Az Alaptörvénnyel, valamint annak hatására az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvénnyel (továbbiakban: Abtv.) megújított alkotmányjogi panasz az alkotmánybírósági hatáskörök között jelentős hangsúlyeltolódást eredményezett, amelynek következtében a jogintézmény immár központi szerepet tölt be a testület tevékenységében.[1] Mindezt egyrészt az Alkotmánybírósághoz érkezett nagyszámú panaszindítvány támasztja alá, másrészt megállapítható, hogy az alkotmánybírósági döntések meghatározó, közel 80 százaléka alkotmányjogi panaszon alapul.
Tanulmányomban arra vállalkozom, hogy az Alaptörvény hatálybalépésétől az Alkotmánybíróság nyári ítélkezi szünetéig eltelt féléves időszak alkotmányjogi panaszra vonatkozó joggyakorlatát összefoglaljam.[2] Ennek során elsősorban arra törekszem, hogy bemutassam az alkotmányjogi panasz formai és tartalmi szűrőivel kapcsolatos, az Alkotmánybíróság tevékenységében megfigyelhető tendenciákat, amelyek egyfajta iránymutatásként szolgálhatnak a jövőbeni indítványozók és jogi képviselőik számára.
2012 első félévében az Alkotmánybíróságnak 202 alkotmányjogi panasz tárgyú döntése született, amelyek közül azonban mindössze 3 öltött alkotmánybírósági határozati formát (továbbiakban: AB határozat).[3] Az AB határozatok közül kettőben az alkotmányjogi panaszok elutasításra kerültek, míg a 33/2012. (VII. 17.) AB határozatban a testület megállapította a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CXVII. törvény egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét.[4] A testület a további 199 végzésében 5 alkalommal az alkotmányjogi panaszeljárás megszüntetéséről rendelkezett, 194 esetben pedig az alkotmányjogi panaszokat visszautasította. Az említett időszakban 78 alkotmányjogi panaszról az Alkotmánybíróság teljes ülése döntött, 124 ügyben pedig a testület valamelyik öttagú tanácsa járt el. Az ügyek elbírálásának - a teljes ülés és az öttagú tanácsok közötti - megoszlása[5] kapcsán megfigyelhető volt, hogy azokban az esetekben, ahol az alkotmányjogi panasz formai és tartalmi feltételeivel kapcsolatos fontosabb, vagy legalábbis nem teljesen egyértelmű kérdések megválaszolása vált szükségessé, az indítvány a teljes ülés elé került, míg a formai szempontból egyszerűbb megítélésű, általában a nyilvánvalóan elkésett, vagy a hiánypótlási felhívás ellenére is hibás indítványok visszautasítása az öttagú tanácsok feladata volt. Az Alkotmánybíróság tehát törekedett arra, hogy az alkotmányos joggyakorlat egységének megőrzése érdekében azok az indítványok, amelyek a formai vagy különösen a tartalmi befogadási szűrők vonatkozásában kérdést vethettek fel, a teljes ülés elé kerüljenek, de a tehermentesítés és a gyorsabb, hatékonyabb ügyintézés jegyében az öttagú tanácsok döntsenek minden olyan ügyben, amelynek megítélése nem hathat a konzekvens alkotmánybírósági tevékenység ellen.
2012 első negyedéve a korábbi Alkotmányon alapuló folyamatban levő alkotmányjogi panaszindítványok kezelésének időszaka volt, még akkor is, ha az Alkotmánybíróság ez idő alatt egyetlen ilyen típusú panasz befogadásáról sem döntött. Az Abtv. 73. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy az Alkotmánybíróság előtt 2011. december 31. napján folyamatban levő, alkotmányjogi panasz alapján indult ügyekben az alkotmánybírósági eljárást a 2012. január 1. napján hatályba lépett Abtv. rendelkezései szerint szükséges lefolytatni, feltéve, ha az ügy az Alaptörvény rendelkezéseivel összefüggésben vizsgálható, és az indítványozó jogosultsága az Abtv. rendelkezései alapján fennáll. Az Alkotmánybíróság valamennyi ilyen típusú ügyben határidő tűzésével - amely rendre 2012. március 31. volt - végzésben hívta fel az indítványozókat, hogy indítványaikat egészítsék ki; gondoskodjanak az alkotmányjogi panaszuk Alaptörvénynek való megfeleltetéséről, illetve a kötelező jogi képviselet igazolásáról. Az Alkotmánybíróság e végzésekben arról is tájékoztatta az indítványozókat, hogy az ilyen jellegű hiányosságok pótlásának elmaradása esetén a panaszeljárás érdemi lefolytatására nincs lehetőség.
Az Alkotmánybírósági felhívás ellenére több mint száz esetben a panaszosok hiánypótlási kötelezettségüknek nem tettek eleget, egy tucat ügyben pedig elmulasztották a testület által meghatározott határidőt, azaz megújított indítványaik elkésettnek minősültek.[6] Mindez - különös tekintettel az Abtv. 64. § c) pontjára, amelynek értelmében az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha megállapítja a hiánypótlás elmaradását, amely az ügy elbírálását lehetetlenné teszi - a folyamatban levő alkotmányjogi panasz ügyek nagy részének a sikertelenségéhez vezetett.
Megállapítható tehát, hogy az Alkotmánybíróság 2012 második negyedévében született, rendkívül nagyszámú visszautasító végzésének oka részben az indítványozói oldalon keresendő, az indítványozók mulasztásából ered. Mindebből azonban nem csupán indítványozói hanyagságra következtethetünk, hanem számos ügyben feltételezhető érdekmúlás, ugyanis a korábbi Alkotmányon alapuló panaszindítványok jelentős része először 2010 előtt érkezett a testülethez.[7]
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadása során, az érdemi elbírálást megelőzően szükségszerűen formai szempontú vizsgálódást végez, azaz ellenőrzi, hogy az indítvány teljes mértékben megfelel-e az Abtv. által előírt formai feltételeknek.
Az indítványnak mindenekelőtt határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem kizárólag akkor tekinthető határozottnak, ha megjelöli azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. A panaszosnak elő kell adnia az eljárás megindításának indokait, különösen az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét. A formai befogadás feltétele, hogy az indítványozó jelölje meg az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy a bírói döntést, és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Az alkotmányjogi panasznak indoklást kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, vagy bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. További szükségszerű elem a kifejezett kérelem, amely az alkotmányossági szempontból aggályosnak vélt jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára irányul.[8]
A testület abban az esetben, ha az alkotmányjogi panasz a fenti feltételek bármelyikének híján volt, az indítványt következetesen visszautasította. Ennek megfelelően nem fogadta be a panaszt, ha az indítványozó nem ismertette az Alaptörvénnyel ellentétes jogszabály alkalmazása folytán bekövetkezett, az Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét, ugyanis az érdemi elbíráláshoz pusztán az alaptörvény-ellenesség kifejtése nem elegendő.[9] Nem tekinthető elégségesnek az sem, ha az indítványozó csak állítja, de nem igazolja, hogy az Alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályból jogsérelme következett volna be.[10] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasítása mellett döntött minden olyan ügyben, ahol az indítványozó nem[11] vagy helytelenül jelölte meg az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, azt, hogy a panasz az Abtv. szerint milyen típusú.[12] A hatáskör-megjelölés vizsgálata kapcsán, e helyen szükségesnek tartom felhívni a figyelmet az absztrakt utólagos normakontroll-eljárások alkotmányjogi panasszá transzformálhatóságával összefüggésben tett alkotmánybírósági megállapításra, jelesül, hogy az Abtv. 71. § (1) bekezdése alapján 2011. december 31-én megszűnt utólagos absztrakt normakontroll-eljárások indítványozója által az Abtv. 71. § (3) bekezdése alapján 2012. március 31-ig benyújtott alkotmányjogi panaszok csak az Abtv. 26. § (2) bekezdésén alapulhattak, bírói eljárásnak vagy a bírói döntésnek az Abtv. 26. § (1) bekezdés alapján történő felülvizsgálatát nem lehetett kezdeményezni.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
