A közjegyző által kifejtett jogszolgáltatási (nem ítélkező) tevékenységek közé tartoznak olyan eljárások, amelyek látszólag sérthetik a bíróságok kizárólagos jogát az igazságszolgáltatásra vonatkozóan. Amennyiben elemezzük, mely eljárások lehetnek azok, amelyek a bírósági eljárásokba, főként a peres eljárásba "ütközhetnek", hamar eljutunk olyan közjegyző nemperes eljárásokhoz, ahol a közjegyző bizonyítási eljárásokkal szoros összefüggésben intézkedik. Ezekben az esetekben a bíróság "kizárólagossága" az úgynevezett bizonyítással kapcsolatos közjegyzői eljárás területén valós ütközőpontot képezhet.
Amíg példának okáért a fizetési meghagyásos eljárás a közjegyző hatáskörébe utalt nemperes eljárás - vagyis a bíróság kizárólag perré alakulás esetén mint perbíróság járhat el -addig az előzetes bizonyítás, az igazságügyi szakértő kirendelése, vagy éppen az egyezségi eljárások olyan nemperes eljárások, ahol a jogalkotó kettős, párhuzamos hatásköri szabályozást rendel alkalmazni. Ennek következtében bíróság és közjegyző előtt is megindulhatnak a nemperes eljárások.
Jelen tanulmány az egyezségi eljárásokat nem vizsgálja, azonban érdemes megjegyezni, hogy a jogalkotó 2018. január 1. napjától új közjegyzői hatáskört vezetett be. A közjegyző előtti egyezségi eljárással kapcsolatban az eljárás megengedhetősége vonatkozásában a jogalkotó időbeli, személyi és tárgyi korlátozást rögzített, így lefolytatásának a bíróság előtti egyezségi eljárástól eltérően szűkebb körben van helye.
A közjegyzői eljárások önálló csoportját képezik a bizonyítással kapcsolatos nemperes eljárások. Mind az előzetes bizonyítás, mind az igazságügyi szakértő kirendelése a polgári peres eljárás bizonyítási szabályaihoz illeszkedik.
Fontos megemlíteni, hogy a közjegyzőnek az okiratszerkesztési nemperes eljárás során is van bizonyítás felvételével kapcsolatos eljárása, a közjegyzői okirati körbe tartozó
- 31/32 -
ténytanúsítványok elkészítése. A ténytanúsítás során a közjegyző jogi jelentőségű tényeket tanúsíthat közhitelesen, közokirati formában. A közjegyző az általa tapasztalt tényekről közhiteles leírást, fényképet, kép- vagy hangfelvételt készít, amelyek egy jogvita során, adott esetben a polgári perben felhasználhatóak.[1]
Felmerülhet, hogy ezekben a közjegyzői eljárásokban a polgári perjog sajátos alapelvei közül a szabad bizonyítás (tényállás szabad megállapítása) elve kerül fókuszba, azonban ez téves feltevés lenne. E két közjegyzői eljárás közül egyik sem veszi át a bírósági bizonyítás szerepét, hiszen a közjegyző nem dönthet jogvitában.[2] Vagyis az eljárások eredményeként létrejövő bizonyítéknak és a bizonyítás eredményének nem a közjegyzőt kell meggyőznie
- nem a közjegyző mérlegeli azokat -, hanem az esetleges polgári perben eljáró bírót.
Az előzetes bizonyítás felvétele és az igazságügyi szakértő kirendelése iránti közjegyzői eljárások további funkciója szerint "ezek az eljárások kifejezetten arra irányulnak, hogy egy meghatározott jogi helyzetben, a peres eljárást megelőzően olyan bizonyíték beszerzését tegyék lehetővé, amely a későbbi perben megítélés szempontjából egyenértékű a perbíróság által közvetlenül felvett bizonyítékkal".[3]
E két eljárás közös pontja, hogy céljuk azonos, ami a bizonyítékgyártás[4], illetve a bizonyítékok összegyűjtése.[5] A megfelelő eljárási keretek között foganatosított előzetes bizonyítás kellő időben "konzerválja" a bizonyítékokat a bíróság megalapozott ítéleti döntéséhez, vagy éppen a felek perbeli egyezségéhez nyújt alapot. E két eljárásban a közjegyző garanciális szerepe az, hogy az eljárás szabályszerű kereteit biztosítsa. Ezáltal tud megfelelni a "legyártott" bizonyíték a polgári perrendtartás követelményeinek. Érdemes említést tenni arról, hogy a közjegyzői eljárások közül talán a legtöbb kritika
- mind a jogirodalom, mind a bírói gyakorlat oldaláról - az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelése kapcsán mutatkozik. Elsősorban az eljárás garanciáit érte bírálat. Udvary Sándor szerint a közjegyzői eljárások az eljárási garanciák érvényesülése tekintetében távolról sem ideálisak.[6] Az eljárási garanciák hiányát nem a közjegyző személyében látja, hanem azok az eljárás természetében rejlenek. A jogalkotó
- 32/33 -
számos alkalommal nem párosított garanciális elvet az adott eljáráshoz. Például a hagyatéki eljárásban a közjegyzőnek tárgyalást kell tartania, ezzel ellentétben az élettársi nyilatkozat bejegyzése kapcsán már meghallgatásnak és nem tárgyalásnak van helye. Megfogalmazása szerint "az eljárási garanciák sokkal jelentősebb szerepet töltenek be annál, hogy pusztán csillogó díszek legyenek a polgári eljárások karácsonyfáján: társadalmi célt szolgálnak."[7] Udvary Sándor de lege ferenda javasolja az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (továbbiakban: Kjnp.) módosítását, a felek kontradiktórius jogának megfelelő védelmét szorgalmazza.[8]
Az előzetes bizonyítással és a szakértő kirendelésével kapcsolatos közjegyzői eljárásban az egyes eljárási garanciákkal foglalkozott Csernák András is. Véleménye szerint indokolható a közjegyzői hatáskör e fenti két eljárás során, hiszen a jogkereső polgár kérelmét egy olyan hatósághoz terjeszti elő, amely időszerűen, költséghatékonyan és eredményesen tudja elvégezi az eljárási cselekményeket. Ezek pedig a perelőkészítésnél, valamint a helyes bírói döntés meghozatalában is segítségül szolgálhatnak.[9] Azonban Csernák András -hasonlóan Udvary Sándor fent kifejtett álláspontjához - kétséget fogalmaz meg az eljárási garanciák érvényre jutásával kapcsolatban, ami elsősorban a kontradiktórius eljárás sérelmével járhat, amennyiben a közjegyző nem hallgatja meg a feleket az előzetes bizonyítás elrendelése előtt. Meglátása szerint az előzetes bizonyítással kapcsolatosan a felek meghallgatása - az ellenérdekű fél nyilatkozattételi, észrevételezési joga - csak sürgős esetben maradhat el, és a tárgyalási időköz betartása is fontos része a szabályszerű meghallgatásnak.[10] Összességében a kontradikció, a felek egyenlőségének elve, a hatóság tájékoztatási kötelezettségének elve sérülhet.
Megállapítható, hogy az előzetes bizonyítás esetén a hatályos szabályok szerint költséghatékonyság tekintetében a bírósági út kedvezőbb. Míg a perindítást megelőzően a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a bíróságon előterjesztett előzetes bizonyítás elrendelése iránti kérelem esetén a kérelmezőnek 6000 Ft tételes illetéket kell lerónia, addig a közjegyzői eljárásban ez a többszöröse is lehet, hiszen a munkára fordított idő határozza meg az eljárási díjat.[11] Azonban a közjegyző előtti előzetes bizonyítás kapcsán az illetékkedvezményről is említést kell tennünk.[12] Az idődimenziót figyelembe véve azonban igazolható a közjegyző előtti bizonyítási eljárás, hiszen a közjegyzői eljárásokra általánosan jellemző gyorsaság itt is megfigyelhető.
Nemzetközi példát említve, megtalálhatjuk az előzetes bizonyítás szabályait a mértékadó német polgári eljárásjogban is. Az 1877. évi német polgári perrendtartás (továbbiakban: ZPO) második könyv 12. cím 485. §-ától kezdődően szabályozza az előzetes bizonyítást Sicherung des Beweises cím alatt. Ennek értelmében a bizonyíték biztosítását csak
- 33/34 -
bíróságnál lehet kérni, amennyiben a kérelmező jogi érdeke megállapítható, illetve, ha az idő múlásával a bizonyítás elvész vagy felhasználása elnehezül. A bíróság által lefolytatott előzetes bizonyítás eredményét a peres eljárásban bármelyik fél felhasználhatja.[13]
A magyar polgári eljárásjogban az előzetes bizonyítás bevezetése iránymutatást jelentett a korabeli külföldi kódexek számára. Azon ritka esetek közé tartozik az előzetes bizonyítás jogintézményének elődje, amikor nem a magyar polgári eljárásjog vett át egy jogintézményt a mintául szolgáló külföldi perrendtartási kódexektől, hanem éppen fordítva: példaként szolgált a külföldi eljárási törvények számára.
Az előzetes - korabeli szóhasználattal "előleges" - bizonyítás szabályait a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV törvénycikk honosította meg, így bő egy évtizeddel megelőzte az 1877. január 30. napján hatályba lépett ZPO-t. A törvénycikk nem adott feladatot a közjegyzőnek az előleges bizonyítással kapcsolatban, azt kizárólag a bíróság hatáskörébe sorolta, mint a bizonyítási eljárás különleges módját.
Az 1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról (továbbiakban: Plósz-féle Pp.) fenntartotta a bíróság kizárólagos hatáskörét, azonban az 1930. évi XXXIV. törvénycikk 21. §-a kimondta, hogy "ha a bíróság előleges bizonyítás felvételét rendeli el, annak foganatosítását kir. közjegyzőkre bízhatja". E rendelkezés elfogadásával nyílt meg a lehetőség a közjegyző előtt az előzetes bizonyítás körében való közreműködésre. Fontos leszögezni azonban, hogy e körben a közjegyző a bíróság megbízása alapján és felügyelete mellett járt el, hasonlóan, ahogy fentebb láttuk az örökösödési eljárás során. Imregh Géza megállapítása szerint a jogalkotó ekkor ismerte fel a ma sem vitatható tényt, hogy a közjegyzői eljárás idődimenziója minden bírósági peres és nemperes eljárásnál jóval kedvezőbb.[14]
Magyary Géza az előleges bizonyítással kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy annak célja "a bizonyító eszközben rejlő bizonyító tényt az ítélet számára következtetési alapul biztosítani".[15] Ebből is látható, hogy milyen jelentőség tulajdonítható az előzetes bizonyításnak, hiszen annak következményei a polgári perben meghozott ítéletre is kihatással lehetnek.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952-es Pp.) 208. §-a szerint az előzetes bizonyítás a pert megelőzően közjegyzői hatáskörbe tartozott, amely a polgári közjegyzőség visszaállításáig, egészen 1992. január 1-ig hatályos volt. A Kjnp. 2009. január 1. napjával történő hatálybalépéséig az előzetes bizonyítás - 17 esztendőn keresztül - kizárólag bírósági hatáskörbe tartozott.
A hatáskörbővítés - vagyis a közjegyzői eljárás keretében való előzetes bizonyítás lehetőségének - egyértelmű célja az volt, hogy lehetővé váljon a bíróságok tehermentesítése azokban az esetekben, amikor az ügyben polgári per vagy büntetőeljárás nincs folyamatban.[16]
- 34/35 -
Elméleti alapokra helyezve az előzetes bizonyítást, a legszemléletesebb megfogalmazás a szakirodalomban Imregh Géza nevéhez köthető, aki szerint a periculum in mora, vagyis "veszedelem a késedelemben" latin mondásban ragadható meg az előzetes bizonyítás lényege.[17]
A polgári eljárásjoggal kapcsolatosan e kijelentés arra utal, hogy az egyes bizonyítékok észlelésének igen sok esetben időbeli korlátai vannak. Ha ezeket az időbeli korlátokat nem vesszük figyelembe, akkor bizonyos esetekben elveszhetnek az adott bizonyíték észlelésének, rögzítésének lehetőségei, s ezen keresztül megnehezül vagy lehetetlenné is válhat a bizonyítás. Ennek következtében sem a felek, sem a bíró nem jut hozzá a perben releváns, bizonyítandó tények észlelésének lehetőségéhez.
A polgári perben az általános felfogás alapján bizonyítás lefolytatása legkorábban a felperes keresetének és az alperes védekezésének az előadását követően történik.[18]
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) szerint az osztott perszerkezet esetében az elsőfokú eljárás elméletileg és a gyakorlatban is két szakaszra tagolódik: egyrészről a perfelvételi szakaszra, ahol a peres felek az egyes perfelvételi nyilatkozatokat teszik meg, amelyek között már bizonyítási indítványok is találhatóak, másrészt az érdemi tárgyalási szakaszra. A perfelvételi szakaszt lezáró végzésben a bizonyítási indítványok és a bizonyítékok rögzülnek, ennek következtében az érdemi tárgyalási szakban főszabály szerint már csak a bizonyítás foganatosítására kerül sor. E szabályozással kapcsolatosan azonban fontos leszögezni, hogy rugalmas és nem merev rendszer. Több jogintézmény is biztosítja az átjárhatóságot, köztük az előzetes bizonyítás, vagy éppen az utólagos bizonyítás teszi lehetővé azt, hogy a felek az érdemi tárgyalási szakban - bizonyos korlátokkal -, de a másodfokú eljárásban is előterjeszthessenek bizonyítási indítványokat.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy az osztott perszerkezetben már a keresetlevél (ellenkérelem) előterjesztésével egyidejűleg kell a feleknek rendelkezésre bocsátaniuk a bizonyítékokat, meg kell tenniük a szükséges bizonyítási indítványokat, amely a "bizonyítékok pertaktikai célból történő csepegtetését" hivatott meggátolni.[19] Kivételt képez ez alól az előzetes bizonyítás, hiszen a perindítás előtt is elő lehet terjeszteni - lásd periculum in mora - az erre vonatkozó kérelmet.
A közjegyző által elrendelt előzetes bizonyítást taglalva megállapítható, hogy a Pp. 334. §-ában foglaltakon kívül előzetes bizonyítás iránti kérelmet - hasonlóan a korábbi szabályozáshoz - a közjegyzőnél is elő lehet terjeszteni a Kjnp. 17. §-ának megfelelően. A Pp.-ben rögzített szabályokhoz képest jelentős eltérés, hogy a közjegyző nemcsak a késedelem miatt előálló bizonyítási nehézségek okán vagy a per elkerülése érdekében rendelheti el az előzetes bizonyítást, hanem akkor is, ha a kérelmezőnek a bizonyíték beszerzéséhez
- 35/36 -
- különösen jelentős tény vagy állapot megállapításhoz - jogi érdeke fűződik. A közjegyzőtől az előzetes bizonyítás lefolytatása azonban csak a per megindítását megelőzően kérhető. A közjegyző által elrendelt előzetes bizonyítás eredménye a Pp. 270. § rendelkezései szerint lesz a perben felhasználható.
Az 1952-es Pp. kapcsán és a hatályos polgári perrendtartás normaszövege egyik kritikájaként említhető meg, hogy túl általános jelleggel fogalmaz az előzetes bizonyítás lehetősége tekintetében. A per elkerülését, illetve észszerű időn belül történő befejezését elősegítő megfogalmazás túl általános jellegű, melyből következően a gyakorlatban minden peres ügyben megalapozottan lehetne hivatkozni az előzetes bizonyítás felvételére.
Mivel a Kjnp. 17. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Pp. 334. §-ában foglalt esetekben is lehet kérni előzetes bizonyítást közjegyzőtől, a gyakorlatban a közjegyzői eljárásban is túl általános jelleggel került rögzítésre az előzetes bizonyítás elrendelhetőségének esetköre.
E tekintetben is egyetértek Imregh Géza azon, az 1952-es Pp. módosításával kapcsolatosan kifejtett álláspontjával (amikor még nem volt hatályban a Kjnp.), amely szerint ez viszont szükségszerűen azt eredményezheti, hogy maga a per, illetve a kontradiktórius eljárás kiüresedik, megfosztva a megfelelő tényállás rögzítéséhez szükséges bizonyítás felvételtől.[20]
De lege ferenda két javaslat is megfontolásra érdemes lehet az előzetes bizonyítás hatályos szabályozásával kapcsolatosan. Egyrészről a jogalkotónak érdemes átgondolni az előzetes bizonyítás nemperes eljárásként való kizárólagos közjegyzői hatáskörbe utalását, amely igazolható egyrészt a közjegyzői eljárások időbeli hatékonyságával, másrészről a bíróságok tehermentesítésével. Ebben az esetben bíróság előtt kizárólag a polgári peres eljárásban lehetne kérni előzetes bizonyítás foganatosítását. A biztosítéka a közjegyző személyében rejlő garancia, valamint a közjegyzőre vonatkozó ügyviteli szabályok, hiszen ezek lehetővé teszik a gyorsabb ügymenetet, ami előzetes bizonyítás lefolytatásánál perdöntő jelentőséggel bírhat.
További megoldási lehetőség lehet - közjegyző előtti egyezségi eljáráshoz hasonlóan -a tárgyi hatály meghatározása, amely egyfajta szűrő szerepet is betölthetne. Ebben az esetben bizonyos (pl. vagyonjogi) ügyek kizárólagos közjegyző előtti vagy éppen bíróság előtti igénybevétele lenne elérhető. Amennyiben a jogalkotó nem tartja megfelelően családjogi tárgyú ügyekben (pl. tartásdíj) a közjegyző előtti eljárás kizárólagos lehetőségét, úgy a tárgyi hatály meghatározása erre is megoldást szolgáltathat. Itt szintén az egyezségi eljárás Kjnp.-ben rögzített normái irányadóak lehetnek.
Érdemes lehet továbbá felülvizsgálni a hatályos szabályozást, és az "egyoldalú" előzetes bizonyítási eljárást kétpólusává változtatni. A módosítás kidomborítaná a nemperes eljárás kontradiktórius jellegét, a kétoldalú meghallgatáshoz való jog szélesítésével pedig az eljárási garanciák (alapelvek) is jobban érvényesülnének. Itt érdemes azonban azt is kiemelni, hogy az előzetes bizonyítás egyoldalú eljáráskénti megtartása milyen feltételek
- 36/37 -
mellett lehetséges, hiszen bizonyos esetekben (kérelmezett ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik) célszerű lehet fenntartani a szabályozást.
A két eljárás elhatárolása a közjegyzői gyakorlatban sokszor nehézségbe ütközik, azonban elméleti alapokon az eljárások egyszerűen megkülönböztethetőek. Az első lényeges különbség a kontradikció. Előzetes bizonyítás esetén általában van ellenérdekű fél, míg igazságügyi szakértő kirendelése esetén kizárt (egyoldalú eljárás). További lényeges különbség a beszerezni kívánt bizonyíték, vagyis a bizonyítási mód esetén mutatkozik. Az előzetes bizonyítás alatt széleskörű "bizonyítékgyártás" lehetséges. A Pp.-ben szabályozott bármely bizonyítási mód fennállhat, így különösen tanúbizonyítás, szakértői bizonyítás, okirati bizonyítás és szemle útján is van helye. Ezekben az esetekben szakértői vélemény, okirat, szemléről, tanúkihallgatásról felvett jegyzőkönyv készül, amely közokirati jellege folytán bír jelentőséggel. Ezzel szemben az igazságügyi szakértő kirendelése során kizárólag igazságügyi szakértői vélemény készülhet. Az eljárások költségeiben is jelentős eltérések mutathatóak ki, azonban általánosságban nem mondható el, hogy valamelyik eljárás költségesebb lenne. A költségek egyrészről a közjegyzői díj, másrészről az adott bizonyítási eljárástól függően változhatnak.[21]
Közös jellemző, hogy mindkét eljárás kérelemre indul.[22] A Pp. szóhasználata szerint az érdekelt fél kérelmére, míg a Kjnp. a kérelmező megnevezést használja. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a Plósz-féle Pp.-vel kapcsolatban Magyary Géza is leszögezte, hogy "az előleges bizonyítást mindig kérni kell".[23]
A bizonyíték felhasználhatósága tárgyában is jelentős különbség mutatkozik. Az előzetes bizonyítás során keletkezett bizonyítékokat bármelyik fél felhasználhatja a polgári per során[24], míg igazságügyi szakértői kirendelése esetén készült szakvélemény főszabály szerint a kérelmezőnek adható ki. Kivételt a Kjnp. megfogalmaz, amikor kimondja, hogy a szakértői véleményt a kérelmezőn kívül kizárólag bíróság, ügyészség, közjegyző, bírósági végrehajtó, nyomozó hatóság vagy közigazgatási hatóság megkeresésére vagy adatkérésére lehet megküldeni.[25]
- 37/38 -
Az eljárási határidők tekintetében szintén lényeges különbség mutatkozik, amely a soron kívüli eljárásban mutatható ki. Ezzel kapcsolatban érdemes azt megfigyelni, hogy a Pp. a bíróság számára egy esetben ír elő soron kívüli eljárást. Ha a bizonyítás a per folyamán, illetve annak későbbi szakaszában nem lenne sikeresen lefolytatható, vagy az jelentős nehézséggel járna, akkor az előzetes bizonyítás során a bíróság soron kívül jár el.[26] A Kjnp. ezzel szemben máshogy fogalmaz. Soronkívüliség helyett haladéktalan jelzőt használ, amely azonban ugyancsak az eljárási cselekmények gyors intézését jelenti. A közjegyző részére a haladéktalan eljárás a bizonyítani kívánt tény vagy állapot jellege miatti okokra vezethető vissza.[27]
Az igazságügyi szakértő kirendelése esetén a Kjnp. nem ír elő különös, haladéktalan eljárást, így annak intézése a közjegyző részéről az általános eljárási határidők betartását jelenti. A kirendelt igazságügyi szakértőre vonatkozó határidők mindkét eljárásban azonosak. A szakértő köteles a kirendelő végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül előterjeszteni szakvéleményét, amely indokolt kérelemre 30 nappal meghosszabbítható.[28]
Az általánosan érvényes meghatározás szerint a bizonyítás azt terheli, aki jogot vagy jogi érdeket kíván érvényesíteni. Már a római jog is kimondta: ei incumbit probatio qui dicit, non qui negat.[29] Vagyis a bizonyítással kapcsolatos fellépést mindig annak a félnek kell megtennie, aki valamilyen igényt formál az adott bizonyítás sikerességére. Ennek egyik formája a pert megelőző, közjegyző előtt kérelmezett szakértői vélemény beszerzése lehet.
Az előzetes bizonyítás mellett sui generis eljárás az igazságügyi szakértő kirendelése is. Hasonlóan az előzetes bizonyításhoz, párhuzamos hatásköri megosztásról beszélhetünk, tekintettel arra, hogy létezik bírósági hatáskörben lévő nemperes változata is.
A polgári perjog sajátos alapelveinek szempontjából való megközelítés érdekes nézőpontja a kérelemre történő eljárás, a felek rendelkezési joga és a kérelemhez kötöttség elvének értelmezése. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy igazságügyi szakértő kirendelése hivatalból nem történhet meg. Az eljárás kérelemre indul, tekintettel arra, hogy a kérelmező oldalán merül fel különleges szakértelem alkalmazására irányuló igény.[30] Ezzel ellentétben a polgári perben főszabály szerint a bíróság csak indítványra alkalmazhat szakértőt, azonban szűk körben hivatalból is van lehetőség szakértő kirendelésére.[31] A kérelemre - jelen eljárásban szerencsésebb megfogalmazás lehet az indítványra - történő eljárás egyik különleges megnyilvánulása a hagyatéki eljárásban figyelhető meg: a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Hetv.) lehetőséget
- 38/39 -
biztosít perelkerülési céllal a hagyatéki eljárásban érdekelt részére akár előzetes bizonyításra, akár igazságügyi szakértő kirendelésére is a hagyaték átadását érintő lényeges kérdésben.[32]
Az eljárásban nem érvényesül a kétoldalú meghallgatás elve és a kontradikció sem, ami abban mutatkozik meg, hogy az ellenérdekű fél nem is szerepelhet az eljárásban, így nem is indítványozhat kérdéseket a kirendelt szakértőhöz. Az eljárás egyoldalúságát jelzi, hogy az elkészült szakvéleményt az anyagi jogi értelemben vett ellenérdekű fél nem ismerheti meg, a közjegyzőtől nem kérhet iratbetekintést sem. Álláspontom szerint a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő esetében nem alkalmazandó a Pp. 303. § (2) bekezdése szerinti, magánszakértőkre vonatkozó kötelezettség. A magánszakértő ugyanis a perben köteles az ellenérdekű fél értesítése mellett végezni tevékenységét, vagyis meg kell adnia a lehetőséget az ellenfélnek nyilatkozatai, észrevételei megtételére. Amennyiben ezt nem teszi meg, a magánszakértői vélemény aggályos lesz. A közjegyzői nemperes eljárásban kirendelt szakértőt ilyen kötelezettség nem terheli az eljárás ellenfél nélküli jellegéből adódóan.
Nem érvényesül a polgári per során előírt azon rendelkezés, hogy a bíróság (közjegyző) meghallgatja a feleket a szakértő személyéről. Szécsényi-Nagy Kristóf éppen a meghallgatás-nélküliségben látja a garanciális szabályt, mivel a meghallgatás hiánya erősíti a szakértő pártatlanságát.[33] Ezzel a megállapítással egyetértek, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (továbbiakban: Szaktv.) a szakértőkre vonatkozóan általános, objektív pártatlanság követelményét írja elő: "Az igazságügyi szakértő feladata [...] a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását."[34] A közjegyzői eljárásban arra sincs mód, hogy a felek megállapodjanak a szakértő személyében.
A szakértőhöz intézett kérdések feltevése és megfogalmazása egyértelműen a kérelmező feladata. E kötelezettség a polgári perben a feleket terhelő peranyag-szolgáltatási kötelezettség elvéből vezethető le. Hasonlóan a polgári perben alkalmazott szabályokhoz, elvárás a kérdések egyértelmű és konkrét megfogalmazása, hiszen ezek alapján tud az igazságügyi szakértő a Pp. és a Szaktv. által elvárt világos, egyértelmű és ellentmondásoktól mentes szakértői véleményt készíteni.
Álláspontom szerint a közjegyző egyfajta "szűrő" szerepet is ellát, hiszen amennyiben a kirendelt szakértő nem az ügyre vonatkozó vagy nem a kompetenciájába tartozó kérdésekre válaszol, a közjegyző jogosult végzéssel ennek megakadályozására. A közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményének polgári perben való felhasználhatósága a Pp. 306. § (1) bekezdésén alapul, amely kimondja, hogy más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása is lehetséges.
- 39/40 -
Némi kitérővel érdemes megvizsgálni a Pp. szakértőkre vonatkozó változásait, így a közjegyző általi, igazságügyi szakértő kirendelése iránti nemperes eljárás célját is könnyebben igazolhatjuk.
A Pp. lényeges változásokat hozott a szakértői eljárások terén. A Pp. törvényjavaslata nyilvánvalóvá tette, hogy a szakértőt bizonyítási eszközként, a szakvéleményt bizonyítékként rendeli szabályozni.[35] Ezt a szabályozási módszert az új perrendtartás normaszövege is követi: a szakértői bizonyítást az egyik bizonyítási módnak tekinti[36], a szakértőt egyfajta alanyi bizonyítási eszköznek[37], a szakvéleményt bizonyítéknak[38], a kirendelt szakértőt közreműködőnek minősíti[39].
Tekintettel arra, hogy a Pp. a szakvéleményt következetesen bizonyítékként fogadja el, a tárgyalási elvből fakadóan azt a feleknek kell a bíróság rendelkezésére bocsátaniuk. Ehhez nem szükséges bírói közrehatás (kirendelés), hanem a fél felkérése, vagyis megbízása alapján a szakértő szakvéleményének benyújtásával[40], más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásával[41] vagy szakértő kirendelésével is megtörténhet.[42]
A szakértői bizonyítás tehát három módon lehetséges, ugyanakkor ezek egyenrangúak, ebből következően párhuzamosan nem alkalmazhatók. Kérdés azonban, hogy van-e valamiféle rangsor vagy "erősorrend" a magánszakértő és a szakértő kirendelése között. Álláspontom szerint rangsor megállapítható - a kirendelés elsődlegessége érvényesül. Ez kihat a közjegyzői eljárásra is, hiszen - a bírósághoz hasonlóan - a közjegyző is kirendeli a szakértőt és nem felkéri (magán)szakvélemény adására.
A szakértői bizonyítás terén Székely János megállapítja, hogy az új perrendtartás komoly változást hozott.[43] Megszüntette annak lehetőségét, hogy azonos szakkérdés eldöntésére a bíróság több szakértőt rendeljen ki, és az alkalmazható szakértők kijelölését az állandó szakértők közül írja elő, ha más szakértő alkalmazását valamely fontos ok nem igazolja.[44] Ezzel ellentétben az 1952-es Pp. a felek rendelkezési jogának szélesebb teret engedett: együttes indítványuk előterjesztése esetén nem állandó szakértő is kirendelhető volt.[45]
A legfontosabb megállapítás, amely egyrészt a közjegyző közhatalmi tevékenységéből, másrészt az eljárás nemperes természetéből fakad, hogy a közjegyző soha nem kéri fel
- 40/41 -
a szakértőt, a közjegyző nem a kérelmező képviselőjeként, egyfajta megbízás alapján keresi meg a szakértőt, hanem jogszabályban meghatározott garanciák mellett kirendelés felől dönt (kirendelő végzés).[46] Ez a rendelkezés a pártatlanság elvének azon aspektusából fakad, hogy főszabály szerint a közjegyző nem láthat el képviselet.[47]
Tekintettel arra, hogy még nem telt el elég idő a Pp. bevezetését követően, a gyakorlat nem kristályosodott ki, így a következő évek fogják eldönteni, hogy a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvélemény a Pp. szakértői bizonyítási rendszerében milyen helyet foglal majd el. Fontos továbbá megemlíteni, hogy a Pp. újításként a magánszakértő és a kirendelt szakértő által készített szakvélemény között a bizonyító erő szempontjából nem tesz különbséget, azonban a közjegyzői eljárásban készült szakvélemény nem tekinthető magánszakvéleménynek, hanem kirendelésen alapulónak minősül.
Megállapítható, hogy a jogalkotó aktívabb szerepet szánt a közjegyzőnek az igazságügyi szakértő kirendelése esetén, mint a bíróságnak. Ez abban ragadható meg, hogy a közjegyző a fél kérelmére megkísérelheti beszerezni az igazságügyi szakértő általi vizsgálata lefolytatása érdekében harmadik személy részéről szükséges hozzájárulást vagy kötelezettségvállalást. A Kjnp. indokolása kifejti, hogy az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelése esetén a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy a fél kérelmére megkísérelje megszerezni a korábban említett hozzájárulást vagy kötelezettségvállalást. Ez összeegyeztethetetlen a bírósági eljárással. Ahogy fentebb említésre került, párhuzamos hatáskör lévén bírósági nemperes eljárás keretében is megindulhat az eljárás, az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendelését a bíróságtól is lehet kérni.[48]
Jelen tanulmányban a közjegyző általi jogszolgáltatás közül két olyan nemperes eljárás egyes elméleti vizsgálatát igyekeztem elvégezni, amely rávilágít arra, milyen "közel" helyezkednek el az előzetes bizonyítás és igazságügyi szakértő kirendelése szabályai a bírósági és a közjegyzői eljárások között. Ezek a párhuzamos hatásköri szabályokkal rendelkező nemperes eljárások rendkívül hasonló, közös szabályokkal rendelkeznek. A fő jellemzőjük azonban - hasonlóan bármely peres és nemperes eljárás között - itt is tetten érhető: jogvita eldöntésére nincs lehetőség nemperes eljárás keretében.
A közeljövőben kapunk választ arra, hogy a Pp. kodifikációt követően e két nemperes eljárás hogyan illeszkedik be az osztott perszerkezetű polgári per bizonyításra vonatkozó rendszerébe. Álláspontom szerint a két eljárás továbbra is szolgálni fogja azon, a Pp. megalkotása során kiemelt jogalkotói célkitűzést, amely a perhatékonyság rendszerszintű biztosítását fogalmazza meg.[49] ■
JEGYZETEK
[1] A közjegyző által kiállítható tanúsítványok változatainak részletes szabályait a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Kjtv.) 136. § (1) bek. foglalja össze.
[2] Szécsényi-Nagy Kristóf, A bizonyítási célú közjegyzői nemperes eljárások egyes kérdései. Magyar Jog, 2010, 1. sz. 42. o.
[3] Máté Viktor, Közjegyzői nemperes eljárások. In: Jakab András - Könczöl Miklós-Menyhárd Attila- Sulyok Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Polgári eljárásjog rovat, rovatszerkesztő: Harsági Viktória) 15. o. Forrás: http://ijoten.hu/szocikk/kozjegyzoi-nemperes-eljarasok (letöltés dátuma: 2021. április 25.).
[4] Eless Tamás-Juhász Edit-Juhász Imre-Kapa Mátyás-Papp Zsuzsanna-Somlai Zsuzsanna-Szécsényi-Nagy Kristóf-Timár Kinga-Tóth Ádám-Török Judit-Varga István, A polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013, 883. o.
[5] Reviczky Renáta, Az előzetes bizonyítás. In: Varga István (szerk.), A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja II/III., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018, 1434. o.
[6] Lásd erről bővebben: Udvary Sándor, A közjegyzői eljárások néhány vonatkozása és eljárási garanciái az alkotmányjog tükrében. Közjegyzők Közlönye, 2013, 1. sz, 31. o.
[7] Udvary: i.m. 42. o.
[8] Udvary: i.m. 44. o.
[9] Csernák András, Eljárási garanciák a közjegyző előtti előzetes bizonyításban. Közjegyzők Közlönye, 2009, 3. sz. 2. o.
[10] Csernák i.m. 4. o.
[11] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bek.
[12] Az Itv. 42. § (7) bek. szerint: "Az eljárási illeték az egyébként fizetendő illeték 50%-a, ha a polgári pert -akár közjegyző, akár bíróság előtt lefolytatott - előzetes bizonyítási eljárás előzte meg".
[13] ZPO 493. § 1. bek.
[14] Imregh Géza, A közjegyző és az előzetes bizonyítás. Magyar Jog 2007, 10. sz, 597. o.
[15] Magyary Géza, Magyar Polgári perjog. Franklin-Társulat Nyomdája, Budapest, 1913, 606. o.
[16] Kiss Daisy, Per vagy nem per? Kérdések és válaszok a polgári nemperes eljárások témaköréből. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2008, 748. o.
[17] Imregh: i.m. 595. o.
[18] Kengyel Miklós, Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2006, 286. o.
[19] Lásd erről bővebben: Nagy Adrienn, Új jogintézmények a polgári perbeli bizonyítás szabályozásában. Jogtudományi Közlöny, 2018, 1. sz, 1-9. o.
[20] Imregh: i.m. 599. o.
[21] A kötött díjazás elve alapján a közjegyzői díj nem szabad megállapodás tárgya, hanem jogszabály kógens rendelkezésén alapul. A közjegyzői díjat az előzetes bizonyítás és az igazságügyi szakértő kirendelése esetén a munkára fordított idő alapul vételével kell kiszámolni. Lásd: a közjegyzői díjszabásról szóló 22/2018. (VIII. 23.) IM rendelet 31. §.
[22] A közjegyző előtt folyó eljárásokban a kérelemre történő eljárás elve dominál, így a hivatalbóliság elve a közjegyzői nemperes eljárásokban háttérbe szorul.
[23] Magyary Géza i.m. 607. o.
[24] Pp. 338. § (4) bek.
[25] Kjnp. 27/A. §.
[26] Pp. 334. § a.) pontja és Pp. 338. § (2) bek.
[27] Kjnp. 20. § (1) bek.
[28] Kjnp. 26. § (1) bek.
[29] A bizonyítás arra hárul, aki mondja, és nem arra, aki tagadja.
[30] Kjnp. 21. § (1) bek.
[31] Pp. 300. § (3) bek.
[32] Hetv. 13. § (2) bek.
[33] Éless-Juhász-Juhász-Kapa-Papp-Somlai-Szécsényi-Nagy-Timár-Tóth-Török-Varga i.m. 891. o.
[35] T/11900. számú törvényjavaslat a polgári perrendtartásról.
[36] Pp. 267. §.
[37] Pp. 268. § (2) bek.
[38] Pp. 279. § (3) bek.
[39] Pp. 271. §.
[40] Pp. 300. § (3) bekezdés, valamint Pp. 302. §.
[42] Pp. 306. §.
[43] Székely János, Perintézmények metamorfózisa - A magyarországi és romániai polgári perjog intézményeinek fejlődési sajátosságai a XX. század negyedik évtizedétől napjainkig. (doktori értekezés) Debrecen, 2017, 65. o.
[44] Pp. 177. §.
[45] 1952-es Pp. 350. § (4) bek.
[46] Kjnp. 21. § (1) bek.
[47] A képviseletre vonatkozó szabályozását a Kjtv. 175. §-a tartalmazza.
[48] Az igazságügyi szakértő nemperes eljárásban történő kirendeléséről és ezzel összefüggésben a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi XLVIII. törvény.
[49] Lásd bővebben: A T/11900. törvényjavaslat 3. §-hoz fűzött részletes indokolás, 242. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Közjegyző, Debrecen.
Visszaugrás
