A jogkereső állampolgárok alanyi jogainak érvényesítése érdekében a jogalkotónak olyan jogszabályi környezetet, elsősorban eljárásjogi intézményeket szükséges alkotni, amelyek megszabják ezek kereteit.
Amennyiben jogvitára gondolunk, azonnal a bíróság jut az eszünkbe, pedig nem minden esetben szükséges bírói fórum igénybevétele ahhoz, hogy a jogvita akár végérvényesen is rendezésre kerüljön. Több alternatív megoldás ismert a magyar jogrendszerben. Ide sorolhatóak az alternatív vitarendezési megoldások, a bírósági közvetítés, a mediáció vagy éppen a választottbírósági eljárás. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: új Pp.) a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása érdekében előtérbe helyezi ezeket az alternatív, peren kívüli lehetőségeket.
Alternatív megoldás lehet a közjegyzői nemperes eljárások igénybevétele. A nemperes eljárások közös jellemzője, hogy egyszerűbb, gyorsabb és költséghatékonyabb eljárások, mint a polgári peres eljárások. Ezek a jellemzők a közjegyzői nemperes eljárásokra is vonatkoznak.
Bognár József királyi közjegyző helyettes 1911. évben tett megállapítása napjainkban is aktuális és időszerű, amely szerint "peres eljárásban a közjegyzői tevékenységnek nincs sok tere."[1] Ebből azonban nem következik az, hogy a közjegyző számos eljárása ne rendelkezzen perpótló, vagy perelhárító szereppel. E szerepkörök betöltésének egyik lehetséges eszköze lehet az egyezségi eljárás, amelynek számos formája ismert a közjegyzői eljárásokban. Jelen tanulmány célja ezen egyezségi eljárások szerepének és funkciójának elemzése, kitérve a polgári perrendtartás kodifikációjára és nemzetközi tapasztalatokra is.
A tanulmány elsődlegesen a funkcionalizmus módszertanát alkalmazza, amelynek során nem csupán az egyezséget mint jogintézményt veszi vizsgálat alá, hanem azt is, milyen szerepet, feladatot tölt be a polgári eljárásjog, így a közjegyzői jog rendszerében. Másodlagosan a normatív módszertant követi, vagyis a tudományos vizsgálat középpontjában a hatályos norma áll. Harmadlagosan pedig empirikus módszert alkalmaz, a különböző nemperes eljárásokra vonatkozó statisztikai adatok feldolgozásával és értékelésével.
Az egyezségi eljárások évtizedekre visszamenőleges múlttal rendelkeznek. Kivételesen azon jogintézmények közé sorolhatjuk, amelyek mind az 1911. évi I. törvénycikk, vagyis a Plósz-féle Pp. és mind a szocialista színezetű 1952. évi III. törvény (továbbiakban: 1952-es Pp.) elismerte és alkalmazta.
Névai László megfogalmazásában "a polgári per a jogvita eldöntésére és a perbe vitt jog állami kényszer útján történő megvalósításához szükséges feltételek megteremtésére irányul. Ezt az eredményt a felek nem csupán jogerős ítélet kieszközlésével érhetik el; rendezhetik vitájukat kölcsönös megegyezéssel is".[2] A korabeli szocialista szemlélet is perbeli egyezség és peren kívüli egyezség fogalmakat különített el.[3]
Ha egyezségről beszélünk mindenképpen érdemes tisztázni, hogy megkülönböztetünk polgári jog által szabályozott anyagi jogi és a polgári eljárásjog tárgykörébe tartozó eljárásjogi egyezséget. Jelen tanulmány az eljárásjogi egyezség keretein belül marad, viszont azt fontos hangsúlyozni, hogy a polgári anyagi jog kodifikáció eredményeként az anyagi jogi egyezségkötés fogalmi elemeként ismert kölcsönös engedés feltétele enyhült: akkor is létrejön az egyezség, amikor csak az egyik fél enged eredeti követeléséből. Nem előfeltétele már az anyagi jogi egyezségnek mindkét fél kölcsönös engedése. Ilyen értelemben az anyagi jogi egyezség közelebb került az eljárásjogban ismert perbeli egyezség fogalmához [A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:27. § (1) bek.].
Az egyezségi eljárás mint eljárásjogi jogintézmény "felbukkanása" a polgári eljárás peres és peren kívüli szakaszában is előfordulhat, azonban ellentétes szereppel: míg a peres eljárás előtt perelhárító, addig a peres eljárásban perlezáró, perbefejező funkcióval rendelkezik. Közös azonban mindkét eljárási szakaszban, hogy a felek közötti jogvita rendezésre kerül. Ha megvizsgáljuk az egyezségi eljárásokat az új Pp.-ben, megállapíthatjuk, hogy a per előtti egyezségi eljárásban történtek jelentős változások, míg a perbeli egyezségkötés szabályai lényegében nem változtak.
A 1952-es Pp.-ben két jogintézmény is lehetőséget adott a felek egyezségi eljárásának lefolytatására: a szóbeli kereset azonnali tárgyalása, illetve az egyezségi kísérletre történő idézés [1952-es Pp. 127. §]. A két jogintézmény azonban nem bizonyult hatékonynak, a vitában álló felek igen ritkán kezdeményezték ezeket az eljárásokat, így a jogirodalomban felmerült annak a gondolata, hogy a két jogintézmény "kiiktatásra kerüljön".[4]
- 501/502 -
A jogalkotó az új Pp. kodifikálása során igyekezett modernizálni a pert megelőző egyezségi kísérleteket a hatékonyságuk növelése érdekében. Habár megszületett a jogtörténeti jelentőségű bírósági nemperes eljárások külön kódexe,[5] a per előtti egyezségi kísérletek mint nemperes eljárások az új Pp.-ben kerültek szabályozásra. Ennek magyarázatát abban láthatjuk, hogy az eljárások szorosan kapcsolódnak a peres eljárás szerkezetéhez, amelyekre az elsőfokú eljárás általános szabályai is irányadóak. A bírósági nemperes kódex általános jelleggel rögzíti, hogy egyezségi kísérletnek és egyezségkötésnek nincs helye.
Az új Pp. a 1952-es Pp.-től eltérően már a per bármely szakaszában elsőbbséget biztosít arra, hogy a felek vitája egyezséggel rendezésre kerüljön. Ez összhangban van az új Pp. jogalkotói céljával, vagyis a perhatékonyság rendszerszintű biztosításával. Az új Pp. külön fejezetet (X. Fejezet) szentel a perelhárításra, amely fejezet a jogviták per megindítása nélküli rendezésének biztosítása érdekében a perindítás előtti egyezségi kísérlet szabályait tartalmazza.
Alapjában véve az új Pp. megtartotta mindazokat a szabályokat, amelyeket a 1952-es Pp. az egyezségi kísérlet idézésre előírt, kiegészítve a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlettel. Jelentős változásként említhető azonban, hogy nem kizárólag a járásbíróság, hanem már a törvényszék hatáskörébe tartozó perekben is lehetőség nyílik egyezségi kísérletre idézésre. A legjelentősebb változásként értékelhetjük, hogy amennyiben a felek között egyezség nem jön létre, a korábbi szabályoktól eltérően nincs lehetőség a kereset jegyzőkönyvbe foglalására, valamint a szóbeli kereset azonnali tárgyalására.
Ezáltal valósul meg az a jogalkotói cél, hogy a perindítás előtti egyezségi kísérlet a perelhárítást helyezze előtérbe, ne pedig az esetleges perelőkészítést. Eredménytelen egyezségi kísérlet esetén az eljárást a bíróságnak be kell fejeznie, ezért helytálló megállapítás, hogy "az egyezségi kísérlet új menetrendjében alapvetően két eredmény lehet: a felek egyezségének jóváhagyása, valamint az eljárás eredménytelenné nyilvánítása."[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
