Magyarország 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvénye megteremti a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangja vizsgálatának és megsemmisítésének lehetőségét [24. cikk (2) bekezdés d) pont és 3) bekezdés b) pont],[1] azaz bevezeti a "valódi alkotmányjogi panaszt". A magyar jogrendszer ma is ismeri az alkotmányjogi panasz intézményét ("régi alkotmányjogi panasz"), ugyanakkor az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz tárgya nem a bírósági határozat, hanem az ennek meghozatala során alkalmazott jogszabály. Ez utóbbi alkotmányellenességét állapíthatja meg és semmisítheti meg az Alkotmánybíróság.[2] A normakontrollnak ezt a változatát az alkotmányozó fenntartotta és egyúttal beemelte az Alaptörvénybe [24. cikk (2) bekezdés c) pont és (3) bekezdés a) pont].[3]
Az Alkotmánybíróság fő feladata a még hatályos Alkotmány 32/A. § értelmében a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata. Ennek a feladat meghatározásnak megfelel, hogy az Alkotmánybíróság csupán az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály alkotmányosságát vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság a 20 éves gyakorlata során egy esetben próbált kitörni az alkotmányos rend absztrakt őrének szerepéből azzal, hogy megsemmisítette az indítványozó által kifogásolt bírósági ítéleteket. De a híres Jánosi-ügyben is azt állapította meg, hogy a jogalkalmazás, erre irányuló hatáskör hiányában, nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának. Ezért - az "élő jog" tanára hivatkozva[4] - az egyébként alkotmányosan is értelmezhető, de a bírói gyakorlatban alkotmányellenes tartalommal alkalmazott jogszabályi rendelkezést vizsgálta és semmisítette meg.[5] Annak indokát, hogy - az alkotmányellenes rendelkezésnek a panaszos ügyében való alkalmazhatatlansága kimondása mellett - mégis megsemmisítette a megtámadott bírósági ítéleteket is, abban jelölte meg, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkciója a konkrét ügyben az alkalmazhatatlanság eljárásjogi következményeinek szabályozatlansága miatt csak így érvényesülhetett.[6]
Az Alkotmánybíróság - a fenti kivételt leszámítva - hatáskörének hiányára hivatkozva következetesen visszautasította a bírósági ítéletek vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kérelmeket.[7] 2012. január 1-jétől viszont felül kell vizsgálnia a magánszemélyek jogvitáit eldöntő rendes bírósági határozatokat. Felmerül a kérdés, hogy mire irányul majd az alkotmányossági vizsgálat. A fenti kérdés megválaszolásához segítséget nyújthat a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata, amelyet az Esra-határozat tükrében mutatunk be. A határozat elemzése előtt röviden áttekintjük az alkotmányjogi panasz eljárás szabályozását a német jogrendszerben.
Az új magyar Alaptörvénnyel szemben a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye csupán egy alkotmányjogi panasz eljárásról rendelkezik (93. cikk 4a.),[8] de a Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény alkotmányjogi panasz eljárást szabályozó 15. fejezetéből kiderül, hogy az alkotmányjogi panasznak két fajtája van: az érintett[9] magánszemély által benyújtott normakontrollra irányuló kérelem (Rechtssatzbeschwerde) és a bírósági határozatok felülvizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz (Urteilsverfassungsbeschwerde). A kétféle alkotmányjogi panasz intézményének létét az alkotmányjogi panasz kettős, jogorvoslati (alanyi jogot érvényesítő) és az objektív jogrend védelmét szolgáló természete indokolja. A két eljárás közötti lényeges különbség az, hogy a normakontrollra irányuló alkotmányjogi panasz elsősorban az objektív jogrend alkotmányosságának védelmét szolgáló eljárás, míg az egyedi határozat elleni alkotmányjogi panasz elsősorban az alanyi jog védelmére szolgál.[10] A Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvényből [95. § (3) bekezdés] az is kiderül, hogy a törvény ellen irányuló alkotmányjogi panasznak is két esete van: az egyik, amikor az alkotmányjogi panasz közvetlenül a törvény ellen irányul, a másik pedig, amikor a törvényt közvetett módon kifogásolják azzal, hogy a megtámadott határozat a törvényen alapul.
Az alkotmányjogi panasz eljárás jogkövetkezményeiről nem az Alaptörvény, hanem a Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény 95. § rendelkezik.[11] Ennek értelmében a Szövetségi Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasznak helyt adó határozatának rendelkező része kettős tagolású. Egyrészt megállapítja, hogy a panaszos alapjogának megsértése miatt fennáll az alkotmányellenesség [a 95. § (1) bekezdés első mondata szerinti alkotmányellenességet megállapító határozat], másrészt az alapeljárás stádiumának megfelelően dönt az alkotmányellenesség jogkövetkezményéről [a 95. § (2) és (3) bekezdése szerinti jogkövetkezményt foganatosító határozat].
A rendelkező rész kettős tagolását az alkotmányjogi panasz eljárás és az alapeljárás egyértelmű szétválasztása indokolja. Az alkotmányjogi panasz eljárás a panasz sikeressége esetén a 95. § (1) bekezdés első mondata szerinti alkotmányellenesség megállapításához vezet; a 95. § (2) bekezdése csupán azt szabályozza, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítása következtében milyen mértékben avatkozhat be a (lezárult vagy még folyamatban lévő) alapeljárásba. Annak ellenére, hogy gyakorlati szempontból mind a panaszos, mind az eljárásban résztvevő többi személy, sőt az érintett hatóságok és bíróságok számára is a jogkövetkezmények a jelentősebbek, az alkotmányossági szempontú felülvizsgálat lényege mégis az alkotmányellenesség megállapítása.[12] Fontos kihangsúlyozni, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróságról szóló törvény ismeri a mulasztás elleni alkotmányjogi panasz intézményét is. Az alkotmányjogi panasznak való helyt adás esetén a határozat rendelkező részében kötelező megállapítani - az Alaptörvény megsértett rendelkezésének megjelölése mellett - az alkotmánysértő államhatalmi aktust vagy mulasztást.
A jogkövetkezmény az ítélet ellen irányuló alkotmányjogi panasz esetén az alkotmányellenes bírósági határozat hatályon kívül helyezése[13] és a "90. § (1) bekezdés első mondata esetében"[14] az ügy visszautalása az illetékes bírósághoz.[15]
A törvény ellen irányuló alkotmányjogi panasz esetén, ha az alkotmányellenesnek bizonyult, kötelező megsemmisíteni a törvényt. A Szövetségi Alkotmánybíróság ugyanakkor tovább mehet, és az alkotmányellenes helyzet megítéléséből kiindulva a jövőre nézve konkrét jogkövetkezményeket is megállapíthat. A testület a törvényhozó hatáskörét érintő esetekben ugyanakkor önmérsékletet tanúsított, és a jogkövetkezmény tekintetében eltért a megsemmisítés kötelező előírásától. Ez a gyakorlatban oda vezetett, hogy a szabály-kivétel viszony megfordult, és a testület gyakrabban állapítja meg a törvény Alaptörvénnyel való össze nem egyeztethetőségét, mint a megsemmisítést.[16] A törvény közvetett felülvizsgálata esetén nem szabad megfeledkezni a kifogásolt egyedi határozatról. Az alkotmányellenes jogszabályon alapuló határozatot akkor is hatályon kívül helyezi a Szövetségi Alkotmánybíróság, ha a törvény megsemmisítésétől eltekintett. A törvény az Alaptörvénnyel való "össze nem egyeztethetőségének" megállapítása esetén átmenetileg hatályos marad ugyan, az alapeljárásban nem szabad azonban azt az érintett hátrányára alkalmazni.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
