https://doi.org/10.59851/mj.73.07.1
"...bizonyára akadni fognak hazai jogtudósok, a kiket kezdeményezésem a csődjog sikeresebb művelésére fog buzdítani.
Ők nem lesznek kénytelenek tapasztalni, hogy: omne initium durum." (Apáthy István)[1]
A cikk megkísérli bemutatni, milyen súlyponti kérdésekre kellett választ találnia a jogalkotónak az új fizetésképtelenségi törvény előkészítése során. A tágabb értelemben vett fizetésképtelenségi jog rendszerének jelentősége túlmutat a fizetésképtelen adósok hitelezőinek érdekérvényesítésére vonatkozó eljárások szabályain: a fizetésképtelenségi törvény rendelkezései alapvetően befolyásolják a modern piacgazdaság működését, stabilitását és versenyképességét. A magyar csődjog hagyományai arra köteleznek, hogy a fizetésképtelenségi rendszer alapkövének számító új kódex elfogadásával helyreállítsuk a megszakadt jogfolytonosságot a fizetésképtelenségi jog alapművének tekinthető Apáthy-kódexszel, és ezzel a fizetésképtelenségi törvényt korábbi rangjára emeljük vissza.
Kulcsszavak: fizetésképtelenségi jog; jogalkotás
The article attempts to present the key questions the legislator had to answer when preparing the new insolvency law. The significance of the insolvency law system in the broader sense goes beyond the rules of procedures for the enforcement of the interests of creditors of insolvent debtors: the provisions of the insolvency law fundamentally influence the operation, stability and competitiveness of a modern market economy. The traditions of Hungarian bankruptcy law oblige us to restore the broken legal continuity with the Apáthy Code, which can be considered the foundation of insolvency law, by adopting a new code that is the cornerstone of the insolvency system and thereby reinstate the insolvency law to its former status.
Keywords: insolvency law; legislation
A tágabb értelemben vett csődjog vagy fizetésképtelenségi jog jelentősége túlmutat a fizetésképtelen adósok hitelezőinek érdekérvényesítésére vonatkozó eljárások szabályain: a fizetésképtelenségi törvény rendelkezései alapvetően befolyásolják a modern piacgazdaság működését, stabilitását és versenyképességét.
Az anyagi csődjog azért eleve "nehéz" jogterület, mert olyan társadalmi viszonyok szabályozására hivatott, amelyek kiindulópontja az adós fizetésképtelenségéből adódó konfliktus, vagyis a csődjog szabályai mindig akkor kerülnek elő, amikor már "baj van". A fizetésképtelenségi eljárás egyben a klasszikus polgári jog kötelmi és biztosítéki szabályainak próbája is, amely a jogviszonyok módosítását, átalakítását, megszüntetését, továbbá a különféle biztosítékok párhuzamos érvényesítését kívánja meg.
Kodifikációnk kétségtelenül hosszú évek óta adós egy új fizetésképtelenségi törvény megalkotásával. A rendszerváltást követő három évtized alatt az Alaptörvény mellett valamennyi nagy anyagi jogi és eljárásjogi kódexünk megújult, a csődjog rekodifikációjára azonban nem került sor. Az elmúlt évtizedekben általánosnak tekinthető szakmai és jogpolitikai egyetértés alakult ki abban, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) teljes megújításra szorul.[2]
Ennek egyik oka, hogy a csőd- és felszámolási eljárások a kitűzött jog- és gazdaságpolitikai célok elérésére nem alkalmasak, azaz nem felelnek meg a gyorsaság követelményének, nem biztosítják a hitelezői követelések nemzetközi összehasonlításban elfogadható megtérülését és nem segítik elő a fizetési nehézségekkel küzdő, de még működőképes szervezetek reorganizációját. Másik oka pedig, hogy a Csődtv. - a gazdasági élet folyamatos változásához és az uniós kötelezettségekhez igazodva, valamint a jogalkalmazásból fakadó módosítási igényekre reagálva - olyan gyakran, többször novelláris szinten módosult, hogy a normaszöveg a jogalkalmazást elnehezítő szerkezeti és koherenciazavaroktól szenvedett. A hazai fizetésképtelenségi szabályozás hiányosságai a nemzetközi értékelésekben is megjelennek.[3]
Több elakadt kezdeményezés után a Kormány 2024-ben az új fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény megalkotásához szükséges intézkedésekről szóló 1284/2024. (IX. 19.) Korm. határozatban döntött az új fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvényjavaslat tervezete és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítások normaszövegei megalkotásának szükségességéről.[4] Nem kétséges, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő, illetve fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek reorganizációjára vagy a gazdasági életből történő gyors kivezetésére
- 425/426 -
vonatkozó, a hitelezők érdekeit kiemelten szem előtt tartó hatékony és korszerű szabályozás jelentős mértékben javítaná a nemzetgazdaság versenyképességét és hazánk nemzetközi megítélését.
Jelen tanulmány megkísérli bemutatni, milyen súlyponti kérdésekre kellett választ találnia a jogalkotónak az új fizetésképtelenségi törvény előkészítése során. A magyar csődjog hagyományai, különösen Apáthy István munkássága, a fizetésképtelenségi jogalkotás mércéjét magasra tették. A csődjog művelésének mai örökösei nem mondhatnak mást Apáthy fent idézett szavaira reflektálva, minthogy: a folytatás sem könnyebb.
Idén 145 éve lépett hatályba a magyar fizetésképtelenségi jog (csődjog) alapvető törvényműve, a 19. század második felének egyik legnagyobb hatású jogtudósa, dr. Apáthy István[5] által készített 1881. évi XVII. törvénycikk (a továbbiakban: Apáthy-kódex), amely nemcsak a korszak, hanem a magyar jogalkotás történetének is kiemelkedő alkotása. Bár alkalmazása a második világháború után megszűnt, csődjogi gondolkodásunkra a mai napig vitathatatlan hatással bír. Az Apáthy-féle jogalkotási munka tudományos megalapozottságát érzékelteti, hogy monográfiájában a hazai és az európai csődjog történetének feldolgozása mellett az akkor hatályos porosz, osztrák, francia csődjogi szabályozás összehasonlító jellegű bemutatását is elvégezte.[6] A törvény egyszerre szabályozta a magánszemélyekre (közönséges csőd) és a kereskedőkre, illetve kereskedelmi társaságokra (kereskedelmi csőd) vonatkozó eljárást azzal, hogy a magánszemélyekre modellezett eljárás szabályai - eltérő szabály hiányában - a kereskedelmi csődre is irányadók voltak.[7]
Az Apáthy-féle kódex azonban nem volt teljesen előzmény nélküli. A reformkori országgyűlés a hiteltörvények kodifikációja keretében fogadta el az első magyar csődtörvényt, a csődületről (Concurs) szóló 1840. évi XXII. törvénycikket (a továbbiakban: Csődtc.), amelynek megalkotásában Deák Ferenc vezérszerepet vállalt,[8] és amely 1853-ig, illetve 1861-től 1881-ig volt hatályban.[9] Bár a törvényt Apáthy utóbb a visszaélések lehetősége, illetve az eljárás magas költségei és lassúsága miatt élesen kritizálta,[10] az az európai - elsősorban az osztrák[11] és német, valamint francia[12] - mintákra támaszkodva fontos lépéseket tett a magyar bírósági rendszer reformja és a rendi különbségek törvény előtti enyhítése érdekében.
A rendszerváltást követően, 1992. január 1. napján lépett hatályba a piacgazdaság igényeinek kiszolgálására hivatott Csődtv., amely a csődeljárást és a felszámolási eljárást két önálló eljárásként szabályozza. A Csődtv. az eljárások elnevezésénél szakított az Apáthy-kódex (illetve a Csődtc.) szóhasználatával, csődnek a reorganizációs jellegű eljárást, felszámolásnak - a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. által bevezetett fogalom fenntartásával - a likvidációs eljárást nevezi. Az elmúlt harmincöt év alatt a Csődtv. szinte valamennyi szabálya és - címével együtt - szabályozási területe is megváltozott.
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) kényszertörlési eljárással történő kiegészítése azt a célt szolgálta, hogy lehetőséget teremtsen a jogszerűtlenül működő vagy működésképtelen cégek gyors kivezetésére. A kényszertörlési eljárás 2021. évi módosítása bevezette a kényszertörlés felszámolásba való átfordulásának szabályait, amelynek eredményeként a kényszertörlési eljárások jelentős része olyan esetekben is felszámolási eljárásba fordul, amikor az adós vagyona a felszámolás költségeit sem fedezi.
A fizetésképtelenségi rendszer részét képezik a speciális fizetésképtelenségi helyzetek szabályozására vonatkozó normák is. A helyi önkormányzatok fizetőképességének helyreállítása érdekében került sor a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény megalkotására. A Csődtv. nem tartalmaz szabályokat a magánszemélyek fizetésképtelenségére, ezt a hiányt pótolta a természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény. A szerkezetátalakításról és egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2021. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Szát.) a 2019. június 20-i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] átültetését szolgálja. A veszélyhelyzeti jogalkotás hívta életre a szerkezetátalakításhoz hasonló reorganizációs eljárást, amelynek szabályait a veszélyhelyzettel összefüggő átmeneti szabályokról szóló 2021. évi XCIX. törvény 20. alcíme tartalmazza. A tör-
- 426/427 -
vény alapján ilyen reorganizációs eljárás iránti kérelem 2024. december 31. napja után már nem terjeszthető elő. A határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások tárgyában született 1346/2000/EK tanácsi rendeletet felváltó, az Európai Parlament és a Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/848 rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról 2017. június 26-án lépett hatályba. A 2026. március 30-án elfogadott, a fizetésképtelenségi jog egyes vonatkozásainak harmonizálásáról szóló (EU) 2026/799 irányelv szabályainak átültetéséről a tagállamok 2029. január 22. napjáig kötelesek gondoskodni.
A felsorolásból is kitűnik, hogy a fizetésképtelenségi törvény egy olyan komplex rendszer része, amelynek egyetlen területe sem szabályozható a többi figyelembevétele nélkül, mégis az origónak, a viszonyítási pontnak a fizetésképtelenségi törvénynek kell lennie.
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a Korm. határozatban is kijelölt célok megvalósulása nem érhető el a hatályos Csődtv. "leporolása" melletti újrakodifikálásával. A jogpolitikai cél egy új, korszerű, gyors és hatékony fizetésképtelenségi rendszer létrehozása, amelynek fő eleme a fizetésképtelenségi törvény, de ki kell terjednie a vagyontalan vagy törvénysértően működő gazdálkodó szervezetek gazdaságból való kivezetésének szabályaira is. A fizetésképtelenségi rendszernek szerves gyakorlati egységet kell képeznie a jogi személyek nyilvántartására vonatkozó regisztratív eljárás, illetve a törvényességi felügyeleti eljárás, valamint a kapcsolódó peres eljárások,[14] továbbá a magáncsődre vonatkozó és a szerkezetátalakítási irányelv átültetését szolgáló "pre-insolvency" eljárás szabályaival. A tágabb értelemben vett fizetésképtelenségi rendszer és az azzal összefüggő jogterületek átfogó megújítása csak egyszerre, rendszerszintű szemlélet mellett, komplex igazságügyi reform keretében lehetséges.
A fizetésképtelenségi szabályozást a magyar csődjogi hagyományokra és tapasztalatokra, a külföldi - mindenekelőtt a német és osztrák - kodifikációs mintákra, továbbá a 21. századi információs társadalom igényeire figyelemmel kell kialakítani. Az Apáthy-kódex számos olyan, a későbbiekben ismertetett jogi megoldást tartalmazott, amelyek jól alkalmazhatók egy modern fizetésképtelenségi törvény keretei között is.[15]
A Csődtv. alkalmazásának tapasztalatai közül az új fizetésképtelenségi rendszer kialakítása szempontjából három lényeges körülményt kell kiemelni.
Magyarországon a Csődtv. szerinti csődeljárás egyáltalán nem szolgálja a törvényben írt célját, ugyanis csődeljárások eleve elvétve indulnak, a sikeres csődegyezségek száma pedig még alacsonyabb. 2024-ben 19 567 db felszámolási ügyre csak 60 csődeljárási ügy jutott, utóbbiból a csődegyezséggel befejezett eljárások száma 12 volt.[16] A csődegyezségek száma a korábbi években is elenyészőnek bizonyult.[17] Ráadásul a csődegyezségek nem tekinthetők reorganizációnak abban az esetben, ha az egyezség csak azt tartalmazza, hogy a hitelező a követelésének egy részét elengedi annak érdekében, hogy legalább részbeni megtérüléshez jusson.[18] Az adós gazdasági működésének átalakítására vonatkozó érdemi üzleti terv nélkül a csődegyezség valójában nem reorganizációs célokat, hanem időnyerést vagy a hitelezők kijátszását szolgálja.
Megjegyezhető, hogy hazai társadalmi-gazdasági környezetben a csődeljárás mellett elérhető adósságrendezési eljárások, így a szerkezetátalakítási eljárás, a veszélyhelyzeti reorganizáció, illetve a magáncsőd szintén nem váltak népszerűvé.
A felszámolási eljárások döntő többsége vagyontalan vagy irathiányos felszámolásként egyszerűsített felszámolás útján fejeződik be. Csak az utóbbi évek statisztikáját nézve ez az arány 2022-ben 84%, 2023-ban 94%, 2024-ben 95%.[19] Kérdés, hogy ha az adós vagyona az eljárás költségeit sem fedezi, milyen célt szolgál a felszámolási eljárás akár egyszerűsített formában történő lefolytatása, ha annak törvényben meghatározott célja a Csődtv. 1. § (3) bekezdése szerint a hitelezők kielégítése. Azt a közkeletű vélekedést, hogy a felszámolási eljárás lehetőséget biztosít az adós vagyonának felkutatására és visszakövetelésé-
- 427/428 -
re, a gyakorlat nem látszik igazolni. Az egyszerűsített felszámolásokból hitelezői megtérülés nem várható.
A Ctv. 118. § (3) bekezdése alapján a kényszertörlési eljárás felszámolássá alakul át a cégbíróság kezdeményezésére, ha a céggel szemben bejelentett követelések összértéke eléri az 1 000 000 forintot, vagy ha a cég vagyona eléri az 1 000 000 forintot, és vele szemben követelés bejelentésére is sor került. A Fővárosi Törvényszéken 2023-ban 15 653 db kényszertörlési ügyet fejeztek be, ezekből 12 146 fordult át felszámolásba. Az így indult felszámolási ügyekből 2023-ban érdemben 1447 ügy fejeződött be, ezekből 7 esetben sikerült hitelezői megtérülést elérni, a fennmaradó 1440 felszámolás esetében a cég vagyona a felszámolási költségeket sem fedezte.[20] Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy a kényszertörlési eljárásokat tömegesen lassú és költséges egyszerűsített felszámolási eljárásokba fordítjuk át akkor is, ha azokból semmilyen megtérülés nem várható. A felszámolási eljárások magas száma egyrészt indokolatlan költségvetési terhet jelent,[21] másrészt nemzetközi összehasonlításban hátrányosan érinti Magyarország megítélését.[22]
Az új fizetésképtelenségi törvény egyik, már a felvetés megfogalmazásában is jelentkező dilemmája, hogy hogyan nevezzük a fizetésképtelenségi eljárást, illetve annak esetleges fajtáit és közreműködőit.
A "csőd" és a "csődjog" fogalma az Apáthy-kódexben egy egységes fizetésképtelenségi eljáráshoz kapcsolódott, amelyben a csődvagyon felosztásával vagy kényszeregyezség útján került sor a hitelezői igények kielégítésére. Az 1840. évi Csődtc. által használt, mára kissé régiesnek tűnő "csődület" és az Apáthy-kódex "csőd" fogalma egyaránt a fizetésképtelenséget jelentette. A "csőd" szó a latin "concursus" megfelelőjének, a csődület szónak a rövidülésével keletkezett, és a hitelezők összegyűlésére utal.[23]
Az Apáthy-kódex a "felszámolás" fogalmát kétféle értelemben használta. Egyrészt az 1875. évi XXXVII. törvénycikk (kereskedelmi törvény) V. fejezetében szabályozott eljárásra utalva,[24] amely mai értelemben a végelszámolásnak felelt meg, másrészt a bejelentett hitelezői követelések elbírálására szolgáló tárgyalás ("felszámolási tárgyalás") megnevezéseként,[25] illetve a hitelezői követelések érvényesítésének ("követelések felszámolása") szinonimájaként.[26]
Az Apáthy-kódex csődeljárása a hatályos Csődtv. szerinti felszámolási eljárásnak felel meg. Reorganizációs jellegű vagy a mai csődegyezséget célzó eljárást az Apáthy-kódex nem tartalmazott, a valamennyi hitelezőre kiterjedő hatályú egyezség a Csődtv. szerinti, a felszámolás során köthető egyezséggel[27] azonosítható.
A megmenthető adósok számára csak utóbb, a 4070/1915. M.E. rendelet biztosított lehetőséget a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás szabályainak bevezetésével. A Csődtv. ehhez képest a teljes fizetésképtelenségi fogalomrendszert átírta, amellyel a csőd köznyelvi és jogi fogalmát szétválasztotta.[28]
Ha az új törvény egy egységes eljárás mellett teszi le a voksát (lásd később), akkor az adott történeti előzmények mellett annak megnevezése nem lehet más, mint "fizetésképtelenségi eljárás". Elsősorban azért, mert egy új fizetésképtelenségi rendszer megalkotásakor az annak alapjául szolgáló törvény és az azáltal szabályozott eljárás megnevezésében is el kell különüljön a korábbiaktól. Ennek nemcsak elvi, de gyakorlati okai is vannak, ugyanis az új szabályozás csak az új törvény hatálybalépése után induló ügyekben lesz alkalmazható, vagyis az átmeneti időszakban a két rezsim együttélése idején célszerű a különböző törvény hatálya alá eső eljárásokat megnevezésükben is szétválasztani. Egységes eljárás esetén a "csődeljárás" vagy a "felszámolási eljárás" elnevezés a Csődtv. több évtizedes gyakorlata után zavart okozna. Az Apáthy-kódex fogalomkészletéhez sem lehet visszatérni, mert az akkori csődeljárás a mai értelemben vett reorganizációt nem ismerte.
Másrészt az új fizetésképtelenségi rendszer az összhang megteremtése érdekében az uniós jog szóhasználatát sem hagyhatja figyelmen kívül. A fizetésképtelenségi eljárás kifejezés a legalkalmasabb összefoglaló elnevezés, amely magában foglalja mind az adós működésének helyreállítását szolgáló reorganizációs célú, mind pedig az adós likvidációját szolgáló felszámolási célú fizetésképtelenségi eljárást.
Az iménti megfontolások alapján - az EU fizetésképtelenségi rendeletével összhangban - célszerű az eljárásban
- 428/429 -
közreműködő szakértőt egységesen fizetésképtelenségi szakértőnek nevezni, aki a reorganizáció vagy felszámolás során a törvényi kötelezettségeit elvégzi. Az 1840-es Csődtc. még megosztotta e feladatokat a perügyelő és a tömeggondnok (ideigleni tömeggondnok) között. Az Apáthy-kódex már egy személyre, a tömeggondnokra bízta a vagyonkezelési és nyilvántartási feladatokat. A Csődtv. a duális eljárási rendnek megfelelően a két eljárást megkülönböztetve használja a vagyonfelügyelő és felszámoló (felszámolóbiztos) megjelölést. Egységes eljárás esetén ez a fajta megkülönböztetés fenntartása nem indokolt, felmerül azonban az eljárás szakaszai (lásd később) szerinti differenciálás.
Apáthy szerint "az adós abba a helyzetbe, a melyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják; vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban pedig fizetési tehetetlenség von maga után."[29]
A német fizetésképtelenségi törvény (a továbbiakban: Insolvenzordnung, InsO) általános, természetes és jogi személyek fizetésképtelenségére egyaránt vonatkozó fogalma szerint az adós akkor fizetésképtelen, ha nincs abban a helyzetben, hogy esedékes fizetési kötelezettségeinek eleget tegyen.[30] A jogi személyek tekintetében további fizetésképtelenségi ok a túlzott eladósodás, amely akkor következik be, amikor az adós vagyona már nem fedezi a fennálló kötelezettségeket (kivéve, ha a társaság tevékenysége 12 hónapon belül valószínűsíthetően folytatódik).[31]
A német Insolvenzordnung - Apáthy definíciójával összhangban - a materiális csőd, azaz a gazdasági értelemben vett fizetésképtelenség fogalmát használja. Ezzel szemben a Csődtv. 27. § (2) bekezdése formális fizetésképtelenségi fogalmat alkalmaz, amikor felsorolja azokat a feltételeket, amelyek fennállása mellett az adós fizetésképtelensége annak tényleges vagyoni helyzetének vizsgálata nélkül megállapítható. Az új törvényben célszerűnek tűnik kettős meghatározást alkalmazni, azaz megállapítani a fizetésképtelenség gazdasági fogalmát és egyben az eljárás elrendelésének feltételeként azokat a körülményeket, amelyek beállta mellett az adós fizetésképtelensége vélelmezhető. Mindenképpen el kell kerülni, hogy a fizetésképtelenség megállapításához hosszas vizsgálatra és bizonyításra legyen szükség.
A magyar csődjog háromelemű fizetésképtelenségi fogalomrendszert használ: a fizetésképtelenség fogalmán kívül ismeri a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenné válás valószínűsége fogalmát. Utóbbi a szerkezetátalakítási eljárás feltétele,[32] a fizetésképtelenségi törvényben az eljárás elrendeléséhez legalább a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megléte szükséges.
A fizetésképtelenség vagy fenyegető fizetésképtelenség esetén követendő eljárásra kétféle modell létezik. A német Insolvenzordnung a jogi személyeknek és a nem jogi személy gazdasági társaságoknak fizetésképtelenség esetén kötelezővé teszi a fizetésképtelenségi eljárás megindítását.[33] Eredetileg a Csődtv. is tartalmazott ilyen rendelkezést,[34] de csak a csőd bejelentésére vonatkozóan. Az angolszász modell ezt a kötelezettséget ugyan nem írja elő, de felelősséget állapít meg (wrongful trading) a vezető tisztségviselőnél, ha ebben az időszakban az adósnál vagyoncsökkenés következett be.[35]
Az új fizetésképtelenségi törvényben a két modell együttes alkalmazása tűnik megfelelőnek, különös tekintettel arra, hogy a készülő fizetésképtelenségi irányelv a "kötelező öncsőd" alkalmazását megkívánja. A kötelező öncsőd ismételt bevezetése rákényszerítheti a gazdálkodó szervezeteket, hogy likviditási nehézségeiket időben kezdjék el kezelni, ugyanakkor egy tőkehiányos gazdaságban a vállalkozások életképességét hátrányosan érintheti.
A fizetésképtelenségi szabályozásnak alapvetően két megközelítése ismert. Egyrészről a hitelező érdekeire koncentráló kontinentális modell, amely a követelések gyors megtérülése érdekében a likvidációs megoldást részesíti előnyben. Az angolszász típusú, adósközpontú modell ezzel szemben az életképes vállalkozás megmentésére és továbbműködtetésére, azaz reorganizációjára koncentrál. Az UNCITRAL ajánlása szerint[36] a fizetésképtelenségi törvénynek meg kell teremteni az egyensúlyt a reorganizációs és a likvidációs célok között.
A magyar csődjogi hagyományok történelmi okokból a német (porosz) és osztrák kontinentális modellt követték, ugyanakkor a hatályos Csődtv. két önálló eljárásrendben önállóan szabályozza a reorganizációt szolgáló csődeljárást és a likvidációt szolgáló felszámolási eljárást, amellyel elvben mindkét cél elérését lehetővé teszi, különösen, ha a felszámolás során köthető egyezség lehetőségét is számításba vesszük. A két eljárás viszonyát tekintve a Csődtv. 7. § (2) bekezdés e) pontja és 9. § (3a) bekezdése alapján a hatályos szabályozás értelmében a csődeljárás
- 429/430 -
élvez eljárási elsőbbséget. A csődeljárás azonban a korábban kifejtettek szerint nem tölti be a szerepét, míg a felszámolási eljárás mindenekelőtt behajtási célokat szolgál.
Az új fizetésképtelenségi törvénynek tehát meg kell erősítenie a reorganizációs eljárásba vetett bizalmat, és elsődleges célként az adós likviditásának helyreállítására és a gazdasági életbe való visszavezetésére kell törekednie. Ez a célkitűzés gyakran ellentétben áll a hitelezők rövid távú, azonnali megtérülést előnyben részesítő igényével, azonban a visszaéléseket kizáró, megfelelő szakmai és bírósági kontroll melletti reorganizáció a magasabb hitelezői megtérülést és a gazdasági kapcsolat fennmaradásából eredő előnyöket egyaránt biztosítani tudja. Az adós működőképességének megőrzése és tevékenysége folytatása a gazdasági és szociális biztonságot szolgálja, ezért ahhoz nyilvánvaló társadalmi érdek fűződik. Likvidációs célú fizetésképtelenségi eljárás (felszámolás) abban az esetben indokolt, ha az adós vagyoni, gazdasági és piaci helyzete mellett a reorganizáció fel sem merülhet.
A reorganizációs eljárás lefolytatásának angolszász modelljében a fizetésképtelen vállalat továbbra is maga irányítja működését ("debtor in possession")[37] azzal, hogy elsődlegesen a hitelezők érdekeit kell szem előtt tartania. A kontinentális modellek a reorganizációban is inkább a hitelezők igényeinek védelmére koncentrálnak, és az eljárást állami felügyelet mellett folytatják le.[38] Németországban ugyanakkor a vállalkozások szerkezetátalakításának további elősegítéséről szóló törvény[39] 2012-ben történt hatálybalépésével a két szemléletet közelítő tendencia figyelhető meg, a törvény ugyanis az Insolvenzordnung módosításával amerikai mintára szélesítette az önigazgatás lehetőségét.
A Csődtv. duális rendszerében az adós csőd- vagy felszámolási eljárást, a hitelező felszámolási eljárást kezdeményezhet. Ez a szabályozási modell nélkülözi a rugalmasságot, mert előre meghatározza az eljárás típusát, másrészt kizárja annak lehetőségét, hogy a hitelező csődeljárást kérjen, vagy hogy a felszámolási eljárás reorganizációs jellegű eljárássá alakuljon át. A Csődtv. ugyan lehetővé teszi az egyezségkötést a felszámolás során is, ez azonban a gyakorlatban kivételes.[40]
Alapvető hátránya a duális rendszernek, hogy az eljárás fajtája és az adós vagyoni helyzete között nincs szükségszerű összefüggés, a csődeljárás elrendelésére sor kerülhet a reorganizációra eleve alkalmatlan adóssal szemben is, illetve felszámolás rendelhető el a teljesen vagyontalan vagy az egyébként megmenthető adós esetében is. Az új fizetésképtelenségi rendszernek abból kell kiindulnia, hogy a nyilvánvalóan vagyontalan és/vagy működésképtelen adósokkal szemben értelmetlen költséges és bonyolult reorganizációs vagy likvidációs eljárást lefolytatni; ilyen esetben az adós minél gyorsabb és minél egyszerűbb törlésére kell törekedni. Az új fizetésképtelenségi rendszer bevezetése ezért nem lehetséges a kényszertörlésre tartozó eljárások körének bővítése nélkül. Másrészt biztosítani kell annak lehetőségét, hogy az eljárás - a kérelem tartalmától függetlenül - a reorganizáció irányába forduljon akkor, ha ennek feltételei fennállnak.
Az egységes fizetésképtelenségi rendszer lényege, hogy a bíróság az eljárás első, előkészítő szakaszában előzetesen feltérképezi az adós pénzügyi-vagyoni helyzetét annak tisztázása érdekében, hogy az adós vagyona fedezi-e egyáltalán az eljárás költségeit.
Az új fizetésképtelenségi törvényben vissza kell térni ahhoz az alapelvhez, hogy az eljárás főszabály szerint nem rendelhető el megfelelő költségfedezet nélkül. A német Insolvenzordnung szerint a csődbíróság elutasítja a csődeljárás megindítása iránti kérelmet, ha az adós vagyona várhatóan nem lesz elegendő az eljárás költségeinek fedezetére,[41] és ugyanígy rendelkezik az osztrák Insolvenzordnung is.[42]
Ezt az elvet képviselte az Apáthy-kódex is, amely szerint, ha a vagyon az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a csőd csak akkor rendelhető el, ha a hitelezők a csődeljárási költségek viselését vállalják, és a bíróság által e célra megállapított összeget leteszik.[43] Ha a költségeket a hitelezők nem előlegezték, vagyontalan adóssal szemben csődnyitásnak nem volt helye. Apáthy - helyesen - abból indult ki, hogy "az olyan eljárás, mely a létező vagyont felemésztené, senkinek sem szolgálhat javára, mert a hitelezők kielégítést nem remélhetnek".[44] Apáthy szerint a bíróság akkor rendelheti el a vagyontalan adóssal szemben a csődnyitást, ha ezzel lehetővé teheti, hogy "az adós jogcselekményeinek megtámadása által a hitelezők részére kielégítési alap szereztessék".[45]
Apáthy a modern gazdasági viszonyokra vonatkoztatva is helytállóan következtet arra, hogy elsősorban az adóssal szerződéses kapcsolatban álló hitelezői kör - napjainkban különösen az átvilágításhoz megfelelő eszköztárral rendelkező adóhatóság - lehet olyan helyzetben, hogy valószínűsíteni tudja annak reális esélyét, hogy az adós jogügyleteinek megtámadásával a fedezeti vagyon visszaszerezhető. Ilyen esetben a hitelező a gazdasági és
- 430/431 -
jogi kockázatok értékelése után az eljárás költségeinek megelőlegezése mellett dönthet.
Ritkább, de nem kizárható esetként az adósnak is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a költségek előlegezésével fizetésképtelenségi eljárás elrendelését kérje. Erre akkor kerülhet sor, ha az adós tagjai a pótbefizetéssel vagy más, átmeneti vagy új finanszírozás mellett fenn kívánják tartani a gazdálkodó szervezet működését.
Ha az adós vagy a hitelezők a vagyontalan adóssal szembeni eljárás költségeit nem előlegezik, akkor fizetésképtelenségi eljárás lefolytatása helyett gyors, technikai jellegű törlési eljárásnak van helye.
Ha az eljárás költségfedezete biztosított, a bíróság elrendeli a fizetésképtelenségi eljárást. Ezután az eljárás fajtájára - reorganizációs vagy likvidációs célú eljárás - vonatkozó döntés meghozatala érdekében átfogó vagyonvizsgálatot kell végezni annak tisztázása érdekében, hogy az adós pénzügyi-gazdasági helyzete mellett van-e esély a működés helyreállítására. Az eljárás ezen szakaszában kell gondoskodni a hitelezői igények nyilvántartásba vételéről.
Az eljárás fajtájának meghatározásához a bíróság a felek meghallgatása mellett szakértői vizsgálatot is lefolytathat. Az eljárás fajtájának bírói meghatározása azt is biztosítja, hogy - az adós közreműködésével - a hitelező által kezdeményezett fizetésképtelenségi eljárásban is sor kerülhessen reorganizációra, amelynek lehetőségét nemzetközi vizsgálatok is hiányolták.[46]
A fizetésképtelenségi eljárás közös szakasza az eljárás fajtáját meghatározó döntés meghozatalával véget ér, az eljárás reorganizációval vagy felszámolással folytatódik. A reorganizáció célja az adós működőképességének helyreállítása a reorganizációs egyezség útján. A reorganizáció elrendeléséhez - annak komolysága érdekében - előfeltétel, hogy az adós reorganizációs tervet készítsen, amely egyben egyezségi javaslatként is szolgál. Lényeges, hogy a reorganizációs terv nem merülhet ki abban, hogy az adós a fizetőképességét úgy kívánja helyreállítani, hogy a hitelezőket csak részben elégíti ki. A reorganizációs terv a hosszabb távú továbbműködéshez szükséges üzleti és átszervezési program nélkül nem képezheti reorganizáció alapját. Annak érdekében, hogy az adósok a reorganizáció lehetőségével ne éljenek vissza, továbbra is biztosítani kell, hogy a sikertelen reorganizáció főszabály szerint felszámolásba forduljon át.
A fizetésképtelenségi terület jelentősége és terjedelme, illetve a korszakváltás igénye azt indokolja, hogy egy átfogó, kódexjellegű fizetésképtelenségi törvény szülessen. Az új törvénynek ki kell terjednie a fizetésképtelenség általános anyagi jogi, valamint eljárásjogi rendelkezéseire, a reorganizációra és a felszámolásra vonatkozó külön szabályokra, továbbá a speciális eljárásokra is.
A jogterület áttekinthetőségét és ezáltal a jogalkalmazást nehezítené meg, ha több önálló törvény megalkotására kerülne sor. Az új törvény megszüntetné a veszélyhelyzeti jogalkotás miatt kialakult töredezettséget is.
A kódexjellegű szabályozásból következik, hogy a törvény magas absztrakciós, elvi szinten marad, az általános szabályokból kiindulva halad a különös szabályok felé, és tagolása jól követi az eljárás szerkezeti logikáját. A gyorsan változó, rendeleti szintre tartozó részletszabályoktól a kódexet meg kell tisztítani. A jogalkotás során elsőrendű feladat továbbá az új szabályok és a meglévő kapcsolódó eljárások, így a szerkezetátalakítási eljárás, a kényszertörlés és a végrehajtás közötti összhang megteremtése.
Kérdés, hogy egy fizetésképtelenségi eljárást szabályozó törvényben mennyiben szükséges alapelveket meghatározni, ha a polgári jogi viszonyokra általánosan irányadó Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) a klasszikus polgári jogi, míg a fizetésképtelenségi eljárás háttérszabályát képező Polgári perrendtartás az eljárási alapelveket már tartalmazza. A Csődtv.-ben ilyen alapelvek nem szerepelnek, egy új fizetésképtelenségi törvény esetén azonban - különösen kódexjellegű törvénynél - a sajátos szabályozási tárgy folytán indokolt lehet azokat az alapelveket kiemelni, amelyek a fizetésképtelenségi rendszer egészére irányadók.
Az alapelvek gyakorlati jelentősége kettős, egyrészt elvi jelentőségükben áthatják a törvény egészét, ezáltal segítik a jogszabály értelmezését, másrészt joghézag esetén hézagpótló szerephez jutnak. Elsőként a fizetésképtelenségi eljárás kettős célját kifejező két elvet kell megfogalmazni: egyrészről a továbbműködtetés elvét, másrészről a hitelezői érdekek védelmének elvét és végül a két elv összhangját is biztosító együttműködés elvét.
A jogi személyek nyilvántartásáról szóló 2025. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Jsznytv.) általános indoklása szerint a Ptk. jogi személyre vonatkozó általános rendelkezéseiből logikusan következik az egységes jogi személy nyilvántartás kívánalma. Az egységes nyilvántartás felveti annak a kérdését, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alá vonható gazdálkodó szervezetek körét bővíteni kell-e a Csődtv. személyi hatályához képest. Az egységes szabályozás igénye azonban a Jsznytv. mintájára legfeljebb a civil szervezetek egyes típusaira terjedhet ki, míg a speciális szabályozást igénylő szervezetekre (például vallási közösségek) nem. Így is kétséges marad, hogy egy alapvetően gazdasági társaságokra modellezett eljárásrendbe
- 431/432 -
a civil szervezetek sajátos szabályozási igényei hogyan illeszthetők be.
A fizetésképtelenségi rendszerek abból a szempontból is csoportosíthatók, hogy az eljárás irányításának súlypontja melyik szereplőhöz köthető, azaz mekkora a bíróság, a fizetésképtelenségi szakértő, az adós vagy a hitelezők (hitelezői választmány) döntési és ellenőrzési jogköre az eljárás lefolytatása során. A Csődtv.-ben is alkalmazott német modell szerint az eljárást bíróság által kinevezett szakértő irányítja, akinek tevékenysége törvényességét a bíróság ellenőrzi. A magyar fizetésképtelenségi eljárások tapasztalatai alapján garanciális okoknál fogva nem indokolt ettől a megoldástól lényegesen eltérni. Az új eljárásban ugyanakkor a fizetésképtelenségi szakértő kezdeményező szerepkörét meg kell erősíteni, ideértve az eljárás fajtájának meghatározásában való részvételét.
Az, hogy a fizetésképtelenségi törvénynek mindenekelőtt gyors és hatékony eljárást kell biztosítania, már az 1840-es Csődtc. megalkotásánál elsőrendű célkitűzés volt.[47] Más kérdés, hogy utóbb épp a gyorsaság hiánya miatt érhette a törvényt kritika.
A fizetésképtelenségi eljárás időtartama lényeges kérdés, de az csak az eljárás társadalmi-gazdasági hasznosságának függvényében értékelhető. Ha a hitelezői érdekek védelme nem érvényesül, és a jogos igények kielégítése nem éri el azt az arányt, amely mellett az eljárás megindítása, illetve az eljárásban való részvétel gazdaságos, akkor a gyorsaság önmagában nem szolgálja az eljárás sikerét. A korszerű fizetésképtelenségi eljárás nem képzelhető el anélkül, hogy az eljárási szabályok biztosítsák és támogassák az adós továbbműködését és újjászervezését, amely azonban az eljárás gyors lezárhatósága ellen hat.
A fizetésképtelenségi eljárások időtartama több tényezőtől függ, így különösen az eljárás céljától, az eljárás szakaszolásától, az eljárás résztvevőinek szerepvállalásától, a jogorvoslati lehetőségektől stb. A gyorsaságot alapvetően az egyszerű eljárási lépések, a rövid határidők és a megfelelő felkészültségű és létszámú intézményi-szakmai háttér biztosítja. Ennek érdekében a fizetésképtelenségi eljárás folyamatában a fizetésképtelenségi szakértők (felszámolók) jegyzékébe való felvétel követelményrendszerét és a szakértők eljárási szerepét is újra kell gondolni. A modern fizetésképtelenségi eljárás kodifikációja mellett nem maradhat el az eljárás gyors és hatékony lefolytatásának előfeltételét képező informatikai rendszer kifejlesztése és felállítása sem.
A hitelezői érdekek védelme alapelvi célkitűzés a fizetésképtelenségi jogban, amely alatt mindenekelőtt a követelések megtérüléséhez fűződő érdeket értjük. A fizetésképtelenségi eljárásban az érdekellentét nemcsak az adós és a hitelezők, hanem az egyes hitelezők között is jelentkezik. Az új törvénynek a lehetőségekhez képest hatékony felügyeleti és jogorvoslati rendszert kell felállítania annak érdekében, hogy a "furfangos adósok"[48] a jóhiszemű hitelezőket ne játszhassák ki. A fizetésképtelenségi rendszer sikerében központi kérdés a fizetésképtelenségi szakértők eljárásának szakszerűsége és hatékonysága, amelyet a képzettségi elvárások mellett megfelelő díjazással lehet javítani.
A hitelezői érdekek érvényesülésének központi kérdése, hogy a likvidációs fizetésképtelenségi eljárásban a jogpolitika milyen prioritások figyelembevételével állapítja meg a kielégítési sorrendet. A legtöbb fizetésképtelenségi rendszer többlépcsős struktúrát követ, amelyben első helyen szerepelnek az eljárási költségek (például a fizetésképtelenségi szakértő díja, a vagyonmegóvási és adminisztratív költségek), hiszen ezek megtérülése nélkül az eljárás nem folytatható le. Ezt követik a biztosított követelések, a privilegizált követelések, majd az egyéb és hátrasorolt követelések.
A dogmatikai világosság jegyében egyértelművé kell tenni, hogy a visszakövetelési jog tárgyai, azaz azok a dolgok, amelyek "a tömegben találtatnak ugyan, de nem a közadósnak, hanem másnak a tulajdonát képezik",[49] nem tartoznak a fizetésképtelenségi vagyonba, ennél fogva a visszakövetelésre jogosult nem is minősül hitelezőnek, igényét azonban be kell jelentenie az eljárásban. A visszakövetelésre jogosultakat (Aussonderungsberechtigte) a német Insolvenzordnung sem tekinti hitelezőnek.[50]
A biztosított hitelezők anyagi és eljárási jogi értelemben is hitelezőnek minősülnek, kérdés azonban, hogy igényeiket a fizetésképtelenségi eljáráson kívül vagy azon belül érvényesíthetik. Az Apáthy-kódex a külön kielégítésre jogosult hitelezőket feljogosította arra, hogy követeléseiket a csődhitelezők megelőzésével érvényesítsék,[51] így a biztosítéki ingatlan eladásából származó bevétel - az árverezés költségei és az ingatlant közvetlenül terhelő adók
- 432/433 -
és illetékek levonása után - a jelzálog-jogosultakat illette a telekkönyvi rangsor szerint.[52] A csődtömegbe csak a zálogjoggal biztosított követelés kiegyenlítése után fennmaradt vételár került.
A német Insolvenzordnung szerint az elkülönítésre jogosultak (Absonderungsberechtigte) a zálogjogi igényeiket szintén külön érvényesíthetik.[53] A Csődtv. ezzel szemben azt a megoldást választotta, hogy a zálogtárgy bekerül a felszámolási vagyonba, és annak értékesítéséről a felszámoló gondoskodik azzal, hogy záloghitelező a kielégítési sorrendben privilegizált helyzetet élvez. A Csődtv. módosításai során a jogalkotó a zálogjogosult helyzetének folyamatos javítására törekedett, ezt azonban árnyalta, hogy a zálogtárgy értékesítési bevételéből levonható költségek is növekedtek.[54] Ennek hátterében a Ptk. azon célkitűzése volt, amely a zálogjogon kívüli fiduciárius biztosítékok alkalmazásának visszaszorítására irányult.[55] Ahogy Juhász László megállapítja, a jogalkotó már csak azzal tudja tovább javítani a zálogjogos hitelezők helyzetét, ha lehetővé teszi a zálogtárgy fizetésképtelenségi eljáráson kívül értékesítését.[56]
A korábbi jogalkotói törekvésekkel összhangban a zálogos hitelezési gyakorlat megerősítése érdekében az új fizetésképtelenségi törvény megalkotása során lényeges elv, hogy a fiduciárius biztosítékkal rendelkezők ne kerülhessenek előnyösebb helyzetbe a zálogjogos hitelezőkhöz képest. Ezért az új törvény a zálogjogosult választásától függően biztosítani kívánja a zálogjogosult számára a zálogtárgyból való kielégítés fizetésképtelenségi eljáráson kívüli lehetőségét.
A jogi személy tagjai és vezető tisztségviselői, illetve a fizetésképtelenségi szakértő felelősségére vonatkozó szabályok jelentőségét mutatja, hogy azok legrövidebb elemzése is meghaladja jelen írás kereteit.
Az új fizetésképtelenségi törvény felelősségi (felelősségáttörési) szabályainál a Ptk. rendelkezéseiből, illetve felelősségi rendszeréből kell kiindulni. Az első kérdés, hogy a Ptk. általános felelősségi szabályai mellett szükséges-e bármilyen felelősségi szabály a fizetésképtelenségi törvényben, vagy elegendő a Ptk. 3:2. § (2) bekezdése és a 3:324. § (3) bekezdése a tagi felelősségáttöréshez, illetve a Ptk. 3:118. §-a a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához. Tény, hogy a hatályos Csődtv. és Ctv. tartalmaz különös felelősségi szabályokat jogutód nélkül megszűnő jogi személyek, gazdasági társaságok kielégítetlenül maradt hitelezői követelései vonatkozásában, így ezek fenntartása indokolt lehet akkor is, ha azok részben megismétlik a Ptk. szabályait.
A felelősségi szabályok megfogalmazásánál azt kell szem előtt tartani, hogy a Ptk. törekedett a helytállási kötelezettség és a felelősség fogalmának elvi megkülönböztetésére, bár ezen a téren nem maradt teljesen következetes. Ha a helytállás fogalmát felelősség nélküli kötelezettségnek, míg a felelősséget a deliktuális vagy kontraktuális kártérítési kötelezettség megfelelőjének tekintjük, akkor a lényegi különbség, hogy a felelősség valamely hátrányos megítélésű magatartás következménye, míg a helytállás a törvény által telepített, magatartástól független, objektív kockázatviselés.
Miután a tag vagy a vezető tisztségviselő és hitelező között nincs szerződéses viszony, ezért a tag és vezető tisztségviselő hitelezővel szembeni felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni, ahogyan a Csődtv. 63. §-a, 63/A. §-a és Csődtv. 33/A. §-a, valamint a Ctv. 118/A. §-a és 118/B. §-a is deliktuális felelősséget szabályoz.
A taggal szembeni felelősségáttörés szabálya csak olyan tag vonatkozásában értelmezhető, aki egyébként nem tartozik helytállási kötelezettséggel a gazdálkodó szervezet tartozásaiért. A felelősség alapja a korlátozottan felelős tag visszaélésszerű magatartása, amelynek megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felszámolási célú fizetésképtelenségi eljárásban kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn.
A joggal való visszaélés tilalmának általános elvén alapuló tényállásnak példálózó esetei a hatályos jogban ismert tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása, a szervezet vagyonával sajátkénti rendelkezés, a törvényes működéssel nyilvánvalóan ellentétes határozat meghozatala és a részesedés rosszhiszemű átruházása.[57] Jogpolitikai döntést igényel ugyanakkor, hogy a felelősségi szabályok alkalmazását a fizetésképtelenségi törvény kibővített személyi hatálya mellett milyen határok közé kell szorítani. A tagra vonatkozó szankciós jellegű felelősségi tényálláson alapuló igényérvényesítésre irányadó speciális, rövid határidő fenntartása változatlanul indokolt.
A vezető tisztségviselővel szembeni igényérvényesítésre irányuló peres eljárás szabályai[58] kapcsán szakítani kell a Csődtv. 33/A. §-a szerinti kétlépcsős, megállapítási, majd marasztalási peren alapuló modellel, mert nem hatékony, ezért a gyakorlatban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.[59] Ha a fizetésképtelenségi eljárás az új modell
- 433/434 -
szerint a mostanihoz képest gyorsabban (belátható időn belül) lezajlik, akkor lehetséges a megállapítási per elhagyása és kizárólagosan a marasztalási per lehetővé tétele, amelyet csak a hitelező indíthatna, mivel a felszámoló által indított bármilyen felelősségi per dogmatikai kérdéseket vet fel.[60]
A vezetőre irányadó felelősségátviteli szabályokat célszerű változatlanul magas absztrakciós szinten, általános elvek, illetve vélelmek mentén megfogalmazni és a kimentéshez szükséges bizonyítási terhet a vezető tisztségviselőre hárítani. A felelősségi szabályt a korlátozott tagi felelősséggel működő szervezetekre kell korlátozni, mert közkereseti vagy betéti társaság esetében a vezető tisztségviselő egyben tag is, akit általában mögöttes helytállási kötelezettség terhel. Fenn kell tartani a Csődtv. 33/A. § (2) bekezdése szerinti rendelkezést arra nézve, hogy angol mintára az árnyékigazgató (shadow director) is vezető tisztségviselőnek tekintendő.
A jogirodalomban eltérő álláspontok ismertek azzal kapcsolatban, hogy a fizetésképtelenségi szakértő (felszámoló) milyen felelősségi alakzat szerint felel a tőle elvárható gondosság megsértésével okozott károk megtérítéséért. A Csődtv. 54. §-a csak a polgári jogi felelősség szabályaira utal. Miután a Ptk. élesen elválasztja a kontraktuális és deliktuális felelősségi alakzatot, tisztázni kell, hogy hogyan tekintünk a fizetésképtelenségi szakértő státuszára.[61]
A Csődtv. elmulasztotta meghatározni, hogy a felszámoló milyen jogviszonyban áll az adóssal; a 27. § (12) bekezdése csak arra utal, hogy az adós képviseletében jár el.[62] A fizetésképtelenségi szakértő megbízatása a bíróság kirendelő határozatával keletkezik. Egyetértve azzal az állásponttal, hogy a bíróság határozata kötelemkeletkeztető aktusként értékelhető,[63] az adós és felszámoló között megbízási jellegű jogviszony fennállását kell feltételeznünk, amelynek keretében a fizetésképtelenségi szakértő az adós képviseletében jár el, de emellett a hitelezői érdekek érvényesülését is szolgálja. Ebből következően a fizetésképtelenségi szakértő az adós felé a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint, míg a hitelezők felé - kötelmi viszony hiányában - a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel.
Az új fizetésképtelenségi törvény megalkotása során nem csak a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásról szóló 2015/848 EU rendelet, illetve a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló (EU) 2019/1023 irányelv egyes szabályait kellett figyelembe venni. A 2026. április 21. napján hatályba lépett, a fizetésképtelenségi jog egyes vonatkozásainak harmonizálásáról szóló (EU) 2026/799 irányelv - egyebek mellett - a kötelező öncsődre, a megtámadási keresetekre és az ún. pre-pack eljárásra kiterjedő részletes szabályozás uniós szintre emelésével olyan harmonizációs kötelezettséget ró a tagállamokra, amelyet egyrészt a hazai magánjogi hagyományok sérelme nélkül, másrészt a polgári peres és nemperes eljárások rendszerszintű átgondolása mellett kell teljesíteni. Az irányelv átültetése során az előbb meghatározott általános elvek mellett a legfontosabb szempontnak azonban annak kell lennie, hogy azt az új fizetésképtelenségi törvény koncepciója, egységes szerkezete sérelme nélkül kell végrehajtani, illetve arra figyelemmel kell meghatározni az átültetés irányait.
A magyar csődjog hagyományai arra köteleznek, hogy a fizetésképtelenségi rendszer alapkövének számító új kódex elfogadásával helyreállítsuk a megszakadt jogfolytonosságot a fizetésképtelenségi jog alapművének tekinthető Apáthy-kódexszel, és ezzel a fizetésképtelenségi törvényt korábbi rangjára emeljük vissza.
Az új fizetésképtelenségi törvény és kapcsolódó törvénytervezetek elkészültek, azok továbbvitele már az új Kormány feladata lesz. Reményeink szerint az elvégzett munka nem vész el, és a törvénytervezetek, még ha az új Kormány szempontjai szerint részben módosítva is, de benyújtásra kerülnek a közeljövőben a Parlament elé. ■
JEGYZETEK
[1] Apáthy István: A magyar csődjog rendszere. Alaki csődjog. Budapest, Eggenberger, 1888. Előszó. III-IV.
[2] Lásd például Csőke Andrea: Gondolatok az új fizetésképtelenségi törvény szükségességéről a Csődtörvény statisztikájának tükrében. Magyar Jog, 2002. (2), 86-95.
[3] Draft OECD Economic Survey of Hungary, 2003. 9., 13. és 62.
[4] A Korm. határozatot a Kormány a 1159/2026. (V. 18.) Korm. határozatban tartalmilag megerősítette.
[5] Dr. Apáthy István (1829-1889) jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő nemcsak a csődjog, hanem a kötelmi jog, a kereskedelmi és váltójog, valamint a nemzetközi közjog területén is maradandót alkotott.
[6] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 27-48.
[7] Apáthy-kódex 242. §; Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 177.
[9] 1853-1861 között az osztrák ideiglenes csődrendtartás volt a hatályban, amíg az Országbírói Értekezlet nem döntött az 1840-es törvény módosításokkal kiegészített változatának visszaállításáról.
[10] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 45.
[11] Az 1781-ben született Allgemeine Konkursordnung hatályát II. József 1786-ban Magyarországra is kiterjesztette, azt azonban 1790-ben visszavonta.
[12] Az 1838-as módosítással megújult 1807. évi Code de Commerce csődjogi szabályai. Lásd Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 126-127.
[13] A megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv.
[14] Lásd a még nem hatályos, a jogi személyek nyilvántartásáról szóló 2025. évi LIX. törvény és a jogi személyekkel kapcsolatos egyes bírósági eljárásokról és a végelszámolásról szóló 2025. évi LX. törvény.
[15] Ennek kapcsán nem osztjuk Juhász László aggodalmát, amely szerint elhibázott lenne az Apáthy-kódex szabályozási mód- szereinek akár részbeni átvétele. Vö. Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. Budapest, ORAC Kiadó, 2022. 49. DOI: https://doi.org/10.55413/558.A2200302.FJO
[16] https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek
[17] Uo. A csődegyezségek száma Magyarországon 2022-ben és 2023-ban egyaránt 9 db volt.
[18] Muzsalyi Róbert: Csődeljárások a számok tükrében. Gazdaság és Jog, 2015. (9), 20-24.
[19] 2022-ben a felszámolási eljárások érdemi befejezésének száma 4894, ebből az egyszerűsített felszámolás 4142. 2023-ban a felszámolási eljárások érdemi befejezésének száma 12 517, ebből az egyszerűsített felszámolás 11 774. 2024-ben a felszámolási eljárások érdemi befejezésének száma 19 567, ebből az egyszerűsített felszámolás 18 600. https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek
[20] A Fővárosi Törvényszék adatközlése.
[21] Vö. Csődtv. 59. § (5) bekezdés.
[22] Az Európai Bizottság 2025. évi Országjelentése megállapítja, hogy az EU-ban Magyarországon a legmagasabb a fizetésképtelenné váló cégek aránya. 2025 Country Report - Hungary, COM(2025)217 final, 51.
[23] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 2.
[24] Apáthy-kódex 243. §, 246. §.
[25] Apáthy-kódex 133-137. §.
[26] Apáthy-kódex 89. § 10.
[27] Csődtv. 41. §.
[28] Csőke Andrea - Muzsalyi Róbert (szerk.): Nagykommentár a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer Jogtár, 2025. 2.
[29] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 1.
[30] InsO 17. § (2) bekezdés.
[31] InsO 19. § (2) bekezdés.
[32] Szát. 3. § (1) bekezdés 8. pont. Lásd Bodzási Balázs: Új reorganizációs típusú eljárás a magyar jogban: a szerkezetátalakítási eljárás. Corvinus Law Papers, 2022. (1), 5-7.
[33] InsO 15a. §.
[34] A Csődtv. 1993. szeptember 1-jéig hatályos 9. §-a.
[35] Angol fizetésképtelenségi törvény - Insolvency Act 1986 Section 214. (3).
[36] "Striking a balance between liquidation and reorganization" Legislative Guide on Insolvency Law. New York, United Nations, 2005. 11.
[37] Vö. U.S. Code § 1107.
[38] Vö. InsO 217-269. §.
[39] Gesetz zur weiteren Erleichterung der Sanierung von Unternehmen 2011 (ESUG).
[40] Például a 2024. évben 19 567 érdemben befejezett felszámolási ügyből 119 fejeződött be egyezségkötéssel. https://birosag.hu/birosagokrol/statisztikai-adatok/statisztikai-evkonyvek
[41] InsO 26. §.
[42] Insolvenzordnung (IO) 71. § (1) bekezdés.
[43] Apáthy-kódex 87. §.
[44] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 25.
[45] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 26.
[46] Draft OECD Economic Survey of Hungary, 2003. 11. és 62.
[48] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 26.
[49] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 57.
[50] InsO 47. §.
[51] Apáthy-kódex 52. §.
[52] Apáthy: A magyar csődjog rendszere. 173.
[53] InsO 50. §.
[54] Juhász: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. 1217.
[55] Juhász: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. 1210.
[56] Juhász: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. 1218.
[57] Csődtv. 63. §, 63/A. § és Ctv. 118/A. §.
[58] Vö. A Kúria "A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye, 2017. 42-43.
[59] Vö. Csőke - Muzsalyi: Nagykommentár a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. 335.
[60] Vö. Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. Budapest, HVG-ORAC Kiadó, 2015. 387.
[61] Vö. A Kúria "A felszámoló jogállása a Cstv. 51. §-ában meghatározott kifogás alapján indult eljárásban" tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye, 2017. 22.
[62] Csőke - Muzsalyi: Nagykommentár a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. 312., 483.
[63] Török: Felelősség a társasági jogban. 455.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző minisztériumba beosztott ítélőtáblai bíró.
[2] A szerző gazdasági és vagyonjogi szabályozásért, valamint perképviseletért felelős helyettes államtitkár 2022. június 12. és 2026. június 27. között.
Visszaugrás