Az utóbbi években új jelenségek figyelhetők meg a bontójog terén. Az igazságszolgáltatás tehermentesítése és lényegében a bontás egyszerűbbé tétele érdekében több országban is lehetővé vált az, hogy a bírósági út mellőzésével nyíljon mód a házasság felbontására. Ez megvalósulhat az adminisztratív hatóság előtti eljárással, de az ún. "magánválással" is. Míg az egyik esetben az eljáró hatóság bontja fel a házasságot, illetve a hatósági eljárásban kerül sor annak megszűnésére, addig a "magánválás" gyakorlatilag a házastársak megállapodását jelenti, amelyet jogszabály alapján kell nyilvántartásba venni. Egyelőre ezek az eljárások újak, nem feltétlenül minden szegmensükben kidolgozottak, s vetnek fel a nemzeti jogalkalmazó számára is kérdéseket. Eltérések mutatkoznak abban a vonatkozásban, hogy mennyiben lehetséges egy ilyen jellegű bontás akkor, ha a házastársaknak közös kiskorú gyermekük van. Míg egyes nemzeti és egyszerűsített bontójogi eljárásokban nem vehetnek részt a házasok, ha kiskorú gyermekük van, más jogrendszerekben a közös kiskorú gyermek léte és az őt érintő járulékos kérdésekben való megállapodás szükségessége nem feltétlenül gátja az egyszerűsített, bíróságot mellőző eljárásnak. Más irányt vett az új horvát bontójogi szabályozás, amely nem tért le a bírósági útról, sőt, a család és a gyermek érdekében előzetes, kötelező tanácsadásra és családügyi mediáció igénybevételére irányuló eljárást vezetett be, hangsúlyozva azt, hogy a gyermek megfelelő fejlődésének biztosítása érdekében sajátos lépések megtétele indokolt.
Olaszországban egy 2014-ben lezajlott reform eredményeképpen bevezetésre került a bíróságon kívüli bontás intézménye, melynek célja egyrészt a bontás megkönnyítése volt, másrészt pedig a bíróságok tehermentesítése.[1] A házasoknak lehetőségük nyílt arra, hogy az anyakönyvvezető előtt tegyenek olyan egybehangzó nyilatkozatot, amely a házasság felbontását vagy - másik, a magyar jogban nem ismert intézményként - a különválást eredményezi. Ez a házasság felbontásának legegyszerűbb módja, igaz, számtalan feltételnek kell eleget tenni ahhoz, hogy a bontásra ilyen módon sor kerülhessen. A felek által mindazt az információt rendelkezésre kell bocsátani, amelyet a vonatkozó miniszteri rendelet megkövetel. A házasok alapvetően akkor nyújthatnak be az anyakönyvvezetőhöz a házasság felbontására (vagy különválásra) irányuló egybehangzó kérelmet, ha nincs kiskorú gyermekük vagy olyan nagykorú gyermekük, aki gazdaságilag nem független vagy súlyos fogyatékosságban szenved.
A kérelmet személyesen kell benyújtaniuk, jogi képviselő részvétele azonban nem kötelező (ellentétben a másik ugyanezen reform keretében bevezetett bontási megoldással, amely kötelező ügyvédi részvétellel valósítható meg). A felek nyilatkozatát az anyakönyvvezető felveszi és azt a feleknek alá kell írniuk (ebben a tekintetben ügyvéd által nem képviselhetők). Ennek a megegyezésnek nem képezheti részét a vagyoni kérdésekben való megállapodás.
Azt követően, hogy ez a nyilatkozattétel megtörtént, el kell telnie bizonyos időnek - legalább 30 napnak -, amelyet követően a házasoknak ismételten meg kell jelenniük ugyanazon hivatal előtt, amelynek az anyakönyvvezetője előtt a nyilatkozatot tették (főszabályként az illetékességet bármelyik házastárs lakóhelye vagy a házasságkötés helye megalapozza). Az így eltelt időben a nyilatkozat (illetve rendelkezésre bocsátott szükséges adatok, dokumentumok) ellenőrzésére kerül sor, ugyanakkor a házastársak is meggondolhatják magukat. A házasoknak a megadott határnapon személyesen meg kell jelenniük és a korábban tett, a házasság felbontására irányuló nyilatkozatukat meg kell erősíteniük. Amennyiben nem jelennek meg vagy nem erősítik meg korábbi nyilatkozatukat, a korábban tett nyilatkozatuk érvényét veszti.
Ami az anyakönyvvezető általi ellenőrzést illeti, ez elsősorban az adatok formális kontrollját célozza, így különösen annak ellenőrzését, hogy a házasoknak nincs kiskorú, gazdaságilag tőlük függő vagy súlyos fogyatékossággal élő nagykorú gyermekük. A kiskorú gyermek hiánya viszonylag egyszerűen ellenőrizhető, az azonban, hogy nagykorú gyermekük megélhetése mennyiben tő-
- 36/37 -
lük független, jellemzően nem egyetlen tény függvénye, hanem több körülmény együttes értékelését teszi szükségessé. Ellenőrizni kell tovább azt, hogy fennállnak-e a bontás feltételei, így például sor került-e a felek nyilatkozataival egyezően különválásra.
Azt követően, hogy a felek megerősítették nyilatkozatukat, az anyakönyvvezető és a házastársak egyaránt aláírják a dokumentumot, s miután az anyakönyvvezető is aláírta, az okirat véglegessé válik (további módosításokra nincs lehetőség). Ebből az okiratból közvetlenül származnak joghatások, s lényegében az adott keretek között (függően attól, hogy milyen céllal tették a felek, azaz különválásra vagy bontásra irányul) a bírósági döntéssel azonos hatállyal bír. A felekre nézve az okiratba foglalástól kezdődően vált ki joghatást, azaz nem az okirat nyilvántartásba vételének van jelentősége, hanem magának az okiratba foglalásnak, amely ilyen módon konstitutív aktust jelent.
A megállapodást az anyakönyvbe be kell jegyezni, ennek azonban csak deklaratív hatálya van. Előfordulhat, hogy a feleknek egyidejűleg különválás vagy házasság felbontása céljából bírósági eljárásuk is folyamatban van, erről még az anyakönyvvezető előtt folyó eljárás során tájékoztatniuk kell az anyakönyvvezetőt és az anyakönyvvezető, ha előtte a fentieknek megfelelően megállapodás születik, a megszületett válást rögzítő okiratról a felek értesítése mellett tájékoztatja a bíróságot. Maga az eljárás igen kedvező költségviselést kínál: a 2014. évi jogszabály maximálisan 16 euróban határozta meg a költségét.
Új rendelkezések az adminisztratív bontás bevezetés érdekében - a román Polgári Törvénykönyv
Romániában a 2016. évi Polgári Törvénykönyv 375. §-a értelmében, amennyiben a házastársak egyetértenek a bontás tekintetében és nincs a házasságból származó vagy házasságon kívül született vagy örökbefogadott kiskorú gyermekük, adminisztratív úton is rendezhetik a házasságuk felbontását.[2] Akár a házasságkötés helye szerint, akár az utolsó közös lakóhely szerint illetékes anyakönyvvezető előtt kérhetik a házasság felbontását, pontosabban, megegyezhetnek a házasság felbontásában. Erről az anyakönyvvezető bontási okiratot ("válási bizonyítványt") állít ki. A bontás iránti kérelmet a házasoknak közösen kell előterjeszteniük. Ennek feltétele, hogy cselekvőképességgel rendelkezzenek, hiszen csak ebben az esetben lehet érvényesen bontást eredményező megállapodást kötni.
Az anyakönyvvezetőhöz csak akkor lehet fordulni, ha nincs közös kiskorú gyermekük, az nem zárja ki azonban az anyakönyvvezető előtti eljárást, ha közösen nevelik egyikük vér szerinti vagy örökbefogadott gyermekét. (Az ún. "házasságon kívül született" gyermek az apasági vélelem eltérő jellege miatt kerül a jogszabályban említésre, itt a partnerek házasságkötés előtt született közös gyermekéről van szó.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
