A tavalyi év végén meghozott Pfv.I.20.585/2022/4. számú ítéletével a Kúria jókora követ dobott a devizahitelek körül lassan elcsendesedni látszó állóvízbe. A Bírósági Határozatok Gyűjteményében utóbb BH 2022.321. számon közzétett határozat kimondta, hogy nem felel meg a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) előírásainak az a megoldás, ha a közjegyző a kölcsönszerződés felmondásának közléséről kiállított tanúsítványba nem foglalja bele a felmondás szó szerinti szövegét, hanem ehelyett a felmondásról szóló nyilatkozat megtételéről felvett, annak szó szerinti szövegét tartalmazó jegyzőkönyvet fűzi ahhoz. Az ítélet szerint a törvény megsértésével kiállított tanúsítvány nem tekinthető közokiratnak, ezért annak alapján a kötelezettség "közvetlen" végrehajtása nem rendelhető el, a már elrendelt végrehajtási eljárásokban pedig a végrehajtás megszüntetésének, illetőleg a végrehajtási záradék törlésének van helye.
A Kúria döntése mindenkit váratlanul ért. Egyrészt azért, mert az adósok által korábban ilyen indokkal előterjesztett végrehajtási záradék törlése iránti kérelmek ügyében hozott másodfokú határozatok szinte kivétel nélkül megfelelőnek ítélték a fenti gyakorlatot. Másrészt pedig azért, mert a pár évvel ezelőtt megszületett 3/2020. számú polgári jogegységi határozatban maga a Kúria mondta ki, hogy a végrehajtási záradék kiállításához még az is elegendő, ha a jogosult a szerződést a saját maga által postára adott magánokirattal mondja fel, majd a közjegyző által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot tesz arra vonatkozóan, hogy a szerződést korábban felmondta, és felmutatja az - állítása szerint - ezt igazoló tértivevényt; holott egyértelmű, hogy ebben az esetben sem a felmondásról szóló nyilatkozat megtételét, sem pedig annak közlését nem igazolja közjegyzői tanúsítvány.[1]
Nem túlzás azt állítani, hogy a BH2022.321. számú határozat rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen ezzel a döntésével a Kúria egy évtizedekkel ezelőtt kialakult és a bíróságok által ez idáig jóváhagyott gyakorlatot kérdőjelezett meg, aminek eredményeként bizonytalan számú végrehajtási eljárás elrendelésének törvényességét tette utólag kérdésessé.
Az ítélet jelentőségét másfelől az adja, hogy a Bírósági Határozatok Gyűjteményében történt közzététele folytán "precedenshatással" bír, azaz jogkérdésben a később ilyen ügyekben eljáró bíróságok számára kötő erejű értelmezést ad.
A "precedenshatás" azonban nem azt jelenti, hogy a közzétett határozattól az alsóbb szintű bíróságok ne térhetnének el [vö. BDT2021.4300.], hanem "csupán" azt, hogy eltérés, illetve az eltérésre irányuló indítvány elutasítása esetén annak okait meg kell jelölniük [Pp. 346. § (5) bek.].[2]
- 325/326 -
A tanulmány célja, hogy a Kúria jogértelmezésétől történő eltérés indokolásának kifejtésére kísérletet tegyen, ami jó apropót kínál a jognyilatkozatok közjegyző által tanúsított közlésének általánosabb elemzésére és a hatályos jogi szabályozás kritikájára is.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. § (2) bekezdése szerint, ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
A Ptk. 6:213. § (1) bekezdése, illetve a régi Ptk. 321. § (1) bekezdése szerint a felmondás a szerződést megszünteti. A Ptk. 6:212. § (2) bekezdése, illetve a régi Ptk. 319. § (2) bekezdése szerint a szerződés megszüntetése esetén a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal pedig kötelesek egymással elszámolni.
Eszerint a kölcsönszerződés felmondásával megszűnik a hitelező arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a kölcsönösszeget a továbbiakban az adós rendelkezésére bocsássa, az adós pedig köteles a kölcsönbe adott pénzösszeget a hitelező részére visszafizetni és a visszafizetési kötelezettség lejáratától késedelmi kamatot fizetni.
A Vht. 23/C. § (2) bekezdésének fogalmi körében tehát a feltételhez kötött kötelezettség az, hogy az adós a rendelkezésére bocsátott kölcsönösszeget a futamidő lejártát megelőzően egy összegben köteles a hitelezőnek visszafizetni. A feltétel, aminek bekövetkezésétől ez a kötelezettség függ az, hogy a hitelező a kölcsönszerződést felmondja. A feltétel bekövetkezése pedig az, hogy a felmondás hatályossá váljon, ami a Ptk. 6:5. § (2) bekezdése, illetve a régi Ptk. 214. § (1) bekezdése szerint azzal történik meg, hogy a felmondásról szóló jognyilatkozat az adóshoz megérkezik.
A felmondással lejárttá tett teljes tartozás végrehajtási záradék kiállításával történő "közvetlen" végrehajtásának elrendeléséhez tehát azt a tényt kell közokirattal tanúsítani, hogy a felmondásról szóló jognyilatkozat az adóshoz megérkezett.
Ez valójában három tény tanúsítását jelenti: (1) a jognyilatkozat a címzetthez adott időpontban megérkezett; (2) a jognyilatkozat, ami a címzetthez megérkezett, a hitelező által tett felmondó nyilatkozat volt; (3) a címzett, akihez a jognyilatkozat megérkezett, az adós volt.
A Vht. 23/C. § (2) bekezdése szerint annak a feltételnek a bekövetkezését, amitől a kötelezettség függ, közokiratnak kell tanúsítania.
Mivel a Vht. 23/C. § (2) bekezdése a feltétel bekövetkezésének tanúsítása kapcsán kizárólag annyit ír elő, hogy annak közokirattal kell történnie, a tanúsítás eszközei közül a közokiratok egyikét sem lehet kizárni. A feltétel bekövetkezése tehát elméletileg bármilyen közokirattal igazolható: közjegyzői vagy egyéb közokirattal, a közjegyzői okiratok közül ügyleti[3] vagy ténytanúsító okirattal, a ténytanúsító okiratok közül pedig azok bármelyikével.
A Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontja szerint a közjegyző tanúsítványt állít ki a nyilatkozat vagy értesítés közléséről, melynek során a Kjtv. 142. §-ában leírtak alapján kell eljárnia. A Kjtv. tehát külön nevesíti a nyilatkozat közléséről kiállított tanúsítványt. Olyan rendelkezést azonban a törvény nem tartalmaz, hogy a felmondás hatályosulása kizárólag ezzel a tanúsítvánnyal volna igazolható.
Ha például a jogosult a közjegyző előtt közli a jelen lévő kötelezettel a szerződés felmondását szóban, vagy az írásba foglalt felmondás átadásával, akkor a nyilatkozat közlésének tanúsítása - postai kézbesítés hiányában - nem a Kjtv. 142. § (2) bekezdése szerinti eljárás lefolytatásával fog megtörténni, az ennek alapján kiállított ténytanúsító okirat pedig nem a Kjtv. 136. § (1) bekezdés e) pontja szerinti, hanem az egyéb jogi jelentőségű tényről kiállított g) pont szerinti tanúsítvány lesz.[4]
Ugyanígy g), nem pedig e) pont szerinti tanúsítvány igazolja a felmondás közlését, ha a jogosult a saját maga által magánokiratba foglalt és postára adott felmondással mondja fel a szerződést, majd - a Kúria 3/2020. számú Polgári Jogegységi Határozatában foglaltaknak megfelelően - közjegyző által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatot tesz arra vonatkozóan, hogy a szerződést az általa felmutatott felmondó nyilatkozattal és tértivevénnyel felmondta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
