Az új Alaptörvény hatályba lépésével az Alkotmánybíróság jogkörei a korábbiakhoz képest megváltoztak: megszűnt az actio popularison alapuló utólagos absztrakt normakontroll, helyette viszont az alkotmányozó bevezette az ún. "valódi", vagyis a magával a bírói döntéssel szemben igénybe vehető alkotmányjogi panaszt. 2012. január 1-je óta tehát nemcsak abban az esetben kérheti az érintett egy bírói döntés megsemmisítését, ha a bíróság által alkalmazott jogszabályt vagy jogi rendelkezést gondolja alkotmányellenesnek (alaptörvény-ellenesnek), hanem akkor is, ha az alkotmányosnak tartott jogszabály alkalmazását, illetve bírósági értelmezését véli annak. Ezen új alkotmánybírósági hatáskör immáron két éves gyakorlata révén kellő információval rendelkezünk ahhoz, hogy a kezdeti időszakban kirajzolódni látszó tendenciákat érdemes legyen elemezni, és abból következtetéseket vonni le arra nézve, feltehetőleg milyen szerepe lesz a magyar jogrendben e jogintézménynek a jövőben.
2012. január 1-jétől, az új Alaptörvény hatályba lépésétől az Alkotmánybíróság hatásköreiben változások állottak be. E változások egyik legjelentősebbike az, hogy megjelent a magyar jogrendszerben az ún. "valódi", közvetlenül a bírói döntés ellen igénybe vehető alkotmányjogi panasz. Azelőtt az alkotmányjogi panasznak csak a normakontrollal egybekötött válfaja létezett, amellyel az indítványozó (vagyis a bírói döntés által érintett személy vagy szervezet) a bírói döntés alapjául szolgáló jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességére hivatkozva kérhette e jogszabály(hely) megsemmisítését. A német jogrendszerből kölcsönzött,[1] ún. valódi alkotmányjogi panasszal az egyéni alapjogvédelem rendszere jogszabályi szinten átalakult, ám - ahogy az várható volt - az Alkotmánybíróság az új hatáskörökhöz eleinte óvatos idegenkedéssel viszonyult. Jelen tanulmány azt kívánja meg röviden bemutatni, mennyire vált élővé ez a hatáskör az Alkotmánybíróság gyakorlatában, illetve milyen típusú panaszosi érvelések azok, amelyek alapján reális esély nyílik a sérelmezett, alaptörvény-ellenesnek[2] tartott bírói döntés megsemmisítésére, és melyek azok a panaszok, amelyek az AB e hatáskörének félreértelmezésén alapulnak, azaz milyen típusú beadványokkal tűnik "hiábavalónak" a testülethez fordulni. Ennek érdekében először röviden ismertetjük az egyéni alapjogvédelem fajtáit, kitérve különösen a valódi alkotmányjogi panaszra, annak funkciójára és jellemzőire. Ezt követőn bemutatjuk az AB valódi panaszindítványokkal kapcsolatos befogadási gyakorlatát, kitérve azokra az érvekre (illetve azon érvek hiányára), amelyek a panasz visszautasítását eredményezik. Végül
- 224/225 -
számba vesszük mindazokat a döntéseket, melyek az első két évben helyt adtak valamely, az Abtv. 27. §-ára alapozott panaszindítványnak, és rávilágítunk arra, hogy mik ezen ügyek közös jellemzői, amelyek az AB e hatáskörben hozott érdemi, egyszersmind pozitív döntését megalapozhatják.
Az alapjogvédelem kétféle lehet: kollektív és egyéni. A kollektív alapjogvédelem eszköze a normakontroll, vagyis a jogszabályok alkotmányosságának ellenőrzése. Ha e jogkörében az Alkotmánybíróság bármely jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmány-(alaptörvény-) ellenességét megállapítja, a jogszabályt megsemmisíti, így ahhoz - a megsemmisítés hatályának beállta után - joghatások nem fűződhetnek.[3]
A normakontrollnak alapvetően két típusa létezik: az absztrakt és a konkrét normakontroll.
1) Az absztrakt normakontroll azt jelenti, hogy - az arra jogosult indítványára - az Alkotmánybíróság konkrét ügytől és eljárástól függetlenül, általános jelleggel vizsgálja egy norma Alaptörvénnyel való összhangját, míg 2) a konkrét normakontroll esetében létezik egy alapügy (alapeljárás), amelyben egy adott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége felmerül.[4] Az absztrakt normakontroll ismét csak kétféle lehet: előzetes és utólagos. 1/a) Az előzetes absztrakt normakontrollra még az adott jogszabály kihirdetése előtt kerül sor, amelyet jelenleg egyrészt az Országgyűlés, ha pedig az nem élt e jogával, akkor a köztársasági elnök indítványozhat; 1/b) az utólagos absztrakt normakontrollra[5] pedig a jogszabály kihirdetése után van lehetőség. Mivel 2012. január 1-jével a jogi érdek nélküli indítványozási lehetőség (az ún. actio popularis) megszűnt,[6] ezért azok a személyek, akik valamely jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét saját jogi érdekeltségük igazolása nélkül állítják, most már nem fordulhatnak maguk az Alkotmánybírósághoz, csak jelezhetik az ombudsmannak az alaptörvény-ellenesség gyanúját, aki - ha egyetért azzal - saját nevében indítványozza az adott jogszabály(hely) megsemmisítését az Alkotmánybíróságnak.
Akinek viszont jogi érdeke fűződik az alkotmányellenesség megállapításához, annak továbbra is közvetlen indítványozási joga van: ennek eszköze a konkrét normakontroll.[7] A konkrét normakontrollnak három
- 225/226 -
fajtája van. 2/a) Az első a "régi", normakontrollal egybekötött alkotmányjogi panasz [Abtv.[8] 26. § (1) bek.],[9] melynek alapján bárki, akinek az ügyében folytatott bírósági eljárásban véleménye szerint a bíróság alaptörvény-ellenes jogszabályt alkalmazott, és ennek folytán valamely, Alaptörvényben biztosított joga sérült, indítványozhatja a bírói ítélet vagy eljárás alapjául szolgáló jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, feltéve, hogy egyéb rendes jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, avagy jogorvoslati lehetőség nincs (nem volt) számára biztosítva.[10] 2/b) A második a közvetlen vagy kivételes alkotmányjogi panasz [Abtv. 26. § (2) bek.], amelyet akkor lehet igénybe venni, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a(z alapjogi) jogsérelem (továbbá az alaptörvényben biztosított egyéb, alapvető jognak nem minősülő alanyi jogok sérelme). 2/c) A harmadik pedig a bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt (bírói konkrét normakontroll - Abtv. 25. §), melyet az érintett személy nem, csak az ügyben eljáró bíróság kezdeményezhet.[11]
Magyarországon azonban 2012. január 1-je óta nemcsak kollektív, hanem egyéni alapjogvédelem is létezik.[12] Ennek eszköze az ún. valódi alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §),[13] melynek lényege, hogy a bírósági eljárásban érintett bármely személy vagy szervezet az Alkotmánybírósághoz fordulhat akkor is, ha nem a bíróság által alkalmazott jogszabályt tartja alaptörvény-ellenesnek, hanem (a jogszabály alkotmányosságának elismerése mellett) magát a bírósági döntést vagy a bírósági döntéshez vezető bírósági eljárást.[14] A valódi alkotmányjogi panaszra és az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, "régi" panaszra egyaránt igaz, hogy a sérelmezett bírói döntésnek az ügy érdemében kell születnie (nem ilyen pl. az előzetes letartóztatás vagy az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése), vagy az ügyet le kell zárnia, be kell fejeznie (pl. permegszüntető végzés). A "valódi" panaszt (ahogyan a másik két, konkrét normakontrollt jelentő panaszfajtát is) az egyedi ügyben érintett nyújthatja be; az érintett lehet
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
