Magyarország új alaptörvénye 2012. január elsejei hatállyal módosította az Alkotmánybíróság hatáskörét, az új szabályok részleteiről sarkalatos törvény (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény, a továbbiakban: Abtv.) és az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1/2012. (I. 3.) Tü. határozat rendelkezik.
2012-ben a bárki által kezdeményezhető utólagos alkotmányossági vizsgálatra irányuló hatáskör megszűnésével megváltozott az Alkotmánybíróság elé terjesztett ügyek összetétele. Májusban például a 668 folyamatban lévő ügyből 536 alapjogi panasz volt (2012. május 23-i adat). Ebből körülbelül (azért körülbelül, mert nem minden esetben állapítható meg, hogy az indítványozók az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság mely hatáskörére alapítják) 249 darab az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított, ún. régi típusú panasz (a panasz sajátosságai hasonlóak a korábban az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § d) pontja alapján induló alapjogi panaszéhoz), 213 darab az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapított, ún. közvetlen panasz és 74 darab az Abtv. 27. §-ára alapított ún. valódi alkotmányjogi panasz. Az Alkotmánybíróság fő hatásköre tehát az utólagos normakontroll helyett az alkotmányjogi panaszok elbírálása lett.
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követő első néhány hónapban, általában kisebb jelentőségű érdemi döntések előkészítése mellett arra törekedett, hogy értelmezze az új hatáskörök gyakorlásának eljárási és tartalmi feltételeit.
Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint "[a]z Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva." A régi típusú alkotmányjogi panasz lényege tehát az, hogy az indítványozó szerint az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenessége miatt következett be az alkotmányban foglalt jogának sérelme.
Értelemszerűen, az Abtv. 73. § (1) bekezdése alapján folyamatban maradt, 2011. december 31-e előtt benyújtott alkotmányjogi panaszok is az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszként folytatódnak. Az eljárás feltétele azonban az, hogy az indítványozó kiegészítse panaszát immár az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva, az ezzel kapcsolatos alkotmányos összefüggésekre vonatkozó érvekkel, illetve az új Abtv. szerint megkívánt ügyvédi képviselet igazolásával. Erre az Alkotmánybíróság határidő tűzésével végzésben hívta fel az indítványozót, mely végzésében 2012. március 31-i határidőt állapított. Ez a határidő anyagi jogi határidő volt, tehát az indítvány érdemi kiegészítésének az Alkotmánybírósághoz történő beérkezésére vonatkozott. Tekintettel azonban arra, hogy a 2012. március 31-i határidő munkaszüneti napon járt le, az Alkotmánybíróság méltányosságból határidőn belül érkezett kiegészítésnek tekintette azokat a beadványokat is, amelyek 2012. április 2-án (hétfőn) érkeztek be az Alkotmánybírósághoz.
Abban az esetben, ha az alkotmányjogi panasz indítvány kiegészítésére 2012. április 3-án vagy azt követően került sor, és igazolási kérelemnek nem volt helye, az Alkotmánybíróság nem folytatta, folytatja le a befogadásról szóló eljárást, hanem az Abtv. 64. § c) pontja alapján végzésben visszautasítja az alkotmányjogi panaszt.
Ha az indítványozó a panaszt a végzésnek megfelelően határidőn belül kiegészítette, az Alkotmánybíróság az érdemi döntést megelőzően az általános szabályok szerint döntött illetve dönt a panasz befogadásról, ugyanolyan mérce és eljárás alapján, mint a 2012. január 1-je után benyújtott panaszok esetében azzal, hogy az eljárási határidőket nem az alapindítvány (2011. december 31-e előtti) benyújtásától, hanem az indítvány megfelelő kiegészítésének az időpontjától számítja.
Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be az indítványozót ért jogsérelem, és nincs e jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Ezt nevezzük közvetlen alkotmányjogi panasznak.
Ilyen közvetlen panaszként viselkednek azok az ügyek is, amelyeket az Abtv. 71. § (1) bekezdése alapján 2011. december 31-én megszűnt utólagos absztrakt normakontroll eljárások indítványozói nyújthattak be alkotmányjogi panaszként. Az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján a megszűnt eljárás indítványozója ugyanis az el nem bírált indítványban meghatározott jogszabállyal összefüggő, és az abban felvetett tartalomnak megfelelő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványt az Abtv. 26. §-ában foglalt feltételek fennállása esetén 2012. március 31-ig az Alkotmánybíróság elé terjeszthette, ha az abban megjelölt alkotmányos jogsérelem Alaptörvény-ellenességet valósított meg. Ez azt jelenti, hogy bár megszűnt a bárki által kezdeményezhető (actio popularis) utólagos normakontroll és mulasztásos eljárás, az Abtv. lehetőséget ad arra, hogy a korábbi ilyen indítványokat a személyek úgynevezett közvetlen alkotmányjogi panaszként nyújtsák be abban az esetben, ha új kérelmük, tartalma szerint teljesen kimeríti a közvetlen alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó feltételeket, különösen, eleget tesz a közvetlen érintettség követelményének. A közvetlen érintettség tehát e panasz esetében mindenképpen ugyanúgy eljárási feltétel, mint az alkotmányjogi panasz másik két típusa esetében, amikor a bírósági döntés miatt az érintettség fogalma talán magától értetődőbb.
Az Abtv. 26. § (2) bekezdésével kapcsolatban már 2012 első hónapjaiban indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. A panaszos álláspontja szerint a rendelkezés "kivételesen" szövegrésze alkotmányellenes, ellentétes az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjával, mert azzal, hogy a jogalkotó csak kivételes esetben teszi lehetővé ezt a jogorvoslatot, leszűkíti az alaptörvény-ellenes, közvetlenül alkalmazandó, jogorvoslattal nem támadható jogszabályi rendelkezésekkel szemben nyújtható alkotmányjogi panasz lehetőségét.
Tény, hogy a jelenlegi szabályozás szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt közvetlen alkotmányjogi panasz ténylegesen alkotmányjogi panasz: tehát nem az utólagos absztrakt normakontrollnak a továbbélése, hanem az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt eljárásnak egy kivételes esete.
Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Ezt nevezzük valódi alkotmányjogi panasznak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
