2011. december 31-ig az "alkotmányjogi panasz"[1] névvel illetett jogintézmény mindössze azt a jogot biztosította, hogy az egyedi ügyben érintett fél az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítását kérhesse. E jogintézményt az akkori Abtv., vagyis az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a szabályozta, melynek (1) és (2) bekezdése rendezte ezen panasz benyújtásának a feltételeit. Eszerint: "Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani." Ez a fajta panasz azonban - kettős jellege ellenére - nagyobbrészt puszta normakontroll volt, az ekkor még bárki által indítványozható utólagos absztrakt normakontrolltól csak annyiban tért el, hogy indítványozása személyes érintettséghez és konkrét eljáráshoz, illetve abban született konkrét jogerős határozathoz volt kötve.[2]
Ez a "régi" vagy "nem valódi"', normakontrollal egybekötött panasz tehát csak nevében volt "alkotmányjogi panasz",[3] mivel az a külföldi szabályozás alapján jellemző panasz-funkciót, nevezetesen a bírói döntésnek magának az alkotmányossági alapú megtámadását még nem tette lehetővé; tulajdonképpen olyan normakontrollként funkcionált, melyet csak az érintettek és csak a jogerős döntést követően indítványozhattak. Emiatt a legtöbbször nem védte jobban az indítványozó érdekeit, mintha eleve normakontroll-indítványt nyújtott volna be,[4] sőt szigorúbb feltételeket támasztott, így aztán igénybevételének gyakorisága jelentősen elmaradt a normakontrollétól. Egyetlen valódi előnye volt: a panaszban támadott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmen felül a panasztevő kérhette a konkrét ügyében született bírói (és ha a bíró út nem állt nyitva, akkor a közigazgatási) határozat vele szemben való alkalmazásának kizárását, ám ez a kizárás csak az adott jogszabályi rendelkezést először támadó panaszos esetében működött (természetesen ha az Alkotmánybíróság a panasznak helyt adott). Mindenki, aki hasonló jogi alapon nyújtott be ugyanazon jogszabállyal szemben alkotmányjogi panaszt, az az Alkotmánybíróság határozatát követően már nem tudta elérni az adott jogszabálynak vagy jogszabályi rendelkezésnek az ügyében történő, visszamenőleges hatályú kizárását, mert azt csak azok a panaszosok érhették el, akik indítványukat még az adott kérdést rendező alkotmánybírósági határozatot megelőzően benyújtották az Alkotmánybírósághoz, és azt egyesítették a döntésre váró üggyel. A többiek beadványát (vagyis akik az alkotmánybírósági határozatot követően szerették volna ugyanezen, addigra már megsemmisített jogszabálynak a saját ügyükben történő visszamenőleges hatályú kizárását) az Alkotmánybíróság res iudicata miatt már nem vizsgálta, nem vizsgálhatta. Ezt nevezik "az első indítványozó jutalmának" ("Ergreiferprämie").[5]
Emellett létezett a bírói konkrét normakontroll intézménye is, melynek során az a bíró(ság), amely úgy látta, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben alkotmányellenes jogszabályt kellene alkalmaznia, az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordulhatott, és kezdeményezhette az adott jogszabály vagy jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatát;[6] ennek kezdeményezését pedig az ügyben érdekelt bármely fél is kérhette az eljáró bíróságtól. Minderről a régi Abtv. 38. §-a rendelkezett, melynek (1) bekezdése szerint "a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy közjogi szervezetszabályozó eszközt [korábban: állami irányítás egyéb jogi eszközét - T. J. Z.] kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli"; a (2) bekezdés szerint pedig "kérelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes". Ez esetben tehát nem kellett a jogerős döntést megvárni, viszont erre (a jogerős döntés előtt az Alkotmánybírósághoz fordulásra) nem volt az ügyben érintett személynek alanyi joga, azt ő csak kezdeményezhette az ügyében eljáró bíróságnál, amely szabad belátása szerint döntött a fél ezen kérelméről, és csak akkor fordult az Alkotmánybírósághoz, ha a fél ez irányú kérelmében foglaltakkal maga is egyetértett. További fogyatékossága volt ennek a konkrét normakontrollnak, hogy csak olyan ügyekben lehetett már a jogerős döntés előtt igénybe venni, amelyekben lehetőség volt bírói eljárásra; így azokban az ügyekben, amikor a közigazgatási határozattal szemben a bírói felülvizsgálat törvénynél fogva kizárt volt, meg kellett várni ezt a jogerős döntést (és utána alkotmányjogi panasszal az AB-hoz fordulni), hiszen ezt a konkrét normakontrollt csak bíró ("a" bíró) kezdeményezhette, közigazgatási szerv nem.[7]
2012. január 1-jétől az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos szabályozás megváltozott, kibővült. A korábbi, normakontrollal egybekötött, előfeltételként jogerős bírósági döntést megkívánó, immáron az új Abtv. (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény) 26. § (1) bekezdésében szabályozott panasz (a továbbiakban: "régi" alkotmányjogi panasz) mellé belépett az új Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti, szintén normakontrollal egybekötött "kivételes" alkotmányjogi panasz, továbbá az új Abtv. 27. §-a szerinti, magával a bírói döntéssel szemben igénybe vehető, ún. "valódi" alkotmányjogi panasz. És természetesen a régi, a kivételes és a valódi panaszok mellett továbbra is rendelkezésre áll a fél számára az, hogy bármely, bíróság előtt folyamatban levő ügyben kérje a bíróságtól a bírói konkrét (az új jogszabályi terminológia szerint "egyedi") normakontroll-eljárás kezdeményezését, aminek azonban a tényleges kezdeményezése továbbra is a bíróságon múlik.
Az alkotmányjogi panaszokról általános szinten az Alaptörvény rendelkezik, melynek 24. cikk (2) bekezdés c) pontja teremti meg a normakontrollra irányuló "régi" és "kivételes" panaszok, ugyane bekezdés d) pontja pedig a "valódi" alkotmányjogi panaszok benyújtásának lehetőségét. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja szerint "az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazott jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját"; d) pontja szerint pedig "az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját". A Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (a továbbiakban: Aár.) címet viselő közjogi dokumentum[8] definiálja is, melyik típusú panasz mit jelent:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
