Az utóbbi évtizedekben Európa-szerte megfigyelhető a házasság felbontások számának növekedése, ezen belül is egyre gyakrabban alkalmazott közös megegyezésen alapuló bontás igénybevétele, amely ma már sui generis önálló bontó okként szolgál a házasságukat felbontani készülő felek számára.[2] A közös megegyezésen alapuló bontás kétségtelen előnyei közé tartozik az eljárási szabályok egyszerűsödése, ugyanis ha a felek az összes felmerülő járulékos kérdésben megállapodnak, úgy a bíróság mellőzi a házasság megromlásához vezető okok bizonyítási eljárás keretében történő széleskörű feltárását, mely jelentős időt, energiát igényel, és akár komoly anyagi terhektől kímélheti meg a feleket.
Az Európai Családjogi Bizottság által megalkotott bontójogi elveknek köszönhetően egyre több európai ország joggyakorlatában figyelhető meg a közös megegyezésen alapuló házasság felbontás bírói úton kívüli lehetőségének biztosítása. A jogintézmény bevezetésének lehetősége már a hazai jogalkotó fejében is megfordult a Polgári Törvénykönyv kodifikációja során, azonban végül elvetésre került. Jelen tanulmány célja a közös megegyezésen alapuló házasságfelbontás egyik alternatívájának, a közjegyző előtti bontás bevezetésének vizsgálata, figyelemmel az Európai Unió által megfogalmazott bontójogi elvekre, a kialakult uniós tagállami joggyakorlatra, valamint a kodifikáció során felmerült érvekre és ellenérvekre.
- 79/80 -
Napjainkban már minden tagállamban elismert a házasság valamelyik, vagy mindkét fél kérelmére történő felbontása, azonban ez nem mindig volt így. A közép- és kelet-európai országokban jellemzően a negyvenes évek végéig, míg a nyugat-európai országokban a hatvanas évek végéig fenntartották a házasság felbonthatatlanságának elvét, ezáltal kizárólag szűk körben, súlyos esetekben tették lehetővé a házasság felbontását.[3] Az egyes európai államokban a vétkességen alapuló bontás mellett egyre nagyobb teret hódított a feldúltsági elv, majd az annak hozadékaként megjelenő közös megegyezés, mint önálló bontó ok alkalmazása. Mára már minden európai uniós tagállamban érvényesül a házasság megszüntetésének joga, a házasság felbonthatatlanságának elve utolsóként 2011-ben Máltán "dőlt meg".[4]
Az Európai Családjogi Bizottság azzal a céllal jött létre, hogy a tagállamok joggyakorlatainak széleskörű elemzését követően kidolgozza az Európai Családjogi Elveket, amelyek egyrészt elősegítik az európai jogharmonizációt, másrészt segítséget nyújtanak az egyes családjogi kodifikáció előtt álló tagállamok jogalkotói számára.[5] A Bizottság 2004-ben fogalmazta meg az ún. házassági bontójogi alapelveket,[6] mely felépítését tekintve három fő szerkezeti egységre bontható: az első fejezetben az általános rendelkezések kaptak helyet, majd a második és harmadik fejezetben a házasság felbontás két típusára: a megegyezéses, valamint az egyik fél hozzájárulása nélkül történő bontásra vonatkozó szabályok találhatóak.
- 80/81 -
Az általános rendelkezésekben került rögzítésre az eljárás alapvető követelménye: "a házasság megszüntetésére kizárólag jogszabály alapján, az arra feljogosított szerv útján kerülhet sor, amely bíróság vagy más igazgatási szerv lehet."[7]
A Családjogi Bizottság az egyes tagállamok jogalkotóira bízta a bontásra vonatkozó eljárásjogi szabályok széleskörű kidolgozását, valamint annak eldöntését, hogy a bíróságon kívül más szerv is jogosult legyen a házasság megszüntetése során eljárni. A Bizottság állásfoglalását azzal indokolta, hogy az eljárás során a bíróság néhány kivételes esetben kvázi adminisztratív szervként jár el, különösen, amikor a felek házasság felbontásra, valamint az azzal kapcsolatos járulékos kérdések rendezésére irányuló megállapodását jóváhagyja.[8]
A Családjogi Bizottság által megalkotott bontási típusok közül a közös megegyezés lehetősége azzal a nem titkolt szándékkal került első helyen rögzítésre, hogy kifejezésre jutassa a felek rendelkezési szabadságának elsődlegességét, valamint elősegítse a felek között fennálló helyzet békés, egymás között történő rendezését.[9] A bontás alapja a felek házasság felbontásra irányuló közös megegyezése. A Bizottság meghatározta a közös megegyezés fogalmát, illetve annak kereteit, azonban a további részletszabályok kidolgozását a tagállamok jogalkotóira bízta. Közös megegyezésnek tekinthető, ha a felek közösen fordulnak az eljáró hatósághoz a házasság megszüntetése céljából, ugyanakkor közös megegyezésnek minősül az is, ha az egyik fél kérelmére indul az eljárás, a másik házastárs támogatása mellett. Annak ellenére, hogy a közös megegyezés komoly alapot jelent a házasság felbontására, a Bizottság a házasság védelme érdekében két "védelmi eszköz" alkalmazásának lehetőségét teremtette meg: a megfontolási idő biztosításának garanciális lehetőségét, valamint a meghatározott idejű különélést, mint figyelembe vehető tényezőt.
A megfontolási idő a válás megfontoltabbá tételét hivatott elősegíteni, azonban az 1:5 Elv leszögezi: nincs szükség a védelmi funkció alkalmazására, ha a feleknek nincs kiskorú gyermekük és a járulékos kérdésekben megállapodtak. Az 1:4 Elv kiemeli: a különélés nem feltétele a közös megegyezésen alapuló bontásnak, azonban az eljárás során, amennyiben a felek legalább
- 81/82 -
hat hónapja különélnek, úgy a megfontolási idő biztosítása nem szükséges. A hosszabb ideig tartó különélés az eljárás szempontjából azért bír komoly relevanciával, mert azt igazolja, hogy a házasság ténylegesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
A bíróság vagy más hatóság a felek között létrejött megállapodást főszabály szerint nem köteles vizsgálni, ezáltal biztosítja a felek rendelkezési jogának érvényesülését. Az eljárási garancia beépítésének legfőbb indoka az volt, hogy sem a jogalkotónak, sem a jogalkalmazó bíróságnak vagy más hatóságnak nem célja egy esetlegesen elhúzódó bizonyítási eljárás körében a házastársak mindennapi életébe történő szükségtelen beavatkozás. Emellett a vagyoni kérdésekben való megállapodás hivatalbóli felülvizsgálata ugyancsak súlyosan sértené a felek rendelkezési jogát. Ezzel szemben, ha a bontásban felmerül a kiskorú gyermek érintettsége, az eljáró szerv köteles a megállapodást a gyermek érdekeinek szempontjából megvizsgálni.
A XXI. századi kodifikációs hullám következményeként megfigyelhetővé vált, hogy egyre több uniós tagállam döntött a közös megegyezésen alapuló bíróságon kívül történő bontási lehetőség saját nemzeti jogrendszerébe történő beépítése mellett. Az egyes tagállamok jogi szabályozását áttekintve, a bíróságon kívüli házasságfelbontás lehetőségét két további fórum: a közigazgatási útnak számító anyakönyvi hivatali eljárás, valamint a közjegyzői eljárás útján biztosította a jogalkotó. A továbbiakban jelen tanulmányban bemutatom a román, spanyol, és francia modellek főbb szabályozását.
Romániában a bíróságon kívül történő házasságfelbontás jogintézménye a 2009-ben elfogadott 287/2009. számú Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: Codul Civil) , valamint a 202/2010. az egyes eljárások gyorsításának megoldásáról szóló törvény[10] útján került bevezetésre. A román jogalkotó a megegyezésen alapuló bontás lehetőségét tovább szélesítette azzal, hogy a bírósági eljárás mellett párhuzamosan biztosította a közjegyző előtti, valamint a közigazgatási úton lezajló anyakönyvi hivatal képviselője előtti eljárást.[11] A jogalkotó célkitűzései között
- 82/83 -
szerepelt a felek egyező akaratából történő bontójogi eljárás gyorsabb, hatékonyabb elérése, valamint a bíróságok tehermentesítése.[12]
A román szabályozás szerint a bírósági úton kívül a házastársak a házasságfelbontás iránti kérelmüket előterjeszthetik a házasságkötés helye szerint, vagy az utolsó közös lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezetőnél, vagy közjegyzőnél. A közigazgatási úton benyújtott kérelem érvényességének feltétele, hogy a felek nem rendelkeznek közös kiskorú gyermekkel, mindkét fél részéről fennáll a házasságfelbontásra vonatkozó közös akarata, valamint hogy mindketten teljes cselekvőképességgel rendelkeznek. A feltételek fennállása esetén az anyakönyvvezető ún. "válási tanúsítványt" állít ki.
A közjegyző előtti bontás esetében a házastársak a házasság felbontására irányuló kérelmet közösen és személyesen nyújthatják be, viszont a kérelem megerősítése céljából egy későbbi közjegyző által megjelölt időpontban ismételten meg kell jelenniük a közjegyző előtt, és nyilatkozniuk kell a bontási szándékuk fennállásáról. A közjegyző kötelessége a kérelem beérkezésétől számítva 30 nap meggondolási időt biztosítani a felek számára, mely időköz nem mellőzhető, és nem csökkenthető le.[13]
A közjegyző előtti eljárás további feltételeit a kiskorú gyermek érintettsége határozza meg: ha a házastársaknak nincs kiskorú gyermekük, a közjegyző a felek cselekvőképességét, szabad és befolyásmentes akarat-elhatározását, valamint a járulékos kérdésekben történő megállapodást vizsgálja.[14] Kiskorú gyermek esetében további speciális feltétel a kiskorút érintő járulékos kérdésekben történő közös megállapodás.[15] Amennyiben a szükséges feltételek fennállnak a közjegyző helyt ad a házasságfelbontása iránti kérelemnek, és a felek kérelemben foglalt - jogszabályi előírásoknak megfelelő - megállapodását okiratba foglalja, majd kiállítja a házasságfelbontásáról szóló tanúsítványt,[16] mely konstitutív hatályú, kiállításával a felek házasságát felbontottnak kell tekinteni.[17] Abban az esetben, ha a jogszabályban előírt feltételek nem állnak fenn, a közjegyző a kérelmet elutasítja, amellyel szemben a felek nem rendelkeznek jogorvoslati lehetőséggel, viszont a házasságfelbontása iránti kérelmükkel bírósághoz fordulhatnak.[18]
- 83/84 -
A spanyol jogalkotó a bíróságok tehermentesítése, valamint az eljárás gyorsítása céljából a 15/2015. évi "nemperes eljárásokról" szóló törvény segítségével vezette be a bírósági eljárások mellett alternatívaként igénybe vehető közös megegyezésen alapuló, közjegyző előtti házasság felbontást. A párhuzamos hatásköri kollízió alkalmazásának elsődleges célja volt, hogy a felek számára választási lehetőséget biztosítson az eljáró fórum kiválasztása során, ugyanakkor a jogalkotó célszerűnek látta az eljárás lefolytatását bizonyos korlátok közé szorítani.[19] A spanyol szabályozás szerint a közjegyzői eljárás igénybevételének feltétele, hogy a házastársak mindketten cselekvőképességgel rendelkeznek; a kötelék megszakítását közös megegyezés alapján kérik; a bontással kapcsolatos járulékos kérdésekben megállapodtak; valamint nem rendelkeznek kiskorú vagy cselekvőképességében korlátozott nagykorú gyermekkel.[20] Amennyiben tehát a hivatkozott feltételek valamelyike nem teljesült, úgy a házastársak kizárólag bírói úton keresztül élhettek a bontás lehetőségével.
A spanyol Polgári Törvénykönyv (Código Civil) valamint a spanyol közjegyzői törvény értelmében a házasság megkötésétől számított három hónap elteltével[21] bármelyik házastárs házasságfelbontása iránti kérelmet terjeszthet elő az utolsó közös lakóhely szerinti, vagy bármelyik házastárs lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes közjegyzőhöz.[22] A kérelem mellékletei között csatolni kell a házassággal kapcsolatban felmerülő járulékos kérdések rendezését tartalmazó megállapodást, vagy annak tervezetét, valamint a házassági anyakönyvi kivonatot.[23] A közjegyző a jogszabályi előírásoknak megfelelően benyújtott kérelem beérkezését követő három napon belül idézi a feleket, akiknek közösen, személyesen kell megjelenniük a közjegyző előtt, és nyilatkozniuk kell a bontási szándékuk fennállásáról. A bontási eljárás során a spanyol jogalkotó komoly kötelezettségeket határozott meg az eljárásban résztvevők számára: elvárta a jogi képviselők kötelező és aktív részvételét, beleértve a felek közötti egyeztetés elősegítését, valamint a megállapodás elkészítését,[24] míg a közjegyző feladata a felek megállapodása feletti törvényességi kontroll gyakorlásában - a felek cselekvőképességének, valamint az egyező akaratnyilatkozatok ellenőrzésében - nyilvánult meg, amely teljes mértékben összeegyeztethető az okirat szerkesztési eljárás
- 84/85 -
keretében előírt tevékenységével.[25] A jogszabályban rögzített feltételek fennállása esetén a házasság felbontásának tényét a közjegyző okiratba foglalja, mely konstitutív hatályú.
A spanyol statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a 2016. évben összesen 101.294 házasság felbontásból 93,7 % bíróság által, míg mindössze 6381 ügy, tehát az éves ügyek 6,3 %-a került közjegyző által lefolytatásra.[26] További lényeges különbséget fedezhetünk fel az eljárás időtartamára vonatkozóan, ugyanis míg a bírósági eljárás átlagosan négy hónapot vett igénybe, addig a közjegyzői eljárás átlagosan egy hét alatt lezárult.[27]
Franciaországban 2017-ben lépett hatályba a házasságfelbontásról szóló reform törvény,[28] melynek értelmében a közös megegyezésen alapuló bontási eljárás az addigi bírósági hatáskörből kizárólagos közjegyzői hatáskörbe került áthelyezésre.[29]
Az új rendelkezések alapján, a közjegyző előtti eljárás megindításának feltétele, hogy a házastársak közösen kérjék a házasságfelbontását, teljes cselekvőképességgel rendelkezzenek, valamint a járulékos - különösen a kiskorú gyermek esetén felmerülő - kérdések vonatkozásában megegyeztek. Az eljárás biztosítékául szolgál a házastársak saját jogi képviselővel történő eljárásának kötelezettsége, ezáltal garantálva az eljárás jogszerűségét, valamint mindkét fél érdekeinek hatékony képviseletét.[30] Ha a szükséges feltételek fennállnak, akkor a házastársak jogi képviselőik segítségével elkészítik a bontásra vonatkozó megállapodás-tervezetet.[31] A francia szabályozás a megállapodás-tervezet kézbesítését követően 15 napos gondolkodási idő biztosítását írja elő a felek számára, így a házastársak kizárólag a határidő elteltét követően írhatják azt alá. Az aláírással, illetve ügyvédek általi ellenjegyzéssel ellátott megállapodást megküldik az illetékes közjegyzőnek, aki ugyan tartalmi szempontból nem vizsgálhatja a megállapodást, viszont az eljárási feltételek különösen a gondolkodási idő betartását, a felek
- 85/86 -
cselekvőképességének meglétét köteles ellenőrizni.[32] Amennyiben az egyezség megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek, úgy a közjegyző a megállapodásról végrehajtható okiratot, tanúsítványt állít ki.[33] A megállapodás joghatását tekintve a bírói ítélettel azonos hatályú.
A francia típusú közjegyző előtti bontás előnyei között szerepel a házasság gyors, egyszerű peres eljárás nélküli megszüntetése, a felek számára elengedő a jogi képviselőik által előkészített megállapodás aláírása, nem szükséges a közjegyző előtti személyes megjelenés, sem pedig a házassággal kapcsolatos bárminemű nyilatkozattétel. Mindazonáltal az eljárás számos előnye ellenére közjegyzői oldalról néhány kritika is megfogalmazásra került: a házastársak személyes meghallgatásának mellőzése folytán a közjegyző szerepe a megállapodás jóváhagyására, vagy éppen elutasítására szűkül, széleskörű mérlegelési jogkörrel tehát nem rendelkezik tekintettel arra, hogy a közjegyző kizárólag a benyújtott iratok alapján bontja fel a házasságot.[34]
A hivatkozott külföldi példák alapján megállapítható, hogy a közjegyző előtti házasságfelbontás bevezetése mellett szóló érvek egységesen a bíróságok tehermentesítése, a házastársak szempontjából történő gyors, hatékony bontás biztosítása volt. Az eljárási szabályok fokozatos egyszerűsítésének következményeképpen a nemzeti jogalkotók a felek rendelkezési jogát helyezték előtérbe azzal, hogy amennyiben közösen kérik a házassági kötelék megszüntetését, és a járulékos kérdésekben is konszenzusra jutnak, úgy a bírói útra jellemző bizonyítási eljárás mellőzhetővé válik. A bemutatott közjegyző előtti bontójogi szabályok széleskörű rendelkezési jogot biztosítanak a felek számára, amely kétségkívül erősíti a házasságfelbontás szerződéses jellegét.
A hazai jogalkotó a 2014. március 15. napján hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) megalkotásakor megerősítette azt az elvet, miszerint a házasságot kizárólag bíróság bonthatja fel, egyúttal deklarálta a házasság felbontás két típusát: a közös megegyezésen alapuló, valamint a nem közös megegyezésen alapuló, ún. tényállásos bontást.
- 86/87 -
A gyakorlati tapasztalatok szerint a bontóperek döntő többsége a megegyezésen alapul bontás útján zajlik le.
A Ptk. értelmében a bíróság a házasság megromlásához vezető okok, és körülmények feltárása nélkül bontja fel a házasságot, ha azt a felek végleges akarat elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján kérik.[35] Ezáltal a szabályozás kifejezésre juttatja a felek akarat autonómiájának érvényesülését, ugyanis e szerint a megegyezéses bontás alapját a felek egyező akarat elhatározása biztosítja. Ennek ellenére a jogalkotó a házasság alkotmányos védelme érdekében különféle eljárási garanciák biztosításával kívánt gondoskodni a bontóperek megfontoltabbá tételéről. A bontójogi szabályok eljárási garanciái közé tartozik: a felek személyes meghallgatása, a békítési kísérlet, a bírói mérlegelés, valamint a megfontolási idő biztosítása.
A házassági perekben főszabály szerint a felek megjelenése, bíróság által történő személyes meghallgatása kötelező, akkor is, ha a fél jogi képviselő útján jár el, illetve, ha a perfelvételi iratok alapján a bíróság számára széleskörűen megismerhetővé vált a tényállás. A bontó per egyik legfontosabb mozzanatának tekinthető a felek személyes meghallgatása, ugyanis a bíróság ekkor győződik meg a felek tényleges akaratáról, valódi szándékáról, valamint a házassággal kapcsolatban felmerülő egyéb igényeikről, egyúttal a perfelvételi tárgyaláson megkísérli a felek kibékítését.[36]
A megegyezéses bontás keretében a bíróság mérlegelési köre a felek végleges és befolyásmentes akaratnyilatkozatának vizsgálatára terjed ki. Annak érdekében, hogy a bíróság a házassági köteléket felbontsa, elengedhetetlen, hogy a felek az összes felmerülő járulékos kérdésben konszenzusra jussanak.[37] A járulékos kérdésekben történő megállapodás megerősíti azt, hogy a felek bontási szándéka komoly, megfontolt, az őket érintő jelentős kérdésekben végleges döntést hoztak,[38] továbbá egyik fél esetében sem merül fel a kényszer vagy fenyegetés gyanúja.
Megállapítható, hogy a hatályos eljárási szabályokban előtérbe kerül a házastársak döntési autonómiájának tiszteletben tartása, hiszen a bíróságnak már
- 87/88 -
nem kell vizsgálnia, hogy a házastársak megállapodása megfelel-e a felek méltányos érdekeinek.[39] A jogalkotó ezzel komoly szabadságot biztosít a felek önrendelkezési jogának gyakorlásához, valamint lehetőséget teremt arra, hogy önálló felelősségteljes döntéseket hozzanak.[40] A jogalkotó ugyanakkor a bírósággal szemben követelményként támasztotta, hogy ne "támogassa" az átgondolatlan egyezségek megkötését.[41]
A bontóper további "fékezési" eszközének számító gondolkodási idő biztosítása azzal valósult meg, hogy a jogalkotó kizárta az érdemi tárgyalás azonnali megtartásának lehetőségét, ez alól a Pp. eredeti szabályozása két kivételt biztosított: ha a fél személyes meghallgatása nem kötelező, vagy ha a feleknek nincs közös kiskorú gyermeke.[42] A feltételek fennállása esetén az érdemi tárgyalás nyomban megtartható volt, a házasság felbontásra pedig egy tárgyalás alatt sor kerülhetett. A Pp. említett 456. § (5) és (6) bekezdésben foglalt rendelkezéseit a 2022. évi XXIV. törvény 2022. szeptember 1. napjától hatályon kívül helyezte, ezáltal a jogalkotó - azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az ügy körülményei lehetővé teszik - főszabállyá emelte az egy tárgyalás alatt történő házasságfelbontás lehetőségét.
Bár a hazai bontójogi szabályozás szerint a házasság felbontása kizárólag bírósági hatáskörbe tartozik, azonban már a hazai jogalkotó fejében is megfordult a közjegyző előtti házasság felbontás bevezetésének elképzelése, a Polgári Törvénykönyv kodifikációja során megszületett, de hatályba nem lépett Ptk. T/5949. számú törvényjavaslat kidolgozta ennek lehetőségét.
A Javaslat szerint a házasság közjegyző általi megszüntetésének három konjuktív feltétel fennállása esetén lett volna helye: ha a házastársak a bontást közösen, és befolyásmentesen kérik, nem rendelkeznek közös kiskorú vagy tartásra jogosult gyermekkel, valamint a jogszabály által előírt járulékos kérdésekben közjegyzői okiratban, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban megegyeztek.[43]
A jogalkotó az eljárás bevezetésének indokaként előadta, hogy az eljárás alkalmas a házasságok gyors és konfliktusmentes felbontását elősegíteni, a felek
- 88/89 -
akaratának érvényesülését pedig a közreműködő ügyvéd, illetve az eljáró közjegyző hivatott garantálni.[44] A kidolgozott javaslattal szemben számos kritika került megfogalmazásra - melyeket a tanulmány utolsó fejezetében részletesebben kifejtek, a jogalkotó végül elvetette a közjegyző általi bontás megteremtésének lehetőségét.
Az eljárás bevezetésének gondolata 2018-ban egy népszavazási kezdeményezés kapcsán merült fel újra, a javaslatot ugyan a Nemzeti Választási Bizottság (továbbiakban: NVB) elutasította.[45] A Kúria azonban felülvizsgálati eljárás keretében megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdés megfelel a jogszabály által előírt egyértelműségi követelménynek, így hitelesítette a kérdést, amely így szólt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy a házasság közjegyző általi felbontással is megszűnhessen?"[46]
Az NVB az elutasító határozatát azzal indokolta, hogy a kérdés megfogalmazása sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű, sőt ugyancsak megtévesztő lehet az állampolgárok számára. A kérdésből ugyanis az NVB szerint nem derül ki, hogy a népszavazás sikeressége esetén a jogalkotó milyen szabályozást fog bevezetni: az eljárás lefolytatására kizárólag közjegyzők lennének jogosultak, vagy párhuzamos hatáskör keletkezne-e. Emellett a kérdés azt sugallja, hogy az érintettek maguk dönthetik el, hogy a házasságuk megszüntetése iránt bírósághoz vagy közjegyzőhöz forduljanak-e, függetlenül attól, hogy van-e jogvita közöttük.
A Kúria a felülvizsgálat keretében szintén megvizsgálta a népszavazási egyértelműség kétirányú, - a választópolgárok és a jogalkotó tekintetében egyaránt jelentkező - követelményének teljesülését. Végül arra az álláspontra jutott, hogy a kérdés a választópolgárok számára egyértelmű, hiszen a házasság közjegyző általi felbontásának bevezetésére vonatkozik, amely jelzi, hogy a kezdeményezés nem kívánja a szóban forgó bontási mód jövőbeli kizárólagosságát.
A jogalkotói egyértelműség vizsgálata szempontjából pedig a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy a sikeres népszavazás a jogalkotó számára ugyancsak magától értetődő feladatot állít: mégpedig a házasság közjegyző általi megszüntetésének törvényi szintű szabályainak megteremtését, amelynek több módja is elképzelhető, azonban ezeket a lehetőségeket nem kívánta bővebben kifejteni.
- 89/90 -
A jogalkotó mindenkori feladata abban a kérdésben állást foglalni, hogy a házasság megszüntetésére mely szerv rendelkezzen kizárólagos vagy épp párhuzamos hatáskörrel.
Az Európai Családjogi Bizottság által kidolgozott alapelvek körében külön rögzítésre került, hogy a házasságot bíróság vagy más igazgatási szerv is felbonthatja.[47] A házasság megszüntetése kapcsán kialakult két modell tehát a bírósági út, mely keretében az állami bíróságok jogosultak a házassági kötelék megszüntetésére, valamint a bíróságon kívüli út, amely alapján a bontás valamely állami hatóság vagy igazgatási feladatot ellátó szerv útján kerül lebonyolításra.[48]
A nemzetközi joggyakorlat tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy a közjegyző, vagy anyakönyvvezető előtti eljárást egyaránt felölelő bíróságon kívüli bontás lehetősége döntően a bírói út mellett kisegítő jelleggel érvényesül. Felmerül azonban a kérdés, hogy a tagállami jogalkotók vajon milyen szempontok figyelembe vétele alapján döntöttek a bírói úton kívüli bontás bevezetése mellett. A következőkben a közjegyző általi házasság felbontás jogrendszerbe történő beépítése mellett szóló érveket kívánom alaposabban megvizsgálni.
Európában az elmúlt évtizedekben komoly problémát jelentett a házassági kötelék felbontása, ugyanis, ha egyáltalán az adott tagállami jogrendszer engedélyezte is a felek házasságfelbontását, az eljárás igencsak hosszadalmasnak és körülményesnek bizonyult. A jogalkotó maga is felfigyelt a rendszerszintű problémára így a közös megegyezés, mint önálló bontó ok megteremtésével, valamint az eljárási szabályok fokozatos egyszerűsítésével kívánta a bontásban résztvevő felek helyzetét megkönnyíteni, azonban a társadalom részéről továbbra is fennálló elvárásnak bizonyul a bontójogi szabályok tovább fejlesztése, a közös megegyezésen alapuló bontás egyszerűsítésének, gyorsításának igénye.[49]
A házasság felbontásának könnyebbé tételére irányuló eljárási szabályok bevezetése mellett a nemzetközi joggyakorlatban releváns szempontként merült fel a bontóperek bírói útról történő elterelése, a bíróságok tehermentesítése érdekében. A közös megegyezésen alapuló bontás közjegyzői eljárás keretében történő
- 90/91 -
szabályozásának lehetőségét - a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésének analógiáján keresztül - elvi szinten már korábban felvetette a jogirodalom.[50] Figyelemmel arra, hogy a felek egyező akaratnyilatkozattal kérik a házassági kötelék megszüntetését, az eljárásból kétségkívül kikerül a kontradiktórius jelleg, a bíróság az eljárás során csupán a felek által megkötött egyezséget vizsgálja, amely ha megfelel a jogalkotó által támasztott követelményeknek, annak jóváhagyását követően, bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül bontja fel a házasságot.[51] Ezt a felvetést osztja Anka Tibor is, aki szerint a "közjegyzőség alkalmas mindazon igazságszolgáltatási feladat ellátására, ahol nincs jogvita."[52]
A házastársak oldaláról felmerülő további igény a jóváhagyott egyezséghez fűződő, bírósági ítélettel azonos joghatások kiváltása. A közjegyzői nemperes eljárások közül a hagyatéki eljárás, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése során a közjegyző által jóváhagyott egyezség fő előnyei közé tartozik, hogy a törvény alapján ítélet hatályú joghatás (azaz anyagi jogerőhatás) kiváltására alkalmas.[53]
Az anyagi jogerő alapján az egyezséget jóváhagyó végzéshez egyrészt mind a bíróság vagy más hatóság, mind a házastársak kötve vannak, másrészt ítélt dolog, res iudicata keletkezik, amely megakadályozza, hogy ugyanazon felek ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog tárgyában egymással szemben pert indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot vitássá tegyék.[54]
A közjegyző által történő házasság felbontás bevezetése mellette szóló további indokként szolgált a felek eljáró fórum megválasztásának joga. A Ptk. kodifikációja során felmerült javaslat szerint a jogalkotó a párhuzamos hatáskör megteremtésével a házastársak belátására bízta volna az eljáró fórum kiválasztását, feltéve, hogy a közjegyző általi bontásra vonatkozó feltételek maradéktalanul fennállnak. Ebből kifolyólag továbbra is kizárólagos bírói hatáskörbe tartozna azon bontó ügyek köre, amelyek esetében a felek nem közös megegyezéssel kívánják házasságukat felbontani, tehát a felek között jogvita van, illetve ha kiskorú gyermek érintettsége áll fenn. A felek választási lehetősége tehát csupán szűk körben, a feltételek fennállása esetén merülhetne fel.
- 91/92 -
A Ptk. kodifikáció során a közjegyző általi bontás koncepciója komoly vitát generált a jogalkotói és jogalkalmazói kör között, egyúttal számos ellenérv is megfogalmazásra került a jogintézmény bevezetésével szemben, amelyeknek köszönhetően a 2009. évi CXX. törvény már elvetette ennek lehetőségét.
A jogintézmény elutasítása mellett szóló érvek között merült fel a bírói út szilárd jogtörténeti hagyományokra épülő volta, amely mellett nem indokolt további alternatív lehetőségek kidolgozása, továbbá a házasság és család alkotmányos védelmének elvéből levezethető a házasságfelbontás kizárólagos bírósági hatáskörének megőrzése.[55] Ellenérvként merült fel az is, hogy bár a jogintézmény a nemzetközi joggyakorlatban működőképesnek és hatékonynak bizonyult,[56] ennek ellenére a hazai jogrendszerbe nemperes eljárásként történő beépítése azért sem indokolt, mert az nem alkalmas a bíróságok tehermentesítésére, valamint a jelenlegi eljárás tovább gyorsítására, illetve egyszerűsítésére.[57]
A Szakértői Javaslat a közjegyző általi bontás koncepciójának bírálata körében külön kiemelte a bíróság által biztosított széleskörű mérlegelési jogkör garanciájának hiányát, arra tekintettel, hogy kizárólag bíróság jogosult a házastársak házasságuk megromlására, valamint a járulékos kérdésekben történő megállapodásra vonatkozó akaratnyilatkozatát felülvizsgálni, és meggyőződni arról, hogy a házasság ténylegesen és helyrehozhatatlanul megromlott,[58] amely mérlegelési jogosultság jelenleg a közjegyzői nemperes eljárások vonatkozásában példanélkülinek tekinthető.[59]
A közös megegyezésen alapuló házasságfelbontás közjegyzői hatáskörbe utalásának lehetőségét először az Európai Családjogi Bizottság vetette fel. A hatásköri átszervezés alternatívájának megteremtését azzal indokolta, hogy az egyszerű megítélésű ügyek esetében, amikor a házastársak nem rendelkeznek közös kiskorú gyermekkel, illetve a bontás tekintetében és a járulékos kérdésekben egy-
- 92/93 -
aránt megegyeztek, a bíróság lényegében adminisztratív szerepet tölt be a közös megegyezés jóváhagyása, és a házasság felbontása kapcsán, mely szerep betöltésére más igazgatási vagy hatósági szerv is alkalmasnak bizonyulhat. Fontos kiemelni, hogy a bontójogi elvek, köztük a hatáskör szélesítésére vonatkozó álláspont csupán ajánlás, ugyanis a Bizottság a tagállamok jogalkotóira bízta annak eldöntését, hogy kívánnak-e élni a bíróságon kívüli bontás bevezetésének lehetőségével, és amennyiben igen, milyen keretek között, illetve milyen eljárási szabályok segítségével teszik azt lehetővé. A bontójogi alapelvek ugyancsak nem írnak elő a házasság felbontása során kötelezően alkalmazandó garanciákat a házasság intézményének, valamint a felek védelmének érdekében.
A tanulmányban bemutatott külföldi modellek kétségkívül tükrözik a bíróságon kívüli házasságfelbontás iránti nyitottságot. A jogintézmény és a házasság védelme érdekében számos pozitív garanciális szabály került beépítésre az egyes tagállami szabályozásba.
A külföldi példák esetében közös vonásként jelentek meg az eljárás feltételeiként támasztott követelmények, mint a közös megegyezés a házasság felbontása, és a járulékos kérdések vonatkozásában, illetve, hogy a felek nem rendelkeznek közös kiskorú gyermekkel. A házastársak közötti közös megállapodás ténye, tehát az, hogy a felek között tulajdonképpen nincs (jog)vita kétség kívül hatékonyan beilleszthető a közjegyzői eljárások körébe, valamint a közjegyző általi törvényességi kontroll ellátása teljes egészében megfelel az okirat szerkesztési eljárás keretében végzett tevékenységgel. További biztosítékot jelent a kiskorú gyermekek védelmét szolgáló garanciális feltételnek tekinthető - kizárólagos bírósági út igénybe vételének - előírása, ugyanis ebben az esetben indokolt lehet a széleskörű bírói mérlegelés joga, vagy szükség esetén szakértők bevonása. A külföldi jogalkotók a közjegyző előtti gyors, és hatékony eljárás érdekében rendkívül rövid határidőket írtak elő, amelyek betartását a közjegyzőnek szigorúan ellenőriznie kell: Spanyolországban 3, Franciaországban 15, míg Romániában 30 nap meggondolási időt kell biztosítania a közjegyzőnek a felek számára. Ugyancsak az eljárás gyorsítását szolgálja a spanyol és a francia modell esetében megjelenő ügyvédkényszer alkalmazása, amely hatékonyan elősegíti a felek tájékozottságát (ügyvédi tájékoztatási kötelezettség) és jogaik hatékony érvényesülésének garantálását (felek közötti előzetes egyeztetések, valamint a megállapodás előkészítése). Azonban a kötelező jogi képviselet bevezetése nem jelenti a közjegyző szerepének relativizálását, a közjegyzőnek továbbra is fennáll a kioktatási kötelezettsége, valamint amennyiben indokolt a felek részére történő kedvezőbb módosítási javaslat megfogalmazása.[60] A külföldi modellek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a közjegyző előtti közös megegyezésen alapuló házasság-
- 93/94 -
felbontás bevezetése egy egyszerű, gyors eljárást kínálna a felek számára, és az említett eljárási garanciák átültetésével megfelelő védelmet lehetne biztosítani a bontóperek jogszerűségére.
A hazai jogalkotó a közjegyző előtti bontás bevezetésének lehetőségét maga is felvetette a Ptk. kodifikációja során azonban végül arra az álláspontra jutott, hogy a bontójogi szabályok további egyszerűsítése nem indokolt, a házasság védelme érdekében pedig a felek közös kérelme és egyezsége bírói kontrollt igényel. Fontos kiemelni, hogy a jogalkotó mindenkori feladata állást foglalni abban a kérdésben, hogy a házassági kötelék védelme és a házastársak döntési autonómiája közül melyik követelménynek kíván prioritást biztosítani. Kétségtelen, hogy a jogalkotó a hazai eljárási szabályok fokozatos egyszerűsítésével[61] a bontásban résztvevő felek helyzetét kívánta megkönnyíteni azonban meglehet, hogy az állampolgárok részéről továbbra is fennálló igényként merül fel a bontójogi szabályok továbbfejlesztése, a közös megegyezésen alapuló bontás egyszerűsítésének, gyorsításának igénye, mely feltevés igazolására, vagy épp cáfolására egy ismételt népszavazási kezdeményezés volna a legalkalmasabb megoldás. ■
JEGYZETEK
[1] A kutatás az Igazságügyi Minisztérium által támogatott, a "Jogászképzés színvonalának emelését célzó programok" keretén belül valósult meg.
[2] Weiss Emilia, A családjogi kodifikáció elvi kérdései, Közjegyzők Közlönye 2007/1. szám 7-8. o.
[3] Nizsalovszky Endre, A családjogi rendjének alapjai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963. 91. o.
[4] Szeibert Orsolya, A házasság Európában a jogegységesítő törekvések tükrében, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2014, 96. o. [a továbbiakban: Szeibert, A házasság Európában]
[5] Szeibert, A házasság Európában 15. o.
[6] Az alapelvek elérhetősége magyar nyelven: http://ceflonline.net/wp-content/uploads/Hungarian-translation-of-CEFL-Principles-on-parental-responsibilities.pdf (Letöltés dátuma: 2023. március 03.)
[7] Házassági bontójogi elvek: 1:2 Elv (2) és (3) cikk.
[8] Boele-Woelki - Katharina Ferrand - Frédérique - González Beilfuss, Cristina - Jänterä-Jareborg Maarit - Lowe, Nigel - Martiny, Dieter - Pintens, Walter, Principles of European Family Law Regarding Divorce and Maintenance Between Former Spouses, Cambridge - Antwerpen - Portland, 2013. 23. o.
[9] Szeibert, A házasság Európában 120. o.
[10] Megjelent a "Monitorul Oficial" 714. számában, 2010. október 26. napján Forrás: https://www.cdep.ro/pls/legis/legis_pck.lista_mof?idp=20356 (Letöltés dátuma: 2023. március 03.)
[11] Codul Civil 375. § - 376. §
[12] Nicosur Crăciun, The Divorce by the public Notary. Proceedings. Bulletin of the Transilvania University of Brasov, Series VII: Social Sciences and Law, 2014/2. 189. o.
[13] Codul Civil 376.§ (1) bekezdés.
[14] Kárándy Boglárka, Házasság felbontása közjegyző előtt a román jogban, Közjegyzők Közlönye, 2020/1. szám 79. o.
[15] Daniela Negrila, Divortul prin procedura notariala Studii teoretice si practice, Bucuresti, Universul Juridic, 2014. 60-61. o. [a továbbiakban: Daniela Negrila, Divortul]
[16] Codul Civil 376. § (4) bekezdés, valamint 36/1995. sz. törvény 137. § (3) bekezdés.
[17] Daniela Negrila, Divortul 312. o.
[18] Codul Civil 378. § (2) bekezdés.
[19] Molnár Tamás, Az egyezségi eljárások szerepe a közjegyzői nemperes eljárásokban, Magyar Jog, 2018. 508. o. [a továbbiakban, Molnár: Egyezségi eljárások]
[20] Código Civil 86. és 81. cikke
[21] Código Civil 82. cikke
[22] Spanyol közjegyzői törvény 54. cikke
[23] Código Civil 82. cikke
[24] Klisics Diána, A házasság felbontása közös megegyezés alapján. A közjegyző lehetséges szerepe, Családi Jog, 2020/3. szám 53. o. [a továbbiakban: Klisics, Hfb.]
[25] Juhász Gábor, A házasság felbontása közjegyző előtt Spanyolországban és egyes latin-amerikai országokban, Közjegyzők Közlönye, 2018/6. szám 27. o.
[26] Szente Szabolcs, Szekcióülés I. összefoglaló: Közös megegyezésen alapuló bontás közjegyző előtt, Notarius Hungaricus, 2018/2. szám 41. o.
[27] Molnár: Egyezségi eljárások 508. o.
[28] A 2016-1547. sz. törvény (2016. november 18.) az igazságszolgáltatás korszerűsítéséről a XXI. században [Eredeti forrás: LOI n° 2016-1547 (du 18 novembre 2016) de modernisation de la justice du XXIe siècle]
[29] Frédérique Ferrand - Laurence Francoz-Terminal: Beträchtliche Neuigkeiten im französischen Familienrecht 2016-2017. FamRZ 2017. 18. o.
[30] Margaret Ryznar - Angélique Devaux: Voila! Taking the Judge Out of Divorce. IN 42 Seattle University Law Review. 161, 2018. 164.
[31] Francia Polgári Törvénykönyv 229. cikk (Article 229 du Code Civil)
[32] Francia Polgári Perrendtartásról szóló törvény 1144-1148. cikkelyei tartalmazzák a közjegyző előtti közös megegyezéssel történő bontásra vonatkozó eljárásjogi szabályokat [Eredeti forrás: Article 1144-1148. du Code de procedure Civile]
[33] Szeibert Orsolya: A gyermek helyezte és jogai a házasságfelbontása iránti új típusú eljárásokban, Családi Jog, 2019/4. szám 38. o.
[34] Kultsár Kinga, A házasság felbontása közjegyző előtt Franciaországban, Közjegyzők Közlönye, 2021/3. szám 69. o.
[35] Ptk. 4:21. § (2) bekezdés.
[36] A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 456. § (2) bekezdés.
[37] BH 1976.6.260.
[38] Szeibert Orsolya, Családi jog, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2015. 79. o.
[39] Nagy Márta: A házasság megszűnése In: Jakab András - Fekete Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia http://ijoten.hu/szocildk/a-hazassag-megszunes (Letöltés dátuma: 2023. március 03.) 2018. [29] bekezdés [a továbbiakban: Nagy, Hmegsz.]
[40] Nagy: Hmegsz. [23] bekezdés.
[41] Csiky Ottó, A házasság felbontása In: Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve, HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2007. 83. o.
[42] Pp. 196. §, Pp. 456. § (5) és (6) bekezdés
[43] T/5949./414. számú egységes javaslat a Polgári Törvénykönyvről: 3:25. § (1) bekezdés.
[44] Klisics, Hfb. 52. o.
[45] Nemzeti Választási Bizottság, 1026/2018. számú határozata.
[46] Kúria Knk. VII. 39.031/2018/2. számú határozata.
[47] Szeibert Orsolya, A házasság felbontása: az Európai Családjogi Bizottság bontójogi elvei és a magyar bontójog In: Fuglinszky Ádám - Klára Annamária (szerk.), Európai jogi kultúra: megújulás és hagyomány a magyar civilisztikában. ELTE Eötvös, Budapest, 2012. 47-48. o.
[48] Szeibert, A házasság Európában 97. o.
[49] Klisics, Hfb. 56. o.
[50] Pulinka Mihály, A közjegyzőség új hatáskörei vagy az új közjegyzőség hatáskörei? - Jubileumi visszatekintés a közjegyzői hatáskörök változásaira, Közjegyzők Közlönye, 2017/4. szám 48. o.
[51] Molnár Judit: Gondolatok a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontásáról, In: Gyekiczky Tamás (szerk.), Ami a múltból elkísér. A családjogi törvény ötven éve. Gondolat - Debreceni Egyetem, Budapest 2005. 129-132. o.
[52] Anka Tibor, A közjegyzői nemperes eljárás, Közjegyzők Közlönye, 2008/9. szám 6. o.
[53] Csuporné Kukucska Szilvia: A közjegyző előtti egyezségi eljárás 1. rész, Közjegyzők Közlönye, 2018/4. szám, 63. o.
[54] Lerner Attila Gábor, Az új közjegyzői nemperes eljárás: a közjegyző előtti egyezségi eljárás, Közjegyzők Közlönye, 2018/6. szám 55-56. o.
[55] Klisics, Hfb. 52. o.
[56] Figyelemmel a spanyol, román, francia szabályozásra.
[57] Vékás Lajos: Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához, Magyar Jog, 2008. 580-581. o.; Vékás Lajos (szerk.), Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Complex Kiadó, Budapest, 2008. 414. o.
[58] Nagy Andrea, A házassági jog kodifikációi című Doktori értekezése, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola, Miskolc, 2012. 184. o.
[59] Jobbágyi Gábor, A Kormány Ptk. tervezetéről, Magyar Jog 2009/2. szám, 100-101. o.
[60] Perez Hereza, Juan, La separación y divorcio notarial, El notario del signo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63. septiembre-octubre 2015. 36.o.
[61] A Pp. 456. § (5) és (6) bekezdéseinek hatályon kívül helyezésével biztosított egy tárgyalásos megegyezéses bontás lehetőségének biztosítása.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD hallgató, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
