2012. január 1-je óta létezik Magyarországon az egyéni alapjogvédelem új formája, a német mintára bevezetett[1] ún. "valódi" alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §). Ezáltal az egyedi ügyben érintett bármely személy vagy szervezet az Alkotmánybírósághoz fordulhat immár akkor is, ha nem a bíróság által alkalmazott jogszabályt tartja alaptörvény-ellenesnek, hanem (a jogszabály alkotmányosságának elismerése mellett) magát a bírósági döntést vagy a bírósági döntéshez vezető bírósági eljárást. A "valódi" alkotmányjogi panaszt a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, s ennek nyomán az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 27. §-a vezette be a magyar jogrendszerbe.
Ezzel az új elemmel kibővült az alkotmánybírósági alapjogvédelem, amelynek immár nem egyedüli formája a normakontroll,[2] vagyis a jogszabályok alkotmányosságának (ezen belül is - ha alapjogvédelemről van szó - konkrétan az Alaptörvényben biztosított jogokkal való összhangjának) az ellenőrzése.[3] Ha nor-
- 102/103 -
makontroll keretében az Alkotmánybíróság bármely jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmány- (alaptörvény-) ellenességét megállapítja, a jogszabályt megsemmisíti, így ahhoz - a megsemmisítés hatályának beállta után - joghatások nem fűződhetnek. A megsemmisítés - mely a norma hatályvesztését eredményezi - történhet főszabályként ex nunc, vagyis az alkotmánybírósági határozat kihirdetését követő naptól kezdve; ex tunc, azaz a jogszabály hatályba lépésének (esetleg kivételesen kihirdetése) napjára visszaható hatállyal; továbbá pro futuro, azaz valamilyen későbbi, jövőbeli időponttól kezdve (ekkor a jogszabályt ezen jövőbeli időpontig keletkező jogviszonyokban még alkalmazni kell). A jogkövetkezmény azonban nemcsak a megsemmisítés, hanem más is lehet. Így a jogalkotó által mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítása (ekkor az Alkotmánybíróság a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére); alkalmazási tilalom kimondása, ha az a törvényből nem következik; továbbá alkotmányos követelmény megállapítása, amellyel az Alkotmánybíróság meghatározhatja a bíróságok és mindenki más számára egy jogszabály Alaptörvénynek megfelelő, azaz alkotmányos értelmét, illetve azokat a követelményeket, amelyeknek az adott jogszabály bírósági vagy egyéb szervek által történő alkalmazása meg kell, hogy feleljen. Emellett lehetséges még az alaptörvény-ellenes jogszabály alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatának elrendelése;[4] illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alapján jogerős határozattal befejezett szabálysértési eljárás felülvizsgálatának elrendelése.[5]
Ismeretes, hogy a normakontrollnak alapvetően két típusa létezik: az absztrakt és a konkrét normakontroll. Az absztrakt normakontroll azt jelenti, hogy - az arra jogosult indítványára - az Alkotmánybíróság konkrét ügytől és eljárástól függetlenül, általános jelleggel vizsgálja egy norma Alaptörvénnyel való összhangját, míg a konkrét normakontroll esetében létezik egy alapügy (alapeljárás), amelyben egy adott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége felmerül. Az absztrakt normakontroll ismét csak kétféle lehet: előzetes és utólagos. Az előzetes absztrakt normakontrollra még az adott jogszabály kihirdetése előtt kerül sor, amelyet jelenleg egyrészt az Országgyűlés, ha pedig az nem élt e jogával, akkor a köztársasági elnök indítványozhat; az utólagos absztrakt normakontrollra[6] pedig a jogszabály kihirdetése után van lehetőség. Mivel 2012. január 1-jével a jogi érdek nélküli indítványozási lehetőség (az ún. actio popularis) megszűnt,[7] ezért azok a személyek, akik valamely jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét saját jogi érdekeltségük igazolása nélkül állítják, most már nem fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz.[8]
Akinek viszont saját jogi érdeke fűződik az alkotmányellenesség megállapításához, annak továbbra is közvetlen indítványozási joga van: ennek eszköze a konkrét normakontroll, amelynek három fajtája van.[9] Az első a "régi", normakontrollal egybekötött alkotmányjogi panasz [Abtv. 26. § (1) bekezdés],[10] melynek alapján bárki, akinek az ügyében folytatott bírósági el-
- 103/104 -
járásban véleménye szerint a bíróság alaptörvény-ellenes jogszabályt alkalmazott, és ennek folytán valamely, Alaptörvényben biztosított joga sérült, indítványozhatja a bírósági eljárásban alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, feltéve, hogy egyéb rendes jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, avagy jogorvoslati lehetőség nincs (nem volt) számára biztosítva. A második a közvetlen alkotmányjogi panasz [Abtv. 26. § (2) bekezdés],[11] amelyet akkor lehet igénybe venni, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a(z alapjogi) jogsérelem (továbbá az Alaptörvényben biztosított egyéb, alapvető jognak nem minősülő alanyi jogok sérelme). A harmadik pedig a bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt (bírói konkrét normakontroll - Abtv. 25. §), melyet közvetlenül az érintett személy nem, csak az ügyben eljáró bíróság kezdeményezhet.
A "valódi" panaszt szintén az egyedi ügyben érintett nyújthatja be; az érintett lehet természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany (pl. egy társasház) is. A panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől vagy - ennek hiányában - a tudomásszerzéstől, avagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani.[12] A "valódi" alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a sérelmezett bírói döntés az ügy érdemében született (nem ilyen pl. az előzetes letartóztatás vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése, a polgári per szünetelését elrendelő vagy a pert felfüggesztő végzés, illetve az eljárást befejező permegszüntető végzés stb). Az alkotmányjogi panaszt (akár peres, akár nemperes bírósági alapeljárásról van szó) csak a jogerős bírósági határozat (ítélet vagy végzés) után lehet benyújtani, ha a rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítették vagy jogorvoslat nincs biztosítva.[13] A panaszeljárás főszabály szerint két részre bomlik: külön befogadási eljárás és (befogadás esetén) külön érdemi vizsgálati szakasz van, bár lehetőség van a befogadhatóságról magában az érdemi határozatban is dönteni, amivel az Alkotmánybíróság időnként él is.[14]
Az immár a "valódi" alkotmányjogi panasszal kiegészített egyéni alapjogvédelem rendszeréhez hozzátartozik, hogy egyedül az Alkotmánybíróság döntése 2012 után sem biztosít még önmagában egyéni alapjogvédelmet, ez csak az Alkotmánybíróság és a bíróságok harmonikus együttműködésén keresztül érhető el. Ezt az Abtv. 43. § (3) bekezdése azzal az előírással garantálja, hogy a bírói döntés Alkotmánybíróság általi megsemmisítése következtében a szükség szerint lefolytatandó bírósági eljárásban az alkotmányjogi kérdésben az Alkotmánybíróság határozata szerint kell eljárni.[15] Mindemellett az Abtv. 43. § (2) bekezdése
- 104/105 -
rögzíti azt is, hogy a bírói döntést megsemmisítő alkotmánybírósági döntés eljárási jogkövetkezményére a bírósági eljárások szabályait tartalmazó törvények rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Pp. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha az Alkotmánybíróság bírósági határozatot semmisített meg, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét a Kúria állapítja meg. Ennek keretében a Kúria az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el, illetve ha az Alkotmánybíróság a bírósági határozattal felülvizsgált más hatóság által hozott döntést is megsemmisítette, akkor a megsemmisített döntést hozó hatóságot értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében az Alkotmánybíróság határozatának egyidejű megküldése mellett, és erről a panasz indítványozóját is tájékoztatja [Pp. 427. § (2) bekezdés c) és d) pont]. A Kúria ezen döntését hivatalból induló nemperes eljárás keretében hozza meg.
A Be. 403. § (1) bekezdése szerint a bíróság határozatának az Alkotmánybíróság általi megsemmisítése esetén az eljárást meg kell ismételni. A (3) bekezdés pedig előírja, hogy a megismételt eljárásban a bíróság az ügyet az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.[16] Az eljárás megismétlésére vonatkozó külön rendelkezésekből az következik, hogy az eljárás arra a szintre kerül vissza, ahol a megsemmisített döntést meghozták.
A Szabs. tv. 133. § (4) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján a bíróság jogerős határozatát megsemmisítette, a megsemmisített bírósági határozatot hozó bíróság új eljárást folytat le. Ezt az eljárást a perújítás szabályai szerint folytatják le bizonyos eltérésekkel. Így például az eljárás hivatalból indul, továbbá a bíróság az ügyet az Alkotmánybíróság megsemmisítő határozata okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el. Ha viszont az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján a bíróság határozatával együtt a szabálysértési hatóságnak a bírósági döntéssel felülvizsgált határozatát is megsemmisítette, akkor újabb szabálysértési eljárás a megsemmisített határozatokkal elbírált cselekmény miatt nem indítható [Szabs. tv. 133. § (7) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság 2012 januárja és 2017 decembere között 54 olyan határozatot hozott, amely a megtámadott bírói döntést megsemmisítette. (Ezen ügyek közül kettő [a 3086/2013. (III. 27.) AB határozat és a 3087/2013. (III. 27.) AB határozat] nem az Abtv. 27. §-a, hanem az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti panaszügyként indult, ám végül az Alkotmánybíróság bírósági ítéletet semmisített meg.] E határozatok között kiemelkedő számban találhatók olyanok, melyek nem valamely anyagi alapjog, hanem tisztán eljárási alapjogok sérelme miatt állapítottak meg alaptörvény-ellenességet. Összesen tizenhárom ügyben semmisített meg az Alkotmánybíróság egy (vagy több) bírói döntést a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme miatt;[17] ezek nagy többsége (szám szerint kilenc) kizárólag a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állapította meg,[18] három határozat a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét,[19] egy további pedig mindkettőét.[20] Ezen előbb említett tizenhárom ügy közül egy hivatkozott a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme mellett a jogorvoslathoz való jog sérelmére is,[21] további kilenc alkotmánybírósági határozat pedig kifejezetten és kizárólagosan a jogorvoslathoz való jogba ütközés okán nyilvánított bírói döntéseket alaptörvény-ellenessé.[22] Ez összesen huszonkét olyan alkotmánybírósági határozatot jelent, melyekben a testület eljárási alapjogsértést állapított meg. Mivel ez az összes, bírósági döntést megsemmisítő határozat több mint 40%-át adja, elmondható, hogy a leggyakoribb megsemmisítési alap valamilyen eljárási alkotmánysértés.
Gyakori megsemmisítési oknak bizonyult emellett a véleménynyilvánítás szabadsága is, mely (vagy - hat alkalommal[23] - pusztán önmagában, vagy - szintén
- 105/106 -
hat esetben[24] - a sajtószabadság jogával együtt)[25] összesen tizenkét esetben jelentett az indítványozó számára az alkotmányvédő testület által is elfogadott hivatkozási alapot. Emellett négy esetben a közérdekű adatok megismeréséhez való jog,[26] három-három alkalommal a diszkrimináció-tilalom (azaz a törvény előtti egyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma),[27] a békés gyülekezéshez való jog[28] és a tulajdonhoz való jog[29] sérelme (ez utóbbiak közül egy esetben[30] az örökléshez való joggal együttesen) adott okot bírói döntés megsemmisítésére. A népszavazáson való részvételhez való jog kétszer,[31] a vallásszabadsághoz való jog,[32] a jogállamiság részét képező visszaható hatályú jogalkotás tilalma,[33] a jó hírnévhez való jog,[34] illetve az - Alaptörvényben biztosított jogként, vagyis az Abtv. 27. §-ára hivatkozhatóan egyedül a bírókat megillető - bírói függetlenség[35] (Alaptörvény 26. cikk) pedig egyszer-egyszer volt megsemmisítő alkotmánybírósági határozat alaptörvényi jogalapja. Mindezek mellett egy döntésében (az ún. "Férfi 40" ügyében benyújtott népszavazási kezdeményezést engedélyező kúriai döntés alkotmánybírósági felülvizsgálata során)[36] az Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése ("Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.") és XIX. cikk (4) bekezdés második mondata ("Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.") adta meg a bírói döntés alaptörvény-ellenessé nyilvánításának indokát.
Lényeges, hogy az Alkotmánybíróság mindig alkotmányjogi érvek alapján dönt, szakjogi kérdésekben (vagyis ha a bírósági jogszabály-értelmezésnek nincs alkotmányjogi relevanciája) nem foglal állást, és különösen nem bírálja felül a bíróság által megállapított tényállást. Így az Alkotmánybíróság nem tartja vizsgálatra alkalmasnak, vagyis alkotmányjogi (pontosabban alapjogi) relevanciával rendelkezőnek - és ennek megfelelően érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja - azt az indítványt, amely pusztán a felhasznált bizonyítási eszközök kiválasztását (illetve bizonyos bizonyítási eszközök mellőzését), a tényállás bíróság általi megállapítását, a bizonyítékok bíróság általi értékelését, avagy az alkalmazandó jogszabályok kiválasztását vagy meghatározott módon való (de alkotmányjogi relevanciával nem rendelkező) értelmezését sérelmezi.[37] Az Alkotmánybíróság már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.[38]
A bírói döntések alaptörvény-ellenessé nyilvánításának okán kívül érdemes számba venni azt is, hogy az Alkotmánybíróságnak a "valódi" panaszügyekben hozott határozatai a megsemmisítés hatókörét hogyan állapították meg.[39] Ennek komoly gyakorlati jelentősé-
- 106/107 -
ge van, mégpedig mind az Alkotmánybírósághoz fordulás szempontjából (azaz hogy milyen alapon és minek a megsemmisítését kéri az indítványozó), mind a jogalkalmazók szempontjából (vagyis hogy milyen szinten kell újrakezdeni az eljárást). Az Alkotmánybíróság eljárása - e tekintetben is - indítványhoz kötött. Az Alkotmánybíróság ekként a panaszos által sérelmezett és a testület által alaptörvény-ellenesnek ítélt bírósági döntést semmisíti meg. A határozatok elemzése ugyanakkor arra enged következtetni, hogy az alaptörvény-ellenesség jogkövetkezményének megállapítása, tehát maga a megsemmisítés (konkrétan a megsemmisítés hatóköre) az adott esethez igazodik. Az egyediesítésre az Abtv. 43. § (4) bekezdése kifejezetten fel is hatalmazza az Alkotmánybíróságot, mely szerint az a "bírói döntés megsemmisítése esetén megsemmisítheti a döntéssel felülvizsgált más bírósági vagy hatósági döntéseket is".
Közigazgatási perekben így fennáll az a lehetőség is, hogy az Alkotmánybíróság a megsemmisített bírói döntéssel együtt az ezzel egybehangzó közigazgatási határozatokat is megsemmisítse. Erre 2012-2017 között mégis viszonylag ritkán került sor.[40] A mellőzésnek többféle oka lehet. Így például az, hogy az Alkotmánybíróság a közigazgatási perben eljáró bíróság mérlegelésére hagyja a közigazgatási határozatról való döntést.[41] Más esetben a panaszos számára kedvezőtlenebb, ha a közigazgatási határozatokra is kiterjed a megsemmisítés.[42] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában azonban arra is akad példa, hogy kedvezőbb lett volna a megsemmisítés, mivel az Alkotmánybíróság döntéséből elvileg következett volna, hogy mellőzzék a panaszossal szemben (hivatalból) indított közigazgatási eljárást, erre mégsem került sor.[43] Az Alkotmánybíróság és a bíróságok közötti együttműködés kiváló példájaként érzékelhető azonban, hogy ezekben az ügyekben, amelyekben bár kívánatos lett volna, de az Alkotmánybíróság nem rendelkezett a bírói döntéssel felülvizsgált hatósági döntésekről és nem semmisítette meg azokat, utóbb az eljáró bíróság az Alkotmánybíróság határozatát a közigazgatási eljárásra vonatkoztatva is érvényesítette.
Színes a gyakorlat a tekintetben is, hogy többfokú bírósági döntéshozatal esetén melyik bírói döntést, illetve mely bírói döntéseket semmisíti meg az Alkotmánybíróság. Az indítványok alapján az alkotmánybírósági vizsgálat jellemzően a jogerős bírói döntésre fókuszál, s ha az Alkotmánybíróság ennek alaptörvény-ellenességét megállapítja, akkor alapvetően ezt is semmisíti meg. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján (hivatalból) is megsemmisítheti a megsemmisített bírói döntéssel helybenhagyott (hatályában fenntartott) alsóbb fokú bírói döntéseket is. Tehát az Abtv. egy korlátozott mérlegelési jogkörrel ruházza fel a testületet arra vonatkozóan, hogy mely bírói vagy hatósági döntéseket semmisíti (még) meg a határozatában. A megsemmisítés hatókörét azonban nem alakíthatja tetszőlegesen, döntését az Alkotmánybíróság - e tekintetben is - köteles részletesen indokolni.
Fél évtized telt el azóta, hogy a 2012-ben bevezetett "valódi" panasszal létrejött az egyéni alapjogvédelem új formája, melyet az alapjogvédelem szélesebb körű biztosítására irányuló előrelépésként értékelhetünk. Lehetőség nyílt általa a bírói döntések alkotmányos felülvizsgálatára és az alapjogsértő bírói döntések megsemmisítésére. A hatáskört az Alkotmánybíróság gyakorolja, a feladat és a vele járó felelősség tehát az alkotmánybíráké. A "valódi" panasz alapján azonban egyéni alapjogvédelmet az Alkotmánybíróság önmagában nem, csak az alapügyben eljáró bíróságokon keresztül tud biztosítani. A bírói döntésekre is kiható egyéni alapjogvédelem végső soron az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő, az Alaptörvénnyel összhangban álló bírói jogértelmezés révén érvényesül. A jogszolgáltatásban az együttműködés, a kölcsönös respekt így elkerülhetetlen.[44] ■
JEGYZETEK
[1] A közvetlenül a bírói döntés ellen igénybe vehető panasz intézménye természetesen nemcsak Németországban létezik. (Néhány jogrendszer hasonló jellegű jogintézményének bemutatását lásd pl.: A "valódi" alkotmányjogi panasz elbírálásának főbb jellemzői. Nemzetközi kitekintés. Alkotmánybírósági Szemle, 2011/2. szám, 64-76. o.) Az intézmény magyarországi meghonosítása mindazonáltal alapvetően német mintát követett, még ha az eredmény többé-kevésbé különbözik is attól. Vö. pl.: Paczolay Péter: Megváltozott hangsúlyok az Alkotmánybíróság hatásköreiben. Alkotmánybírósági Szemle, 2012/1. szám, 67-69. o.; Vissy Beatrix: Az individuális alapjogvédelem kilátásai az alkotmánybíráskodásban. Merre mutat az alkotmányjogi panasz iránytűje? In: Nagy Marianna (szerk.): Jogi tanulmányok. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar doktori iskoláinak III. konferenciája, 2012. április 20., II. kötet. Budapest, ELTE ÁJK, 2012, 199-211. o.; Csehi Zoltán: Kérdések és felvetések a német típusú alkotmányjogi panasz magyarországi bevezetése kapcsán. Alkotmánybírósági Szemle, 2011/1. szám, 100-109. o.; Darák Péter: Az alkotmányjogi panasz bírói szemmel. Alkotmánybírósági Szemle. 2012/1. szám, 70-72. o.; Somody, Bernadette - Vissy, Beatrix: Citizen's Role in Constitutional Adjudication in Hungary: From the Actio Popularis to the Constitutional Complaint. In: Annales Universitatis Scientiarium Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio Juridica, Tomus LIII. Budapest, ELTE, 2012, 95-108. o. A német gyakorlatról továbbá lásd pl.: Zakariás Kinga: A bírósági határozatok ellen irányuló alkotmányjogi panasz a Német Szövetségi Alkotmánybíróság Esra-határozatának tükrében. Alkotmánybírósági Szemle. 2011/2. szám, 91-100. o.; Mohácsi Barbara - Zakariás Kinga: A "valódi" alkotmányjogi panasz. Kézirat.; átfogóbb, részletes bemutatására pedig lásd: Hartmann, Bernd J.: Verfassungsbeschwerden, Rechtsweg, Landesverfassung. In: Pieroth, Bodo - Silberkuhl, Peter (Hrsg.): Die Verfassungsbeschwerde. Wolters Kluwer, 2008, 59-166. o.; Zuck, Rüdiger: Das Recht der Verfassungsbeschwerde. München, Verlag C. H. Beck, 2006. Az eredeti, német "alkotmányjogi panasz" ("Verfassungsbeschwerde") egyébként az alkotmányos alapjogokkal szembenálló bírói és közigazgatási hatósági döntésekkel szemben nyújt rendkívüli, egyéni (alap)jogvédelmet jelentő jogorvoslati lehetőséget, mégpedig fő szabály szerint a jogerős, kivételes esetben már a nem jogerős döntésekkel szemben is (vö.: Bundesverfassungsgerichtsgesetz 90. §). Különbözik ettől az osztrák Beschwerde jogintézménye (vö.: Favoreu, Louis: Az alkotmánybíróságok, 71-72. o. In: Paczolay Péter /szerk./: Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2003, 52-113. o.), mely kizárólag a közigazgatási úton rendes jogorvoslattal már nem támadható közigazgatási határozatokkal szemben vehető igénybe /tehát bírói döntésekkel szemben nem. Ausztriában a bírói döntések - feltéve, hogy jogerősek - egyéni kezdeményezésre csak normakontroll (kvázi "nem valódi" alkotmányjogi panasz) keretében, illetve - jogerőtől függetlenül - bíró által az előtte fekvő ügy vonatkozásában kezdeményezhető konkrét normakontroll keretében támadhatók, ott tehát német típusú "valódi" alkotmányjogi panasz nem létezik (vö.: Sulyok Tamás: Az osztrák Verfassungsgerichtshof és a magyar Alkotmánybíróság utólagos normakontrollt érintő hatáskörei, 115-116. o. In: Alkotmánybírósági Szemle, 2011/1. szám, 110-116. o.). Németországban egyébként az alkotmányjogi panasznak alapvetően két fajtája van: egyrészt maga a bírói (kivételesen, ha vele szemben a bírói út törvénynél fogva kizárt, közigazgatási) döntés (a döntés alapjául szolgáló, önmagában egyébként alkotmányos norma alkotmányellenes értelmezése vagy a döntés alapjául szolgáló, alkotmányellenes jogalkalmazást eredményező eljárási hibák) esetén igénybe vehető Urteilsverfassungsbeschwerde, másrészt a bírói (kivételesen közigazgatási) döntés alapjául szolgáló, önmagában alkotmányellenes anyagi jogi vagy eljárásjogi normák ellen felhívható Rechtssatzverfassungsbeschwerde.
[2] Megjegyezzük, hogy a normakontrollnak nemcsak alapjogvédelmi, hanem általános alkotmányvédelmi funkciója is lehet; amennyiben azonban a normakontrollt valamely alkotmányos jog (a hatályos Alaptörvény szóhasználatában: "Alaptörvényben biztosított jog") védelme érdekében alkalmazzák, úgy az az alapjogvédelem eszközének tekinthető.
[3] Az alkotmánybíróságok ezen (és egyéb) funkcióinak, valamint hatásköreinek egymástól való megkülönböztetéséhez lásd pl.: Bragyova András: Az alkotmánybíráskodás elmélete. KJK-MTA ÁJI, Budapest, 1994.; Kukorelli István - Papp Imre - Takács Imre: Az Alkotmánybíróság. In: Dezső Márta - Fűrész Klára - Kukorelli István - Papp Imre - Sári János - Somody Bernadette - Szegvári Péter - Takács Imre: Alkotmánytan I. Osiris Kiadó, Budapest, 2007, 309-320. o.; Legény Krisztián: Az alkotmánybíráskodás modelljei, 236-73. o. In: Tóth Judit - Legény Krisztián: Összehasonlító alkotmányjog. CompLex Kiadó, Budapest, 2006, 211-280. o.; Sólyom László: Az Alkotmánybíróság hatáskörének sajátossága. Tanulmány és ajánlás Benedek Ferencnek. In: Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 157-182. o.; Téglási András: Az alkotmánybíráskodás modelljei, 135-141. o. In: Bende Zsófia - Halász Iván: Összehasonlító alkotmányjog. Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar, Budapest, 2014, 135-148. o.; Tilk Péter: Az Alkotmánybíróság hatásköre és működése. Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Kódex, Pécs, 2002.
[4] Vö.: a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdés e) pont, illetve a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: új Be.) 649. § (3) bekezdés.
[5] A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. (továbbiakban: Szabs.tv.) 133. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdés d) pontja alapján ilyenkor perújításnak van helye. Az ügyész hivatalból köteles a perújítási kérelmet előterjeszteni, ha a felülvizsgálni rendelt szabálysértési ügyben kiszabott büntetés vagy intézkedés végrehajtása folyamatban van, illetve az elkövető a felülvizsgálni rendelt ügy miatt a szabálysértési nyilvántartásban szerepel.
[6] Jogszabály, közjogi szervezetszabályozó eszköz és jogegységi határozat Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pont, Abtv. 24. és 37. §], jogszabály, közjogi szervezetszabályozó eszköz és jogegységi határozat nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pont, Abtv. 32. § (1) bekezdés és 37. §], valamint az Alaptörvény és az Alaptörvény módosítása utólagos vizsgálatát [Alaptörvény 24. cikk (5) bekezdés, Abtv. 24/A. § (1) bekezdés] kizárólag a Kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész és az alapvető jogok biztosa indítványozhatja absztrakt, azaz konkrét ügytől független jelleggel.
[7] Az actio poularis megszűnésének előnyeiről és hátrányairól lásd: Tóth J. Zoltán: Az egyéni (alap)jogvédelem az Alkotmányban és az Alaptörvényben (I-II. rész). Közjogi Szemle, 2012/3. és 2012/4. szám, 11-19., illetve 29-37. o.
[8] Lehetőségként nyitva áll viszont, hogy bárki az alapvető jogok biztosához forduljon, valamely visszásságra felhívja a figyelmét, s a biztos már saját nevében fordulhat az Alkotmánybírósághoz, kérve az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabály(hely) megsemmisítését.
[9] Kivételt képez a bírói kezdeményezés, amely révén - ahogy az a jogintézmény elnevezéséből is kitűnik - az eljáró bíró(i tanács) kezdeményezheti az alkotmánybírósági felülvizsgálatot. Az eljárásban résztvevő fél kérheti viszont a bírót arra, hogy függessze fel az eljárást, és forduljon az Alkotmánybírósághoz. A bíró e kérelmet nem köteles ugyan teljesíteni, de ha a kérelmet elveti, köteles azt indokolni. Vö.: a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 131. § (4) bekezdése. A Be. 266. §-a, illetve az új Be. 489. §-a azonban az indokolási kötelezettségről kifejezetten nem rendelkezik.
[10] A 2012. január 1. előtti, "régi" alkotmányjogi panaszról, annak AB általi alkalmazási gyakorlatáról és e gyakorlat dilemmáiról lásd pl.: Köblös Adél: Milyen jogvédelmet nyújt az alkotmányjogi panasz? Alkotmánybírósági Szemle. 2010. 1. sz. 130-134.; Uitz Renáta: Egyéni jogsérelmek és az Alkotmánybíróság. Fundamentum. 1999. 2. sz. 39-52.; Tilk Péter: A magyar alkotmánybíráskodás továbbfejlesztésének lehetőségei, 133-139. o. In: Kocsis Miklós - Zeller Judit (szerk.): A köztársasági Alkotmány 20 éve. Pécsi Alkotmányjogi Műhely Alapítvány, Pécs, 2009, 125-146. o. A "régi" panasz továbbélésének és 2012 utáni alkalmazhatóságának elemzését lásd: Köblös Adél: A "régi típusú" alkotmányjogi panasz az új Abtv.-ben. Alkotmánybírósági Szemle. 2012. 1. sz. 80-88.
[11] Vö. pl.: Köblös Adél: A kivételes panasz szerepe az alkotmányos jogok védelmében. Acta Universitatis Szegediensis Acta Juridica et Politica (Acta Jur. et Pol. Szeged - ISBN 978-963-306-420-7, ISSN 0324-6523 Acta Univ.), Tomus LXXVIII.: Ünnepi kötet Dr. Tóth Károly címzetes egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, 2015, 184-196. o.
[12] Ez eljárási határidő, melynél a postára adás, és nem a beérkezés időpontja számít. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem az akadályoztatás megszűnésétől számított tizenöt, de a döntés kézbesítésétől vagy az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének bekövetkezésétől számított legfeljebb száznyolcvan napos objektív határidőn belül terjeszthető elő. Az igazolási kérelem előterjesztésével egyidejűleg magát az - elbírálásra alkalmas - indítványt is elő kell terjeszteni; az igazolási kérelem megalapozására szolgáló tényeket az indítványozó a kérelemben kell, hogy valószínűsítse [Abtv. 30. § (3) bekezdés].
[13] Tehát ha az elsőfokú, illetve büntetőügyben még a másodfokú határozat ellen is lehet fellebbezni, azt ki kell meríteni. A felülvizsgálati eljárás megindítása ugyanakkor nem feltétel, de ha a jogerős határozat ellen nem éltek alkotmányjogi panasszal, a felülvizsgálat során hozott határozattal szemben is lehetőség van azt benyújtani. Ha a felülvizsgálat során olyan ítéletet hozott a Kúria, amellyel a jogerős határozattól eltérő érdemi döntést hozott (azaz a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezte és helyette, illetve az elsőfokú határozat helyett új és a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott; a jogerős határozatot megváltoztatta és a törvénynek megfelelő új határozatot hozott; a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette), akkor a jogerős ítélettel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszt követően a kúriai felülvizsgálati döntés ellen önmagában is lehetőség van alkotmányjogi panasszal élni. "Valódi" alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye, ha a Kúria a felülvizsgálati kérelmet, illetve indítványt még nem bírálta el, a benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ilyenkor soron kívül, az egyéb feltételek vizsgálata nélkül is visszautasíthatja. Lásd az Alkotmánybíróság 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozatát (továbbiakban: Ügyrend) az Alkotmánybíróság ügyrendjéről, melynek 32. §-a rendelkezik a felülvizsgálati eljárás és az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárás kapcsolatáról.
[14] Az Ügyrend 53. §-a szerint a befogadásról az eljárás megindulásáról szóló főtitkári tájékoztatástól számított százhúsz napon belül kell dönteni; az első érdemi tervezetet pedig a befogadástól számított száznyolcvan nap alatt kell elkészíteni. Az érdemi döntés meghozatalára ugyanakkor sem ügyrendi, sem jogszabályi határidő nincs: azt az Abtv. 30. § (5) bekezdése szerint "ésszerű határidőn belül" kell meghozni.
[15] Balogh Zsolt szerint "a normatív-egyedi felosztást egy másik felosztás váltja fel, ... az alkotmányos-törvényes megosztás az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok között" (Balogh Zsolt: Az alkotmánybíráskodás egyes kérdései az új Alkotmány alapján, 134. o. In: Kubovicsné Borbély Anett - Téglási András - Virányi András (szerk.): Az Új Alaptörvényről - elfogadás előtt. Az Országgyűlés Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottsága, Budapest, 2011, 133-139. o.). Emiatt tehát az Alkotmánybíróság nem tekinthető "szuper legfelsőbb bíróságnak" vagy "szuper felülvizsgálati bíróságnak"; az alkotmányos szempontok tényleges érvényesülése és érvényesítése az Alkotmánybíróság és a rendes bíróságok (ezen belül is különösen a Kúria) közötti harmonikus együttműködést feltételezi. (A legfelsőbb rendes bíróságok és az alkotmánybíróságok viszonyának főbb európai modelljeit és a köztük lévő feszültségek okait lásd: Garlicki, Lech: Constitutional courts versus supreme courts. International Journal of Constitutional Law, Vol. 5, Issue 1, 2007, 44-68. o. /különösen az 50-63. oldalak közötti részt/; Holländer, Pavel: The Role of the Constitutional Court for the Application of the Constitution in Case Decisions of Ordinary Courts. In: Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie, Vol. 86 Heft 4, 2000, 537-552. o.; Turano, Leslie: Spain: Quis Custodiet Ipsos Custodes?: The struggle for jurisdiction between the Tribunal Constitucional and the Tribunal Supremo, 160. o. In: International Journal of Constitutional Law, Vol. 4, Issue 1, 2006, 151-162. o. A lengyel példához lásd továbbá: Téglási András - T. Kovács Júlia: Alkotmánybíráskodás a visegrádi négyek országaiban, 95-97. o. In: Pro publico bono - Magyar közigazgatás, 2015/1. szám, 90-104. o.)
[16] Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az új Be. 632. § (1) és (2) bekezdése is.
[17] 21/2014. (VII. 15.) AB határozat, 3081/2015. (V. 8.) AB határozat, 19/2015. (VI. 15.) AB határozat, 3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, 3007/2016. (I. 25.) AB határozat, 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, 5/2017. (III. 10.) AB határozat, 10/2017. (V. 5.) AB határozat, 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, 3241/2017. (X. 10.) AB határozat, 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat, 3353/2017. (XII. 22.) AB határozat, 3354/2017. (XII. 22.) AB határozat.
[18] 21/2014. (VII. 15.) AB határozat, 3081/2015. (V. 8.) AB határozat, 3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, 3007/2016. (I. 25.) AB határozat, 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, 20/2017. (VII. 18.) AB határozat, 3241/2017. (X. 10.) AB határozat, 3305/2017. (XI. 24.) AB határozat, 3354/2017. (XII. 22.) AB határozat.
[19] 5/2017. (III. 10.) AB határozat, 10/2017. (V. 5.) AB határozat, 3353/2017. (XII. 22.) AB határozat.
[20] 19/2015. (VI. 15.) AB határozat.
[21] 3124/2015. (VII. 9.) AB határozat.
[22] 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, 12/2015. (V. 14.) AB határozat, 14/2015. (V. 26.) AB határozat, 24/2015. (VII. 7.) AB határozat, 9/2017. (IV. 18.) AB határozat, 11/2017. (V. 26.) AB határozat, 18/2017. (VII. 18.) AB határozat, 22/2017. (IX. 11.) AB határozat, 3285/2017. (XI. 14.) AB határozat.
[23] 13/2014. (IV. 18.) AB határozat, 31/2014. (X. 9.) AB határozat, 5/2015. (II. 25.) AB határozat, 9/2015. (IV. 23.) AB határozat, 19/2016. (X. 28.) AB határozat, 20/2016. (X. 28.) AB határozat. A két utolsó határozatában is - lényegileg azonos módon, csak eltérő indítványozók ügyeiben - az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésére, vagyis általában véve a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozik döntése alkotmányos alapjaként az Alkotmánybíróság, nem pedig - az egyébként a kérdéses szituáció alapján adódó, az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése szerinti - sajtószabadságra; ennek az alapjognak [tehát a IX. cikk (1) bekezdésének] az értelmezéséhez azonban mindkét határozat indokolása hozzáveszi a politikai reklám közlésének feltételeiről szóló (3) bekezdést is [Alaptörvény IX. cikk (3) bekezdés: "A demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás érdekében politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító, sarkalatos törvényben meghatározott feltételek mellett közölhető."]. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint a két megsemmisítő határozat jogalapja egészen pontosan "a műsorszolgáltatónak a médiatartalom-szerkesztésre vonatkozó, az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szabadsága" volt (vö.: 19/2016. (X. 28.) AB határozat, Indokolás [52], 20/2016. (X. 28.) AB határozat, Indokolás [57]).
[24] 28/2014. (IX. 29.) AB határozat, 3/2015. (II. 2.) AB határozat, 16/2016. (X. 20.) AB határozat, 17/2016. (X. 20.) AB határozat, 3/2017. (II. 21.) AB határozat, 34/2017. (XII. 11.) AB határozat.
[25] Ezen hat esetből az Alkotmánybíróság ötször kifejezetten megidézte mind általánosan a véleménynyilvánítás szabadságát [Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdés], mind annak részeként a sajtószabadságot [Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés]; egy esetben [a 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban] azonban úgy döntött, hogy a megsemmisítés explikált indoka közvetlenül és önmagában a sajtószabadság sérelme, a véleménynyilvánítási szabadság generális jogának sérelme nélkül, két további esetben pedig a megsemmisítés indoka az. Mivel a sajtószabadság a véleménynyilvánítási szabadság immanens része, ezért valójában ez esetben is sérült nemcsak a sajtószabadság, hanem szükségképpen maga a véleménynyilvánítási szabadság is; az Alkotmánybíróság hallgatása a véleménynyilvánítási szabadság sérelméről ezért annak tudható be, hogy ezen ügyben specifikusan a sajtó alkotmányos jogállásának, "alkotmányos küldetésének" az értelmezése volt az eljárás tárgya.
[26] 21/2013. (VII. 19.) AB határozat, 5/2014. (II. 14.) AB határozat, 25/2014. (VII. 22.) AB határozat, 6/2016. (III. 11.) AB határozat.
[27] 3086/2013. (III. 27.) AB határozat, 3087/2013. (III. 27.) AB határozat, 9/2016. (IV. 6.) AB határozat.
[28] 3/2013. (II. 14.) AB határozat, 30/2015. (X. 15.) AB határozat, 14/2016. (VII. 18.) AB határozat.
[29] 15/2014. (V. 13.) AB határozat, 5/2016. (III. 1.) AB határozat, 3012/2017. (II. 8.) AB határozat.
[30] 5/2016. (III. 1.) AB határozat.
[31] 31/2013. (X. 28.) AB határozat, 1/2014. (I. 21.) AB határozat.
[32] 35/2014. (XII. 18.) AB határozat.
[33] 13/2015. (V. 14.) AB határozat.
[34] 1/2015. (I. 16.) AB határozat.
[35] 4/2014. (I. 30.) AB határozat.
[36] 28/2015. (IX. 24.) AB határozat.
[37] Az Alkotmánybíróság visszautasítási gyakorlatának elemzését, illetve az egyes visszautasítási okokra való hivatkozások gyakoriságának részletes bemutatását l.: Tóth J. Zoltán: A "valódi" alkotmányjogi panasz használatba vétele: az Abtv. 27. §-a szerinti panasz első két éve az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny, 2014/5. szám, 224-238. o.
[38] Indokolás [13] Nem tartja ugyanakkor teljesen következetesnek a szuperbírósági szerepkör elutasítását Vissy; lásd: Vissy Beatrix: Kiskapu a szuperbíráskodáshoz? A bírói döntések felülvizsgálata a törvény előtti egyenlőség követelménye szempontjából. In: Chronowski Nóra - Pozsár-Szentmiklósy Zoltán - Smuk Péter - Szabó Zsolt: A szabadságszerető embernek. Liber Amicorum István Kukorelli. Gondolat Kiadó, Budapest, 2017. 624-631. o.
[39] E határozatok (mindegyikének) elemzését és azok "utóéletének", vagyis az alkotmánybírósági határozat meghozatalát követő rendes bírósági döntéshozatalnak a bemutatását lásd e tanulmány szerzőinek az Alkotmánybíróság és a Kúria által támogatott, megjelenés alatt álló gyakorlati kézikönyvében: Tóth J. Zoltán - Térey Vilmos: A "valódi" alkotmányjogi panasz. Kézikönyv jogkereső laikusok és gyakorló jogászok számára. (Megj. a.) A "valódi"panaszügyekben született határozatok "utóéletének" bemutatását azért is tartottuk és tartjuk fontosnak, mert jelenleg nincs olyan hivatalos nyilvántartás, amelynek alapján megismerhető lenne az egyéni alapjogvédelem teljes processzusa, legfeljebb annak egyes döntési állomásai jelennek meg szétszórtan a jogrendszerben. Sem az Alkotmánybíróság, sem a Kúria, illetve más bíróságok, sem az Országos Bírósági Hivatal nem hozott létre olyan regisztert, amelynek alapján egyértelműen nyomon követhető lenne, hogy az alkotmánybírósági megsemmisítést követték-e, s ha igen, akkor milyen bírói döntések, illetve az eljárás folyamatban van-e még vagy már lezárult, vagyis az egyéni alapjogvédelem a gyakorlatban ténylegesen hogyan érvényesül. E nyilvántartás létrehozása hosszú távon aligha kerülhető meg.
[40] Lásd pl. a 30/2015. (X. 15.) AB határozatot, illetve a 14/2016. (VII. 18.) AB határozatot.
[41] Lásd pl. a 3/2015. (II. 2.) AB határozatot.
[42] Lásd pl. a 12/2015. (V. 14.) AB határozatot, illetve a 9/2016. (IV. 6.) AB határozatot.
[43] Lásd pl. a 3086/2013. (III. 27.) AB határozatát, illetve 3087/2013. (III. 27.) AB határozatát, vagy a legutóbbiak közül a 22/2017. (IX. 11.) AB határozatot.
[44] Vö. Lábady Tamás: A bírói jogalkotás és alkotmánybírósági kontrollja. Alkotmánybírósági Szemle, 2010/1. 127-129. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság.
[2] A szerző főtanácsadó, Alkotmánybíróság.
Visszaugrás
