És akkor újra az alkotmányjogi panaszról. Azért újra, mert az Alkotmánybírósági Szemle első számában már megjelent egy rövid tanulmányom[2], amelyben áttekintettem az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (régi Abtv.) 48. §-ában szabályozott panasz elbírálásának alkotmánybírósági gyakorlatát. Egyben jeleztem, milyen bizonytalanságok maradtak még, amelyeket a jövőben célszerű lenne felszámolni. Akkor még nem sejtettem, hogy pár évvel később egy új Alaptörvény és új Abtv. (az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény), valamint ügyrend[3] alapján újra kell gondolni mindazt, amit eddig az alkotmányjogi panaszról kialakított a testület. Mivel azonban e tekintetben az új szabályozás nagyobb részben átvette a régi Abtv. szabályait, az eddigi tapasztalatok és gyakorlat nem kerülhet egy az egyben lapátra, sőt, a sok újdonság között néminemű biztonságot nyújthat, hogy ennek a fajta panasznak már múltja van, méghozzá több, mint két évtizedes. Természetesen ugyanakkor nem lehet mindent automatikusan továbbvinni, mert részben az, hogy a "régi típusú" panaszra új szabályok vonatkoznak, részben az, hogy van mellette két másik (új) típusú panasz, kihatással van vagy lehet erre is. A felmerülő kérdésekben a testület fog állást foglalni, és itt a jövő időn van a hangsúly: eddig nem sok olyan döntése jelent meg az Alkotmánybíróságnak, amely ebben eligazíthatná az érdeklődőket. Így a jelen tanulmány sajnos maga is nagyrészt kérdések összegereblyézéséből és a szerző személyes tűnődéseiből áll.
A régi Abtv. egyfajta panaszt ismert, az új hármat. Mivel a jogalkotó elnevezésükben nem különböztetett közöttük, miközben a legtöbb esetben fontos, hogy melyikről is beszélünk, az egyszerűség érdekében az e témával foglalkozók valamilyen jelzővel látják el az egységes "alkotmányjogi panasz" kifejezést ahelyett, hogy a jogszabályhely megjelölésével utaljanak arra, amelyikről épp szó esik. Többé-kevésbé egységesen végül is a következő jelzőket aggattuk a három panaszra: az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerintit nevezzük "régi típusúnak", a 26. § (2) bekezdés szerintit "kivételesnek" vagy "közvetlennek", a 27. § szerintit pedig "valódinak". Én is ezeket az elnevezéseket használom. E tanulmány tehát - miként a címben is jeleztem - az Abtv. 26. § (1) bekezdésének és a hozzá kapcsolódó egyéb törvényi és ügyrendi szabályok elemzésével foglalkozik, így a "panasz" kifejezés jellemzően erre a típusra utal. Ahol jelentősége van az egyes típusok közötti különbségnek, ott használom a fent említett jelzőket. Már itt jelezném, hogy a 27. § szerinti alkotmányjogi panasz jellege, tartalma majd csak ezután fog kibomlani az alkotmánybírósági gyakorlatban, így e tekintetben teljesen a sötétben tapogatózom. Annyi azonban már számomra is világossá vált, hogy a jogszabály és a bírói döntés ellen irányuló panasz közötti határ nem jelölhető ki olyan élesen, mint amilyen könnyű ezeket a sorokat leírni.[4]
Többségében várhatóan valódi alkotmányjogi panaszok érkeznek majd az Alkotmánybírósághoz. E kapcsán sejlik fel az a rémkép, hogy az Alkotmánybíróságra mint valamiféle szuperbíróságra tekintenek majd a felek és jogi képviselőik, és végső igazságszolgáltató fórumként szeretnék azt mozgásba lendíteni. Ennek természetesen a jogszabályi korlátok, illetve a panaszeljárásba beiktatott befogadási procedúra minden remény szerint útját állják majd. Ehhez képest a régi típusú alkotmányjogi panasz sokkal inkább a régi Abtv. szerinti normakontroll-vonalat viszi tovább. Tekintettel arra, hogy az elvont normakontroll indítványozói köre az Alaptörvény rendelkezése folytán lényegesen leszűkült, várhatóan az egyedi érintettséghez kötött normakontroll eljárásokba, azaz a régi típusú panaszeljárásba csatornázódnak majd be az indítványok. A természetes és jogi személyek az alapjogaikat sértő jogszabályokkal szemben elsődlegesen tehát a régi típusú panasszal léphetnek majd fel. Ehhez képest a 26. § (2) bekezdése szerinti panasz az Abtv. megfogalmazása szerint kivételesen vehető igénybe, akkor, ha bírói jogalkalmazásra nem került sor. Egyébként persze még a jövő zenéje, hol húzódnak a kivételes panasz befogadásának határai, mennyire lesz befogadó vagy éppen elutasító a testület, s ezzel mekkora arányban terelődnek a panaszok a 26. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése szerinti útra.[5]
A régi típusú panasz egyébként élénk kapcsolatban él a másik kettővel. A kivételes és régi típusú panasz között a közös pont, hogy mindkettő jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányul. A fenti megállapítások alapján pedig az sem elképzelhetetlen, hogy olyan ügyekben is befogadjon kivételes alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság, ahol egyébként - előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan módon - lehetőség van/lesz bírósági eljárást is kezdeményezni, és ugyanaz vagy más panaszos ugyanazzal a jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben később "régi típusú" panaszt terjesszen elő. Az alkotmánybírósági és bírósági elintézési határidőket nézve kicsi az esélye annak, hogy a két panaszeljárás összeérjen, de nem teljesen kizárt.
Az "együttélés" sokkal elevenebb lesz a valódi alkotmányjogi panaszokkal, ezt a kapcsolatot pedig a konkrét bírói döntés hozza létre. Erre már az Abtv. 28. §-a maga is utal, megteremtve annak a lehetőségét, hogy az egyik típusú panaszról az Alkotmánybíróság a másikra térjen át. Ez az összekapcsolódás befolyásolhatja például, hogy milyen álláspontot alakít ki a testület a jogorvoslati jog kimerítéséről, amiről alább még szót ejtek. Az Abtv. 28. §-ához és az ott rögzített átjárhatósághoz kapcsolódóan érdemes azonban felhívni a figyelmet az Abtv. 52. § (2) bekezdésére is, ami szerint az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat kizárólag a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, ám e rendelkezés nem érinti - egyebek mellett - a 28. § (1) bekezdésében meghatározott, hivatalból megtehető megállapításokra vonatkozó hatáskörét. A 28. § (1) bekezdése az átjárhatóságnak arra az esetére vonatkozik, amikor valódi panaszról tér át az Alkotmánybíróság a régi típusú panaszra, míg a (2) bekezdésben található az ellenkező irányú áttérés. Abból, hogy az 52. § (2) bekezdésben megfogalmazott hivatalbóliság ez utóbbira nem vonatkozik, az következnék, hogy ehhez a panaszos kérelmére van szükség. E körülmény valószínűleg a gyakorlatban nemigen okoz majd problémát, mert arra lehet számítani, hogy az indítványozók jellemzően mindkét panasszal elő fognak hozakodni, legalábbis ott és akkor, ahol és amikor lehet.
Az alkotmányjogi panaszra vonatkozó rendelkezések az Alaptörvényben, az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben (Aár.), az Abtv.-ben, az Alkotmánybíróság ügyrendjében, illetve az eljárási kódexekben találhatók. Ez utóbbiak leginkább a sikeres panaszok kezelésével foglalkoznak, bár kitérnek például a panasszal érintett bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére is. A jelen tanulmány azonban e kérdésekkel csak érintőlegesen foglalkozik, a hangsúly az Alkotmánybíróság előtt folyó eljáráson van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
