Kevés dolog változott olyan mértékben és olyan rövid idő alatt a spanyol polgári jog területén, mint a házasság intézményének a koncepciója, illetve a válságba került házassági kötelékek megszüntetésének jogi szabályozása. A múlt szigorú formakényszerével és eltérést nem engedő szabályozásával szemben komoly változás figyelhető meg, mely főleg annak következménye, hogy a házastársak akaratnyilvánítása előtérbe került. Ez a folyamat nemcsak a házasság megszüntetése iránti döntés lehetőségének szélesedésében, hanem a házassági kötelék megszüntetése utáni jogviszonyok rendezésében érhető tetten, és amely olyan korábban nem ismert kérdéseket vetett fel, mint a házasság megszüntetésének szerződésként való kezelése vagy a házasság felbontásának "privatizációja". Alapvető követelmény ugyanakkor a családi jog megkerülhetetlen alapelveinek védelme, így többek között a gyermek érdekeinek elsődlegessége, illetve a házasfelek egyenlősége.
Ezen felmerülő igényeket is figyelembe vette a spanyol jogalkotó, amikor úgy döntött, hogy jelentős hatásköri átalakításokat visz véghez. A polgári nemperes eljárások lefolytatásának rendjét átalakítva, és a bíróságok tehermentesítését is szem előtt tartva jelentős hatásköröket juttattak a közjegyzőknek a családi jog területén is. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy bemutassa a Spanyolországban 2015. július 23-án hatályba lépett, 15/2015. évi "Nemperes Eljárásokról" szóló törvény (Ley de Jurisdicción Voluntaria) által megvalósított reformot a közös megegyezéssel történő vagy az egyik házasfél által, de a másik hozzájárulásával kezdeményezett házasság felbontással kapcsolatban. A koncepcionális változást figyelembe véve a tanulmány kitér a spanyol polgári törvénykönyv, a Código Civil, illetve a spanyol polgári perrendtartásról szóló törvény (Ley de Enjuiciamiento Civil) megváltozott rendelkezéseinek elemzésére, majd azon latin-amerikai országok eljárási rendjének rövid összehasonlító jogi ismertetésére, ahol létezik a közjegyző előtt történő bontás intézménye.
A 15/2015. évi törvény a spanyol jogalkotó szándéka szerint figyelembe veszi a megváltozott társadalmi felfogást a házasság, a család és a házassági kötelék megszüntetésével
- 20/21 -
kapcsolatban, és ehhez próbálja igazítani az aktuális jogi szabályozást.[1] Ahhoz azonban, hogy a jelenlegi normaanyag jobban megérthető legyen, hasznos lehet egy rövid történeti áttekintés.
A házasságmegszüntetés szabályozásának evolúciója a pozitív jogban egyrészt az adott korban domináns eszmeirányzatok fejlődésétől, másrészt az egyház által betöltött fontos szereptől függött, mely utóbbi a család koncepcióját, és a házasság felbonthatatlanságának elvét hangsúlyozta.[2] A spanyol jogtörténetben a házasság örökkévalóságának elve jelent meg az 1870. június 18-ai törvényben, és az 1881-es spanyol polgári törvénykönyvben (Código Civil) is.
A XX. században a II. Köztársaság 1931-ben elfogadott Alkotmánya fogalmazott meg alapelveket a családi életre vonatkozóan, és ennek 43. cikke lehetővé tette a közös megegyezésen alapuló bontást, vagy az egyik házasfél által kezdeményezett válást jogos indokok esetén. A jogfejlődés következő állomását jelentette a 30/1981. évi július 7-ei törvény, a közismert nevén "Válásról szóló törvény" (Ley del Divorcio), mely jogi norma túllépett a házasság felbonthatatlanságának elvén. A jogszabály meghatározta az érvénytelenség, a különválás és a házasság felbontásának jogintézményeit, illetve ezek részletes eljárási szabályait. Ennek keretében létrehozta családjogi bíróságok (Juzgados de Familia) intézményét, és szabályozta a bontókeresetet, megállapítva azt, hogy csak jogerős bírósági döntésen alapuló válás vezethet a családi állapot megváltozásához, kivonva ezzel ezt a felek akaratnyilvánítási szabadsága köréből.
A törvény a közös megegyezésen alapuló válás esetén megkövetelte többek között a keresethez csatolandó megállapodás (convenio regulador) tervezetét is. Az eljárás két élesen elkülönülő fázisra tagolódott. Az első, bíróságon kívüli szakasz során a házasfelek közös megegyezésre jutottak, melyet az egyezség tervezetébe foglaltak, a másik szakasz pedig egy gyors, egyszerű eljárási szakaszt jelentett, mivel a felek között nem merült fel jogvita. A konstitutív hatályú bírósági ítélet kettős rendelkezést tartalmazott: egyrészt a házasság felbontásáról vagy annak elutasításáról, másrészt a felek által becsatolt egyezség jóváhagyásáról rendelkezett. Kérdésként merült fel, hogy a bíróság közreműködésének szükségessége a felek akarati szabadságának korlátozását jelentette-e, melyre a spanyol jogelmélet és joggyakorlat azt a választ adta, hogy a közös megegyezésen alapuló válás csak a bírói út igénybevételével váltott ki joghatást, de semmi nem akadályozta, hogy
- 21/22 -
a felek az egyszerű különválásuk[3] esetére családi viszonyaikat szabadon rendezzék egyezség keretében. Itt már egyértelműen szerepet kaptak a spanyol közjegyzők is ebben a jogi folyamatban, mivel a házas felek egyre gyakrabban fordultak közjegyzőhöz az egyezségük közokiratba foglalása céljából, ezzel biztosítva a törvényességi kontrollt az egyezségbe foglalandó rendelkezések tekintetében.[4]
Ennek ellenére az 1/2000. évi január 7-ei polgári perrendtartásról szóló törvény (Ley de Enjuiciamiento Civil, LEC) még nem szabályozta ezt a lehetőséget. A házasságra vonatkozó eljárások a törvény IV. fejezetében kaptak helyet. A jogalkotó a törvény 748. cikkében a felek eljárás megindításához való joga diszpozitivitásának elismerése mellett leszögezi, hogy vannak konkuráló kógens normák, melyek nemcsak a felek jogait érintik, hanem a közérdeket is. A közérdek és a törvényesség védelme következményeként a spanyol ügyészség (Ministerio Fiscal) részvétele mellett döntött a törvényalkotó, viszont ezt azon esetekre korlátozva, ahol az eljárásban kiskorú gyermekek vagy cselekvőképességükben korlátozott személyek vesznek részt.
Az ezt követő évek új politikai és szociális irányvonala nagymértékben kihatással volt a jogterület szabályozására, mely a Código Civil 15/2005. évi július 8-ai módosításában tükröződik vissza. Amellett, hogy a jogszabályváltozás lehetővé tette az egyneműek házasságát, jelentős változtatásokat hozott a különválás és a bontás szabályozásában, melynek egyetlen követelménye az maradt, hogy a házasságkötéstől legalább három hónapnak el kell telnie az eljárás megindításáig. A klasszikus római jogi alapokhoz visszatérve e törvény eltörölte a vétkesség alapú válás intézményét azzal, hogy megszüntette a váláshoz vezető kötelező okokat.[5] Mivel már nem volt szükséges az okokat megjelölni, és ebben a tekintetben így vita nem merülhet fel a felek között, egyes szerzők megkérdőjelezték a bíróságok szigorú értelemben vett igazságszolgáltatási funkciójának meglétét,
- 22/23 -
a bíró szerepét abban látták korlátozva, hogy a felek megállapodása felett törvényességi kontrollt gyakoroljon.[6]
A korábbi szabályozáshoz képest tíz év telt el, amikor a jogalkotó a házasság felbontásának kizárólagos bírói hatásköréből való kikerüléséről rendelkezett, konkrétan a 15/2015. évi július 2-ai törvény, a "Nemperes Eljárásokról" szóló törvény elfogadásával.[7] A törvény, a Ley de Jurisdicción Voluntaria, szó szerinti fordításban önkéntes igazságszolgáltatást jelent, de mivel ezek különböző tárgyú polgári nemperes eljárásokról szólnak, talán ez a fordítás áll a magyar felfogáshoz a legközelebb. A jogszabály nem határozza meg expressis verbis a nemperes eljárások természetét, mint egységes kategóriát, hanem a heterogén tartalmat és a hatáskörrel rendelkező szervek pluralitását figyelembe véve pragmatikus szabályozást követ.
Bizonyos elavult nemperes eljárásokat eltörölt a jogalkotó, néhány hatáskört fenntartott a bírósági szervezetrendszer részére, míg másokat egyéb jogi hivatást végzőkhöz, az igazságügyi igazgatás jogászaihoz (letrados de la administración de la justicia), a földhivatali és kereskedelmi nyilvántartások hivatalnokaihoz (registradores) és a közjegyzőkhöz (notarios) telepített.[8] A jogalkotási reform nemcsak a Código Civil, hanem az anyakönyvekről, a közjegyzőkről szóló jogszabály, illetve a polgári perrendtartás rendelkezéseit is módosította.
A közjegyző előtti bontás révén tulajdonképpen magának a házasság felbontásnak a természete is megváltozott. A házasság megszüntetésére irányuló egységes akaratelhatározás a házasság felbontását egyes szerzők véleménye szerint a szerződési joghoz közelíti. Álvaro Núnez Iglesias szerint a Nemperes Eljárásokról szóló törvény hatálybalépésétől viszonylag rövid idő telt el, ezért a jogtudomány és a bírói gyakorlat nem foglalkozott még kellő alapossággal a reform valódi természetével, elkerülte annak kimondását, hogy a házasság megszüntetése szerződés lenne.[9] A szerződéses elv ugyanakkor megjelenik a Nemperes Eljárásokról szóló törvénytervezethez fűzött Consejo General del Poder Judicial ("Általános Bírói Tanács") által kifejtett véleményben. "A törvénytervezet úgy tűnik azt a felfogást tette magáévá, hogy kiskorú gyermekek, illetve az úgynevezett kiterjesztett szülői felügyelet hiányában a különválás és a házasság felbontása a házasság inverzének tekinthető jogügyletként jelenik meg. Abból kiindulva, hogy két házasulandó a házasságkötési szándékot kifejezve, közjegyző előtt köthet házasságot, egyszerű ügyekben semmi nem képezi akadályát annak, hogy ez fordítva is működjön, vagyis közös megegyezéssel a házasságuk felbontását kérjék."[10] A Código Civil 89. cikke szintén alátámasztja a fenti
- 23/24 -
értelmezést, amikor kimondja, hogy a házasság megszüntetésének a felek általi bontás következtében beálló joghatásai a közjegyzői okiratba foglalt, házasfelek által tett egyező akaratnyilvánítás következtében állnak be. A joghatás kiváltására alkalmas egybehangzó nyilatkozatokat pedig szerződésnek hívjuk.
A fenti elméleti alapvetés után érdemes megvizsgálni a házasság felek általi bontás útján történő megszüntetésének a különböző jogszabályokban fellelhető részletes hatásköri szabályait. A Código Civil 86. cikke kimondja, hogy a házasság bírósági úton történő felbontásának van helye, amennyiben a Código Civil 81. cikkében előírt követelmények teljesülnek, bármely formában jött létre a házasság, ha azt egyik vagy mindkét házastárs kérelmezi. A jogszabály hivatkozott cikke szerint:
1.) "A házasság bírósági úton történő felbontásának van helye, amennyiben a felmenőknek kiskorú vagy cselekvőképességében jogerős bírósági ítélet által korlátozott és a felmenői eltartására szoruló nagykorú gyermeke van:
Mindkét házastárs vagy az egyik házastársnak a másik beleegyezésével történő kérelmére, amennyiben a házasság megkötésétől számított három hónap eltelt. A kérelemhez csatolni kell a házastársak között e törvény 90. cikkének megfelelő tartalommal létrejött megállapodását.
2) Az egyik házastárs kérelmére, amennyiben a házasság megkötésétől számított három hónap eltelt. Nincs szükség a fenti határidő elteltére, ha alappal feltehető, hogy a kérelmező házastárs élete, testi épsége, erkölcsi és szexuális integritása, személyi szabadsága veszélyben van, vagy a házasságból született vagy bármelyikük korábbi házasságából született gyermekének érdekei veszélyeztetve vannak.
A keresetben megalapozott javaslatot kell előterjeszteni arra vonatkozóan, hogy miképpen kerüljenek szabályozásra a felek közötti jogviszonyok a házasság megszűnése esetén. "
Az eljárás közjegyző előtti lefolytatása is kérhető a házasság felbontására irányuló határozott szándék esetén, a házastársak egymás közötti viszonyainak a megállapodásba foglalásával.
A Código Civil 82. cikke szerint:
"A házastársak közös megegyezéssel kérhetik a házasságuk felbontását, ha a házasságkötéstől számított három hónap eltelt, mégpedig az igazságügyi igazgatás jogásza előtt készített vagy közjegyzői okiratba foglalt megállapodás alapján, melyben a házasság felbontására irányuló szándék kifejezése mellett meg kell határozni azokat az intézkedéseket, melyek a válás utáni viszonyaik rendezéséről szólnak. A diplomáciai és konzuli szol-
- 24/25 -
gálatok tisztviselői, akik egyébként közjegyzői hatáskör gyakorlására jogosultak, nem járhatnak el ebben a körben."
A házastársaknak a házasság felbontására irányuló eljárás során személyesen kell eljárniuk, kifejezve egyetértésüket az igazságügyi igazgatás jogásza vagy a közjegyző előtt, ennek során jogi képviselő segítségét kötelesek igénybe venni. Azon nagykorú és a nagykorúvá vált kiskorú személyek, akik saját jövedelemmel nem rendelkeznek vagy szüleikkel együtt laknak, kötelesek megjelenni a fenti szervek előtt, hogy egyetértésüket okiratba foglalják az őket érintő intézkedésekkel kapcsolatban.
A közjegyzői törvény (Ley del Notariado) 54. cikke úgy rendelkezik[11], hogy "amennyiben a házastársaknak nincs kiskorú vagy cselekvőképességében bíróság által korlátozott gyermeke, meg tudnak állapodni a házasságuk közös megegyezéssel történő felbontásában vagy a különválásban közjegyzői okiratba foglalt egyezség alapján. Az erre vonatkozó kérelmet a felek a házastársak utolsó közös lakóhelye, vagy bármelyik házastárs utolsó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes közjegyző előtt terjeszthetik elő. A házastársak a közjegyzői okirat készítésénél kötelesek jogi képviselővel eljárni. A kérelemre, az eljárás lefolytatására és a megállapodás közjegyzői okiratba foglalására a Código Civil és e törvény rendelkezéseit kell figyelembe venni".
A fenti jogszabályhelyeket összevetve látható, hogy a közjegyző hatásköre csak akkor áll fenn, ha a házastársaknak nincs kiskorú vagy cselekvőképességében bíróság által korlátozott gyermeke. Ennek megállapítása nem emancipált kiskorúak esetén könnyű helyzetet eredményez, mert a születési anyakönyvi kivonat és a polgárok adatait rögzítő nyilvántartás adatai alapján az életkor könnyen meghatározható. Érdemes megjegyezni, hogy a Código Civil 317. cikke szerint a 16. életévét betöltött kiskorú gyermek a szülei beleegyezésével nagykorúvá nyilvánítható és a szülői felügyelet alól kikerül. Amikor tehát a házasság közjegyző előtti felbontását a szülők kezdeményezik, ennek a körülménynek a közhiteles hatósági nyilvántartásban már szerepelnie kell. Ezt egyébként az illetékes hatóság a születési anyakönyvi kivonat megfelelő rovatában feltünteti. Előfordulhat az a helyzet is, hogy a nagykorúsításra pont azért kerül sor, hogy a szülők a házasságuk felbontását a közjegyző előtt tudják kezdeményezni. Ha tehát a szülők között egyetértés van a házasság felbontásának kérdésében, akkor a kérelmet nem lehet azon az alapon elutasítani, hogy a nagykorúsításra közvetlenül a válás előtt került sor.[12]
A szüleik általi eltartásra szoruló, bíróság által cselekvőképességükben korlátozott gyermekek esetén a polgári nyilvántartás a gyámság vagy gondnokság alá helyezés tényét 2017-től tartalmazza. A születési anyakönyvi kivonatból tehát adatokat lehet beszerezni a bíróság által hozott végzésekről, a nagykorú gyermek cselekvőképességének esetleges
- 25/26 -
korlátozásáról és jogai védelmének módjáról (szülői felügyelet visszaállítása, gyám, gondnok rendelése, ügygondnok kirendelése meghatározott jogügyleteknél).[13]
Értelmezési kérdésként és a gyakorlatban előforduló problémaként jelenik meg, hogy a kiskorú és a cselekvőképességében korlátozott gyermek esetén a spanyol jog a kubai és több dél-amerikai ország jogával szemben nem közös gyermekről tesz említést. A Código Civil 81. cikke ráadásul a felmenőik általi eltartásra szoruló kiskorú és cselekvőképességében korlátozott gyermekről szól, a házastárs kifejezést nem is használja. Enma María Rodríguez Díaz[14] szerint ez a jogszabályi megfogalmazás arra a következtetésre vezet, hogy ha bármelyik házastársnak házasságból származó, házasságon kívül született vagy örökbefogadott kiskorú gyermeke, vagy életkortól függetlenül cselekvőképességében korlátozott és eltartásra szoruló gyermeke van, akkor az kizárja a közjegyző előtti eljárás lehetőségét. Más szerzők, többek között Juan Pérez Hereza viszont úgy vélik, hogy nem közös kiskorú gyermek esetén a törvény szövegét szűkítően kell értelmezni, és amennyiben a szabályozó megállapodás nem tartalmaz rendelkezést rájuk nézve, a közjegyző előtti bontásnak nincs akadálya. Ellentétes esetben, ha a megállapodás olyan kitételt tartalmaz, ahol az egyik házastárs vállalja, hogy a bontás után a másik házastárs gyermekének lakhatásáról gondoskodik, vagy részére tartásdíjat nyújt, akkor a bírói út igénybevétele szükséges lehet.[15]
Más kérdés, hogy az eltartásra való rászorultságot miként kell értelmezni, mely nemcsak a hatósági úton megállapított tartás vagy gazdasági értelemben való, hanem bármilyen a felmenőktől való függést is jelenthet. Így többek között előfordulhat a bíróság által elrendelt szülői felügyeleti jog visszaállítása (rehabilitación de la patria potestad) esetén egyes személyi és vagyoni ügyek tekintetében vagy a korábbi házasság megszüntetése során a házastársak megállapodásán alapuló gyermektartásdíj esetén is. Az első esetben a közjegyző a bírósági határozat beszerzése után lesz abban a helyzetben, hogy az eljárását megszüntesse, a másik esetben a felek megnyilatkoztatása is szükséges lehet.
A közjegyző előtti eljárás során felmerülő problémaként fog jelentkezni az is, ha azt állapítja meg, hogy valamely gyermeknek elmebeli állapotára tekintettel gyámság vagy gondnokság alá helyezése lenne indokolt. Saját eljárását ekkor is meg tudja szünteti és az ügyet bírósági útra utalhatja, ugyanis a felek jogai nem fognak sérülni, nincsenek elzárva attól, hogy bíróság előtt kezdeményezzenek eljárást.[16]
A közjegyző előtti bontás lehetősége akkor sem áll meg, amennyiben a házastárs várandós lenne. A méhmagzatra vonatkozó Código Civil 29. és 30. cikkeinek rendelkezései, melyek kimondják, hogy a méhmagzat az élve születés esetére jogokkal rendelkezhet, a spanyol ügyészség fellépését indokolják a kiskorúak védelme érdekében, ezért a házasság felbontásának bírói útja látszik indokoltnak.
A közjegyzői hatáskör biztosított a nagykorú vagy nagykorúvá nyilvánított kiskorú
- 26/27 -
gyermek esetén. A nagykorúság megállapítása tekintetében a Código Civil 315. cikkének rendelkezését kell alapul venni. Amennyiben nem rendelkeznek saját jövedelemmel vagy a szülők háztartásában nevelkednek, az őket érintő rendelkezések érvényességéhez a hozzájárulásuk szükséges. (Spanyolországban a magas ingatlanárak és fiatalkori munkanélküliségi ráta miatt egyre jellemzőbb társadalmi jelenség, hogy a nagykorú gyermek akár 30 éves kor felett is a szülőkkel egy háztartásban él.) A hozzájárulás hiánya azzal jár, hogy ebben az esetben a házasság felbontásának közjegyző előtt nincs helye. A fentiek miatt a közjegyző előtti okiratszerkesztésnél jelen kell lenniük, bár a törvény a házastársakkal ellentétben nem zárja ki a meghatalmazott útján való eljárás lehetőségét. Az a kérdés, hogy megállapítható legyen, hogy a felek megállapodásának rendelkezései nem sérelmesek a nagykorú gyermekekre nézve, vagy megfelelő jövedelemmel rendelkeznek vagy már nem élnek együtt a szüleikkel, a gyakorlatban úgy valósítható meg legegyszerűbben, ha a közjegyző a nyilatkozat megtétele érdekében maga elé idézi őket, és azt okiratba foglalja.
A hatásköri elemzésnél érdemes megemlíteni, hogy a Nemperes Eljárásokról szóló 15/2015. évi július 2-ai törvény által a közjegyzőknek biztosított új hatáskörök között megosztott hatáskörként szerepel az igazságügyi igazgatás jogászaival a különválás és a házasság felbontására irányuló eljárás. Nem történt anyagi jogi és eljárásjogi törvénymódosítás azon esetekben, melyekben az eljárás bíróság előtt folyik, kivéve amikor a törvény az igazságügyi igazgatás jogászát ruházza fel hatáskörrel. Valójában a bíró és az igazságügyi igazgatás jogásza előtt zajló közös megegyezésen alapuló bontás nem került külön nevesített nemperes eljárásként szabályozásra, hanem a spanyol polgári perrendtartásról szóló törvény az, mely az ezekre vonatkozó szabályokat tartalmazza.
A hatáskör az igazságügyi igazgatás jogászaival tehát alternatív, így el lehet kerülni az igazságszolgáltatás privatizációjának vádját, továbbá ez lehetővé teszi, hogy az ügyfél számára mindig rendelkezésre álljon egy költségmentes eljárás (bár ez a gyakorlatban nem reális, tekintetbe véve, hogy jogi képviselő részvétele kötelező). A választás lehetőségének a megadásánál ugyanakkor a törvényalkotó óvatosabb lehetett volna, hogy ez ne vezessen a gyakorlatban felmerülő problémákhoz. Juan Pérez Hereza kritikaként fogalmazza meg, hogy a törvény nem határozott meg olyan mechanizmusokat, mellyel a duplikáció elkerülhető lett volna, vagyis amellyel biztosította volna a jogalkotó azt, hogy ugyanazon házasság felbontása iránti eljárás ne indulhasson párhuzamosan vagy egymást követően különböző fórumok, közjegyzők vagy az igazságügyi igazgatás jogászai előtt.[17]
A fenti hatáskörnek a közjegyzőkhöz való telepítése egyrészt a bíróságok tehermentesítését szolgálja, másrészt az eljárás gyorsabb lefolytatását fogja eredményezni. Mindkét nézőpontból a reformnak pozitív a megítélése tekintettel arra, hogy az idő múlásával a személyes kapcsolatok romlásával is számolni lehet, továbbá nem kevés esetben, ahol a közös megegyezésen alapuló válás viszonylag békésen indult a házastársak között, utóbb jogvita merült fel, és emiatt megszűnt az az egyetértés, mely az eljárás kezdetekor még megvolt.[18] Egy vétkességi elven alapuló válási rendszer alakult át a házasfelek közös
- 27/28 -
megegyezésén alapuló válási szisztémává. Az eljáró hatóságnak csak a felek ügyleti képessége és az akaratnyilvánítás megfelelő kifejezése felett kell ellenőrzését gyakorolni, ami pontosan megfelel a közjegyző okiratszerkesztési eljárása során kifejtett tevékenységének.
A spanyol közjegyzői törvény 54. cikke szerint az illetékes közjegyző a házastársak utolsó közös lakóhelye szerinti, vagy bármelyik házastárs lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti közjegyző, mely kivételt jelent a szabad közjegyzőválasztás 126. cikke alól.[19] A törvény ezen a ponton a többi közjegyzői nemperes eljárásban elfogadott megoldást követi, melynek során a főszabálykénti általános illetékesség után, a kiegészítő szabállyal, miszerint a szokásos tartózkodási hely is figyelembe vehető, az eljárásra jogosult illetékes közjegyzők számát növeli.
Különböző állampolgárságú házastársak esetén az illetékesség kérdése szorosan összefügg a joghatóság kérdésével az alábbiak szerint. A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) az általános joghatóságról szóló 3. cikkében kimondja, hogy a házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelynek területén közös kérelem esetén a házastársak szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, vagy ahol egyikük szokásos tartózkodási helye található. Az egyik házastárs által benyújtott kérelem esetén azon bíróság, amelynek területén a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, ha a kérelem benyújtását megelőzően legalább egy évig ott tartózkodott, vagy a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, amennyiben a kérelem benyújtását megelőzően legalább hat hónapig ott tartózkodott, és az adott tagállam állampolgára.
A spanyol közjegyzői törvény 2. cikke értelmében az eljárás bármely házastárs erre irányuló, illetékes közjegyzőhöz beterjesztett kérelmére indul, mégpedig a Código Civil 82. cikkének megfelelően a házasság megkötésétől számított három hónap elteltével. A kérelemhez csatolni kell a házastársi viszonyaikat rendező megállapodásuk tervezetét. Ezt az okiratba foglalásig alá kell írni. A gyakorlatban az okirat része lesz, mellékletet képez anélkül, hogy azt is közokiratba kellene foglalni. A kérelemhez csatolni kell továbbá a házassági anyakönyvi kivonatot és adott esetben a gyermekek születési anyakönyvi kivonatát. A spanyol polgári perrendtartásról szóló törvény 777. cikke írja elő, hogy a sza-
- 28/29 -
bályszerű kérelem beérkezését követő három napon belül a közjegyző maga elé idézi a feleket.[20]
A házastársaknak személyesen kell megjelenniük a közjegyző előtt, és az is követelmény, hogy egyszerre legyenek jelen, nincs lehetőség, hogy külön időpontban vegyenek részt az okiratba foglalásnál és nem lehetséges a képviselő útján történő nyilatkozattétel sem. A jogi képviselő jelenléte, valamint ha olyan nagykorú vagy nagykorúvá nyilvánított kiskorú gyermeke lenne a feleknek, akik nem rendelkeznek saját jövedelemmel és a szüleikkel laknak, és a házastársak megállapodása olyan rendelkezést tartalmaz, mely őket érinti, akkor az ő megjelenésük is kötelező. A kiskorú vagy a cselekvőképességében korlátozott gyermek nem léte a polgárok adatait rögzítő nyilvántartásból (Registro Civil) lekért bizonyítvánnyal vagy a Családi Könyvből (Libro de Familia) kért kivonattal igazolható.[21]
A törvény pozitív és negatív meghatározást tartalmaz azon gyermekek vonatkozásában, akik megjelenése szükséges a házasság felbontása iránti eljárás során. A nagykorú és a nagykorúvá nyilvánított gyermekek jelenléte is kötelező a közjegyző előtt az egyezség okiratba foglalásakor, ha a megállapodásban foglalt rendelkezések őket is érintik. Nagykorú gyermekeknél követelmény, hogy ne rendelkezzenek önálló jövedelemmel vagy szüleikkel együtt lakjanak. Nyilatkozatuk nélkül érvénytelennek minősül az okirat. Ha a gyermekek a megállapodáshoz nem adják meg a hozzájárulásukat, akár mert a szüleik válásával nem értenek egyet, nem jelennek meg a közjegyző előtt személyesen vagy meghatalmazott útján, vagy ha megjelennek, de fenntartással élnek, a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja, és a feleket tájékoztatja, hogy a házasság felbontása iránt a bíróság előtt kell keresetet indítaniuk.
Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben a közjegyző kötelessége-e, hogy az ügyet áttegye a bírósághoz vagy a házastársaknak kell szabályszerű keresetet benyújtani a bíróságon. A portugál polgári törvénykönyvvel ellentétben a spanyol jogban az első opció nem ismert, vagyis a feleknek kell a bírósághoz fordulni az egyezségük jóváhagyása iránt (Código Civil 90. cikk). Ennek ellenére a közjegyző általi áttétellel el lehetne kerülni azt az esetet, hogy a felek esetleg a közjegyzői törvény 54. cikke szerinti illetékességi szabályokat kihasználva másik közjegyzőhöz forduljanak, mely esetleg nem találná sérelmesnek a megállapodás rendelkezéseit, és a jogszabály szó szerinti értelmezésével szemben, anélkül hogy arról bíró tudomást szerezne, jóváhagyná azt.[22] A gyakorlat emiatt azt a megoldást dolgozta ki, hogy a felek magában a megállapodásukban egyezően kijelentik, hogy annak jóváhagyását korábban más közjegyző nem tagadta meg.
- 29/30 -
A jogi képviselők képviseleti jogosultságát hivatalból ellenőrizni kell, fényképes igazolvánnyal kell rendelkezniük. Elegendő azonban egy jogi képviselő jelenléte, a házastársak közösen is meghatalmazhatnak valakit.
A gyakorlatban legtöbb vitát kiváltó kérdés az, hogy a törvény előírása szerint a házastársakat az okiratszerkesztési eljárás során jogi képviselőnek kell segíteni. Jogi képviselő jelenléte kötelező az eljárás folyamán, a jogszabály viszont nem szól arról, hogy ennek során mit kell a jogi képviselőnek tennie és miképpen kell ezt rögzíteni. Tekintettel arra, hogy olyan eljárásról van szó, mely hagyományosan bíróságok előtt zajlott, a tradicionális felfogás az volt, hogy jogi képviselő szükséges a megfelelő eljárási képviselet miatt. Amióta megvan a lehetősége annak, hogy mindkét felet ugyanaz a jogi képviselő képviselje - amely következik abból, hogy nemperes eljárásról van szó - nem tehető fel, hogy a jogi képviselő védői szerepet lát el, tekintettel a felek eltérő érdekeire.[23] A közös megegyezésen alapuló eljárásoknál pedig a képviselő szerepe tanácsadásra és az akaratnyilvánítás körében való segítségre korlátozódik.
Abban a pillanatban amikor a hatáskör közjegyzőhöz kerül, felmerül a kérdés, hogy miért szükséges a jogi képviselet, mivel a tanácsadás és a megfelelő akaratnyilvánítás kifejezése körében való segítség Spanyolországban a közjegyzői okiratszerkesztési eljárás velejárója. José Manuel Vara González véleménye az, hogy logikus lett volna, ha nem ír elő a törvény kötelező jogi képviseletet.[24] Ez nem zárta volna ki, hogy a felek önként jogi képviselőt válasszanak, illetve azt sem, hogy a jogi képviselő igénybe vételét maga a közjegyző javasolja a felek részére, amennyiben az eljárás kezdetén azt tapasztalja, hogy a szükséges egyetértés nincs meg közöttük, és a tárgyalások során hasznos lenne a jogi képviselői segítség. Nem zárta volna ki az ügyvédek közreműködését azokban az esetekben sem, amikor maguk a házastársak azt önként kérik, kifejezetten amikor megelőző tárgyalások után jön létre a megállapodás mindkét fél jogi képviselőjének közreműködésével. Még inkább kritizálható ennek a közreműködésnek az előírása azokban az esetekben, amikor nincs miről tárgyalni, és csak a házastársak korábbi megegyezésének jogi formába öntéséről van szó.[25] Kamarai érdekek döntötték el, hogy a törvényjavaslat eredeti szövege helyett, mely nem tartalmazta a fentieket, a kötelező jogi képviselet került be a törvénybe, így a felek ügyvédje vagy ügyvédei fogják elkészíteni a megegyezést, melyet megküldenek a közjegyző részére és megjelennek az okiratszerkesztési eljárásnál is. A jogi képviselő közreműködése azonban nem jár a közjegyző szerepének relativizálásával, nem teszi pusztán az egyezség dokumentálójává. Nem járhat ez a közjegyzői kioktatási kötelezettség csorbításával, a közjegyző továbbra is köteles arra, hogy tanácsot adjon a feleknek és javaslatot tegyen olyan módosításokra, mely technikai értelemben előnyösek lehetnek a felek számára.[26]
- 30/31 -
A közös megegyezésen alapuló bontáshoz szükség van a felek közötti megállapodásra, mely a házasság megszűnésének joghatásait rögzíti. Ennek az egyezségnek a Código Civil 90. cikke szerint a következőket kell tartalmaznia:
• A közös szülői felügyelet alatt álló gyermekek nevelése, szülői felügyelet gyakorlása, a különköltöző szülővel való kapcsolattartás és a vele való tartózkodás szabályai.
• A közös lakás használatának rendezése.
• A családi kiadásokhoz való hozzájárulás rendezése.
• A házastársi vagyonjogi rendszer megszüntetése.
• Esetleges házastársi tartás kérdése.
• Esetlegesen a nagyszülőkkel való kapcsolattartás szabályozása.
A közjegyző eljárása során az első kitétel nem lesz alkalmazandó, csak a többi kérdésről kell rendelkezni.
A személyi és családi viszonyokról való megállapodás, illetve a lakóhely meghatározása körében az egyezség nem mehet tovább annál, minthogy azt a helyzetet rögzíti, melyet tiszteletben kell majd tartani a válás után. Azon megállapodások megítélése okozhat problémát, melyek a jogi terminológiát mellőzve értelmezésre szorulnak, de valamelyik házas félre nézve kötelezettséget állapítanak meg. Az egyezségnek minden esetben tiszteletben kell tartania az akaratnyilvánítás szabadságának elvét, mely esetben sérelmes lehet valamelyik házastársra nézve, ha egyik felet arra kötelezi, hogy akarata ellenére valahol lakjon vagy ne lakjon. Sérelmes rendelkezésnek minősülhet, ha kizárják, hogy a gyermeket valamely házastárs a lakóhelyére vigye. A személyes viszonyok körében sérelmes kifejezetten az olyan kikötés, hogy a gyermek valamelyik házastárssal nem tarthat kapcsolatot. Előfordulhatnak konfliktusos személyes viszonyok, büntetőeljárás alatt állhat valamelyik fél, szexuálisan zaklatja a párját vagy a gyermeket. Ezekben az esetekben a közjegyző az egyezség jóváhagyását megtagadja és bíróság előtt kell a feleknek eljárniuk.[27]
A lakás használatának kérdésében való megállapodás körében sérelmes lehet, a nem tulajdonos házastárs részére való határozatlan időtartamú használatba adás, nagykorú gyermek részére történő határozatlan időre szóló vagy a részére határozott időre vagy feltétellel történő használatba adás.
A házastársi tartás vagy kompenzációs megállapodás körében lehet szó időszakos tartásról vagy egyszeri szolgáltatásról, mivel előfordulhat, hogy a házastársak között nagy a vagyoni egyenlőtlenség. Ezen szolidaritási alapelv 1981-ben került bevezetésre, jelenleg visszaszorulóban levő jogintézményről van szó, a közjegyző előtti bontások kevesebb, mint 10%-ában kerül alkalmazásra, és általában meghatározott időre szól nem határozatlanra.
- 31/32 -
A Código Civil 1981-es módosítása óta a törvény 90. cikke úgy szólt, hogy a házastársaknak az érvénytelenség, különválás és a házasság felbontása következményei rendezésére irányuló megállapodását a bíró akkor hagyhatta jóvá, ha az nem eredményezte a gyermekek sérelmét, illetve az nem súlyosan hátrányos valamelyik házasfélre nézve. Ha az egyezség valamely rendelkezése sérelmes lett volna az egyik félre, akkor a bíróság a sérelmes rendelkezés figyelmen kívül hagyásával új, a jogszabálynak megfelelő rendelkezést hozhatott, mely a korábbi sérelmes rendelkezést pótolja. Nyilvánvaló, hogy ilyen tevékenység végzésére a közjegyzőt nem lehetett feljogosítani.[28]
A törvény 90. cikke végül úgy került megfogalmazásra, hogy ha a házasfelek megállapodásukat közjegyző (vagy az igazságügyi igazgatás jogásza) előtt teszik, és ennek során az eljáró hatóság azt állapítja meg, hogy az sérelmes a gyermekekre, illetve súlyosan hátrányos valamelyik házasfélre nézve, a megállapodást kötő felek figyelmét erre felhívja, egyben az eljárást megszünteti. Ilyen esetben a házasfelek a bírósághoz fordulhatnak a megállapodás jóváhagyása érdekében.
Talán a legnehezebb kérdés a házasság közjegyző általi felbontása körében közjegyző által végzett Código Civil 90. cikkében foglalt sérelem elleni kontroll (control de lesividad). A kérdés különösen olyan szempontból kényes, hogy ezen kontroll puszta léte is vita tárgya volt, még a bíróság előtt folyó eljárásokban is. A fenti elv értelmében a közjegyzőnek vizsgálnia kell, hogy valamely rendelkezés nem sérti-e valamely házastárs vagy a nagykorú gyermekek érdekeit. Amennyiben azokat sérelmesnek tartja, köteles a közreműködést megtagadni, lezárva így a közjegyző előtti eljárás lehetőségét, és a válás, különválás iránti eljárás a bíróság előtt folytatódik tovább. Egy lépéssel ez tovább megy a klasszikus közjegyzői törvényességi kontrollon. A közjegyzőnek nem pusztán akkor kell a közreműködést megtagadnia, amikor az imperatív normába ütközne (pl.: a házasságkötéstől számított három hónapon belül kérik a válást vagy a kötelező jogi képviselet nélkül), hanem az egyenlőség fenntartásán is őrködnie kell, amely okra alapított közreműködés megtagadása, egyéb megtagadási okoktól eltérően úgy tűnik, hogy nem lehet felülvizsgálat tárgya.[29]
A gyakorlat fokozatosan fogja a megfelelő formát kimunkálni ezen kontroll gyakorlására, de mint alapvetés kijelenthető, hogy a közjegyző által kifejtett tevékenység ebben a kérdésben a minimális beavatkozásra kell, hogy szorítkozzon. Nem lehet feladata, hogy olyan kérdésben generáljon problémát, ahol a felek között egyébként egyetértés van. José Manuel Vara González úgy gondolja, hogy egy egyezség káros vagy súlyosan sérelmes voltának megítélésénél a közjegyzőnek a megállapodás struktúrájára vonatkozó tárgyi kérdésekre kell koncentrálnia inkább, mint a gazdasági haszon szubjektív voltára, mely esetben a megállapodásban foglalt előnyök a másik fél hátrányával járnak.[30] Az pedig világosnak tűnik, hogy a sérelmes jelleg könnyebben előfordulhat olyan esetekben, amikor személyi viszonyokra vonatkozó megállapodásról van szó (főleg nagykorú eltartásra szoruló gyermekek esetén). Ezzel szemben a vagyoni kérdésekben a szerződési szabadságnak kell érvényesülnie.
- 32/33 -
A Código Civil 82. és 87. cikkei és a spanyol közjegyzői törvény 54. cikke kimondják, hogy a különválás és a házasság felbontása közjegyző által, közjegyzői ügyleti okiratba foglaltan történik. Ez összhangban van a közjegyzői törvény 49. cikkével, mely kimondja, hogy ha a közjegyzői nemperes eljárásnak akaratnyilvánítás a tárgya, akkor ügyleti okiratba kell azt foglalni.
A közokiratba foglalás folyamata nyilvánvalóan hosszabb időt vehet igénybe, mivel az okiratba foglaláshoz szükséges dokumentációt a közjegyző rendelkezésére kell bocsátani a jogviszonyt rendező megállapodás mellett, melyet a felek vagy maguk írhatnak vagy ahhoz jogi képviselő közreműködését vehetik igénybe. A közjegyzői törvény 54. cikke kimondja, hogy a kérelem, az eljárás lefolytatása és a közokiratba foglalás során ezen törvény és a Código Civil rendelkezéseit kell figyelembe venni. A probléma ott van, hogy egyik törvény sem rendelkezik a kérelemről és az eljárás lefolytatásának részletes szabályairól, csak az okiratba foglalásról. Csak az ügyleti okiratba foglalás szerepel követelményként, de az, hogy a kérelemhez milyen dokumentum szükséges, az a polgári perrendtartásról szóló törvényből vezethető le. Így nincs tehát formakényszer ezzel kapcsolatban, a közjegyző viszont dönthet úgy, hogy az okiratszerkesztési eljárást megelőző eljárási cselekményeket formalizálja, mikor például a házastársak vagy harmadik személyek megjelenésére lehet szükség (pl.: pszichológus, mikor a házastárs szellemi állapotáról, beszámíthatóságáról kell dönteni).[31]
A közjegyzői okirat tartalmával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megjelentek számbavételénél a kötelezően jelen levők adatait kell rögzíteni. A bevezető részben (expositivo) a házastársak azon nyilatkozatát kell rögzíteni, hogy nincs méhmagzat, kiskorú, cselekvőképességében érintett vagy eltartásra szoruló nagykorú személy gyermekük. A jogi képviselő szabad választásának tényét feltüntetik, és rögzítik, hogy más hatóság előtt nincs folyamatban különválás és házasság felbontása iránti eljárás. A házastársak olyan egyéb személyi és vagyoni viszonyairól is rendelkezni lehet, amely az egyezség során jelentőséggel bírt.
Az okiratszerkesztési részben (otorgamiento) külön bekezdésekben szerepelni kell a házastársak különválására és a házasság felbontására irányuló akaratának, a közöttük létrejött egyezség jóváhagyásának. A házasfeleken kívüli felek által tett nyilatkozat külön bekezdésben kell, hogy szerepeljen. Ha személyi vagy dologi biztosítéka van az egyezségnek, az magában az egyezségben vagy a közjegyzői okiratban is szerepelhet.[32]
Az okiratnak a polgári nyilvántartás részére történő megküldését a polgárok adatait rögzítő nyilvántartásról szóló 20/2011. évi július 21-ei törvény (Ley del Registro Civil) 61. cikke törvényi kötelezettséggé teszi, amíg azonban nincs lehetőség a nyilvántartás elektronikus megkeresésére (mely egyébként az összes többi nyilvántartásnál létezik), az okiratban célszerű utalást tenni arról, hogy az postai úton megtörténik.
- 33/34 -
A törvény főszabályként a joghatások egyezőségéről szól, bármely hatóság folytatná is le az eljárást, közjegyző, igazságügyi igazgatás jogásza vagy bíró. A Código Civil 83. cikke kimondja, hogy a házasság felbontásáról szóló közjegyzői okiratba foglalt megállapodás a házastársak házasságát, a házastársak együttélési kötelezettségét megszünteti, megszűnik ezzel együtt a házastársak közötti vagyonközösség és visszavontnak minősülnek azok a hozzájárulások, meghatalmazások, melyeket korábban az egyik házastárs a másiknak adott, továbbá hatályba lépnek a felek közötti megállapodásnak azok a rendelkezései, amelyekben a Código Civil 90. cikkének megfelelően megállapodtak. A jogkövetkezmények mindkét fél egyező nyilatkozatának közokiratba történő foglalásától állnak be. A közokirat hiteles másolatát a polgárok adatait rögzítő nyilvántartás (Registro Civil) részére meg kell küldeni, hogy jóhiszemű harmadik személyek számára a közhitelesség biztosítva legyen. A házasság felbontása esetén a Código Civil megismétli a fenti rendelkezéseket. A törvény 95. cikke pedig úgy rendelkezik, hogy a felek a közokiratban rendezhetik a házastársi vagyonjogi rendszer megszüntetését és a közös vagyon megosztása tekintetében is megállapodhatnak.
A közjegyzői okiratba foglalt bontás kinyilvánításával és a rendező megállapodás jóváhagyásával a közjegyző törvényességi kontrollt gyakorol és garantálja a jogbiztonságot. A házasság felbontását magában foglaló közjegyzői okirat konstitutív hatályú, végrehajtási jogcímet biztosít (LEC 517. cikk), közvetlenül meg lehet vele keresni közhiteles nyilvántartásokat és közhitelesen bizonyítja, hogy a felek szabad akaratukból, belátási képességük birtokában tették meg a nyilatkozataikat. (LEC 319. cikk, Código Civil 1.218. cikk) Másodsorban a megállapodás tartalmát elemezve az esélyegyenlőség biztosításával elkerülhetővé válik, hogy az sérelmes legyen a felek vagy a kiskorúak érdekeire.
A közjegyzői okirat részét képező megállapodásban foglalt rendelkezések módosítás tárgyát képezhetik, amennyiben betartják a megállapodás jóváhagyására vonatkozó törvényi előírásokat (Código Civil 90.3 cikk). A norma nem szól arról, hogy a módosítást ugyanannak a közjegyzőnek kell-e jóváhagynia, mint az eredetit.[33] A közjegyzői törvény 54. cikke szerint az illetékes közjegyző a házastársak utolsó közös lakóhelye szerinti, mely körülmény nyilván nem változhat, vagy bármelyik házastárs lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti közjegyző, mely viszont módosulhat. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy másik közjegyző is eljárhat majd a módosítás során.
Ha a felek között nem lenne egyetértés a módosítással kapcsolatban, akkor a korábbi egyezségük rendelkezéseivel kapcsolatos jogvitájukat vagy az általános hatáskörű elsőfokú bíróság vagy a családi ügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság fogja eldönteni (LEC 769. cikk). Bár nincs kifejezett rendelkezés erről, a gyakorlatban a bíróság a határozatáról, illetve a módosítást okiratba foglaló közjegyző az alapügyben eljáró közjegyzőt értesíti.[34]
- 34/35 -
Bár a spanyol jogrendszerben jelentős újításnak minősül a közjegyző hatáskörébe került házasság felbontása iránti eljárás, a szabályozási modell nem eredeti. A közjegyző előtti válás intézménye más - Magyarországhoz hasonlóan - latin-típusú közjegyzőséggel rendelkező országokban már korábban bevezetésre került. Először 1994-ben Kubában, majd innen átvették olyan latin-amerikai országok, mint Kolumbia, Brazília, Peru, illetve nemrégiben Nicaragua és Bolívia is. Bár a közjegyző közreműködése Brazíliában, Ecuadorban és Peruban ezen eljárás esetén akkor megengedett, ha nincs kiskorú gyermekük a házasfeleknek, Kolumbiában és Kubában ez sem kizáró ok.
a) Kuba
A XX. század elejétől a válás nem ütközött tilalomba, viszont az 1959-es szocialista forradalom után nőtt meg a házasságok megszüntetésének száma, különösen a 70-es, 80-as években. A bírósági eljárás lassú és költséges volt. Az eljárási költségek csökkentése és a bíróságok tehermentesítése érdekében elfogadásra került a közjegyző előtti válásról szóló 154/1994. évi szeptember 6-ai törvényerejű rendelet (Decreto-Ley del divorcio notarial), amellyel módosításra kerültek az 1975. február 14-ei Családjogi Kódex rendelkezései.[35] A jogszabály kizárólagos közjegyzői hatáskörbe utalta a közös megegyezéssel történő bontást, abban az esetben is, ha kiskorú gyermekek vannak a háztartásban, a bíróságok kizárólag jogvita megléte esetén járhatnak el. Kiskorú gyermekek esetén, ha a közjegyző úgy ítéli meg szigorú törvényességi kontroll keretében, hogy a házastársak egyezsége sérelmes lehet a gyermekek érdekeire, akkor az ügyészség fellépését indítványozza, mely kötelező érvényű rendelkezést hoz a közjegyző és a felek számára. A felek ennek megfelelően kötelesek az egyezségüket módosítani, ennek hiányában kizárólag bíróság bonthatja fel a házasságot. Amennyiben a házastársak módosítják az egyezségüket, akkor az eljárás folytatódik a közjegyző előtt.[36]
A kubai jog szerint a házasság megszüntetéséről szóló megállapodás joghatásai kizárólag a felek közös kiskorú gyermekeire terjednek ki, a válás során nem tudnak rendelkezni a nagykorú gyermekek tekintetében, még akkor sem, ha azokat bíróság jogerősen cselekvőképtelennek minősítette.[37] Jogszabályi követelmény, hogy a kérelem tartalmazza a házasfelek azonosítására vonatkozó adatokat, a házasságkötés idejét, az anyakönyvi bejegyzés számát, a közös kiskorú gyermekek nevét, születési dátumát és az esetleges szülői felügyelettel kapcsolatos rendelkezéseket. Szerepelnie kell továbbá a kérelemben a lakáshasználatról való megállapodásnak, amennyiben ez házastársi közös vagyonnak minősül, és az egyéb vagyontárgyakról való rendelkezéseknek, ha a házasság megszüntetésével egyidejűleg, ezek jogi sorsát is rendezni kívánják. Amennyiben a fenti kérdések rende-
- 35/36 -
zésre kerültek a felek megállapodásában, ez elegendő, hogy a közjegyző megállapítása alapján az anyakönyvvezető a házasság felbontásának a tényét a nyilvántartásba bejegyezze. Spanyolországhoz hasonlóan Kubában sem létezik a vétkességi elven alapuló válás, ahogyan a különélés meghatározott időtartamát sem követeli meg a jogi szabályozás. Sokan úgy tartják, hogy ez a kubai szabályozás szolgált alapul a jogalkotó számára a spanyol 2005-ös reform tekintetében.[38]
A közjegyző előtti válásról rendelkező törvényerejű rendelet lehetővé teszi a felek számára, hogy a házasság megszüntetéséről szóló közjegyzői okiratba foglalt megállapodásukat utólag módosítsák. (Decreto-Ley 10-11. cikk) Erre két lehetőség van. Amennyiben egyetértés van a korábbi házastársak között, akkor a közjegyző előtt is megtehetik ezt, ellenkező esetben kötelező a bírósági út.
b) Kolumbia
Több latin-amerikai ország a közjegyző előtti válás kubai modelljét vette alapul, elsőként ezek közül Kolumbia, amely a 962/2005. évi július 8-ai törvényben és a végrehajtására kiadott 4.436. számú 2005. november 8-ai miniszteri rendeletben szabályozta ezen jogviszonyokat.[39] Amennyiben a házastársaknak közös kiskorú gyermekük van, akkor a kolumbiai ügyészség (ministerio fiscal) közreműködése kötelező, mely tanácsadó véleménye kötelező a közjegyző és a felek számára. Amennyiben az szükséges, a felek kötelesek módosítani a megállapodásukat, ellenkező esetben kötelesek a házasság felbontását bírósági úton kezdeményezni. A közjegyző előtti válás érvényességéhez szükséges a felek egyetértése, mely során kifejezésre juttatják, hogy az eljárás célja a házasság felbontása vagy az egyházi házasság polgári joghatásainak megszüntetése.[40]
A kérelmet ügyvédi ellenjegyzéssel kell ellátni, és annak tartalmaznia kell a feleknek a házastársi tartás vonatkozásában létrejött megállapodását, a közöttük létrejött házassági vagyonjogi rendszer megnevezését, illetve azt a nyilatkozatot, hogy van-e közös kiskorú gyermekük vagy nincs.[41] Közös kiskorú gyermekek esetén a házastársak egyezségének tartalmaznia kell továbbá a gyermektartás, a gyermek elhelyezése és a kapcsolattartás kérdésében létrejött megállapodásukat is. A kubai szabályozáshoz hasonlóan a kérelemhez itt is szükség van a házassági anyakönyvi kivonat, a kiskorú gyermekek születését igazoló dokumentumok csatolására. A házasság megszüntetésének nyilvántartásba való bejegyzéséhez Kolumbiában is elegendő a közjegyző által a házasság felbontásáról készített közjegyzői okirat, ahhoz bírósági jóváhagyásra nincs szükség.
c) Ecuador
Ecuadorban szintén lehetőség van a közjegyző előtti bontásra, melynek a lehetőségét az 1966-os Közjegyzői törvényt módosító 2006. november 28-ai törvény teremtette meg,
- 36/37 -
amennyiben közös megegyezéssel történik és a házasfeleknek nincs kiskorú vagy tartásra szoruló gyermeke.[42] A reform célja az eljárás gyorsítása és a bíróságok tehermentesítése volt, ennek ellenére nem kizárólagos közjegyzői hatáskörről van szó, a felek szabadon fordulhatnak bármelyikük lakóhelye szerint illetékes bírósághoz is.
A közjegyző előtti válás során a házastársaknak eskü alatt kell kifejezni a házasság megszüntetésére irányuló határozott szándékát. Az eljárás során a felek kötelesek ügyvéd közreműködésével eljárni, a kérelemnek pedig meg kell felelnie az ecuadori polgári törvénykönyv (Código Civil) közös megegyezéssel történő bíróság előtti válásra vonatkozó 107. cikke rendelkezéseinek. A kérelem benyújtását követően a közjegyző felhívja a feleket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy a kérelmen szereplő aláírásukat a magukénak ismerik-e el, és a kérelem benyújtásától számított hatvan napon belüli időpontra maga elé idézi őket. A meghallgatás során a házasfeleknek élő szóval meg kell erősíteniük a válásra irányuló szándékukat. Az eljárás során megjelenhetnek személyesen vagy speciális meghatalmazott útján is. Ha az első meghallgatásra nem jelennek meg, új meghallgatási napot kérelmezhetnek, mely nem lehet későbbi, mint az eredetitől számított tíz napon belüli időpont. Ha ezt is elmulasztják, a közjegyző irattárba helyezi a kérelmet. Ellenkező esetben jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben a házasságot megszűntnek nyilvánítja, és erről hiteles kiadmányt ad a felek részére, továbbá megküldi azt a nyilvántartó hatóság részére.
d) Peru
Peruban a közjegyzői hatáskört a 29.227/2008. május 15-ei törvény teremtette meg, egyenlőséget teremtve az államigazgatási úton történő házasság felbontása iránti eljárással, mely a polgármesterek hatáskörébe tartozik. A házasfeleknek a kérelmükben fel kell tüntetniük, hogy van-e kiskorú gyermekük, meg kell jelölniük a szülői felügyeleti jog gyakorlásának módját és rendelkezniük kell a gyermek tartása, lakhatása és a vele való kapcsolattartás kérdésében. Cselekvőképtelen nagykorú gyermekek esetén csatolni kell továbbá a cselekvőképtelenséget megállapító jogerős bírói határozatot, illetve a gondnok kijelöléséről szóló határozatot. A törvény 4. cikke szerint a kérelemben nyilatkozni kell arra vonatkozóan is, hogy nincs a házassági vagyonközösségbe tartozó vagyontárgyakon kívül egyéb vagyona a kérelmezőknek, vagy ha lenne, akkor a házassági közös vagyon megosztásáról rendelkező, nyilvántartásba bejegyzett közjegyzői okiratot is csatolni szükséges.[43]
A megállapodáson alapuló szétköltözés és a későbbi bontás (separación convencional y divorcio ulterior) iránti kérelmet írásban kell benyújtani a közjegyzőhöz, melyben feltüntetik a felek nevét, személyazonosító igazolványuk számát, az utolsó közös lakóhely megnevezését, mindkét fél értesítési címének megjelölését, továbbá aláírását és ujjlenyomatát. A kérelemnek tartalmaznia kell a házasság felbontása iránti határozott kérelmet, és csatolni kell hozzá a szükséges dokumentumokat.
A közjegyzői hatáskörbe tartozó nemperes ügyekről szóló 26.662. számú törvény (Ley n[o]26.662, Ley de competencia notarial en asuntos no contenciosos) 14. cikke alapján a köz-
- 37/38 -
jegyző előtti eljárás iránti kérelmet ügyvédi ellenjegyzéssel kell ellátni.[44] Az eljárás lefolytatására a házasfelek utolsó közös lakóhelye vagy a házasságkötésük helyszíne szerint illetékes közjegyző jogosult. A közjegyző megvizsgálja a kérelmet, és a törvényi feltételek megléte esetén tizenöt napon belüli határnapra meghallgatást tűz ki. Ennek során a felek nyilatkoznak, hogy a különválás iránti kérelmüket megerősítik. A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a nyilatkozat megtétele során közhiteles nyilvántartásba bejegyzett képviselő működjön közre. A nyilatkozat megtétele után a közjegyző jegyzőkönyvi tanúsítványt vesz fel, amelyben tanúsítja a megállapodáson alapuló szétköltözés tényét. A perui polgári törvénykönyv (Código Civil) 354. cikke értelmében a fenti tanúsítvány kiállítását követő két hónap elteltével bármelyik házastárs kérelemmel fordulhat a közjegyzőhöz a házasság felbontása iránt.[45] A kérelmet tizenöt napon belül el kell intézni, és a házasság felbontásáról a Nemzeti Közhiteles Nyilvántartás Főhatóságát (Superintendencia Nacional de Registros Públicos) megkeresi annak bejegyzése iránt, majd egy példányt küld a Személyazonosság és Családi állapot Nemzeti Nyilvántartásának (Registro Nacional de Identificatión y Estado Civil), ahol az aktualizált családi állapotot tartják nyilván.
e) Nicaragua
Nicaraguában a közjegyző előtti bontás intézménye 2015 áprilisától van életben, melynek lehetőségét a 2014. június 24-ei 870. számú Családjogi kódex (Ley n[o] 870 de Código de Familia, de 24 de junio de 2014) teremtette meg.[46] A törvény 159. cikke a közös megegyezésen alapuló válás két válfaját határozza meg. Arra vagy bíróság előtt kerülhet sor, vagy - ha a házasfeleknek nincs kiskorú vagy cselekvőképességében korlátozott, illetve vagyonnal nem rendelkező gyermeke - közjegyző előtt. Házassági vagyonközösség esetén a közjegyző előtti bontáshoz az is szükséges, hogy a felek megállapodjanak a vagyonközösséghez tartozó vagyonelemek megosztásában, és ezen megállapodásukat közokiratba foglalják. A 160. cikk szerint a közjegyző a közös megegyezésen alapuló bontás iránti kérelem beérkezését követően tájékoztatja a feleket a házasság felbontásának jogkövetkezményeiről, amennyiben pedig azt állapítja meg, hogy a feleknek van közös kiskorú gyermekük, vagy nincs közöttük egyetértés a vagyonmegosztás tekintetében, akkor az eljárását felfüggeszti és az eljárást bírói útra utalja.
A törvény 161. cikke határozza meg tételesen, hogy a szabályszerű kérelemnek tartalmaznia kell a felek személyazonosító adatait, igazolni kell a házasságkötés tényét, közös kiskorú gyermekek, illetve közös vagyon hiányát. Végül a 162. cikk kimondja, hogy a közös megegyezésen alapuló bontásról rendelkező közjegyzői okirattal meg kell keresni a Személyek Családi Állapotát Nyilvántartó Hatóságot (Registro del Estado Civil de las Personas) és szükség szerint az ingatlan-nyilvántartási hatóságot a közös vagyon megszüntetésének bejegyzése iránt.
- 38/39 -
f) Bolívia
A másik dél-amerikai ország, ahol a közelmúltban fogadtak el jogszabályt a közjegyző előtti bontásról, az Bolívia. A jogalkotó 2014. november 19-én fogadta el a 603. számú Családjogi és a családjogi eljárásokról szóló kódexet (Ley n[o] 603 de Código de las Familias y del Proceso Familiar, de 19 de noviembre de 2014), mely megteremtette a közös megegyezésen alapuló közjegyző előtti hatósági bontás jogintézményét.[47] A bolíviai családjogi kódex 206. cikke meghatározza, hogy ezen eljárásra akkor kerülhet sor, ha mindkét házastárs ezt egyezően kéri, nincs gyermekük, vagy azok huszonöt évesnél már idősebbek és nincs közös vagyonuk, vagy annak megosztásáról a felek megegyeztek. Ennek ellenére a 205. cikk meghagyja annak a lehetőségét, hogy a házastársak akár közösen, akár egyikük kezdeményezésére a bírósági utat válasszák a házasságuk felbontását kérve. A reform a közjegyzőkről szóló 483. számú, 2014. január 25-ei törvény (Ley del Notariado, n[o] 483, de 25 de enero de 2014) módosításával járt, melynek 100. cikke kimondja, hogy a házastársak a kérelem benyújtását követő három hónapon belül kötelesek a közjegyző előtt ismételten személyesen megjelenni, hogy azt megerősítsék. Ennek megtörténte esetén a házasság felbontásáról a közjegyző jegyzőkönyvet vesz fel, melyet megküld az anyakönyvvezető hatóság részére. Ha hat hónap eltelik anélkül, hogy a házastársak a házasságuk felbontása iránti kérelmüket megerősítették volna, akkor a közjegyző az aktát irattárba helyezi (96. cikk).
A spanyol nemperes eljárásokról szóló 15/2015. évi július 2-ai törvény által kifejtett hatással kapcsolatban megállapítható, hogy rendkívül ambiciózus reformról volt szó, mely nagyban befolyásolta a családi viszonyokat Spanyolországban. A változás súlya nemcsak a módosított jogszabályi rendelkezések számában, hanem az érintett területek relevanciájában is tetten érhető. A reform több nézőpontból üdvözlendő: egyrészt elismeri a felek szabad akaratának érvényesülését azokban az esetekben, amikor kifejezetten a magánautonómia körébe tartozó kérdésekről van szó, másrészt nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy amennyiben úgy kívánják, a különválás és a házasság felbontása iránt bírósághoz forduljanak. Végül meg kell jegyezni, hogy a szabályozás komoly garanciákat biztosít a kiskorú vagy bíróság által cselekvőképességében korlátozott gyermekek érdekei védelme érdekében.
Kiemelést érdemel, hogy a tanulmányban bemutatott spanyol jogszabályok figyelembe veszik azon nagykorú és nagykorúságot szerzett kiskorú gyermekek akaratát is, akik még felmenőikkel élnek együtt, amikor törvényi követelményként írja elő, hogy az őket érintő döntések meghozatalánál a beleegyezésüket kinyilvánítsák.
Fontos gyakorlati előnyt jelent, hogy a házasság felbontásának közjegyzői hatáskörbe utalásával, az eljárás során közokiratba foglalt vagyonközösséget megszüntető megállapodással a házastársak közötti vagyoni viszonyok egyszerűen rendezhetőek, mellyel nem
- 39/40 -
mellékesen költséget lehet megtakarítani és későbbi jogviták keletkezésének a lehetősége is korlátozható.
Végül abból az aspektusból is üdvözölni lehet az új szabályozást, hogy a házassági krízisek rendezésénél a korábbi rendelkezéseket meghaladva már nemcsak a házasfelek, hanem harmadik személyek jogi érdekeinek a védelmét is biztosítja. A gyakorlat fogja eldönteni, milyen fogadtatásra talál hosszú távon ezen reform, és az eddig felmerült nehézségekre is majd a spanyol közjegyzők egységes jogalkalmazása fogja megadni a választ. A statisztikai adatok mindenesetre azt támasztják alá, hogy a közjegyző általi bontás a napi rutin része lett a spanyol közjegyzők gyakorlatában. Már a jogszabály hatályba lépését követő évben, 2016-ban több mint 5.000 válást mondtak ki közjegyzői irodákban. Ez azt jelenti, hogy Spanyolországban 2016-ban az összesen 101.294 házasság megszüntetésre irányuló eljárásnak 6,3%-át közjegyzők bonyolították le. Az eljárás hosszát tekintve pedig míg a bíróságok előtt átlagosan 4,7 hónapig tart a procedúra, addig a közjegyzők előtt átlagosan egy hétig.[48] A rendelkezésre álló adatok szerint a kisebb autonóm közösségekben 2015. év óta megnégyszereződött a válások száma. A legtöbb közjegyző előtti házasság felbontás iránti eljárás Madrid Tartományban (1.100), Andalúziában (898) és Katalóniában (576) indult.
A tanulmány röviden megpróbált rávilágítani arra, hogy a házasság közjegyző általi felbontása hasonló szabályozási logikát követ több latin-amerikai országban, sőt bizonyos szabályozási modellek az ottani jogokból kerültek átemelésre a spanyol jogba. Ez olyan szempontból is érdekes lehet, hogy mindezen szabályok fő gerince nagy hasonlóságot mutat a hazai jogunkban ismert bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése iránti közjegyző hatáskörébe tartozó eljárási rendelkezésekkel. A magyar jogalkotó pedig egy esetleges későbbi reform során ezen latin-típusú közjegyzőkre vonatkozó szabályokra és a kialakult gyakorlatra komolyan tudna támaszkodni.
1) Cerdeira Bravo De Mansilla, Guillermo, Separaciones y divorcios por mutuo acuerdo ante notario en Espana: entre su oportunismo político y su exigencia constitucional, Madrid, 2016.
2) García Aburuza, M.p., La Protección a la Familia desde los Procesos Matrimoniales, Navarra, 2009.
3) Pérez Vallejo, A.m., El juego de la autonomía dela voluntad en las relaciones personales de los cónyuges, Granada, 2000.
4) Torrelles Torrea, E., "La Ley 15/2005, el régimen del non-fault divorce y los principios de derecho europeo de familia", E.Llamas Pombo, Madrid, 2009.
5) Cerdeira Bravo de Mansilla, Guillermo, "Matrimonio y Constitución (presente y posible futuro)" , Madrid, 2013.
[48] Lucini Mateo, Álvaro madridi közjegyző 29. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon, Budapesten 2017. november 18-án tartott A házasság felbontására vonatkozó új szabályozás Spanyolországban című előadásából származó adat
- 40/41 -
6) Prada González, José Maria, "Reflexiones en torno a la futura Ley de Jurisdicción Voluntaria", El notario del Siglo XXI, núm.20, julio-agosto 2008.
7) Núnez Iglesias, Álvaro, "Apuntes sobre el divorcio ante notario y su naturaleza", Revista de Derecho Civil, vol.II, núm.4, octubre-diciembre 2015.
8) Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015.
9) Rodriguez Diaz, Enma Maria, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado y problemática de la aactual regulación)", Revista Jurídica de Asturias, núm.41, 2018.
10) Pérez Hereza, Juan, "Divorcio notarial: problémas prácticos", El notario del Siglo XXI, núm.73, mayo-junio 2017.
11) Pérez Hereza, Juan, "La separación y divorcio notarial", El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015.
12) Vela Fernández, C., "Contenido y limites de la escritura notarial de separación/divorcio" in Separaciones y divorcios ante notario, dirigido y coordinado por Guillermo Cerdeira Bravo de la Mansilla, Madrid, 2016.
13) Pérez Gallardo, Leonardo, "Un fantasma recorre Latinoamérica en los albores de este siglo: el divorcio por mutuo acuerdo en sede notarial", ISSN 0213-988-X, vol. XXVII, 2009.
14) Vainsencher, T., "El divorcio en el Derecho Iberoamericano, coord. Acedo Penco, A.y Pérez Gallardo, L.B., Bogotá, México D.F., Madrid, Buenos Aires, 2009.
1) Código Civil (spanyol Polgári törvénykönyv) vonatkozó rendelkezései /Real Decreto de 24 de julio de 1889, disponiendo la publicación en la Gaceta de Madrid de la edición reformada del Código Civil/
2) Ley 15/2015, de 2 de julio, de la Jurisdicción Voluntaria
3) Ley Orgánica de 28 de mayo de 1862, del Notariado
4) Ley de Enjuicimiento Civil de 3 de febrero de 1881
5) Decreto-Ley n° 154/1994, de 6 septiembre, "Del divorcio notarial" (Cuba)
6) Ley 962/2005, de 8 de julio (Colombia)
7) Ley de 28 de noviembre de 1966 (Ecuador)
8) Ley 29.227/2008, de 15 de mayo (Perú)
9) Ley n° 870 de Código de Familia, de 24 de junio de 2014 (Nicaragua)
10) Ley n° 603 de 19 de noviembre de 2014 de las Familias y del Proceso Familiar (Bolivia) ■
JEGYZETEK
[1] Cerdeira Bravo de Mansilla, Guillermo, Separaciones y divorcios por mutuo acuerdo ante notario en Espana: entre su oportunismo político y su exigencia constitucional, Madrid, 2016., 47. o.
[2] Garcia Aburuza, M. P., La Protección a la Familia desde los Procesos Matrimoniales, Navarra, 2009., 17. o.
[3] A spanyol jogrendszer ismeri a különválás jogintézményét is, mely a házasság és a válás közötti jogi állapot. A hatályos spanyol jogban a Código Civil teremti meg ennek a lehetőségét, az eljárás lefolytatására a Nemperes Eljárásokról szóló 15/2015. évi július 2-ai törvény alapján megosztott hatáskörként az igazságügyi igazgatás jogászai és a közjegyzők jogosultak. Az eljárási szabályok a későbbiekben elemzett közjegyző előtti bontás szabályaival több ponton hasonlóságot mutatnak. A házasság felbontása és a különválás között lényeges különbség, hogy a különválás esetén a házassági kötelék továbbra is fennáll, viszont a házasságból származó jogok és kötelezettségek nagy része megszűnik. A különválást kimondó végzés vagy az erről rendelkező közjegyzői okiratba foglalt megállapodás a házassági életközösséget, a házastársak közös lakóhelyén való tartózkodás kötelezettségét és a házassági vagyonközösséget megszünteti, továbbá a különvált házastárs nem örököl házastársa hagyatékában. Másik lényeges eltérés a házasság felbontásával szemben, hogy különválás esetén lehetőség van arra, hogy a felek kibéküljenek, mellyel a határozatban foglalt rendelkezések hatályukat vesztik. Terjedelmi okoknál fogva jelen tanulmány a különválás részletes szabályaival nem foglalkozik, kizárólag a közjegyző előtti bontás kérdéseit elemzi. A szerző megjegyzi, hogy a tanulmányban vizsgált spanyol és latin-amerikai jogszabályszövegek, illetve a felhasznált külföldi irodalom hivatalos magyar fordításban nem áll rendelkezésre, az esetenként kurzívval szedett spanyol jogszabályok magyar nyelvre átültetése a szerző fordításának eredménye, az egyes spanyol jogintézmények terminológiája viszont megegyezik az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának hivatalos fordításával.
[4] Pérez Vallejo, A. M., El juego de la autonomía de la voluntad en las relaciones personales de los cónyuges, Granada, 2000., 94. o.
[5] Torrelles Torrea, E. "La Ley 15/2005, el régimen del non-fault divorce y los principios de derecho europeo de familia"; E. Llamas Pombo, Madrid, 2009., 179. o.
[6] Cerdeira Bravo de Mansilla, Guillermo, "Matrimonio y Constitución (presente y posible futuro)", Madrid, 2013., 309. o.
[7] Ley 15/2015, de 2 de julio, de Jurisdicción Voluntaria. Publicado en: BOE núm. 158, de 03/07/2015. Referencia: BOE-A-2015-7391
[8] Prada Gonzalez, José Maria, "Reflexiones en torno a la futura Ley de Jurisdicción Voluntaria", El notario del Siglo XXI, núm. 20, julio-agosto 2008., 34. o.
[9] Núnez Iglesias, Álvaro, "Apuntes sobre el divorcio ante notario y su naturaleza", Revista de Derecho Civil, vol.II, núm.4, octubre-diciembre 2015., 155. o.
[10] Revista de Derecho Civil http://nreg.es/ojs/index.php/RDC ISSN 2341-2216 vol. II, núm. 4 (octubre-diciembre, 2015) 10.o.
[11] Artículo 54. Ley del Notariado de 28 de mayo de 1862. Publicado en el BOE núm. 149, de 29/05/1862. Referencia: BOE-A-1862-4073
[12] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 379. o.
[13] Vara Gonzalez, José Manuel, Separación y divorcio ante notario...380.o.
[14] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado y problemática de la actual regulación)', Revista Jurídica de Asturias, núm. 41, 2018., 97.o.
[15] Pérez Hereza, Juan, "Divorcio notarial: problémas prácticos", El notario del Siglo XXI, núm.73, mayo-junio 2017., 156. o.
[16] Pérez Hereza, Juan, "Divorcio notarial: problémas prácticos"... 157. o.
[17] Pérez Hereza, Juan, "La separación y divorcio notarial', El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015, 23. o.
[18] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario...364. o.
[19] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario...382. o.
[20] Artículo 777.2 Ley de Enjuiciamiento Civil. Publicado en BOE núm. 7 de 08 de enero de 2000
[21] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario...396. o.
[22] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 94. o.
[23] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 95. o.
[24] Vara Gonzalez, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 402. o.
[25] Pérez Hereza, Juan, "La separación y divorcio notarial"... 24. o.
[26] Pérez Hereza, Juan, "La separación y divorcio notarial"... 36. o.
[27] Vela Fernández, C., "Contenido y limites de la escritura notarial de separación/divorcio" in Separaciones y divorcios ante notario, dirigido y coordinado por Guillermo Cerdeira Bravo de la Mansilla, Madrid, 2016., 160. o.
[28] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 430. o.
[29] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 432. o.
[30] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 435. o.
[31] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 429. o.
[32] Vara González, José Manuel, Separación y divorcio ante notario... 430. o.
[33] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 99. o.
[34] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 100. o.
[35] Rodriguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 79. o.
[36] Artículo 43 del Derecho-Ley n° 154, del Divorcio Notarial de 6 de septiembre de 1994 (G.O.O. n° 13, de septiembre de 1994. 193. o.
[37] Pérez Gallardo, Leonardo, "Un fantasma recorre Latinoamérica en los albores de este siglo: el divorcio por mutuo acuerdo en sede notarial", ISSN 0213-988-X, vol. XXVII, 2009. Dialnet., 341. o.
[38] Vainsencher, T., "El divorcio en el Derecho Iberoamericano, coord. Acedo Penco, A.y Pérez Gallardo, L.B., Bogotá, México D.F., Madrid, Buenos Aires, 2009., 123. o.
[39] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 81. o.
[40] Artíulo 1°-6° de Ley 962 de 2005
[41] Pérez Gallardo, Leonardo, "Un fantasma recorre Latinoamérica..., 342. o.
[42] Rodriguez Diaz, Enma Maria, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado...83. o.
[43] Artículo 5° D.S. 009-2008-JUS
[44] Pérez Gallardo, Leonardo, "Un fantasma recorre Latinoamérica..., 348. o.
[45] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 85. o.
[46] Rodríguez Díaz, Enma María, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado... 87. o.
[47] Rodriguez Diaz, Enma Maria, "El divorcio notarial en Espana (perspectiva en Derecho Comparado...89. o.
[48] Lucini Mateo, Álvaro madridi közjegyző 29. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon, Budapesten 2017. november 18-án tartott A házasság felbontására vonatkozó új szabályozás Spanyolországban című előadásából származó adat
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
