Az osztrák és a magyar alkotmánybíráskodás történetében - noha a két állam közös történelme miatt számos hasonlóságot mutat fel más államszervezeti intézményei között - alig fedezhető fel közös elem.
A jelenlegi osztrák alkotmánybíróság funkcióját ellátó testület a Verfassungsgerichtshof (a továbbiakban: VfGH) legidősebb elődjének az 1867-es decemberi alkotmány által életre hívott Reichsgerichtet tekinthetjük. A Reichsgericht elnökét és helyettesét javaslattétel nélkül, tizenkét tagját és négy póttagját a Reichsrat javaslatára nevezte ki a császár. A Reichsgericht bizonyos testületek egymás közötti vagyonjogi vitáira, meghatározott hatásköri vitákra, illetve az állampolgárok politikai jogainak megsértése miatt előterjesztett panaszok elbírálására rendelkezett hatáskörrel.
1920. október 10. napján hatályba lépett osztrák köztársasági alkotmány alapján lényegében ebből az intézményből fejlődött ki a VfGH, amely egy döntően új hatáskört tartalmazott az előzőekhez képest: a hatáskört a rendelet törvényességének, illetve a törvények alkotmánnyal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára. A VfGH lényegében 1920 óta gyakorolja a jelenlegi határköreit azzal, hogy 1933 és 1945 között a nemzetiszocialista "alkotmány" szerint egy másik szerv a Bundesgerichtshof vette át a VfGH funkcióit. 1945 után pedig a VfGH-t az 1933 előtti hatáskörével szervezték újjá, s feladatait azóta lényegében ezen hatáskörök alapján látja el.[1]
Az alkotmánybíráskodás eszmetörténetének egyik legismertebb alakja Hans Kelsen. A Kelsen nevéhez fűződő "joglépcső"- vagy alapnorma-elmélet végkövetkeztetése, hogy egy alapnormával (ti. az alkotmánnyal) ellentétes norma érvényességét mindaddig vélelmezni kell, amíg azt egy erre a célra külön létrehozott szerv (ti. az alkotmánybíróság) ki nem mondja.[2] Kelsen elméleti munkássága mellett az osztrák alkotmánybíráskodás történetének is egyik legkiemelkedőbb alakja. Ő fogalmazta az osztrák alkotmány alkotmánybíráskodásra vonatkozó rendelkezéseit és 1920 és 1929. között maga is a VfGH tagja volt. Azonban amikor az 1929-es alkotmánymódosítás miatt szükségessé vált az alkotmánybírák újrajelölése és kinevezése s ekkor Kelsent a konzervatív szövetségi kormány nem jelölte, a szociáldemokrata párt felajánlotta számára a jelölést, melyet Kelsen azzal utasított vissza, hogy a maga részéről nem akar egy párt kegyelméből alkotmánybíró lenni.
A VfGH hatáskörei már az első világháborút követő időben magukban foglalták az utólagos normakontroll és az alkotmánysértő norma VfGH általi megsemmisítésének jogintézményét, s ebben a vonatkozásban a VfGH a világ első klasszikus alkotmánybírói fórumává lett, ahogy azt Kelsen előrevetítette.
A magyar alkotmánybíráskodás története nem ilyen hosszú, csak az 1989-es rendszerváltással kezdődött meg. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény (Abtv.) az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörét igen tágan határozta meg, amely lehetővé tette az AB működése során az alapjogi, illetve közjogi aktivizmust[3], s az AB ezen alkotmányfejlesztő tevékenysége az Alkotmány absztrakt értelmezése útján, a sólyomi "láthatatlan alkotmány" tartalmában bizonyos jogalkotási hatáskör tényleges gyakorlását is jelentette.[4]
A rendszerváltás politikai kompromisszumai, a békés átmenet, illetve a jogállami szabályozásban mutatkozó hiányok szükségessé, az AB alkotmányértelmezésre vonatkozó hatásköre továbbá politikai aktivizmusa pedig lehetségessé tette azt, hogy az AB európai összehasonlításban is kiemelkedően erős[5] alkotmánybírósággá válhatott. Ebben az AB egykori elnökének, Sólyom Lászlónak a személye és elkötelezettsége is igen fontos szerepet játszott.
Egy kis leegyszerűsítéssel azt is mondhatnánk tehát, hogy egyrészt a legrégebbi, másrészt pedig a legerősebb európai alkotmánybírói fórumok normakontrollt érintő hatásköreinek összevetéséről lesz szó a továbbiakban.
A VfGH határkörei az alkotmányos monarchiából kiinduló, majd a köztársaságban folytatódó jogállami fejlődés során kialakult közjogi tapasztalatokat hasznosítja, s feltétlenül magán viseli a szövetségi állam sajátosságai miatt szükséges közjogi viták elintézését biztosító jogköröket is.
Az AB hatásköreit a rendszerváltás történelmi kompromisszumának eredményeként létrejött jogállami Alkotmány alakította ki, s a hatáskörök közül kiemelkedő jelentőségű az Alkotmány értelmezésére, illetve az előzetes normakontrollra vonatkozó hatáskör. Bár nem hatásköri kérdés, de az AB társadalmi legitimációja, s ezáltal hatalmi erőssége szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy az utólagos absztrakt normakontroll kezdeményezésére bárki érdekeltség nélkül jogosult.
A rendszerváltás Alkotmányának preambulumában is jelzett ideiglenességét az AB aktív alkotmányértelmező és alkotmányfejlesztő tevékenysége ellenpontozta, s a magyar jogállami Alkotmány ezen folyamat során teljesedett ki az elmúlt 22 év során.[6]
A rendszerváltás folyamatának végleges lezárulása, s a magyar jogállami Alkotmány teljessé válása a jogállami alapértékek feladása nélkül is eredményezheti az AB hatásköreinek bizonyos szűkülését, amennyiben az pl. a közjogi aktivizmus megszűnése érdekében hat. Semmi esetre sem szolgálhatja azonban a jogállami fejlődés útját az AB olyan hatáskörszűkítése, amely az alkotmánybíráskodás alapvető funkciójának, a teljes körű normakontrollnak gyakorlását vonja el az AB-tól.[7]
Így a 2010. évi CXIX. törvénnyel bevezetett hatásköri szűkítést igen nehéz a jogállami fejlődés irányába ható jogalkotói intézkedésnek nevezni, s remélhetően a 2011. évben elfogadott Alkotmány az AB utólagos normakontrollt érintő hatáskörét ismételten generálissá fogja tenni.
A VfGH főbb hatáskörei a következők szerint csoportosíthatóak:
1. Az államszövetség és a tartományok közötti hatásköri viták;
2. A bíróságok, illetve közigazgatási szervek közötti hatásköri viták;
3. Tartományok, önkormányzatok elleni vagyoni igények érvényesítése, amely más törvényes úton nem érvényesíthetőek;
4. Választások, népi kezdeményezés, népszavazás eredményének, illetve mandátum elveszítésének megtámadása;
5. Utólagos absztrakt és konkrét normakontroll:
a) törvények alkotmányba ütközésének vizsgálata;
b) rendeletek törvénybe ütközésének;
c) nemzetközi szerződések jogszabályba ütközésének vizsgálata;
d) törvény ( nemzetközi szerződés) kihirdetése törvényességének vizsgálata;
6. Közigazgatási legfelsőbb bírói hatáskör: Jogerős közigazgatási határozattal szemben előterjeszthető panasz elbírálása.
A fenti főbb hatásköröknek az AB hatásköreivel történő összevetése során elsőként adódó különbség az, hogy a VfGH hatásköre az előzetes normakontrollra nem terjed ki, míg az AB ezen hatásköre az Abtv.-ben való rendszertani elhelyezkedése alapján elsődleges.[8]
A VfGH-nak az Osztrák Alkotmány (a továbbiakban: B-VG) értelmezésére külön nevesített hatáskört nem biztosít, mely értelmezési hatáskör az AB tekintetében az Abtv. kifejezett rendelkezésén alapszik és az AB közjogi és alapjogi aktivizmusa körében kulcsszerepet játszott. Konkrét alkotmányos felhatalmazás hiányában a VfGH a normakontrollra vonatkozó hatáskörében értelmezi az alkotmányt, illetve a törvények alkotmány- konform értelmezése körében állást foglal.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
