A tanulmány a "fogyasztó" fogalmával kapcsolatos jogalkotói és jogalkalmazói kérdésekre és az azokra adott válaszokra fokuszál. Így, részletesen ismerteti a magyar jogrendszerben (is) megfigyelhető, "fogyasztó"-fogalom tekintetében bekövetkező változásokat, és kitér a jogalkalmazói gyakorlatban előfordult vonatkozó problémákra. A mű ennek keretében felöleli különösen a fogyasztóvédelmi törvény, a Polgári Törvénykönyv, az új Polgári Törvénykönyv javaslatának, az Európai Közösségek irányelveinek "fogyasztó"-fogalmat meghatározó rendelkezéseit, illetőleg a magyar bírói gyakorlat irányadó ítéleteit, valamint a szerző gondolatait.
A fogyasztóvédelem napjaink egyik kiemelkedően fontos területe, melynek jogpolitikailag és alkotmányosan eldöntendő lényegi előkérdése, hogy "kik" minősülnek "fogyasztó"-nak. A polgári jogi értelemben vett jogosulti alanyi kör eme szereplői - noha a polgári jogi "jogviszony" kötelezetti oldalán lévő alanyokkal e jogviszonyban jogilag egyenlő pozícióban vannak - gyakorlatilag (valamilyen objektív körülmény miatt) általában, jellemzően hátrányosabb helyzetben jelennek meg. A jogosulti alanyi körön belüli szóban forgó elhatárolásnak a magyar jogrendszerben (is) különböző és az adott szabályozási tárgykörtől függő ismérvei léteznek. Ezzel kapcsolatban - csak példálózva - a következőkre utalok:
A fogyasztóvédelmi törvény1 alkalmazásában 2008. augusztus 31-ig "fogyasztó"-nak minősült az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut2 vett, rendelt, kapott, használt, illetve akinek a részére a szolgáltatást3 végezték, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje volt.4 Ez a definíció 2008. szeptember 1-jétől a következőre módosult: "fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut5 vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció,6 ajánlat címzettje".7 Megjegyzendő, hogy a törvénymódosítás alapján a fogyasztóvédelmi törvény alkalmazásában áru: a termék,8 az ingatlan és a vagyoni értékű jog, valamint a szolgáltatás.9, 10
A Polgári Törvénykönyv11 hatályos rendelkezése alapján e törvény alkalmazásában "fogyasztó": "a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy".12 A Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat13 szerint a "fogyasztó" az olyan, önálló foglalkozása és gazdasági tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy lenne, aki önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenysége körében eljáró személlyel köt szerződést.14
A fogyasztóvédelmi törvény említett módosításához fűzött miniszteri indokolás szerint: "A módosítás a törvényben alkalmazott fogalmak meghatározását (pl. fogyasztó, vállalkozás, áru, kereskedelmi kommunikáció) módosítja a 2005/29/EK irányelv átültetése kapcsán." Eme irányelv 2. cikkének a) pontja alapján ezen irányelv alkalmazásában "fogyasztó": "az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el".
A fentiek alapján lehet látni, hogy a "fogyasztó" jogi fogalmának meghatározása során az objektív elhatárolási körülmény az úgynevezett "gazdasági vagy szakmai tevékenység, illetve önálló foglalkozása körén kívüliség" úgy, hogy a kötelezett ilyen tevékenysége, illetve önálló foglalkozása körében jár el. A "fogyasztói" "minőség" tehát kifejezetten relációs kategória: az említettek szerint nem állhat fenn olyan jogalanyok közötti jogviszonyban, akik (amelyek) - mindkét részről - egyező gazdasági vagy szakmai tevékenységi (önálló foglalkozási) körben járnak el (ld. pl. ún. "termelőfogyasztó", "felhasználó" jogviszonyában), vagy akkor sem, ha a kötelezett sem ilyen körben jár el (pl. a "fogyasztó" - gazdasági, szakmai tevékenysége, illetve önálló foglalkozása körén kívül maradva - eladja a használt árut). Ezekben az esetekben nincsen szó olyan ismérvről, objektíve hátrányosabb körülményről, amely miatt az egyik felet a másikkal fennálló, szóban forgó jogviszonyában fokozott ("fogyasztói") jogvédelem illetné meg. Egyszerűbben fogalmazva arról van szó, hogy ha mind a jogosult, mind a kötelezett gazdasági, szakmai (önálló foglalkozási) szempontból úgymond "hozzáértő" vagy egyik sem az ("laikus"), akkor objektíve nem indokolt a szóban lévő, sajátos többletvédelem, hiszen az egyik a másikhoz képest (és viszont) - a jogilag egyenlő pozícióban - a jogilag absztrahálható, objektív elhatároló-ismérv nézőpontjából tekintve gyakorlatilag sincsen hátrányosabb helyzetben.
A másik "disztinkció", amit a hazai jogi szabályozásban, a jogszabályok módosításában érzékelni lehet: a "fogyasztói" státusz természetes személyre történő szűkítése (és egységesítése), amely nemcsak a "fogyasztóvédelmi" jogalkotás "régi" "dilemmája", hanem - miként az alábbiakban kitérek rá - a "fogyasztóvédelmi" hatósági gyakorlatnak is kitartó "vágya". A jogalkotást illetően utalok arra, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozás korszerűsítésének koncepciójáról, valamint az azzal kapcsolatos további feladatokról szóló 2145/1996. (VI. 13.) Korm. határozatban is megfogalmazódott: "A fogyasztó fogalmát arra tekintettel kell meghatározni, hogy a fogyasztó az a természetes személy, aki gazdasági tevékenység körén kívül árut, illetve szolgáltatást vesz, rendel, kap, használ, továbbá az, aki az áruval, illetve a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás címzettje", hozzátéve: "Meg kell azonban vizsgálni, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések hatályát mely esetekben kell kiterjeszteni a fogyasztókon kívüli személyekre is."15
A fogyasztóvédelmi jogalkotásunk vonatkozásában érdemes feleleveníteni - a relációs jelleget kifejezve - a vonatkozó európai közösségi "fogyasztó"-fogalmakat:
Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 85/577/EGK irányelv 2. cikke alapján: "Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: »fogyasztó« az a természetes személy, aki gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül köt az ezen irányelv hatálya alá tartozó üzletet; »kereskedő« az a természetes vagy jogi személy, aki, vagy amely a szóban forgó üzletkötés során kereskedelmi vagy szakmai minőségében jár el, valamint minden egyéb olyan személy, aki a kereskedő helyett és nevében jár el."
A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv 2. cikkének b) pontja értelmében "fogyasztó": minden olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
