Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdéséből következő alkotmányos követelmény, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földforgalmi törvény) 34. §-ának (3) bekezdése alapján, a föld tulajdonjogának végintézkedés útján történő megszerzése esetén az örökös szerzőképességének a hagyatéki eljárás során kell fennállnia.
Ügyszám: 24/2023. (XII. 5.) AB határozat
Címszavak: termőföld öröklése; szerzőképesség; tulajdonszerzési korlátozás; örökléshez való jog; végrendeleti öröklés
Az Alkotmánybíróság határozatának alapjául szolgáló tényállás szerint az örökhagyó végrendelete több földterület tekintetében örökösnevezést tartalmazott. A nevezett örökös a végintézkedés hiányában és más törvényes örökösöknek az öröklésből való kiesését feltételezve sem válhatott volna az örökhagyó törvényes örökösévé. Az érintett földterületek végrendelet alapján, öröklés jogcímén történő megszerzése a Földforgalmi törvény 6. §-ában foglaltakra tekintettel, a Földforgalmi törvény hatálya alá tartozott.
A hagyatéki ügyben eljáró közjegyző a végrendeletet a Földforgalmi törvény 34. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint megküldte a mezőgazdasági igazgatási szervnek a tulajdonszerzési feltételek fennállásának igazolására szolgáló hatósági bizonyítvány kiadása céljából. A mezőgazdasági igazgatási szerv a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadta, egyúttal határozatában kifejtette, hogy az örökös az örökhagyó halála napján szerzi meg a hagyatékot, ezért a hatóságnak a nevezett örökös tulajdonszerzési képességének meglétét ezen időpont tekintetében kell vizsgálnia.
A nevezett örökös a mezőgazdasági igazgatási szerv határozatával szemben jogorvoslattal élt és kérte a bíróságtól a hatóság határozatának megsemmisítését és a hatóság új eljárásra kötelezését.
Figyelemmel arra, hogy a nevezett örökös tulajdonszerzési képessége szempontjából releváns kérdés - a nevezett örökös földművesnek minősülése, ezáltal az általa megszerezhető földterület nagysága - tekintetében az örökhagyó halála napja és a mezőgazdasági igazgatási szerv határozata meghozatalának időpontja között változás következett be, ezért az első fokon eljáró Szegedi Törvényszéknek, majd a felülvizsgálati eljárásban a Kúriának is abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a nevezett örökösnek a termőföld tulajdonjogával kapcsolatos tulajdonszerzési képességét mely időpont szerinti állapotot alapul véve kell vizsgálni.
Az első fokon eljáró törvényszék osztotta a mezőgazdasági igazgatási szerv határozatában foglaltakat és a nevezett örökös tulajdonszerzési képességének megléte tekintetében az örökhagyó halálának időpontjában fennálló állapot vizsgálata mellett foglalt állást, egyúttal a nevezett örökös keresetét elutasította.
A Kúria felülvizsgálati eljárásában az elsőfokú bíróság döntését hatályában fenntartotta.
A nevezett örökös mint indítványozó ezt követően az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
Az indítványozó álláspontja szerint a szerzőképesség vizsgálata tekintetében az alapul vett időponttal kapcsolatosan kialakítani kívánt joggyakorlat egyértelműen egy olyan korlátozást próbál bevezetni, melyre nem kerülhetne sor az alapvető jog lényeges tartalmának a tiszteletben tartása mellett. A jogkérdésnek az érintett ügyben foglaltak szerinti eldöntése egyértelműen és drasztikusan korlátozza mind az örökhagyó, mind pedig az örökös jogát, és a földügyek esetében nem hagyja az öröklési jogot érvényesülni még abban az esetben sem, ha az örökös bekerül a földművesi nyilvántartásba, így teljesíti az örökléshez szükséges jogszabályi feltételt. Az indítványozó kifejtette többek között, hogy az örökhagyó halálának időpontja mindig egy jövőbeli bizonytalan esemény, ezért az, hogy ebben az időpontban az örökös a hagyaték megszerzéséhez szükséges feltételekkel rendelkezzen, nem elvárható és életszerűtlen. Az indítványozó előadta továbbá, hogy az időpont tekintetében hiányos szabályozást kitöltő jogértelmezés indokolatlanul korlátozza a magánszemély végrendelkezési és tulajdonszerzési jogosultságát. Kiváltképp felmerül az arányosság kérdése akkor, ha a tulajdonszerzési korlát fennállásakor az állam szerzi meg a földterületek tulajdonjogát. Az indítványozó álláspontja szerint a vitatott jogértelmezés végül azt eredményezi, hogy a végrendelkező passzív akarata a termőföldekre vonatkozóan már a halálának pillanatában meghiúsul, amely eredmény alaptörvény-ellenes.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt befogadta. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekintette azt, hogy az örökös szerzési képességére vonatkozó, a Földforgalmi törvényben található rendelkezések és az eljáró bíróságok jogértelmezése összhangban vannak-e az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított örökléshez való jog védelmével. Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés tehát az, hogy az örökléshez való jog alaptörvény-ellenes korlátozásának minősül-e, ha a földtulajdonra vonatkozó szerzőképesség vizsgálata az örökhagyó halálának időpontjára visszamenőleg történik.
Az Alkotmánybíróság döntésében rögzítette, hogy az indítvánnyal érintett szabályozás és jogértelmezés a Földforgalmi törvény 34. §-ának (3) bekezdéséhez kapcsolódik.
- 164/165 -
A Földforgalmi törvény 34. §-ának (1) bekezdése alapján, ha valaki végintézkedés útján a Földforgalmi törvény hatálya alá eső földterületet örökölne, akkor a hagyatéki eljárás során a közjegyző jóváhagyás céljából megküldi a végintézkedést a föld tulajdonjogának megszerzését illetően a mezőgazdasági igazgatási szervnek. A Földforgalmi törvény 34. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a mezőgazdasági igazgatási szerv azt vizsgálja, hogy az örökös szerzőképessége fennáll-e, és a végintézkedés nem eredményezi-e tulajdonszerzési korlátozás megsértését vagy megkerülését. A mezőgazdasági igazgatási szerv a döntését közli a közjegyzővel is.
A Kúria támadott ítélete szerint speciális rendelkezések hiányában a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:1. §-a alapján az örökhagyó halálával a hagyaték megnyílik, így a hatósági eljárásban a törvényes szerzési korlátokat az öröklés megnyílta, azaz az örökhagyó halála időpontjára kell vizsgálni. A Kúria jogértelmezése alapján tehát, amikor az örökös számára kiderül, hogy mely időponttól örökös, akkor már rendelkeznie is kell vagy kellene a szerzési képességgel is.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tárgyi ügyben követett gyakorlat szerint a szerzőképességet az öröklési képesség fennállásával azonos időpontban kell vizsgálni. Ugyanakkor az örökös a Ptk. által követett ipso iure öröklés elve mellett is valójában csak több hatósági eljárás eredményeként kerül abba a jogi helyzetbe, hogy az örökség tárgyával rendelkezzék. Ez független attól, hogy a szerzőképességet mely időpontban vizsgálja a hatóság. Azaz az örökös egy függő jogi helyzetbe kerül, amelyben kedvezményezettként jogos várakozása van, és amelynek eredményeként megállapítják, hogy a szerzőképessége fennáll és az örökség átadásra kerül. A támadott ítéletben követett jogértelmezés e formája azt jelenti, hogy egy későbbi eljárásban, amely ugyan az örökség szempontjából deklaratív hatállyal bír, a halál időpontjára visszamenőlegesen kell a szerzőképességnek fennállnia.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
