2012. január 1-jén Magyarországon új korszak kezdődött az alapjogvédelem területén, de új korszak kezdődött az igazságszolgáltatásban is. (Kivételesen most nem az igazságszolgáltatást ért csapásokra gondolok.) Évekig tartott pl. az a polémia, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányossági felülvizsgálat alá veheti-e a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatait.
Az Alaptörvény és az Alkotmánybíróságról szóló törvény már végleg lezárja az ilyen jellegű vitákat, az Alkotmánybíróságnak sem kell ezután elméleteket gyártania és a bírósági szervezet, a Kúria sem szakadhat többé táborokra az AB hatáskörének megítélése mentén.
A szabályozás világos, egyértelmű és következetes. Tekintsük át, milyen eljárások kapcsolják össze a bíróságot az Alkotmánybírósággal.
Mindenekelőtt az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b), c) és d) pontjában foglalt hatásköröket kell megemlíteni. Ezek a következők:
- az Alkotmánybíróság bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját, továbbá
- az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet által benyújtott alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság
- felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját, valamint
- felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját.
Ezekben az ügyekben az Alkotmánybíróság eljárását, az arra vonatkozó részletes szabályokat és az Alkotmánybíróság által meghozható döntéseket az Alkotmánybíróságról szóló törvény állapítja meg.
Ezekről a kérdésekről volt szó az előzőekben.
Az én feladatom a bíróság szerepének, eljárásának összefoglalása az alapjogvédelmi jogorvoslatok biztosításában és érvényesítésében.
Az utólagos normakontroll igénybevételével kapcsolatos bírósági eljárások már sok éves múltra vezethetők vissza, kialakult gyakorlatuk van, amely a szakemberek előtt jól ismert. Ezért ezekkel a kérdésekkel csak annyiban foglalkozom, amennyire a korábbi tapasztalatok az Alkotmánybíróság új hatáskörével kapcsolatos bírósági eljárásokra is kihatnak.
A bírósági eljárások vizsgálatakor meg kell különböztetni a büntető és a polgári, illetve közigazgatási peres eljárásokat.
Mivel - ahogy az előadásomból is azonnal ki fog derülni - közigazgatási bíró vagyok, ezért elnézést kell kérnem elsősorban a büntetőjog területén működő tisztelt hallgatóimtól, valószínűleg ezt a területet az ezzel foglalkozók nálam sokkal jobban ismerik. Remélem, hogy főleg a közigazgatási ügyszak területéről vett példáimból általános következtetések is levonhatók lesznek. Csak megemlítem, hogy a büntetőjog területén a büntetőeljárásról szóló törvény 2011. évi CCI. törvénnyel történt módosítását kell figyelembe venni, amely új fejezetként iktatta be az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárást.
Az Alkotmánybíróság és a "rendes" bíróság kapcsolatrendszerének elemezésekor két megoldás között választhatok:
Az egyik a tételesjogi szabályozás bemutatása, a másik a kapcsolatrendszer tartalmi kérdései. Mivel nyilvánvalóan kvalifikált tisztelt hallgatóság van jelen, úgy gondolom, a tételesjogi szabályok ismertetése felesleges lenne, inkább az elvi, tartalmi kérdésekkel szeretnék bővebben foglalkozni.
Hozzáteszem, ma még leginkább csak kérdéseket lehet feltenni, amelyekre a választ az AB és a bíróság gyakorlata fogja megadni.
Melyek ezek a tartalmi kérdések:
Az első kérdéskör, amelyet érinteni szeretnék, az alapjogvédelem a Kúria felülvizsgálati eljárásában.
Ezt azért tartom lényeges kérdésnek, mert a panaszosok elsőként - és lehet mondani már az elmúlt időszakban is - a bírósági és leginkább a felülvizsgálati eljárásban kísérelik meg alapjogi szintre emelni jog- vagy érdeksérelmüket.
Az alapjogvédelem eszköze volt a bíró (sic!) által indítványozott utólagos normakontroll. Nekem nincs róla statisztikai adatom - házigazdáinknak biztos van -, de azt tudom, hogy több száz, talán több ezer bírói indítvány volt, amely közül nagyon sok, jelentős jogalkotási kérdésekben megalapozottnak minősült.
A bíró az utólagos (új elnevezése szerint: egyedi) normakontrollt hivatalból és a felek kérelmére is indítványozhatta és ezen az új szabályozás sem változtatott.
Megoldotta ugyanakkor az AB törvény azt a főleg közigazgatási perekben felmerült jogi dilemmát, hogy pl. a felülvizsgálati eljárásban alkalmazható-e egy olyan, időközben az AB által megsemmisített jogszabály, amely a közigazgatási határozat meghozatalakor még hatályban volt. Erre a kérdésre a jövőben az Alkotmánybíróságnak kell választ adni.
A bíró ugyanis már nem csupán a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítását, hanem a hatályon kívül helyezett alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását is indítványozhatja. Az indítvány alapján az AB a törvény 41. § (3) bekezdése szerint dönt a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességéről és annak megállapítása esetén a jogszabály alkalmazásának kizárásáról. Az új szabály lehetőséget biztosít annak az ellentmondásos jogi helyzetnek a feloldására, amelyben mindenekelőtt arról kellett határozni, hogy a perben az időközben az AB által megsemmisített jogszabályt a bíróságnak alkalmazni kell, vagy az alkalmazástól el lehet-e tekinteni. (Pl. megsemmisített adójogszabály alkalmazása megsemmisített közigazgatási eljárásban.)
Az AB ebben a hatáskörében már olyan jogerősen lezárt jogviszonyokba engedhet behatolást a bíróság számára, amelyekben a hatósági eljárás más tekintetben törvényes volt.
Kérdés, hogy nem hatályos jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítása esetén a felülvizsgálati eljárásban milyen döntést hozzon a Kúria.
Kasszációs jogkörében eljárva a Kúriának a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási határozatot is meg kell semmisítenie. Új eljárásra kötelezésről csak abban az esetben kell döntenie, ha az ügyfél kérelme nem nyert elintézést.
Reformatórius jogkörben több megoldás közül választhat a Kúria: a felülvizsgálati kérelem keretei között az alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogszabály kiiktatásával a jogvitát a közigazgatási határozat megváltoztatásával lezárhatja, vagy az első- illetve másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja, esetleg a közigazgatási eljárást is megismételteti. Minderről a Kúriának arra tekintettel kell határozni, hogy a jogvitás eljárások melyik szintjén küszöbölhető ki az alkotmánysértés.
A felülvizsgálati eljárásban a másik alapjogvédelmi lehetőség, hogy a felek a jogerős ítéletet már a Kúria előtt alaptörvény-ellenesnek minősítik és a jogszabálysértést az Alaptörvény valamely rendelkezésének megsértésében jelölik meg.
Hát, ez egy nagyon keskeny mezsgye, amelyen a Kúriának haladni kell.
Egyfelől a bíróságnak is figyelembe kell venni ítélkezése során az Alaptörvény rendelkezéseit, alapjogvédelmi funkciója nem vitatható.
Gondoljunk csak az Alaptörvény 28. cikkének rendelkezésére, amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. (A 28. cikk második mondatát már nem idézem és az illem kedvéért nem minősítem.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
