfontolt, egy széles körű szakmai konszenzus irányában igyekszik haladni, a teljes felvállalt jogi spektrumot betölti. Kihasználva ezt a lehetőséget, jelen tanulmányban, mintegy a kodifikáció melléktermékeként, egy olyan aspektusra hívnám fel a figyelmet, amely véleményem szerint még nem kapta meg a súlyát megillető figyelmet. Felvetésem közel sem annyira a készülő törvénykönyvhöz való hozzájárulás, mint inkább annak tudatos ki- és felhasználása. Nem hozzáadni szeretnék, hanem venni belőle. Mentségemül szolgáljon, hogy ezt az általam nemesnek gondolt cél érdekében teszem. Ez a cél pedig nem más, mint a mai magyar csődjog állapotának javítása.
Az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: kódex)[2] azzal, hogy számol a nem kiegyensúlyozott magánjogi viszonyokból fakadó szabályozási szükséglettel[3], a maga puszta súlyával segítheti a kapcsolódó jogterületek, jelesül a csődjog problematikus helyzetének javítására tett erőfeszítéseket. A kódex ilyen jellegű megoldásai közül tárgyunk szempontjából ki kell emelnünk a fogyasztók védelmében kimunkált szabályokat. A hatályos törvény is számos helyen és módon él a fogyasztóvédő eszközökkel, így ezek jószerivel bevett jogintézménynek számítanak, a kódex azonban a magánjogi szabályozás egyik alapkövének teszi meg a fogyasztók helyzetének kiegyensúlyozását.
Bár az önálló fogyasztói szerződés a főbizottsági javaslatból már kimaradt, a kódex számos "ütős" szabályt tartalmaz a fogyasztók védelmében. Kiemelkedő jelentőségűnek tűnik az a szabály, hogy a főkövetelésen felüli többletkövetelések csak külön tájékoztatást követően, kifejezett elfogadás után válnak a szerződés részévé.[4] Az egyes tisztességtelen szerződéses feltételek nevesítése is jelentős előrelépés ezen a területen.[5] A fogyasztó számára általános jelleggel nyílik meg az előtörlesztés lehetősége.[6]
Bár témánk szempontjából kiemelt jelentőségű az előbbiekben vázolt alapvetés, a kódex mélyen fekvő logikai rendje nem korlátozódik a fogyasztói jogviszony kiegyensúlyozó jellegű szabályozására. A kódex "framer"-ei, hogy ezzel az amerikai alkotmány megalkotóira általánosságban vonatkozó kifejezéssel éljek, ennél szélesebb körben, a kódex egészére irányadó alapelvnek vették a gyengébb helyzetű fél jogi eszközökkel való megtámogatását.[7] Vitát kavaróan védi a kódex a kisvállalkozókat[8], minden bizonnyal a fogyasztók védelmének logikája mentén haladva.
Ez az arisztotelészi logika szerinti, egyenlőtlen jogalanyokra egyenlő jog alkalmazása egyenlőtlenséget szülő álláspont következetes végiggondolása ideális kiindulópontot jelent csődjogi feszültségeink oldásához.
A mai magyar csődjog eljárástechnikai szabályok halmaza, amely akkor kerül alkalmazásra, ha a bármilyen okból megszüntetésre szánt gazdálkodó szervezet nem képes kielégíteni a vele szemben fennálló hitelezői követeléseket. Míg a fejlett csődjoggal rendelkező országokban a csődeljárás[9] szerves részét képezi általában a társadalmi problémák megoldására, speciálisan a jelenleg zajló (és elhúzódó) gazdasági válsággal való küzdelemre kiállított eszközrendszernek, addig a magyar szabályozás ezt a jogi szerszámot nem használja.
Ebből az elmaradott állapotból egy lépéssel nem lehet kikerülni.[10] Először, kihasználva a kódex felhajtóerejét, az elméleti alapkérdéseket kell felvetni. Ezek helyzetbe hozása és a körülményekhez képest megnyugtató tisztázása után lehet nekikezdeni a konkrét jogintézmények kimunkálásának. Az út hosszú lesz, unalmas és göröngyös. Manifeszt anyagi érdekek diktálta, százszorosan cáfolt formállogikus fejtegetések és ismerethiányból fakadó tévképzetek elegyednek majd a megszokotthoz már csak a szellemi kényelmesség okán is ragaszkodók opportunista álláspontjával, az idegen jogintézmények iránt táplált ellenérzés oldatába kerülnek majd a pénzügyi körök jól felfogott érdekei. Nem irigylem azokat, akik ebben a folyamatban megfelelő tudással és lelkiismerettel áldva és verve részt vesznek majd. Jelen tanulmányban nekik is próbálunk némi muníciót adni.
Az elméleti kérdések között először is tisztázni kell a csődjog anyagi jogi vonzatainak mibenlétét. Az anyagi csődjognak vissza kell adni a klasszikus magyar csődjogban elfoglalt helyét. Ezzel párhuzamosan tisztázni kell a mai modern csődjog két fő alapját: a természetes személyek csődjogi eszközökkel történő mentesítésének kérdéskörét, valamint a gazdasági élet szereplőinek reorganizációjára vonatkozó alapelveket. Ezek az alapok nemcsak a törvénytárból, hanem a mai magyar csődjogi kultúrából is hiányoznak. Obiter dictum ezt az elméleti alapozást úgy is tekinthetjük, mint az általános magyar csődjogi kultúra fejlesztésére tett lépéseket. Ezekkel foglalkozik jelen munka második része.
A későbbiekben sor kerülhet a konkrét csődjogi intézmények kidolgozására. Itt és most csak egyes fontosabb problémák rövid exponálására kerülhet sor. Némileg önkényes alapon a biztosított követelések csődjogi sorsa, a fogyasztói hitelek kérdésköre, valamint az egyéni vállalkozók csődvédelme kerül terítékre a tanulmány harmadik részében. Lássunk hát neki!
-717/718-
A magyar jogrendszerben a klasszikus csődjogi szabályozás, alapvetően osztrák hatásra, még erőteljesen érzékelte a csődjog anyagi jogi vonzatait. Mellőzve a részletes fejlődés bemutatását, kiemelkedő csődkódexünk, amely már a német birodalmi csődtörvény (Konkursordnung 1877) hatása alatt készült és elfogadott 1881. évi XVII. törvénycikk (Csődtörvény), első részében "Anyagi intézkedések" cím alatt éppen azzal kezd. A törvény két részre tagolódik. Az első rész az anyagi csődjogot, a második rész a csődeljárás szabályait tartalmazza.
A német csődjog erős anyagi jogi oldala ellenére a csődjogi szakirodalom erőteljesen eljárásközpontú.[11] Ennek eredendő oka kettős. Egyfelől a német csődjog rendíthetetlen alapelve a hitelezők arányos kielégítése (par conditio creditorem).[12] Ez a felfogás jelentős gátját képezte a bevált adósvédő mechanizmusok a német csődjogba való inkorporálásának. Ma is akadályt jelent ezeknek a jogintézményeknek a továbbfejlesztése előtt.[13] Másfelől a német csődjogi felfogás az executio singularis (Einzelvollstreckung) és az executio universalis (Gesamtvollstreckung) kettőségében "éli meg" a csődbukás jogkövetkezményeit.[14] A Zivilproceßordnungot (ZPO) háttérjogszabályként használva, mintegy lehorgonyozza a csődjogot az eljárási jog kikötőjében.[15]
Ezért a jogelmélet az anyagi jogi kérdéseket is csak eljárásjogi szempontból közelíti. Így annak ellenére, hogy a korábban hatályos Konkursordnung első könyve kifejezetten az anyagi csődjoggal foglalkozik (Konkursrecht), míg a második könyv kifejezetten eljárásjogi szabályokat tartalmaz (Konkursverfahren), a szakirodalomban a fő kérdés az, hogy a csődeljárás mennyiben tekinthető jogvitát eldöntő eljárásnak (Erkenntnisverfahren), és mennyiben végrehajtási eljárásnak (Vollstreckungsverfahren). Végül a kettő sajátos keverékének (eigenartige Mischung) ismerik el.[16] Ebből kiindulva tesznek azután különbséget materielles Konkursrecht és formelles Konkursrecht között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
