Magánjogász révén nem kívánok speciális alkotmányjogi kérdésekben megszólalni, de miként az egyik német tudós fogalmazott, az alapjogok és a demokrácia kérdései nem csak tudományos feldolgozásnak lehetnek a tárgyai, hiszen mindennapi cselekedeteinket és a közjót meghatározó mércékről és elvekről van szó.[2] Ezen fogalmakról való gondolkodás valamennyi polgár jogosultsága és az alkotmányos életben való részvétel, diskurzus ezeket a fogalmakat a valós cselekedet tartalmával tölti meg. A fenti témát érintő gondolatok kifejtését a magánjog szempontjából azért vállaltam el, mert az utóbbi években a német Szövetségi Alkotmánybíróság magánjogi, nemzetközi magánjogi és nemzetközi eljárásjogi ügyekben előterjesztett alkotmányjogi panaszok alapján meghozott számos döntését áttanulmányoztam a csatlakozó jogirodalmi reflexiókkal együtt, és az ebből levonható egyes tanulságokra kívánok rámutatni.
A 20. század második felében a magánjognak minden eddiginél nagyobb kihívással kellett szembesülnie, mégpedig az emberi jogi és alapjogi gondolkodásnak a magánviszonyokban való egyre erőteljesebb megjelenésével. A magánjog és annak tudománya a mai napig nem tudott érdemleges és megfelelő válasszal reagálni a ’60-as évektől jelentkező, és a ’80-as, ’90-es évektől egyre szorítóbb kihívásra.
A magánjog részéről számos válasz fogalmazódott meg az alapjogi gondolkodás teljes elutasításától kezdve[3] az alapjogon alapuló magánjog felfogásáig[4], illetve egy "új jogrend" megfogalmazásáig[5]; a folyamat intenzitása függ az egyes országok jogrendszerétől, jogi kultúrájától, igazságszolgáltatásának rendszerétől és működésétől. A probléma minden fejlettnek nevezett jogi kultúrájú országban ismert, ezért valamit is magára adó magánjoggal foglalkozó jogásznak szembesülnie kell ezzel a kérdéskörrel.
A sok-sok ismert modell közül is az alapjogi gondolkodásnak a jog mikrovilágában, az esetjogban való megjelenítésére az egyik legjobb példa a Német Szövetségi Köztársaság jogrendszere és napjainkra kialakult "jogképe", jogfelfogása. Ezért a közelmúlt utóbbi kb. 50 évében kialakult gyakorlatból levonható tapasztalatokat ezen példán keresztül kíséreljük meg levonni.[6] A német példa önkényes kiválasztásával egyúttal a levonható tanulságok korlátozott voltára is kell utalnunk, a kapott eredmények, megfogalmazások általánosítása terén nem kell túlzásokba sem esnünk.
A magyar jogrendbe bevezetett alkotmányjogi panaszról sokan és sokfélét írtak, részletesebb ismertetésére ehelyütt sem mód, sem lehetőség nincs.[7] A magyar szabályozáson elindult, kezdetben erőteljesnek ígérkező alkotmánybírósági gyakorlat megtorpant, majd lényegében megrekedt az utólagos normakontrollt megvalósító alapjogi kontroll szintjén. Ezzel szemben a német gyakorlat egyértelmű abban, hogy a bírói ítélet éppen úgy sérthet alapjogokat, mint a jogszabályok vagy más hatalmi intézkedések, és a konkrét ügyben meghozott döntést a Szövetségi Alkotmánybíróság alapjogi sérelem szempontjából érdemben felülvizsgálhatja, és érdemi döntést hozhat. Sikeres alkotmányjogi panasz esetében az eljárás az alapjogi vizsgálat tárgyát képező ítélet vagy határozat megsemmisítését jelenti, és az adott bíróságnak új eljárásban kell meghoznia az új döntését az alapjogi iránymutatásokat immáron betartva. Ennek az a következménye, hogy az alkotmányjogi panasz folytán a Német Szövetségi Köztársaságban a bíróságok jogalkalmazó, jogértelmező tevékenysége szigorú alkotmányos kontroll alá került. Azért szigorú, mert minden lehetséges érdemi bírói döntés, legyen az akár egy külföldi perben benyújtott kereset kézbesítése, akár maga az eljárás, ha súlyos eljárási hiba merül fel (alkotmányos jogok sérelme okán), vagy valamely anyagi jogi jogszabálysértés, megalapozhatja az alkotmányos panaszt. Szigorú és következetes a német alkotmányos gyakorlat, mert a korábban alkotmányellenesnek minősített gyakorlat lopakodó visszatérésével szemben, vagy annak nem múltával is kíméletlenül leszámol.[8]
A magyar szabályozás másként alakult az elmúlt húsz évben. Az eljárás alapjául szolgáló közjogi-anyagi normát Alkotmányunk kifejezetten nem tartalmazza, de szerintem abból még levezethető lenne, például az 50. § (1) bekezdés első fordulatából.[9]
Az eljárási szabályokat az Alkotmányunk már nem szabályozza, azok az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (továbbiakban: ABtv.) találhatók. Az ABtv. 48. §-a szerint:
48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
(3) Az Alkotmánybíróság eljárására a 40-43. §-ban foglaltak az irányadók.
Az alkotmányjogi panasz az egyén konkrét ügye kapcsán közhatalmi tevékenységből fakadó sérelmének orvoslására szolgál, ha az alkalmazott jog alkotmányellenes. Az alapjogi sérelem feltételei adottak, hiszen (i) Magyarországon centralizált alkotmánybíráskodás van életben, (ii) az alapjogi védelem egyértelmű normatív szabályozásban van lefektetve; (iii) a jogalkalmazást - közhatalmi tevékenységet - érintő alapjogi kontroll jogszabályban megjelenik; (iv) az eljárási szabályok is adottak. Látszólag az általános jellegű, az egyént konkrét ügyében a közhatalom részéről ért jogsérelem alapjogi felülvizsgálatára mint speciális jogorvoslatra a minimálisan szükséges intézményrendszer Magyarországon is rendelkezésre áll.
A magyar szabályozás alapján az alkotmányjogi panasz érvényesítésének a következő feltételei vannak: (i) jogsérelem, mégpedig alapjogi sérelem; (ii) amely az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása okán áll elő; (iii) a jogsérelem közhatalmi intézkedés eredménye; (iv) okozati összefüggés az (i) és a (ii), valamint a (iii) feltétel között; (v) az adott eljárásban a jogorvoslatok kimerítése (jogerő után); (vi) a panaszt 60 napon belül kell formálisan előterjeszteni. A norma értelmezésével kapcsolatosan természetesen számos kérdés merült és merül fel, például, mit jelent az, hogy "alkotmányellenes jogszabály"; egyáltalán mit értünk jogszabály alatt?[10] Az alkotmányjogi panasz sajátos jogorvoslatnak tekintendő, amelyet egy speciális bíróság, az Alkotmánybíróság bírál el, tartalmában alkotmányos normakontrollt jelent. A jogszabály nem tartalmazza, hogy mi az Alkotmánybíróság döntésének konkrét jogi hatálya, következménye az adott ügyben, milyen következménye van a sérelmet szenvedett félre vetítve, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ezen kérdések nem tekinthetők speciálisan a magyar szabályozásból eredő problémáknak. A strassburgi emberi jogi bíróság döntései kapcsán már évtizedekkel ezelőtt is hasonló kérdések sokasága merült fel. Leghangsúlyosabban talán az, hogy az adott állam szabályozását emberi jogokkal ütközőnek minősítő bírói döntésnek mi a jogkövetkezménye magára az emberi jogba ütköző norma érvényességére. Utalok csak a Markxc-ügyre, ahol a strassburgi testület a belga családjog anyaságra vonatkozó régi szabályát tartotta alapjogba ütközőnek, de ettől a belga szabályozást nem tudta hatályon kívül helyezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
