https://doi.org/10.59851/mj.73.07.1
"...bizonyára akadni fognak hazai jogtudósok, a kiket kezdeményezésem a csődjog sikeresebb művelésére fog buzdítani.
Ők nem lesznek kénytelenek tapasztalni, hogy: omne initium durum." (Apáthy István)[1]
A cikk megkísérli bemutatni, milyen súlyponti kérdésekre kellett választ találnia a jogalkotónak az új fizetésképtelenségi törvény előkészítése során. A tágabb értelemben vett fizetésképtelenségi jog rendszerének jelentősége túlmutat a fizetésképtelen adósok hitelezőinek érdekérvényesítésére vonatkozó eljárások szabályain: a fizetésképtelenségi törvény rendelkezései alapvetően befolyásolják a modern piacgazdaság működését, stabilitását és versenyképességét. A magyar csődjog hagyományai arra köteleznek, hogy a fizetésképtelenségi rendszer alapkövének számító új kódex elfogadásával helyreállítsuk a megszakadt jogfolytonosságot a fizetésképtelenségi jog alapművének tekinthető Apáthy-kódexszel, és ezzel a fizetésképtelenségi törvényt korábbi rangjára emeljük vissza.
Kulcsszavak: fizetésképtelenségi jog; jogalkotás
The article attempts to present the key questions the legislator had to answer when preparing the new insolvency law. The significance of the insolvency law system in the broader sense goes beyond the rules of procedures for the enforcement of the interests of creditors of insolvent debtors: the provisions of the insolvency law fundamentally influence the operation, stability and competitiveness of a modern market economy. The traditions of Hungarian bankruptcy law oblige us to restore the broken legal continuity with the Apáthy Code, which can be considered the foundation of insolvency law, by adopting a new code that is the cornerstone of the insolvency system and thereby reinstate the insolvency law to its former status.
Keywords: insolvency law; legislation
A tágabb értelemben vett csődjog vagy fizetésképtelenségi jog jelentősége túlmutat a fizetésképtelen adósok hitelezőinek érdekérvényesítésére vonatkozó eljárások szabályain: a fizetésképtelenségi törvény rendelkezései alapvetően befolyásolják a modern piacgazdaság működését, stabilitását és versenyképességét.
Az anyagi csődjog azért eleve "nehéz" jogterület, mert olyan társadalmi viszonyok szabályozására hivatott, amelyek kiindulópontja az adós fizetésképtelenségéből adódó konfliktus, vagyis a csődjog szabályai mindig akkor kerülnek elő, amikor már "baj van". A fizetésképtelenségi eljárás egyben a klasszikus polgári jog kötelmi és biztosítéki szabályainak próbája is, amely a jogviszonyok módosítását, átalakítását, megszüntetését, továbbá a különféle biztosítékok párhuzamos érvényesítését kívánja meg.
Kodifikációnk kétségtelenül hosszú évek óta adós egy új fizetésképtelenségi törvény megalkotásával. A rendszerváltást követő három évtized alatt az Alaptörvény mellett valamennyi nagy anyagi jogi és eljárásjogi kódexünk megújult, a csődjog rekodifikációjára azonban nem került sor. Az elmúlt évtizedekben általánosnak tekinthető szakmai és jogpolitikai egyetértés alakult ki abban, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) teljes megújításra szorul.[2]
Ennek egyik oka, hogy a csőd- és felszámolási eljárások a kitűzött jog- és gazdaságpolitikai célok elérésére nem alkalmasak, azaz nem felelnek meg a gyorsaság követelményének, nem biztosítják a hitelezői követelések nemzetközi összehasonlításban elfogadható megtérülését és nem segítik elő a fizetési nehézségekkel küzdő, de még működőképes szervezetek reorganizációját. Másik oka pedig, hogy a Csődtv. - a gazdasági élet folyamatos változásához és az uniós kötelezettségekhez igazodva, valamint a jogalkalmazásból fakadó módosítási igényekre reagálva - olyan gyakran, többször novelláris szinten módosult, hogy a normaszöveg a jogalkalmazást elnehezítő szerkezeti és koherenciazavaroktól szenvedett. A hazai fizetésképtelenségi szabályozás hiányosságai a nemzetközi értékelésekben is megjelennek.[3]
Több elakadt kezdeményezés után a Kormány 2024-ben az új fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény megalkotásához szükséges intézkedésekről szóló 1284/2024. (IX. 19.) Korm. határozatban döntött az új fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvényjavaslat tervezete és az ahhoz kapcsolódó törvénymódosítások normaszövegei megalkotásának szükségességéről.[4] Nem kétséges, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő, illetve fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek reorganizációjára vagy a gazdasági életből történő gyors kivezetésére
- 425/426 -
vonatkozó, a hitelezők érdekeit kiemelten szem előtt tartó hatékony és korszerű szabályozás jelentős mértékben javítaná a nemzetgazdaság versenyképességét és hazánk nemzetközi megítélését.
Jelen tanulmány megkísérli bemutatni, milyen súlyponti kérdésekre kellett választ találnia a jogalkotónak az új fizetésképtelenségi törvény előkészítése során. A magyar csődjog hagyományai, különösen Apáthy István munkássága, a fizetésképtelenségi jogalkotás mércéjét magasra tették. A csődjog művelésének mai örökösei nem mondhatnak mást Apáthy fent idézett szavaira reflektálva, minthogy: a folytatás sem könnyebb.
Idén 145 éve lépett hatályba a magyar fizetésképtelenségi jog (csődjog) alapvető törvényműve, a 19. század második felének egyik legnagyobb hatású jogtudósa, dr. Apáthy István[5] által készített 1881. évi XVII. törvénycikk (a továbbiakban: Apáthy-kódex), amely nemcsak a korszak, hanem a magyar jogalkotás történetének is kiemelkedő alkotása. Bár alkalmazása a második világháború után megszűnt, csődjogi gondolkodásunkra a mai napig vitathatatlan hatással bír. Az Apáthy-féle jogalkotási munka tudományos megalapozottságát érzékelteti, hogy monográfiájában a hazai és az európai csődjog történetének feldolgozása mellett az akkor hatályos porosz, osztrák, francia csődjogi szabályozás összehasonlító jellegű bemutatását is elvégezte.[6] A törvény egyszerre szabályozta a magánszemélyekre (közönséges csőd) és a kereskedőkre, illetve kereskedelmi társaságokra (kereskedelmi csőd) vonatkozó eljárást azzal, hogy a magánszemélyekre modellezett eljárás szabályai - eltérő szabály hiányában - a kereskedelmi csődre is irányadók voltak.[7]
Az Apáthy-féle kódex azonban nem volt teljesen előzmény nélküli. A reformkori országgyűlés a hiteltörvények kodifikációja keretében fogadta el az első magyar csődtörvényt, a csődületről (Concurs) szóló 1840. évi XXII. törvénycikket (a továbbiakban: Csődtc.), amelynek megalkotásában Deák Ferenc vezérszerepet vállalt,[8] és amely 1853-ig, illetve 1861-től 1881-ig volt hatályban.[9] Bár a törvényt Apáthy utóbb a visszaélések lehetősége, illetve az eljárás magas költségei és lassúsága miatt élesen kritizálta,[10] az az európai - elsősorban az osztrák[11] és német, valamint francia[12] - mintákra támaszkodva fontos lépéseket tett a magyar bírósági rendszer reformja és a rendi különbségek törvény előtti enyhítése érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
