A közjegyzőség jellegadó, egyik leglényegesebb hatásköre a közjegyzői ténytanúsítás. Mindennapjainkban számos hétköznapi szituációban merülhet fel a közjegyzői ténytanúsítás szükségessége, mellyel rögzítésre kerülnek a múltbeli események. A gazdasági élet szereplőit is nagymértékben segítheti a jogi jelentőségű tények közjegyző általi tanúsítása. Számomra meghatározó jelentőséggel bír ez a téma, hiszen hivatásunk során és a jogszolgáltatás szempontjából is az egyik legfontosabb tevékenység a közjegyzői eljárások között a közhitelességű ténytanúsítás. Számos olyan közjegyzői tanúsítvány van, amellyel nap mint nap találkozunk. Ezen jogi szolgáltatás a felek számára jogvédelmi, garanciális eszközként funkcionál, ugyanis "a tények rendszerint múlandóak, bizonyításukat nem lehet az emberi emlékezetre bízni."[1] Továbbá "ha fontos nekünk egy jog, amit érvényesíteni akarunk, akkor készüljünk fel arra, hogy képesek legyünk bizonyítani az igazunkat."[2]
Naponta felmerülhet, hogy hiteles másolatot kell készíteni egy-egy személyazonosító okmányról. Rendszeresek az aláírás-hitelesítések is, ha jogszabály vagy a felek közötti megállapodás alapján előírás, hogy egy adott személy egy meghatározott nyilatkozatot közjegyző előtt írjon alá. Egyre gyakoribb továbbá például a weboldalak tartalmának tanúsítása, hiszen egy gombnyomással eltüntethetőek azok a bizonyítékok, melyek egy esetleges jogellenes magatartás dokumentálására szolgálhatnak.
Jelen tanulmányban a közjegyző által - szinte mindennapi gyakorisággal - készített ténytanúsító okiratok változatosságát és hasznosságát szeretném bemutatni, gyakorlati példákkal alátámasztva. A tanulmány fő célja egyrészt annak ismertetése, hogy milyen szerteágazó a közjegyző hatáskörébe tartozó okirat-szerkesztési eljárás ezen szegmense, másrészt, hogy milyen nagy szerepet játszik a mindennapi jogéletben, továbbá, hogy milyen fontos eszköz lehet egy közjegyző által készített ténytanúsító okirat a jogát érvénye-
- 92/93 -
síteni kívánó fél számára, ugyanakkor a jogalkalmazók munkáját is nagymértékben segíti elő. Ennek a tevékenységnek fontos funkciója van: egyrészt a prevenció (azaz megakadályozhatja egy esetleges peres eljárás bekövetkezését), másrészt a már folyamatban lévő eljárásban is segíthet megtörtént tények, események bizonyításában, tehát könnyíti a per folyamatát.
A közjegyző közhitelű ténytanúsító tevékenysége mélyre nyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik. A közjegyző (notarius) intézményének megjelenése a XI-XIII. századra tehető. A notarius eredendően bírósági írnok, titkár volt - ebben az értelemben használták ezt a kifejezést már a VI. századtól kezdve. A X-XI. században kezdett elterjedni, hogy a bírák nem maguk készítettek okiratokat, hanem - először ad hoc jelleggel, majd általánosan -megbízták a bírósági írnokot ezzel a feladattal. A bírói megbízás alapján elkészített okiratot közhitelesnek tekintették, a későbbiekben pedig már a notarius által elkészített okiratokat is közhitelesnek fogadták el. E folyamat eredménye volt az, hogy a XI-XII. század fordulóján megjelent a bíróságtól független közjegyző intézménye.[3]
A közjegyzőség elterjedésében kiemelkedő szerepet játszott a katolikus egyház, ugyanis III. Sándor pápa 1180-ban a közjegyzői okiratot érvényes bizonyító eszköznek ismerte el. A közjegyzőség intézményének elterjedését erősítette 1215-ben a IV. lateráni zsinat 38. kánonja, amely elrendelte, hogy a jegyzőkönyveket, melyek az eljárásokról készülnek, közhiteles személy rögzítse: a közjegyző.
A XIV. század végére a közjegyzői okirat Nyugat-Európában a világi gyakorlatban is elterjedt. A közjegyzők szinte mindenféle okiratot készíthettek, egyik legjelentősebb tevékenységük azonban a ténytanúsítás volt - a notariusok szerkesztették a legfontosabb politikai eseményeket rögzítő jegyzőkönyveket.[4]
A közjegyzői okirat tehát elsősorban az egyházi peres eljárásban játszott szerepet mint közhiteles bizonyító erővel bíró okirat.[5] A közokirat bizonyító ereje a kontinentális jogrendben volt ismert, míg az angolszász jogrendszerekben a közokirat fogalmát kizárólag az állami intézmények saját működésére alkalmazott iratokra vonatkoztatták. Ennélfogva a közokiratnak nem volt különösebb jelentősége Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy például Ausztráliában. Az angol jog álláspontja szerint a tanúknak kell bizonyítaniuk a tényeket, írásbeli bizonyítékoknak csak kivételes esetekben van helyük (például affidavit). Az okiratok a bennük foglalt tények tekintetében csak a kiállítóval szemben jelentenek bizonyítékot.[6]
- 93/94 -
Magyarországon a közhitelesség letéteményesei igen sokszor változtak. A XIII. századig a poroszló, majd a hiteleshelyek, a XIV. századtól kezdve pedig a közjegyzők látták el ezt a feladatot.[7] A közjegyzői intézmény megjelenését 1308-tól, Károly Róbert trónkövetelőként való fellépésétől számítjuk. A mohácsi csatát követően visszaszorult a közjegyzőség szerepe, majd az 1848-49-es forradalom után jelent meg újra hazánkban.[8]
Az abszolutizmus korában jogtörténeti szempontból kiemelkedő volt az osztrák jognak a magyar magánjogra gyakorolt hatása. 1858-ban császári nyílt parancs terjesztette ki az 1855. évi osztrák közjegyzői rendtartás hatályát Magyarországra is. Ennek legfőbb jelentősége az volt, hogy meghonosította hazánkban a közjegyzőséget. 1861-ben azonban az Országbírói Értekezlet visszaállította a hiteles helyek régi jogait. Végül, mivel egyre erősebben merült fel a modern közjegyzői törvény megalkotásának igénye, hosszú vita eredményeként[9] 1874-ben elfogadták az első magyar közjegyzői törvényt, amely 1949-ig meghatározta a közjegyzők működésének kereteit.[10] A királyi közjegyzőkről szóló törvény szerint a közjegyző kizárólag a törvényben meghatározott tényekről és körülményekről adhatott ki tanúsítványt, illetve végezhetett ténytanúsítást.[11]
1950-től kilátástalannak tűnő helyzet következett a közjegyzői hivatásrend életében, mígnem a ma is hatályos, 1991-ben elfogadott törvény[12] lehetőséget adott az "újrakezdésre" a közjegyzőség történetében.[13]
Látható tehát, hogy az okiratszerkesztési eljárás - mint az első, bíróságtól átvett hatáskör - gyökerei a középkor első felére nyúlnak vissza, és a történelem során folyamatosan nagy jelentőséggel bírt.[14]
- 94/95 -
Mint azt az előző fejezetben röviden vázoltam, a közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége régi hagyományokkal rendelkezik a magyar polgári eljárásjogban,[15] és a közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárások egyik rendkívül fontos fajtája. A közjegyző minden eljárása egységesen közhatalminak tekintendő, így az okirat-szerkesztési eljárás is egy önálló nemperes eljárás.[16]
A kontinentális jogrendszerben (tehát a magyar polgári eljárásjogban is) az okirati bizonyításnak rendkívül nagy a jelentősége. A szakirodalomban fellelhető álláspontok szerint az okirat a legmegbízhatóbb bizonyíték.[17] Emellett a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény[18] kimondja, hogy olyan tényre vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti.[19]
A közjegyző okirat-szerkesztési tevékenysége kapcsán a szakirodalmi álláspontokon kívül több bírósági határozat is megerősítette, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó valamennyi, így a közokiratokra vonatkozó okirat-szerkesztési eljárás is - nem vitatottan - önálló nemperes eljárás.[20] A Legfelsőbb Bíróság 3/2004. - a közjegyzői hivatás tekintetében több szempontból is releváns - Polgári jogegységi határozatában úgy foglalt állást, hogy "a közjegyző okirat-szerkesztési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti"[21].
Ezen eljárás eredményeként a közjegyző kétféle közjegyzői okirati típust készít el: egyrészt jogügyletekről, másrészt pedig jogi jelentőségű tényekről állít ki közokiratot.[22] Ennélfogva a közjegyzői okiratok két fajtáját különböztetjük meg: az ún. ügyleti okiratot, amely közhitelesen tanúsítja a jogügyletekre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét, illetve a ténytanúsító okiratot, amely jogi jelentőségű tényeket tanúsít közhitelesen.[23]
- 95/96 -
A közjegyző valamennyi eljárásában, így az okirat-szerkesztési eljárás során is, rendkívül fontos szerepet töltenek be a közjegyzői alapelvek. Valamennyi ténytanúsítás során köteles a közjegyző a közjegyzői alapelveket betartva eljárni. A közjegyzői alapelvek forrása elsősorban a Kjtv. rendelkezéseiből vezethető le, azzal a kiegészítéssel, hogy a polgári perrendtartás biztosítja a hátterét.
Parti Tamás megfogalmazásában a közjegyzői hivatásrendi alapelvek "határozzák meg a közjegyző szerepét a hivatásgyakorlás során, az alapelveken múlik az ott megnyilvánuló értékítélet, végső soron az eljárás társadalmi haszna, és az alapelvek jelölik ki a hivatásrend fejlődési lehetőségét."[24] A közjegyzői alapelvek a Kjtv. 1-11. §-aiban találhatóak meg. Csoportosításukkal több kolléga is foglalkozott, ismeretes Parti Tamás csoportosítása, összesen 19 alapelvet fogalmaz meg, amelyek érvényesülnek a közjegyzői hivatás gyakorlása során[25], míg Molnár Tamás kolléga a közjegyzői eljárások sui generis alapelvei közé sorolja a függetlenség elvét, pártatlanság elvét, a közhitelesség elvét, a kinevezéshez kötöttség elvét, a kötött díjazás elvét, a tájékoztatási kötelezettség és jogi tanácsadás tilalmának elvét, a közjegyzői székhelyhez kötöttség elvét, a szabad közjegyzőválasztás elvét.[26]
A közjegyzői okiratok - így a ténytanúsító okiratok - legfontosabb tulajdonsága a kiemelt bizonyító ereje: a közokirati bizonyító erő[27], amely a latin típusú közjegyzőség sajátos jellegéből fakad. Mégpedig abból, hogy a közjegyző az állami, illetve egyházi szervezeten kívül álló szabadfoglalkozású személy, mindemellett a szuverén hatalom (az állam) felhatalmazásával lát el közhatalmi hatósági tevékenységet az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként. A közhitelességgel felruházott, közjegyző által hatáskörében, a jogszabályoknak megfelelően elkészített okiratot mint bizonyítási eszközt, illetve az abból eredő bizonyítékot - az ellenkező bizonyításáig - köteles mindenki elfogadni.[28] Tehát a közjegyzői okirat bizonyító ereje azt jelenti, hogy az okirat tartalma mindaddig valódinak minősül, amíg annak ellenkezője bizonyítást nem nyer. Ennélfogva, annak, aki
- 96/97 -
hivatkozik rá, semmi mást nem kell tennie, csupán be kell mutatnia az okiratot és annak felhasználója bízhat abban.
A ténytanúsító okirat fogalmának tisztázásakor mindenképpen érdemes rámutatni arra, miben más a ténytanúsító okirat, mint az okirat-szerkesztési eljárás másik eredménye, az ügyleti okirat.
Az ügyleti okiratban a közjegyző - a felek esélyegyenlőségének biztosításával, kioktatási kötelezettség mellett - közhitelesen tanúsítja a feleknek valamely jogügyletre vonatkozó akaratkinyilvánítását, tehát ebben a felek valamely szerződését, megállapodását, jognyilatkozatát (pl. meghatalmazás, végrendelet, előzetes jognyilatkozat) rögzíti.[29] "Az ügyleti okirat alkalmas arra, hogy a felek a polgári jogi viszonyaikat a normák diszpozitivitását kihasználva, a közjegyző által adott tájékoztatás alapján a lehető legteljesebb mértékben szabályozzák, még az esetleges jövőbeli konfliktushelyzetekre is kiterjedően."[30]
Ezzel szemben a közjegyzői ténytanúsító okirat (más néven: közjegyzői tanúsítvány) a közjegyző ténytanúsító tevékenységének produktuma, melynek elkészítése során a közjegyző passzív szereplőként (mintegy megfigyelőként) van jelen abban a tekintetben, hogy a jelenlétében történt eseményekbe nem avatkozhat be, a feladata a ténytanúsítás során a jelenlétében megtörténtek rögzítése, a valóság tükrözése ténytanúsító okiratban. A ténytanúsító okirat a törvényi megfogalmazás szerint a közjegyző jelenlétében megtörtént jogi jelentőségű tények közhiteles tanúsítását tartalmazza.
Parti Tamás megfogalmazásában a közjegyzői ténytanúsítványok olyan "bizonyíték-konzervek", amelyekkel az előrelátó fél biztosíthatja a később felmerülő viták gyors - akár per nélküli - rendezését.[31]
A tény (latinul factum) alapvető kifejezés, pontos definíciója nem ismert, azonban a hétköznapi használatban a tettet vagy a cselekedetet jelöli, a jogi szaknyelvben a tény, cselekmény megjelölésére szolgál.[32] "A tényekhez, mint önmaguk által meghatározott dol-
- 97/98 -
gokhoz, a megismerésen keresztül juthatunk el. A megismerés az az út, amely elvezet a tudáshoz."[33]
A közjegyző a közhiteles tanúsítási tevékenysége során olyan tényeket rögzít, melyeknek jogi jelentőségük van. A jogi jelentőségű tényeket nem lehet taxatíve felsorolni, hiszen azok szerteágazóak, sokszínűek lehetnek. Pozitív aspektusból közelítve a tanúsítvány tárgya lehet minden jogi hatással bíró adat, tulajdonság, történés, állapot, nyilatkozat, cselekmény, vagy ez utóbbi kettő (tehát a nyilatkozat és a cselekmény) közös halmaza, amelynek jogi jelentősége van a jelenben, volt a múltban és lehet a jövőben, illetve ezzel kapcsolatban jogvita keletkezhet. "A jogi jelentőségű tények és a joghatást kiváltó tények halmazai teljesen lefedik egymást, hiszen minden jogi jelentőségű tény alkalmas joghatás kiváltására, ugyanakkor minden joghatás kiváltására alkalmas tény jogi jelentőségű tény."[34]
A tanúsítvány tárgyainak (tényszerűen tapasztalható jogi tényeknek) kimerítő felsorolása lehetetlen, ugyanis ezeket a tényeket nem lehet feltárni - ahány jogviszony, annyi jogi tény merülhet fel. Mindannyian különbözőek vagyunk, így minden embernek másmás tények fontosak jogai érvényesítéséhez. Mindaz lehet tény, aminek jogi jelentősége lehet, jogvita tárgyát képezheti, tanúsítható.
Felmerül azonban a kérdés, hogy van-e olyan jogi jelentőségű tény, amelynek tanúsítása közjegyző által teljesen kizárt. A válasz nagyon egyszerű: természetesen igen. Erre egy közelmúltbeli gyakorlati példa: az ügyfél arra kérte fel az eljáró közjegyzőt, hogy egy áruház polcain kihelyezett termékek meglétét tanúsítsa titokban készített fényképfelvételekkel, tehát a boltvezető vagy az eladó tudomása nélkül. A kirakatra azonban ki volt írva: "a fényképezés tilos". Ebben az esetben a közjegyző kizárólag akkor folytathat ténytanúsító tevékenységet, ha rendelkezik a boltvezető vagy az eladó engedélyével.
További példákat említve: minden olyan tanúsítás felvétele kizárt, amelyhez hatósági engedély szükséges, azonban az nem áll rendelkezésre. De akár arról is lehet szó, hogy senkit nem engednek egy bérlemény területére, így a közjegyzőt sem. Korlátozással tanúsíthat például magántitkot vagy üzleti titkot a közjegyző, hiszen erre csak akkor van lehetőség, ha ehhez a titok jogosultja hozzájárult.[35] Ilyen lehet egy - informatikai eszközön (adathordozón) szereplő - szöveges üzenet vagy e-mail tartalmának tanúsítása. Ezekben az esetekben, az ügyfél felkérése alapján az ügyfél engedélye, hozzájárulása birtokában végezhet a közjegyző ténytanúsító tevékenységet.
A hozzáférés terén tapasztalható akadályok felmerülése ellenére történő ténytanúsításra történő felkérés esetén a közjegyzőnek meg kell tagadnia a közreműködést, tekintettel a Kjtv. 3. § (1) bekezdésére.[36]
- 98/99 -
Fontos kiemelni, hogy a közjegyzői ténytanúsítás a fél - miniszteri rendeletben meghatározott alakban és tartalommal előterjesztett - kérelmére indul. A közjegyző kizárólag kérelem alapján járhat el, tehát hivatalból nem végezhet ténytanúsító tevékenységet. A jegyzőkönyvi formában készült ténytanúsító okirat elkészítése esetén a félnek kötelező az alakszerű kérelem benyújtása az általa választott közjegyzőhöz.[37] A kérelmet írásban vagy jegyzőkönyvbe mondva kell előterjeszteni; ezeknek az előterjesztési módoknak több esetkörük van.
Az írásbeli kérelmet legalább magánokiratban, papíralapon, faxon vagy elektronikus úton lehet előterjeszteni.[38] Ilyenkor a 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 6. számú melléklete szerinti tartalommal kitöltött formanyomtatvány benyújtása szükséges.[39]
Olyan esetben, amikor az ügyfél írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, vagy vak, a kérelmet szóban is elő lehet terjeszteni[40], továbbá arra is van lehetőség, hogy az okirat-szerkesztési eljárás során elkészített közjegyzői okiratba foglalja a közjegyző a fél okirat-szerkesztési eljárásra irányuló kérelmét.[41]
Álláspontom szerint az ügyfél által kitöltött és aláírt kérelmet érdemes preferálni (legalábbis azokban az esetekben, amikor jogszabály a kérelem előterjesztésnek több formáját is lehetővé teszi), mert egyrészt utólag nem vitathatja az ügyfél, másrészt pedig kiderül: tud-e olvasni, írni és hogy megfelelő belátási képességgel rendelkezik-e az okirat elkészítéséhez. Ennek alapvetően az ügyleti okirat elkészítésénél van jelentősége, azonban léteznek olyan ténytanúsító okiratok, amelyeket fel kell olvasni a félnek és alá is kell írnia (ld. nyilatkozat közlése), ilyen esetben fontos lehet.
Rendkívül fontos, hogy a közjegyző kizárólag az általa személyesen tapasztalt tényeket, eseményeket foglalhatja közokiratba, így a ténytanúsítás tárgya csak a közjegyző által, a jelenlétében észlelt valóság, érzékelhető (tehát saját szemmel látható, hallható, tapasztalható) jelenség, esemény lehet, nem tükrözheti az ügyfelek akaratát. Ennélfogva kizárt az, hogy az eljáró közjegyző az ügyfél által előadott tények valódiságát, az ügyfelek által tapasztaltakat foglalja közjegyzői okiratba egy ténytanúsítás során. Megjegyzendő, hogy ha a közjegyzőnek van olyan végzettsége (például informatikus vagy építész), mely alap-
- 99/100 -
ján szakismerettel rendelkezik, akkor a saját ismeretei alapján felelősséggel tanúsíthat olyan tényeket is, melyeket más, ilyen szakmai kvalitással nem rendelkező kollégája nem.
Fontos egyrészt a valódiság - a közjegyző csak valós tényt tanúsíthat. A tanúsítvány tartalmának elkészítésénél a felületesség nem megengedett. A tanúsítás során a részletekre is figyelni kell, és csak olyan tény létét állíthatja a közjegyző, amelyről saját maga győződött meg kellő alapossággal, a megtörtént (vagy épp meg nem történt) tényt, eseményt csak olyan formában tartalmazhatja a záradék vagy jegyzőkönyv, ahogyan arról meggyőződött.[42] Számos olyan eset fordul elő, amikor a közjegyzőnek célszerű egy adott tényt kép- vagy hangfelvétellel rögzíteni és azt a jegyzőkönyv mellékleteként felvenni, tekintettel arra, hogy ezek a szabadszöveges leírásnál sokkal pontosabb képet adhatnak a történtekről.
A közjegyzői ténytanúsítást objektivitás jellemzi, a tanúsított tények nem tartalmazhatnak szubjektív elemeket. A közjegyző feladata tehát a tények valósághű rögzítése, "akárcsak egy fényképezőé".[43] Különleges szakértelmet alkalmazni (külön szaktudás nélkül), aktívan közreműködni (azaz a tanúsítani kívánt eseményekbe résztvevőként beavatkozni), állást foglalni, értékítéletet alkotni, következtetéseket levonni egy jogi jelentőségű tény tanúsítása során a közjegyzőnek nem megengedett.[44] A közjegyző tehát megfigyelőként vesz részt a ténytanúsítás során.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) értelmében a közjegyző közjegyzői tanúsítványról hiteles kiadmányt ismételten és bárkinek kiadhat, aki ahhoz fűződő jogi érdekét valószínűsíti.[45] Tehát a hatályos jogszabályi rendelkezések értelmében a hiteles kiadmányok kiadása ténytanúsítások esetében nincs korlátozva, feltétel azonban a jogi érdek valószínűsítése. A jogi érdek igazolása tekintetében egy gyakorlatban előforduló eset, hogy az ügyfélnek hitelt nyújtó pénzintézet engedményezi a követelést egy másik pénzintézetre és az engedményezési szerződés közjegyzőhöz történő bemutatásával igazolásra kerül a jogi érdek, amely alapján kiadható a hiteles kiadmány. A hiteles kiadmány is közokirati bizonyító erővel bír, ami azt jelenti, hogy a kiállítója adhatja ki, azaz az okiratot készítő közjegyző vagy közjegyzőhelyettes.
- 100/101 -
A ténytanúsítás tárgyának meghatározása után fontos megemlíteni, milyen típusai vannak a ténytanúsító okiratoknak. A közjegyzői ténytanúsító okiratok (más néven közjegyzői tanúsítványok) kétféleképpen csoportosíthatóak, egyrészt formai szempontból, másrészt a Kjtv.-ben nevesített típusok szerint.
A forma szempontjából a Kjtv. a ténytanúsító okiratok két altípusát nevesíti, eszerint megkülönböztetünk jegyzőkönyvi és záradéki formában készült ténytanúsító okiratokat. Jegyzőkönyvi formában jön létre a nyilatkozat vagy értesítés közléséről, a tanácskozásról és a határozatokról szóló, az egyéb jogi jelentőségű tényekről szóló, valamint a váltó, csekk és más értékpapír óvásáról szóló tanúsítvány. Záradéki formában létrejött tanúsítvány a másolathitelesítés, a fordítás helyességének tanúsítása, az aláírás és kézjegy valódiságának tanúsítása, az okirat felmutatásának időpontjáról szóló tanúsítás, a fordításhitelesítés, valamint a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról szóló tanúsítvány.
Van azonban olyan ténytanúsítás, amely mind jegyzőkönyvi, mind záradéki formában elkészíthető, ez pedig a külföldi eljárás céljára tett peren kívüli eskü vagy fogadalom tételéről szóló tanúsítvány.[46] Ugyanakkor a közhiteles nyilvántartás tartalmának tanúsítása például angol nyelven az ingatlan-nyilvántartásból lekért tulajdoni lapon szereplő adatokról jegyzőkönyvi formában történik.
Váltóóvás esetén mindkét formával találkozhatunk, ugyanis a váltóóvás során bekövetkezett tények tanúsítása jegyzőkönyvi formában történik, míg az óvatolt váltóhoz záradékot fűzünk.
Látható tehát, hogy amikor törvényben nevesített típusról van szó és a törvény mint speciális norma az adott alaki követelményt kógens módon írja elő, akkor teljesen egyértelmű, melyik formát kell alkalmazni. A nem nevesített esetekben viszont mindig az a döntő, hogy melyik forma választása a célszerű, és fontos, hogy az eljáró közjegyző kiderítse, mi az ügyfél konkrét célja az általa kért közjegyzői tanúsítvánnyal. Ha valamilyen irathoz kell hozzáfűzni vagy rávezetni a tanúsítványt, akkor az általában záradéki tanúsítvány lesz, ha pedig egy hosszabb cselekményről van szó, akkor a jegyzőkönyvi formát kell választani. Mindkettőnek azonos a bizonyító ereje, és ugyanazok az eljárási szabályok vonatkoznak rájuk.
A jegyzőkönyvi tanúsításhoz csatolható melléklet, például kép- és hangfelvétel, videofelvétel, ami a záradéki tanúsítványnál kizárt.[47] [A záradéki tanúsítvány tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a záradékhoz hozzáfűzött alapdokumentumokat (magánokiratokat) nem a záradék "mellékletének" tekintjük, hiszen a bizonyító ereje két (vagy esetlegesen több) okiratnak, amelyek a záradékhoz összefűzve kerülnek - adott esetben eltérő lehet.]
- 101/102 -
A Kjtv. 136. § (1) bekezdése nevesíti a ténytanúsító okiratok típusait, azaz amiről a közjegyző tanúsítványt állít ki. A közjegyző hatáskörébe utalt eljárása során tanúsítványt állít ki a) arról, hogy a másolat az előtte felmutatott okirattal megegyező (a gyakorlatban alkalmazott kifejezéssel: másolathitelesítés), b) fordítás helyességéről (fordításhitelesítés), c) aláírás és kézjegy valódiságáról (aláírás-hitelesítés), d) okirat felmutatásának időpontjáról, e) nyilatkozat vagy értesítés közléséről, f) tanácskozásról és határozatról, g) egyéb jogi jelentőségű tényről, h) váltó, csekk és más értékpapír óvásáról, i) a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról, j) a külföldi eljárás céljára tett peren kívüli eskü vagy fogadalom tételéről.[48]
A Kjtv.-ben nevesített tanúsítvány típusok taxatívak, azonban a felsorolás között szerepel az egyéb jogi jelentőségű tényről kiállított tanúsítvány, mely arra enged következtetni, hogy a törvényben említett jogi jelentőségű tényeken kívül még jóval több, gyakorlatilag felsorolhatatlan jogi jelentőségű tény tanúsítására van lehetőség, tehát ez a kategória speciális esetkörök tanúsítását jelenti. Mielőtt az egyéb jogi jelentőségű tényekről szóló közjegyzői tanúsítványokkal részletesebben foglalkoznék, szeretném teljeskörűen bemutatni - gyakorlati példákkal is illusztrálva - azokat a közjegyzői tanúsítvány-fajtákat is, amelyekkel szinte nap mint nap találkozunk a közjegyzői tevékenység során.
A Kjtv. 137. § (1) bekezdése értelmében a közjegyző akkor jogosult hitelesíteni az okirat másolatát, ha jól olvasható az az okirat, amelyről a másolat készült. A tanúsítás során a közjegyző a másolatot összehasonlítja azzal az okirattal, amelyről a másolat készült, és a másolatnak ezzel az okirattal való megegyezését a másolaton hitelesítési záradékkal tanúsítja.
E tekintetben érdemes megemlíteni, hogy a jelenleg alkalmazandó Kjtv.-ben található rendelkezés egy 2020. január 1-jén hatályba lépett jogszabály-módosítás eredménye. Korábban ugyanis tisztázásra szorult - és a módosítás célja is annak egyértelművé tétele volt -, hogy másolathitelesítés esetén a közjegyző azt tanúsítja: a másolat megegyezik azzal az okirattal, amelyről a másolat készült, mivel a gyakorlatban nem mindig állapítható meg, hogy a hitelesítésre bemutatott okirat eredeti-e. Erre tekintettel a módosítás az okirat eredetiségének vizsgálatát és záradékban való szerepeltetését csak az elvárható mértékben írja elő a közjegyző számára.[49]
A közjegyző a másolathitelesítések során záradék formájában tanúsítja a jogi jelentőségű tényeket, azaz az okiratnak a másolattal való egyezőségét. Fontos megjegyezni, hogy a másolathitelesítés az eredeti okiratnak nem kölcsönöz közokirati jelleget.[50]
E körben fontos rámutatni arra is, hogy a valóság tanúsítása nem terjed ki a háttérté-
- 102/103 -
nyekre. Szinte napi gyakorisággal fordul elő például, hogy az ügyfelek személyes okmány, erkölcsi vagy érettségi bizonyítvány, illetve diploma hiteles másolatát kérik a közjegyzőtől. Lényeges, hogy a közjegyző nem azt tanúsítja, hogy például a diploma jogosultja és birtokosa a diplomán szereplő eredménnyel végezte el az egyetemet, hanem csupán azt rögzíti, hogy az előtte felmutatott és eredetinek látszó okirat megegyezik a másolattal. Felmerül a kérdés, hogy pontosan mitől eredeti egy dokumentum, mikor kerülhet sor arra, hogy eredetinek látszónak tekinthetjük? Ha bármilyen, eredetiségre utaló jellemzőt találunk egy iraton, például vízjel, eredeti aláírás, szárazbélyegző-lenyomat, akkor álláspontom szerint eredetinek látszóként tüntethetjük fel a záradékban. Ami a másolaton nem látszik, azt a záradékban fel kell tüntetni. Ami a másolatból nem derül ki, azt célszerű beleírni a záradékba.
A másolathitelesítés kapcsán a bizonyító erő tekintetében érdemes megemlíteni, hogy a bírói gyakorlat szerint "a közjegyző által készített másolatnak az eredeti okiratéval kizárólag akkor azonos a bizonyító ereje, ha a közjegyző a hitelesített másolatot az eredeti okiratról készítette. A tanúsítvány ezzel szemben csak azt igazolja, hogy a közjegyző a másolatot összehasonlította a felmutatott okirattal, azok egyezőségét megállapította; a felmutatott okirat eredetiségét azonban nem tanúsítja."[51]
A Kjtv. egyértelműen meghatározza, mit kell feltüntetnie kötelező jelleggel a közjegyzőnek a ténytanúsító okiratban, azaz a hitelesítési záradékban.[52] Kiemelendő, hogy csak a fél írásbeli kérelmére kell feltüntetni a záradékban a fél nevét, de nincs jelentősége annak, hogy a másolathitelesítést ki kérte a közjegyzőtől.[53]
Egyre gyakoribb a másolathitelesítések körében az elektronikus úton vezetett adatbázisból a közjegyző felügyelete mellett, elektronikus úton előállított másolat és kivonat hitelesítése, továbbá az elektronikus okiratról készített papíralapú másolat és kivonat hitelesítése. Ezen tanúsítások során a közjegyző az elektronikus úton készített másolatot és kivonatot minősített elektronikus aláírásával látja el.[54]
- 103/104 -
Napjainkban rendkívül sok külföldi ügyfél fordul meg a közjegyzői irodákban, illetve olyan magyar ügyfelek, akiknek külföldi felhasználás céljából van szükségük valamely okirat fordításának hitelesítésére. Emiatt ezen ténytanúsító okiratnak kiemelkedő szerepe van a közjegyzők hatáskörébe tartozó okiratszerkesztési eljárásban.
A gyakorlat azt mutatja, hogy sok ügyfél nem lát tisztán a tekintetben, hogy a közjegyzők pontosan milyen okiratokról készíthetnek fordítást, és számos esetben keverik össze a közjegyző feladatait az Országos Fordító Iroda vagy más szakfordítók hatáskörébe tartozó feladatokkal, személyazonosító igazolványuk, lakcímkártyájuk, diplomájuk, nyelvvizsgájuk stb. lefordítását kérve.
A közjegyzőnek csak a Kjtv.-ben meghatározott körben van jogosultsága fordítási tevékenység gyakorlására, illetve fordítás helyességét tanúsíthatja.[55] Erre azonban csak annak a közjegyzőnek van jogosultsága, aki jogosult idegen nyelven okiratot készíteni.[56] Azon a nyelven, amelyből a közjegyzőnek nyelvi jogosítványa van, készíthet hiteles fordítást, és tanúsíthatja a fordítás helyességét. De pontosan milyen okiratokról van itt szó? Fontos kiemelni, hogy a közjegyző kizárólag a hatáskörébe tartozó ügyekben keletkezett iratokról és azok mellékleteiről készíthet hiteles fordítást, vagy tanúsíthatja a fordítás helyességét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha például egy nyelvi jogosítvánnyal nem rendelkező közjegyző által készített közjegyzői okiratról az ügyfél spanyol nyelvre szeretne hiteles fordítást készíttetni külföldi felhasználás céljából, akkor fordulhat egy olyan közjegyzőhöz, akinek van spanyol nyelvi jogosítványa, ugyanis neki van jogosultsága arra, hogy hiteles fordítást készítsen el spanyol nyelven a közjegyzői okiratról.
Fordításhitelesítés körében gyakori például a hagyatékátadó végzések lefordítása külföldi eljárásban történő felhasználás céljából, ugyanezen célból kérik számos alkalommal az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásából készült tanúsítvány angol nyelvre történő fordítását, vagy meghatalmazás fordítását is. De gyakori az is, ha például az angolul beszélő ügyfelek részére készült angol nyelven ingatlan jelzálogszerződés, amely alapján jelzálogjog bejegyzésére kerül sor az ingatlan-nyilvántartásba. Teljesen nyilvánvaló, hogy az illetékes ingatlan-nyilvántartási hatóság fogja kérni magyar nyelven a jelzálogszerződés szövegének rendelkezésre bocsátását, így a közjegyző - amennyiben közjegyzői okiratba foglaltan jött létre az ingatlan jelzálogszerződés - készíthet a szerződést magában foglaló okiratról és annak mellékleteiről hiteles fordítást.
- 104/105 -
Ami a fordításhitelesítés formai megnyilvánulását illeti, a fordítást az eredeti okiratra rá kell vezetni, vagy hozzá kell fűzni; a fordításnak az eredetivel való megegyezését a közjegyző a fordítás végén záradékkal tanúsítja.[57]
Az egyik leggyakoribb tanúsítási típus az aláírás-hitelesítés, mely során a közjegyző az ügyfél aláírásának valódiságát tanúsítja. A közjegyző névaláírás vagy kézjegy valódiságát akkor tanúsítja, ha a fél az okiratot előtte írja alá, vagy az okiraton levő aláírást a közjegyző előtt a sajátjának ismeri el.[58] Ennélfogva a személyes megjelenés kötelező az az aláíró fél számára.[59] Ez ugyanis bizonyítási előnyt jelenthet, hiszen például egy közbeszerzési eljárásban utólag megkérdőjelezhetik, hogy a közbeszerzési nyilatkozatot az illetékes és kompetens személy írta-e alá, és egy ilyen helyzetben a közjegyző közhitelű ténytanúsító tevékenysége, azaz az aláírás valódiságának tanúsítása minden kétséget kizáróan eloszlathatja a másik félben felmerült kétségeket.
A joghatás tekintetében a magánokirat teljes bizonyító erejű magánokirat lesz.[60] Olyan esetben, amikor az ügyfél az okirat aláírójaként nem tud olvasni, illetve nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült (gyakori például, hogy idegen nyelvet nem beszélő idős személy ír alá egy idegen nyelven íródott, külföldi nyugdíjfelhasználáshoz szükséges iratot), a közjegyzői aláírás-hitelesítés csak akkor váltja ki a teljes bizonyító erejű magánokirati eredményt, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a hitelesítő személy vagy a tanúk egyike az okirat aláírójának megmagyarázta[61],[62.]
E körben mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a fél aláírásának valódisága akkor sem kérdőjelezhető meg, ha egyébként a fél az általa aláírt okirat nyelvét nem ismeri, mert ettől függetlenül az aláírás tőle ered és erre tekintettel tanúsítható, a közjegyzőnek a feladata és felelőssége a Kjtv. alapján erre terjed ki. Viszont a Pp. alapján csökken az okirat bizonyító ereje, elveszíti a teljes bizonyító erejét az okirat akkor, ha annak aláírója nem érti az okirat szövegét és részére azt senki - sem a hitelesítő személy, sem más - nem fordította le neki, mindemellett a Ptk. érvénytelenségi jogkövetkezményt fűz hozzá. Célszerű arra utalni az aláírást hitelesítő záradékban, ha a közjegyző vagy tolmács lefordította az ügyfél részére az aláírandó okirat szövegét, ugyanakkor hasznos ilyen esetekben, ha a tolmács az aláíró lapot aláírja az ügyfél mellett.
- 105/106 -
Az esetek nagy részében az ügyfél külföldön szeretné felhasználni azt az idegen nyelvű okiratot, amelyre az aláírás-hitelesítést kéri, így az arra vonatkozó bizonyító erő, tartalmi érvényesség sok esetben nem a magyar, hanem a külföldi jog alapján ítélendő meg. Tehát a felek célja sokszor nem az, hogy teljes bizonyító erejű magánokiratot kapjanak a közjegyzőtől, csupán az, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítési záradék bizonyítékul szolgáljon arra: valóban attól a féltől ered az aláírás, akiről az okirat állítja, hogy aláírta vagy a közjegyző előtt sajátjaként ismerte el az aláírást. Éppen ezért csak abban az esetben szükséges a Pp. 325. § (2) bekezdés szerinti eljárás lefolytatása a magánokiratra nézve, ha a félnek kifejezetten az a célja, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítéssel egyúttal teljes bizonyító erejű magánokiratot is létrehozzon.[63]
Fontos kiemelni, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítési záradékkal ellátott okirat a bizonyító erő tekintetében kizárólag a záradék tekintetében lesz közokirat, a záradékon kívüli rész tekintetében pedig olyan bizonyító erővel fog bírni amellyel az aláírás hitelesítés előtt is rendelkezett.[64]
A kizárólag névaláírás hitelesítését célzó tanúsítványt záradék formájában kell kiállítani, és tartalmaznia kell az ügyszámot, a fél családi és utónevét, születési helyét és idejét, lehetőség szerint az anyja születési nevét, illetve kérésére egyéb személyi adatait.[65]
A névaláírás hitelesítése mellett sok esetben szükség van az aláíró személy képviseleti jogosultságának, illetve a kiállító nem természetes személy létezésének tanúsítására is. Ilyenkor a közjegyző valójában kétféle tanúsítványt készít el: egyrészt névaláírás valódiságáról és mellette közhitelességű nyilvántartás tartalmának tanúsításáról. A névaláírás tanúsítása esetén elvégzendő személyazonosság vizsgálatán kívül a közjegyzőnek vizsgálnia kell a nem természetes személy ügyfél létezését, szabatos elnevezését és székhelyét, a képviselet módját, továbbá a fél kérésére egyéb adatait is. Ezt megfelelő okirattal kell igazolni, például cégkivonattal, társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről szóló bírósági határozattal, esetleg jogszabály és szervezet döntéshozó testületének határozatával. A képviseleti jogosultság igazolásának tényét és módját kötelező feltüntetni a záradékban. Az igazolás alapjául szolgáló okirat bemutatására a fél köteles, de a közjegyző is betekinthet a megfelelő közhitelességű nyilvántartásokba.
Az egyik leggyakoribb aláírás-hitelesítés a jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek aláírási címpéldányainak elkészítése. E körben nagyon fontos kiemelni két dolgot. Az első, hogy az aláírási címpéldánynak két része van, a felső része magánokirat, amely azt tartalmazza, hogy az ügyfél milyen jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében, milyen módon írja alá a nevét. (Korábban említésre került, hogy a közjegyző minden eljárása során közokiratot készít, magánokirat készítése csak kivételesen lehetséges - ez az egyetlen kivétel, amikor magánokirat készí-
- 106/107 -
tésére is jogosult a közjegyző, ami az aláírási címpéldány felső részének tervezete.)[66] Az aláírási címpéldány alsó része viszont már közokirat, amelyben azt tanúsítja a közjegyző - a személyazonosságon túl -, hogy az aláírási címpéldányt aláíró személy aláírása valódi.
A másik fontos dolog, hogy a közjegyző az aláírási címpéldány elkészítése alkalmával annak csupán az aláírás hitelesítéssel érintett személy (képviselő) aláírásának valódiságát tanúsítja. Tehát fontos megjegyezni, hogy az aláírási címpéldány képviseleti jogot nem tanúsít akkor sem, ha azt teljes egészében a közjegyző készíti el.
A digitalizáció világában egyre inkább jelentőségük van az elektronikus okiratoknak, ennélfogva az elektronikus aláírás-hitelesítésnek is. A Kjtv. lehetőséget ad rá, hogy a közjegyző a fél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírásának valódiságát elektronikus közokirat formájában tanúsítsa, az aláírás-hitelesítésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. A fél elektronikus aláírásának érvényességéről a közjegyző bizalmi szolgáltató útján győződik meg a tanúsítvány kiadása előtt, ennek tényére a tanúsítványban utalni kell.[67] (Ilyen bizalmi szolgáltató Magyarországon például a Microsec Zrt.)
A közjegyző tanúsítja a fél olyan aláírásának valódiságát, amely olyan, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szolgáltatás keretében jött létre, ahol a szolgáltató az okiratot a kiállító azonosításán keresztül a kiállító személyéhez rendeli és a személyhez rendelést a kiállító saját kezű aláírására egyértelműen visszavezethető adattal együtt vagy az alapján hitelesen igazolja, továbbá, ha a szolgáltató az egyértelmű személyhez rendelésről kiállított igazolást elektronikus dokumentumba kapcsolt, elválaszthatatlan záradékba foglalja és azt az okirattal együtt legalább fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel és legalább fokozott biztonságú időbélyegzővel látja el.[68]
Megjegyzendő, hogy az eIDAS rendelet lehetőséget ad arra, hogy az azonosítást ne a bizalmi szolgáltató végezze el közvetlenül, hanem harmadik fél.[69] Magyarországon ez a harmadik fél a közjegyző. Azt, hogy a közjegyzői azonosítás megfelel az eIDAS rendelet 24. cikkében foglaltaknak, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is megerősítette és elfogadja. A közjegyzői azonosítás a Kjtv. 139. §-a szerinti aláírás-hitelesítés keretében történik.[70]
Ahol jogszabály a fél aláírásának közjegyző általi hitelesítését vagy a fél aláírása valódiságának közjegyző általi tanúsítását említi, ott a fenti ténytanúsítást is érteni kell. Az ekként hitelesített aláírással ellátott okirat bizonyító ereje megegyezik annak az okiratnak a bizonyító erejével, amelyen a fél aláírását közjegyző hitelesítette.[71]
- 107/108 -
A közjegyzői ténytanúsítványok egyik törvényileg is nevesített típusa az okirat felmutatásának időpontjáról szóló tanúsítvány. Különösen akkor kéri ezt az ügyfél, ha fontos, hogy egy adott időpontban a birtokában volt az okirat, amit a közjegyző előtt felmutat, azonban azt nem szeretné kiadni a kezéből másnak. Ilyen esetben közjegyzőhöz fordul, ahol felmutatja a nála lévő okiratot és a közjegyző ahhoz vagy fizikailag hozzáfűzi a közjegyzői záradékot, vagy ráírja azt. Ezzel a félnél lévő okirat állaga megváltozik.
Az okirat felmutatásának időpontját a közjegyző úgy tanúsítja záradéki formában, hogy a felmutató fél megnevezése mellett a felmutatás helyét, évét, hónapját, napját - kívánságra óráját is - feljegyzi az okiratra. Az okiratot felmutató fél kérésére a közjegyző a fél személyazonosságát is tanúsítja, ha adott ennek feltétele.[72]
Az elmúlt évek gyakorlata során leginkább értékpapír vagy valamilyen fontos szerződés felmutatásával találkoztam, különösen szellemi alkotásoknál. Volt arra példa, hogy az ügyfél szabadalmaztatni szerette volna saját műszaki terveit az Európai Unióban, és az volt a célja, hogy bizonyítsa: Magyarországon ez a műszaki terv már rendelkezésre állt egy meghatározott időpontban, ezért kérte az okirat felmutatásának tanúsítását.
A közjegyző akkor adhat ki tanúsítványt személy életben létéről, ha a fél előtte személyesen megjelent és igazolta a személyazonosságát.[73] Ilyen tanúsításra leggyakrabban külföldi nyugdíj felvételéhez van szükségük az ügyfeleknek.
Itt is fontos a személyes megjelenés, e nélkül nem lehetséges életben létet tanúsítani. A közjegyző jegyzőkönyvi formában tanúsítja, hogy a fél előtte személyesen megjelent. A megjelenés évét, hónapját, napját - a fél kívánságára óráját is -, továbbá a személyazonosság igazolásának módját az okiratban fel kell tüntetni.[74]
A közjegyző az általa kiállított tanúsítványhoz a fél kérelmére kiállítja az egyes közokiratoknak az Európai Unión belüli bemutatására vonatkozó előírások egyszerűsítése révén a polgárok szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/1191 európai parlamenti és tanácsi rendelet II. melléklete szerinti többnyelvű formanyomtatványt.[75] A rendelet célja a más tagállamban kiállított közokiratok felhasználásával kapcsolatos adminisztratív alakiságok, valamint az okiratok tagállamok közötti áramlásának egyszerűsítése, a fordítási költségek csökkentése.
A közjegyző akkor tanúsíthatja valamely nyilatkozat vagy értesítés közlését, ha a közlés vagy annak elmaradása jogkövetkezménnyel járhat. Ebben az esetben az eljárás rendje, hogy az ügyfél a nyilatkozat vagy értesítés szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe foglalja, és az okiratot postán, ajánlott vagy tértivevényes küldeményként, illetve az e-ügyintézési
- 108/109 -
törvényben[76] szabályozott módon a másik fél részére továbbítja. Fontos kiemelni, hogy főszabály szerint a ténytanúsító okiratokat nem kell felolvasni, azonban ezt a típust kötelező felolvasni a félnek, és ugyanez igaz az aláírásra is: az ügyfélnek kötelező aláírni a közjegyző által elkészített jegyzőkönyvet. A közlésről a közjegyző a kérelmet előterjesztő félnek tanúsítványt ad, amelyben feltünteti a nyilatkozat vagy értesítés szó szerinti szövegét, a felek nevét, lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, illetve székhelyét, a feladás évét, hónapját, napját, illetve a kérelmet előterjesztő kívánságára annak óráját is.[77] Alkalmazási köre például, amikor egy adott bérleti jogviszony egyik szerződő fele szeretné felmondani a jogviszonyt, és a felmondás mint jognyilatkozat közlésének tanúsítására kéri fel a közjegyzőt.[78]
A testületi ülés és az azon hozott határozatok tanúsítása a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek szabályszerű működését, a határozatok szabályszerű meghozatalát hivatott szolgálni. Gyakori, hogy egy adott gazdasági társaság közgyűlésére, taggyűlésére közjegyzőt hívnak a felek. A testületi ülés és az azon hozott határozat tanúsítása úgy történik, hogy a közjegyző a tanácskozás helyét és idejét, az azon hozott határozatokat és előterjesztett nyilatkozatokat (különösen azokat, melyek az eljárás szabályszerűsége szempontjából jelentősek) jegyzőkönyvbe foglalja.[79] A jegyzőkönyvet kérelemre az ülés elnöke, ha ilyen nincs, valamennyi résztvevője aláírhatja.[80] Az ülés résztvevőinek személyazonosságát a közjegyző az ülés elnökének kívánságára tanúsítja[81].
E körben fontos rámutatni arra, hogy a közjegyző által elkészített jegyzőkönyv nem pótolja az adott szakmai szervezet, testület ügyvitele, működése stb. szempontjából releváns módon, a jogszabály által felvenni rendelt jegyzőkönyvet, például egy ügyvezető köteles gondoskodni arról, hogy taggyűlési jegyzőkönyv készüljön a taggyűlésről, amit az ügyvezetőnek és egy tagnak kell aláírnia.[82]
A közjegyzők 1875 óta járnak el váltóóvással kapcsolatos ügyekben, ez ma is biztosított jogosultságuk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok élénkülése, a közjegyzői tagság az Európai Unióban megköveteli, hogy az írott jog a demokratikus jogállam mércéinek megfelelően szabályozza a jogalkalmazói eljárás követelményeit és a váltóóvás érvényességi feltételeit. Ezzel az a cél, hogy kizárja a visszaélések lehetőségét.[83]
- 109/110 -
Óvás felvételekor a váltó vagy csekk birtokosa a közjegyző jelenlétében hívja fel fizetésre a csekken vagy váltón megjelölt fizetési helyen vagy a fizetésre kötelezett székhelyén a fizetésre kötelezettet.[84] Ha a fizetés meghiúsul, a közjegyző ezt hitelesen írásban - az óvás felvételével - tanúsítja.[85] Ha a jogszabály engedi, a váltóóvás szabályait megfelelően alkalmazni kell más értékpapír óvására is. Az óvás felvételéről készített okiratnak tartalmaznia kell a váltó, illetve a csekk pontos szövegét, a rajta lévő forgatmányokkal, nyilatkozatokkal és megjegyzésekkel (vagy a tanúsítvány mellékletében ezek fénymásolatát), az óvást kérőnek és annak megnevezését, aki ellen az óvást felveszik (óvatolt), az óvatolt személyhez intézett felszólítást, az arra adott választ, avagy annak megjegyzését, hogy az óvatolt nem válaszolt vagy nem volt fellelhető, továbbá hogy ki, miért, milyen módon ajánlotta vagy teljesítette a közbenjáró elfogadást, fizetést, a megkísérelt, illetve megtörtént felszólítás helyét, évét, hónapját, napját és - ha szükséges - óráját, a közjegyző aláírását, pecsétjét.[86] A közjegyző az óvatolt váltót az óvatolásra utaló záradékkal látja el, melyet a váltóhoz fűz.[87],[88]
A közjegyző jogosult tanúsítani a közhitelességű nyilvántartásokban található tartalmat, azaz hogy a közhitelességű nyilvántartás adataival megegyezik a kivonat vagy a másolat, továbbá olyan tényeket is tanúsíthat, amelyek a közhitelességű nyilvántartásba történő bejegyzésen alapulnak.[89]
Mit tekintünk közhiteles nyilvántartásnak? A közhiteles nyilvántartás jogalkotói akarat kérdése: az a nyilvántartás közhiteles, amelyet a jogalkotó annak minősít. A közhitelesség azt jelenti, hogy a közhiteles nyilvántartás az ellenkező bizonyításáig hitelesen tanúsítja az abban bejegyzett adatok, tények fennállását. A nyilvántartás tartalmára jóhiszemű személyek jogokat alapíthatnak, ugyanakkor senki nem hivatkozhat arra, hogy a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett tartalomról nem volt tudomása. A közhiteles nyilvántartás tartalmát akkor is hitelesnek és jogszerzésre alapul szolgálónak kell elfogadni, ha az a valóságos jogi helyzettől esetleg eltér.[90]
Közhitelességű nyilvántartás - jogszabályban meghatározott korlátokkal[91] - az ingat-
- 110/111 -
lan-nyilvántartás, a cégnyilvántartás[92], az ügyvédi kamarai nyilvántartás[93], a civil és egyéb, cégnek nem minősülő szervezetek nyilvántartása, továbbá az országos névjegyzék[94]. Közhiteles nyilvántartás ugyanakkor - jogszabályban meghatározott adatok tekintetében - a bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások országos nyilvántartása[95], az úszólétesítmények lajstroma[96], a közúti közlekedési nyilvántartás[97], a parkolási igazolvány nyilvántartása[98], a társadalombiztosítási nyilvántartások (mint pl. nyugdíjbiztosítási nyilvántartás, egészségbiztosítási nyilvántartás, taj-nyilvántartás)[99], azonban fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a közjegyző nyilvánvalóan csak olyan közhiteles nyilvántartás tartalmát tanúsíthatja, amelyhez közvetlenül hozzáfér. A közvetlen hozzáférés azt jelenti, hogy a betekintéssel a közjegyző ugyanazt a tartalmat látja, amit a nyilvántartó hatóság és közokirati bizonyító erővel tanúsítja az ott látottakat.
A közhitelességű nyilvántartások tartalmának tanúsítása körében a cégnyilvántartás, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Elektronikus Nyilvántartása és az ingatlan-nyilvántartás, a korábbi Zálogjogi Országos Nyilvántartás (ZONY) tartalmának tanúsítása a leggyakoribb.
Előfordul, hogy a fél olyan nyilvántartás tartalmáról kér ténytanúsítást, amely nem közhiteles. Nem minősül közhiteles nyilvántartásnak a hitelbiztosítéki nyilvántartás vagy például a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekről vezetett elektronikus adat-bázis[100] (egyházi jogi személyek nyilvántartása). Mindazonáltal, ilyenkor megoldásnak tűnik és nincs akadálya annak, hogy a közjegyző a fél kérésére egyéb jogi jelentőségű tények tanúsítása alkalmazásával tanúsítsa a nyilvántartás tartalmát.
Ugyanakkor, nem közhiteles nyilvántartás például a Végrendeletek Országos Nyilvántartása sem (mert jogszabály nem nyilvánítja annak), melyből adatot csak jogszabályi keretek között meghatározott feltételekkel és meghatározott személyi körnek lehet a rendelkezésére bocsátani, ami akadályát képezi annak, hogy egyéb jogi jelentőségű tények tanúsítására kerüljön sor.
- 111/112 -
Fontos kiemelni, hogy a közjegyző által készített tanúsítvány a közhitelességű nyilvántartást vezető szerv által kiállított kivonattal, másolattal vagy bizonyítvánnyal azonos hatályú.[101] Mit jelent ez pontosan? Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a közokirat kiállítására jogosult szerv által kiadott kivonat, másolat vagy bizonyítvány és a közjegyző által kiállított ténytanúsító okirat a közokirati bizonyító erő tekintetében azonos.
A közjegyzőnek a tanúsítványban fel kell tüntetnie a közhitelességű nyilvántartásba történt betekintés napját, vagy ha a tanúsítványt a nyilvántartást vezető szerv által kiállított hiteles kivonat vagy másolat alapján állítja ki, annak keltét is.[102] Kiemelendő, hogy közhitelességű nyilvántartás tartalmának tanúsítása záradéki formában történik, de az is gyakori, hogy - idegen nyelven kért tanúsítás esetén - idegen nyelvi jogosítvánnyal rendelkező közjegyző tanúsítja az ingatlan-nyilvántartás tartalmát idegen nyelven, jegyzőkönyvi formában olyan módon, hogy lefordítja idegen nyelvre az ingatlan-nyilvántartás tartalmát.
Az eskü jogintézménye a magyar jogban kizárólag eljárásjogi szempontjából merül fel, hiszen anyagi jogi szempontból nem létezik hazánkban. A belföldön folyó eljárásokban a magyar jogot (mint lex fori) kell alkalmazni eljárásjogi kérdések tekintetében. 2018. január 1-jétől a ténytanúsítások egy speciális fajtája emelkedett törvényi szintre, a - Kjtv.-ben került szabályozásra -, ez az úgynevezett "affidavit" jellegű dokumentumok (peren kívüli eskü, fogadalom) hitelesítése. Fontos kiemelni, hogy kifejezetten csak külföldi felhasználásra szánt okiratok esetében végezhető az ilyen tanúsítvány kiállítása. A peren kívüli eskü fogalma a magyar jogban ilyen formában ismeretlen. Nem azonos az írásbeli tanúvallomással, hanem olyan jognyilatkozat, amely valóságtartalmának biztosítékaként a nyilatkozattevő esküjét tartalmazza.[103]
A közjegyző előtt külföldi eljárásban történő felhasználás céljára peren kívüli esküt vagy fogadalmat (a továbbiakban együtt: eskü) lehet tenni. Az esküvel a fél azt erősíti meg, hogy az eskü szövegét tartalmazó okiratban (a továbbiakban: esküokmány) foglaltak a valóságnak vagy akaratának megfelelnek.[104] A közjegyző a peren kívüli eskü letételéről személyesen győződik meg, és az aláírt eskü megtételének megtörténtéért is garanciát vállal. Erre figyelemmel nem elég tehát aláírás-hitelesítést végezni egy peren kívüli eskü szövegén, ha azt akarjuk elérni, hogy az eskü alkalmas legyen külföldön a célzott joghatás kiváltására amennyiben a felhasználási ország eljárásában kifejezetten eskü tétel kötelezettségét írták elő az eljárásban résztvevő fél részére. A peren kívüli esküt a közjegyző záradéki vagy jegyzőkönyvi formában készítheti el. A közjegyző által készített ténytanúsító okiratban utalni kell arra, hogy az eskü felvételre került, azaz az esküt tevő az eskü szövegét a közjegyzőnek előadta,
- 112/113 -
vagy a közjegyző előtt felolvasta. Ennélfogva nem elvárás, hogy annak az okiratnak a teljes szövege felolvasásra kerüljön az esküt tevő által, amelynek tekintetében az esküt teszi. A tanúsítvány tehát kizárólag az eskü megtételét tanúsítja. Az esküokmányt hozzá kell fűzni mind a záradéki, mind pedig a jegyzőkönyvi tanúsítványhoz (mint mellékletet). A záradékot rá lehet vezetni az esküokmányra is. A ténytanúsító okiratban mindenképpen utalni kell arra, hogy az eskü tételére külföldi eljárásban történő felhasználás céljából került sor.[105]
A Kjtv. által nevesített egyéb jogi jelentőségű tények tanúsítása kapcsán kicsit érdemes visszatekinteni a történelemben. A budapesti közjegyzői kamara az első közjegyzői törvényben[106] szabályozott ténytanúsítások tekintetében egy 1934-es határozatában[107] megállapította, hogy a közjegyző nem csupán a törvényben megemlített esetekben végezhet ténytanúsítást, mivel a "jelesül" szó exemplifikatív jellegű felsorolásra enged következtetni, tehát a királyi közjegyző a törvényben felsorolt esetekben is jogosult egyéb tények tanúsítására.[108],[109] Azaz már akkor is tágan értelmezték a jogi jelentőségű tények körét.
A jelenleg hatályos jogszabályban nem említett egyéb tények és körülmények, különösen versenytárgyalás, sorsolás tanúsítására a közjegyző abban az esetben jogosult, ha ennek megtörténte vagy elmaradása jogkövetkezménnyel jár, és a tanúsítani kért eljárást a közjegyző jelenlétében folytatták le.[110]
Jelen tanulmányban korábban is megemlítésre került, hogy a közjegyzői ténytanúsító okiratok nem taxatív jelleggel vannak megjelölve a Kjtv.-ben, azokat kimerítően felsorolni nem lehet. Mondhatnánk azt is, hogy a törvényben a legfontosabb ténytanúsítások vannak megemlítve. Az egyéb jogi jelentőségű tények törvénybeli meghatározása is arra utal, hogy kis túlzással és pozitív felfogással a közjegyző jóformán szinte bármiről készíthet ténytanúsítást; az "egyéb" kategória és a "különösen" szó azt jelzi, hogy minden olyan jogi jelentőségű tényről, amely a törvényben nincs nevesítve és a közjegyző jelenlétében történik. A ténytanúsítások sokszínűek, szinte az élet minden területén, sok élethelyzetben szükség lehet ténytanúsításra.
- 113/114 -
Bizonyos esetekben azonban a közjegyzőnek tilos ténytanúsítást végeznie, és nem adhat ki ténytanúsító okiratot egy megtörtént eseményről. Mire gondolok itt? Ha a ténytanúsítás felvétele valamely személy engedélyéhez kötött és ez a személy nem adja meg az engedélyt a tanúsításhoz, akkor a közjegyző nem működhet közre, tekintettel arra, hogy kényszerintézkedést nem alkalmazhat. Vagy egy másik példát említve, magántitkot és üzleti titkot csak akkor tanúsíthat a közjegyző, ha ahhoz a jogosult is hozzájárul.[111] De ide tartozhat az az - egyébként igen gyakori - eset is, amikor egy informatikai adathordozón szereplő, rövid szöveges üzenet (vagy e-mail) tartalmát kell tanúsítania az eljáró közjegyzőnek.
Számos olyan szituáció fordul elő, amikor a közjegyzőket ténytanúsításra kérik fel. Meglehetősen gyakran kapnak például felkérést közbeszerzési eljárásban, az ajánlatok felbontásánál.
A kiindulópont az, hogy a közjegyző a ténytanúsító okiratban a jelenlétében megtörtént eseményeket, tényeket tanúsítja közhitelesen. Fontos azonban rávilágítani arra, hogy pontosan mit és hogyan tanúsít a közjegyző az eljárása során. Az eljárásra történő felkérés alkalmával tisztázni kell, hogy mi a célja a tanúsítással az ügyfélnek.
A ténytanúsítás során a közjegyző közhiteles leírást, fényképet, kép-, video- vagy hangfelvételt készíthet minden olyan részletről, amely akár egy kialakult jogvita során vagy a jogvita megelőzése céljából releváns lehet.
De mit is tanúsít pontosan a közjegyző? Nagyon gyakori, a mindennapokban szinte rendszeres tanúsítás például a sorsoláson (lottó vagy bármely más nyereményjáték) való közjegyzői közreműködés. Itt a közjegyző mint független és pártatlan hatóság szerepe a sorsoláson történt események releváns részleteinek rögzítése, amellyel később igazolható, hogy a sorsolás szabályszerűen történt meg. A közjegyző tehát nem vehet részt aktívan a sorsoláson, nem ő húzza ki a nyertes számot, nem ő állapítja meg, hogy ki a győztes, csupán megfigyelőként rögzíti az ott történteket. Ha a közjegyző szabálysértést vagy akár például csalást tapasztal, azt is köteles rögzíteni a jegyzőkönyvben. Általánosságban a sorolás során a közjegyzői közreműködés nem kötelező, azonban a sorsolás szervezőjének szabályzata, játékszabálya, vagy esetlegesen rá vonatkozó jogszabály, mint például a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény rendelkezhet úgy, hogy közjegyzői ténytanúsítvány elkészítése szükséges.
Gyakori eset, hogy az ügyfelek rövid szöveges üzenet, mint például sms, messenger- vagy viber-üzenet tartalmának tanúsítására kérnek fel közjegyzőt valamilyen jogsértés bizonyítása céljából.
Szintén gyakori az elektronikus adathordozók tartalmának - például e-mail, hivatalos levelezés - tanúsítása. A hivatalos levelezés többnyire interneten keresztül folyik, és ezek a tartalmak elég könnyen, egy gombnyomással törölhetőek. Ezért, ha például egy alkal-
- 114/115 -
mazott a munkahelyén téves információt bocsát harmadik személy rendelkezésére és erről van e-mailes bizonyíték, akkor azt a közjegyző felkérésre rögzítheti, és a közhiteles okiratot a munkáltató felhasználhatja a jogsértés bizonyítására.
Megfigyelhető, hogy ahogy az internetes tartalomszabályozás jelentősége növekszik a jogban, a közjegyzői ténytanúsítványnak is növekszik a jelentősége. Rendszeres ténytanúsító tevékenység ugyanis az online tartalmak, a weboldalak tartalmának tanúsítása jogellenes cselekmény bizonyítása céljából. Az internetes honlapok tartalma tekintetében sok esetben felmerül a jogsértés rögzítése és bizonyítása, hiszen az elérhetővé tett online tartalmak szinte bármikor megváltoztathatóak, akár egy másodpercen belül. Ezért online tartalomnál nagy jelentősége van annak, hogy mielőtt egy tartalmat a szolgáltató vagy a felhasználó eltávolít vagy megváltoztat, készüljön róla közjegyzői ténytanúsítvány. Mivel a digitalizáció fontos jelenkori trend, ezért az online tartalom ténytanúsítás jelentősége is növekedni látszik. Ha az interneten található tartalmat közjegyző még időben - az ügyfél felkérése alapján - rögzíti, akkor később nem lesz vitatható. A jogsértést igazoló közhiteles ténytanúsító okirat birtokában a bizonyítás jelentősen leegyszerűsödik, gyakorlatilag teljes mértékben csökkenti a bizonyítási eljárás időtartamát, költségeket. A közjegyző az ügyfél felkérésére egy megnyitott weboldal képernyőképéről készít ténytanúsítást. Ebben az esetben a kinyomtatott képernyőképnek a tényleges képernyőképpel való azonosságát tanúsítja.[112] A bírói gyakorlatot tekintve, egy személyiségi jogi perben a felperes csatolt ténytanúsítványt annak bizonyítására, hogy a perben kifogásolt URL-ek megjelentek a keresőmotorban. A bíróság megállapította, hogy a ténytanúsítvány azt ugyan nem igazolta, hogy az URL-ek a keresési találatok között hol helyezkedtek el, azt azonban igen, hogy az adott időpontban valóban megjelentek az URL-ek a keresőben, így a személyiségi jogi perben a bizonyítást elősegítette a ténytanúsító jegyzőkönyv.[113]
Számos további példa is akad a közjegyzői gyakorlatban a weboldalak tartalmának tanúsítása tekintetében: Facebookon vagy más közösségi fórumon egy adott megjegyzés rögzítése, illegálisan használt tartalom lejegyzése, vagy annak dokumentálása, hogy valaki olyan terméket forgalmaz a weboldalán, amelyre másnak kizárólagos értékesítési joga van.
Előfordul az is, hogy építési területre hívják ki a közjegyzőt annak tanúsítása céljából, hogy a terület állapota közhitelesen rögzítésre kerüljön. Arra is volt példa, hogy az önhibáján kívül késedelembe esett és kötbérrel fenyegetett alvállalkozó, akit más alvállalkozók akadályoztak a területre való bejutásban, kérte fel a közjegyzőt annak videó- és fényképfelvételen történő rögzítésére, hogy bizonyos területekre nem tud bemenni.
Szintén gyakori eset, hogy próbavásárláshoz hívják a közjegyzőt. Pontosan mit is takar a próbavásárlás tanúsítása? A közjegyző - általában helyszíni eljárás keretében, de akár interneten keresztül történő vásárlás során is - azt tanúsítja, hogy a fél egy adott helyen egy meghatározott terméket megvásárolt. A fő problémát általában az okozza, hogy a termék hamis. A közjegyző által készített tanúsítás bármely eljárásban megdönthetetlen
- 115/116 -
bizonyítékként szolgál arra, hogy melyik üzlet milyen hamis jelzéssel ellátott terméket mikor értékesített, mivel a vásárlás tényét és azt, hogy mit vásárolt az ügyfél, tanúsítja a közhiteles ténytanúsító okirat. E körben fontos rámutatni két dologra, egyrészt arra, hogy - mivel nem vonhat le következtetéseket - a ténytanúsítás során a közjegyző nem azt állapítja meg, hogy a termék hamis, hanem csupán a vásárlás tényét rögzíti. Másrészt, ha a közjegyzői irodában kerül sor a próbavásárlásra interneten keresztül, akkor a terméket érdemes az iroda címére rendelni, mert a közjegyző így tudja tanúsítani a vásárlás megtörténtét, illetve, hogy a futárszolgálat valóban azt a terméket hozta (és nem az ügyfél által behozott, saját címére rendelt termék áll rendelkezésre). Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a terméket tartalmazó zárt doboz az ügyfél jelenlétében kerül kinyitásra, és erről is készül egy jegyzőkönyv mint egyéb jogi jelentőségű tény tanúsításáról.
Nagyon gyakori, hogy ingatlanbérleti jogviszony fennállása alatt a bérlő szerződésszegést követ el, például nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek. Ilyenkor a bérleti jogviszony felmondásra kerül a bérbeadó által (amit a közvetlen végrehajthatóság érdekében egyébként is közjegyzői ténytanúsító okiratba kell foglalni), és a bérbeadó érvényesíteni kívánja törvényes zálogjogát a bérlőnek a bérleményben hagyott ingóságain. Ilyenkor a közjegyzőt felkérik arra, hogy tanúsítsa a leltárba vett ingóságok meglétét egy közjegyzői ténytanúsító okiratban, megakadályozva ezzel a hosszadalmas vitát, esetleg a peres eljárást.
Nem egyszer fordul elő, hogy részvénytársaság értékpapírjait (részvényeit) kívánják megsemmisíteni az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet alapján, és ennek tanúsítását kérik a közjegyzőtől. Ilyenkor az ügyfél kijelenti, hogy a megsemmisítendő részvényekhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek megszűnésétől számított 6, azaz hat hónap eltelt, és az értékpapír akár égetéssel, bezúzással vagy ezekkel biztonságilag egyenértékű más módszerrel[114] megsemmisítésre kerül - ennek megtörténtét tanúsítja a közjegyző.
Viszonylag ritka, atipikus esetek is előfordulnak a közjegyző ténytanúsító tevékenysége során. Egyáltalán nem tipikus, azonban előfordult, hogy egy "bűvésztrükköt" kellett tanúsítania az eljáró közjegyzőnek: egy szabadulótrükk esetén jogi jelentősége volt annak, hogy a bűvész milyen anyagból szabadult ki. Szakértő közreműködésével került tanúsításra, hogy a nézőknek ígért módon, egy betonkockából szabadult ki a bűvész.[115]
Ugyanakkor nem csak valamely esemény, tény megtörténtének lehet jogi jelentősége. Olyan is előfordult, hogy több (egymást követő) alkalommal nem egy esemény megtörténtét, hanem éppen ellenkezőleg: egy esemény, tény meg nem történtét kellett tanúsítani. Nevezetesen azt, hogy egy édesanya részéről - kapcsolattartás céljából - a gyermek átadása az édesapának nem történt meg. A közjegyzői ténytanúsítással az ügyfél célja az volt, hogy bizonyítani tudja a folyamatban lévő peres eljárásban: többedik alkalommal, a megbeszélteknek, sőt a (közjegyzőnek is felmutatott) jogerős bírói határozatban foglaltaknak megfelelően, azaz ítéletben meghatározott helyen és időpontban az édesanya nem adta át a gyermeket.
- 116/117 -
"Az okiratok a jogélet egyik legrégebbi és legfontosabb biztosítékai".[116] Az okirat általában maradandóbban, megbízhatóbban tanúsít tényeket, mint egyéb bizonyítási eszközök, éppen ezért egyre nagyobb szerepet kap a jogalkalmazásban. Ezért szokás a legegyszerűbb bizonyítási eszköznek is nevezni az okiratot[117], emellett likvid bizonyítékot képez, így az okirat általi bizonyítás a felmutatással azonnal megvalósulhat.[118]
A közjegyzői okirat, így a ténytanúsító okirat is a megelőző jogvédelem eszköze, jelentős bizonyítási előnyt nyújt a felek számára jogaik érvényesítése során.
Tanulmányom elején említettem, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó okiratszerkesztési eljárás régi hagyományokra nyúlik vissza. Jelentőségét az adja, hogy a kontinentális jogrendszerben (így a magyarban is) rendkívül fontos szerepet tölt be az okirati bizonyítás.[119] A modern jogfejlődés az írásbeli bizonyítékokat részesíti előnyben, mivel általuk a jogbiztonság erősödése érhető el. Több szakirodalomi álláspont és maga a joggyakorlat is hangsúlyozza az okiratszerkesztés preventív jogvédelmi és vitamegelőző szerepét, hiszen okiratok által bizonyos perek elkerülhetőek, folyamatban lévő jogvitáknál pedig az eljárás idő-, pénz- és költségtakarékos lefolytatásának előmozdítói.
A közjegyzői tanúsítvány bizonyos helyzetekben rendkívül fontos, akár nélkülözhetetlen is lehet - ez a garanciális eszköz jogi jelentőségű tények tanúsítására szolgáló közokirat, melynek egyik célja, hogy megelőzze a felek közötti jogvitát (permegelőző funkció). Ha például egy ténytanúsítás során rögzítésre kerülnek egy gazdasági társaság taggyűlésén elhangzottak és az azon hozott határozatok, akkor ez egyfajta preventív jelleggel visszatarthatja a feleket a jogszabálysértő magatartástól.
Másrészt célja az is, hogy a felek között már kialakult jogvitában elősegítse a peren kívüli megegyezést (perelhárító funkció), továbbá már folyamatban lévő eljárásban elősegítse, meggyorsítsa a per kimenetelét, könnyítse a perbeli bizonyítást (pergyorsító funkció).[120] Ha a közjegyző a jogilag releváns tényeket okiratba foglalja és ezáltal a múltbeli események rögzítésre kerülnek, sokkal nagyobb az esély arra, hogy a felek nem bocsátkoznak hosszú perbe, vagy már kialakult jogvita esetén az eljárás nem húzódik évekig, mivel közhiteles bizonyíték áll rendelkezésre.
- 117/118 -
A közjegyzői ténytanúsító okiratok másik fontos célja, hogy "segédintézményei" legyenek a közvetlen bírósági végrehajtást célzó közjegyzői ügyleti okiratoknak.[121]
Fontos hangsúlyozni, hogy a közjegyzői ténytanúsító okirat nem dönti, sőt nem döntheti el a jogvitát önmagában, sokkal inkább alkalmas arra, hogy megkímélje a feleket az időigényes, költséges és kimerítő pereskedéstől, illetve per esetén segíti a bíró döntését és az eljárás gyors lefolytatását.
Érdemes rámutatni ugyanakkor arra is, hogy a közjegyzői ténytanúsítvány, kiemelkedő hasznossága és sokoldalúsága ellenére sem minősül "univerzális varázsszernek".[122] Erre figyelemmel mindig tisztázni kell elsősorban azt, hogy a felek szándéka mire irányul, tehát milyen célból szeretnék elkészíttetni a közjegyzői ténytanúsítványt és mit szeretnének bizonyítani a közjegyzői ténytanúsítással.
A közjegyző ténytanúsító tevékenységét sokszor csupán "hitelesítés"-ként emlegetik az ügyfelek. E tekintetben a közjegyző képe a laikusok szemében leginkább a hivatali bélyegzőjével kapcsolódik össze. Nagyon gyakran halljuk a mindennapokban: "csak egy pecsétért jöttem, vajon mi tart ennyi ideig?" A közjegyző által végzett ténytanúsítási tevékenység kívülállók számára nehezen értékelhető, mindazonáltal látható, hogy nem csupán egy pecsétről van szó, hanem egy sokkal több teendőt igénylő, ám rendkívül hasznos tevékenységről, egy jogi szolgáltatásról, mely kifejezetten előnyt biztosít az ügyfelek számára, amikor valamilyen jogukat kívánják érvényesíteni. Jelen tanulmányban igyekeztem rávilágítani arra, hogy a közjegyzői ténytanúsítás milyen szerteágazó terület, mindemellett a "megelőző jogszolgáltatás" (vorsorgende Rechtsplege), azaz a jogvita kialakulásának vagy éppen a kialakult jogvita megoldásának az eszköze az ügyfél kezében. Az elmúlt évek során viszonylag sok ténytanúsítási esettel találkoztam, melyek során és az ügyfelek, jogi képviselők visszajelzései alapján is beigazolódott: a közjegyző ténytanúsító tevékenysége rendkívül hasznos jogi szolgáltatás az élet számos területén. ■
JEGYZETEK
[1] Fogalmazott Bókai Judit "A közjegyzői okirat és közjegyzői tanúsítvány elhatárolásának egyes kérdései - A forma és a tartalom harmóniája" című tanulmányában. In: Közjegyzők Közlönye, 2005. október, 10. szám (a továbbiakban: Bókai: A közjegyzői okirat), 4. o.
[2] Parti Tamás: Közjegyzői ténytanúsítványok. In: Napi gazdaság, 61. szám, 2015. március 30. (a továbbiakban: Parti: Közjegyzői ténytanúsítványok), 14. o.
[3] Tóth Ádám: Alapvetés. A közjegyzőség kialakulása, története. In: Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga, 2. átdolgozott kiadás, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. (a továbbiakban: Tóth: Alapvetés), 685-686. o.
[4] Jónéhány példát említ Érdújhelyi Menyhért. Ld. Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és a hiteleshelyek története Magyarországon. Magyar Országos Közjegyzői Kamara, 2012. 41-43. o.
[5] Tóth: Alapvetés 687. o.
[6] Ld. Tóth: Alapvetés 692-693. o.
[7] Ld. erről részletesen: Tóth Ádám: A magyar közjegyzőség dióhéjban. In: Közjegyzők Közlönye, Történelmi emlékszám, 2008. 12. évf., (a továbbiakban: Tóth: A magyar közjegyzőség) 14., 15., 16. o.
[8] Ld. Tóth: Alapvetés 693. o.
[9] Az első magyar közjegyzői törvény megalkotásához vezető utat, a törvény hosszas szakmai vitáját részletesen bemutattam egy korábbi tanulmányomban. Ld. Juhász Ivett: Az első magyar közjegyzői törvény (1874. évi XXXV törvénycikk a királyi közjegyzőkről) megalkotásához vezető út. in: Közjegyzők Közlönye, Történelmi emlékszám, 2008. 12. évf., 18-27. o.
[10] 1875-1949-ig tartó időszak: Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949. Magyar Országos Közjegyzői Kamara, Budapest, 2009. (a továbbiakban: Rokolya: A polgári közjegyzőség emlékezete)
[11] Kimerítő ismertetést ad erről Rokolya Gábor. Ld. Rokolya: A polgári közjegyzőség emlékezete 261-267. o.
[12] a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
[13] Tóth: A magyar közjegyzőség dióhéjban 17. o.
[14] Szécsényi-Nagy Kristóf: A közjegyzői okirat. In: Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga, 2. átdolgozott kiadás, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 867. o.
[15] Ld. erről részletesen: Rokolya Gábor: A polgári közjegyzőség emlékezete 1875-1949, valamint Rokolya Gábor: A közjegyzői intézmény fejlődése a polgári korban. (Közjegyzői Akadémia Kiadó, Budapest, 2018) című műveket.
[16] Ennek jelentőségét az adta, hogy míg ez például Németországban vagy Ausztriában már korábban törvényi szinten volt megállapítva, addig a magyar jogalkotás megalkotta ugyan a közokirathoz vezető nemperes eljárás normatív szabályait, azonban nem deklarálta annak nemperes jellegét. Mindazonáltal számos alkotmánybírósági határozat és Kúriai döntés alapján ez már nem volt vitatott tény. Ld. Tóth: Alapvetés 708., 709. o., 3/2004. PJE, 108/B/1992., 944/B/1994., 30/1994. (V. 21.) AB határozatok.
[17] Ld. Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2005. 75. o., Molnár Tamás: Alapelvek a közjegyzői nemperes eljárásokban. Közjegyzői Akadémia Kiadó, Budapest, 2019. 157-158. o. (a továbbiakban: Molnár; Alapelvek), Pribula László: A bizonyítás általános szabályai. In: Osztovits András-Pribula László-Szabó Imre-Udvary Sándor-Wopera Zsuzsa: Polgári eljárásjog I., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2013. 365. o.
[18] A továbbiakban: Pp.
[19] Pp. 320. § (5) bekezdés.
[20] Az okirat-szerkesztési eljárás tekintetében fontos tisztázni, hogy a közjegyző közokiratot készíthet az eljárása során, egyetlen kivétellel: az aláírási címpéldány tervezetét mint magánokiratot elkészítheti a Kjtv. 7. § (4) bekezdés értelmében.
[21] 3/2004. PJE határozat V. pont.
[22] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. §.
[23] Kjtv. 111. § (2) bekezdés.
[24] Parti Tamás: Ars poetica Notarialis, in: Varga István (szerk.): Codificatio Processualis Civilis: studia in honorem Németh János II., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. (a továbbiakban: Parti; Ars poetica)
[25] Közhitelesség elve, kinevezéshez kötöttség elve, közbizalom megtartásának elve, hatósági jogszolgáltatás elve, területhez kötöttség (illetékesség) elve, díjhoz kötöttség elve, önfenntartás elve, személyi felelősség elve, pártatlanság elve, függetlenség elve, közreműködés megtagadhatóságának elve, közreműködési kötelezettség elve, kérelemhez kötöttség elve, esélyegyenlőség biztosításának elve, kioktatási kötelezettség elve, személyes közreműködés elve, titoktartási kötelezettség elve, anyanyelv használatának elve, bizonyítás korlátozottságának elve. Ld. Parti; Ars poetica)
[26] Ezek részletes ismertetését lásd Molnár; Alapelvek c. művében, 222. oldaltól.
[27] Ld. a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 323. § bekezdését.
[28] Tóth: Alapvetés 692., 693. o.
[29] A két okirattípus (ügyleti és ténytanúsító okirat) részletes elhatárolásával és különbségeik bemutatásával jelen tanulmányban nem kívánok foglalkozni, tekintettel arra, hogy egy korábbi írásomban részletesen ismertettem azokat. (Ld. Juhász Ivett: A közjegyzői okiratokról, különös tekintettel az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat különbségeire. In: Iustum Aequum Salutare, 4/2021., http://ias.jak.ppke.hu/hir/ias/ias.htm.) Jelen tanulmányban kizárólag arra szeretnék hangsúlyt fektetni, hogy milyen változatos a közjegyzői ténytanúsító tevékenység a mindennapi életben, továbbá milyen hozadéka van egy ténytanúsítás eredményeként elkészült ténytanúsító okiratnak. Az elhatárolással kapcsolatban lásd még Bókai: A közjegyzői okirat 4-8. o.
[30] Reviczky Renáta: A közjegyzők és a közvetítők lehetséges kapcsolódási pontjai Magyarországon. In: Közjegyzők Közlönye, 2013. 5. szám, 5. o.
[31] Parti: Közjegyzői ténytanúsítványok 14. o.
[32] Györkösy Lajos (szerk.): Latin-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 218. o. és Rokolya Gábor: A jogi tények elmélete, különös tekintettel a jogalkalmazásra. In: Közjegyzők Közlönye, 2013/6. szám (a továbbiakban: Rokolya: A jogi tények), 39. o.
[33] A jogi tények fogalmának megjelenéséről és a jogfilozófiai megközelítésekről ld. részletesen: Rokolya: A jogi tények 39-49. o.
[34] - fogalmaz Parti Tamás "Aláírás-hitelesítés és hitelesített aláírás" című tanulmányában. In: Notarius-Hungaricus, 2017/3. szám (a továbbiakban: Parti: Aláírás-hitelesítés), 14. o.
[35] Parti: Közjegyzői ténytanúsítványok 14. o.
[36] Kjtv. 3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.
[37] - tekintettel arra, hogy a közjegyző ezen hatásköre nem illetékességhez kötött. Tehát az ügyfél bármelyik közjegyzői irodát felkeresheti Magyarországon ténytanúsító okirat elkészítése céljából.
[38] A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény végrehajtásáról szóló 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 23/B. §.
[39] Ha képviselő írja alá, akkor a képviseleti jog fennállását a közjegyzőnek a közjegyzői okirat elkészítése alkalmával kell vizsgálnia. Ilyen esetben, ha a felet a közjegyzői okirat elkészítésénél meghatalmazott képviseli, akkor a meghatalmazást legkésőbb a közjegyzői okirat elkészítésének megkezdéséig kell a közjegyző rendelkezésére bocsátani [Vhr. 23/B. § (4) bekezdés].
[40] A Kjtv. 124. § a) és c) pontja szerinti esetekben.
[41] Vhr. 23/B. § (1), (2), (3) bekezdései.
[42] Bókai Judit: A névaláírás valódiságának tanúsítása és a huszonegyedik század. In: Közjegyzők Közlönye, 1999. 3/46. évfolyam 7-8. szám (a továbbiakban: Bókai: A névaláírás), 15. o.
[43] Bókai: A névaláírás 15. o.
[44] Megjegyzendő, hogy ha az ügyfél (mint kérelmező) számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, akkor kérheti a közjegyzőtől egy másik, önálló nemperes eljárás lefolytatását, méghozzá igazságügyi szakértő kirendelését közjegyzői nemperes eljárásban. Ld. az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.). 21. szakaszát. Mindazonáltal a két eljárás egymás mellett, párhuzamosan is végezhető.
[45] Kjtv. 153. §.
[46] Kjtv. 111. § (2) bekezdés.
[47] Parti: Közjegyzői ténytanúsítások 14. o.
[48] Kjtv. 136. § (1) bekezdés
[49] T/8023. számú törvényjavaslat indokolással - egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról 17. § és Új Jogtár - Közjegyző Jogtár©, Kjtv. indokolás (a továbbiakban: Indokolás).
[50] Ld. Balogh Zsigmond: Felmondás, ténytanúsítás, végrehajtás. In: Közjegyzők Közlönye, 2012. 4. szám, 18. o.
[51] Tehát a bíróság értelmezése szerint is a tanúsítvány (közokirat) csak és kizárólag azt tanúsítja, hogy a közjegyző a másolatot összehasonlítja a felmutatott okirattal, és ennek alapján azt állapítja meg, hogy a másolat a közjegyzőnek felmutatott okirattal megegyezik. A hitelesítési záradék sem azt tartalmazza, hogy a másolat az eredetivel, hanem azt, hogy "az előttem eredetiként felmutatott" okiratban foglaltakkal egyezik meg. Ld. BDT 2016.3517.
[52] Fel kell tüntetni egyrészt, hogy a másolat eredeti okiratról, kiadmányról vagy másolatról készült (ha egyszerű rátekintéssel nem állapítható meg, hogy az az okirat, amelyről a másolat készült eredeti okirat, kiadmány vagy másolat, a hitelesítési záradékban ezt kell feltüntetni), másrészt, hogy a másolat csak egy része annak az okiratnak, amelyről készült, továbbá, hogy azon az okiraton, amelyről a másolat készült - egyszerű rátekintéssel - változtatás, sérülés vagy aggályt keltő más körülmény észlelhető. Amennyiben a fél írásban kéri, hogy az okiratot felmutató személy, valamint az eljárást kezdeményező fél, illetve képviselője adatait tüntesse fel a közjegyző a másolathitelesítő záradékban, úgy azt fel kell tüntetni [Kjtv. 137. § (2) és (2a) bekezdések].
[53] Ld. Indokolás. Tehát tekintet nélkül arra, hogy a diploma kinek a tulajdona, arról bárki kérhet hiteles másolatkészítést személyazonosságának igazolása mellett.
[54] Kjtv. 137. § (3) bekezdése
[55] Kjtv. 138. § (1) bekezdése.
[56] Kjtv. 114. § (1) A közjegyzőt és a közjegyzőhelyettest az országos elnök feljogosíthatja, hogy az eljárás nyelvétől eltérő nyelven (a továbbiakban: idegen nyelv) készítsen közjegyzői okiratot, ennek igazolására nyelvi jogosítványt ad ki. Az országos elnök és az alkalmazásában álló közjegyzőhelyettes nyelvi jogosítványát - az országos kamara kérelmére - az igazságügyért felelős miniszter adja ki. A nyelvi jogosítvány számának a közjegyzői okiratból ki kell tűnnie. (2) A nyelvi jogosítvánnyal rendelkező közjegyző az okiratot a felek választása szerint egy - a nyelvi jogosítványban szereplő vagy magyar - nyelven készíti el és adja ki. (3) Az országos elnök a nyelvi jogosítványt akkor adja ki, ha a közjegyző és a közjegyzőhelyettes a nyelvismeretét a nyelvi meghallgatáson megfelelően igazolta, és közjegyzőhelyettes esetén az alkalmazó közjegyző az adott nyelvre nyelvi jogosítvánnyal rendelkezik.
[57] Kjtv. 138. § (2) és (3) bekezdései.
[58] Kjtv. 139. § (1) bekezdése.
[59] Elég gyakori azoknak az eseteknek a száma, amikor az ügyfél valamilyen oknál fogva nem tud megjelenni a közjegyzői irodában, a közjegyző előtt (pl. egészségügyi ok miatt). Ilyen esetben van lehetőség helyszíni eljárásra. A közjegyzőnek - közreműködési kötelezettségénél fogva - kötelező megjelenni az ügyfél felkérése alapján az általa megjelölt helyen, feltéve, hogy az az illetékességi területén belül van. A közjegyző ugyanis kizárólag az illetékességi területén folytathat le helyszíni eljárást [Kjtv. 12. § (4) bekezdés].
[60] A Pp. 325. § (1) bekezdésének c) pontja alapján teljes bizonyító erejű a magánokirat, ha az az okirat aláírójának aláírását vagy kézjegyét az okiraton bíró vagy közjegyző hitelesíti.
[61] Pp. 325. § (2) bekezdése.
[62] A Kjtv. 139. § (1a) bekezdése szerint ugyanis az aláírás és kézjegy valódisága tanúsításának a Pp. 325. § (1) bekezdés c) pontja szerinti joghatása kiváltásához a Pp. 325. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása szükséges.
[63] Máté Viktor: Az okiratok fajtái. In: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja II/III., Varga István (szerk.), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. (a továbbiakban: Varga: Kommentár), 1413. o.
[64] Erre mutatott rá a bírói gyakorlat is, miszerint az öröklési szerződésen a fél aláírásának közjegyzői hitelesítése (a tanúsítvány) nem teszi a szerződést közokiratba foglalttá, ezért a szerződés tanúk aláírása nélkül érvénytelen. BH 2000.446.
[65] Kjtv. 139. § (4) bekezdés.
[66] Kjtv. 7. § (4) bekezdés.
[67] Kjtv. 139. § (5) bekezdés.
[68] Kjtv. 139. § (6) bekezdés.
[69] Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 910/2014/EU rendelete a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: eIDAS Rendelet) 24. cikkének (1) bekezdése szerint bizalmi szolgáltatásra vonatkozó minősített tanúsítvány kibocsátásakor a minősített bizalmi szolgáltató megfelelő eszközökkel és a nemzeti jogszabályokkal összhangban ellenőrzi annak a természetes vagy jogi személynek az azonosságát, és - adott esetben - egyedi jellemzőit, akinek vagy amelynek a részére a minősített tanúsítványt kibocsátották.
[70] MOKK JIK2018. 38.
[71] Kjtv. 139. § (7) bekezdés.
[72] Kjtv. 140. § (1), (2) bekezdései.
[73] Kjtv. 141. § (1) bekezdés.
[74] Kjtv. 141. § (2) bekezdés.
[75] Kjtv. 141. § (3) bekezdés.
[76] Az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ütv.).
[77] Kjtv. 142. §.
[78] A ténytanúsító okiratok ezen típusával nem kívánok részletesebben foglalkozni, az új szabályaival kapcsolatosan részletes információk találhatóak Szécsényi-Nagy Kristóf "A jognyilatkozat közlése közjegyzői tanúsításának új szabályai" című tanulmányában. In: Magyar Jog, 2019/12., 683-688. o.
[79] Kjtv. 143. § (1) bekezdés.
[80] Kjtv. 143. § (2) bekezdés.
[81] Kjtv. 143. § (3) bekezdés.
[82] A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:193 §.
[83] Ld. Indokolás.
[84] A váltó az értékpapírok egy fajtája. Pénzkövetelést magába foglaló, forgatható értékpapír. A fogalmát jogszabályok nem definiálják. Ld. Havasi Bálint: A váltó és a váltóóvás. In: Közjegyzők Közlönye, 2012/2. szám, 41. o.
[85] Kjtv. 145. § (1) bekezdés.
[86] Kjtv. 145. § (2), (3) bekezdések.
[87] Kjtv. 145. § (4) bekezdés.
[88] A közraktári jegy zálogjegy része óvásának szabályait a közraktározásról szóló törvény határozza meg. Az óvás szabályait megfelelően kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor jogszabály közhitelű óvás felvételét követeli meg vagy teszi lehetővé [Kjtv. 145. § (5), (6) bekezdések].
[89] Kjtv. 146. § (1) bekezdés.
[90] Ld. Anka Tibor: Hátra arc, előre? Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének zálogjogi szabályairól. In: Közjegyzők Közlönye, 2007/6. szám, 17. o. Ld. még Kisfaludi András: Mitől közhiteles a közhiteles nyilvántartás? In: Gazdaság és jog, 2003. évi 7-8. szám, Kurucz Mihály: A telekkönyv, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás valósággal egyezősége és viszonya a közhitelesség joghatásához. In: Közjegyzők Közlönye, 2004. évi 1. szám.
[91] Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 5. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás - az ingatlanok e törvényben meghatározott adatai (a továbbiakban: ingatlanadatok) kivételével - közhiteles hatósági nyilvántartás.
[92] a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 22. §-a.
[93] Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 189. § (1) bekezdése értelmében az ügyvédi kamarai nyilvántartás - az 1. mellékletben meghatározott körben - közhitelesen tartalmazza az ügyvédi és ügyvédasszisztensi tevékenység természetes személy gyakorlója 1. mellékletben meghatározott adatait.
[94] a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 86. §, 91. § (1) bekezdés, Kjtv. 138. § (1) bekezdés i) pont.
[95] 2017. évi XLIII. törvény a bírósági peres és nemperes eljárásokra adott általános meghatalmazások közhiteles nyilvántartásáról.
[96] A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 10. §, 11. § (1) bekezdés, 26. § (6) bekezdés, 48. § (3) bekezdése alapján a kiadott szolgálati könyvekről a kiadó hajózási hatóság nyilvántartást vezet, amely nyilvántartás a hajón töltött szolgálati időre, a beosztásra és az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó adatok tekintetében közhiteles hatósági nyilvántartásnak minősül.
[97] A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknytv.) 1. §.
[98] Kknytv. 2. § 15. §.
[99] a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény 55. §, 59. § (2) bekezdése.
[100] A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 15/A. § (2) bekezdése alapján az adatbázis nem minősül hatósági nyilvántartásnak.
[101] Kjtv. 146. § (2) bekezdés.
[102] Kjtv. 146. § (3) bekezdés.
[103] Ld. Máté Viktor-Molnár Ágnes-Raus Csaba-Sajben Tamás: Külföldi közokiratok a gyakorlatban. Harmadik átdolgozott és bővített kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2018. (a továbbiakban: Máté-Molnár-Raus-Sajben: Külföldi közokiratok), 118. o.
[104] Kjtv. 146/A. § (1) bekezdés.
[105] Kjtv. 146/A. § (2), (3), (4) bekezdések és ld. Máté-Molnár-Raus-Sajben: Külföldi közokiratok 120., 121. o.
[106] Az 1874. évi XXXV. tc. 97. §-a kimondja, hogy "egyéb tényeknek jelesül árverési, árlejtési és ajánlati tárgyalásoknak, vagy kisorsolásoknak tanusítására is van jogosítva a közjegyző, ha evégből meghivatott s az említett tények az ő jelenlétében történtek."
[107] 9/1934. szám alatti határozatában.
[108] Közjegyzői ténytanúsítások. Királyi Közjegyzők Közlönye, 33. évfolyam 2. szám, Held János könyvnyomdája, Budapest, 1934. 68. o.
[109] A ténytanúsítás csak annyiban volt korlátozandó, hogy annak tárgya csupán olyan tény lehetett, amelynek tanúsítása a félnek anyagi vagy erkölcsi tekintetben komoly érdekében áll és maga a tény vagy annak tanúsítása nem ütközik a törvénybe vagy a jó erkölcsbe, vagy a közjegyzői állás méltóságba, továbbá nem ütközik valamely hatóság törvényes hatáskörébe. Ld. Zámor Rezső: A tanúsítási ügykör tárgyi határai. In: Királyi Közjegyzők Közlönye, 21. évfolyam, 2-3. szám, Budapest, 1918. 78. o.
[110] Kjtv. 144. § (1) bekezdés.
[111] Parti: Közjegyzői ténytanúsítványok 14. o.
[112] Ehelyütt jegyezném meg, hogy honlap tartalmának tanúsítása kizárólag jegyzőkönyvi formában, egyéb jogi jelentőségű tényként tanúsítható. Ez azt jelenti, hogy záradéki formában kizárt, ugyanis a képernyőkép nem minősül okiratnak. Ld. MOKK JIK2020. 47.
[113] Ld. Fővárosi Törvényszék P.22.422/2015/21.
[114] 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet 8. §.
[115] Parti: Közjegyzői ténytanúsítványok 14. o.
[116] Sauberer, Arno Georg: Die Freizügigkeit der notariellen Urkunde - ihre Wirkung als Rechttitel im Rechtsverkehr, in Beiträge des österreichischen Notariats. Manz, Wien, 2001. 33. o. és Harsági Viktória: Megelőző jogvédelem - a közjegyző okiratszerkesztő tevékenysége. In: Közjegyzők Közlönye, 2014. 2. szám (a továbbiakban: Harsági: Megelőző jogvédelem), 35. o.
[117] Balogh Béla: Az okirati bizonyítás egynémely kérdése a bírói gyakorlat megvilágításában. Debrecen, 1935. 10. o., Magyary Géza: A magyar perjog nemzetközi vonatkozásai. In: Összegyűjtött dolgozatai, MTA, Budapest, 18. o. és Harsági: Megelőző jogvédelem 39. o.
[118] Zlinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári peres eljárásban. Atheneum, Budapest, 1875. 535. o. és Harsági: Megelőző jogvédelem 39. o.
[119] Molnár; Alapelvek), 157. o.
[120] Parti Tamás: Elnöki köszöntő. In: Notarius Hungaricus, 2012. 5. szám (a továbbiakban: Parti: Elnöki köszöntő), 3. o.
[121] Parti: Elnöki köszöntő 3. o.
[122] Parti: Elnöki köszöntő 3. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kinevezett közjegyző, Budapest; megbízott oktató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
