Jelen tanulmányunkban kísérletet teszünk annak megvizsgálására, hogy a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelve a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, az Európai Közösségek Bíróságának (továbbiakban: EuB) vonatkozó joggyakorlata, valamint az irányelvet a magyar jogba átültető 2006. évi III. törvény1 és 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet szabályai alapján milyen feladatai vannak a magyar bíróknak a fogyasztói szerződésekben alkalmazott illetékességi kikötés esetén.
Elemzésünk kiindulópontja a Budaörsi Városi Bíróságnak egy konkrét fogyasztói szerződéssel kapcsolatos jogvitában hozott áttételt elrendelő végzése, ami a felperesi fellebbezésre tekintettel a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság elé került, s született benne jogerős határozat. Ez a konkrét ügy, illetve az elsőfokú bíróság végzésének indokolása - közvetve -megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is, melynek Polgári Kollégiuma a 2006. november 8. napján tartott tanácselnöki értekezletén szintén foglalkozott a fogyasztói szerződésekben alkalmazott kizárólagos illetékességi kikötés, mint tisztességtelen szerződési feltétel problémájával.
Az elemzésünk kiindulópontját jelentő ügyben az elsőfokú bíróság végzésével a fizetési meghagyást áttenni rendelte az ügyben illetékességgel rendelkező bírósághoz. A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem adataiból, valamint a becsatolt általános szerződési feltételekből azt a tényállást állapította meg, hogy a felek között a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását követően, 2005. május 5-én létrejött úgynevezett "előfizetői szerződés" alapján a jogosult közcélú mobil távközlési szolgáltatás nyújtására volt köteles, míg a kötelezett, mint felhasználó időszakonként volt köteles a jogosultnak, mint szolgáltatónak az általa igénybevett szolgáltatások díját megfizetni.
A felek között létrejött, a jogosult által előre elkészített, blanketta szerződés tartalmazza, hogy annak aláírásával egyidejűleg a kötelezett a jogosult általános szerződési feltételeit tartalmazó, és a szerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzatot megismerte, és annak tartalmát elfogadta. A jogosult üzletszabályzata a felek között létrejött jogviszony általános szerződési feltételeit tartalmazza. A jogosult ezen általános szerződési feltételeit tartalmazó üzletszabályzat 10. pontjában rendelkezik a felek közötti jogvitákról. A 10. pont 2. bekezdése alapján a felek az előfizetői szerződésből eredő, vagy azzal összefüggő jogvitákra a szolgáltató székhelye szerinti bíróság illetékességét kötik ki. Ezen kikötést a jogosult általános, minden előfizetőre nézve kötelező és egyedileg meg nem tárgyalt üzletszabályzata tartalmazza.
Jogi indokolásában az elsőfokú bíró hivatkozott a Ptk. 387. §-ra, mely szerint közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát -nyújtani, a felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.
A Ptk. záró rendelkezései között található 685. § b) pontja szerint fogyasztó a gazdasági, vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy, míg ugyanezen jogszabályhely e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül az a szerződés, amely a fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződés gazdasági, vagy szakmai tevékenysége körében köti.
Mindezekre tekintettel megállapítható volt, hogy a felek között létrejött szerződés közüzemi, fogyasztói szerződésnek minősül a Ptk. 387. §-a hivatkozott rendelkezései alapján, amelyben a kötelezett fogyasztónak minősül.
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, a Tanács 93/13/EGK (1993. április 5.) irányelvének 1. cikke akként rendelkezik, hogy az irányelv célja a tagállamoknak az eladó, vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése.
Az irányelv 2. cikkének értelmében fogyasztónak minősül minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén.
A 93/13/EGK irányelv 3. cikk (1) bekezdése alapján az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekinthető tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaikban és kötelezettségeikben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.
Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése utal az irányelv mellékletére, amely példálózó jelleggel tartalmaz felsorolást a tisztességtelennek tekinthető feltételekről. Ezen melléklet 1/q) pontja szerint tisztességtelennek tekinthető az a feltétel, amelynek tárgya vagy hatása az, hogy kizárják, vagy gátolják a fogyasztó jogainak érvényesítését a peres eljárás kezdeményezése vonatkozásában, vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében.
A Magyar Köztársaság a 93/13/EGK irányelvével összeegyeztethető szabályozás körében - figyelemmel az 1994. évi I. tv. 3. §-ára - a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendeletben a Ptk. irányadó rendelkezéseivel összhangban határozta meg a fogyasztóval kötött szerződésekben tisztességtelennek minősülő feltételeket. A Kormányrendelet 1. § (1) bekezdés i) pontja alapján a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely kizárja, vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon, vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségét, kivéve, ha azt egyben más jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti. A Kormányrendelet 1. § (2) bekezdése alapján tilos az olyan feltétel, amely az (1) bekezdés alapján tisztességtelennek minősül.
Az elsőfokú bíró az indokolásban ezek után megvizsgálta, hogy az EuB-nak mi a joggyakorlata a 93/13/EGK irányelv értelmezés körében. A C-240/98 és C-244/98. számú Océano Grupo egyesített ügyekben 2000. június 27-i ítéletében a luxemburgi testület általános, elvi éllel kimondta, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13 EGK irányelv által a fogyasztók számára biztosított védelem magában foglalja azt is, hogy a nemzeti bíró hivatalból megítélheti egy elé tárt szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amikor megvizsgálja egy kereset rendes bíróság előtti érvényesíthetőségét.
A nemzeti jog rendelkezéseinek alkalmazásakor - akár a szóban forgó irányelvet megelőzően, akár azt követően elfogadott rendelkezésekről van szó - a nemzeti bíróságnak azokat, amennyire csak lehetséges, az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie. Az irányelvnek megfelelő értelmezés különösen azt követeli meg, hogy a nemzeti bíró azt az értelmezést részesítse előnyben, amely lehetővé teszi, hogy hivatalból elutasítsa egy olyan illetékesség kikötését, amelyet tisztességtelen feltételben kötöttek ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
