Hazánk uniós csatlakozásának feltétele, hogy nemzeti jogszabályainkat a közösségi jogszabályokhoz igazítsuk. Az elmúlt évek során a fogyasztóvédelem területén - sok más jogterülethez hasonlóan - Magyarországnak számos lépést kellett tennie annak érdekében, hogy megfelelhessen az uniós követelményeknek1.
A jótállás és a szavatosság szabályozása körében elsődlegesen a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv2 (a továbbiakban: Irányelv) átültetése volt a feladat.
Az Irányelv "csupán" közösségi szintű minimumszabályok létrehozását célozza a határokon átnyúló fogyasztói vásárlások ösztönzésére3, és bizonyos mozgásteret hagy a végrehajtás során a tagállamok számára. A fogyasztó javára az irányelvben írtaktól minden esetben el lehet térni4, és eltérő szabályozási rendszer kidolgozása vagy életben tartása is megengedett mindaddig, amíg az Irányelv szerinti minimum követelmények érvényesülnek.
Az Irányelv a fogyasztók5 és a hivatásos kereskedők közötti ingó adásvétel tekintetében szabályozza a hibás teljesítés egyes vonatkozásait. Meghatározza a szerződésszerű teljesítés kritériumait, egységes rendszert állít fel a fogyasztót megillető szavatossági jogok tekintetében, rögzíti a szavatossági határidő alsó határát, a fogyasztó javára időlegesen megfordítja a bizonyítási terhet a hiba keletkezését illetően, végül formai követelményeket állapít meg a fogyasztói adásvételhez kapcsolódó, a törvényes szavatosságon túlmutató jótállásra vonatkozóan. Az Irányelv nem tartalmaz előírásokat az eladó egyéb szerződéses kötelezettségeit illetően, nem érinti az általában a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezéseket, a hibás teljesítés kártérítési következményeit, valamint az adásvétel egyéb aspektusait. E kérdések a nemzeti jogalkotó kompetenciájában maradnak, mint ahogy az is, hogy a kérdéses irányelvet mely jogszabályban implementálja.
Az Irányelv implementációja sem a régi, sem a 2004. május 1-jével csatlakozó tagállamok számára nem jelentett könnyű feladatot. Némely országban, így pl. Németországban is az Irányelv implementálása az adásvétel jogának teljes reformjához vezetett, így az implementáció kapcsán nem csupán a fogyasztói adásvételre vonatkozó szabályok, hanem pl. a szerződésszegés jogkövetkezményeinek, az elévülésnek, és a vállalkozási szerződések teljesítésének általános szabályai is megváltoztak. A német megoldás szerint, az Irányelv rendelkezései valamennyi adásvétel tekintetében, legyen az fogyasztói vagy nem fogyasztói érvényesülnek, azzal a különbséggel, hogy míg a fogyasztói szerződések esetében az Irányelvre tekintettel elfogadott új rendelkezések kötelező érvényűek, addig a fogyasztóinak nem minősülő szerződések esetében az eltérés megengedett.6
Más országokban, így Magyarországon is az Irányelv oly módon került implementálásra, hogy az Irányelv rendelkezéseivel szinte szó szerint megegyező rendelkezések kerültek átemelésre a megfelelő, a szerződések jogát meghatározó jogszabályi rendelkezések közé, az ezeknek ellenmondó rendelkezések egyidejű hatályon kívül helyezésével. Így Magyarországon elsődlegesen a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) vonatkozó szabályai módosultak, lényegi eltérést az Irányelvhez képest pedig tulajdonképpen csak a jótállás és a szavatosság jogintézményeinek külön önálló jogintézményként való létezése jelent7.
A magyar megoldás, kétségtelen előnyei mellett, számos hátránnyal is jár, mivel az implementáció teljessége érdekében a jogszabályalkotók nem minden esetben tudták biztosítani a jogszabályi előírások feltétlen koherenciáját, bizonyos esetekben pedig túl nagy szerep jut a bírósági ítéletek sokassága alapján kibontakozó bírósági gyakorlatnak.
Ezekkel a hátrányokkal azonban nem csak a magyarországi jogalkalmazóknak kell megküzdeniük. Lengyelországban szintén gondot okoz az új szabályok értelmezése, mert bár az EU irányelv impelementációja, a határon átívelő üzletkötéseket kívánja egyszerűsíteni, a lengyel jogalkotás alapjait ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, pl. a hibás teljesítésre, a kereseti eljárás szabályaira és az igényérvényesítési határidőkre vonatkozóan. Így magas szintű kereskedelmi kultúrát és fogyasztói ismereteket kell a lengyeleknek is igen sürgősen elsajátítaniuk. Nagyon fontos tehát, hogy a fogyasztó és az eladó, vagy a szolgáltatást nyújtó között megkötött bármilyen típusú szerződést irányító rendelkezések elveivel mind a kereskedők, mind a vásárlók megismerkedhessenek.8
Ráadásul az Irányelv implementálását nem csak a nemzeti jogrendszerekbe történő beillesztés nehézségei miatt nem sietik el a tagállamok - 2003 májusában több EU tagállam, így Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Írország, Luxemburg és Svédország még meg sem kezdte az Irányelv implementációját - hanem visszatartó erőként hathatnak azok a nem elhanyagolható jelentőségű gazdasági hatások is amelyek az implementációval együtt járnak, hiszen az irányelvnek megfelelő szabályozás a gyártókat és a kereskedőket fokozott minőségi előírások betartására kényszeríti a hibás teljesítés miatti felelősség mércéjének emelésével9. Számos helyen látható olyan törekvés, hogy legalább a használt termékek esetében ez a felelősség limitálható legyen. Németországban például a használtautó kereskedők, mint a használtautó tulajdonos ügynöke lépnek fel a vásárlóval szemben, így próbálva megkerülni a fogyasztói szerződésnek minősítést10.
A hazai fogyasztóvédelmi szabályozás Európai Uniós szabályokhoz fentiek szerinti harmonizálása jegyében került elfogadásra a Ptk., valamint egyes egyéb törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény11.
A módosítások 2003. július 1. napjával történt hatálybalépése után a szavatossági jogok gyakorlásának, rendszere alapvetően megváltozott, míg a jótállás intézménye lényegi változáson nem ment át.
Az egyik legfontosabb változás, hogy a Ptk. 2003. július 1-je után a hibás teljesítéséért való felelősség szempontjából is megkülönböztetést tesz a fogyasztók által kötött szerződések és azon szerződések között, amelyet az adott terméket nem fogyasztóként megvásárló személyek kötnek. A fogyasztói szerződésekre vonatkozóan a Ptk. az eddigieknél szigorúbb szabályokat fogalmaz meg, amelyek közül a legfontosabbak:
- a szavatosság határideje 2 év (szemben az eddig megszokott 6 hónappal). A 3 éves jogvesztő határidő viszont változatlan marad,
- a két éves szavatossági határidő első 6 hónapjában felismert hiba tekintetében ellenkező bizonyításig vélelmezni kell, hogy a hiba már a teljesítés időpontjában megvolt. A vélelem megdöntésének terhe a kötelezettre hárul, tehát e vonatkozásban, fogyasztói szerződések esetében a szavatosság első 6 hónapja tulajdonképpen a jótállási kötelezettségnek felel meg azon termékek tekintetében is, amelyekre a kötelező jótállás egyébként nem terjed ki,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
