Rögös az útja az új Ptk.-nak, s jelen pillanatban is nagyon borús jövő elé nézünk.
Az 1959. évi Ptk. lehetetlen korban, lehetetlen viszonyok között jött létre. Mégis sikerült egy hagyományokon alapuló magyar és európai jogszemléletet részben átmentenie. Nyelvezete tiszta, logikus volt; bár alkotói nem mondhatták, sokat átvett az 1928 Mtj., s a magyar magánjog hagyományaiból. Erényeit részben csökkentette, hogy számos intézménye holt betű maradt; vagyon, amiről rendelkezni vagy örökölni lehetett volna nem nagyon létezett a szocializmus viszonyai között.
Az 1959. évi Ptk. azonban egyértelműen elavult egy piacgazdaság és jogállam viszonyai között, így egy új törvény létrehozásának szükségszerűsége vitathatatlan.
Ezért hívta létre a Kormány 1061/1999. (V. 28.) határozatával a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottságot, s elrendelte Szerkesztőbizottság és munkacsoportok létrehozását Vékás Lajos professzor vezetésével. Nem kívánok most a munka menetével, a résztanulmányokkal foglalkozni; mindez jól megismerhető volt számos más írásból.1
1. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a munka nem volt befejezve - ennek ellenére az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium bejelentette a Szerkesztőbizottságnak, hogy a "Tervezetet" a Minisztérium készíti el, majd a Kormány nyújtja be az Országgyűlésnek.
Ez a fordulat általános megdöbbenést keltett hozzáértő jogász körökben; nemcsak azért, mert a jelenlegi kormányszervezet és az Országgyűlés nem rendelkezik hozzáértő polgári jogászokkal, hanem, mert köztudottan egy ilyen hatalmas súlyú törvény előkészítéséhez és hatálybaléptetéséhez hosszú idő kell.2
2. A Vékás Lajos féle Szerkesztőbizottság a javasolt módosítások alapján közzétette "Szakértői Javaslatát", ezzel kb. egyidőben már olvasható az IRM honlapján a Kormány Tervezete.3
Ekkor még nem lehetett rosszat sejteni, ezért sem a pártok, sem a szakmai szervezetek, sem a jogtudomány nem foglalkozott különösebben a Kormány tervezetével; mondván a vitára még bőven lesz idő. Ezért hatott nagy meglepetésként, hogy az Országgyűlés 2008 szeptemberében napirendre vette a törvényjavaslat tárgyalását, a miniszter azon bejelentésével egyidőben, hogy 2008 decemberére elfogadják, s 2010. januárjában hatályba is kívánják léptetni az új Ptk.-t.
Ez teljesen váratlanul érte a pártokat, a képviselőket. Bár nyáron elvileg tanulmányozni lehetett a törvényjavaslat szövegét, ezt érthetően senki nem tette meg.
Magam ekkor kaptam megbízást módosító javaslatok elkészítésére 13 nap alatt (!!!). A teljesíthetetlen feladatnak mégis igyekeztem eleget tenni; a hatályos Ptk., a Szakértői Javaslat, a Kormány Tervezet, de nem utolsó sorban a józan ész és 35 éves szakmai tapasztalataim alapján 13 nap alatt a következő kiinduló megállapításokat tettem:
1. A Kormány tervezete teljességgel alkalmatlan a tárgyalásra, s egy új Ptk. elfogadásához.
2. A Kormány tervezet - szemben Gadó Gábor szakállamtitkár véleményével4 - nem részleteiben, hanem alapvető kérdésekben tér el a Szakértői Javaslattól, több, a hatályos Ptk.-ban szereplő bevált jogintézményt mellőz, miközben alkalmazhatatlan, a jogrendszert s a társadalmat romboló megoldást kíván bevezetni.
3. Nem lehet a problémát úgy felfogni, hogy van egy elfogadhatatlan Kormány Javaslat, s egy kiváló Szakértői Javaslat. A Szakértői Javaslatban - is számos vitatható megoldás van - különösen a Személyi - Családi - Öröklési jogi részben -, ahol nem vették figyelembe a változtatási javaslatokat. Összességében azonban a Szakértői Javaslat "kiérlelt szakmai munka eredménye" (Kecskés László), amely alkalmasabb még egy részletes szakmai, majd hosszas parlamenti vitára.
4. A törvényjavaslat megvitatására szánt idő rövidsége azzal a veszéllyel jár, hogy a hatalmas joganyagot képtelenek átfogni a polgári joghoz nem értő képviselők, ezért nagyobb ellenállás nélkül fogadják el.
13 nap alatt 42 módosító javaslatot sikerült készítenem a megadott határidőben; hozzátenném, legalább 500-at lehetett volna. Ezek közül a leglényegesebbekből mutatnék be néhányat - hozzátéve, hogy a kötelmi joggal nem volt időm és energiám részletesen foglalkozni, e kérdéskörben Vékás Lajos cikke ad bővebb iránymutatást.5
Ezek után lényeges; - és elfogadhatatlan eleme - a Kormány Tervezetnek;
- A Tervezet a 2. könyv III. fejezetében lényegében teljesen átalakítja a gondnokság intézményét, s a cselekvőképtelen személyek gondnokságát megszűnteti.
- A törvény e része teljességgel alkalmatlan a tárgyalásra és elfogadásra.
Bevezetésként állapítsuk meg, hogy a gondnokság kérdése - s vele összefüggésben a nagykorú személyek cselekvőképességének kérdése a magyar polgári jog egyik legelhanyagoltabb része jelenleg is, amely miatt már nemzetközi emberjogi szervezetek is elmarasztalták hazánkat (pl. a Mental Disability Rights International 2002).
Az 1877. évi XX. tv. kb. 300 §-ban szabályozta a gyámság és gondnokság kérdéseit a kor színvonalán, - a Szladits Károly szerkesztette Magyar Magánjog 200 oldalon foglalkozik a kérdéssel. (Az 1928. Mtj. 410-430. § csak a kérdés fő vonalait rendezi.)
Az elmúlt 60 év jogalkotása - miután hatályon kívül helyezték a tárgyban 1945 előtt keletkezett jogszabályokat, - semmi figyelmet nem fordított a kérdésre, s alapvetően a Ptk. és a Csjt. egyes részeiben rendezték nagyon felületesen a problémát.
Az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) gondnoksági szabályainak "módosítgatása" sem pótolta egy egységes gyámsági és gondnoksági törvény hiányát.
A jelen szakaszokat is a teljes szakszerűtlenség, s tájékozatlanság jellemzi. Miközben érthetetlen, s eddig nem alkalmazott fogalmakat alkalmaz, pl. "döntéshozatalt elősegítő intézmények", "támogatott döntéshozatal"stb., figyelmen kívül hagyja azt a római jogtól létező kiinduló tényt, hogy a gondnok képviselő, akinek eljárására azért van szükség - mert képviseltje teljesen vagy részben beszámíthatatlan (pl. az elmeszociális intézetekben sok ezer olyan ember van, ki értelmi képességei szerint beszélni sem tud! / A tervezet nem is ismeri a cselekvőképességet kizáró gondnokság fogalmát sem!).
A 2:15. § - a 2:40. § közötti rész teljességgel alkalmatlan bármiféle módosításra, s elfogadása esetén beláthatatlanná és kezelhetetlenné teszi a jelenleg is meglévő káoszt és súlyos emberi jogi sérelmeket.
A helyzetet csak egy alaposan átgondolt, részletesen szabályozott gyámsági és gondnoksági törvény oldhatja meg, melynek fő vonalait lehet csak a Ptk.-ban elhelyezni.
A Tervezet 2:49. § - az állam jogképességét a vagyoni viszonyokra korlátozza.
- Az elmélet által elfogadott álláspont szerint az állam, ha polgári jogviszonyban vesz részt, ugyanolyan jogalany, mint a többi jogi személy. Ebből következik, hogy jogalanyisága nem korlátozható a vagyoni viszonyokra; adott esetben a személyi jogviszonyok alanyaként szerepelhet; jogai és kötelezettségei lehetnek; perelhető és perelhet (pl. jóhírnév megsértése miatt).
A jelen javaslatból következik, hogy az államra vonatkoznak a jogi személyek általános szabályai - természetesen az állam fogalmából eredő különbségekkel.
Az állam képviselete és felelőssége a különböző polgári jogviszonyokban - tekintve, hogy nemcsak a vagyoni jogviszonyokban, illetve rendkívül különböző vagyoni jogviszonyokban vehet részt - külön törvényi szabályozást igényelne (pl. a hatályos jogszabályok szerint a Magyar Állam felelős több egészségügyi tevékenység körében okozott kárért, atomkárokért stb.).
A Tervezet az egyes jogi személyek körében csak az alapítványt szabályozza, az egyesületről nem szól.
- A jogi személyek két alaptípusa az alapítvány és az egyesület. Az 1989. évi II. törvény szerint - mely szerint alapvető emberi jog az egyesülési jog, hasonlóan az alapvető emberi jogi nemzetközi egyezményekhez - a legfontosabb egyesületekre vonatkozó szabályokat tartalmazza a hatályos Ptk. 61-64. §. Megjegyzendő azonban, hogy az egyesületre vonatkozó szabályok nem azonosak az egyesülési joggal, (így véleményünk szerint nem is igényelnek 2/3-os többséget!), illetve az 1989. évi II. tv. az egyesülési jogról a "társadalmi szervezet" szabályait tartalmazza meglehetősen szerencsétlen módon. A törvény 4/A. §-a ugyan a társadalmi szervezetre vonatkozó szabályokat az egyesületre is alkalmazni rendeli, ez azonban nem szükségszerű.
Az elmélet régi igénye szerint először meg kellene szüntetni a "társadalmi szervezet" kezelhetetlen fogalmát - vagy esetleg csak kivenni az 1989. évi II. tv.-ből a 4/A. §-t - s a Ptk.-ban szabályozni az egyesület fő szabályait,- függetlenül az egyesülési jog alkotmányos szabályaitól.
Az egyesületre vonatkozó szabályok a mai joggyakorlatból értelemszerűen vonatkoznak a politikai pártokra, a szakszervezetekre. (A hatályos szabályozás teremti meg a bírósági bejegyzés konstitutív jellegét, mert ezzel nyeri el jogi személyiségét. Végül alapvetően a Ptk.-n alapuló bírói gyakorlat teszi lehetővé adott esetben az egyesület (politikai párt) működésének polgári bírósági vizsgálatát.
Vékás Lajos professzor szerkesztette ún. "Szakértői Javaslat"-ban az egyesület a "Személyek" könyvben önállóan szerepel - helyesen. (IV. rész 2:124. §- 2:160. §)
A Tervezet 2:21. §-ában ismét szabályozza a "Védelem a gyűlöletbeszéd ellen"tényállását.
- A javasolt § eredetileg a "Védelem a gyülőletbeszéd ellen" címet viseli, melynek szankcionálását ebben a formában az Alkotmánybíróság több határozatában alkotmányellenesnek minősítette.
Az a magatartás, melyet az előterjesztő szankcionálni akar viszont, más tényállásban szankcionálható - ennek elbírálását a bírói gyakorlatra kell bízni.
A Tervezet mellőzi - a hatályos Ptk.-val szemben - a lelkiismereti szabadság megsértésének szankcionálását külön nevesítve, illetve a személyes szabadság jogellenes korlátozásának tilalmát.
- A hatályos Ptk. 76. §-ban védi a lelkiismereti szabadságot és szankcionálja a személyes szabadság jogellenes korlátozását.
Mindkét személyhez fűződő jog alapvető emberi jogokat is véd. [Alk. 60. § (1) bek., és Alk. 55. §]
A lelkiismereti szabadság védelme egyrészt biztosítja a hit szabad gyakorlását, az egyházi szertartások zavartalanságát, védi a hívőket a hátrányos megkülönböztetéstől, melyre az elmúlt évtizedekben bőven volt példa. Ebbe a körbe tartozik a hivatásbeli lelkiismereti szabadság védelme is, melyet szintén számos esetben megsértettek az elmúlt évtizedekben. (pl. abortuszt nem végző orvosok, fegyveres szolgálatot megtagadók szankcionálása stb.)
A személyes szabadság jogellenes korlátozásának, tilalma nemcsak a hatósági jogellenes szabadságkorlátozások ellen véd, hanem adott esetben munkáltatók, oktatási intézmények, magánszemélyek jogellenes szabadságkorlátozása ellen is.
A Javaslat 2:87. §-a a kegyeleti jog körében az ügyész keresetindítási jogát közérdek sérelme esetén a megszűnt jogi személyre korlátozza.
- Nem lehet a közérdek sérelme esetén kizárólag a megszűnt jogi személy sérelmének esetére korlátozni az ügyész keresetindítási jogát.
Lehetséges, hogy az elhunyt személynek nincs is hozzátartozója vagy végrendeleti juttatásban részesített személy - ekkor senki nem léphet fel a kegyeleti jog megsértése ellen a közérdek sérelme esetén. Különös jogsértések lehetőségét jelentené az ügyészi perindítás lehetőségének elmaradása közismert, köztiszteletben álló elhunyt személyek esetén. Előfordulhat az is, hogy maga a hozzátartozó vagy a végrendeleti juttatásban részesített sérti a kegyeleti jogot és a közérdeket is. Végül lehetséges, hogy van ugyan hozzátartozó, vagy juttatásban részesített személy, de nem tud vagy nem akar fellépni a közérdeket sértő kegyeleti jogsértés ellen.
Mindezen esetekre az ügyész keresetindítási jogát indokolt a hatályos Ptk. 86. § (3) bek.-el egyezően fenntartani.
A Javaslat 2:83. §-ában már nem biztosítja - szemben a hatályos Ptk.-val - a személyes adatok védelmét. A különböző adatnyilvántartásokban szereplő téves adatok és tények hosszú időn keresztül okozhatnak súlyos polgári jogi sérelmet; érthetetlen, hogy a törvényjavaslat miért zárja ki polgári bíróság általi orvoslását.
Az új Ptk. mellőzi a házasságkötést megelőző eljárásban a jelenleg is meglévő 30 napos "gondolkodási" (várakozási) időt. [Csjt. 3. § (2)-(3) bek.]
A "Tervezet" értelmében a házasság a bejelentést követően azonnal megköthető.
Mivel a házasságkötés az ember életének talán legfontosabb hatású jognyilatkozata, külföldi tapasztalatok alapján is egyértelmű; hogy lényegesen kiegyensúlyozottabb, tartósabb a házasság, ahol a családi életről, a házastársak - gyermekek jogairól a felek előzetesen tudnak, tájékoztatást kapnak, s létezik egy bizonyos megfontolási időszaka házasság kötés előtt. (Ezt szolgálja pl. a kánonjogban a kötelező jegyesoktatás a házasságkötés előtt.)
A hatályos Csjt. - és a tervezet is - mellőzi a jegyesség szabályait, mely a múltban és a jövőben is számos vagyonjogi konfliktust okozott, s a jövőben is fog okozni.
Ha a javaslat nem tartalmazza a 30 napos várakozási időt, tovább fog nőni a meggondolatlanul kötött, s gyorsan felbomló házasságok száma. (Különösen, mert a javaslat be kívánja vezetni a közjegyzői bontást is.)
A "Tervezet" egyébként e tekintetben is teljesen illogikus; míg örökbefogadás esetén - egyébként helyesen - fenntartja az előzetes eljárást és felkészítést. [3:129. § (1) bek.], addig a házasságkötésnél mellőzi. Feltehető a kérdés miért nagyobb az örökbefogadás fontossága a házasságkötésnél?
A jegyesség intézményének mellőzése ellenére több jogszabály - így a javaslat is / Hetedik könyv 2 cím I. fejezet 7:2. § 10. pont hozzátartozóként jelöli meg a jegyest, melyhez jogkövetkezmények fűződnek. (pl. tanúzás Be., Pp.)
A hatályos Csjt. - és a Tervezet is - "házasulóknak" minősíti a házasság előtt állókat [pl. 3:8. § (1) bek., 3:35. § (1) bek.], akik már e minőségükben köthetnek vagyonjogi szerződést. (ld. A házassági vagyonjogi szerződés 3:64. §-3:68. §)
A "házasulók" - értelemszerűen jegyesek - számos más komoly vagyonjogi nyilatkozatot tehetnek, és tesznek is a jövendő házasság tudatában. (pl. az egyik fél eladja lakását, esküvői vacsorát rendel stb.)
A jegyességre vonatkozó szabályokat - hasonlóan a külföldi családi jogi szabályozáshoz - az 1894. évi XXXI. Ht. (Házassági törvény) tartalmazta.
Természetesen a jegyességből nem következik kötelezettség a házasság megkötésére. A jegyességnek a szabályai elsősorban a jegyesség alatt tett vagyonjogi nyilatkozatok sorsát rendezik; ezt a bírói gyakorlat a hatályos Ptk. 6. § (utaló magatartás) szabályainak felhasználásával igyekezett néha megoldani - nagyon kevés sikerrel.
A jegyesség lényegének, s legfontosabb szabályainak rendezése az egész magyar jogrendszer több évtizedes hiánya.
A Javaslat 3:21. §-a bevezeti a házasság közjegyzői megszűntetését.
- A házasság felbontása az európai modern jogrendszerek túlnyomó részében tradicionálisan bírósági hatáskörbe tartozik.
Ennek számos oka van; a házasság és a család alkotmányos védelmének elve (Alk. 15. §), más hatóság esetében a jogorvoslat hiánya, az ún. "közös megegyezéses bontás" perének átalakíthatósága hiánya. - s így az esetleg időközben vitatott kérdések megoldásának lehetetlensége - a "békülés" és "békéltetés" lehetetlensége, csak a bírói ítéletnek van mindenkivel szemben hatályos anyagi jogereje stb.
A megoldásnak semmiféle jogpolitikai, pergazdaságossági oka nincs; amennyiben felek között fennáll a "közös megegyezésen alapuló bontás" lehetősége (ami lényegében a 3:25. §-ban fennálló helyzet), akkor a bíróság a hatályos jogszabályok szerint is gyorsan felbontja a házasságot.
Megjegyzendő, hogy a hatályos bírói gyakorlat szerint - mint minden peres ügyben - a bíróság nem "kötelességszerűen", "automatikusan" bontja fel a házasságot, tehát elvileg elutasíthatja a felek közös kérelmét is - ha lát esélyt a házasság fennmaradására, minderre a közjegyzőnek nincs lehetősége, ha a törvényes feltételek fennállnak. A házasságok, a család védelme társadalmi érdek - a Javaslat 3:01. §-a is kimondja - nem valósítható meg egy leegyszerűsített közjegyzői eljárással. Vagyis a bíróságnak minden bontóperben mérlegelési lehetősége van felbontja-e a házasságot, ami közjegyzői megszüntetés esetén nem lehetséges. A közjegyző egyébként sem tudja felmérni azt a tényt, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott [ami egyébként évtizedes bírói gyakorlat szerint a bontás feltétele, s amit a javaslat 3:22. § (1) bek. is tartalmaz.]
A Tervezet mellőzi a házastársak személyi viszonyai közül a hűség kötelezettségét.
- A házastársi hűséghez számos joghatás fűződik; ezen alapul a házasságon alapuló apasági vélelem, (vagyis, hogy a házasságban született gyermek apja a férj, a törvényes öröklés rendszere, a törvényes örökösök jelentős része azért örököl, mert egymástól származnak házassági kapcsolat esetén) az is tény, hogy a házassági bontóperek jelentős részében a bontás oka a házastársi hűség megszegése.
Ennyi komoly jogkövetkezmény után miért nem törvényi kötelezettség a hűség követelménye? Amennyiben esetleg ez a gyakorlat, felmerülhet, hogy minden házasságban született gyermek születése, illetve minden törvényes öröklés esetén kötelező apasági vizsgálatot kell indítani? Esetleg minden házasságban született gyermek esetén el kell ismerni az apaságot?
A Javaslat 2:41. §-a mellőzi azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy jogi személyt jogszabály is létrehozhat.
- Az eddigi gyakorlat szerint, ha jogszabály (beleértve az önkormányzati rendeletet is) hozta létre a közjogi jogi személyeket. (pl. Országgyűlés, minisztériumok stb.) nyilvántartásbavétel nem volt szükséges. Ugyanakkor a közjogi személyek számtalan polgári jogviszonynak lehetnek alanyai, szerződés alapján vagy szerződésen kívül. Ebben az esetben vonatkoznak rájuk a polgári jog általános szabályai.
Az új szabályozás szerint nem lehetnek a közjogi jogi személyek polgári jogviszony alanyai?
Pl. az 1874. évi XXXIV. tc.-vel létrehozott Ügyvédi Kamara nem létezik? (hasonlóan a többi kamarához!)
A 2:50. § - a hatályos szabályokkal szemben [Ptk. 74/A. § (1) bek.] - mellőzi, hogy alapítványt tartós, közérdekű célra lehet létrehozni, és az alapítványt érezhetően a gazdasági tevékenység irányába mozdítja el; mindez szemben áll az alapítvány klasszikus céljával.
A Javaslat 4:48. §-a csak az ingó átruházása esetén teszi szükségessé a birtok átruházását is.
- A 4:48. § (1)-(2) bek. együttes értelmezése szerint a jövőben ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez nem szükséges a birtok átruházása.
Ezzel a Tervezet megszünteti ingatlanok esetében a hosszú múltra visszatekintő ún. tradicionális átruházási rendszert, ahol a vevő jogos törekvése - s az érvényesség feltétele - volt a birtokbalépés (ami akár lehetett jelképes is; pl. kulcsátadás).
A jelen megoldással az ingatlan vevőjének érdekei súlyosan sérülnek, ezért indokolt ingatlan esetében kétséget kizáróan úgy rendelkezni, hogy az átruházás érvényességéhez a birtokbalépés is szükséges, ami egyezik a hatályos Ptk. 117. § (2) bek.-sel.
A Javaslat - szemben a hatályos Ptk.-val is - nem veszi fel a Ptk.-ba - a szellemi alkotások védelmét.
- A Magyar Szabadalmi Hivatal által készített 2004-es felmérés szerint a szerzői jog felhasználásából származott Magyarországon a nemzeti jövedelem 6,67%-a 2002-ben. Az iparjogvédelem alkotásai különösen fontos szerepet játszanak az innovációban. A szabadalmak, szabadalmi bejelentettek száma a nemzeti és európai versenyképesség fontos mutatója.
A szellemi alkotások az Európai Közösség alapszerződésében is szerepelnek (EK-Szerződés 30. §). Az Európai Unió valamennyi dokumentuma (Társulási Szerződés, Fehér Könyv stb.) kiemelt figyelmet fordít a szellemi tulajdon szabályozására.
A szellemi alkotások szabályozása közvetlen kapcsolatban van a javaslat rendelkezéseivel. Lásd pl.:
- 2:86. § (4) bekezdése a know-how jellegű üzleti titok védelméről szól,
- 2:87. § pedig a kegyeleti jogok védelméről szól, amely egyben a szerzői jogi alkotások szerzőinek a kegyeleti jogaira vonatkozik.
- Az iparjogvédelem használati, hasznosítási szerződése, a szerzői jogi alkotások felhasználási szerződései tipikus kötelmi jogi szerződések.
- Indokolja a szellemi alkotások Ptk.-ban történő szabályozását az, hogy a szellemi alkotások szabályozása az európai országokban és a jelenlegi hatályos Ptk.-ban a polgári jog szerves részét képezi.
- A hatályos Ptk. 86. § (3) bek. alapján lehet védeni Magyarországon a know-how-t, melyről külön jogszabály nem rendelkezik. Amennyiben kikerül a törvényből a szellemi alkotások jogvédelme, a know-how védtelen lesz a magyar jogban.
A Javaslat a Bevezető rendelkezések körében nem védi a "törvényes érdekeket", a "szabad joggyakorlást" és az "alanyi jogot" - ez komoly visszalépés a hatályos Ptk.-val szemben.
A Javaslat 3:1. §-a a "családi kapcsolatokat" védi.
- Elfogadhatatlan a családi jogi alapelvek körében, hogy nem kívánják védeni a házasság intézményét, s a család védelmét a "családi kapcsolatokra" kívánják szűkíteni. Az Alkotmány 15. §-a együtt védi a házasság és a család intézményét, melyet az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) Ab. határozata is rögzített. ("A házasság intézménye az Alkotmányban külön nevesített védelmet élvez.")
A család védelmét nem lehet a "családi kapcsolatokra" szűkíteni. Szükséges védeni a családok egységét, a család vagyoni érdekeit stb. A Tervezet jelen megfogalmazása elfogadhatatlan; következik pl. ebből, hogy az állam nem köteles támogatni a családokat.
Az egyik legbizarrabb és legabszurdabb megoldás a Javaslat 3:21. § d) pontban található.
E szerint "megszűnik a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatásával."
- Ebben az esetben ex lege (törvény erejénél fogva) szűnik meg a házasság? Semmiféle regisztráció nem szükséges? Bizonyítani nem kell sehol semmit? Az anyakönyv szerint ezek a személyek továbbra is házastársak, bármelyiküknek születendő gyermeke közös gyermek - pl. tartási kötelezettséggel.
Ez a személy minden hatósági aktus nélkül bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthet, majd annak megszűntetése után újabb házasságot köthet? (Nem szükséges sorolni tovább az abszurdomokat.)
A Tervezet szerint "a megegyezéses bontáshoz" nem kell megállapodni a közös vagyon megosztásáról. (3:22. §)
- A Tervezet tovább liberalizálja az un. "megegyezéses bontás" intézményét. [Csjt. 18. § (2) bek.]
A hatályos jog ugyanis megkívánja az ingatlanon fennálló közös tulajdon kivételével a házastársi közös vagyon teljes megosztását a "megegyezéses bontáshoz". Ez két szempontból logikus és fontos;
- részben a házastársak önálló életre való berendezkedését biztosítja,
- részben a bíróság ebből is következtetést tud levonni a bontási szándék komolyságára, a kapcsolat "teljes és helyrehozhatatlan" megromlására, a házasság gyakorlati felszámolására.
A tervezet a "Szomszédjogok" köréből (4:25. §-4:33. §) kihagyja a hatályos Ptk. szomszédjogi "generálklauzuláját". (100. §)
- A bírói gyakorlat sokkal gyakrabban alkalmazta e szabályt, mint az egyes nevesített szomszédjogi szabályokat. (pl. zajhatás, zavaró állattartás stb.)
A tervezet szerint nincs általános szomszédjogi védelem, s ez nagyon komoly sérelmet jelent az adott ingatlanok speciális viszonyainak megsértése esetén.
A Javaslat - szemben a Vékás féle "Szakértői Javaslattal" - kihagyja a Ptk.-ból a "Telekkönyv" intézményét.
- Az ún. "Telekkönyv" intézményének helyreállításával, a Ptk.-ba való felvételével, a bírói felügyelet visszatérésével az egész polgári jogászi hivatás egyetértett.
Ezzel nemcsak egy 130 évig jól működő intézmény kerülne megfelelő szabályozás alá, hanem lényegesen csökkennének a jelenlegi súlyos működési zavarok, a visszaélések lehetősége. (Az ún. Vékás féle Szakértői Tervezet szerint a bírói felügyelet kérdése külön törvényi szabályozást igényel.)
A Javaslat III. könyv III. része részletesen szól az élettársi kapcsolatról, benne a bejegyzett élettársi kapcsolatról.
- A Javaslat I. címe a bejegyzett élettársi kapcsolatról szól, majd részletesen rendezi az élettársi kapcsolat egyes elemeit.
A bejegyzett élettársi kapcsolatról külön törvény is szól (2007. évi CLXXXIV. törvény), amely azonban csak 2009. január 1-jén lép hatályba.
A még hatályban nem lévő törvényt azonban az Alkotmánybíróság előtt megtámadták, s a hírek szerint a testület 2008. őszén döntést hoz az ügyben.
Az Alkotmánybíróság döntése előtt az egész élettársi kapcsolatról való rendelkezés egy új Ptk.-ban idő előtti; a testület ugyanis teljes egészében is megsemmisítheti a törvényt. Jelenleg a Ptk. a XLVI. fejezetében (A társaság) szabályozza a közös háztartásban élők vagyoni viszonyait, (578/G. §) - ez a megoldás nyilvánvalóan hibás - de úgyszintén nem elfogadható a Tervezet megoldása, mely az élettársak kapcsolatát mintegy "kis házasságként" szabályozza, s ezzel szembekerül az Alkotmány 15. §-ával, mely védi a házasság intézményét.
A III. könyv III. részéről egészében és részleteiben kizárólag az Alkotmánybíróság döntésének megismerése után lehet tárgyalni.
A törvény V. könyve részletesen szól a bejegyzett élettárs, s az élettárs örökléséről.
- A bejegyzett élettárs, élettárs öröklésére vonatkozó szabályoknál mindaddig tárgyalni nem lehet míg az Alkotmánybíróság döntést nem hoz a 2007. évi CLXXXIV. tv. alkotmányosságról. Egyébként is a Tervezet az élettárs, bejegyzett élettárs törvényes öröklési helyzetét általában a házastárs öröklésével egy szinten (értékben) kezeli, ezzel sérti a család és a házasság védelmének az Alkotmány 15. §-ban meghatározott elvét. A bejegyzett élettárs öröklése kizárja a felmenők, s az oldalági rokonok törvényes öröklését, s ezzel felborítja a törvényes öröklés évezredes rendjét. Nagy kérdés, hogy felmérte-e a Tervezet készítője, milyen társadalmi, családi, s egyéni hatása van annak, hogy adott esetben - ha nincs leszármazó - az egy hete bejegyzett azonos nemű élettárs örökli esetleg az örökhagyó teljes vagyonát.
Jelen dolgozat nem foglalkozik a kötelmi jogi részszel - ezt részletesen elemzi Vékás Lajos tanulmánya6 - s egyetértek a szerzőnek a Tervezet nyelvezetére, ellentmondásaira való utalásával is.
Érthetetlen miért szükséges egy, a társadalom életében meghatározó, alapvető fontosságú törvényt, mely semmi komoly elméleti és gyakorlati jogászi támogatottsággal nem bír, áterőszakolni a törvényhozáson - esetleg minimális szavazattöbbséggel, mert jelen állapot szerint minden ellenzéki párt is ellenzi elfogadását.
Milyen dicsőséget jelent egy kisebbségi kormánynak az esetleges elfogadás, mikor ellenzéki források szerint új választások, s az ellenzék stabil többsége esetén azonnal hatályon kívül helyezik, nem szólva a köztársasági elnök, s az Alkotmánybíróság előtti kudarcokról.
A törvénytervezetnek csak néhány pontját kifogásoltam; meggyőződésem, hogy alapos vizsgálat esetén, több száz problémát lehet találni, s ezek megoldása esetén sem lenne jó a Tervezet; hiszen még ekkor is összecsiszolást tenne szükségessé.
A megoldást a Vékás Lajos féle "Szakértői Javaslathoz" való visszatérés jelentené - vagyis a Kormánytervezet visszavonása. A "Szakértői Javaslat" széles körű megvitatásával, újabb szempontok figyelembevételével készítendő egy, a jogászi hivatás elméleti és gyakorlati szakembereinek jelentős egyetértését megszerző újabb Tervezet. Nem lehet sajnálni az időt; ha jó, időtálló, alkotmányos Ptk.-t szeretnénk, ez a jelen állás szerint még hosszú éveket igényel. ■
JEGYZETEK
1 Csak jelzésszerűen; Vékás Lajos; Parerga. HVG-ORAC 2008., vagy a munka kezdetétől folyamatosan megjelenő Polgári Jogi Kodifikáció c. periodikát.
2 Szintén nem részletezem a két éve folyamatosan zuhanó közvéleménykutatási eredményeket, a sajtóból mindenki nyomon követheti.
3 Szerkesztői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez. Komplex Kiadó Bp. 2008.
4 Gadó Gábor; Eltérő és egyező álláspontok az új Ptk. előkészítésében. Magyar Jog 2008/6. 385-399. old.
5 Vékás Lajos; Bírálat és jobbító észrevételek az új Ptk. kormányjavaslatához. Magyar Jog 2008/9. 577-591. old.
6 Lásd. 6 alatt.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Jobbágyi Gábor tszv. egyetemi tanár, PPKEJÁK Budapest
Visszaugrás
