A digitális hagyaték körében (és azon túl is) problémaként merül fel manapság az adatok, valamint az adatalapú javak dologi jogi szabályozása, pontosabban annak hiánya, valamint szabályozhatóságának lehetséges opciói. A világ jogrendszereinek nagy részében alapvető szabály, hogy amennyiben valami nem tekinthető dolognak, nem lehet tulajdon tárgya, és ebből kifolyólag nem örökölhető. Magyarországon a Polgári törvénykönyv szabályai alapján az adat nem tekinthető dolognak.[2] Márpedig a digitális hagyaték körében kivétel nélkül adatokkal találkozunk (amelyek korántsem redukálhatók csupán személyes adatokra). Ezen adatok számos esetben bírhatnak vagyoni értékkel, melynek alapján öröklésük kívánatos lenne, azonban pontosan a hatályos általános szabályok alkalmazhatatlanságának és a speciális szabályok hiányának következtében erre nem kerülhet sor.
A szellemi tulajdon mind a fizikális, mind pedig a tisztán digitális világban létező jogintézmény, egyes típusainak öröklése pedig világosan szabályozott. Ez azért rendkívül lényeges, mert digitális hagyaték kontextusban a szellemi tulajdon alapját kizárólagosan adatok, adatsorok képezik. Előadásom célja annak bemutatása volt, hogy a szellemi tulajdon mely típusainak örökléséről beszélhetünk a digitális hagyaték körében, pozitív válasz esetén pedig milyen ismérvek alapján állapítható meg az, hogy egy adott digitális adat, adatsor megfelel-e a szellemi tulajdon adott típusára vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A szellemi tulajdon tekintetében gyakran kérdésként merül fel, hogy az valóban tulajdonnak minősül-e, tulajdonként kezelendő-e. Előadásomban azonban ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam, melynek oka, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdése, melynek tárgya a tulajdonhoz való jog, nyíltan és világosan kimondja, hogy: "A szellemi tulajdon védelmet élvez." Másrészt pedig a szellemi tulajdon főbb típusainak (szerzői jog, szabadalom, védjegy,
- 56/57 -
formatervezési minta) mind nemzetközi[3], mind regionális[4] (pl.: Európai Unió), mind pedig nemzeti szinten sokszor évszázados, kiforrott szabályozása és jogalkalmazási gyakorlata[5] áll fenn. Ennek alapján mellőztem a szellemi tulajdon tulajdoni minősítése analizálásának kérdését.
Annál fontosabbnak tartottam azonban annak tisztázását, hogy mit is értünk "digitális hagyaték" alatt. Mint az a Kollokvium többi előadójától is megerősítést nyert, a digitális hagyatéknak nem létezik hivatalos, illetve általánosan elfogadott definíciója. Ennek megfelelően, és annak érdekében, hogy előadásom/tanulmányom fő témáját, a szellemi tulajdont minél gyakorlatiasabb módon tudjam bemutatni, digitális hagyatékot a kizárólag a digitális térben létező, az örökhagyóhoz tartozó vagyontárgyak összességeként tartom a legcélravezetőbbnek definiálni. Nem sorolom tehát a digitális hagyaték körébe azon digitális adatokat, melyek az örökhagyó tulajdonában álló adathordozón (pl. pendrive-on, vagy egy számítógép merevlemezén) találhatók, mert ez esetben maga az adathordozó, mint fizikális dolog öröklésére kerül sor. Problémás helyzet adódhat azonban akkor, ha harmadik személy adathordozóján kerültek rögzítésre olyan digitális adatok, melyek a szellemi tulajdon körébe tartoznak. Ebben az esetben ugyanis - ellenkező megállapodás hiányában - az adathordozó tulajdonosának tulajdonjoga nem terjed ki az azon található szellemi alkotásra, mely az adathordozótól függetlenül öröklődik, illetve kellene, hogy öröklődjön, ez azonban a gyakorlatban jogvitákhoz vezethet. A digitális hagyaték tekintetében ez azért is jelentős, mivel az ebbe a körbe tartozó adatok nem egy üres térben keringenek, hanem más, leginkább, de nem kizárólag jogi személyek tulajdonában álló szervereken kerülnek rögzítésre a világ minden táján. Nyilvánvalóan a szolgáltató és a tárhelyet igénybe vevő ügyfél szerződésükben rendelkeznek a szerveren tárolásra kerülő adatok hovatartozásáról, amennyiben pedig lehetséges, tulajdoni hovatartozásáról.
- 57/58 -
A digitális hagyaték fogalmának meghatározása szempontjából lényeges kiemelni, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatásának formája irreleváns, tehát a fogalom anyagi, nem pedig eljárásjogi jellegű. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a hagyatéki eljárás videokonferencia vagy más digitális technológia felhasználásával kerülne lefolytatásra, az önmagában nem eredményezne "digitális hagyatékot', mivel a hagyaték tárgya kell, hogy a fentiekben meghatározott digitális körbe essen.
Gyakorlati példákon keresztül érdemes megvizsgálni, hogy hol találhatjuk a digitális hagyaték körébe tartozó adatokat, melyek között nagy számban vannak jelen a szellemi tulajdon tárgyai is. A tisztán digitális adatok, fájlok keletkezése mindennapjaink része, hiszen a világ számos országában már az írás tanulása is tableten vagy számítógépen történik, a fényképeket ma már ritkán hívatjuk elő, inkább digitálisan kezeljük, és az is teljesen megszokott, hogy az így keletkezett fájlokat már nem magukra a fizikális adathordozóinkra, hanem például közvetlenül a felhőbe mentjük, és onnan továbbítjuk, amennyiben szükséges.
A digitális hagyatékhoz tartozó szellemi tulajdon tárgyait a legtöbbször az alábbi digitális felületeken, fiókokban találhatjuk. A közösségimédia-oldalakon, valamint a felhasználókhoz tartozó fiókokban (pl.: Facebook, X, azaz az egykori Twitter, Instagram stb.) hatalmas mennyiségben fordulnak elő ilyen digitális adatok, melyek a leggyakrabban vizuális, vagy audiovizuális tartalmat jelentenek, azonban nagy számban található köztük írásos anyag (pl. versek) is. A digitális hagyatékhoz tartozás, valamint a szellemi tulajdonjog fennállása szempontjából nem releváns, hogy az adott fiók nyitott, korlátozottan megtekinthető, vagy zárt-e.
E-mail fiókjainkban mind leveleink tartalma, mind pedig azok csatolmányai nagy számban tartalmaznak szellemi tulajdont, és ugyanez a helyzet a felhőbe (pl.: Dropbox, Microsoft OneDrive stb.) mentett adataink esetében is. Emellett napjainkban rendkívül elterjedtek a virtuális játékok és virtuális világok (Roblox, Minecraft, Second Life stb.), valamint az elmúlt években a média által is jelentősen felkapott metaverzum[6], melyekben szintén nagy számban található
- 58/59 -
- leginkább vizuális - digitális szellemi tulajdon. A blockchain hálózatokon legfőképpen kritptovalutákat találunk, melyek egyértelműen a digitális hagyaték körébe esnek, azonban tipikusan nem minősülnek védett szellemi alkotásoknak. Mellettük néhány éve azonban nagy számban találunk blockchainen NFT-ket (non-fungible token - nem helyettesíthető token)[7], melyek a legtöbb esetben vizuális alkotások, és melyek a digitális szellemi tulajdon körébe esnek, ezáltal így öröklődnek.
Lényeges a használt digitális fiókok használatára való jogosultság mikéntjének tisztázása. Minden esetben, amikor ilyen fiókot, tárhelyet használunk, egy adott szolgáltatóval kötünk szerződést. Ezek a szerződések egyes esetekben tisztán visszterhesek (pl. Dropbox), más esetekben pedig ingyenesek, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy az ingyenesség ilyenkor relatív, mivel az adott szolgáltató a legtöbbször az általunk generált adatokat használja ellenértékként. Bár az esetek többségében nem történik meg a szerződési feltételek részletes elolvasása és értelmezése, lényeges, hogy - ahogy az a fentiekben már említésre került - azok tartalmazhatnak olyan rendelkezéseket, melyek a digitális fiókokba feltöltött adatok, fájlok tulajdonjogáról (ideértve a szellemi tulajdont is), valamint használatáról rendelkeznek.
Emellett pedig el kell különítenünk a digitális szolgáltató szoftverein, weboldalain, valamint a digitális fiókokon fennálló jogokat a fiókokban található digitális tartalmakon fennálló jogoktól. A szoftvereken, weboldalakon fennálló tulajdonjog (ideértve a vonatkozó szellemi tulajdont is) szinte kivétel nélkül a digitális szolgáltatót illeti. Ugyanez a helyzet magukkal a digitális fiókokkal is, hiszen a szolgálatóval kötött megállapodásunkban nem tulajdonjogot, hanem csak használati jogot szerzünk az adott fiókon, így az a digitális hagyaték körén kívül esik. A digitális fiókok többségénél gyakorlati szempontból sem lenne értelme az öröklésnek, mivel például egy e-mail címen nem az örökösökkel szándékozunk kommunikálni; egy Facebook fiókban szintén az eredeti felhasználóval való interakció a lényeges; X vagy Instagram fiókok követése mögött pedig szintén az eredeti felhasználó iránti érdeklődés áll.
- 59/60 -
Témánk szempontjából tehát a digitális fiókokban tárolt, az ott fellelhető tartalom minősül relevánsnak, hiszen ebbe a körbe tartoznak, tartozhatnak olyan adatok, melyek a szellemi tulajdon tárgyaként a digitális hagyaték körébe eshetnek.
Tényként kezelendő, hogy a digitalizáció, a digitális szolgáltatások, így a digitális hagyaték sem ismer határokat. Digitális adataink, köztük digitális szellemi tulajdonunk az online térben, a világ minden táján szétszórt szervereken található, és a megfelelő technikai infrastruktúra, valamint hozzáférési adatok birtokában bárhonnan hozzáférhető. Ezzel szemben a szellemi tulajdon legfontosabb alapelve a territorialitás, azaz a területiség elve.[8] Eszerint a nemzetközi és regionális egyezmények viszonylag nagy száma ellenére a mai napig alapvetően nemzeti [bizonyos esetekben, például védjegyeknél, fennáll a regionális (EU) védelem lehetősége, erről bővebben lásd alább] szellemi tulajdonjogokról beszélünk. Ennek megfelelően tehát nem létezik világszintű védjegy, szabadalom, formatervezési minta vagy szerzői jogi védelem. Témánk szempontjából a magyar, illetve bizonyos esetekben (például szerzői jog) az uniós szabályozás és joggyakorlat fontos, így azok bemutatására kerül sor, méghozzá a szellemi tulajdon négy legfontosabb típusának elemzésével, melyek a következők: a védjegy, a formatervezési minta, a szabadalom, valamint a szerzői jog.
Az Európai Unió területén kétféle védjegyről beszélünk: egyrészt a nemzeti védjegyekről, melyek szabályai a védjegyekről szóló irányelv[9] szabályai szerint
- 60/61 -
jelentős mértékben harmonizálásra kerültek, másrészt pedig az európai uniós védjegyről, melyet külön jogszabály, az EU összes tagállamában egységesen és közvetlenül alkalmazandó EU védjegy rendelet[10] szabályoz. Mindkét szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy ugyanaz a megjelölés mind nemzeti, mind pedig uniós szintű védelmet élvezzen. Témánk szempontjából a két szabályozás között nem áll fenn számottevő különbség, így a két védjegytípus releváns aspektusainak ismertetésére az alábbiakban együtt kerül sor. A védjegy egyik alapvető funkciója, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól, vagy szolgáltatásaitól[11], így ahhoz, hogy a védjegyoltalom fennálljon, az adott megjelölésnek alkalmasnak kell lennie erre. Lényeges követelmény továbbá, hogy a megjelölés az adott védjegylajstromban oly módon lehessen ábrázolható, hogy a jogalkalmazó szervek és a nyilvánosság egyértelműen és pontosan meg tudják határozni az oltalom tárgyát[12], a magyar védjegytörvény[13] 9. § (1) bekezdése alapján a fentieknek megfelelően a védjegyoltalom azt illeti meg, aki a megjelölést az előírt eljárás útján lajstromoztatja. Magyarországon a védjegylajstromot a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala[14] vezeti. Európai uniós védjegy tekintetében a védelem az európai védjegylajstromba[15] történő bejegyzéssel keletkezik, melyet az Alicantéban található Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) vezet. Érdekességként megjegyzendő, hogy az Amerikai Egyesült Államokban létezik az ún. nem lajstromozott védjegy (unregistered trademark), amelynek szabályai, és az általa biztosított jogok[16] jelentősen eltérnek a fent ismertetettektől, így arra jelen tanulmány keretei között nem térek ki.
Amint az látható, hazánkban és az EU területén védjegyoltalom nem létezik lajstromozás nélkül. A lajstromozás minden esetben meghatározott eljárás alapján, a "fizikális világban" történik, még akkor is, ha a lajstromozási eljárás elektronikus, és mind a nemzeti, mind pedig az EUIPO-nál vezetett lajstromok online formában lekérdezhetők. A fizikális világba történő "átlépésnek" megfelelően a védjegy abban az esetben sem lehet az örökhagyó digitális hagyatékának része, ha az a lajstromozáson kívül minden egyéb jogszabályi feltételnek eleget tesz, és akkor sem, ha az adott megjelölés használatára csak és kizárólag a digitális szférában (például virtuális világban) kerül sor.
Lajstromozás hiányában természetesen előfordulhat, hogy az örökhagyó bármely digitális fiókjában olyan megjelölést tartalmazó fájl található, melynek
- 61/62 -
tekintetében az örökösök később termékeik, illetve szolgáltatásaik vonatkozásában kezdeményezhetik a nyilvántartásba vételt. Ebben az esetben azonban nem védjegy, hanem a szellemi tulajdon körén kívül eső digitális adat öröklésének kérdéséről, illetve, amennyiben az adott megjelölés eleget tud tenni a szerzői jogi védelem követelményeinek (ezeket lásd alább), a szerzői jog alá eső mű örökléséről beszélhetünk.
A védjegyhez képest a formatervezési minta, vagy másnéven design szabályozása némiképp bonyolultabb. A szellemi tulajdon ezen típusa esetén is létezik a nemzeti és közösségi formatervezési minta intézménye, azonban, míg az uniós jog az EU-védjegynek csupán egy fajtáját ismeri, a közösségi formatervezési minta két típusát különböztethetjük meg, melyek a lajstromozott közösségi formatervezési minta és a lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minta. Mivel az utóbbi típus esetében a digitális hagyaték szempontjából speciális helyzet áll fenn, először a nemzeti és a lajstromozott közösségi formatervezési minta ismertetésére kerül sor.
A nemzeti védjegyhez hasonlóan nemzeti formatervezési minta esetében is EU-szinten jelentősen harmonizált jogintézménnyel állunk szemben, a vonatkozó szabályokat a közösségi formatervezési mintáról szóló irányelv[17] tartalmazza, melyet Magyarországon a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény[18] implementált. A formatervezési mintaoltalom két fő feltétele, hogy a formatervezési minta új és egyéni jellegű legyen[19]. Újnak minősül egy formatervezési minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra a bejelentés időpontját megelőzően. Egy mintának pedig akkor van egyéni jellege, ha a bejelentés időpontja előtt nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz. Emellett jelen esetben is alapvető követelmény a vonatkozó minta bejelentése, illetve annak lajstromozása[20] a nemzeti nyilvántartásban. Az EU teljes területén, így Magyarországon is, minden esetben lajstromozott nemzeti formatervezési mintáról beszélünk, nemzeti szinten nem létezik lajstromozás nélküli formatervezési minta. Magyarországon a nemzeti formatervezési minták lajstromozását szintén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala végzi.
- 62/63 -
Lajstromozott közösségi formatervezési minta esetén - nevéből is adódóan -az európai uniós védjegyhez hasonlóan szintén követelmény a releváns európai lajstromba történő bejegyzés, melynek vezetésére hatáskörrel szintén a fent említett Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) rendelkezik. a lajstromozott (és a lajstromozás nélküli) közösségi formatervezési minták szabályait a közösségi formatervezési mintáról szóló rendelet[21] tartalmazza.
Mind a nemzeti, mind pedig a közösségi (lajstromozott és lajstromozás nélküli) formatervezési minták esetén mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei - különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei - eredményeznek. a termékek közé tartoznak - egyebek mellett - a csomagolás, a kikészítés, a grafikai jelzések és a nyomdai betűformák, valamint azok a részek is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak.[22]
A jelenleg hatályos irányelv és rendelet "bármely ipari vagy kézműipari árucikk"-ként definiálja a termékeket, mely alapvetően fizikális megjelenésre engedne következtetni. Ennek ellenére az EUIPO Iránymutatása a Lajstromozott Közösségi Formatervezési Minták Vizsgálatához 4.1.3. pontjában egyértelműen úgy fogalmaz, hogy "A képernyőmegjelenítések és ikonok, grafikus felhasználói felületek és a számítógépes program egyéb vizuális elemei alkalmasak a bejegyzésre" Jelen esetben pedig tisztán digitális "termékekről" beszélünk.
Mivel napjainkban egyre több esetben merül fel a tisztán digitális design-ok védelme iránti határozott igény, a formatervezési minták átfogó európai reformja keretében megállapodás született az uniós társjogalkotók között[23] arra vonatkozóan, hogy a "termék" fogalma kifejezetten terjedjen ki a nem fizikális termékekben, valamint a digitális formában materializálódó tárgyakra is.
Nemzeti és lajstromozott közösségi formatervezési minta esetében összességében a digitális hagyatékba tartozás szempontjából ugyanaz a következtetés vonható le, mint a védjegyek vonatkozásában. Tehát a lajstromozás itt is alapvető követelmény, amely szintén a "fizikális világban" zajlik, még akkor is, ha maga az eljárás digitalizált, és a releváns nyilvántartások online formában elérhetők. Ennek megfelelően a nemzeti és a lajstromozott közösségi formatervezési minta abban az esetben sem lehet az örökhagyó digitális hagyatékának része, ha a lajstromozáson kívül minden egyéb feltételnek eleget tesz, és ha az adott minta használatára csak és kizárólag digitális formában kerül sor (például egy szoftver
- 63/64 -
ikonjaként). Természetesen ebben az esetben sem zárható ki az, hogy például az örökhagyó valamely digitális fiókjában fellelhető, mintát ábrázoló, nem lajstromozott adat, adatsor tekintetében az örökösök később mintaoltalmi bejelentést nyújtsanak be, azonban ekkor sem magának a formatervezési mintának az örökléséről beszélünk. Hasonlóan a védjegyhez, a későbbiekben ismertetésre kerülő szerzői jogi szabályok alapján itt sem zárható ki, hogy az adott digitális fájl tartalma szerzői jogi védelmet élvezzen, és ezen az úton kerüljön sor az öröklésére.
Ezt követően szükséges megvizsgálni, hogy milyen szabályok vonatkoznak a lajstromozás nélküli közösségi formatervezési mintákra, és mennyiben jelent ez eltérést a fentiektől a digitális hagyaték vonatkozásában. Nevéből kiindulva ez a formatervezési minta bármilyen eljárás lefolytatása nélkül biztosít valamennyi EU-tagállamra kiterjedő, egységes oltalmat. A fentiekben tárgyalt két típussal megegyezően az új és egyéni jelleg ez esetben is az oltalom fennállásának követelménye.
Az oltalom kezdő időpontja azonban az EU-n belül történő első nyilvánosságra jutás ideje. Az oltalmi idő a lajstromozott közösségi formatervezési mintához képest (mely ötéves időtartam, és mely négy ízben meghosszabbítható), sokkal rövidebb, csupán három évig tarthat, és megújítására nincs lehetőség[24]. Tartalom tekintetében szintén jelentős a különbség, mivel a lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minta jogosultja csak akkor léphet fel a minta engedély nélküli hasznosításával szemben, ha a minta másolására, utánzására kerül sor[25]. Tehát csak a szándékos másolás ellen nyújt védelmet ezen mintatípus, szemben a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi mintával, melynek jogosultja felléphet a jóhiszemű, független és a mintaoltalmat nem szándékosan megsértőkkel szemben is.
A lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minta megoldást kínál arra az esetre, ha a jogosult nem tervez hosszú távra az adott mintával kapcsolatban, és/vagy nem kíván anyagi, illetve adminisztratív terheket magára vállalni. a fentiekben említettek alapján a digitális világban a nem lajstromozott közösségi formatervezési minták fennállása lehetséges, és a formatervezési minta európai uniós szabályainak reformját követően ez kifejezett jogszabályi rendelkezés formájában is megjelenik. Mivel az eddig akadályként említett lajstromozás itt nem kerül szóba, semmi nem zárja ki ezen minták digitális hagyatékhoz tartozását, és ekképpen történő öröklését.
A lajstromozás kötelezettségének hiánya egyben nehézségeket is jelent az öröklési szituációkban. Védjegynél, a lajstromozott formatervezési mintánál, valamint, ahogy azt a következő pontban is látni fogjuk, a szabadalmaknál a nyilvántartás egyben az adott szellemi alkotás fellelhetőségét is garantálja. Jelen esetben azonban fennáll annak a veszélye, hogy az örökösök nem szereznek tudomást
- 64/65 -
a lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minta létezéséről, vagy amennyiben igen, bizonyítási nehézségekbe ütköznek annak tekintetében, hogy a jogosult valóban az örökhagyó-e. Kérdéses továbbá, hogy lejárt-e az alkalmazandó védelmi idő. Úgy gondolom azonban, hogy a kizárólag digitális térben található lajstromozás nélküli közösségi formatervezési minták öröklésének kérdése nem fog tömegesen előfordulni a gyakorlatban. Ha pedig ilyen digitális adat öröklésének rendezése lenne szükséges, akkor lehetséges, hogy célravezetőbb lesz az örökösöknek a szerzői jog eszközeihez folyamodni nem utolsósorban azért, mert egyéb feltételek fennállása mellett a védelmi idő fennállásának bizonyítása, mely főszabály szerint a szerző halálától számított 70 évig tart, nem szükséges.
A magyar szabadalmi törvény szerint "szabadalmazható minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány a technika bármely területén"[26], a feltalálót vagy jogutódját a bejelentés napjától számított 20 éven keresztül megilleti a szabadalmi oltalom[27]. Hasonlóan a védjegyhez, a nemzeti és a lajstromozott közösségi formatervezési mintához, jelen esetben is feltétel a szabadalmi igény bejelentése. Magyarországon a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a szabadalmi bejelentésekről nyilvántartást, a közzétett szabadalmi bejelentésekről és a szabadalmakról lajstromot vezet.[28] A bejelentésre, bejegyzésre és a nyilvántartásra szintén a "fizikális világban" kerül sor, így a fentiekben meghatározott indokok alapján a szabadalom sem lehet része az örökhagyó digitális hagyatékának.
Természetesen jelen esetben is előfordulhat, hogy az örökösök az örökhagyó valamely digitális fiókjában a szabadalmi törvény 57. §-ának megfelelő komplett, még be nem nyújtott, szabadalmi bejelentést tartalmazó dokumentumot találnak, azonban ez nem minősül szabadalomnak, öröklésére szabadalomként nem, viszont a jogszabályi feltételeknek való megfelelés esetén szerzői jogi védelem alá eső alkotásként kerülhet sor.
Mivel a digitális hagyaték és a szellemi tulajdon vonatkozásában a szerzői jog minősül a legrelevánsabbnak, ezáltal az előadás/tanulmány legnagyobb részét is ennek tárgyalása tette/teszi ki, ezen témát külön cím alatt tárgyalom.
- 65/66 -
Nemzetközileg elfogadott alapvető szabály[29], hogy a szerzői jog az irodalmi, a tudományos és művészeti alkotásokat védi. A magyar szerzői jogról szóló törvény[30] 1. § (2) bekezdésében található nem taxatív, nyitott felsorolás többek között a témánk szempontjából legrelevánsabb alkotásokat, az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) műveket, valamint a fotóművészeti alkotásokat említi. Utóbbi tekintetében a megfogalmazás is sugallja, hogy nem csupán fotók, fényképek tárgyai a szerzői jogi védelemnek, hanem azokhoz képest a "fotóművészeti" kifejezés némi többletkritériumot sejtet. Mit jelent ez?
A szerzői jogi védelem feltétele, hogy az alkotás a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellegét tükrözze[31] ("egyszerű" fotóból ez alapján lesz fotóművészeti alkotás). Bár jelen esetben is territoriális védelemről beszélünk, az EU területén a szerzői jog tekintetében jelentős mértékű jogharmonizációra került sor az elmúlt három évtizedben, mely 13 irányelv és 2 rendelet formájában testesült meg. Az átültetett irányelvek értelmezése tekintetében az Európai Unió Bíróságának döntései nyújtanak iránymutatást, melyekben egyes kulcsfogalmak uniós szintű autonóm és egységes interpretációjára került sor (lásd alább).
Egyéni, eredeti jelleg hiányában tehát nem beszélhetünk szerzői jogi védelemről. Leegyszerűsítve az "egyéni" jelleg megállapításához szükséges, hogy az alkotó legalább minimális térrel rendelkezzen a különböző megoldások közti választásra, az "eredetiség" pedig gyakorlatilag azt takarja, hogy a mű több legyen egy, már létező mű másolatánál.
Az eredeti, egyedi jelleg mellett lényeges, hogy a szellemi alkotásnak valamilyen formában ki is kell fejeződnie, mivel pusztán az ötlet, az elgondolás maga nem élvez szerzői jogi védelmet.[32] A digitális formában történő megjelenés teljes mértékben és bizonyíthatóan eleget tesz a kifejezés követelményének, így a továbbiakban ezen feltétellel nem foglalkozom.
Megjegyzendő továbbá, hogy a szerzői jogi védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől[33]. Ennek megfelelően, amennyiben egy alkotás eleget tesz az egyéni-eredeti jelleg kritériumának, akkor is védelmet élvez, ha a pénzben kifejezett értéke csekély vagy nem létező, illetve akkor is, ha a szélesebb, vagy az akár adott műre specializálódott közönség többségének véleménye alapján az alkotás esztétikai, illetve minőségi szempontból negatív megítélés alá esik.
- 66/67 -
Az uniós szerzői jog egyik leglényegesebb harmonizációs irányelve, az Infosoc irányelv[34] a szerzőknek a műveik tekintetében kizárólagos jogait határozza meg részletesen, azonban nem adja meg magának a "műnek" a definícióját. Az eredetiség definícióját ugyanígy nem találjuk meg az uniós szerzői jog horizontális szabályai között, csupán vertikális irányelvek tartalmaznak arra vonatkozó utalásokat a számítógépes programok[35], fényképek[36], valamint adatbázisok[37] tekintetében.
Az eredetiség fogalmát általános jelleggel az Európai Unió Bírósága interpretálta Infopaq I. ítéletében (C-5/08 Infopaq International A/S v. Danske Dagblades Forening). Ebben az ügyben az Infopaq vállalat írottmédia-kiadványokból származó cikkek összefoglalásával kapcsolatos szolgáltatást nyújtott megrendelői részére, azok jelzett igényei alapján. Az adott cikkekről szóló összefoglalókat, kivonatokat az Infopaq e-mailben továbbította. Az ügyben ellenérdekelt fél, a Dán Lapkiadók Egyesülete (Danske Dagblades Forening) volt, mely az Infopaq-ot arról értesítette, hogy a jogosultak hozzájárulása nélkül végzett tevékenysége (kereskedelmi célú többszörözés) a szerzői jogi oltalom megsértésének minősül, melynek elkerüléséhez az Infopaq-nak a jogosultak engedélyét meg kellett volna szereznie. A többszörözés joga ugyanis az EU teljes területén a fent már említett Infosoc irányelv által harmonizáltan a szerzői jog jogosultjait illeti meg. Az Infopaq adatrögzítési és feldolgozási eljárása a jogosultak ezen jogát több elvégzett művelettel is megsértette. A folyamat végén a megfelelő keresőszó megadását követően olyan fájl generálódott, mely a kiadványt, annak vonatkozó szakaszát, valamint az oldalszámot tartalmazta, emellett a keresőszót megelőző és azt követő öt-öt szó rögzítésére is sor került.
Az Infopaq-ügy tárgya tehát a szerzői jog által védett művek többszörözési jogának megsértése volt, nem pedig az eredetiség fogalmának meghatározása. Utóbbi azonban szükséges volt annak eldöntéséhez, hogy az EUB választ tudjon adni a dán bíróság kérdéseire. Témánk szempontjából pedig az ügy jelentősége, hogy annak keretében az EUB megállapította, hogy mi minősül eredeti alkotásnak. Az eredetiség definícióját az EUB "a szerző saját szellemi alkotásaként"
- 67/68 -
fogalmazta meg. Kimondta, hogy "a 2001/29 irányelv 2. cikke a) pontja szerinti szerzői jog kizárólag olyan teljesítmény vonatkozásában alkalmazható, amely eredeti abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása."[38] Kiemelte továbbá, hogy "valamely műalkotás egyes részei akkor részesülnek a 2001/29 irányelv 2. cikke a) pontja szerinti szerzői jogi védelemben, ha tartalmaznak egyes olyan elemeket, amelyek e mű szerzője saját szellemi alkotásának kifejeződései."[39]
Általánosan elfogadott elvként a szavak önmagukban nem esnek szerzői jogi védelem alá[40], azok mondatokban összefüggő szókapcsolatokként, tehát valamely mű részeiként szerzői jogi védelemben részesülhetnek, amennyiben azok a mű szerzője saját szellemi alkotását fejezik ki. [41] A szerzőnek a szavak kiválasztásán, elrendezésén és kombinációján keresztül van lehetősége alkotó szelleme eredeti módon történő kifejezésére és olyan eredmény létrehozására, amely szellemi alkotásnak tekinthető.
Az Infopaq I.-ben meghatározott eredetiségi standard a következő, jelentősebb európai szerzői jogi ügyek esetén is következetesen alkalmazásra került[42]. a legnagyobb jelentősége pedig abban rejlik, hogy a tagállamok nem jogosultak egymástól eltérő standardek alkalmazására az eredetiség tekintetében.
Lényeges leszögezni, hogy az Infopaq I. döntésben szereplő 11 szó önmagában nem jelent kőbe vésett küszöböt. Ez azt jelenti, hogy ennél rövidebb mondatok, mondatrészletek is szerzői jogi védelem alá eshetnek, amennyiben azok megfelelnek a fent kifejtett eredetiség kritériumának. Emellett pedig a szerzői jogi törvény alapján a művek sajátos címei is szerzői jogi oltalom alá esnek.[43] Fontos, hogy ez esetben is csupán a sajátos címek élveznek szerzői jogi védelmet, azaz olyanok, melyek egyéni, eredeti jelleggel bírnak.
Mit jelentenek a fentiek a digitális hagyaték szempontjából? Az Infopaq I. ügy tárgya írásos művek többszörözése volt, így annak tartalmát akár közvetlenül is az örökhagyó által digitálisan hátrahagyott írott adatokra, adatsorokra vetíthetjük. Az eredetiség kritériumának teljesülését minden esetben egyéni mérlegeléssel szükséges megvizsgálni, és a gyakorlatban leginkább a közösségimédia-oldalakon, az örökhagyó által közzétett posztok, valamint e-mailek tartalma tekintetében lehet problémás.
Az első szempont, mely figyelembe veendő, az, hogy az örökhagyót az adott írásos adatsor tekintetében akkor illetheti meg a szerzői jogi védelem, ha annak
- 68/69 -
ő maga a szerzője. Ez azért lényeges, mert a közösségimédia-oldalak egy kattintással teszik lehetővé mások posztjainak megosztását, mely kizárja az örökhagyó szerzői minőségét. Emellett az örökhagyó e-mail fiókjában található beérkező levelek tartalma esetén sem az örökhagyó szerzői joga merül fel kérdésként. Ezen kívül számos olyan adatsor található az örökhagyó digitális fiókjaiban, mely nem éri el az eredetiség küszöbét. Az alábbiakban néhány tipikus példát mutatok be.
E-mail fiókokban a "Köszönöm. Holnap találkozunk" vagy a "Tegnap nagyon sikeres napot zártunk, a találkozó résztvevői elégedettek voltak az eredményekkel" rövid mondatok egyszerű és tárgyilagos tényközlést tartalmaznak, és az egyediség, eredetiség kritériumának nem tesznek eleget. Utóbbi mondatot pedig éppen 12 szó alkotja, így látható, hogy az Infopaq I. ügyben tárgyalt 11 szóhosszúság túllépése sem garantálja a szerzői jogi védelmet. Emellett további példaként említhetők a közösségimédia-oldalakon található rövid közlések, melyek például a következők: "Hazaértünk", "Boldog születésnapot", "Az olasz válogatott nyerte a foci vb-t.", stb. Ezen esetekben sem állapítható meg, hogy az adott adatsorok a szerző saját szellemi alkotásai lennének, így a szerzői jogi védelem ezen adatsorokat sem illeti meg. Kérdés lehet azonban ezek öröklésének mikéntje, melynek tekintetében elmondható, hogy amennyiben az alkalmazandó jog nem ismeri el önmagában az adatokon fennálló tulajdonjogot, akkor ezen rövid mondatok, szókapcsolatok is a hagyaték körén kívül esnek.
A digitális hagyaték körén belül nagy számban találhatók fényképek, melyek adott esetben fotóművészeti alkotásoknak tekinthetők, ezáltal pedig megilletheti azokat a szerzői jogi védelem. Az okostelefonokba kivétel nélkül beépített, folyamatosan jobb és jobb minőségű fényképek készítését lehetővé tévő kameráknak és a minimális anyagi ráfordítással igénybe vehető és bővíthető digitális tárhelyeknek köszönhetően, manapság bárki korábban elképzelhetetlen mennyiségű fénykép (és videofelvétel) készítésére képes. Kérdésként merül fel, hogy ezek mindegyike korlátlanul szerzői jogi védelem alá eshet-e, vagy - hasonlóan az írásos adatsorokhoz - az eredetiség tesztjének kell alávetnünk azokat.
Az Infopaq I. ügyet követően csak két évet (2011-ig) kellett várnunk arra, hogy az Európai Unió Bírósága ebben a tekintetben is irányadó döntést hozzon, melyre a Painer (C-145/10. sz. ügy - Eva-Maria Painer kontra Standard VerlagsGmbH és társai) ügyben került sor. Az ügy hátterében egy tragikus történet, a 10 éves Natascha Kampusch elrablása állt. Natascha szerencsés szabadulását követően, mivel nem álltak rendelkezésükre róla aktuális fényképek, hat neves német és osztrák újság (köztük például a Der Spiegel vagy a derStandard.at) felhasználta
- 69/70 -
a kislány eltűnését megelőzően a Painer asszony által készített portréfotókat, aki képei engedély nélküli közzétételét kifogásolta.
Az ügy egyik központi kérdése az volt, hogy a szerzői jog hatálya szűkebbnek minősül-e portréfotók esetében, mint egyéb műveknél. Az újságok természetesen a szűkebb védelem mellett érveltek, melynek alátámasztásaként felhozták, hogy a portréfotók csupán korlátozott mértékű művészi szabadságnak engednek teret. Az EUB döntésében az Infopaq I.-ben megfogalmazott megállapításaira, azon belül is az eredetiség értelmezésére (a szerző saját szellemi alkotása) hivatkozott[44]. Kifejtette, hogy a portréfotósok megfelelhetnek ennek a kritériumnak, amennyiben kreatív döntéseket hoznak a fénykép beállítása, elkészítése és előhívása során, mely által a portréfotó készítője, szerzője "személyes színezetet" tud adni a létrehozott műnek. Ez a személyes színezet megvalósulhat többek közt színrevitel, a fényképalany testhelyzetének, a megvilágításnak, a képre kerülő tárgyaknak, valamint a kép elkészítési szögének és környezetének meghatározásával.[45]
Az EUB arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen uniós jogszabály sem támasztja alá azt a nézetet, hogy a szerzői jogi védelem mértéke attól függ, hogy a különböző típusú művek létrehozása során a művészi alkotásnak esetlegesen milyen különböző lehetőségei vannak.[46] Az EUB döntése alapján egy portréfotó akkor részesülhet szerzői jogi védelemben, ha a szerző olyan szellemi alkotása, amely tükrözi az ő személyiségét, és amely a szerzőnek a fénykép létrehozása során hozott szabad és kreatív döntéseiben jut kifejeződésre. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, az adott fénykép nem részesül csekélyebb mértékű védelemben, mint bármely más mű.
Mit jelent ez a digitális hagyatékba tartozó digitális fényképekre vonatkoztatva? Bár a Painer-ügy tárgyai portréfotók voltak, az abban megfogalmazott legfőbb alapelv, hogy a fényképek szerzői jogi védelmére ugyanazon kritérium alkalmazandó, mint más művekre, azaz azoknak eredetinek kell lenniük, mely jelen esetben is azt jelenti, hogy azok a szerző saját szellemi alkotásai. Kollokviumi előadásomban két személyes példát hoztam saját Facebook oldalamról annak elhatárolására, hogy egy közösségimédia-oldalon közzétett fénykép szerzői jogi védelem alá esőnek minősül-e vagy sem. Mindkét fénykép elkészítésére okostelefon segítségével került sor, melynek azért van jelentősége, mert maga a felhasznált eszköz nem minősülhet döntő jelentőségűnek a szerzői jogi oltalom szempontjából. Az első kép egy vidéki naplementét ábrázolt, melyen a házak, a villanyoszlopok és vezetékek kontúrja gondos beállítást követően, kontrasztosan látszódik az élénk és sokszínű égbolthoz képest. A kép egyértelmű személyes
- 70/71 -
színezetet tartalmaz, ezáltal saját szellemi alkotásomnak minősül, és szerzői jogi védelmet élvez. Ezzel szemben a második kép egy tányéron található süteményeket ábrázol, rendkívül tompa és homályos, azt a látszatot kelti, mintha a pillanat hevében egy "gyors kattintással" készült volna el. Bár a sütemények elrendezése kreativitást tükröz, az nem az én, hanem az azokat felszolgáló pincér döntésén alapult, tőlem teljesen függetlenül. Ennek megfelelően a kép nélkülöz mindenféle kreativitást és személyes színezetet, ezáltal pedig a szerzői jogi védelmet is.
Számos esetben fellelhető olyan digitális adatsor az örökhagyó valamely digitális fiókjában, mely, bár tökéletesen megfelelne a szerzői jogi védelem kritériumainak, mégsem öröklődhet az örökhagyó digitális hagyatéka részeként, mivel annak más a szerzője (pl. közösségimédia-oldalakon megosztott írások, fényképek, videók; beérkezett e-mailek tartalma és/vagy csatolmányai stb.).
A nehezebb kérdés a szerzőség tekintetében viszont az, hogy nem minden állam szerzői jogi törvénye mondja ki kifejezetten, hogy a szerző fogalma alatt humán szerzőt értünk. A magyar szabályozás azonban kizárólag természetes személyeket ismer el szerzőként, akkor is, ha ezt kifejezetten nem mondja ki a jogszabály. [A szerzői jogi törvény 4. § (1) bekezdésének értelmében a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző).]
Ezt támasztja alá többek közt a szerzői jogi jogszabályaink átfogó felülvizsgálatáról szóló 1100/1997. (IX. 30.) kormányhatározat, melynek 3. b) pontja alapján "nem indokolt változtatni azon az alapelven, hogy a szerző csak természetes személy lehet". Ez a pont kapcsolódik a szerzői jogi törvény azóta is változatlan 4. § (1) bekezdéséhez. Alapvetően pedig az európai uniós szerzői jogi gondolkodás mögött is kizárólag természetes személyt fedezhetünk fel a szerző fogalma mögött. Ennek példái a fent említett Infopaq I. és Painer-ügyek is, melyekben többek közt a "szerző saját szellemi alkotása" elvének, vagy a "személyes színezet" kimondásával az EUB humán szerzőre utal. Ezen kívül pedig az EU tagállamaiban a szerzőt megillető személyhez fűződő jogok létezése is kizárja, hogy nem természetes személyek szerzői minősége elismerésre kerüljön.
A 21. század technológiával átszőtt világában ennek ellenére nagy jelentőséggel bír a humán szerzőség kérdésköre. Hogy miért, annak szemléltetésére két alkotást mutattam be előadásomban.
Az első, az ún. majomszelfik ügye[47] az Amerikai Egyesült Államokból származik, azonban az EU területén is irányadók lehetnek annak következtetései. 2008-ban Indonéziában David Slater természetfotós fényképezőgépével
- 71/72 -
egy üstökös makákó több szelfit készített. A fényképek közzétételre kerültek egy újságban, majd azokat Slater engedélye nélkül felhasználta többek közt a Wikimedia Commons. Slater a képek szerzői jogát magának követelte, többek közt olyan érvekkel, miszerint a fényképezőgép az ő tulajdonát képezte, és a szelfihez vezető helyzetet is maga idézte elő. Emellett korábban több médiumban is megemlítette, hogy a kamera gombjának megnyomására a majom által került sor.[48] A Wikimedia Commons nem ismerte el, hogy a képek szerzői jogi védelem alatt állnak, mivel azok nem ember által készítettek, ezáltal pedig szabadon felhasználható közkincsnek (public domain) minősülnek. 2014-ben az USA Szerzői Jogi Hivatala kijelentette, hogy a nem ember által létrehozott művek nem állnak szerzői jogi védelem alatt.
Érdekes adalék, hogy a PETA állatvédő szerv megpróbálta elérni, hogy ebben az esetben a majom minősüljön szerzőnek, és illesse meg a szerzői jogi védelem, a képek felhasználásából származó jövedelem kezelésére pedig a szervezet legyen jogosult.[49] A PETA keresete szintén a fenti indokokkal került elutasításra.[50]
Az USA Szerzői Jogi Hivatalának véleménye bekerült a Compendium of U.S. Copyright Office Practices című kiadvány harmadik kiadásába, amely szerint az Egyesült Államok joga szerint csak az ember által létrehozott művek esnek szerzői jogi védelem alá, ami kizárja az állatok vagy gépek által, emberi beavatkozás nélkül létrehozott fényképeket és műalkotások. Ennek okaként megfogalmazta, hogy a szerzői jog a szerző eredeti szellemi alkotásaira korlátozódik.[51]
Hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló ügyben az Európai Unióban milyen döntés születne, az részben kérdéses. Az a fentiekben említettek alapján bizonyos, hogy maga az állat nem minősülhetne szerzőnek, és az általa készített fénykép nem kerülhetne szerzői jogi védelem alá. Másrészt azonban kérdéses, hogy szerzőnek minősülhetne-e az a természetes személy, aki a szintén a fentiekben említett Painer-döntés részletei szerint például a világítás, a beállítás vagy az elrendezés meghatározásával és egyéb aktív közreműködésével hozzájárul a kép elkészüléséhez. Digitális hagyatékba tartozó hasonló alkotások esetén, amennyiben magából az alkotásból nem derül ki, hogy állat által készített, Slater médianyilatkozataihoz hasonlóan, az örökhagyó életében tett kijelentései lehetnek relevánsak. Ennek hiányában azonban teljes mértékben elképzelhető, hogy az eredetiség kritériumának történő megfelelés esetén az adott alkotás szerzői jogi védelme nem kerül vitatásra.
- 72/73 -
A másik ügy, mely említésre került előadásomban a téma kapcsán, az ún. Következő Rembrandt (The Next Rembrandt)[52]. a Következő Rembrandt egy 3D nyomtatással készült festmény, mely Rembrandt Harmenszoon van Rijn műveinek elemzését követően, arcfelismerő mesterséges intelligencia segítségével, az ING Bank megbízásából készült el 2016-ban, több, mint 300 évvel a holland művész halálát követően. A létrehozott mű Rembrandt 346 festményének felhasználásával és elemzésével valósult meg. Az arcképek osztályozását követően került meghatározásra, hogy milyen személyt ábrázoljon a kép, majd kidolgozásra került egy szoftver, mely segített megérteni a festő művészetének releváns részeit, mint például az arcképeinek geometriáját, az arcok részeinek ábrázolását, stb. a szoftver az összegyűjtött és kielemzett adatok alapján "megtanulta', hogyan készítsen arcképet Rembrandt stílusában. Az egyes részeket, melyeket a szoftver generált, végül - szintén Rembrandt stílusát szem előtt tartva - emberi arccá és törzzsé alakították át a szakemberek. Végül a 2 dimenzióban elkészült képet 3D nyomtatott művé transzformálták, szintén algoritmus felhasználásával.
Bár a Következő Rembrandt ezidáig nem generált szerzői jogi jogvitát, melyről bíróságnak kellett döntenie, a 21. század technológiai világában rendkívül nagy jelentőséggel bír. A mesterséges intelligencia különböző fajtái elterjedésének, és az átlagemberek számára is fokozatosan könnyebb és könnyebb elérhetőségének következtében ugyanis globálisan felmerül a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia által, illetve annak segítségével készített alkotások - legyenek azok írásos, képzőművészeti vagy audiovizuális művek - szerzői jogi védelem alá eshetek-e, és amennyiben igen, ki minősül szerzőnek.
A szoftverek és a gépi technológia felhasználása természetesen már évtizedek óta jelen lévő jelenség az alkotások elkészítésének területén, mindeddig azonban a létrejött alkotások a programozó kreativitását tükrözték, a gép kizárólag egy eszköz volt a kivitelezéshez. Napjainkban viszont a technológia szintet lépett, és egyszerű eszközből kvázi "alkotóvá" vált. A részletes elemzést (mely jelentősen túllépné a tanulmány témájának kereteit) mellőzve elegendő csak azon algoritmusokra gondolnunk, melyek hatalmas adatmennyiség felhasználásával "tanulnak', és képesek gyakran a humán fejlesztők által sem várt eredmények önálló létrehozatalára. Mindenki számára ismert az amerikai Open AI vállalat legfőbb terméke, a ChatGPT[53], azonban az csupán az ún. generatív mesterséges intelligencia egyik válfaja.
A tradicionálisan humán szerző centrikus szerzői jog világában a mesterséges intelligencia megoldandó kérdéseket vet fel világszerte. Az elmúlt években és hónapokban főként az Egyesült Államokban és Kínában egyre gyakoribbá
- 73/74 -
váltak a mesterséges intelligencia által kreált alkotások szerzői jogi védelmével kapcsolatos jogesetek. Előbbi ország bíróságai kategorikusan zárkóznak el attól, hogy szerzői jogi védelmet biztosítsanak a mesterséges intelligencia által készített alkotásoknak.[54] Ezzel szemben a kínai bíróságok egyre inkább hajlanak arra, hogy - adott feltételek, pl. eredetiség, megfelelő mértékű humán input - fennállása esetén az algoritmus által kreált alkotásoknak szerzői jogi védelmet biztosítsanak.[55] Az EU területén a mesterséges intelligencia által készített alkotások tekintetében ugyanúgy hivatkozhatunk az Infopaq I., valamint a Painer-döntésekre, mint az állat által kreált alkotások esetében. Így megállapítható, hogy az eredetiség kritériuma a szerző saját szellemi alkotásának tükröződését, ezáltal pedig a szerző személyiségének kifejezését követeli meg. Önálló személyiség hiányában azonban a gépek, algoritmusok által meghatározott mértékű, emberi közreműködés nélkül készített alkotások bizonyára az EU területén sem eshetnek szerzői jogi védelem alá. Az, hogy milyen mértékű emberi közreműködés, humán input lehet szükséges a szerzői jogi védelem fennállásához, minden esetben külön-külön vizsgálandó. Amennyiben tehát az emberi közreműködés mértéke nem megfelelő mértékű, az adott digitális alkotás tekintetében az örökhagyó nem minősül szerzőnek, így ezen a jogcímen a digitális hagyatéka részeként sem kerülhet sor annak öröklésére.
A szerzői jogi védelem időtartama az Európai Unió területén a védelmi idő irányelv[56] keretében harmonizálásra került. Ennek megfelelően általános szabály, hogy a védelem a szerzőt életében, örököseit pedig a szerző halálát követő év januárjának első napjától 70 évig illeti meg.[57]
A digitális hagyaték szempontjából, továbbá a védelmi idő irányelv 4. cikkében (Magyarországon ezt a cikket a szerzői jogi törvény 32. §-a ültette át, az érintett művekre "hátrahagyott művekként" hivatkozunk) szabályozott, a korábban még nyilvánosságra nem hozott művekre vonatkozó rendelkezések bírnak jelentőséggel, egészen pontosan bírnak majd jelentőséggel a jövőben. Eszerint "aki a szerzői jogi védelem lejárta után egy nyilvánosságra nem hozott művet először hoz jogszerűen nyilvánosságra, illetve a nyilvánossághoz jogszerűen először közvetít, a szerzőt megillető vagyoni jogokhoz igazodó terjedelmű védelemben részesül. Ezen jogok
- 74/75 -
védelmi ideje attól az időponttól számított huszonöt év, amikor a művet először jogszerűen nyilvánosságra hozták vagy jogszerűen a nyilvánossághoz közvetítették".
A 4. cikk tehát a fenti főszabályhoz képest egy rövidebb, huszonöt éves védelmi időt határoz meg, amennyiben az abban foglalt kumulatív feltételek teljesülnek. a digitális hagyaték szempontjából ezen szabály azért csupán a jövőben fog relevanciával bírni, mivel annak első feltétele, hogy az adott mű első nyilvánosságra hozatalára a szerzői jogi védelem lejártát követően kerüljön sor. Ahhoz, hogy ez a szabály napjainkban alkalmazandó legyen, az adott alkotás szerzője halálának legkésőbb az 1950-es években kellett volna bekövetkeznie, tehát egy olyan korban, melyben a technológia még nem tette lehetővé a tanulmány elején meghatározott digitális hagyaték meglétét.
Az informatika előretörésével párhuzamosan azonban napjainkban minden bizonnyal számos olyan digitális fiók (pl. e-mail vagy cloud-fiók) tartalmaz a szerzői jogi védelem feltételeinek eleget tevő alkotásokat, melyek nyilvánosságra hozatalára sosem került sor, ezek között pedig számos esetben lehetnek művészi vagy tudományos értékkel bíró alkotások is. Esetükben a főszabály szerinti 70 éves védelmi idő lejártát követő első nyilvánosságra hozatal fogja elindítani a huszonöt éves plusz védelmi időt. Feltéve természetesen, hogy az első nyilvánosságra hozatal jogszerűen fog megtörténni, mellyel kapcsolatosan minden bizonnyal fel fog merülni, hogy mi minősül jogszerű nyilvánosságra hozatalnak. Ide tartozhat-e adott esetben az, ha a digitális fiók szolgáltatója/annak jogutódja egy "nyugvó fiók' tartalmához hozzáfér, és az abban található anyagokat nyilvánosságra hozza? A kérdés a távoli jövőre vonatkozik, így annak megválaszolása jelen állás szerint nem lehetséges, tekintettel többek között arra is, hogy a jogszerűség tekintetében valószínűleg számos olyan jogszabályi rendelkezést lesz szükséges figyelembe venni, mely kívül esik a szerzői jog körén (pl. adatvédelmi szabályok a digitális fiókokhoz való hozzáférés vonatkozásában).
A szerzői jog a mű szerzőjének vagyoni és személyhez fűződő jogokat biztosít. a vagyoni jogokból kifolyólag főszabály szerint a mű kizárólag a szerző engedélyével kerülhet felhasználásra. Szintén főszabály szerint a felhasználásért a szerzőt jogdíj illeti meg. A legfőbb felhasználási módok tekintetében uniós szinten harmonizációra került sor. A szerzői jogi törvény a következőket nevesíti: többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, átdolgozás és kiállítás.[58]
- 75/76 -
Ezen felsorolás azonban csak példálózó[59], egyéb, nem nevesített felhasználás esetén is szükséges a szerző engedélyét kérni.
A szerző személyhez fűződő jogainak tekintetében nem létezik uniós jogharmonizáció, így ezen jogok biztosítása és tartalmának meghatározása minden esetben a nemzeti jogalkotó döntésén múlik. Magyarországon a szerzőket a következő személyhez fűződő jogok illetik: a mű nyilvánosságra hozatalának joga, a szerző névfeltüntetési joga, a mű egységének védelme.[60]
Magyarországon a szerzői jogi törvény 9. § (4) bekezdése szerint csupán a vagyoni jogok öröklésére kerülhet sor, a személyhez fűződő jogok ugyanezen paragrafus (2) bekezdése alapján nem öröklődnek. Vagyoni jogok öröklése esetén tehát a felhasználás engedélyezésére és az azért fizetett jogdíjakra az örökös jogosult.
A fenti szabályok teljes mértékben technológiasemlegesek, tehát a digitális hagyaték körébe eső szerzői jogi védelem alá eső alkotások tekintetében ugyanúgy alkalmazandók, mint azon kívül.
A fentiekben láthattuk a digitális hagyaték fogalmának egyik lehetséges definícióját, valamint annak meghatározását, hogy a szellemi tulajdon mely típusainak esetében nem beszélhetünk az örökhagyó digitális hagyatékába tartozásról, mely minden esetben arra volt visszavezethető, hogy az adott szellemi tulajdon keletkezése a digitális világon kívüli lajstromozáshoz kötött. Ez kiemeli azokat a tisztán digitális világból, amely a digitális hagyatékhoz tartozás előfeltétele. A szerzői jogi védelem alá eső digitális adatsorok, alkotások tekintetében azonban ezen akadály, vagyis a lajstromozás nem létezik a védelem előfeltételeként, ezáltal az egyéni, eredeti jelleg feltételének eleget tevő digitális alkotások az örökhagyó digitális hagyatékának körébe eshetnek, ezáltal pedig öröklésükre sor kerülhet. Ez nagy könnyebbség abból a szempontból, hogy jelenleg a nemzeti tulajdonjogi rendszerek (köztük a magyar) többsége nem ismeri az adaton fennálló tulajdonjog intézményét. A szerzői jogi védelem hiánya azt eredményezné, hogy adott esetben az örökhagyó tisztán digitális adatsorainak, digitális vagyontárgyainak nagy része, vagy akár egésze is a hagyaték körén kívül esne. A digitális szférában ezen adatsorok legfőképp írásos, valamint fotóművészeti alkotások, melyek egy része komoly művészi, illetve
- 76/77 -
tudományos értékkel is bírhat, ezáltal a szerzői jog jelentős szolgálatot tesz ezen alkotások sorsának megfelelő rendezésében.
Előadásomban három problémát jelöltem meg a digitális hagyatékba tartozó szellemi tulajdon öröklése tekintetében, melyeket továbbra is a legfontosabbnak tartok kiemelni, annak ellenére is, hogy azok nem a szellemi tulajdon témakörébe tartoznak, mégis lényegesek az örökösök jogainak érvényesítése, valamint az örökhagyó és a harmadik személyek jogainak védelme szempontjából. a problémák megoldásának feltérképezését nyitva hagyom, mivel olyan komplex kérdésekről van szó, melyek megoldási lehetőségeinek részletes körbejárása meghaladná ezen tanulmány kereteit.
Az első problémát az jelenti, hogy az elhunyt digitális fiókjait szinte minden esetben titkos kód védi. A kód már az adott platformra történő regisztrálás során is alapkövetelmény, sőt, sok esetben a felhasznált karakterek száma, mérete, fajtája stb. tekintetében is feltételeket támaszt a szolgáltató. Az örökhagyó halálát követően a kód ismeretének hiánya ugyanolyan problémás lehet, mint annak az örökösök körén kívül eső személyek kezébe kerülése. Előbbi esetben a hozzáférést - megfelelő igazolások birtokában - lehetővé teheti a digitális platformszolgáltató (az egyik kapcsolódó problémát lásd alább). Azonban a biztonsági kód illetéktelen személyek kezébe kerülése esetén - mely történhet például a kód már meglévő ismeretével vagy azáltal, hogy az az adott internetes böngészőben elmentésre került) -, mivel a szolgáltatónak általában nem jut rövid időn belül tudomására a felhasználó halála, az adott fiókban tárolt digitális fájloktól akár végleg is eleshetnek az örökösök. Megoldást jelenthet a biztonsági kódok megfelelő védelme, valamint az is, ha az örökhagyó végrendeletben (a biztonsági kód elkülönített letétbe helyezésével) rendelkezik arról, hogy ki örökölje az adott fiókban található digitális tartalmat. Ezekre azonban a leggyakrabban nem terjed ki a felhasználók figyelme.
A második probléma magukra a digitális fiókok szolgáltatóira vonatkozik. a fentiekben említetteknek megfelelően a digitalizáció nem ismer határokat, így bármelyikünk igénybe vehet a világ bármely részéről származó vállalkozástól szolgáltatásokat. Adott esetben pedig a szolgáltatóra, illetve a vele kötött szerződésre alkalmazandó jog jelentősen korlátozhatja az örökösök hozzáférését a fiókokban tárolt digitális adatokhoz, akár szabályszerűen lefolytatott hagyatéki eljárást követően, valamit kiállított hagyatékátadó végzés birtokában is. Ez esetben megoldást jelenthet az, hogy a felhasználó már életében körültekintően jár el a szolgáltató kiválasztásakor.
- 77/78 -
A harmadik probléma a személyes adatok védelmével kapcsolatos. Gyakorlati példaként említhető az örökhagyó által használt e-mail fiók, mely minden bizonnyal hatalmas mennyiségben tartalmaz olyan adatokat, melyek jogi szabályozás hiányában nem minősültek az örökhagyó tulajdonának, emellett szellemi alkotásokat, melyeket a szerzői jog véd. Ezeken belül pedig minden bizonnyal nagy számban találunk személyes adatokat, melyek nem csupán az örökhagyóra, valamint annak levelezőpartnereire, hanem adott esetben harmadik személyekre is vonatkoznak. Az elhunyt személyek személyes adataira a GDPR hatálya nem terjed ki, azok védelme minden esetben a nemzeti jogalkotók döntésének függvénye,[61] amely jelentős fragmentáltságot eredményez az EU területén. A levelezőpartnerek, valamint harmadik személyek személyes adatai azonban nagy eséllyel esnek a GDPR hatálya alá, és az örökösök általi hozzáférésük problémát jelenthet. Mivel egy e-mail fiók hatalmas mennyiségű heterogén adathalmazt tartalmaz, annak humán ellenőrzése, és a személyes adatok kiszűrése jelentős akadályokba ütközik. A helyzetre jogi megoldást kínálhat olyan szabályozás bevezetése, mely a hagyatéki ügyben eljáró közjegyzőt, illetve más eljáró hatóságokat mentesít a felelősség alól a személyes adatok védelmének ilyen esetekben történő megsértésekor. Technológiai szempontú megoldásként merülhet fel emellett a jövőben olyan típusú mesterséges intelligencia rendszer megalkotása, mely képes lehet arra, hogy ilyen nagy mennyiségű adathalmazból kiszűrje a személyes adatokat, ez azonban sokszempontú és összetett fejlesztést igényel.
Végezetül lényeges megemlíteni, hogy az Európai Jogi Intézet (ELI) projektcsapata - melynek jelen tanulmány szerzője is a tagja - 2023 szeptemberétől dolgozik olyan modellszabályok és alapelvek kidolgozásán (Modellszabályok a digitális vagyontárgyak, adatok és egyéb digitális maradványok örökléséről - Model Rules on Succession of Digital Assets, Data and other Digital Remains[62]), melyek mind az európai és nemzeti jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára iránymutatást és segítséget fognak nyújtani a digitális hagyaték komplex témájának jövőbeni szabályozásához, valamint a felmerülő kérdések megoldásához. A projekt záró időpontja 2025 szeptembere. ■
JEGYZETEK
[1] Jelen tanulmány a 2023. november 17-18-án, Budapesten megrendezett 34. Közép-európai Közjegyzői Kollokvium II. szekcióülésén (Digitális adatok és hagyatéki vagyon) elhangzott előadásom kibővített leirata.
[2] 2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 5:14. §
[3] Szerzői jog esetén az 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény az irodalmi és művészeti művek védelméről (a továbbiakban: Berni Egyezmény); szabadalmak, védjegyek (és formatervezési minta) esetén az ipari tulajdon oltalmára az 1883. évi március hó 20-án létesült Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: Párizsi Egyezmény).
[4] A vonatkozó európai uniós rendeleteket és irányelveket lásd a szellemi tulajdon típusainak alább található ismertetésénél.
[5] Az Európai Unió Bíróságának legrelevánsabb döntései szintén alább kerülnek ismertetésre.
[6] A metaverzumnak szintén nem létezik pontosan definiált meghatározása. Azt leginkább olyan háromdimenziós virtuális hálózatként, adott esetben pedig a fizikális világ egyfajta virtuális megtestesüléseként jellemezhetjük, melyben avatarok felhasználásával, akár teljesen anonim módon emberek léphetnek kapcsolatba egymással, játékokat hozhatnak létre, dolgozhatnak, virtuális ingatlanokat építhetnek, melyeken virtuális tevékenységet folytatnak stb. Bár a metaverzumot legtöbbször egyes számban említjük, az a blockchainhez hasonlóan nem kizárólag egy hálózatot jelent, hanem különböző, egymástól elkülönülő (és nem minden esetben összekapcsolható) hálózatokat, melyek közül az egyik legismertebb a Mark Zuckerberg Meta vállalata által létrehozott metaverzum.
[7] Az NFT-k kibocsájtására az ethereum blockchainen kerül sor. Az NFT-k abban különböznek a kriptovalutáktól, hogy azok darabszáma minden esetben végleges, és mindegyik NFT egyedi. A blockhain használata garantálja az adott NFT eredetiségét, hamisítatlanságát. Természetesen digitális alkotásokként az NFT-k is korlátlan mértékben másolhatók, azonban hasonlóan a fizikális világ alkotásaihoz, esetünkben is az eredetiség a lényeg, melyet a blockhainen található tanúsítvány igazol. Ha belegondolunk, Mona Lisa is számos ajándéktárgyon, pólón, egyéb hordozón tűnik fel, mégis csupán egyetlen eredeti festmény létezik a Louvre-ban, és pont ez adja annak a pénzben kifejezett értékét. Ugyanez a helyzet az NFT-kkel is.
[8] Berni Egyezmény 5. cikk (2) bekezdés: "E jogok élvezete és gyakorlása nincs kötve semmiféle alakszerűséghez és független attól, hogy a mű a származásának országában védelem alatt áll-e. Ennélfogva - az ezen Egyezményben foglalt kikötéseken kívül - a védelem terjedelme, valamint a szerző jogainak védelmére biztosított eszközök igénybevétele tekintetében kizárólag annak az országnak a törvényei irányadók, ahol a védelmet igénylik."
Párizsi Egyezmény 4bis. cikk (1) bekezdés: "Az unió hatálya alá tartozó részéről az unió egyes országaiban igényelt szabadalom független az ugyanarra a találmányra más, az unióhoz tartozó vagy nem tartozó országban szerzett szabadalmaktól."; 6. cikk: "(1) a gyári és kereskedelmi védjegyek bejelentésének és lajstromozásának feltételeit mindegyik uniós ország hazai joga határozza meg. (2) Mindazonáltal azt a védjegybejelentést, amelyet az unió bármely országának joghatósága alá tartozó személy az unió valamelyik országában megtett, nem lehet elutasítani, illetve hatálytalanítani abból az okból, hogy a védjegyet a származási országban nem jelentették be, nem lajstromozták vagy nem újították meg. (3) az unió valamelyik országában szabályosan lajstromozott védjegy független az unió többi országaiban lajstromozott védjegytől is."
[9] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2436 irányelve (2015. december 16.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás).
[10] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1001 rendelete (2017. június 14.) az európai uniós védjegyről.
[11] EU védjegyrendelet 4. cikk; védjegyekről szóló irányelv 3. cikk.
[12] Ibid.
[13] 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról.
[14] https://www.sztnh.gov.hu/hu
[15] https://euipo.europa.eu/eSearch/
[17] Az Európai Parlament és a Tanács 98/71/EK irányelve (1998. október 13.) a formatervezési minták oltalmáról.
[18] 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról.
[19] Közösségi formatervezési mintáról szóló irányelv 3. cikk (2) bekezdés.
[20] Közösségi formatervezési mintáról szóló irányelv 3. cikk (1) bekezdés "A tagállamok az irányelv rendelkezéseivel összhangban kötelesek a formatervezési mintákat lajstromozás útján oltalomban részesíteni, és azok jogosultjai számára kizárólagos jogot biztosítani."
[21] A Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról.
[22] A közösségi formatervezési mintáról szóló rendelet 3. cikk a) és b) pontjai; a közösségi formatervezési mintáról szóló irányelv 1. cikkének a) és b) pontja.
[24] A közösségi formatervezési mintáról szóló rendelet 11. cikkének (1) bekezdése.
[25] A közösségi formatervezési mintáról szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdése.
[26] 1995. évi XXXIII. törvény a találmányok szabadalmi oltalmáról, 1. § (1) bekezdése.
[27] A szabadalmi törvény 8. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése.
[28] Szabadalmi törvény 54. § (1) bekezdése.
[29] A Berni Egyezmény 1. cikke.
[30] 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról.
[31] A szerzői jogi törvény 1. § (3) bekezdése.
[32] A Berni Egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése, a WTO TRIPS Egyezmény 9. cikk (2) bekezdése, valamint a Szerzői jogi törvény 1. § (6) bekezdése.
[33] A Szerzői jogi törvény 1. § (3) bekezdése.
[35] Az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a számítógépi programok jogi védelméről 1. cikkének (3) bekezdése: "A számítógépi program akkor részesül védelemben, ha eredeti, abban az értelemben, hogy a szerző saját szellemi alkotása."
[36] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről 6. cikke: "A fényképek az 1. cikk alapján részesülnek védelemben, amennyiben abban az értelemben eredetiek, hogy a szerző saját szellemi alkotásának minősülnek."
[37] Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről 3. cikkének (1) bekezdése: "Ezen irányelv értelmében azok az adatbázisok, amelyek tartalmuk összeválogatása, illetve elrendezése miatt a szerző önálló szellemi alkotásai, szerzői jogi védelemben részesülnek. Annak megállapításához, hogy fennállhat-e ilyen védelem, más feltétel nem alkalmazható."
[38] Infopaq I döntés 37. pont.
[39] Infopaq I döntés 39. pont.
[40] Infopaq I. döntés 45. pont.
[41] Idem.
[42] Például: C-393/09. sz. ügy - Bezpečnostní softwarová asociace - Svaz softwarové ochrany kontra Ministerstvo kultury; C-145/10. sz. ügy - Eva-Maria Painer kontra Standard VerlagsGmbH és társai; C-604/10. sz. ügy - Football Dataco Ltd és társai kontra Yahoo UK Limited és társai.
[43] A szerzői jogi törvény 16. § (2) bekezdése: "A szerző engedélye szükséges a mű sajátos címének felhasználásához is"
[44] Painer-döntés 87. pont; Emellett pedig megjegyzendő, hogy a fenti lábjegyzetben említett védelmi idő irányelv 6. cikke fényképek esetén szintén a "szerző saját szellemi alkotása" kritériumot mondja ki.
[45] Painer-döntés 91-92. pont.
[46] Painer-döntés 97. pont.
[47] https://www.wipo.int/wipo_magazine/en/2018/01/article_0007.html (Letöltve: 2024. február 12.)
[48] https://web.archive.org/web/20221015170943/https://www.theguardian.com/world/2011/jul/04/shutter-happy-monkey-photographer (Letöltve: 2024. február 12.)
[49] https://www.dw.com/en/peta-files-suit-on-behalf-of-grinning-selfie-monkey/a-18730953 (Letöltve: 2024. február 12.)
[50] https://www.usnews.com/news/offbeat/articles/2016-01-06/judge-rules-monkey-cannot-own-selfie-photos-copyright (Letöltve: 2024. február 12.)
[51] Compendium of U.S. Copyright Office Practices, third edition; 313.2. pont.
[52] https://medium.com/@DutchDigital/the-next-rembrandt-bringing-the-old-master-back-to-life-35dfb1653597 (letöltve: 2024. február 12.)
[53] https://openai.com/chatgpt
[54] Pl. az A recent entrance to Paradise című kép esetében (https://www.artforum.com/news/court-rules-against-copyright-protection-for-ai-generated-artworks-252910/ (letöltve: 2024. február 12.)
[55] Pl. Feilin v. Baidu, Tencent Shenzhen v. Shanghai Yingxin (Ju Yoen Lee, Artificial Intelligence Cases in China: Feilin v. Baidu and Tencent Shenzhen v. Shanghai YingxinChina and WTO Review 2021:1; 211222); Li v. Liu (https://copyrightblog.kluweriplaw.com/2024/02/02/beijing-internet-court-grants-copy-right-to-ai-generated-image-for-the-first-time/ (letöltve: 2024. február 12.)
[56] Az Európai Parlament és a Tanács 2006/116/EK irányelve (2006. december 12.) a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről.
[57] Védelmi idő irányelv, 1. cikk (1) bekezdése és 8. cikk.
[58] Szerzői jogi törvény 17. §
[59] A szerzői jogi törvény megfogalmazása szerint: "A műfelhasználásának minősül különösen:"
[60] Szerzői jogi törvény 10-13. §
[61] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (27) preambulumbekezdése.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Külügyi Igazgató, MOKK.
Visszaugrás
