https://doi.org/10.59851/mj.73.09.1
A magyar polgári közjegyzőség 2024-ben ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. A középkori előzményeket,[1] a hiteles helyek több évszázados tevékenységét[2] a kiegyezés után az 1874. évi XXXV. törvény keretében szabályozott polgári közjegyzőség intézménye váltotta fel.[3] Ez a kerek évforduló önmagában is alapot adhat egy áttekintésre arról, hogy milyen szerepet töltenek be százötven évvel később a közjegyzők a magyar igazságszolgáltatás rendszerében, a gazdaság működésében és a mindennapi életben.
Kulcsszavak: hagyatéki eljárás; fizetési meghagyásos eljárás; fokozott bizonyító erő; közhitelesség; közjegyzői nemperes eljárások; közjegyzői nyilvántartások; közjegyzői okiratok; kötött létszám; közvetlen végrehajthatóság; tanúsítványok; verseny; záradékolás
This study examines the role played by notaries (public) in the Hungarian justice system, in the functioning of the economy and in everyday life. It explains what public credibility means in the context of notarial practice, and why, given the exercise of public authority, there is a justification for limiting the number of notaries by law and for setting fixed fees. The author also presents those Constitutional Court rulings which found the statutory provisions concerning the number of notaries and their fees, as well as the immediate enforceability of notarial deeds, to be in accordance with constitutional provisions. The author describes the main types of notarial deeds and their economic role. He also analyses in detail the immediate enforceability of notarial deeds and the role played by notaries in ordering enforcement. In relation to notarial procedures, he discusses probate proceedings and notarial registers.
Keywords: probate proceedings; order for payment proceedings; enhanced evidential value; public credibility; notarial non-contentious proceedings; notarial registers; notarial deeds; fixed numbers; direct enforceability; certificates; competition; enforcement clause
A hatályos közjegyzői törvény, vagyis a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 1. § (1) bekezdése szerint a törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket. Az 1. § (5) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Ennek keretében a közjegyző közokiratot állít ki, valamint lefolytatja a hatáskörébe utalt nemperes eljárásokat.[4]
A közjegyző közhatalmat gyakorol. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. Polgári jogegységi határozata leszögezi: "...[a] közjegyzőség intézménye egységesen a magyar igazságszolgáltatás szervezetén belül helyezkedik el, a közjegyzői tevékenység pedig jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység [Ktv.[5] 1. § (4) bek.]. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Ktv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít."
A Kjtv. 1. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy a közjegyző a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújt. A közjegyző azonban nem a felek jogi képviselője, így - főszabály szerint - jogi tanácsadást sem végezhet. Feladata ugyanakkor, hogy kioktatással segítse a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban, a felek esélyegyenlőségének biztosításával. Ehhez szorosan kapcsolódik a közjegyzőnek az a törvényi kötelezettsége, hogy pártatlanul, részlehajlás nélkül köteles eljárni.
Jogállását tekintve a magyar közjegyző a bíró és az ügyvéd között helyezhető el. Nem jogi képviselő, de okiratot szerkeszthet. Az okiratszerkesztés szempontjából a közjegyző tevékenysége az ügyvédi tevékenységhez áll közel, azzal a lényeges különbséggel, hogy az ügyvéd által készített (szerkesztett) okirat nem közokirat. Ehhez kapcsolódóan a Kjtv. 7. § (4) bekezdése kimondja, hogy a közjegyző a fél részére nem készíthet magánokiratot, kivéve az aláírási címpéldány-tervezetet. A hatáskörébe utalt nemperes eljárásokban azonban a közjegyző jogállása a bíró jogállásához közelít, melyet több jogszabály azzal is kifejezésre juttat, hogy a közjegyző által hozott végzések több szempontból is az elsőfokú bíróság végzésével azonos hatályúak.[6]
- 561/562 -
Az Alkotmánybíróság már egy korai, 1994-ben meghozott határozatában kiemelte: "A modern jogállamokban a közjegyzőket a törvény közhitelességgel ruházza fel. A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is. A szabadfoglalkozású, közjogi feladatokat is ellátó közjegyzőség létrehozása és a közjegyzőknek - egyebek mellett - az indítvány által támadott jogosultsággal[7] való felruházása megfelel a közjegyzőknek a modern polgári társadalmakban kialakult hagyományos feladatkörének, és a megújult jogi rendezés kifejezetten a Magyar Köztársaság jogrendszerének a nemzetközi jogi kötelezettségekkel való összhangba hozása miatt vált szükségessé. A közjegyzőkre vonatkozó garanciális szabályok (közhitelesség, függetlenség, pártatlanság, szigorú eljárásjogi keretek stb.) nem sértik, hanem ellenkezőleg, egyenesen segítik, gyorsítják és hatékonyabban biztosítják a különféle jogok érvényesítését..." (108/B/1992. AB határozat).[8]
Az idézett határozat a diszkrimináció tilalmával kapcsolatban ehhez azt is hozzáfűzi: "Az ügyvédek és a közjegyzők közötti megengedhetetlen megkülönböztetést állító indítványi álláspont a diszkriminációt tilalmazó alkotmányi rendelkezést félreérti. A törvényhozó a kifogásolt rendelkezéssel nem személyek között különböztet, hanem különböző foglalkozások és hivatások között feladatokat és hatásköröket oszt és választ szét. Az azonos végzettségű szakmai csoportba tartozók között nem állapítható meg diszkrimináció azon az alapon, hogy a törvényhozó közöttük eltérő jogállású foglalkozási csoportokat állít fel és azokhoz különböző hatásköröket és feladatköröket rendel. A jogászság szakmai végzettség szempontjából elvileg valóban homogén csoportnak tekinthető, amely azonban számos eltérő jogállású, feladat- és hatáskörű jogi hivatás gyakorlását teszi lehetővé. Nem lehet tehát alkotmányos kifogást támasztani annak alapján, hogy a végzettséget tekintve egységes jogászság egyik szakmai csoportja a jogi képviseletre, a másik közhitelességi funkcióra szakosodva látja el feladatát, eltérő jogokkal és kötelezettségekkel."
A közjegyzők szerepét érintően az Alkotmánybíróság 13/2008. (II. 21.) AB határozata pedig így fogalmaz: "...a közjegyzők a rájuk ruházott feladatok ellátása során fontos szerepet töltenek be az igazságszolgáltatáshoz nem közvetlenül kapcsolódó magánjogi jogviszonyokban és a gazdasági életben... a közjegyzői tevékenység az igazságszolgáltatás rendszerébe ágyazódik, a közjegyzők közhitelességgel felruházott, jogszolgáltató tevékenységre felhatalmazott személyek... A közjegyzői szolgálat olyan, munkavégzésre irányuló sajátos jogviszony, amelynek keretében a tevékenység szolgáltató jellege ellenére a közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli, s amely a közhitelesség elvére figyelemmel csak személyesen gyakorolható. A latin típusú, kamarai alapon szerveződő közjegyzői önkormányzati rendszer az igazságügyért felelős miniszter részbeni törvényességi felügyelete, az eljárás törvényességét tekintve pedig a bíróság felügyelete alatt működik. A közjegyző tehát - a támadott rendelkezésben foglalt nemperes eljárás kapcsán is - az igazságszolgáltatásban irányadó szigorú szakmai és fegyelmi felelősség mellett látja el feladatát. ... Az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó feladatok ellátása esetén a közjegyzőnek fizetendő díj és költségtérítés funkciója azonos a bírósági eljárásért fizetendő szolgáltatás díjával: az állami és a társadalmi feladatokhoz való arányos hozzájárulás, melynek alkotmányos alapja az Alkotmánynak a közteherviselésről szóló 70/I. §-a."
A közjegyző jogállásával kapcsolatban a már idézett 3/2004. Polgári jogegységi határozat azt is rögzíti, hogy a közjegyzői tevékenység hivatali, hatósági jellege a közjegyzői törvény számos rendelkezésével igazolható. "A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A közjegyzői hatáskörbe tartozó tevékenységekhez, eljárásokhoz legátfogóbban a Ktv. 1. § (2)-(3) bekezdései adják meg - a miniszteri indokolás szóhasználata szerint - a »közjogi felhatalmazást«. A közjegyzőt pályázat (18. §) alapján az igazságügy-miniszter nevezi ki (16. §), e kinevezéssel nyeri el a közjegyző a tevékenysége folytatásához az említett közjogi felhatalmazást. A közjegyző csak a kinevezésében meghatározott székhelyen (30. §) és meghatározott illetékességi területen (12. §) végezheti tevékenységét, szemben a piaci szereplőkkel, akik maguk döntik el, hogy hol kívánnak vállalkozni. A közjegyzőt közreműködési kötelezettség terheli (5. §): a hatáskörébe és illetékessége alá tartozó ügyekben a közreműködését csak a Ktv. 3. és 4. §-aiban meghatározott okokból tagadhatja meg (ezekben az esetekben azonban a közreműködés megtagadása egyben kötelessége is). A közjegyző tehát - ellentétben a piaci szereplőkkel - nem háríthatja el a hatáskörébe tartozó ügyet, nem válogathat az ügyek között. A közjegyzői szolgáltatás folyamatosságát állandóan biztosítani kell, amit a közjegyző helyettesítésére vonatkozó szabályok (32-37. §-ok) garantálnak. A közjegyzői kar létszáma sem a szabad piaci viszonyok által befolyásolt, hanem jogszabályilag [15/1991. (XI. 26.) IM rendelet] limitált. A közjegyzői tevékenység ellenértéke sem szabad piaci megállapodás tárgya, hanem a közjegyzőt tevékenységéért jogszabályban [14/1991. (XI. 26.) IM rendelet] meghatározott díj és költségtérítés illeti meg (6. §)."
Az idézett jogegységi határozat kiemeli továbbá: "A Ktv.-nek a közjegyző jogállására vonatkozó szabályai alapján az is megállapítható, hogy a közjegyző közjogi
- 562/563 -
jogállását tekintve nagyon közel áll a bíró (az ügyész) jogállásához. A Ktv.-nek a közjegyzői kinevezés feltételeire (17. §), az összeférhetetlenségre [7. § (1) bek.], az elvárható magatartás tanúsítására (8. §), az áthelyezés tilalmára [20. § (1) bek.], a szolgálat felső korhatárára [22. § f) pont] vonatkozó szabályai lényegében azonosak a bíróra vonatkozó ugyanilyen szabályokkal. A közjegyző kizárására a Polgári perrendtartásnak a bíró kizárására vonatkozó szabályait kell alkalmazni (4. §). A közjegyzői hivatás is összeegyeztethetetlen a politikai életben való részvétellel (24/A. §). A közjegyzőt - más közhatalmi feladatot ellátó személyekhez hasonlóan - vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség terheli [7. § (5) bek.]. A közjegyző a közhatalom gyakorlásának külső jeleként iratain jogosult a Magyar Köztársaság címerének a használatára (11. §). A közjegyző hivatalos személy (Btk. 137. §), ez a minőség magához a tisztségéhez tapad, függetlenül a konkrét esetben kifejtett tevékenységtől. A közjegyző a bíróhoz hasonlóan független, mert csak a törvénynek van alárendelve, és nem utasítható [2. § (1) bek.]. A közjegyző tevékenységéhez közhitelesség [1. § (1) bek.], személyéhez pedig közbizalom (8. §) fűződik. A közjegyzőnek pártatlannak és részrehajlástól mentesnek kell lennie [1. § (1) bek., 2. § (2) bek.]."
A közjegyzői székhelyek száma Magyarországon - miként a világ más országaiban is, ahol latin típusú közjegyzőség működik - mindig is jogszabályban volt meghatározva. A közjegyzői létszám jogszabály általi rögzítését elsődlegesen a közjegyzőknek a bírókhoz közel álló jogállása, valamint bizonyos eljárásokban a kizárólagos illetékesség előírása indokolja.[9] A polgári közjegyzőség létrejöttétől kezdve a közjegyzői álláshelyek számát a jogszabályok elsődlegesen a helyi bíróságok számához igazították, ami az ügyteher egyenletes elosztását célozta.
A közjegyzői létszám korlátozásának a szerepe és célja kettős: egyrészt a közjegyzők által nyújtott jogi szolgáltatások egyenletes területi elosztásának biztosítása az ország egész területén, másrészt pedig a minőségi szűrő fenntartása. Hasonló okok miatt ez más hivatások esetén is előfordul, így például a háziorvosi praxisok száma is jogszabály által meghatározott.
A közjegyzői létszám korlátozása azzal is összefügg, hogy a közjegyzői tevékenység vonatkozásában a vállalkozáshoz való alkotmányos alapjog nem érvényesül. Ezt az Alkotmánybíróság már egy 1994-ben hozott határozatában rögzítette: "Mivel az előadottak szerint a közjegyző érdemi tevékenysége nem gazdasági jellegű tevékenység, hanem az állam igazságszolgáltató funkciójának egyik végrehajtójaként hatósági jogalkalmazó tevékenység, amely területen pedig nem érvényesülhetnek a jogalanyoknak vállalkozáshoz való alkotmányos alapjogai, ebből következően ezen okból nem megalapozottak indítványozónak az alkotmányellenességet a vállalkozás jogára alapító megállapításai. A fentiekből következően ugyanis a közjegyzői tevékenység és a vállalkozás joga nem hozható összefüggésbe, így alkotmányellenességet ezen a címen megállapítani nem lehet." (944/B/1994. AB határozat 2.1. pont).
Az Alkotmánybíróság az idézett határozatában - melynek előadója Vörös Imre alkotmánybíró volt - a közjegyzői székhelyek számát érintő jogszabályi rendelkezésekkel is foglalkozott. A testület a közjegyzők számának törvényi korlátozását nemcsak hogy nem találta alkotmányellenesnek, de kiemelte, hogy a rendszer egyik sajátossága, hogy a közjegyzőség - az igazságszolgáltatás részeként - meghatározott számú közjegyzőből áll. A határozat ezzel kapcsolatban így fogalmaz: "A közjegyzőség intézményének szervezeti felépítése a bíróságokhoz igazodik, a bíróságok székhelyei határozzák meg a közjegyzőségek szervezetrendszerét. Ez a sajátosság is indokolja, hogy a közjegyzőség az igazságszolgáltatás részeként csak és kizárólag meghatározott számú közjegyzőből álljon."
Az idézett AB határozat kiemeli továbbá: "A közjegyzői tevékenység az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi. Ezt fejezi ki a Tv.[10] 1. § (1) bekezdése, amikor úgy határozza meg a közjegyzőket, mint közhitelességet nyújtó, jogszolgáltató tevékenység végzésére feljogosított személyeket. A (2) és (3) bekezdés részletezi azokat a tevékenységeket, amelyeket a közjegyző az előző bekezdésben kitűzött célok elérése érdekében végez (közokiratok készítése, okiratok megőrzése, értékmegőrzés, jogi tanácsadás, egyes nemperes eljárások lefolytatása). Ahhoz, hogy a közjegyző e megelőző, segítő feladatának eleget tudjon tenni, az igazságszolgáltatásban elfoglalt különleges helyzete miatt különböző - az intézményt védő, valamint személyével szemben követelményként megfogalmazott - garanciális jellegű szabályok szükségesek. A legfontosabbakat a teljesség igénye nélkül kiemelve ilyen szabály a közjegyző elmozdíthatatlansága, személyes felelőssége az általa okozott károkért, a magánokiratkészítés tilalma, a közjegyzői állások szisztematizálása, a közjegyző székhelyhez kötöttsége stb. ...Az előzőekben előadottak alapján látható, hogy a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott)[11] közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami
- 563/564 -
igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyző állami, hatósági státuszát bizonyítja továbbá, hogy egyes tevékenységei körében hozott határozatainak jogosultságot megállapító jellege lehet (értékpapírok vonatkozásában gyakorolt jogkörei, öröklési jogi határozatai stb.). Minthogy a közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás része, és ennek megfelelően felépítése a bírói szervezethez igazodik, indokolt az, hogy a közjegyzővé válás pályázathoz és kinevezéshez kötötten lehetséges."
A hivatkozott AB határozat ezt követően így zárul: "...a közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik. A közjegyzői foglalkozásgyakorlás szabályai közjogi tartalmúak, valamint a közjegyzői tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak. Ezek a sajátosságok indokolják a közjegyzők számának jogszabály általi meghatározását, és a közjegyzők kamarai kényszertársulását. Az előadottak értelmében a közjegyzők vonatkozásában a megtámadott jogszabályi rendelkezéseknek a foglalkozáshoz való jog sérelmét jelentő voltát állító indítványozói érvelések nem megalapozottak."
A kizárólagos közjegyzői hatásköröket az Alkotmánybíróság a 13/2008. (II. 21.) AB határozatában részletesebben is vizsgálta. A testület ezzel kapcsolatban megállapította: "Az indítvánnyal külön támadott hagyatéki eljárással összefüggésben a 30/1994. (V. 20.) AB határozat megállapította, hogy - többek között - ez is olyan, anyagi jogi igény érvényesítésére szolgáló eljárás, amely célszerűbben, a pergazdaságossági szempontok fokozott figyelembevételével polgári nemperes eljárás keretében hatékonyan folytatható le (ABH 1994, 161-163.). Az eljárás a nemperes eljárás szabályai szerint a jogorvoslati rendszeren keresztül integrálódik a bírói döntések rendszerébe. A vitatott rendelkezés tehát csupán egy általános, a közjegyzői szervezet rendeltetését, működését körülíró elvi - és nem felhatalmazó - szabály, amely a jogrendszer további elemei révén, a »feladat-telepítő« konkrét jogszabályokban nyer tartalmi kibontást. A szabály normatartalma, az indítványozó által kifogásolt az a körülmény, hogy a hagyatéki eljárás csak a közjegyző hatáskörébe »tartozhat«, nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalommal, illetve a (3) bekezdésben meghatározott, az esélyegyenlőség követelményeinek biztosításával." Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben az indítványt - amely szerint a támadott rendelkezésekkel a törvényhozó a közjegyzőket kiemelte a vállalkozói szférából, a részükre biztosított többletjogokkal hivatalból garantálja megélhetésüket - megalapozatlannak találta.
A közjegyzőséggel szembeni egyik leggyakoribb kritika a verseny hiánya.[12] Ennek okát a jogszabály által meghatározott zárt létszámban és a kötött díjszabásban látják. A kritikusok szerint, ha a zárt létszámot és a kötött díjszabást feloldják, akkor a közjegyzők között verseny alakul ki, amelynek következményeként a közjegyzői szolgáltatások olcsóbbak, gyorsabbak és jobb minőségűek lesznek.
Ez a leegyszerűsített közgazdasági logika azonban még a valódi versenyszférában sem működik maradéktalanul, a közjegyzők által ellátott közhatalmi tevékenységtől pedig alapvetően idegen a piaci verseny. A közjegyzői tevékenységgel kapcsolatban a korlátlan piaci verseny elsősorban azzal a veszéllyel járna, hogy az ország egyes, kevésbé fejlett részein ellátatlan körzetek alakulnának ki, mivel a közjegyzők többsége a nagyobb okirati forgalmat biztosító nagyvárosokban, főként Budapesten koncentrálódna.
Kérdés az is, hogy egy piaci versenyre épülő rendszerben az ügyfelek a nemperes eljárásokban is szabadon választhatnának-e közjegyzőt. Ez ugyan egyes nemperes eljárásokban részben ma is biztosított, de csak bizonyos földrajzi korlátok között. Egy budapesti közjegyző például nem rendelhet ki szakértőt egy debreceni ügyfél kérelmére egy hajdúszoboszlói ingatlan állapotának felmérésére. Ehhez hasonlóan egy budapesti közjegyző nem készíthet ténytanúsítványt egy solymári ingatlan állapotáról. Még kevésbé lenne megvalósítható a közjegyzők közötti verseny a kizárólagos illetékességi szabályokra épülő hagyatéki eljárásban.
Az okiratszerkesztéshez kapcsolódóan ugyan elképzelhető lenne egy korlátozott verseny lehetőségének a megteremtése, ennek azonban negatív következményei is lennének. Mindenekelőtt az, hogy előbb-utóbb nagyrészt a már ma is nagyobb okirati forgalmat bonyolító - főként budapesti székhelyű - közjegyzői irodákban koncentrálódna az okiratszerkesztési tevékenység. Ez pedig anyagilag teljesen ellehetetlenítené a kisebb okirati forgalmú, főként vidéken található irodákat. Ezek az irodák ugyanis kizárólag az egyéb nemperes eljárások díjaiból aligha tudnák fenntartani magukat, főleg, ha a verseny ezekre a nemperes eljárásokra is kiterjedne. A díjak ugyan csökkennének, de az ügyfeleknek akár több órát is utazniuk kellene, hogy hozzáférjenek a közjegyzői szolgáltatásokhoz. A verseny tehát erősödne, de ez egyáltalán nem biztos, hogy a szolgáltatások színvonalának emelkedésével járna együtt.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jogszabályban rögzített díjazásban a jogalkotó szociális és egyéb jogpolitikai szempontokat is érvényesíteni tud. A piaci versenyen alapuló díjazásban ilyen szempontok nem tudnak megjelenni.
Ezzel kapcsolatban érdemes a világhírű magyar származású szociológust és gazdaságtörténészt, Polányi Károlyt idézni: a verseny végül monopóliumhoz vezet. Gazdaságtörténeti elemzései alapján Polányi azt is kiemeli,
- 564/565 -
hogy a kereskedelem valamennyi szegmensének sem kell szükségszerűen együtt járnia a versennyel.[13]
Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közjegyzők által nyújtott szolgáltatások színvonalának emelésére irányuló törekvés ne lenne kívánatos. Ez azonban elsődlegesen a szakmai színvonalra, az ügyfelekkel való kommunikációra és az ügyek elintézésének időtartamára lenne hatással, a díjazásra viszont nem.
A jogtörténeti előzmények közül kettőt tartunk fontosnak kiemelni, melyek a mai kor számára is számos tanulsággal szolgálhatnak. Az egyik, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után létrehozott (császári és királyi) közjegyzőséget milyen indokok alapján szüntették meg 1861-ben az Országbírói Értekezlet határozata nyomán, majd ezt követően 1874-ben miért döntöttek mégis a (magyar királyi) közjegyzőség ismételt létrehozatala mellett. A másik kiemelendő jogtörténeti előzmény pedig az, hogy milyen problémákat okozott az 1867 és 1945 közötti időszakban az, hogy a hagyatéki eljárás nem került teljes egészében kizárólagos közjegyzői hatáskörbe.
A forradalom és szabadságharc leverése után Magyarországon megszűntek a korábbi alkotmányos keretek, az uralkodó császári pátensekkel (nyílt parancsokkal) irányította az országot. Ilyen nyílt paranccsal szüntették meg az ősiséget,[14] és léptették hatályba 1853. május 1-én az Osztrák Polgári Törvénykönyvet. Ehhez kapcsolódóan az 1858. február 7-én kelt császári pátens az 1855. évi osztrák közjegyzői rendtartás hatályát a birodalom nem osztrák tartományaira is kiterjesztette.
Az így létrehozott (császári és királyi) közjegyzőség hatáskörébe tartozott a közokiratok elkészítése, tanúsítványok kiadása, magánokiratok és peren kívüli beadványok szerkesztése. A közjegyzők legfontosabb feladatává a közjegyzői okiratok készítése vált, amelyek teljes bizonyító erővel bírtak. A közjegyzői okiratokhoz fűződő közhitelesség már ekkor is a közjegyzői intézmény egyik legfontosabb jellemzője volt.[15] Mindez a gazdasági forgalom bővülését és ezzel együtt a jogügyletek biztonsága iránti igény növekedését jelezte. Ekkor azonban még a közvetlen végrehajthatóság intézménye nem kapcsolódott a közjegyzői okiratokhoz. Ennek pótlására vezették be az ún. meghagyásos eljárás intézményét, amelyből utóbb kialakult a ma is ismert fizetési meghagyásos eljárás.
Ilyen előzmények után 1861-ben az Országbírói Értekezlet az 1858-ban létrehozott császári és királyi közjegyzőség megszüntetése mellett döntött.[16] Ennek fő oka a "törvénytelen származás" volt, amely az intézményhez kapcsolódó külső megjelenésben is kifejeződött (például a közjegyzői pecséten az osztrák birodalmi sas szerepelt).[17] Ez azt jelenti tehát, hogy a közjegyzőség megszüntetésére nem szakmai, hanem kizárólag politikai okok miatt került sor. Érdújhelyi Menyhért 1899-ben megjelent művében ezzel kapcsolatban így fogalmaz: "...az országbírói értekezlet a nemzeti érzület roppant erkölcsi nyomása alatt mondta ki a közjegyzőség megszüntetését...". "Ez a tény kétségkívül hanyatlást jelez jogszolgáltatásukban..."[18] Nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a döntéshozók is szembesüljenek azzal, hogy ez egy elhibázott döntés volt.[19]
Az Országbírói Értekezlet döntését követően a hiteles helyek, a káptalanok és konventek, valamint a vármegyei és városi jegyzők ismét átvették régi működési körüket.[20] Ezeknek a középkori eredetű intézményeknek kellett volna a megváltozott gazdasági és tulajdonviszonyok közepette a közhitelesség iránti igényeket kielégíteni. A kiegyezést követő politikai konszolidáció és gazdasági fejlődés azonban kikényszerítette, hogy a polgári igazságszolgáltatás kiépítése keretében újra felállítsák a közjegyzőség intézményét. Ismét Érdújhelyit idézve: "Ámde, a mint a közvélemény kezdett higgadtabban ítélni, a kor
- 565/566 -
szükségletének hangja ismét hallatszott, a közvélemény követelte azon intézmény behozatalát, mely egyedül felel meg a kor fejlett jogszolgáltatásának, t.i. a magyar királyi közjegyzőséget".[21]
Alig nyolc évvel a császári és királyi közjegyzőség megszüntetése után, 1870-ben az Első Magyar Jogászgyűlésnek már egyik fő pontját képezte a közjegyzőség ismételt felállítása. Pósfai Károly kir. ítélőtáblai bíró indítványára a Jogászgyűlés kimondta, hogy "a jogbiztonsági állapotnak javítását eredményező egyik lényeges jogi reformképpen, valamint a forgalom élénkítésére s a hitel emelésére, a népünkben elgyengült jogérzet szilárdítására" a bíróságtól teljesen független közjegyzőséget hozzanak létre. Emellett pedig "...a közjegyző által kiállítandó közokiratoknak végrehajtható és kizárólagos telekkönyvi bekebelezési jogerő tulajdoníttassék".[22]
Ezzel egyidejűleg Horváth Boldizsár igazságügyminiszter 1870. március 5-én tartott képviselőházi beszédében bejelentette, hogy a közjegyzőségre vonatkozó törvényjavaslatot szándékozik a Ház elé terjeszteni, ennek előkészítése érdekében pedig a közjegyzőség tanulmányozásával megbízta Bogdány Lajos pesti ügyvédet.[23]
Bogdány Lajos ezt követően számos európai országban - elsősorban Franciaországban - tanulmányozta a közjegyzőség intézményét. Jelentése főként a francia mintára épült. Bogdány javaslatát azonban az Igazságügyi Minisztérium végül nem fogadta el, helyesebbnek ítélte ugyanis a törvényjavaslat mintájául a bajor, valamint az osztrák közjegyzői rendszert venni. Ezt követően újabb tervezet készült, amelyet 1870 szeptemberében közzé is tettek. Az ezt követő, több évig tartó szakmai és képviselőházi vita után született meg az 1874. évi XXXV. törvény a királyi közjegyzőségről, amely 1875. augusztus 1-jén lépett hatályba.
A közjegyzői törvényhez a kortársak nagy reményeket fűztek: "A külföldön, hol a műveltség, ipar és kereskedelem magasabb fejlettsége folytán a jogi ügyletek száma sokkal nagyobb; a perek száma aránylag véve kisebb, mint nálunk. Azon tapasztalati igazság, hogy a bajok meggátlására a közjegyzőség behozatala lényegesen közre fog hatni; mely hazánkat az európai kulturállamok példájának követésére utalja: megérlelte a közvéleményt; úgy hogy már nemcsak a jogászok is örömmel üdvözölte a közjegyzőség intézményét. ... Az intézmény rövid idő alatt beválott."[24] Érdújhelyi szerint "...jogi intézményeink egyike sem hozta hazánkat oly közel a művelt nyugathoz, mint épp ez intézmény...".[25]
A közjegyzőség intézményének visszaállításában a jogbiztonság egyik fő garanciáját látták. Fontos szempont volt emellett a bíróságok tehermentesítése is: "...a bíróságok rendezetlensége s mindféle oly teendőkkel való terhelése, melyek szorosan véve nem tartoznak teendőik közé, egyre növelte azon közóhajt, hogy ezen zűrzavarból megfelelő intézmények létesítése által segítse ki a kormány a magyar társadalmat. A bírák létszámának végtelenségig való szaporítása által sem lehetett a bajt elhárítani."[26] Ezzel összefüggésben a törvény korábbi bírói hatásköröket is a közjegyzőkre ruházott.
Fontos újítása volt a törvénynek a közjegyzői okiratok végrehajthatóságának biztosítása. E tekintetben a korabeli európai szabályozás sem volt egységes: amíg a francia közjegyzői okiratok a törvény értelmében - minden további feltétel nélkül - az egész ország területén végrehajthatók voltak, addig a bajor közjegyzői törvény szerint a végrehajthatóságnak külön feltételei voltak. Ez utóbbi szabályozást követte a magyar törvény is, amely szerint a közjegyzői okirat alapján végrehajtásnak csak bizonyos, a törvény által előírt feltétel esetén volt helye.[27]
Érdekes módon a törvénnyel szembeni fő kritika a közjegyzői hatáskörök túlzottan szűkre szabása volt.[28] Ez részben a hagyatéki ügyek korszerűtlen szabályozásában nyilvánult meg, amely jelentősen lassította, és nehézkessé tette az eljárást. A törvény első novellája 1886-ban ezt azonban nem érintette. Bővítették viszont a közjegyzői okiratok kötelező alkalmazásának eseteit (például öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás), valamint egyszerűsítették a közjegyzői ténytanúsítványok szabályait is.
A hagyatéki eljárások szabályainak átfogó módosítására az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. tc. keretében került sor, amely a hagyatéki tárgyalást a közjegyzők hatáskörébe utalta. A közjegyző a hagyatéki tárgyalást mint a bíróság megbízottja végezte, a tárgyalás befejeztével pedig az összes iratot a járásbíróságnak be kellett mutatnia (71. §). Ezt követően a hagyaték átadásáról már a járásbíróság határozott (72. §).
Az örökösödési eljárásnak ennek alapján két szakasza volt: egy közjegyzői - amely a hagyatéki tárgyalás befejezéséig tartott - és egy bírósági. Mindez jelentősen lassította az eljárást, így felmerült az igény, hogy a hagyatéki eljárás teljes egészében kizárólagos közjegyzői hatás-
- 566/567 -
körbe kerüljön. Erre azonban a polgári közjegyzőség fennállása alatt nem került sor. 1912-ben ugyan módosították az örökösödési eljárásról szóló törvényt,[29] és tovább bővítették a közjegyzők hatáskörét, az eljárás gyorsítását célzó intézkedés azonban megállt félúton: a törvény ugyan felruházta a közjegyzőt a hagyatékátadó végzés "quasi meghozatalával", a határozatot azonban felülvizsgáltatta a bírósággal.[30]
Ezt követően került sor a hagyatéki eljárás szabályainak módosítására 1927-ben,[31] amely azonban szintén nem érte el azt a célt, hogy a hagyatéki eljárás gyorsabbá és egyszerűbbé váljon.[32]
A polgári közjegyzőség fejlődéstörténete több mindenre is szemléletesen rávilágít. Egyrészt arra, hogy a jogalkotó - főként politikai okokból - dönthet úgy, hogy egyes, közjegyzői hatáskörbe utalt eljárásokat más hatósági vagy bírósági hatáskörébe helyez át. A közjegyzőség intézményének léte, a közjegyzői hatáskörök idővel bekövetkező bővülése és az egyes közjegyzői eljárások mögött meghúzódó gazdasági és társadalmi igényeket azonban ezzel nem lehet sem kielégíteni, sem pedig megszüntetni. Ezen igények közül a legfontosabb a jogügyletek biztonsága - másképpen fogalmazva: a közhitelesség - iránti igény. Ezt az igényt pedig már az 1860-as években sem tudták kielégíteni a középkori eredetű hiteles helyek, valamint a káptalanok és konventek. Szükség volt az átalakuló tulajdoni viszonyoknak és a gazdasági fejlődésnek megfelelő modern, nyugati mintára kialakított új intézményre, a közjegyzőségre.
Az 1870-es években létrehozott polgári közjegyzőség létét emellett a bíróságok tehermentesítésére irányuló törekvés is alátámasztotta. Már a kortársak számára is egyértelmű volt, hogy a bíróságok leterheltsége jelentős költségvetési kiadásokkal és egyéb hátrányokkal is jár. A megváltozott életviszonyok már akkoriban is a hagyatéki eljárások gyorsítására irányuló igényeket szültek. A hagyatéki eljárás célja az öröklött vagyon örökösökre történő átszállásának jogi rendezése. A vagyoni forgalom igényeinek pedig már akkoriban sem felelt meg egy túlságosan elhúzódó, bonyolult eljárás. Mivel ebben az eljárásban az öröklött vagyon sorsáról kell mielőbb dönteni, ezért már a 19. század végén is egyértelmű volt a felismerés, hogy ennek a célnak egy közjegyzői eljárás jobban megfelel, mint egy bírósági eljárás. Természetesen bizonyos esetekben nem kerülhető el a bírósági eljárás sem, mindenekelőtt akkor, ha a felek között jogvita alakul ki. Ha azonban az örökösök között ilyen jellegű vita nincs, vagy az a közjegyző közreműködésével is rendezhető, akkor hatékonyabb és gyorsabb a hagyatékról közjegyzői nemperes eljárás keretében dönteni.
A jogtörténeti előzmények után vizsgáljuk meg, hogy milyen szerepet töltenek be a közjegyzői okiratok a mai gazdasági életben, illetve az emberek mindennapi életében.
A Kjtv. 111. §-a két nagy csoportba sorolja a közjegyzői okiratokat. Az egyik csoportot az ún. ügyleti okiratok, a másikat pedig az ún. ténytanúsító okiratok (röviden: tanúsítványok) alkotják. Az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét, a ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában.
A közjegyzői okiratok mindkét típusánál fokozottan jelenik meg a közhitelesség, mellyel a törvény a közjegyzőket felruházza. A közhitelesség fogalmát elsősorban a közhiteles nyilvántartásokkal kapcsolatban használjuk,[33] ez azonban a közjegyzői okiratok vonatkozásában is hasonló jelentéssel bír. A közhitelesség megjelenik a közjegyzői okiratokhoz fűződő fokozott bizonyító erőben és abban is, hogy azok tartalmát az ellenkező bizonyításig valósnak kell elfogadni.[34] Ez egyben azt is jelenti, hogy a közjegyzői okirattal szemben is helye lehet ellenbizonyításnak. Ezt egészíti ki a közhitelességnek egy másik vonatkozása is, amely alapján a közjegyzői okiratokat nem kell tanúknak aláírniuk, azok enélkül is teljes bizonyító erővel bírnak.[35]
Az ügyleti okiratoknak a gazdaságban - különösen a hitelezésben - betöltött szerepe vitathatatlan. A jog- és gazdaságtörténeti kutatások is egyértelműen alátámasztják, hogy azokban az időszakokban, amikor a gazdaság fejlődik, és a gazdasági élet szereplői egyre több jogügyletet kötnek, az
- 567/568 -
írásbeliség terjedésével együtt a jogbiztonság és a közjegyzői okiratok iránti igény is növekszik. Ilyen időszak volt Európa történetében a 11-12. század, amikor jelentős gazdasági fejlődés vette kezdetét. Bővült a kereskedelem, egyre több jogügyletet kötöttek, és megnőtt az igény az ezeket tanúsító okiratok iránt. A bolognai egyetem professzora, Irnerius, a glosszátori iskola megalapítója, a 11-12. század fordulóján állítja össze a középkori közjegyzők számára az első formuláskönyvet.[36] Hasonló korszaka volt a magyar történelemnek a kiegyezés és az I. világháború közötti időszak.
A gazdasági élet mellett a mindennapi élet más területein is gyakran előfordul, hogy az érintett személyek közjegyzői okiratba foglalják jognyilatkozataikat. Napjainkban egyre gyakoribbak például az egészségügyi törvény szerinti jognyilatkozatok (ezek egy részét hívják élő végrendeletnek). Ebbe a körbe tartozik az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 22. § (1) bekezdésének a)-c) pontjai szerinti jognyilatkozat is, amelyben a nyilatkozatot tevő későbbi esetleges cselekvőképtelensége esetére utasít vissza egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat, egészségügyi ellátásokat.[37]
Az ügyleti okiratok emellett fontos szerepet játszanak a vagyontervezésben és a vagyonrendelésben is, akár halál esetére szóló, akár élők közötti vagyonjuttatásról van szó. Idetartoznak a bizalmi vagyonkezelés különböző formái, a gazdaságátadási szerződések,[38] az alapítványrendelés, a végintézkedések (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás), valamint a házassági és élettársi vagyonjogi szerződések is.[39] Itt kell megemlíteni, hogy ma már Magyarországon is mutatkozik igény az ún. családi alkotmányok iránt, melyek elkészítésében a közjegyzői okiratoknak szintén fontos szerep jut.[40]
A közjegyzői ügyleti okiratok jelentőségét a számok is igazolják: 2024-ben 152 407, 2025-ben pedig 174 158 ügyleti okiratot készítettek a magyar közjegyzők.[41] Jelentőségüket a közokiratokhoz fűződő fokozott (teljes) bizonyító erő[42] mellett elsősorban a közvetlen (azonnali) végrehajthatóságnak köszönhetik.
A közvetlen végrehajthatóság - amely az 1874-es közjegyzői törvény óta kapcsolódik a közjegyzői okiratokhoz - azt jelenti, hogy a jogosultnak nem kell bíróság előtt pert indítania, ha a kötelezett határidőben nem teljesíti a szolgáltatását, hanem kérheti a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását (ez az ún. záradékolás),[43] és ezzel a végrehajtási eljárás megindítását.[44] A közjegyző tehát végrehajtást elrendelő hatóságként is működik, amelynek során korlátozott alaki és tartalmi vizsgálatot is el kell végeznie. Ennek elsősorban a hitelezési jogviszonyokat, illetve az azokhoz kapcsolódó szerződéses biztosítékokat magukban foglaló közjegyzői okiratok esetében kiemelkedő a gazdasági jelentősége.
A közvetlen végrehajtással kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 46/1991. (IX. 10.) AB határozatában úgy foglalt állást, hogy amennyiben a végrehajtást nem előzi meg bírósági vagy egyébként garanciát nyújtó közjegyzői eljárás, a közvetlen végrehajtási eljárás - megfelelő garanciák hiányában - alkotmányellenes. Ebből következően azonban, ha a végrehajtást megfelelő garanciákat nyújtó bírósági vagy közjegyzői eljárás előzi meg, akkor a közvetlen végrehajtási eljárás nem alkotmányellenes.
Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátásáról a közjegyző nem hoz határozatot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az adósnak ne lenne lehetősége jogorvoslatra, vagyis hogy ne lennének olyan garanciális rendelkezések, amelyekre a fenti alkotmánybírósági határozat utal. Amint ezt a Kúria a végrehajtási záradékkal ellátható közjegyzői okiratba foglalt követelés elévüléséről szóló 9/2023. jogegységi határozatában kiemeli: "A közjegyző ezen tevékenysége - bár annak során hatósági jogszolgáltató tevékenységet fejt ki -, nem ítélkező tevékenység, jogvitát nem dönt el, mert a követelést, annak megalapozottságát nem vizsgálhatja (1423/B/2010. AB határozat). Eljárásával szemben ezért is biztosított a bírósági eljárás, amely törvényességi garanciát jelent az esetleges jogsértő végrehajtással szemben, a bírósági eljárás során az adósnak lehetősége van arra, hogy a követelést vitassa [46/1991. (IX. 10.) AB határozat]. A közjegyző eljárása tehát nem tekinthető a régi Ptk. 327. § (1) bekezdése szerinti, az elévülést megszakító eljárásnak, azaz nem telje-
- 568/569 -
sül a (3) bekezdés alkalmazásának 2.) és - határozat hiányában - a 3.) feltétele sem."
Mivel a közjegyzői okirat záradékkal való ellátása során a közjegyző nem hoz határozatot, ezért a közjegyzőnek ezzel a cselekményével szemben fellebbezésnek sincs helye. Az adósnak természetesen rendelkezésére állnak jogorvoslati eszközök: a végrehajtási záradék törlését kérheti a közjegyzőtől, valamint végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti pert indíthat.[45] Ha azonban a közjegyző megtagadja a végrehajtási záradék kiállítását, erről a döntéséről már végzést kell hoznia, amellyel szemben a végrehajtást kérő élhet fellebbezéssel.
A záradékolás feltételeiről a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §-a rendelkezik. Ebből az is következik, hogy nem minden közjegyzői okirat ex lege azonnal végrehajtható, hanem csak azok, amelyek a Vht. 23/C. §-ában írt feltételeknek megfelelnek.[46]
A közjegyzői okiratok azonnali végrehajthatóságának biztosítása nemcsak belföldön, hanem külföldön is fontos kérdés. Ezt a célt szolgálják azok a tanúsítványok, amelyek az Európai Unió más tagállamában való végrehajtáshoz szükségesek. Ilyen tanúsítványmintákat tartalmaz - többek között - a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet I-V. melléklete.[47] A Magyarországon kiállított közjegyzői okiratok más EU-tagállamban történő végrehajthatóvá nyilvánításához a rendelet III. mellékletében szereplő tanúsítványnak (európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány - közokirat) az okiratot készítő közjegyző általi kiállítása szükséges.[48] Ezt a közjegyző magyar nyelven állítja ki, a fordításról pedig a jogosultnak (a végrehajtást kérőnek) kell gondoskodnia.
Az ügyleti okiratokkal kapcsolatban végül azt is hangsúlyozni kell, hogy ezek közvetlen végrehajthatósága egy jól működő, hatékony végrehajtási szervezetrendszert feltételez. Ha a végrehajtás rendszere nem működik, akkor a közjegyzői okiratok közvetlen végrehajthatósága önmagában nem sokat ér. Ezért is nagy a jogalkotó felelőssége, hogy egy működőképes végrehajtási szervezetrendszert tartson fenn, amelynek hiánya nemcsak a jogbiztonság sérelmével, hanem komoly nemzetgazdasági károkkal is járna. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a már hivatkozott 46/1991. (IX. 10.) AB határozatában kiemelte: "Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet...".
A közjegyzői okiratok másik nagy csoportját a ténytanúsító okiratok, az ún. tanúsítványok jelentik. Ezek formájukat tekintve lehetnek jegyzőkönyvi ténytanúsítványok, valamint záradéki ténytanúsítványok (ez utóbbiak kiállítása nem keverendő össze a záradékolással).
Jellemzően záradéki formában készül a hiteles másolathoz fűzött tanúsítvány (hitelesítési záradék), valamint az aláírás és kézjegy valódiságáról készült tanúsítvány (aláírási címpéldány). Jegyzőkönyvi formában készül a tanúsítvány, ha a közjegyző a Kjtv. 142. §-a szerint nyilatkozat vagy értesítés közlését tanúsítja, vagy ha a Kjtv. 136. § (1) bekezdés g) pontja alapján a 144. §-a szerint egyéb jogi jelentőségű tényt tanúsít.[49] Ilyen egyéb jogi jelentőségű tényt tanúsító közjegyzői okirat például egy ingatlan állapotáról, egy weboldal tartalmáról, más internetes tartalomról (ideértve az internetre feltöltött videókat is), vagy akár egy mobiltelefonon történt üzenetváltásról készített jegyzőkönyvi tanúsítvány. Ezek a tanúsítványok utóbb egy perben bizonyítékként felhasználhatók, de sokszor épp az a szerepük, hogy a felek elkerüljék a pereskedést. Ennek alapján ezeknek a jegyzőkönyvi tanúsítványoknak megelőző jogvédelmi szerepük is van.[50]
A gazdasági életben a közjegyzői tanúsítványok is meghatározó szerepet töltenek be.[51] Ezzel kapcsolatban érdemes egy pillantást vetni a statisztikai adatokra: 2024-ben 190 328 záradéki tanúsítvány és 6692 jegyzőkönyvi tanúsítvány készült, 2025-ben pedig 201 609 záradéki tanúsítvány mellett 6441 jegyzőkönyvi tanúsítványt készítettek. Ebből 2024-ben 58 679 másolathitelesítés és 82 848 névaláírás-hitelesítés készült záradéki tanúsítvány formájában. 2025-ben 55 316 másolathitelesítés és 99 394 névaláírás-hitelesítés történt.[52]
Itt most csak a Kjtv. 142. §-a szerinti eljárás során kiállított jegyzőkönyvi tanúsítványok szerepét emelnénk ki.
- 569/570 -
Ezek legtöbbször fizetési felszólítást, valamint elállást vagy felmondást tartalmazó közjegyzői okiratok, amelyek közlésére a jogosult a közjegyzőt kérte fel. Ezeknek a tanúsítványoknak az azonnali végrehajthatóság szempontjából is nagy a jelentőségük. Bár ezekhez nem fűződik azonnali végrehajthatóság, az alapokirat végrehajthatósága szempontjából azonban szükség van rájuk, hiszen a Vht. 23/C. § (2) bekezdésében[53] írt feltétel vagy időpont bekövetkezését ezek a ténytanúsítványok igazolják.[54] Emiatt a jognyilatkozat-közlés tanúsítása iránti közjegyzői eljárás kiemelkedően fontos szerepet tölt be a végrehajtás elrendelése (a záradékolás) szempontjából. A két közjegyzői eljárás a gyakorlatban szorosan kapcsolódik egymáshoz.[55]
A közjegyzői okiratoknak a mai gazdasági életben is meghatározó a szerepe. Ez egyrészt a hozzájuk fűződő fokozott (teljes) bizonyító erővel, másrészt pedig az azonnali (közvetlen) végrehajthatósággal magyarázható. Fontos szempont az is, hogy a felek sokszor jobban bíznak a közhitelességgel felruházott közjegyzőben, illetve az általa készített közokiratban, mint egy magánokiratban, hiszen a közjegyző egyik félnek sem a jogi képviselője, hanem egy pártatlan, közhitelességgel felruházott hatóság. Ez természetesen szorosan kapcsolódik a felek jogi képviseletét ellátó ügyvédek tevékenységéhez, hiszen sok esetben a felek egy ügyvéd által korábban már ellenjegyzett magánokiratot kérnek közjegyzői okiratba foglalni.[56]
A gyakorlatban nemcsak az ügyleti okiratok, hanem a közjegyzői tanúsítványok is nagy jelentőséggel bírnak. Mindkét közjegyzői okirattípussal kapcsolatban fontos azt kiemelni, hogy európai uniós vonatkozásai is vannak annak, hogy ezeket a közokiratokat az egyes tagállamokban milyen szervek és milyen eljárásban állítják ki.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a C-260/97. számú ügyben 1999. június 17-én hozott ítéletében ezzel kapcsolatban kimondta, hogy a származási ország joga szerint végrehajthatónak tekintett kötelezvény nem tekinthető a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-én létrejött Brüsszeli Egyezmény 50. cikke szerinti végrehajtható közokiratnak, ha azt nem egy, az adott állam által erre feljogosított hatóság vagy hivatalos szerv foglalta közokiratba. További követelmény, hogy az okirathoz fűződő bizonyító erőnek vitathatatlannak kell lennie, amely ugyancsak szükségessé teszi a származási országban egy erre feljogosított hatóságnak vagy hivatalos szervnek a részvételét az okirat kiállításában. Feltétel az is, hogy a közokiratba foglalásnak az adott okirat tartalmára, nem pedig az okiraton szereplő aláírásokra kell vonatkoznia.
Mindebből az is következik, hogy bár a jogalkotó dönthet úgy, hogy a közjegyzők által készített valamely okirattípust a jövőben más állami szerv (is) kiállíthat, ha azonban ennek az állami szervnek az eljárása nem felel meg a közjegyzői eljárással szemben támasztott hazai és külföldi jogszabályi feltételeknek, valamint az EUB idézett ítéletében is megfogalmazott követelményeknek, illetve ha hiányoznak a közjegyzői eljárás során érvényesülő garanciák, akkor fennáll a veszélye annak, hogy külföldön, a külföldi forgalomban az adott okiratot nem tekintik a közjegyző által készített közokirattal ekvivalens okiratnak.
Fontos emellett azt is kiemelni, hogy a közjegyzők jelenleg ezeknek az okiratoknak egy részét idegen nyelven, valamint nem a közjegyzői irodában, hanem a helyszínen készítik. Ez viszonylag gyakori a záradéki tanúsítványok, így például a névaláírás hitelesítése esetén. Ez az ügyfelek számára - mondhatjuk - egy kényelmi szolgáltatás, amelyért magasabb díjat is hajlandóak fizetni. Kérdés, hogy ha más állami szervek, hatóságok - például kormányhivatalok - is készíthetnének ilyen záradéki tanúsítványokat, akkor a közjegyzők által jelenleg nyújtott szolgáltatás színvonalát hogyan lehetne fenntartani; ez nemcsak a helyszíni eljárást jelenti, hanem azt is, hogy milyen időintervallumon belül kaphat az ügyfél időpontot a kívánt - magyar vagy idegen nyelvű - közokirat elkészítésére.
Ma Magyarországon több mint húsz nemperes eljárás tartozik közjegyzői hatáskörbe. Ezek egy része kevésbé gyakori, a két legfontosabb eljárásban - a hagyatéki eljárásban és a fizetési meghagyásos eljárásban - azonban a közjegyzői közreműködés jelentős ügyteher alól mentesíti a magyar bíróságokat.
Hagyatéki eljárásból 2024-ben 149 526, 2025-ben pedig 134 620 eljárás indult. A fizetési meghagyásos eljárások
- 570/571 -
száma ennél is jóval magasabb: 2024-ben 502 283 fizetési meghagyást bocsátottak ki a magyar közjegyzők, 2025-ben pedig 384 524-et. Ehhez kapcsolódóan 2024-ben 308 709 végrehajtási lap került kiállításra, 2025-ben pedig 316 660. A bíróság tehermentesítése és az eljárás hatékonysága abban is megnyilvánul, hogy mindkét évben 10% alatt volt a perré alakult eljárások száma: 2024-ben 26 977, 2025-ben pedig 24 716 esetben indult per.[57]
A közjegyzői nemperes eljárások - a bíróságok tehermentesítése mellett - megelőző jogvédelmi funkciót is betöltenek. Ez igaz a fizetési meghagyásos eljárásra (a továbbiakban: FMH), de ilyen megelőző jogvédelmi szereppel bír a szakértő kirendelése és a közjegyző előtti előzetes bizonyítás is.[58] 2024-ben 775 szakértő kirendelése iránti eljárás és 722 előzetes bizonyításra irányuló eljárás indult. Ezek a számok 2025-ben szinte alig változtak: 772 szakértői kirendelés és 688 előzetes bizonyítás indult.[59]
A közjegyzői nemperes eljárások emellett meghatározó szerepet töltenek be a követelések érvényesítése terén is. Ezt a célt szolgálja a belföldi fizetési meghagyásos eljárás, az európai fizetési meghagyásos eljárás[60] és természetesen a már részletesebben is bemutatott záradékolás, vagyis a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása is.[61] Mint láttuk, a záradékoláshoz szorosan kapcsolódnak a közjegyzői jegyzőkönyvi ténytanúsítványok is, így ezek szerepét is ki kell emelni a követelések érvényesítése során.
A hagyatéki eljárás az örökléshez kapcsolódik. Az öröklés, illetve az öröklési jog egyrészt a vagyon átadását szabályozza, másrészt ezen keresztül a vagyonnak a társadalom tagjai közötti elosztására is közvetlen hatást gyakorol. A vagyon társadalmi elosztása pedig az adott társadalom tulajdoni berendezkedéséhez illeszkedik.[62] Az öröklési jog további sajátossága, hogy szabályaira - a magánjog más területeivel szemben - az adott társadalom kulturális és vallási hagyományai meglehetősen intenzív hatást gyakorolnak.
A mai társadalmi, tulajdoni és vagyoni viszonyok között a hagyatéki eljárás gyorsasága, hatékonysága fontos kérdés. Egyrészt az örökösök számára ez egy érzelmileg megterhelő időszak. Másrészt pedig ebben az eljárásban vagyonok sorsáról kell mielőbb dönteni. Bár nem jogot keletkeztető, hanem ún. deklaratív (jogmegállapító) eljárásról van szó, az örökös a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedéséig mégsem tud az általa örökölt vagyonnal rendelkezni.
A hagyatéki eljárásban a közjegyző sokszor fontos mediációs, permegelőző szerepet tölt be, annak érdekében, hogy az örökösök, illetve az öröklésben érdekeltek között utóbb ne legyen jogvita. A közjegyzők számos esetben működnek közre abban, hogy a felek között egyezség jöjjön létre, mellyel a bíróságokat mentesítik az esetleges öröklési perektől.
A hagyatéki eljárás hatékonyságát szolgálják azok a nyilvántartások is, amelyeket vagy a közjegyzői kamara vezet (például Végrendeletek Országos Nyilvántartása, Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartása), vagy amelyekbe a közjegyzők közvetlenül be tudnak tekinteni (például ingatlan-nyilvántartás, cégnyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás).
Fontos emellett azt is kiemelni, hogy ma már számos hagyatéki ügyben merül fel külföldi elem. Sokszor az örökhagyó Magyarországon élő külföldi állampolgár, vagy a magyar állampolgár örökhagyónak van külföldön a hagyatéka részét képező vagyona. Több esetben a külföldi jog alkalmazásának a szükségessége is felmerül.[63] Ehhez kapcsolódik továbbá, hogy Magyarországon közjegyző állítja ki a 650/2012/EU rendelet (a továbbiakban: EuÖR.)[64] szerinti európai öröklési bizonyítványt.[65] 2024-ben 495 ügyben, 2025-ben pedig 509 ügyben került sor európai öröklési bizonyítvány kiállítására.
A hagyatéki eljárást érintő további kérdések merülnek fel az új vagyontárgyaknak - elsősorban a digitális vagyontárgyaknak - a hagyatékban való megjelenésével.[66]
- 571/572 -
A termőföldekkel kapcsolatos jogértelmezési kérdések pedig bizonyos esetekben az Alkotmánybíróságig is eljutnak.[67] Mindez, valamint a technológiai fejlődés időszerűvé teszi a hagyatéki eljárás gyorsításáról való gondolkodást.[68]
Abban, hogy a közjegyzők a külföldi elemet tartalmazó, bonyolultabb hagyatéki ügyeket is viszonylag rövid idő alatt be tudják fejezni, kiemelkedő szerepe van a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Közjegyzői Intézetének és Könyvtárának.
A hagyatéki eljárás kapcsán már említettünk két olyan nyilvántartást, amelyeket a MOKK vezet. Mind a Végrendeletek Országos Nyilvántartásának, mind pedig a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartásának egyre nagyobb a szerepe a mindennapi életben. Ez azzal is összefügg, hogy a magyar társadalomban is egyre gyakoribb az élők közötti, valamint a halál esetére szóló vagyontervezés, illetve vagyonjuttatás, amelyre fentebb már kitértünk.
Érdemes emellett kiemelni az Élettársi Nyilatkozatok Országos Nyilvántartását is, amelyet szintén a közjegyzői kamara vezet. Az ebbe való bejegyzés nem feltételezi az élettársak közötti vagyonjogi szerződés létrejöttét, de mivel egyre többen létesítenek élettársi kapcsolatot, a nyilvántartásba bejegyzett élettársi nyilatkozatokra is egyre többször van szükség. Az Élettársi Nyilatkozatok Országos Nyilvántartása ugyanis azt igazolja, hogy egymással élettársi kapcsolatban állnak azok, akiknek az erről szóló nyilatkozata a nyilvántartásban szerepel. A nyilvántartásba való bejegyzés utóbb jelentősen megkönnyíti az élettársi kapcsolat fennálltának a bizonyítását, amelyre például az egyik élettárs betegsége, egészségügyi ellátása során lehet szükség. A nyilvántartásba való bejegyzésnek emellett az egyik élettárs halálát követő jogviták megelőzése szempontjából is szerepe lehet.
Amíg az előző három kamarai nyilvántartásnak, illetve az azokba történő bejegyzéseknek az ügyfelek mindennapi élete szempontjából van nagy jelentősége, a hitelbiztosítéki nyilvántartás (a továbbiakban: HBNY) a cégek tevékenységére is hatással van. A HBNY-t a közjegyzői kamara a Ptk. hatálybalépéséhez kapcsolódóan hozta létre, és a korábbi zálogjogi nyilvántartást váltotta fel. Mivel a HBNY-be kerülnek bejegyzésre az ingó jelzálogjogok, valamint a követelést terhelő jelzálogjogok is, ezért ez a nyilvántartás a banki finanszírozásban is fontos szerepet tölt be.[69] Magánszemélyek elsősorban gépjárművek pénzügyi lízingkonstrukcióban történő vásárlása során találkoznak ezzel a nyilvántartással.[70]
Mivel a HBNY létrehozatala óta már több mint egy évtized eltelt, időszerű lenne a nyilvántartás továbbfejlesztésén gondolkodni. Ezt mindenekelőtt a fizetésképtelenségi eljárások tervezett és szükségszerű újraszabályozása indokolná.[71]
Látható, hogy a közjegyzői nemperes eljárások fontos szerepet töltenek be a mindennapi életben, valamint a gazdaság működésében. A gyorsabbá és hatékonyabbá tételükre vonatkozó gondolkodás nemcsak a MOKK-on belül folyik, ezzel a kérdéssel ugyanis a jogalkotó is több éve foglalkozik. A hagyatéki eljárásra vonatkozó elképzelésekre fentebb már utaltunk. Hasonló kérdések az FMH kapcsán is felmerülnek.
Az elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszerhez két új közjegyzői eljárás is kapcsolódik: az ingatlan-nyilvántartási hatósági felhívásra irányuló eljárás, valamint a jelzálogjog és az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése vagy törlése iránti eljárás.[72]
- 572/573 -
2026 első félévében vált nyilvánossá a fizetésképtelenségi jog egyes vonatkozásainak harmonizálásáról szóló, 2026. március 30-án elfogadott 2026/799 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban egy új közjegyzői eljárásra vonatkozó jogszabálytervezet.[73] Ez a tervezet a működő üzemként történő előzetes értékesítéshez kapcsolódó közjegyzői nemperes eljárásra, valamint az ezen az eljáráson alapuló fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozik. A megelőző közjegyzői eljárás a kérelmező gazdálkodó szervezet vagyona egészének vagy gazdasági tevékenység folytatására és működőképes egységként történő értékesítésre önállóan alkalmas részének működő üzemként, a legjobb ajánlat tevője részére történő értékesítés előzetes jóváhagyására irányulna a kérelmezővel szembeni hitelezői követelések teljes kielégítése céljából. A megelőző közjegyzői eljárás iránti kérelem benyújtásának abban az esetben volna helye, ha a kérelmező fizetésképtelensége valószínűsíthető, vagy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben van, de még nem fizetésképtelen, és rendelkezik olyan vagyonelemekkel, amelyek önálló gazdálkodó egységként tovább működtethetők, és ezáltal más személy részére értékesíthetők.
Álláspontunk szerint jelenleg nem áll fenn olyan szakmai, illetve jogpolitikai indok, amely bármelyik közjegyzői nemperes eljárásnak más hatósági, illetve bírósági hatáskörbe történő áttételét tenné szükségessé. Különösen nem áll fenn ilyen indok az egyik leghatékonyabb közjegyzői eljárás, a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán. Az FMH-eljárásnak jelentős szerepe van abban, hogy ma Magyarországon a követelések legális úton történő érvényesítése biztosított.
Arról természetesen lehet és kell is gondolkozni, hogy a követelések érvényesítésére irányuló eljárásokban - így az FMH-eljárásban - az adósok védelmét hogyan lehetne fokozottabban biztosítani. Ez azonban nem hatásköri kérdés. Az önmagában ugyanis nem változtat az adósok helyzetén, ha ezek az eljárások más hatóság vagy bíróság hatáskörébe kerülnek. A helyzetük ettől még nem válik jobbá, sőt az eljárás esetleges elhúzódása miatt, a növekvő késedelmi kamatteher következtében talán még hátrányosabb is lesz.
Ugyanakkor mindez jelentős kockázatot jelentene a jogosultak számára. Az ugyanis az alkotmányos értelemben vett tulajdonjoguk[74] sérelmével is járhat, ha az FMH-eljárások időtartama jelentősen meghosszabbodik, kiegészülve a végrehajtási szervezetrendszer tervezett átalakításával, és ennek következtében azzal a reális veszéllyel, hogy Magyarországon átmeneti időre esetleg leállnak a végrehajtások.
A már idézett 46/1991. (IX. 10.) AB határozatból következik, hogy a jogalkotónak alkotmányos kötelezettsége és felelőssége a végrehajtás működőképes rendszerének a fenntartása. Ennek hiánya, vagy akárcsak a végrehajtások átmeneti időre történő leállása egyrészt súlyosan veszélyeztetné a szerződések teljesítésébe, kikényszeríthetőségébe vetett bizalmat és ezen keresztül a jogbiztonságot. Mindez azzal a veszéllyel is jár, hogy a követelések behajthatatlansága miatt a magyar bankrendszert leminősítik, az ország pedig a nemzetközi versenyképességi rangsorban hátrább - vagyis rosszabb helyre - kerül.
Azt már csak röviden érintjük, hogy egy ilyen hatásköri átalakítás jelentős költségvetési többletteherrel is járna, és rendkívüli módon megterhelné a bíróságokat.[75]
Mindezért cserébe pedig egyáltalán nem lenne garantált az adósok fokozottabb védelme. Ezt a célt ugyanis a jelenlegi eljárási keretek között és a jelenlegi szervezetrendszer keretében is el lehetne érni, úgy, hogy az nem terheli meg sem a költségvetést, sem a bíróságokat, és nem veszélyezteti a szerződések teljesítését és így a jogbiztonságot sem.
Ez utóbbit egy konkrét példával szeretnénk csak érzékeltetni. Hazánkban elég sokan élnek ingatlanok bérbeadásából. Ha - akárcsak átmeneti időre is - leállnak a végrehajtások, akkor a bérbeadóknak nem sok esélye lesz kikényszeríteni egyrészt azt, hogy a bérlőjük fizessen, másrészt azt, hogy a bérleti jogviszony megszűnésekor elhagyja az ingatlant. A példákat hosszan lehetne még folytatni...
Bízva a jogalkotó bölcsességében, áttekintésünket zárjuk Érdújhelyi Menyhért 1899-ben papírra vetett gondolataival: "Azok a századok, melyekben a közhitelesség intézménye csenevészett, a jogbiztonságnak is pangását jelzik hazánk történetében; s a közhitelesség intézményének újjászületése a nemzeti jogok megújhodásának beköszöntőjét jelzi".[76] ■
JEGYZETEK
[1] A latin típusú közjegyzőség intézményének középkori előzményeiről és fejlődéstörténetéről átfogó áttekintést nyújt Tóth Ádám, aki a magyar közjegyzőség fejlődésének középkori gyökereit is bemutatja. Lásd Tóth Ádám: A magyar közjegyzőség dióhéjban. Közjegyzők Közlönye, 2008. (10-11), 3-17.
[2] A polgári közjegyzőség középkori előzményeiről, valamint a hiteles helyek tevékenységéről részletesebben is lásd Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. Budapest, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1899. 59-250.
[3] A magyar közjegyzőség, különösen pedig a kiegyezés után létrejövő polgári közjegyzőség történetének kutatásában és bemutatásában elévülhetetlen érdemei vannak Rokolya Gábornak. Lásd többek között Rokolya Gábor: A magyar közjegyzőség története. Budapest, Patrocinium Kiadó, 2024.; Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2018.
[4] A közjegyzői okiratok szerkesztésére, kiállítására is nemperes eljárás keretében kerül sor. Az eljárás a Kjtv. 172. § (1) bekezdése alapján kérelemre indul.
[5] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény, melyet jelen tanulmányban Kjtv.-nek rövidítünk.
[6] Lásd például a Kjtv. 5. § (2) bekezdését. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) 2. § (2) bekezdése szerint a hagyatéki eljárásban a közjegyző eljárása az elsőfokú bíróság eljárásával azonos hatályú. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) 34. § (5) bekezdése szerint a közjegyző értékpapírt semmissé nyilvánító jogerős végzésének ugyanaz a hatálya, mint a jogerős ítéletnek. Fontos kiemelni, hogy ez utóbbi jogszabály szerint a közjegyző végzése nem az elsőfokú bíróság végzésével, hanem a jogerős ítélettel azonos hatályú.
[7] A konkrét ügyben az egyik indítványozó azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy a közjegyzői okirat alapján bírósági végrehajtásnak van helye.
[8] A határozat előadó alkotmánybírója Lábady Tamás volt.
[9] Kizárólagos illetékességet ír elő például a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése.
[10] A közjegyzői törvény (Kjtv.).
[11] Közjegyző ma már nem lehet egyéni vállalkozó. Időközben ugyanis a szabályozás annyiban változott (Kjtv. 31/A. §), hogy a közjegyzőknek közjegyzői irodát kell(ett) alapítaniuk, amely önálló jogi személynek minősül, a cégnyilvántartásba cégként kell bejegyezni. A közjegyzői irodára a Kjtv. 31/A. § (3) bekezdése szerint a Ptk.-nak a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
[12] Lásd többek között Podruzsik Szilárd írását. Podruzsik Szilárd: A rendszer átalakítása nem közjegyzőellenes, hanem ügyfélpárti reform. index.hu, 2026.06.16., https://index.hu/velemeny/2026/06/16/magyar-orszagos-kozjegyzoi-kamara-reform-atalakitas-eljaras-ugyfelbarat/
[13] Polányi Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei. Második, átdolgozott kiadás, Budapest, Napvilág Kiadó, 2004. 92., 98.
[14] 1852. november 29-én kiadott császári pátens.
[15] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 270.
[16] Erről az 1861. évi Ideiglenes Törvénykezési Szabályok VIII. 8-9. §-ai rendelkeztek. A 8. § kimondta: "A hiteles helyek iránt a hazai törvények intézkedvén, és ezek, ugy a visszaállított törvényhatóságok által levén a magyar törvények értelmében a közjegyzők fennmaradó teendői végezendők: a közjegyői hivatal ezennel megszüntetik".
[17] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 272-273. Érdújhelyi ezzel kapcsolatban kiemeli: "Az osztrák császári jelleg s a jelleget feltüntető külső jelvények, valamint a származás, ...melyen ez intézmény hazánkba eljutott, megannyi okok voltak az idegenkedésre". Hozzáteszi azonban azt is, hogy "...az ügyvédek vetélytársakat láttak a közjegyzőkben, kiknek ügyködésétől, mint saját tevékenységök megszorítójától féltek". Lásd Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 273.
[18] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 274-275.
[19] A gazdasági körök az Országbírói Értekezlet számos más döntésével kapcsolatban is hangoztatták elégedetlenségüket. Érvelésük szerint minden más szempontnak háttérbe kellett szorulnia a jogfolytonosság követelményével szemben, holott az osztrák polgári törvénykönyv, az osztrák váltójog és különösen a büntetőtörvény, amelyeket félretettek, a gazdasági élet feltételeinek jobban megfelelt, mint a magyar törvénytár, a magyar váltótörvény és a szokásjogi alapú büntetőtörvény. "Csak a telekkönyv talált a jogfolytonosság hiányai dacára kegyelmet." Lásd Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve 1841-1941. Budapest, Posner, 1941. 47.
[20] A polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. törvény 557. §-a kimondta: "A hiteles helyek, hiteles okiratok kiállithatása tekintetében, a fennálló törvények és törvényes gyakorlat mellett, tovább is fenhagyatnak".
[21] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 276.
[22] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 280.
[23] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 279.
[24] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 284-285.
[25] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 290.
[26] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 284.
[27] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 289.
[28] Ezt részben az ügyvédség erős érdekérvényesítő képességének tulajdonították. Lásd Rokolya: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban. 217.
[29] Lásd az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási szabályok módosításáról szóló 1912. évi VII. törvénycikk 29-30. §-ait.
[30] Rokolya: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban. 216.
[31] Az örökösödési eljárásról alkotott 1894. évi XVI. törvénycikk módosításáról szóló 1927. évi IV. törvénycikk. Ez a közjegyzők hagyatékkal kapcsolatos adminisztratív terheit lényegesen megnövelte.
[32] Erről részletesebben lásd Rokolya: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban. 297-300.
[33] Erről lásd Kisfaludi András: A szerződés érvénytelensége és a közhiteles nyilvántartások. In: Liber Amicorum Studia E. Weiss dedicata. Ünnepi dolgozatok Weiss Emilia tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2002. 138-166.
[34] A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni.
[35] A középkori olasz városállamokban a közjegyzői intézmény a 11. század végére vált függetlenné a bíróságoktól. A 11-12. század fordulóján a közjegyző által kiállított okiratokhoz már közhitelesség (publica fides) fűződött, ami azt jelentette, hogy a közjegyzői okiratok érvényességéhez nem volt szükség az ügyletnél jelen lévő bíró hitelesítő aláírására. Ennek elismerését az olasz városok polgárságának vagyoni igényei kényszerítették ki. Lásd Rokolya: A magyar közjegyzőség története. 16.
[36] Rokolya: A magyar közjegyzőség története. 16.
[37] Lásd továbbá Keszthelyi Eleonóra: Közokiratok az egészségügyi jogban. Közjegyzők Közlönye, 2023. (2), 48-64.
[38] Lásd az agrárgazdaságok átadásáról szóló 2021. évi CXLIII. törvény 3-15. §-ait.
[39] A házassági vagyonjogi szerződésről részletesebben lásd Kövesné Kósa Zsuzsanna: Az ágy közös, a párna nem. Gondolatok a házassági vagyonjogi szerződésről. In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 45-60.
[40] A családi alkotmányokról részletesebben lásd Arató Balázs: Családi vállalkozások; családi alkotmány és generációváltás. Budapest, Patrocinium Kiadó, 2023.
[41] Forrás: Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK).
[42] A közokiratok teljes bizonyító erejéről a Pp. 323. § (3) bekezdése rendelkezik.
[43] A közjegyző a végrehajtás elrendelésekor a végrehajtási záradékot nem kibocsátja, hanem a közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal látja el a Vht. 23/C. § (1) bekezdése alapján. A végrehajtás elrendelése végrehajtási lap esetén is annak kiállításával történik. Kibocsátásról a közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokat tekintve kizárólag a fizetési meghagyás esetén beszélhetünk. Erről lásd Tóth Gábor Márton: A közjegyző által szerkesztett ténytanúsító okiratok vizsgálatának terjedelme a közjegyzői ügyleti okiratok végrehajtására irányuló eljárás során (a közokiratiság kérdése). In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 256. 8. lábjegyzet.
[44] A végrehajtható okiratot a közjegyzői okirat (ez az ún. végrehajtandó okirat) hiteles kiadmánya és a közjegyző által kiállított záradék együttese alkotja. Erről lásd Balogh Zsigmond: Az okiratot záradékoló közjegyzőség mindennapjai. Közjegyzők Közlönye, 2010. (5), 13.
[45] Erről részletesebben lásd Marcsek Gabriella: A közjegyző által végrehajtási záradék kiállításával elrendelt végrehajtással kapcsolatban igénybe vehető jogorvoslatok. Közjegyzők Közlönye, 2021. (1), 67-78., valamint Balogh: Az okiratot záradékoló közjegyzőség mindennapjai. 24-25.
[46] Számos közjegyzői okirat esetében nem is merül fel a közvetlen végrehajthatóság iránti igény. A ténytanúsítványoknál, valamint a végintézkedéseknél ennek nincs szerepe.
[47] Az EU-n belüli végrehajthatóvá nyilvánításhoz szükséges további tanúsítványokról átfogó áttekintést lásd a MOKK honlapján: https://mokk.hu/tanusitvany-mas-eu-tagallamban-valo-vegrehajtashoz/
[48] Erről lásd Magyar Áronnak a jelen lapszámban megjelent jogeset-összefoglalóját. Magyar Áron: Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó 805/2004/EK rendelet alkalmazásának egyes kérdéseiről. Magyar Jog, 2026. (9), 631-634.
[49] Fontos kiemelni, hogy a Kjtv. 142. §-ának, illetve a 144. §-ának eljárási szabályait nem lehet vegyíteni, vagyis vagy jognyilatkozat-közlés tanúsításának, vagy pedig jogi jelentőségű tény tanúsításának lehet helye. Erről részletesebben lásd Tóth: A közjegyző által szerkesztett ténytanúsító okiratok vizsgálatának terjedelme... 303., 307.
[50] Lásd továbbá Juhász Ivett: A közjegyző ténytanúsító tevékenységének sokszínűsége. Közjegyzők Közlönye, 2022. (2), 92-118.
[51] Erről lásd Vértesy László: A közjegyzők szerepe a pénzügyi szektorban: a banki, biztosítási és befektetési jogviszonyok jogbiztonsági és stabilitási aspektusai. Közjegyzők Közlönye, 2026. (2), 24-25., 30. DOI: https://doi.org/10.66103/KK.2026.2.2
[52] Forrás: MOKK.
[53] A Vht. 23/C. § (2) bekezdése szerint, ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
[54] Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozik a Kúriának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 23/C. §-a alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 3/2020. számú jogegységi határozata.
[55] Részletesebben lásd Szécsényi-Nagy Kristóf: A jognyilatkozat-közlés tanúsítása iránti eljárás egyes kérdései a közjegyzői okiratok végrehajthatósága szempontjából - de lege lata et ferenda. In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 207-228., valamint Ujvári Tamás: A kölcsönszerződések felmondásának közjegyzői tanúsítása a BH 2022.321. számú határozat tükrében. Magyar Jog, 2023. (6), 325-336. Újvári kiemeli, hogy a Kjtv. 142. §-a szerinti közjegyzői eljáráshoz hasonló eljárásról már az 1874. évi közjegyzői törvény 98-99. §-ai is rendelkeztek, illetve a hatályos osztrák Notariatsordnungban is található ilyen típusú közjegyzői eljárás.
[56] Hatályos jogunkban már kevésbé találunk kizárólag közjegyzői okirati formában létrehozható jogügyleteket. Jellemzőbb az ügyvédi, illetve kamarai jogtanácsosi magánokirattal való vagylagosság. Lásd Tóth: A közjegyző által szerkesztett ténytanúsító okiratok vizsgálatának terjedelme... 268. 39. lábjegyzet.
[57] Forrás: MOKK.
[58] Részletesebben lásd Molnár Tamás: A közjegyző előtti előzetes bizonyítás elméleti megközelítése, valamint az igazságügyi szakértő kirendelésének egyes kérdései. Közjegyzők Közlönye, 2021. (2), 31-41.
[59] Forrás: MOKK.
[60] 2024-ben 1370, 2025-ben pedig 1436 európai fizetési meghagyásos ügy indult Magyarországon. 2024-ben 280 ügyben, 2025-ben pedig 92 ügyben került sor végrehajtás elrendelésére. Forrás: MOKK.
[61] 2024-ben 5931 ügyben, 2025-ben pedig 6472 ügyben került sor végrehajtási záradék kiállítására. Forrás: MOKK.
[62] Az öröklési jog szerepére vonatkozó közgazdasági elemzések arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen szerepet tölt be az öröklés a vagyon létrejöttében, illetve a társadalmon belüli vagyonelosztásban. Erről részletesebben lásd Thomas Piketty: A tőke a 21. században. Budapest, Kossuth Kiadó, 2015. 703.
[63] Erre vonatkozóan mutat be egy tanulságos esetet Szőcs Tibor, a MOKK Közjegyzői Intézet és Könyvtár vezetője. Lásd Szőcs Tibor: Különleges vagyontárgy halál esetére történő megszerzése külföldi jog alapján - Az ún. "lakástulajdonra" vonatkozó osztrák szabályozás példáján. In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 229-252. Lásd továbbá Balogh Tamás: Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztásának egyes kérdései. Közjegyzők Közlönye, 2025. (2), 90-100. DOI: https://doi.org/10.66103/KK.2025.2.6
[64] Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU rendelet.
[65] Lásd a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 102/B. §-át. Lásd továbbá Szőcs Tibor: Európai öröklési bizonyítvány kiállítása hagyatéki eljárásban kötött egyezségek esetén. Közjegyzők Közlönye, 2023. (1), 21-37.
[66] Részletesebben lásd Parti Tamás: A digitális adatok tulajdoni adaptációja a digitális javak vagyonjogi kölcsönhatásának tükrében. Budapest, Wolters Kluwer, 2024. 233-243. Lásd továbbá Sajben Tamás: Szellemi tulajdon a digitális hagyatékban. Közjegyzők Közlönye, 2024. (1), 56-78.; Maxime Julienne: Adatok és digitális vagyontárgyak öröklése. Közjegyzők Közlönye, 2024. (3), 16-27.; Rédling Beáta: Digitális kor - digitális hagyaték. Közjegyzők Közlönye, 2020. (2), 28-36.
[67] Lásd Réfi Bálint: Észrevételek az Alkotmánybíróság 24/2023. (XII. 5.) AB határozatához. Magyar Jog, 2024. (3), 164-167. A termőföld öröklésével kapcsolatos további kérdésekről lásd Anka Márton Tibor: A közös tulajdon rendezési kötelezettség. In: Rák Viktor (szerk.): Ünnepi tanulmánykötet Anka Tibor 70. születésnapja alkalmából. Budapest, Közjegyzői Akadémia Kiadó, 2023. 11-25.
[68] Erről részletesebben lásd Ujvári Tamás: Tíz ötlet a hagyatéki eljárás racionalizálására. Közjegyzők Közlönye, 2026. (2), 45-98. DOI: https://doi.org/10.66103/KK.2026.2.3
[69] A hitelbiztosítéki nyilvántartásról részletesebben lásd Anka Márton Tibor: A hitelbiztosítéki nyilvántartás. In: Bodzási Balázs (szerk.): Hitelbiztosítékok. Budapest, HVG-ORAC, 2016. 583-699.
[70] Pénzügyi lízingszerződés esetén, ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó a Ptk. 6:410. § (2) bekezdése alapján köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Faktoring szerződés esetén a Ptk. 6:406. §-a alapján a faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ezen kívül a Ptk. 6:216. § (4) bekezdése ír elő hasonló kötelezettséget ingó dologra vonatkozó tulajdonjog-fenntartás esetén. Ez alapján az eladó köteles a tulajdonjog-fenntartás tényét és a vevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyeztetni.
[71] Erről részletesebben lásd Benedek Szabolcs - Zsombolyay Péter Zsombor: A fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvénytervezet társadalmi vitájához. Magyar Jog, 2026. (7), 425-434. DOI: https://doi.org/10.59851/mj.73.07.1
[72] A Kjnp. 27/M-P. §-ai rendelkeznek a jelzálogjog és az azt biztosító elidegenítési tilalom, terhelési tilalom vagy elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése vagy törlése iránti eljárásról. A Kjnp. 36/Q. §-a pedig az ingatlan-nyilvántartási hatósági felhívásra irányuló eljárásról rendelkezik. Bár a Kjnp.-nek ezek a szabályai 2025. január 15-ei óta hatályosak, mivel azonban az elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszer még nem működik, így ezek az eljárások sem vehetők még igénybe.
[73] A 2026/799 irányelv (30) preambulum bekezdése kimondja: "A működő üzemként történő értékesítés előmozdítása érdekében a nemzeti fizetésképtelenségi jog keretében rendelkezni kell egy olyan eljárásról, amelynek révén a pénzügyi nehézségeknek kitett adós - egy átruházási gondnok segítségével vagy felügyelete alatt - érdeklődő felvásárlókat kutathat fel, és a fizetésképtelenségi eljárás hivatalos megindítása előtt előkészítheti a vállalkozás működő üzemként történő, előzetes egyezségen alapuló értékesítését (a továbbiakban: pre-pack eljárás). A pre-pack eljárás tárgyát képező vállalkozás vagyonát ezt követően, röviddel a fizetésképtelenségi eljárás hivatalos megindítása után gyorsan értékesíteni lehet. Ezen irányelvnek szabályokat kell megállapítania a pre-pack eljárásra vonatkozóan, ugyanakkor lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy az említett szabályokat hozzáigazítsák a hatályos nemzeti fizetésképtelenségi joghoz."
[74] Erről részletesebben lásd Menyhárd Attila: Dologi jog. Budapest, Osiris Kiadó, 2007. 329-349.
[75] Az újonnan induló bírósági végrehajtások, valamint az FMH-eljárások együttes száma kb. 900 000 ügy évente. Ehhez kapcsolódnak még a folyamatban lévő eljárások.
[76] Érdújhelyi: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon. 294.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék. https://orcid.org/0009-0009-0938-1309.
Visszaugrás
