Dr. Fekete Kristóf Benedek[1]: Az alkotmányjogi panasz perjogi vonzatai, eredményeinek hatása a bírósági jogalkalmazásra* (JURA, 2021/3., 5-31. o.)

I. Bevezetés

Magyarország Alaptörvénye 2012. január 1-jei hatálybalépése alapvető paradigmaváltást hozott az alkotmánybíráskodással összefüggésben. Megszűnt a bárki által indítványozható absztrakt utólagos normakontroll eljárás, az actio popularis, helyébe az egyedi panaszok elbírálása lépett. Napjainkra már kétség nélkül állíthatjuk, hogy az Alkotmánybíróság jellegadó hatáskörét az alkotmányjogi panasz képezi.[1]

Jól érezhetően az európai alkotmánybíráskodás egyfajta "modellváltáson" megy keresztül, ugyanis a Hans Kelsen által "megálmodott"[2], elméletileg és gyakorlatilag is megalapozott centralizált európai modell,[3] amely főleg absztrakt normakontroll gyakorlására hivatott, mindinkább individualizálódik.[4] Ebből kifolyólag a decentralizált amerikai modell sajátossága - az egyéni panaszok vizsgálata - egyre inkább az európai alkotmánybíráskodás sajátjának is tekinthető, amelynek szükségszerű hozadéka a konkrét normakontroll eljárás.[5]

Az Alaptörvényben rögzített alapjogok érvényesítésében kulcsszerepet játszó négy alkotmányjogi panasztípus közül három szükségszerűen feltételezi per meglétét, amely jelen munka vizsgálódási fókuszpontját is orientálja: az Alkotmánybíróság által biztosított egyéni jogvédelem lehetőségeit tekintve célszerű elsődlegesen az individuum oldaláról megközelíteni az eljárást, feltérképezni az alkotmányjogi panasz perjogi vonatkozásait. Külön vizsgálódás tárgyát képezi - a magyar Alkotmánybíróság eljárását követően - az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulás mára kikristályosodott metódusa, amely szintén tartalmaz perjogi elemeket.

Tekintettel arra, hogy nem beszélhetünk konceptualizált alkotmány(jog)i eljárásjogról,[6] így az alkotmányjogi panaszt önállóan rendező törvényről sem, a szóban forgó alapjog-érvényesítés hazai arculatát, a különböző alkotmányjo-

- 5/6 -

gon kívüli jogágak eljárásjogi kódexei határozzák meg. Erre tekintettel izgalmas és érdekes lehet annak feltárása, hogy a különböző eljárási törvények miképp kanalizálják az alkotmányjogi panasz intézményét, esetleg indokolt lehet-e egy önálló "alapjog-érvényesítési" szabályozás kidolgozása.

A tanulmány metodológiáját tekintve alapvetően a kvalitatív módszerekre támaszkodik: a kutatás döntően a vonatkozó jogi dokumentumok értelmezését és elemzését végzi el az ismert értelmezési technikák segítségével, fogalom-meghatározásokat boncolgat, valamint összefüggéseket, tendenciákat jár körül. Ehhez kapcsolódik a rendelkezésre álló magyar, továbbá nemzetközi szakirodalom és gyakorlat tanulmányozása, illetve szintetizálása, amelyek már egyéb kvantitatív módszerek igénybevételét is szükségessé teszik.

II. Az alkotmányjogi panasz

1. Az alkotmányjogi panasz megjelenése a magyar jogrendszerben

1989-ben, a rendszerváltással egyidejűleg, igény mutatkozott, hogy a formailag régi, azonban tartalmilag és értékeiben immáron új alkotmányt időszerű eszközökkel, többek között alkotmánybíráskodással is védelmezzék. Ennek megfelelően az Országgyűlés - minden komolyabb vitát mellőzve - az 1989. évi I. törvénnyel intézményesítette a magyar Alkotmánybíróságot, mint önálló állami szervet.[7] Az 1989. évi XXXI. és XXXII. törvényekkel pedig működőképes, ámde korántsem problémáktól mentes intézményt hozott létre.[8] Ez többek között a gyors és magyar előzményekkel nem rendelkező jogalkotással magyarázható.[9] A testület 1990. január 1-jén kezdte meg működését a világ egyik legszélesebb hatáskörrel rendelkező "alkotmányvédő" testületeként,[10] amelynek - a túlnyomórészt mintát adó német és osztrák testületekhez hasonlóan - eszköztárából nem hiányozhatott az alkotmányjogi panasz sem.

2. Az alkotmányjogi panasz szabályozása és gyakorlata

Elöljáróban ajánlatos rögzíteni azt, hogy az alkotmányjogi panasz mint jogintézmény kizárólag olyan államokban lelhető fel, amelyekben a "rendes" és az alkotmánybíráskodás között egyértelmű határvonal húzódik, azaz centralizált alkotmánybíráskodási modell valósul meg különálló bírósági és alkotmánybírósági intézményrendszerrel.[11] Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy az alkotmányjogi panasz intézménye alkotja az egyik legerősebb hidat a rendes bíróságok és az alkotmánybíróságok között.[12]

A különböző államok sokféle szabályozási variánsát alakították ki az alkotmányjogi panasznak, ugyanakkor magának az jogintézménynek adható absztrakt fogalom ekképp hangozhat: "[a]lkotmányjogi panasz alatt az alapjogaiban sérelmet szenvedett egyén vagy szervezet által benyújtott, az alkotmánybíróság eljárásának megindítására szolgáló eszközt értjük, amely valamely egyedi vagy normatív állami aktus ellen irányul, és adott esetben az aktus alkotmányellenességének megállapításhoz,

- 6/7 -

valamint a benyújtó egyéni jogsérelmének orvoslásához vezethet."[13]

Érdemes röviden arra is utalni, hogy az decentralizált - bíróságok útján megvalósuló - alkotmányvédelmi modell ugyan azonos célt szolgál, viszont sajátosságait tekintve számottevően eltér a tanulmány tárgyává tett - "centralizált" - alkotmányjogi panaszétól.[14]

2.1. Az alkotmányjogi panasz az új Abtv. szerint

A 2010-ben megindult közjogi változások az Alkotmánybíróságot sem kerülték el. Az alkotmányozó/törvényhozó a testület érdemi bevonásával - a jogirodalmi kritikák figyelembevételével - foglalkozott az alkotmányjogi panasz újraszabályozásának kérdésével, amelynek eredményeképpen az Alaptörvény - Paczolay Péter szavaival -"új egyensúlyt" teremtett: a testület hatásköre az absztrakt normakontrollról egyértelműen az egyéni jogvédelem irányába mozdult el. Az Alaptörvény ugyan rögzítette a testület legfontosabb hatásköri szabályait, azonban a részletszabályokat az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.), valamint a később elfogadott, az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) tartalmazza.

Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja lehetővé teszi az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének orvoslását kétféle formában: az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján egyrészt felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak (normatív panasz), másrészt a bírói döntésnek (individuális panasz) az Alaptörvénnyel való összhangját.[15]

Az Abtv. három alkotmányjogi panasztípust különböztet meg: (i) a 26. § (1) bekezdés szerintit, amelyet szokás "régi típusúnak" nevezni, (ii) a 26. § (2) bekezdése szerintit, amelyet a "közvetlen" vagy "kivételes" jelzővel illetik, valamint (iii) a 27. § szerintit, amely az "individuális" vagy "valódi". A következőkben - mivel erről a témáról sokan sokféle megközelítésből írtak én csupán - ezek rövid bemutatását végzem el.

2.1.1. Normatív alapú alkotmányjogi panasz

A (közvetett és közvetlen[16]) normatív panasz az Alaptörvényben biztosított jogokat sértő jogszabály alkalmazása vagy hatályosulása miatt bekövetkező alaptörvény-ellenességet hivatott orvosolni, ámde igénybe vételének és így egyes formáinak feltételei eltérőek.

2.1.1.1. Közvetett normatív panasz

Az Abtv. 26. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Az absztrakt normakontroll eljáráshoz képest e hatáskörnél konkrét ügynek és konkrét érintettségnek kell fennállnia. Az indítványozás előfeltétele továbbá az, hogy az érintettnek az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehető-

- 7/8 -

ségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz benyújtására 60 napos határidő áll nyitva.[17]

2.1.1.2. Közvetlen normatív panasz

Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint - a közvetett normatív panasszal szemben - akkor is kezdeményezhető az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszeljárása, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. E panasztípus esetén az indítvány előterjesztésére rendelkezésre álló idő a jogi rendelkezés hatálybalépésétől számított 180 napon belül van lehetősége.[18]

2.1.1.3. Legfőbb ügyészi panasz

Mindezidáig (2021) nem volt rá példa, de az Abtv. 26. § (3) bekezdése lehetőséget teremt a legfőbb ügyész számára, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulhasson. Erre az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozó alaptörvény-ellenességének vizsgálata érdekében van lehetőség, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti.[19]

2.1.2. Individuális alkotmányjogi panasz

Az - alaptörvényi szinten is rögzített - individuális alkotmányjogi panasz intézménye lehetővé teszi az Alkotmánybíróság számára a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát. Az Abtv. 27. §-a alapján ugyanis az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Erre 60 nap áll rendelkezésre.[20]

E panasztípus lehetővé teszi az Alkotmánybíróság számára, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott indítvány alapján felülvizsgálja a bírósági döntés értelmezésének alaptörvény-ellenességét,[21] ugyanakkor - az indítványozó szempontjából - pozitív eredmény esetén megsemmisíti a támadott döntést.[22] Ilyen esetben a testületnek lehetősége van megsemmisíteni a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is.[23] Az Alkotmánybíróság a bírói döntés felülvizsgálatára irányuló eljárásban a 26. § szerinti, jogszabály Alaptörvénnyel való összhangját illető vizsgálatot is lefolytathatja.[24]

2.2. Az alkotmányjogi panasz a kritikák fényében

Az alkotmányjogi panasz új rendszerét érthetően megannyi várakozás és félelem övezte. Egyfelől hatalmas

- 8/9 -

ügynövekedést prognosztizáltak, mivel e megoldás az egyéni jogvédelem sokkal nagyobb lehetőségét hordozza magában (lásd valódi alkotmányjogi panasz), másfelől megjelentek olyan vélemények, amelyek meglehetősen sötét képet festettek a testület jövőbeni helyzetéről, szerepéről. Ehelyütt most utóbbi "rémképek" eloszlatására teszek kísérletet.

a) Az első kérdést az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok egymáshoz való viszonya jelenti. A valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével ti. lehetőség nyílt a bírósági döntések alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára. A bírói karban ugyanakkor voltak, akik nem tartották szerencsésnek a rendes bíróságok döntéseinek felülvizsgálatát, mivel álláspontjuk szerint a legfelsőbb bírói fórumnak is kellő alkotmányos súlya és szerepe van.[25] Ez az érvelés részben igaz, de fontos, hogy csak egy erga omnes és autentikus alkotmányértelmezés legyen, amelyet csak egyetlen szerv képes maradéktalanul biztosítani.

b) Az előbbi ponthoz kapcsolódóan az új szabályozástól való további ódzkodást a testületi szuperbíráskodástól való félelem váltotta ki. Ennek elkerülése érdekében a testületnek folyamatosan szét kell választania a jogsértő és alapjogsértő döntéseket, továbbá differenciálni azok között. Csak így kerülhető el az alapjogi szuperbíráskodás,[26] valamint az, hogy a testület semmítőszékké váljon.[27]

c) További aggodalomként jelentkezett, hogy az Alkotmánybíróság bele fog roppanni az alkotmányjogi panaszok számába. Ez nem következett be, mivel a szűrőmechanizmusok kordában tartották a beadványok mennyiségét. Ellenben a bárki által indítható utólagos absztrakt normakontroll az az intézmény, amellyel alkalmas (volt) arra, hogy blokkolja a testület működését.[28]

d) Végezetül valóban aggodalomra adhatnak okot az Alkotmánybíróság törvényhozás feletti kontrolljában eddig bekövetkezett változások. Egyfelől az actio popularis megszűnésével a törvényhozás feletti kontroll lényegesen leszűkült. A szabályozás a korábban bárki által kezdeményezhető utólagos absztrakt normakontroll-eljárás indításhoz fűződő jogát első ízben a Kormányra, az országgyűlési képviselők egynegyedére korlátozta, majd - a Velencei Bizottság javaslatára - az alapvető jogok biztosának adta meg. Ez később kibővült a Kúria elnökével és a legfőbb ügyésszel. Paczolay Péter szerint ugyanakkor az Alkotmánybíróság hatásköre továbbra is biztosítja, hogy a testület a törvényhozás kontrollja legyen, mivel az előbb említettek által valamennyi fontosabb törvény felülvizsgálat tárgyát képezheti.[29] Másfelől aggálykeltő a testületi hatáskör Alaptörvény és Abtv. által kialakított koherens rendszerének megbontása is. A kétharmados parlamenti többség ugyanis nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy kivonja a testület hatásköréből a vitás kérdések eldöntését (lásd pl. 98%-os különadó esetét).[30] Tilk Péter szerint egyértelműen károsak a jogalkotó ilyen jellegű megnyilvánulásai, példának okáért említhetjük az Alkotmánybíróság hatáskör-korlátozását kodifikáló törvényjavaslat indokolását,

- 9/10 -

amely szerint a korlátozásra azért van szükség, mert a jogállam annyira megszilárdult, hogy szükségtelen a testület korábbi hatásköreinek fenntartása.[31]

Összegzésként elmondható, hogy hiba lenne az alkotmányjogi panasz megújult intézményét idejekorán meg-, illetve elítélni, ugyanis nemzetközi tapasztalatok mutatják azt, hogy több év kell egy-egy jogintézmény "beüzemeléséhez". Ehhez kapcsolódóan gondoljunk csak a német Alkotmánybíróság küzdelmes kezdeti éveire, amikor még - a mára legnagyobb tekintélynek örvendő - testület megszüntetése is felmerült.[32] Mindazonáltal annyit most is rögzíthetünk, hogy az actio popularissal szemben az alkotmányjogi panasz jelenlegi intézménye nem az állampolgárok panaszának gyűjtőhelyévé teszi az Alkotmánybíróságot,[33] hanem valódi megoldást kínál az alapjogaikban sérelmet szenvedett jogkereső közönség számára.

2.3. Az alkotmányjogi panasz a számok tükrében[34]

1. ábra: Az Alkotmánybíróság előtt indult új ügyek megoszlása 1990 és 2011 között (saját szerk.)

2. ábra: Az alkotmányjogi panaszok megoszlása 2012 és 2020 között (saját szerk.)

- 10/11 -

3. ábra: Az Alkotmánybíróság ügyforgalma 2012 és 2020 között (saját szerk.)[35]

4. ábra: Az alkotmányjogi panasz aránya az összes érkezett indítványhoz képest 2012 és 2020 között (saját szerk.)[36]

III. A perjog meghatározása

Az alkotmányjogi panasz perjogi kontextusban történő vizsgálatának megkezdése előtt szükséges tisztázni magának a perjognak a fogalmát.

A perjognak mint önálló tudománynak magyarországi művelése a XVIII. század második felében kezdődött meg.[37] Az addig "tisztán" magánjogi lábakon álló perjogi szabályok - német hatásra - közjogiasodtak: a per többé nem tekinthető olyan jogvédelmi eszköznek, amely minden tekintetben a felek uralma alatt áll, hanem olyan intézménynek, amellyel az állam a magánjogrendet igyekszik megvalósítani, így tehát ha felek magánjogainak érvényesítésére is törekszik, végeredményben a közérdeket szolgálja.[38]

A perjog szükségképpen feltételezi az állami szerepvállalást,[39] amely szerepvállalás pedig azokban az országokban, ahol a jog uralmát kívánják

- 11/12 -

érvényre juttatni, az eljárásjogi kódexekben van rögzítve. Ahhoz viszont, hogy definiáljuk a perjog fogalmát, előtte célszerű különválasztani a büntető, a polgári és a közigazgatási pert a büntető, a polgári és a közigazgatási eljárástól. E fogalmak szorosan összefüggenek, de nem azonosak egymással.[40] Míg előbbi egy szűkebb, addig utóbbi egy tágabb kategóriát jelöl az alábbiak szerint.

A per céljából kiindulva, amely a jogok védelmében gyökerezik,[41] a per a jogkérdések bíróságok általi tisztességes eljárásban történő megoldását jelenti.[42] Ebből következően a per voltaképpen magában foglalja a keresetlevél beterjesztésétől/vádemeléstől a per jogerős megoldásáig érvényre jutó valamennyi perintézményt (ideértve a perorvoslatokat is).[43] Az eljárás ugyanakkor sokkal szélesebb spektrumot jelöl: "[a] z eljárásjog általában a döntéshozatal rendjét és módját, a döntések formáját, ezek kihirdetését és végrehajtásának módját is felöleli, ezért az eljárás szabályozása minden olyan jogi normát magában foglal, amelyek kötelező határozathozatalt érintenek".[44]

Mindezek után a perjog meghatározása természetszerűen szabatosnak kell lennie. Gyekiczky Tamás - Max Weber intencióit követve - ilyen szabatos fogalmat alkotott: "[A] perjog [...] a hivatásrendbe tömörült, szakmai képzettséggel rendelkező és szakszerűen eljáró jogászok formálisan racionalizált konstrukciója, amely a hivatásrend által definiált szabályok alkalmazásával része a modern jogszolgáltatásnak."[45]

Összefoglalásként megállapítható, hogy a perjog - Gyekiczky Tamás által megfogalmazott - nominális definíciója - noha polgári eljárásjogi megközelítésből indul ki - kellően absztrakt ahhoz, hogy a szükséges pontosítások elvégzését követően valamennyi perjog (büntető, polgári és közigazgatási) definiálható legyen általa. Így a következőkben e fogalmat tekintem kiindulópontnak.

IV. Az alkotmányjogi panasz perjogi vonatkozásai

Konceptualizált alkotmányi eljárásjog hiányában az alkotmányjogi panaszra vonatkozó "perjogi" szabályokat az Abtv. és az Ügyrend állapítja meg. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásával az Alkotmánybíróság előtt "szuverén eljárás" indul, amelyet nem lehet egyik eljárásfajta (még kevésbé per) részének tekinteni.[46]

Sui generis jellege miatt a magyar jogirodalomban is történtek kísérletek a szóban forgó eljárás definiálására. Kronológiai sorrendben haladva elsőként Szalbot Balázs alkotott - német mintára - nominális meghatározást, amely szerint az alkotmányi eljárásjog "[a] közhatalmi aktusok alkotmánnyal való összemérését megelőző, ahhoz vezető előkérdések eldöntését, illetve jogkövetkezmények meghatározását" jelenti.[47] Ennél árnyaltabb meghatározást adott Chronowski Nóra és Petrétei József, akik szerint "[a] z alkotmányi eljárásjog körébe az alkotmány közvetlen és közvetett eljárási szabályai sorolhatók, amelyek keretet jelentenek az alkotmány alatti eljárásjogi szabályozás számára. Természetesen nem minden alkotmány alatti eljárásjog alkotmány-

- 12/13 -

jogi eljárás is egyben, mert az utóbbi kategóriába csak azok az eljárásjogok tartoznak, amelyek nem sorolhatók a polgári, a büntető, a szabálysértési vagy a közigazgatási eljárásjog körébe."[48]

Az alkotmányi eljárásjog sui generis jellegét erősíti az a tény is, hogy az alkotmányjogi panaszhoz fűződő - anyagi jogi - határidők praeclusiv jellegűek, azaz az indítvány késedelmes benyújtása esetén, ha az indítvány előterjesztésére megállapított határidő (jogszabály kifejezett rendelkezése folytán) jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással az indítványozó nem él, illetőleg az alaptalan, az indítványt el kell utasítani, ennek elmaradása esetén a "pert" meg kell szüntetni.[49] Ehhez kapcsolódóan Orbán Endre arra mutat rá, hogy az alkotmányjogi panasszal együtt járó befogadási eljárás egy alkotmány(i) eljárásjog dogmatikai alapjait hordozza.[50]

Álláspontom szerint az Alkotmánybíróság előtt folyó eljárás valóban szuverén, azonban az eljárási kódexekkel való szoros kapcsolata miatt nem beszélhetünk teljesen önálló "jogágról". Az Alkotmánybíróság eljárásának előzménye valamennyi esetben ugyanis közhatalmi aktust feltételez, amelyet követően - különösen a 26. § (1) bekezdése, illetve 27. § szerinti alkotmányjogi panasznál az adott eljárási kódexek által - nyílik lehetőség az Alkotmánybírósághoz fordulni. Sőt mi több, a testület döntését követően, például a valódi alkotmányjogi panasz sikeressége esetén a rendes bíróságoknak új eljárást kell lefolytatniuk, illetve új határozatot szükséges hozniuk.

Mindezek miatt úgy vélem, noha eljárásjogi (azon belül perjogi) értelemben az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok eljárása nem kontinuitívak, azonban eljárásaik (eredményei) egyes pontokon szükségszerűen találkoznak, azok egymástól az alkotmányjogi panasz szempontjából szét nem választhatók.

Ebből kifolyólag az alkotmányjogi panasz perjogi vonatkozásait a következőkben két aspektus mentén vizsgálom: egyfelől a konkrét folyamat oldaláról, amely az Alkotmánybíróság döntését megelőző és azt követő cselekményekből áll, másfelől az alkotmánybírósági döntések bírósági ítélkezésre gyakorolt tényleges hatásának szemszögéből.

1. Az alkotmányjogi panasz és a kúriai felülvizsgálat egymáshoz való viszonya

Jelenlegi szabályozásunk lehetővé teszi a Kúria előtti felülvizsgálati eljárás és az Alkotmánybíróság előtti alkotmányjogi panaszeljárás egyidejű lefolytatását, ugyanis az eljárási kódexekben meghatározott feltételek teljesülése mellett mindkettő lefolytatható a másodfokú jogerőre emelkedett ítéletet / ügydöntő határozatot követően.[51] Fontos azonban, hogy ilyen párhuzamos eljárások esetében az eljárási kódexek rendezik az alkotmányjogi panasz és a kúriai felülvizsgálat egymáshoz való viszonyát.[52] Mivel az említett eljárások két teljesen különálló intézmény hatáskörébe tartoznak, így ha az első fokon eljárt bíróság értesítése folytán a Kúria tudomására jut az alkotmányjogi

- 13/14 -

panasz felülvizsgálattal egyidejű előterjesztése, akkor az eljárási kódexek előírják a legfőbb bírói fórum számára, hogy haladéktalanul értesítse az Alkotmánybíróságot a felülvizsgálati eljárásról.[53] Ilyen esetben az Alkotmánybíróság pedig az Abtv. 60. §-a alapján a felülvizsgálat befejezéséig felfüggeszt(-het)i az alkotmányjogi panasz elbírálását.

Mind a mai napig komoly jogirodalmi viták tárgyát képezi a szóban forgó párhuzamos eljárások létjogosultsága. Több szerző határozott álláspontja az, hogy kizárólag a felülvizsgálati eljárás lefolytatását követően kerülhessen sor alkotmányjogi panasz indítványozására, ugyanis megvan a reális esélye annak, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárása során orvosolja az alapjogi sérelmet.[54] Ehelyütt szükséges szólni az Ügyrend 32. § (3) bekezdésében található szabályozási megoldásról, amely értelmében az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt még nem bírálta el, továbbá -arra tekintettel, hogy az eljárás még folyamatban van - a Kúria hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító határozatával szemben. Ezekben az esetekben a benyújtott alkotmányjogi panasz soron kívül, az egyéb feltételek vizsgálatát mellőzve is visszautasítható.

Mindezek ellenére dogmatikai szempontból felettébb érdekes az a tény, hogy amíg a kúriai felülvizsgálati eljárás törvényességi, addig az alkotmányjogi panasz egy alkotmányossági szempontú felülvizsgálatnak veti alá a konkrét bírói döntés(eke)t. Eltérő megközelítésből szemlélve előbbi perorvoslati jellegű, amelynek célja az ügy érdemére kiható jogszabálysértés kiküszöbölése, utóbbi pedig az Alaptörvényben rögzített alapjogok alkotmányossági szempontú védelmére szolgál. E hatáskörök egymással jól kivehető átfedést mutatnak, de mégis alapvető céljukat tekintve teljesen eltérőek. Ahogyan arra Balogh Zsolt és Marosi Ildikó közös munkájukban rámutattak, "[h]a az a megoldás válna uralkodóvá, hogy az alkotmánybírósági eljárás feltétele, hogy az indítványozó merítse ki a felülvizsgálatot is, az a Kúriát szükségképpen Alaptörvény-értelmezésre készteti, viszont az ügyek egy része - adott esetben - megoldódhat a bírósági szervezeten belül. Ellenkező esetben, azaz ha az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem feltétele a felülvizsgálat kimerítése, úgy a Kúria és az Alkotmánybíróság feladata »elválik«: egyrészt azért, mert alapvetően nem a kúriai döntések alkotmányossági vizsgálata lesz az alkotmányjogi panaszok tárgya, másrészt azért, mert kúriai feladat az alkotmányjogi panaszok során hozott alkotmánybírósági döntések bírósági szervezetben való érvényesítése."[55]

Álláspontom szerint is ajánlatos lenne a Kúriához fordulás kötelezővé tétele az alkotmányjogi panasz igénybevételét megelőzően. Ezt a fentieken túlmenően arra alapozom, hogy a bíróságok számára a hetedik alaptörvény-módosítás óta fokozott figyelemmel kell lenniük az Alaptörvényre, így tovább nőtt annak reális esélye, hogy a jogsérelmeket - legyenek azok akár törvényiek vagy alaptörvényiek

- 14/15 -

- elsősorban a bírósági rendszerben orvosolják, vagyis kizárólag azokban az esetekben szükségeltessen felhívni az Alkotmánybíróságot, amelyekben a jogsérelmek bírósági keretek közötti megnyugtató megoldására nincs lehetőség. Ellenkező esetben a Karsai Dániel és Mihályi Eszter által kimutatott forum shoppinghoz hasonló jelenség alakul ki, amelynek lényege, hogy sok kérelmező - tipikusan közérdekű adatigényléssel kapcsolatban - a jogerősen elvesztett pereket követően egyáltalán nem él felülvizsgálati kérelemmel, hanem rögtön az Alkotmánybírósághoz fordul, amelynek oka abban keresendő, hogy a Kúria vonatkozó gyakorlata sokkal megszorítóbb, mint a testületé.[56]

5. ábra: A Kúriához érkezett felülvizsgálati ügyek megoszlása 2012 és 2018 között (saját szerk.)[57]

2. Az alkotmányjogi panasz befogadása

Az Alkotmánybírósághoz érkező alkotmányjogi panaszoknak komoly szűrőmechanizmuson kell keresztül menniük ahhoz, hogy a testület érdemben foglalkozzon velük.[58] Ez a mechanizmus a tág értelemben vett ún. befogadási eljárás, amely - hasonlóan a német megoldáshoz - a befogadáshoz a személyes, aktuális és közvetlen érintettséget,[59] illetve az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést támasztja követelményként.[60] Az említett eljárás két részre osztható, nevezetesen a főtitkári előkészítő eljárásra, valamint az elnöki szignálást követő előadó alkotmánybírói eljárásra.

a) Az Abtv. 55. § (2) bekezdése alapján a főtitkári előkészítő eljárás (előzetes szűrés) során a főtitkár megvizsgálja, hogy az indítvány alkalmas-e alkotmánybírósági eljárás megindítására, megfelel-e az indítványra vonatkozó, e törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, valamint fennállnak-e eljárást gátló akadályok.[61] A vizsgálatnak három kimenetele lehet, miszerint a főtitkár tájékoztatja az indítványozót arról, hogy (i) az alkotmánybírósági eljárás megindítá-

- 15/16 -

sára nincs lehetősége,[62] (ii) a hiányos beadványát 30 napos határidővel pótolhatja,[63] valamint (iii) az indítványt nyilvántartásba vették, és az eljárás megindult (erről egyébként az első fokon eljáró bíróságot is értesíti).[64] Utóbbi esetben a főtitkár - mivel formai, illetve tartalmi szempontból is eljárásra alkalmasnak találta - előadó alkotmánybíró kijelölése (szignálás) érdekében az elnöknek bemutatja.[65]

b) Az elnöki szignálását követően az ügy az előadó alkotmánybíró elé kerül, aki javaslatot tesz az indítvány befogadására, avagy visszautasítására.[66] Fontos, hogy a panasz befogadhatósága felőli érdemi döntést a testület egyik öttagú tanácsa,[67] indokolt esetben teljes ülése hozza meg.[68] Mivel az előadó bíró, illetve az öttagú tanács/teljes ülés az indítvány törvényben meghatározott formai és tartalmi szűrését is elvégzi - különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. §-ban foglalt feltételeket[69] - ez tekinthető a szűkebb értelemben vett befogadási eljárásnak.[70]

Nem mehetünk el szó nélkül a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés mibenléte mellett sem.[71] Fontos kiemelni azt, hogy a testület az Abtv. 29. §-ában foglalt e két kritériumot nem választja el élesen egymástól, tekintettel arra, hogy a befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek,[72] vagyis kimerítésüket az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja.[73] Jóllehet a testület döntései az előbb mondott körülmények megítélésében viszonylag nagy szórást mutatnak (így előfordulhat, hogy két lényegében azonos indítvány eltérő megítélés alá esik[74]), ugyanakkor nem diszkrecionális jellegű a testület gyakorlata, mivel kikristályosodni tűnik az Alkotmánybíróság döntéshozatali "precedensrendszere" a tekintetben, hogy mely okok vezetnek a panasz feltétlen visszautasításához.[75] Mindezek alapján Abtv. 29. § szerinti visszautasítási okok a (i) konkrét probléma nem alkotmányossági kérdés, (ii) rendes bírósági jogértelmezési kérdésről van szó, (iii) az indítvány a tényállás felülvizsgálatára vagyis egy újabb rendes jogorvoslatra irányul, (iv) az indítványozó a bizonyítékok újraértékelését, valamint azok újbóli mérlegelését kéri, (v) az indítvány nem tartalmaz "új" alkotmányossági kérdést, (vi) az alkotmánybírósági eljárás nem érintené érdemben az indítványozó helyzetét, (vii) nyilvánvalóan alaptalan indítvány.[76]

Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal összefüggésben a testület döntései nyomán számos pozitív és negatív esetet határozott meg, amely az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést illeti.[77] Ha pedig az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz kontextusát vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés megítélése rendkívül szoros összefüggésben áll a rendesbírósági ítéletek felülbírálatának terjedelmével, tulajdonképpen a felülbírálat kizártságával vagy mellőzésével.[78] Ez egyirányba mutat a testület világos álláspontjával, miszerint az Alkotmánybíróság nem negyedfokú szuperbíróság.[79]

Összefoglalásként megállapítható, hogy a testület esetről-esetre történő

- 16/17 -

vizsgálataiból egy alapvetően negatív megközelítésű befogadási kritériumrendszer rajzolódik ki, tekintettel a visszautasítások meghatározó számára. A testület eddig szűkszavú, sommás megállapításai (indokolásai) nem engedik a befogadás feltételeinek rendszerszintű megjelenítését, azonban abban méltán bízhatunk, hogy a jobb befogadási mutatók magukkal hozzák az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásához szükséges "paraméterek/szempontrendszer" kikristályosodását is.

3. A sikeres alkotmányjogi panaszt követő eljárás

Az alkotmányjogi panasz sikeressége esetén az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály és/vagy bírói döntés megsemmisítésén túlmenően számos további jogkövetkezményt (pl. alkotmányos követelményt) határozhat meg. Az eljárási kódexek a sikeres alkotmányjogi panasz orvoslásának eszközének megállapítására vonatkozó hatáskört a Kúriához telepíti, tekintettel arra, hogy a testület döntését megelőzően jogerőre emelkedett bírósági határozat kötőerejét kizárólag bírósági fórum oldhatja fel. Erre tekintettel hívható fel az eljárt bíróság új eljárásra.[80]

Mélyebb vizsgálódás előtt szólni szükséges arról, hogy az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek nyilvánított és mérlegelés nélkül megsemmisített konkrét bírói döntésen túlmenően a testület a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági határozatokat is megsemmisíthet.[81] Ez azért kulcsjelentőségű, mert a szóban forgó alkotmányjogi panaszt a jogorvoslati lehetőségeket kimerítve a jogerős döntéssel szemben lehet előterjeszteni, amely nem jelenti azt, hogy csupán az alaptörvény-ellenes. Előfordulhat, hogy az alacsonyabb fokon hozott bírósági döntések, illetve a felülvizsgált hatósági határozatok éppúgy alaptörvény-ellenesek, mint a jogerős bírói döntés.[82] Mindazonáltal ez nem kötelező, hanem a testület mérlegelésétől függő lehetőség.[83] Amennyiben a testület nem él e lehetőségével, úgy a bíróságoknak, elsősorban pedig a Kúriának kell döntenie az alacsonyabb szinten meghozott határozatok felől.

Az Abtv. 43. § (2) és (3) bekezdése alapján a bírói döntést megsemmisítő alkotmánybírósági határozat eljárási jogkövetkezményére a bírósági eljárások szabályait tartalmazó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben a testület határozata szerint kell eljárni.[84] A megsemmisítést követő folyamatokat célszerű tematikusan áttekinteni.

a) A Pp. 427. §-a alapján az alkotmányjogi panaszeljárásokban elfogadott alkotmánybírósági döntések eljárási következményeit a Kúria vonja le akkor is, ha az Alkotmánybíróság bírói döntést semmisített meg.[85] A Kúria előtti jogkövetkezményeket levonó nemperes eljárás hivatalból indul és nincs egzakt határideje, ugyanakkor elengedhetetlen feltétele, hogy a testület kézbesítse határozatát az alapügyben első fokon eljáró bíróság részére, tudniillik a bíró csupán ekkor lesz olyan

- 17/18 -

helyzetben, hogy az iratokat fel tudja terjeszteni a Kúriához. Ellenkező esetben a rendes bírói szakaszban nem lehet érvényt szerezni az Alkotmánybíróság döntésének.[86]

aa) Anyagi jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítése esetén a határozattal szemben perújítással lehet élni, viszont kizárólag azt követően, hogy a Kúria ennek megengedhetősége felől már döntött. Ekkor az indítványozónak a Kúria értesítésétől számítva 30 nap áll rendelkezésére, hogy a perben eljárt elsőfokú bíróságnál perújítási kérelmet terjesszen elő. Az új (perújítási) eljárásban a megsemmisített anyagi jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kell az ügyet elbírálni, és az (időközben megalkotott) új jogszabályt kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy más lesz az alkalmazandó jogszabály, változhatnak a bizonyítandó tények és a bizonyítási teher is.[87]

ab) Eljárásjogi jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítése esetén a Kúriának vizsgálni kell, hogy a konkrét eljárási jog okozta probléma melyik eljárási szakasz megismétlésével orvosolható. Ez szükségessé teszi annak az eljárási szakaszt befejező határozatnak a hatályon kívül helyezését, amelyre az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett. Ezzel egyidejűleg a Kúria az első- vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozatot hoz. A szintén kérelemre induló megismételt eljárásban természetesen a kifogásolt jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kell dönteni.[88]

ac) Bíróság határozatának megsemmisítése esetén a Kúriának afelől kell döntenie, hogy a testület döntéséből fakadóan melyik eljárási szakasztól kell megismételni az eljárást, melyik bíróságot kell új eljárásra utasítani. Attól függően, hogy az első-, a másodfokú vagy pedig a kúriai határozat megsemmisítésről van szó, a Kúria előbbieket új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja, utóbbi esetben pedig a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat meghozatalát rendeli el. Ebben az esetben nem semmisítették meg sem az anyagi, sem az eljárásjogi jogszabályt, ugyanakkor a jogalkalmazás során a bíróság nem kellő módon vette figyelembe az alkotmányos követelményeket, így a hivatalból induló új határozat meghozatala során az alkotmánybírósági és kúriai döntésekben foglaltak szerint kell eljárni.[89]

ad) Más hatóság által hozott döntést is megsemmisítő határozat esetén kétféleképpen folytatódhat a testületi döntést követő eljárás. Főszabály szerint a Kúria a megsemmisített döntést hozó hatóságot - a testület döntését egyidejűleg megküldve - értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében, továbbá a panasz indítványozóját is tájékoztatja. Ilyen esetben nincs szükség a Kúria új eljárásra történő utasítására, mivel e kötelezettség közvetlenül az Alkotmánybíróság döntéséből fakad,[90] így az eljárás is hivatalból indul.[91] Mindazonáltal nincs helye új bírósági eljárásnak abban az esetben, ha a testület a bíróság határozata mellett megsemmisíti a

- 18/19 -

bírósági határozattal felülvizsgált hatóság által hozott döntést is. E tekintetben a Kúria állandó gyakorlata szerint, ha az új hatósági döntés vagy bírósági határozat meghozatala okafogyottnak tekinthető, mellőzi az új eljárás elrendelését.[92] Fontos hangsúlyozni, hogy a Pp.-re és a Kp.-ra tekintettel a testület 2018. január 1-jétől fogva differenciáltabban kell, hogy megítélje, mely döntések vonhatók előbbi, melyek utóbbi alá.[93]

b) Közigazgatási ügyben a Kp. 123. §-a a polgári perrendtartást, mint háttérjogszabályt rendeli alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ha a testület a bíróság határozatát megsemmisítette, a Kúria - főszabályként - az első fokon eljáró bíróságot új eljárásra utasítja vagy felülvizsgálat tárgyában új határozat hozatalát rendeli el. Természetesen, ha a jogsérelem utólagos orvoslására már nincs lehetőség, a Kúria az eljárásra utasítást mellőzi. Ha azonban az Alkotmánybíróság a bírósági határozattal együtt az azzal elbírált közigazgatási cselekményt is megsemmisítette, a Kúria a testület határozatának egyidejű megküldése mellett a megsemmisített bírói döntést hozó közigazgatási szervet értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és erről a panasz indítványozóját is tájékoztatja.[94]

c) Büntetőügyben hozott bírói döntés megsemmisítése esetén a Be. Tizennyolcadik Része alapján az eljárás arra a szintre kerül vissza, amely szinten a megsemmisített döntést hozták. A bíróság soron kívül - a testület döntésében foglalt okokat és indokokat figyelembe véve - a hatályon kívül helyezés esetében is alkalmazott eljárási szabályok szerint, megismételt eljárást folytat le.[95] Ha a megsemmisített bírói döntést a Kúria hozta, úgy - a többi bírósági szinthez hasonlóan - olyan eljárási rendben ismétli meg az eljárást, amely hatáskörében a megsemmisített döntést hozta. Természetesen a Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott döntésének megsemmisítése után a felülvizsgálati eljárás szabályai szerint ismétli meg az eljárást, amely során a Be. 653. § (1) bekezdése szerint - a XC. Fejezetében foglalt eltérésekkel - a harmadfokú eljárás szabályait alkalmazza.[96] Rendkívül fontos kiemelni azt, hogy a jogerős határozat megsemmisítésével az abban kiszabott büntetés végrehajthatósága megszűnik, így a terhelt esetleges személyi szabadságának ezen az alapon történő korlátozására a továbbiakban nincs törvényes lehetőség. A szükséges intézkedéseket a 9/2018. (VI. 11.) IM rendelet 13. § (7) bekezdése szerint a testület az elsőfokú bíróságon keresztül teszi meg. Az Abtv. 66. § (1) bekezdése alapján indokolt, hogy a testület döntését tudassa az érintett büntetés-végrehajtási intézettel, továbbá a megismételt eljárás lefolytatására jogosult bírósággal annak érdekében is, hogy utóbbi a megismételt eljárás Be. Tizennyolcadik Részében foglaltaknak megfelelően megvizsgálhassa a terhelttel szembeni kényszerintézkedés elrendelésének indokoltságát.[97]

Az Abtv. 45. § (6) bekezdésének megfelelően az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozatával vagy véglegessé vált nem ügydöntő végzésével, vagy pedig az ügyészség vagy a nyomozó

- 19/20 -

hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatával befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendeli el, amennyiben az eljárásban alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetve az intézkedés csökkentése vagy mellőzése, valamint a büntetőjogi felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.[98] A büntetőjogi anyagi jogszabályoknak ex tunc és ex nunc hatályú megsemmisítése közvetlen kihatást eredményez a folyamatban lévő ügyekre: azokban a megsemmisített jogszabály többé nem alkalmazható,[99] az eljárásjogi jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére viszont nincs lehetőség. A Be. 649. § (3) bekezdése alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, amennyiben az Alkotmánybíróság a jogerős ügydöntő határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el. Amennyiben a felülvizsgálatnak az Alkotmánybíróság határozata alapján van helye, a legfőbb ügyész hivatalból előterjeszti a felülvizsgálati indítványt.[100]

4. Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok viszonya - Az alkotmányjogi panaszeljárások eredményeinek hatása a bírósági jogalkalmazásra

A bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisíthetőségének kimondásával az Alaptörvény megbontotta a testület és a rendes bíróságok kapcsolatának addigi - normakontrollon és egyedi ügyben való ítélkezés differenciáltságán nyugvó - "tiszta" elválasztását.[101] Fontos, hogy az Alaptörvény - hasonlóan az Alkotmányhoz - az Alkotmánybíróságot továbbra sem tekinti a rendes bírói fórumrendszer részének, ugyanakkor az igazságszolgáltatásban betöltött meghatározó szerepe tagadhatatlan.[102] Tekintettel arra, hogy a bírói gyakorlat vizsgálatára a testületnek továbbra sincs hatásköre,[103] valamint arra, hogy a törvényértelmezés szakadatlanul a rendes bíróságok monopóliuma, adott a kérdés, hogy a testület mégis milyen módon gyakorol hatást utóbbira. A válasz az alkotmányjogi panaszok "eredményeiben" keresendő, amely megkerülhetetlenné teszi a testület jogértelmező tevékenységének rendszerben történő elhelyezését is. Mindezekből következően -mivel a tanulmány keretei nem adnak lehetőséget a mélyebb fejtegetésekbe történő bocsátkozásra - ehelyütt annak az elemzésére kerül sor, hogy az alkotmányjogi panaszok elbírálása hogyan hat a rendes bíróságok gyakorlatára, van-e kimutatható változás, és ennek milyen okai vannak, vagy lehetnek.

Vitathatatlan, hogy a fentebb vázolt konstrukció - legközvetlenebbül a valódi alkotmányjogi panasz bevezetése - alapjaiban változtatta meg a testület rendes bíróságokhoz fűződő viszonyát. A létrejövő rendszer megköveteli a bíróságok számára az Alaptörvény 28. cikkének alkalmazását, amely szerint a jogszabályok rendelkezéseit - többek között és a lehetőségek szerint[104] - az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni.[105] A testület a bíróságok ítéleteit kizárólag akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói

- 20/21 -

döntés alaptörvény-ellenes lesz.[106] Különös megítélés alá esik, ezért az olyan bírói döntést is megsemmisítheti az Alkotmánybíróság, amely nyilvánvalóan önkényes (pl. nyilvánvalóan logikai hibában szenvedő, nyilvánvalóan észszerűtlen).[107] Fontos, hogy az Alkotmánybíróság nem foglalhat állást szakjogi kérdésekben, azonban azok alkotmányosságáról igen. Sőt mi több, szükség esetén kijelöl(het)i az értelmezés követendő irányát, illetve alkotmányos határait.[108] "Erre szolgál az alkotmányjogi panasz intézménye, amely alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. E tekintetben az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 28. cikkének érvényesítésére szolgáló jogintézmény, amely szerint a bíróságok a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A bíróságoknak a szakjogi szabályok engedte értelmezési mozgástéren belül kell érvényre juttatniuk a releváns alkotmányossági követelményeket."[109] A fentebb mondottakra figyelemmel nem visszatetsző Paczolay Péter azon megállapítása, amely szerint "[a]z új alkotmány védelme és az átalakított bírói igazságszolgáltatás sikere nagyban áll vagy bukik az Alkotmánybíróság és a Kúria, az alkotmánybírák és a bírák közötti párbeszéd kialakításán, e dialógus tartalmán és hatékonyságán".[110] Eltérő rendeltetésük miatt - ti. az Alkotmánybíróság az Alaptörvény és a jogszabályok egymásra vonatkoztatott értelmezését végzi el, a bíró pedig a tényállás és a jogszabály egymásra vonatkoztatását - az alkotmánybírósági és bírói jogértelmezés nem verseng egymással. Más megközelítésben ez azért sem vetődhet fel problémaként, ugyanis az Alkotmánybíróság döntései - főszabály szerint - mindenkire nézve kötelezőek.[111]

6. ábra: Az Alkotmánybíróság értelmező tevékenységének "útjai" (saját szerk.)[112]

Az ábrához tartozóan megjegyzendő, hogy a testület döntései alapvetően az összes bíróságnak iránymutatásul szolgálnak, azonban elsődlegesen a Kúria jelöl ki konkrét irányt (pl. bírói döntés megsemmisítés esetén) az alsóbb fokú bíróságok számára, ebből kifolyólag tapasztalható egy "fentről-lefelé" mutató hatás.[113] Ennek betartását a bírósági szervezetrendszer garantálja, ugyanis az alsóbb fokon hozott bírósági döntést (jogértelmezést) a fellebbviteli fórum könnyedén "kiigazítja".

Mindezekre tekintettel nem meglepő, hogy a két bírósági rendszer egymáshoz közelítésének eredményeképpen, különösen a valódi alkotmányjogi

- 21/22 -

panasz gyakorlása révén a testület döntései előzetesen és utólag is befolyásolják a rendes bíróságok határozatainak tartalmát, és fordítva.[114] Természetszerűen - főként induló jogintézmények esetében - óhatatlanul elkerülhetetlenek, már csak a funkcionális közelség miatt is, súrlódások.[115] Darák Péter 2015-ben ekként fogalmazott: "[A] Kúriától várják azt, hogy végső fokon, végső soron az igazságos ítéletet meghozza. Tehát van egy ilyen elvárás is az igazságszolgáltatási szervezet csúcsával szemben. Megjegyzem, ez az elvárás most már ott is csorbát szenved, hogy a Kúrián kívül az Alkotmánybíróság is véleményt mond a végső fokú döntésekkel összefüggésben, még ha csak egy meghatározott speciális nézőpontból is." Ehhez mindenképpen hozzá kell tenni azt is, hogy az Alkotmánybíróság igen kicsi esetkörben vizsgálja a rendes bíróságok jogértelmezését. Az alkotmányjogi panasznál is az egyéni jogvédelem - nem elhanyagolható módon ugyan, de - háttérbe szorul az objektív alkotmányvédelmi szempontok érvényesítése mögött.[116]

Az alkotmányjogi panasz eredményei és általában a testület határozatai kettős hatást fejtenek ki a rendes bíróságokra. Egyrészt kiérezhető bizonyos ellenállás, amely lehet burkolt, illetve direkt. Másrészt megfigyelhető az üdvözölendő befogadás, amely egyértelműen kihat az ügyek kimenetelére.[117] Ezekkel vélhetően összefüggésben van az a bírói gyakorlat is, amely bizonyos tekintetben egyirányba mutat (pl. kommunikációs jogok,[118] gyülekezési jog,[119] információszabadsághoz és képmáshoz való jog[120]), némely tekintetben széttáróbb gyakorlatot (pl. tulajdonhoz való jog[121]) produkál az alkotmánybírósági döntésekkel kapcsolatban.[122] Jó példaként hozható a közérdekű adatok védelmével összefüggő jogértelmezés, ugyanis ebben a két intézmény között nem (és a bírósági rendszeren belül sem) voltak dogmatikai, megközelítésbeli konfliktusok, nem volt előzmény nélküli a gyakorlat, ekként a jogértelmezés mindig is egyirányba mutatott és fokozatosan épült be a gyakorlatba.[123] E körben ki kell emelni a - már említett - kommunikáció fontosságát, amely Trócsányi László olvasatában elsősorban egymás határozatainak ismerete és felhasználása révén valósul meg.[124] Ez olyan kulcsmegállapítás, amelyet a rendesbírósági ítéletekben megjelenő alkotmányos szempontok és alkotmánybírósági határozatok, valamint a testület ezeket az érvelésébe beemelő határozatai is megerősítenek.[125] Más aspektusból különös figyelmet kell fordítania az Alkotmánybíróságnak arra, hogy döntéseinek következetességével, dogmatikai tisztaságával és kellő mélységű indokolásával megfelelő zsinórmértéket tudjon adni a rendes bíróságok számára.[126] E körben emeli ki Berkes Lilla és Csink Lóránt az alkotmánybírósági gyakorlat egyértelműsítésének, az egyes alapjogok letisztult tartalommal való értelmezésének indokoltságát.[127]

Tagadhatatlan, hogy a Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok feladat- és hatásköre az intézmények együttműködése nélkül kudarcra van ítélve. Ennél tovább mutatnak Balogh-Békesi Nóra megállapításai, aki szerint a testület és a rendes bíróságok közti

- 22/23 -

együttműködés kizárólag az önkorlátozás útján lehetséges: "Önkorlátozás az Alkotmánybíróság részéről, hogy csak az alkotmányjogi értelemben valóban jelentős ügyeket és csak alkotmányossági (és nem törvényértelmezési) szempontból vizsgálja felül; az önkorlátozás a bíróságok részéről pedig azt jelenti, hogy kövessék az alkotmánybírósági alkotmányértelmezést akkor is, ha nem teljesen értenek vele egyet, vagy ha több évtizedes ítélkezési gyakorlatot ír felül egy-egy alkotmánybírósági határozat."[128]

Összefoglalásként megállapítható, hogy az alkotmányjogi panaszeljárások és általában az Alkotmánybíróság döntései meghatározó szerepet töltenek be a rendes bíróság gyakorlatában, amelyet az Alaptörvényre és alkotmánybírósági határozatokra történő növekvő számú hivatkozás is igazol. Minden kétség nélkül kimutatható a fokozatos átalakulás a rendes bíróságok ítélkezési attitűdjében, amely az alapjogi szempontok intenzívebb megjelenítését hozza magával.[129] A változás egyértelmű okait részint az Alaptörvényből fakadó (jogállami) kötelezettségeknek való megfelelés, részben a jogállamvédelmi funkcióval összefüggésben létrejövő, a társadalmi-gazdasági környezet változásaira, valamint a pluralista társadalomban időről-időre bekövetkező értékkonfliktusok adják.[130]

V. Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárás

Magyarország 1992. november 5-én ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményét (a továbbiakban: EJEE vagy Egyezmény), amely az Európa Tanácshoz való csatlakozással együtt döntő fontosságú lépés volt a jogállamiság építése szempontjából a rendszerváltást követően.[131] Az Egyezményben foglaltak maradéktalan betartásának felügyeletére létrehozott intézmény az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB vagy Bíróság), amelynél az Egyezményhez csatlakozott valamely állam joghatósága alatt történt jogsérelem miatt kezdeményezhető eljárás. A Bíróság ítéletei kötelezőek a szerződő államokra nézve, így azokat kötelességük végrehajtani.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar Alkotmánybíróságnak a strasbourgi székhelyű EJEB való viszonya rendkívül sajátos. 2012 előtt, amikor az alkotmányjogi panasz "redukált" változata volt hatályban, az Alkotmánybíróságot, mint szükségszerű fórumot nem kellett az eljárásba bevonni. Ebből kifolyólag párhuzamosan is folyamatban lehettek - és voltak is - ügyek a két intézmény előtt. Ilyen esetben ugyanakkor - effektív kapcsolatot ápolva egymással - a két intézmény figyelemmel volt egymás eljárására.[132] Praktikus okok miatt tapasztalható volt olyan jelenség is, amikor a párhuzamosan folyó ügyekben a Bíróság megvárta a magyar testület döntését. Ehhez kapcsolódóan pedig fontos rögzíteni, hogy az alkotmánybírák körében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a strasbourgi joggyakorlat áttekintésének szükségessége, konkrét döntésekben való zsinórmértékül vétele. Igaz, voltak ezzel homlokegyenest eltérő álláspontok, de

- 23/24 -

végsősoron az EJEB gyakorlatára való hivatkozás vált tendenciózussá.[133]

A jelenlegi alkotmányjogi panaszrendszer új megvilágításba helyezte ennek az intézménynek a jogorvoslati jellegét: noha a magyar Alkotmánybíróság már 1991-ben kimondta az akkori jogintézmény hatékony voltát, addig ehhez az EJEB egy 2018., illetve egy 2019. évi döntéséig várnunk kellett, amely alapjaiban határozta meg annak jövőjét.

A Bíróság a Mendrei kontra Magyarország[134] és a Szalontay kontra Magyarország[135] ügyben hozott döntéseinek értelmében a strasbourgi panasz benyújtása előtt feltétlenül szükséges igénybe venni az alkotmányjogi panasz intézményét. Ezt a Bíróság azért követeli meg, mert az alkotmányjogi panasz hatékony és kimerítendő jogorvoslatnak minősül. Ennek eldöntése ugyanakkor - az EJEB gyakorlatát figyelembe véve - nem mindig egyértelmű, mivel a kérelmezőnek az adott időben elméletben és gyakorlatilag egyaránt rendelkezésre álló, hatékony jogorvoslatokat kell igénybe vennie - vagy effektív hiányát szükséges "megállapítania"[136] - ahhoz, hogy az EJEB-hez fordulhasson.[137]

A Mendrei-ügyben az EJEB - korábbi ítélkezési gyakorlatától eltérően[138] - arra a megállapításra jutott, hogy ha a jogsértés közvetlenül jogszabály eredménye, akkor a jogszabályok megtámadására szolgáló közvetlen alkotmányjogi panasz megfelelő módon orvosolhatja. A Bíróság a Szalontay-ügyben hasonló következtetésre jutott: kiterjesztette a bírói döntések megsemmisítésére szolgáló alkotmányjogi panaszokra is, mivel az ilyen típusú indítványok is eredményezhetik az emberi jogot sértő bírósági határozat(ok) megsemmisítését.

Összefoglalásként megállapítható, hogy az EJEB jelenleg egyaránt gyakorol közvetlen és közvetett hatást a magyar jogrendszerre: egyfelől közvetlen módon döntésével adott esetben standardizálhatja a jogszabályok bevett értelmezésének tartományát, másfelől közvetett módon a tagállami alkotmánybírósági, illetve bírósági gyakorlatban "megjelenve" döntésein keresztül gyakorolhat tényleges hatást az adott jogrendszerre.[139] Fontos kihangsúlyozni, hogy az EJEB az új alkotmányjogi panasztípusokra hatékony eszközként tekint, amiből az következik, hogy az Alkotmánybíróság és bíróságok egymáshoz való viszonya kulcsjelentőségű a hazai alapjogvédelemben, ideértve annak minden perjogi vonzatát.

VI. Összegzés

Általános konklúzióként elmondható, hogy a közöltek alapján tradicionális alkotmánybírósági hatáskörök közül az alkotmányjogi panasz kb. 86,31%-kal - azon belül is a 27. § szerinti panaszeljárás - messze a legmeghatározóbb (lásd az 5. ábrát).[140] Lényeges, hogy az Alkotmánybíróság panaszhatáskörében eljárva csekély számú bírósági döntést semmisített meg (szám szerint 120-at[141]), amely nem arra enged következtetni, hogy a testület látja el rosszul a feladatát, hanem hogy a bíróságok végzik azt jól.

- 24/25 -

A tanulmány konkrét megállapításait nem ismételve meg, zárásképpen csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy az alkotmányjogi panasz kizárólag akkor lehet az "igazság eszköze", ha a döntés kötelezettjei eleget tesznek a döntésben foglaltaknak, máskülönben a szabályozás könnyen holt betűvé relativizálódhat.[142] ■

JEGYZETEK

* A tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Ösztöndíj támogatásával készült. Jelen tanulmány alapjául szolgáló dolgozat a XXXV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Alkotmányjogi Tagozat 2 (Bíróságok, bíráskodás) c. tagozatában elnyerte a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének különdíját (I. különdíj). A szerző ehelyütt is köszönetet mond témavezetőinek dr. Petrétei József egyetemi tanárnak és dr. Tilk Péter tanszékvezető egyetemi docensnek, a PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék oktatóinak, akiknek áldozatos mentori tevékenységük nélkül e munka nem készülhetett volna el.

[1] Vö. Csink Lóránt - Fröhlich Johanna: Mire lehet alkotmányjogi panaszt alapítani? - A jogvédelem alapjául szolgáló alaptörvényellenesség és az Alaptörvényben biztosított jog fogalma. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. Bp., HVG-ORAC, 2019. 119. o.

[2] Jobban körül járva a témát arra a megállapításra juthatunk azonban, hogy Hans Kelsen Karl Renner elképzeléseit "öntötte jogi formába", amely ugyanakkor cseppet sem csorbítja Kelsen érdemeit. Vö. Ermacora, Felix: Buchbesprechung. Österreichische Juristen-Zeitung. 1992. 560. o. Idézi: Halmai Gábor: Hans Kelsen és a magyar Alkotmánybíróság. Világosság 2005/11, 3. o.

[3] Ádám Antal: Hans Kelsen tiszta jogtanáról. Jura 2008/1, 7. o.

[4] Vö. Bitskey Botond - Gárdos-Orosz Fruzsina: A befogadható alkotmányjogi panasz - Az első hónapok tapasztalatai. Alkotmánybírósági Szemle 2012/1, 90. o.

[5] Vö. Legény Krisztián: Az alkotmánybíráskodás modelljei. In: Tóth Judit - Legény Krisztián (szerk.): Összehasonlító alkotmányjog. Bp., CompLex 2006. 217-229. o.; Téglási András: Az alkotmánybíráskodás modelljei. In: Bende Zsófia - Halász István (szerk.): Összehasonlító alkotmányjog. Bp., NKE, 2014. 143146. o.

[6] Chronowski Nóra - Petrétei József: Alkotmányi eljárásjog, alkotmányjogi eljárások, eljárási alkotmányosság. Iustum Aequum Salutare 2016/3, 63. o.

[7] Lásd Kukorelli István - Papp Imre - Takács Imre: Az alkotmánybíróság. In: Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I. Bp., Osiris, 2007. 447. o.

[8] Az Alkotmánybíróság indulási nehézségeiről lásd Kilényi Géza: Gondok az Alkotmánybíróság házatáján. Magyar Jog 1990/5, 391-398. o.

[9] Vö. Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Bp., Osiris, 2001. 19. o.

[10] Halmai Gábor: Az alkotmányjogi panasz - jelen és jövendő? Bírák Lapja 1994/3-4, 45. o.

[11] Vö. Köblös Adél: Milyen jogvédelmet nyújt az alkotmányjogi panasz? Alkotmánybírósági Szemle 2010/1, 130. o.; lásd még erről Bragyova András: Az alkotmányjogi panasz fogalma. In: Dezső Márta - Kukorelli István (szerk.): Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár 70. születésnapja tiszteletére. Bp., Rejtjel, 2008. 74. o.

[12] Vö. Tilk Péter: Az alkotmányjogi panasz mint a bíróságok és az Alkotmánybíróság eljárásának kapcsolódási pontja. Bírák Lapja 2002/2, 59. o.

[13] Bodnár Eszter - Sonnevend Pál - Török Bernát: Az alkotmányjogi panasz - intézménytörténet és nemzetközi kitekintés. In: Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Bp., HVG-ORAC, 2015. 19. o.

[14] Lásd Paczolay Péter: Az élő alkotmány: az alkotmánybíráskodás kiszámíthatósága és változásai. In: Chronowski Nóra - Petrétei József (szerk.): Tanulmányok Ádám Antal professor emeritus születésének 80. évfordulójára. Pécs, PTE ÁJK, 2010. 222. o.; Téglási: i. m. 144. o.

[15] Fontos rögzíteni: az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése gátat szab - többek között - az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasszal összefüggő hatáskörének azáltal, hogy a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben engedi eljárni mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja. Kiemelendő még, hogy a költségvetési hatáskör-korlátozással összefüggésben a korlátozás a költségvetési hiány teljes hazai össztermékre vonatkozó arányától is függ, illetve közjogi érvénytelenség esetén az nem áll fenn. További részletszabályokat az Abtv. állapít meg.

[16] A normatív panasz közvetlen és közvetett jellege abból fakad, hogy míg előbbi esetében bírósági eljárás igénybe vétele nélkül, közvetlenül fordulhat az indítványozó az Alkotmánybírósághoz, addig utóbbi esetében megkerülhetetlen a bírói út, így csupán azt követően, közvetetten kerülhet az ügye az Alkotmánybíróság elé.

[17] Abtv. 30. § (1) bek.

[18] Abtv. 30. § (1) bek.

[19] E hatáskörével az ügyészség a közérdek védelmét biztosító feladatának tehet eleget. Vö. Petrétei József: Magyarország alkotmányjoga II. Pécs, Kodifikátor Alapítvány, 2014. 210. o.

- 25/26 -

[20] Abtv. 30. § (1) bek.

[21] E panasztípuson belül sajátos (al)típust alkot a választási és országos népszavazási ügyben a választási szervek határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés ellen benyújtható alkotmányjogi panasz. Lásd a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. §-át.

[22] Alaptörvény 24. cikk (3) bek. b) pont

[23] Részletesen lásd Naszladi Georgina: Az alkotmányjogi panasz első fél éve. Közjogi Szemle 2012/4, 38-44. o.

[24] Abtv. 28. § (1) bek.

[25] Vö. "Nem tartanám szerencsésnek a rendesbíróságok döntéseinek felülvizsgálatát az Alkotmánybíróság részéről" - Pataki Árpáddal, a Fővárosi Bíróság bírájával Hanák András beszélget. Fundamentum 2010/1, 51-52. o.

[26] Vö. Vissy Beatrix: Támpontok a valódi alkotmányjogi panasz hatókörének megállapításához. Közjogi Szemle 2014/2, 42. o.

[27] Paczolay Péter: Az Alkotmánybíróság új hatáskörei, avagy új egyensúly jött-e létre az egyéni jogvédelem és az absztrakt normakontroll között? Konferenciaelőadás. Bp., 2013. 05. 17., ELTE ÁJK, Egyéni jogérvényesítés az Alkotmánybíróság előtt c. konferencia

[28] Paczolay Péter: Az Alkotmánybíróság működése. Konferenciaelőadás. Bp., 2015. 02. 05., MTA TK JTI, Jogrendszer belülről c. beszélgetéssorozat

[29] Ezzel ellentétes álláspontot képvisel Chronowski Nóra, aki szerint nem tudható, hogy mekkora a látencia mértéke, azaz a jogsérelmek mekkora hányada nem jut el a testülethez. Sőt mi több, a kiemelkedő kezdeményezési mutatóval rendelkező ombudsman is szelektál az ügyek között. Tilk Péterrel együtt arra is felhívja a figyelmet, hogy jogbiztonság nem hivatkozható alkotmányjogi panaszindítványban, amely miatt jelentős ügyek maradnak kívül a jogvédelem körén. Lásd Chronowski Nóra: Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás átalakulása c. konferencia, Bp., 2014. 02. 06. MTA TK JTI, Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 c. beszélgetéssorozat; Tilk Péter: Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás átalakulása c. konferencia, Bp., 2014. 02. 06. MTA TK JTI, Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 c. beszélgetéssorozat

[30] Paczolay Péter: Az Alkotmánybíróságra vonatkozó szabályozás átalakulása c. konferencia, Bp., 2014. 02. 06. MTA TK JTI, Sarkalatos átalakulások - A kétharmados/sarkalatos törvények változásai 2010-2014 c. beszélgetéssorozat

[31] Tilk (2014); Fontos rögzíteni azt, hogy a(z alkotmányos) jogállam értékrendszere rugalmas, plurális rendszer, amelynek természetesen vannak állandó alkotórészei, de folyamatosan változó elemekből tevődik össze. Juhász Imre szavaival "[a] jogállam olyan kifejezés, amely soha nem befejezett." Vö. Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Bp., Osiris, 1998. 21-22.; Juhász Imrét idézi: Lukács Tamás a "Jogvédelem az alapjogok tükrében - hatékonyság és biztonság" c. konferencián. Bp., 2015. 11. 25.

[32] Vö. Paczolay (2014)

[33] Vö. Lábady Tamás: A magyar Alkotmánybíróságról szóló törvény. Jogtudományi Közlöny 1992/6, 287. o.

[34] Az e részben található diagramok az Alkotmánybíróság Főtitkárságának instrukciója alapján az Alkotmánybíróság honlapján található ügyforgalmi és statisztikai adatok alapján készültek.

[35] A táblázat nem tartalmazza azt a 2500-2500 indítványt, amelyet 2012-ben és 2013-ban egy-egy adott ügyben nyújtottak be lényegében azonos szöveggel; azt kb. 310 alkotmányjogi panaszt, amelyeket 2014-ben lényegében azonos szöveggel nyújtottak be devizahiteles ügyekben; a kb. 1500, devizahitellel kapcsolatosan 2015-ben benyújtott, azonos tárgyú ügyet; a kb. 100-100, devizahitel tárgyú és kb. 40-40, bírósági végrehajtói kamarai tárgyú ügyet, amelyekben 2016-ban és 2017-ben az indítványokat lényegében azonos szöveggel nyújtották be.

[36] 2014-ben a 333 alkotmányjogi panaszból 100, 2018-ban a 341 alkotmányjogi panaszból 15 a Ve. 233. §-a alapján indult.

[37] Bacsó Jenő: A polgári per célja. Debrecen, Stúdium, 1934. 3. o.

[38] Bacsó: i. m. 3-4. o.

[39] Buza László: A közjog és a magánjog elhatárolásának kérdése. Kolozsvár, 1943. 6. o.

[40] Vö. Lugosi József: A polgári (peres) eljárás és a polgári per. Jogtudományi Közlöny 2012/2, 79. o.

[41] Vö. Bacsó Jenő: Tudományos perjog. Debrecen, Stúdium, 1937. 1. o.

[42] Vö. Székely János: Perintézmények metamorfózisa - A magyarországi és romániai polgári perjog intézményeinek fejlődési sajátosságai a XX. század negyedik évtizedeitől napjainkig. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen, DE Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, 2017. 23. o.

[43] Székely: i. m. 23. o.

- 26/27 -

[44] Hangsúlyozom, az eljárás nem azonos az eljárásjoggal. Míg utóbbi az anyagi jogon alapuló igény érvényesítését teszi lehetővé, addig előbbi egy még tágabb kategóriát jelöl. Közös vonásuk azonban az, hogy mindkettő jogilag szabályozott tevékenység összességét jelenti. Chronowski - Petrétei: i. m. 67. o. Kiemelések tőlem.

[45] Gyekiczky Tamás: Előadások a polgári eljárásjog köréből. Debrecen, Kossuth, 2006. 15. o.

[46] Vö. Juhász Imre: Az alkotmányjogi panasz eljárásjogi vetületének néhány aspektusa. In: Varga István (szerk.): Codificatio processualis civilis - Studia in Honorem Németh János II. Bp., ELTE Eötvös, 2013. 127. o.

[47] E fogalom a német Verfassungsprozessrecht ('alkotmányeljárásjog') alkotmányi eljárás voltaképpeni "magyar" megfelelője. Szalbot Balázs: Új jogág születőben? Az alkotmányi eljárásjog szükségszerűségéről és alapvonalairól. Forrás: https://arsboni.hu/uj-jogag-szuletoben-az-alkotmanyi-eljarasjog-szuksegszerusegerol-es-alapvonalairol/ (A letöltés dátuma: 2020. 05. 23.)

[48] Chronowski - Petrétei: i. m. 83. o. Kiemelések tőlem.

[49] Vö. a 4/2003. számú PJE határozattal; részletesen lásd az Abtv. 30. § (2)-(4) bekezdéseit.

[50] Orbán Endre: A bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok tapasztalatai. Magyar Jog 2016/10, 588. o.

[51] Lásd a Pp. XXIX. és XXX., a Kp. XIX. és XX., a Be. XC. és XCI. Fejezeteit, valamint az Ügyrend 31. §-át.

[52] Vö. Király Lilla: Gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb? Bp., Akadémiai, 2019. 226. o.

[53] Pp. 418. §; Kp. 120. § (1) bek.; Be. 658. § (1) bek.

[54] Pl. Darák Péter: Az alkotmányjogi panasz bírói szemmel. Alkotmánybírósági Szemle 2012/1, 72. o.; Balogh Zsolt - Marosi Ildikó: Vonzások és taszítások - bíróságok között. Gondolatok az alkotmányjogi panaszról. Alkotmánybírósági Szemle 2012/1, 76-77. o.

[55] Balogh - Maros: i. m. 79. o.

[56] Lásd Karsai Dániel - Mihályi Eszter: Elefántsirató - a sikeres alkotmányjogi panaszok utóélete. MTA Law Working Papers 2017/21, 5. o.; ehhez kapcsolódóan lásd a 21/2013. (VII. 19.) AB határozatot (ABH 2013, 643, 643-675.) az 5/2014. (II. 14.) AB határozatot (ABH 2014, 103, 103-123.) és a 6/2016. (III. 11.) AB határozatot (ABH 2016, 127, 127-145.).

[57] A diagram a Kúria elnökének évenkénti országgyűlési beszámolói alapján készült, amelyek a Kúria honlapján találhatóak.

[58] Az alkotmányjogi panasszal szükségszerűen együtt járó - nagyrészt az Alkotmánybíróság által kialakított - ún. befogadási eljárás mutat a legtöbb önálló komponenst, amely miatt alkotmányi eljárásként tekinthetünk rá. Vö. Orbán: i. m. 583-586., 588. o.

[59] Az érintettséget megállapíthatóságáról lásd 33/2012. (VII. 17.) AB határozat, ABH 2012, 99, 107.

[60] Manhertz Tamás István: Az alkotmányjogi panasz magyarországi helyzete. Iustum Aequum Salutare 2018/1, 279-280. o.

[61] A főtitkár mindenekelőtt azonban tájékoztatást kér az alkotmányjogi panaszt megküldő elsőfokú bíróságtól, hogy a Kúria előtti felülvizsgálati eljárás, jogorvoslat a törvényesség érdekében, illetve perújítás folyamatban van-e, továbbá született-e döntés a jogerős ügydöntő határozat végrehajtásának felfüggesztéséről. Ügyrend 26. § (2) bek.

[62] Ügyrend 25. § (3) bek.

[63] Ügyrend 25. § (4) bek.; Abtv. 55. § (3) bek.

[64] Ügyrend 26. § (1) bek.

[65] Ügyrend 26. § (5) bek.

[66] Abtv. 31. § (1) bek.

[67] Ügyrend 5. § (2) bek., Abtv. 56. § (2) bek.

[68] Abtv. 31. § (3) bek.

[69] Abtv. 56. § (2) bek.

[70] Manhertz: i. m. 281. o.; Megjegyzendő, hogy a testület határozhat úgy, hogy felfüggeszti az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntés végrehajtását. Részletesen lásd Pp. 426. §, Be. 665. §

[71] Részletesen lásd Szabó Attila: Az Alkotmánybíróság és a Kúria kapcsolatai az alkotmányjogi panaszeljárásokban. In: "Az Alaptörvény követelményeinek érvényesülése a bírósági ítélkezésben" - Összefoglaló vélemény. 2016.El.II.JGY.K.1 52. o.

[72] E feltételek teljesülésének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. Vö. 2/2017. (II. 10.) AB határozat, ABH 2017, Első kötet, 31, 37.

[73] Elsőként lásd 3/2013. (II. 14.) AB határozat, ABH 2013, 92, 99.

[74] Aktuális példa lehet a testület 3363/2019. (XII. 16.) AB végzése és a 3094/2020. (IV. 23.) AB végzése.

Annak ellenére, hogy bírói kezdeményezésekről van szó, jól mutatják a fent mondott jelenséget. Az időben korábbi ügyet ugyanis azért utasította vissza a testület, mert nem tett eleget a határozott kérelem követelményének [nem hivatkozott az emberi méltóságra (is)]; a későbbit azért, mert nem a megfelelő jogszabályi rendelkezést kellett alkalmaznia, amit támadott. Álláspontom szerint viszont - vizsgálati sorrendben - utóbbi megelőzi a másikat, így az előbbi esetben is erre hivatkozással kellett volna dönteni, tekintettel az eljárási és tartalmi vizsgálat viszonyára.

- 27/28 -

[75] Szabó: i. m. 52. o.

[76] Bitskey Botond - Frölich Johanna - Gárdos-Orosz Fruzsina - Rajos Krisztina: Az egyes alkotmányjogi panaszeljárások különös szabályai. In: Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Bp., HVG-ORAC, 2015. 145. o.

[77] Részletesen lásd I. m. 181-182. o.

[78] Szabó: i. m. 53. o.

[79] Lásd pl. 3018/2013. (I. 28.) AB végzés, ABH 2013, 1216, 1217-1218.

[80] Indokolás a Pp. 427. §-ához

[81] Abtv. 43. § (4) bek.

[82] Megjegyzendő, hogy az Abtv. kifejezetten "lefelé", vagyis a jogerős döntéssel felülvizsgált bírói határozatok irányába szélesíti a testület hatáskörét, szemben az Ügyrenddel, amely korábban "felfelé" is megnyitotta ezt az utat, tekintettel arra, ha a Kúria -az alkotmányjogi panasszal párhuzamosan indított -felülvizsgálati eljárásában a jogerős határozatot hatályában fenntartotta. Vö. Köblös Adél - Marosi Ildikó: Az Alkotmánybíróság érdemi döntésének lehetséges jogkövetkezményei. In: Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Bp., HVG-ORAC, 2015. 252-253. o.

[83] Lásd pl. 3086/2013. (III. 27.) AB határozatot és a 3087/2013. (III. 27.) AB határozatot, amelyekben a testület kizárólag a jogerős ítéleteket semmisítette meg, érintetlenül hagyva az azokkal felülvizsgált jogerős adóhatósági határozatokat. A 31/2013. (X. 28.) AB határozatával és az 1/2014. (I. 21.) AB határozatával ugyanakkor a testület megsemmisítette a Kúria által helybenhagyott OVB-határozatokat.

[84] Részletesen lásd a 33/2014. (XI. 7.) AB határozatot (ABH 2014, 943, 943-963.), a 17/2015 (VI. 5.) AB határozatot (ABH 2015, 342, 342-361.), a 2/2016. (II. 8.) AB határozatot (ABH 2016, 29, 29-62.), valamint a 18/2016. számú közigazgatási elvi határozatot. Nem minden esetben szükséges azonban új eljárást lefolytatni. Vö. a 3/2013. (II. 14.) AB határozat a Kúria Kpkf.37.163/2012/2. számú végzésével.

[85] Sikeres alkotmányjogi panasz esetén a jogerős ítélet ellen a Kúria határozata alapján a XXX. Fejezetben meghatározottak szerint perújításnak van helye. Pp. 396.§

[86] Abtv. 66. § (1) bek.; Köblös - Marosi: i. m. 254. o.

[87] Pp. 427. § (2) bek. a) pont, 428. § (2) bek.; vö. EBH 2004.1078.; Király: i. m. 232.

[88] Pp. 427. § (2) bek. b) pont, 428. § (2) bek.

[89] Pp. 427. § (2) bek. c) pont; E körben rendkívül érdekes például a Kúria rendőrképmás-ügyekkel összefüggő gyakorlata. Részletesen lásd pl. Zakariás Kinga: A képmáshoz való alapjog: a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatának terjedelme a rendőrképmás-ügyekben In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 375-395. o.

[90] Kozma György: Kapcsolódások az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok eljárásai között. Alkotmánybírósági Szemle 2012/1, 108. o.

[91] Pp. 427. § (2) bekezdés d) pont

[92] Lásd Kúria Kpkf.IV.37.163/2013/2., Kúria Kpkf.IV.37.725/2016/2.

[93] Vö. Kovács Helga Mariann: Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás. In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartáshoz. Bp., Wolters Kluwer Hungary, 1055. o.

[94] Lásd még erről Mudráné Láng Erzsébet: Az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás. In: Petrik Ferenc (szerk.): A közigazgatási perrendtartás magyarázata - A közigazgatási eljárás szabályai II. Bp., HVG-ORAC, 2017. 370-378. o.

[95] Be. 79. § (1) bek. c) pont, 632. § (1)-(3) bek.

[96] Mindez összhangban áll a Be. 635. § (2) bekezdésében foglaltakkal, amely alapján, ha az Alkotmánybíróság a harmadfokú bíróság határozatát semmisíti meg, akkor a harmadfokú bíróság megismételt eljárására a Be. Tizenhatodik Részében foglaltakat kell alkalmazni.

[97] Lásd Bodony István: Eljárás alkotmányjogi panasz esetén. In: Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. 2. kötet. Bp., Wolters Kluwer Hungary, 2018. 1366. o.

[98] Mindez igaz a szabálysértési eljárásra is.

[99] A pro futuro történő bírói döntés megsemmisítés problematikájáról lásd Köblös - Marosi: i. m. 229-230. o.

[100] Megjegyzendő, hogy ez nem jelent kizárólagos indítványtételi jogosultságot, ugyanis a Be. 651. § (3) bekezdése nem zárja ki azt, hogy ugyanebből az okból, a terhelt javára más jogosult indítványt nyújthasson be. Fontos továbbá, hogy "[a]nnak érdekében, hogy lehetőség szerint minden törvénysértés korrekciója megtörténjen, a törvény szignalizációs kötelezettséget állapít meg a büntetőeljárásban résztvevő és nem résztvevő hatóságok, illetve hivatalos személyek számára. Ha valamely hatóság vagy hivatalos személy a hivatali hatáskörében azt észleli, hogy a terhelt sérelmére felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló törvénysértés történt, köteles erről a legfőbb ügyészt tájékoztatni". Szathmáry Zoltán: A felülvizsgálat. In: Polt Péter (szerk.): Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. 2. kötet. Bp., Wolters Kluwer Hungary, 2018. 1346. o.

- 28/29 -

[101] A Kúrai jogelődjének számító Legfelsőbb Bíróság - nem tagadva a testület alkotmányértelmezési monopóliumát - a magyarországi bírósági szuverenitásba történő "éles" beavatkozásnak értékelte a jogegységi határozatok megsemmisítésének lehetőségét. Vö. The relations between the Constitutional Courts and the other national courts, including the interference in this area of the action of the European courts. Forrás: https://www.confeuconstco.org/reports/rep-xii/Hongarije-EN.pdf (A letöltés dátuma: 2020. 09. 01.) 18., 24. o.

[102] Vö. Lenkovics Barnabás: Jogelvek és alkotmányjogi panaszok. Alkotmánybírósági Szemle 2015/2, 69-70. o.

[103] A jogegységi határozat alkotmányossági szempontú vizsgálat alá vonása nem tekinthető ennek.

[104] 5/2018. (V. 17.) AB határozat, ABH 2018, Első kötet, 80, 88.

[105] 28/2013. (X. 9.) AB határozat, ABH 2013, 865, 873.

[106] 3250/2018. (VII. 11.) AB végzés, ABH 2018, Második kötet, 1194, 1197.

[107] Vö. a 20/2017. számú közigazgatási elvi határozattal. 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, ABH 2017, Első kötet, 463, 469.

[108] 6/2018. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2018, Első kötet, 89, 96.

[109] Uo. Kiemelések tőlem. Hangsúlyozandó továbbá, hogy "[a]z Alkotmánybíróság szerint az Alaptörvény 28. cikke a formális jogszerűségen túlmutató, olyan alkotmányjogi szempontból értékelhető tartalmi követelményeket támaszt a bírói döntések indokolásával szemben, amelyek értelmében a bíróságnak a döntése szempontjait, indokait kellő részletességgel kell bemutatnia". 3179/2018. (VI. 8.) AB határozat, ABH 2018, Második kötet, 850, 861.

[110] Paczolay Péter beszéde a XLVI. kecskeméti Jogásznap alkalmából 2012. február 3-án. Forrás: https://alkotmanybirosag.hu/kozlemeny/paczolay-peter-beszede-a-xliv-kecskemeti-jogasznap-alkalmabol-2012-februar-3-an (A letöltés dátuma: 2020. 09. 01.)

[111] Abtv. 39. § (1) bek.

[112] A hivatkozások felvázolnak egy fentről lefelé ívelő tendenciát: mind az Alaptörvény cikkeit, mind az alkotmánybírósági határozatokat arányaiban véve a felsőbb szinten elhelyezkedő bíróságok hivatkozzák nagyobb számban. Vö. Ződi Zsolt - Lőrincz Viktor: Az Alaptörvény és az alkotmánybírósági gyakorlat megjelenése a rendes bíróságok gyakorlatában, 2012-2016. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. Bp., HVG-ORAC, 2019. 386-422. o.

[113] Megkerülhetetlen szerepe van a Kúriának az alkotmánybírósági döntések "lefordításában", amely egyúttal magában hordozza azt a veszélyt is, hogy a Kúria téves következtetéseket von le belőlük. Ezért is teszi indokolttá a testületi döntések egyértelműbb követelménymeghatározását annak érdekében, hogy a bíróságok tisztá(b)ban lehessenek a döntések "elvárásaival", vagyis azzal, hogy mit kell tennie a rendesbíróságnak azok folytán. Lásd Somody Bernadette - Vissy Beatrix: Az alkotmánybírósági döntések rendesbírósági végrehajtása: normatív elvárások - tényleges gyakorlat. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. Bp., HVG-ORAC, 2019. 341. o.

[114] Hasonló megállapításokra jutott a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja. Vö. Naszladi Gerogina (szerk.): Összegzés. In: "Az Alaptörvény követelményeinek érvényesülése a bírósági ítélkezésben" - Összefoglaló vélemény. 2016.El.II.JGY.K.1 190. o.; Orbán: i. m. 577-588. o. "A megelőző hatás az Alaptörvény 28. cikke szerint végzett, alapjogi tartalommal, az alkotmányos szempontok figyelembevételével járó jogszabály értelmezésben áll, amelyet a bíróságoknak kötelező követniük. Az utólagos hatás az alkotmányjogi panasz sikeressége esetén érvényesül, mert ha az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jut, hogy a rendes bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül jár el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntést alaptörvény-ellenesnek minősíti és azt megsemmisíti." Lásd Kovács: i. m. 1042. o.

[115] Berkes Lilla - Csink Lóránt: Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok kapcsolata - Általános áttekintés és egyes központi kérdések. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 330. o.

[116] Gárdos-Orosz Fruzsina - Lőrincz Viktor -Ződi Zsolt: Egy új alkotmányjogi panaszeljárás (Abtv. 27. §) jelentőségének mérhetősége a bírósági és az alkotmánybírósági alapjogvédelem rendszerében. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban II. Bp., HVG-ORAC, 2019. 384-385. o.

[117] Szilágyi Emese: A kommunikációs alapjogok általános értelmezése és alkalmazása a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlatban - a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszos ügyek tapasztalatai. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 121. o.; Tordai Csaba: Az alkotmánybírósági esetjog hatása a rendes bírói ítéletekre az információszabadság és a képmáshoz való jog területén. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 264. o.

- 29/30 -

[118] A testület kommunikációs jogokkal összefüggő (véleményszabadság, azon belül is a közéleti megszólalások kérdéskörével kapcsolatos) gyakorlata könnyen észlelhető a rendes bírósági gyakorlatban. Az Alkotmánybíróság tartalmi szempontból nem definiálta újra (pl. a véleményszabadság kereteit), hanem új, egyértelműbb, könnyebben alkalmazható teszteket hozott, amivel magyarázható, miért népszerű a bírósági gyakorlatban. Lásd Szilágyi: i. m. 120. o.

[119] A bíróságok és a testület gyakorlata egyirányba mutat a gyülekezési törvény tekintetében: mindkettő törvényváltozást sürget. Vö. Sólyom Péter: Alapjogok nyomában - A magyar Alkotmánybíróság esete a gyülekezési szabadsággal. In Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 179. o.

[120] Lásd Tordai: i. m. 264. o.

[121] 2012 óta nem beszélhetünk kimutatható változásról a tulajdonhoz való jog gyakorlatában. Lásd Drinóczi Tímea: A tulajdonhoz való alapjog értelmezésének eltérései a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlatban: a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszok tapasztalatai. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 315. o.

[122] Ezzel összefüggésben a testület általi bírósági döntés megsemmisítését követő rendes bírósági joggyakorlatalakítást illetően Sulyok Tamás és Deli Gergely széles mozgásteret, illetve négy lehetséges irányt azonosít. Erre tekintettel a rendes bíróságok válasza lehet (i) extenzív, (ii) restriktív, (iii) konfrontatív és (iv) adaptív jellegű. Lásd Sulyok Tamás - Deli Gergely: Új utak az Alkotmánybíróság és a bíróságok kapcsolatában. Alkotmánybírósági Szemle 2018/1, 62. o.

[123] Tordai: i. m. 264. o.

[124] Trócsányi László: Az alkotmánybíráskodás és igazságszolgáltatás kapcsolatának egyes kérdései. Alkotmánybírósági Szemle 2010/1, 126. o.

[125] Fröhlich Johanna: Az Alkotmánybíróság és a Kúria alkotmányértelmezése: az Alaptörvény R) és 28. cikkei. In: Az Alaptörvény érvényesülése a bírói gyakorlatban III. Bp., HVG-ORAC, 2019. 374. o.

[126] Tordai: i. m. 264. o.

[127] Berkes - Csink: i. m. 351. o.

[128] Balogh-Békesi Nóra: A bírói hatalmi ág az Alaptörvény rendszerében. Iustum Aequum Salutare 2016/4, 14. o.

[129] Ezzel egyezően vélekedik a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja. Vö. Naszladi: i. m. 195. o.

[130] Darák Péter: Az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok együttműködésének 25 éve. Alkotmánybírósági Szemle 2014/1, 87. o.

[131] Vö. Bárd Károly - Bárd Petra: Összhang vagy kollízió? Hol tart Magyarország 25 évvel az EJEE-hez való csatlakozás után a strasbourgi elvárásoknak való megfelelésben? Állam- és Jogtudomány 2017/4, 10-11. o.

[132] Paczolay (2015)

[133] Uo.

[134] EJEB, Mendrei kontra Magyarország, (54927/15), 2018. június 19.

[135] EJEB, Szalontay kontra Magyarország, (71327/13), 2019. április 4.

[136] Megjegyzendő, hogy abban az esetben, ha a kérelmező az Egyezmény olyan cikkének sérelmére alapítja kérelmét, amely a hazai jogban nem alkotmányos alapjog, azaz nincs alkotmányi/alaptörvényi szinten rögzítve vagy legalábbis nincs olyan hazai bírósági gyakorlat, amely az alapjogsértést sikeresen tudná orvosolni, a kérelmező alkotmánybírósághoz fordulás nélkül folyamodhat a Bírósághoz. Lásd az EJEB, Király és Dömötör kontra Magyarország, (10851/13), 2017. január 17., 49. bekezdését. Megerősítve: EJEB, Szalontay kontra Magyarország, (71327/13), 2019. április 4., 34. bek.. Szükséges megjegyezni azt is, hogy sok esetben problémát okozhat a gyakorlatban az alkotmányjogi panaszeljárás határidejének hiánya, ti. előfordulnak olyan indítványok, amelyek felől évek óta (!) nem született döntés. Vö. Kádár András Kristóf: "Nincs rajta sapka" - Strasbourg és az alkotmányjogi panasz. Fundamentum 2020/1, 57. o.

[137] A hatékonyság tekintetében a bizonyítás terhe az államon van. Vö. van Dijk, Pieter -van Hoof, Fried -van Rijn, Arjen -Zwaak, Leo (szerk.): Theory and Practice of the European Convention on Human Rights. Fourth Edition. Intersentia Publishers, 2006. 111-121. o. Idézi: Gönczi Gergely: Szalontay: az alkotmányjogi panasz (egyelőre és főszabályként) hatékony jogorvoslatnak minősül. Forrás: https://ejeb.atlatszo.hu/2019/04/15/szalontay-az-alkotmanyjogi-panasz-egyelore-es-foszabalykent-hatekony-jogorvoslatnak-minosul/ (A letöltés dátuma: 2020. 08. 07.)

[138] Mohácsi Máté: Alapjogi jogesetek - a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága. Acta Humana 2018/3, 72. o.

[139] Vö. Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai - magyar, angol, amerikai és európai összehasonlításban. Bp., Századvég, 2009. 107. o.

[140] Vö. Manhertz Tamás István: Az alkotmánybíróságok konkrét normakontroll-hatáskörének alakulása nemzetközi szinten. Eljárásjogi Szemle 2017/2, 36. o. Ha idesorolnánk azokat tartalmukban azonos indítványokat, amelyeket a testület szintén befogadott, akkor az elmúlt 9 év átlag ügyforgalmát még ennél is nagyobb arányban alkotná az alkotmányjogi panasz.

- 30/31 -

[141] Az Alkotmánybíróság honlapján található ügykeresőt használva a befejező döntés tartalma szerinti keresés a "Bírósági döntés/hatósági döntés megsemmisítése" beállításnak megfelelően a 2012. január 1-jét követően indult ügyek tekintetében 2020-szal bezárólag 125 találatot hozott (eltekintve a 5 db végzéstől, amely nem tartalmazott megsemmisítést).

[142] A testületi döntés végrehajtásának fontosságáért vö. EJEB, Rana kontra Magyarország, (40888/17), 2020. július 16.; 6/2018. (VI. 27.) AB határozat, ABH 2018, Első kötet, 89, 89-112.