https://doi.org/10.59851/mj.73.09.7
Az Európai Unió Bírósága 2026. június 25-én meghozott ítéletében arra a kérdésre adott választ, hogy megvizsgálhatja-e a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága a 805/2004/EK rendelet szerinti tanúsítvány kiállításának jogszerűségét arra hivatkozással, hogy az eredeti okirat nem tartozott a 805/2004/EK rendelet időbeli hatálya alá. A Bíróság szerint a végrehajtás helye szerinti tagállamban a tanúsítvány érdemi felülvizsgálatára akkor sincs lehetőség, ha a származási tagállam hatósága a rendelet időbeli hatályát nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta.
Jogeset száma: C-14/25. Thüringer Aufbaubank kontra LN
Kulcsszavak: európai végrehajtható okirat; végrehajtási eljárás; hatáskörmegosztás; tagállamközi végrehajtás; közokirat
In its judgment delivered on 25 June 2026, the Court of Justice of the European Union answered the question of whether the court of the Member State of enforcement may review the lawfulness of the issuance of a certificate under Regulation (EC) No 805/2004 on the ground that the original document did not fall within the temporal scope of that Regulation. According to the Court, a review of the merits of the certificate in the Member State of enforcement is not possible even if the authority of the Member State of origin manifestly disregarded the temporal scope of the Regulation.
Keywords: european enforceable document; enforcement procedure; division of competence; cross-border enforcement; authentic instrument
Az előzetes döntéshozatal alapját képező ügy kiindulópontja a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló 805/2004/EK rendelet (a továbbiakban: Rendelet) időbeli alkalmazhatósága. A Rendelet célja az európai végrehajtható okirat létrehozása a nem vitatott követelésekre, oly módon, hogy a tagállamokban hozott ítéletek, bírósági egyezségek és közokiratok végrehajthatósága biztosított legyen.[1] A Rendelet további célja, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállamban ne legyen szükség külön végrehajthatóvá nyilvánítási (ún. exequatur) eljárásra. A Rendelet szerint az európai végrehajtható okirat származási tagállamának bíróságai és hatóságai ellenőrzik az okirat kiállításának feltételeit, a végrehajtás helye szerinti tagállam pedig főszabály szerint köteles elfogadni az így kiállított tanúsítványt.
A Rendelet a közokiratok tekintetében teszi lehetővé az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kiállítását. 25. cikkének (1) bekezdése szerint a valamely tagállamban végrehajtható, nem vitatott követelésre vonatkozó közokiratot a származási tagállam által kijelölt hatóság - kérelemre, a Rendelet III. mellékletében meghatározott formanyomtatvány alkalmazásával - európai végrehajtható okiratként tanúsítja. A 25. cikk (2) bekezdése ennek következményét rögzíti: "A származási tagállamban európai végrehajtható okiratként hitelesített közokiratot a többi tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége és végrehajthatósága megtámadásának lehetősége nélkül végre kell hajtani."[2]
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) elé került ügy szempontjából döntő jelentőségű volt a Rendelet időbeli hatályának kérdése, amelyről a Rendelet 26. cikke rendelkezik. Ennek alapján a Rendelet a közokiratokra csak akkor alkalmazható, ha azokat a rendelet hatálybalépése (2005. január 21.) után állították ki, vagy vették nyilvántartásba.[3]
Az alapeljárásban a végrehajtást kérő jogosult a németországi székhelyű Thüringer Aufbaubank, míg az adós LN magánszemély volt. A Thüringer Aufbaubank 2022. február 14-én Ausztriában, a Bezirksgericht Judenburg előtt kért végrehajtást LN vagyonára 25 000 euró összegű követelés, valamint annak kamatai tekintetében. A végrehajtást kérő követelését egy Németországban, 1999. május 28-án, német közjegyző által kiállított okiratra alapította. A német közjegyzői okirat ingatlanon fennálló nem járulékos jellegű jelzálogjog (Grundschuld)[4] alapítását tartalmazta, összesen 6 488 600 német márka - mintegy 3,3 millió euró - összegben, amely okirat 1999. június 1-jén vált végrehajthatóvá.
A Thüringer Aufbaubank a végrehajtási kérelméhez az illetékes német hatóság által 2021. január 19-én kiállított európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt is csatolt az eljáró osztrák bíróság (Bezirksgericht Judenburg) részére. A tanúsítványt a Rendelet III. mellékletében szereplő formanyomtatvány felhasználásával
- 631/632 -
állították ki. Az osztrák jog alapján megindult végrehajtási eljárás alapja tehát egy 1999. május 28-án keletkezett (és 1999. június 1-jén végrehajthatóvá vált) német közjegyzői okirat volt, amelyet az illetékes német hatóság 2021. január 19-én a Rendelet szerinti, az európai végrehajtható okirati jelleget tanúsító tanúsítvánnyal látott el.
LN 2022. március 24-én fellebbezést terjesztett elő a végrehajtást engedélyező határozattal szemben. A Bezirksgericht Judenburg ugyanazon a napon elutasította a fellebbezést, és úgy ítélte meg, hogy az osztrák végrehajtási törvény (Exekutionsordnung)[5] 54b. §-ában szabályozott egyszerűsített végrehajtási eljárás alkalmazható. Ez a rendelkezés lehetővé teszi a végrehajtás elrendelését, ha kérelmét a végrehajtást kérő (jogosult) osztrák végrehajtható okiratra vagy azzal uniós jogi aktus alapján egyenértékű külföldi okiratra, illetve megfelelő eljárásban végrehajthatóvá nyilvánított külföldi okiratra alapítja.[6]
LN fellebbezése folytán került az ügy a Landesgericht Leoben elé. A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést megváltoztatta, a végrehajtást megszüntette, és az addig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályon kívül helyezését rendelte el. A Landesgericht Leoben álláspontja szerint a végrehajtás alapjául szolgáló német közjegyzői okirat nem tartozott a Rendelet időbeli hatálya alá, hiszen a 26. cikke alapján a Rendelet csak a 2005. január 21. után kiállított vagy nyilvántartásba vett közokiratokra alkalmazható. Emiatt az okirat ausztriai elismerésére és végrehajtására nem a Rendelet, hanem az akkor irányadó, 1968. szeptember 27-i Brüsszeli Egyezmény szabályai lettek volna alkalmazandók, vagyis egy külön exequatur eljárásra lett volna szükség.
A Landesgericht Leoben ezen túlmenően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a német hatóságok által kiállított tanúsítvány a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága vagy hatósága által - vagyis jelen esetben az osztrák bíróság által - felülvizsgálható, ha a tanúsítvány kiállítása a Rendelet időbeli hatályának nyilvánvaló megsértésével történt.[7] A Thüringer Aufbaubank ezért felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az osztrák legfelsőbb bírósághoz (Oberster Gerichtshof).
Az osztrák legfelsőbb bíróság abból indult ki, hogy a Rendelet alapján a tanúsítvány helyességének ellenőrzése főszabály szerint kizárólag a származási tagállamban történhet. Kérdés, hogy létezhet-e olyan kivételes helyzet, amikor a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága mégis jogosult megállapítani, hogy a tanúsítványt a Rendelet alkalmazási feltételeinek nyilvánvaló megsértésével állították ki. Az Oberster Gerichtshof utalt arra az osztrák jogirodalomban megjelenő álláspontra is, amely szerint a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságának lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy legalább a Rendelet tárgyi vagy időbeli hatályának nyilvánvaló figyelmen kívül hagyását vizsgálja.
Az Oberster Gerichtshof végül a következő előzetes döntéshozatali kérdést terjesztette az EUB elé: "Úgy kell-e értelmezni a 805/2004/EK rendelet 21. cikkének (2) bekezdését a 25. cikkével összefüggésben, hogy a származási tagállam illetékes hatósága által a rendelet III. melléklete szerinti formanyomtatvány alkalmazásával európai végrehajtható okiratként tanúsított végrehajtható közokirat - jelen esetben német közjegyző által kiállított végrehajtható közjegyzői okirat - tanúsítványa a végrehajtás helye szerinti tagállamban akkor sem vizsgálható felül, ha az okirat kiállításának időpontjára tekintettel a rendelet időbeli hatályát nyilvánvalóan nem tartották tiszteletben?"
Az EUB három részre bontotta az előzetes döntéshozatali kérelmet. Elsősorban a Rendelet 21. cikk (2) bekezdésének szó szerinti értelmezését vizsgálta, kiemelve, hogy e bekezdés szövegezése az egyes nyelvi változatok között eltéréseket mutat. A vizsgált rész magyar fordítása: "A határozat vagy annak európai végrehajtható okiratként történt hitelesítése semmilyen körülmények között nem képezheti érdemi felülvizsgálat tárgyát a végrehajtás szerinti tagállamban."
A nyelvi vizsgálat során az EUB külön kiemelte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlata alapján "egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben".[8] Az érdemi vizsgálat tilalma az eltérő nyelvi megfogalmazások alapján is a teljes tilalom irányába mutat. Az EUB külön ki is emelte, hogy az "érdemi felülvizsgálat" kifejezés a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimutathatóan azt jelenti, hogy annak tilalma alapján a származási tagállam bíróságai vagy illetékes hatóságai által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállósága nem vizsgálható felül.[9]
Ehhez kapcsolódóan az EUB a tagállami hatóságok közötti hatáskörmegosztást vizsgálta, a Rendelet szabályozási rendszerére tekintettel. Ez a hatáskörmegosztás abból ered, hogy a követelésről szóló európai végrehajtható okiratot a származási tagállam joga alapján állítják ki, a végrehajtási eljárásra azonban más tagállamban kerül sor, amelyre a végrehajtás szerinti tagállam joga az irányadó. Ehhez kapcsolódik, hogy az európai végrehajtható okiratban foglalt követelés az okirat végrehajtható-
- 632/633 -
sága megtámadásának lehetősége nélkül érvényesíthető a végrehajtás helye szerinti tagállamban. Ebből következően az európai végrehajtható okirat és a tanúsítvány kijavítására és visszavonására kizárólag a származási tagállamban van lehetőség.
Az EUB külön kiemelte, hogy a Rendelet hatálybalépésének időpontja előtt kiállított vagy bejegyzett közokirat európai végrehajtható okiratként történő hitelesítése sérti a Rendelet időbeli hatályát, amely e Rendelet alkalmazásának egyik feltétele. Azonban a hatáskörmegosztás elve szerint a végrehajtás szerinti tagállam bírósága nem vizsgálhatja érdemben felül a származási ország joga szerinti valamely közokirat európai végrehajtható okiratként való hitelesítését. Ezzel együtt azonban a végrehajtás szerinti tagállam bírósága a végrehajtás felfüggesztésére vagy korlátozására jogosult.
Az EUB ezt követően a Rendelet 21. cikkének (2) bekezdése és 25. cikke közötti összefüggést vizsgálta. Kiemelte, hogy e rendelkezések célja a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom tiszteletben tartása mellett a hatáskörök megfelelő megosztásának biztosítása. Egyúttal az EUB kitért arra is, hogy a nem vitatott követelésekre vonatkozó közokiratok végrehajtásának elősegítése érdekében - a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom tiszteletben tartása mellett - a származási tagállam bíróságai és hatóságai, valamint a végrehajtás szerinti tagállam bíróságai és hatóságai közötti hatáskörmegosztás biztosítandó. Az EUB ezt annak tükrében fogalmazta meg, hogy a nem vitatott követelésekre vonatkozó közokiratok végrehajtása biztosítható legyen azáltal, hogy a tagállamok mellőzik az ezen okiratok végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárást, miközben biztosítják a védelemhez való jog tiszteletben tartását.[10]
Mindezek alapján az EUB úgy foglalt állást az előterjesztett kérdésben, hogy a Rendelet 25. cikkével összefüggésben értelmezett 21. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal kifejezetten ellentétes a származási tagállam illetékes hatósága által kiállított és hitelesített európai végrehajtható okiratnak a végrehajtás szerinti tagállamban történő érdemi felülvizsgálata, még akkor is, ha ezen okiratot - e rendelet 26. cikkével ellentétben - nem a Rendelet hatálybalépésének időpontját követően állították ki vagy jegyezték be.
A Rendelet célja, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállamban az exequatur megszüntetésével és az érdemi felülvizsgálat tilalmával biztosítható legyen a más tagállamban kiállított közokiratok végrehajthatósága. Az EUB érvelése szerint a tagállamok igazságszolgáltatásába vetett kölcsönös bizalom alapján a származási tagállam hatóságainak és bíróságainak jogi minősítését a többi tagállamnak főszabály szerint el kell fogadnia.
Az EUB kiemelte, hogy a Rendelet 26. cikk követelményének vizsgálata szükséges a tanúsítvány kiállításakor. Az alapügyben szereplő okirat tanúsítása e szempontból jogszerűtlen volt. Ez azonban nem eredményezi azt, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága jogosult lenne a tanúsítvány érdemi felülvizsgálatára. A jogszerűség ellenőrzése, illetve a tévesen kiállított tanúsítvány visszavonása a származási tagállam illetékes hatóságainak feladata.
Az ítélet elhatárolja egymástól a tanúsítvány hibás voltának megállapítását, valamint annak a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő felülvizsgálatát. Az EUB szerint a tanúsítvány lehet hibás, sőt a jelen ügyben a 26. cikk megsértése miatt tévesen kiállítottnak is minősülhet. E hiba orvoslásának fóruma azonban nem a végrehajtás helye szerinti tagállam. A Rendelet 10. cikke alapján ugyanis a jogtalanul kiállított európai végrehajtható okirat tanúsítványának visszavonása a származási tagállam illetékes hatóságától kérhető. Emellett a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága bizonyos feltételek mellett korlátozhatja vagy felfüggesztheti a végrehajtást a Rendelet 23. cikke alapján. Erre különösen akkor van lehetőség, ha az adós a származási tagállamban már kérte a tanúsítvány visszavonását, és a Rendelet 23. cikk c) pontjában meghatározott kivételes körülmények fennállnak.
Az ítélet megerősítette, hogy a származási tagállam feladata az okirat és a tanúsítvány jogszerűségének vizsgálata; a végrehajtás helye szerinti tagállam feladata pedig az európai végrehajtható okirat alapján szükséges végrehajtási cselekmények foganatosítása, illetve a Rendeletben kifejezetten meghatározott korlátozó vagy felfüggesztő intézkedések alkalmazása.
A magyar jogrendszerben az európai uniós jogforrásokban meghatározott tanúsítványok kiállítására vonatkozó hatáskört a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályozza. A Vht. 31/C. § (1) bekezdése alapján az első fokon eljárt bíróság hatáskörébe tartozik az európai uniós jogforrásokon alapuló tanúsítványok és egyéb igazolások kiállítása. Ettől eltérően a (2) bekezdés speciális szabályokat állapít meg arra az esetre, ha a közokiratot közjegyző állította ki, illetve ha az közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés vagy közjegyző által jóváhagyott, a bírósági egyezséggel azonos hatályú egyezség. Ilyenkor ugyanis a megfelelő tanúsítványt - kérelemre - a közjegyző állítja ki. E körbe tartozik a Rendelet szerinti tanúsítvány is.
A Vht. 31/C. § (2) bekezdés b) pontja alapján a magyar közjegyző által - kérelemre - kiállított európai végrehajtható okirati tanúsítvány a Rendelet III. mellékletében megtalálható formanyomtatvány. Ennek tartalma a formanyomtatványban szereplő pontokon túlmenően nem bővíthető, így azon a magyar közjegyző - a kiállítás so-
- 633/634 -
rán - a kötelezettnek a végrehajtás alá vonható külföldi vagyonelemeit még abban az esetben sem tüntetheti fel, ha azokat a kérelmező kifejezetten kéri, és a kérelmében megjelöli (például megadja az adós bankszámlaszámát).
Más közjegyzői eljárásokhoz hasonlóan a Rendelet szerinti tanúsítvány kiállítása is nemperes eljárás keretében történik. Van olyan jogirodalmi álláspont, amely szerint a jelenlegi szabályozás alapján európai uniós jogforráson alapuló tanúsítvány kiállítására irányuló közjegyzői eljárásnak a Vht. keretei között történő szabályozása dogmatikailag nem igazolható; ennek az eljárásnak a szabályozási helye ugyanis az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvényben (a továbbiakban: Kjnp.) lenne.[11]
Ennek alapján a magyar közjegyző által kiállított közjegyzői okirat a Rendelet alkalmazási feltételeinek fennállása esetén az Európai Unió más tagállamaiban külön elismerési eljárás nélkül végrehajtható, feltéve, hogy azt a közjegyző a rendelet III. melléklete szerinti tanúsítvánnyal ellátta. A tanúsítványt a közjegyző kérelemre, a Vht. szerinti eljárás keretében állítja ki.
Az európai végrehajtható okirati jelleget igazoló tanúsítvánnyal ellátott magyar közjegyzői okirat alapján a jogosult a végrehajtás elrendelését kérheti az uniós tagállamokban (kivétel Dánia).[12] A végrehajtás elrendelése során a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes hatósága, illetve bírósága jár el. Ennek megfelelően az EU más tagállamában történő végrehajtás alapjául szolgáló okirat a Rendelet III. melléklete szerinti tanúsítvánnyal ellátott magyar közjegyzői okirat, a végrehajtás elrendelésének és foganatosításának egyéb feltételeire pedig a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó. ■
JEGYZETEK
[1] A Rendelet ezt nevezi az ítéletek és okiratok szabad forgalmának.
[2] A Rendelet alkalmazásának kezdőnapja 2005. október 21. Lásd a Rendelet 25. cikk (2) bekezdését.
[3] Rendelet 33. cikk.
[4] A német Grundschuld jogi természetéről részletesebben lásd Balogh Zsigmond: Az önálló zálogjog alternatívái és a német Grundschuld. Magyar Jog, 2000. (7), 400-411., továbbá Bodzási Balázs: A jelzálogjog absztrakt formája a német jogban: a Grundschuld. Themis, 2008. (1), 4-19.
[5] Gesetz vom 27. Mai 1896, über das Executions- und Sicherungsverfahren (Exekutionsordnung - EO). StF: RGBl. Nr. 79/1896.
[6] Az osztrák és a német végrehajtási jogról részletesebben lásd Kaliczka Alexandra: A végrehajthatóvá nyilvánítás a német és az osztrák jogban. Magyar Jog, 2013. (5), 312-320.
[7] Lásd az ítélet 21. pontját.
[8] Lásd az ítélet 42. pontját.
[9] Lásd az ítélet 43. pontját.
[10] Lásd az ítélet 53. pontját.
[12] Dánia a Rendelet preambulumának (25) bekezdése és a Rendelet 2. cikk (3) bekezdése alapján nem vesz részt ebben az együttműködésben.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, PhD-hallgató, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
