"A válás valószínűleg egyidős a házassággal. Én mégis úgy vélem, a házasság néhány héttel öregebb."
Voltaire[1]
A társadalom alapegysége a család. "A család létrejöttének biztos alapja a házasság, amely az egymás szeretetén és tiszteletén alapuló életközösség, ezért az mindenkor megkülönböztetett megbecsülést érdemel" - fogalmazza meg preambulumában a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény, hangsúlyozva a jogintézmény kiemelkedő fontosságát. Az utóbbi évszázadban a családszerkezet jelentős átalakuláson ment keresztül, melynek egyik tényezője általában a házasságkötések számának csökkenése, a válások növekedése, illetve az egyéb párkapcsolati együttélési formák fokozott előtérbe kerülése. A házasságok felbontásának száma szerte a világon magas, ennek okai egymással összefüggő, összetett tényezők. Ilyen többek között a nők munkába állása, a válás folyamatos liberalizálása, a házassággal szemben támasztott megnövekedett elvárások, és nem utolsósorban komoly szerepet játszik a társadalom válással kapcsolatos szemléletváltása is.[2]
A házasság felbontásának könnyebbé tételére irányuló jogi megoldások térhódítása figyelhető meg számos országban, amire a későbbiekben részletesen kitérünk. A bontójog alakulása válasz lehet arra, hogy a jog tekintetbe veszi azt az emberi célkitűzést, hogy az emberek többet akarnak kihozni az életükből.[3] Az eljárásjogi szabályok egyszerűsítése, a bontások bírói útról való elterelése a bíróságok tehermentesítése jegyében zajlik. A házasság felbontása szabályainak vizsgálatánál figyelemmel kell lennünk mind az anyagi jogi, mind az azokkal összefonódó eljárásjogi szabályokra. A bontások számának alakulására nyilvánvalóan hatása van a házasság felbontását nehezítő vagy éppen könnyítő megoldásoknak. A bontójog szabályai rávilágítanak arra, hogy azok a házastársak döntésének véghezvitelét megkönnyítik vagy ellenkezőleg: megnehezítik. Indokolt lehet-e a könnyítés és milyen irányban? Mennyiben járulhat hozzá ehhez a közjegyző? Jelen írásban ezekre a kérdésekre veszünk számba néhány lehetséges választ.
A magyar bontójog szerint a házasság felbontása kizárólag bírói úton történhet. A házasság felbontása áll egyrészt a kötelék megszüntetéséből, valamint a járulékos kérdések rendezéséből, melyek felett a bíróság kontrollt gyakorol. A jogalkotó a házasságok megmentésére, a meggondolatlan bontóperek megakadályozására és a járulékos kérdések kulturáltabb rendezésére különféle garanciákat épített be a bontási eljárás folyamatába, illetve azokat az eljárás lefolytatásának feltételéül szabta. Korábbi jogunkban perelőfeltételül szolgált az előzetes békéltetés,[4] a bontópert megelőző előkészítő eljárás, valamint később a bontóper előtti meghallgatás intézménye.[5]
A bontási eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben (a továbbiakban: rPp.) garanciául szolgált a békítő tárgyalás és a felek békítésének megkísérlése a per bármely szakában [280. §, 285. § (3) bekezdés]. Így a perekben a feleknek lehetőségük nyílott átgondolni, hogy bontási szándékuk valóban végleges-e vagy sem. A rPp. értelmében a feleknek gondolkodási időt kellett biztosítani bontási szándékuk megfontolására. Eszerint a meggondolatlan és elsietett válóperek gátja az eljárási szabályok közé beiktatott három hónapos gondolkodási idő volt. A bíróság a per első tárgyalásán a házasság felbontásáról főszabály szerint nem határozhatott, békülés hányában elhalasztotta a tárgyalást. Ennek indoka az eljárás "fékezése", hogy a feleknek időt biztosítson a válási szándékuk átgondolására, valamint esélyt adjon a békülésre.[6] A felek az eljárás folytatását három hónapon belül kérhették írásban, ellenkező esetben a per megszűnt. Amennyiben azonnal kérték a
- 50/51 -
folytatást, a következő tárgyalást csak harminc nap eltelte utáni időpontra lehetett tűzni. Közös kiskorú gyermek hiányában viszont már az első tárgyaláson érdemben kellett tárgyalni a pert. A békítés kötelezettségét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) is tartalmazza [456. § (2) bekezdés], mely jogintézménynek különös jelentősége lehet a felek valódi szándéka feltérképezésében. Régóta érvényesülő elv, hogy az egyező akaratnyilvánítással történő bontás nem fér össze a felek meghallgatásnak mellőzésével. A bíróság ugyanis a bontási szándék komolyságáról és véglegességéről ilyen módon tud meggyőződni.[7] Ennek mellőzése esetén egyező akaratnyilvánítással történő bontásra nem kerülhet sor.
A járulékos kérdésekben kötött egyezséggel szemben támasztott elvárások között szerepel, hogy az legyen világos, érthető, pontos és végrehajtható. Ki kell tűnnie annak is, hogy az egyezség jóváhagyása után mit kell majd ítélt dolognak tekinteni.[8] Ha az egyezség a jogszabályoknak megfelel, azt a bíróság végzéssel jóváhagyja. A rPp. a bíró feladatául szabta az egyezség jóváhagyását megelőzően annak vizsgálatát is, hogy az megfelel-e a felek méltányos érdekeinek. Ez a szabály hatályon kívül került.[9] A házastársak vagyoni viszonyainak rendezése körében az ítélkezési gyakorlat szerint a gyermeket nem érintő kérdések tekintetében az egyezségnek a jogszabályoknak kell megfelelnie, s "ez nem ad lehetőséget a felek méltányos érdekeinek a vizsgálatára".[10] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:4. §-a alapelvként rögzíti a méltányosság és a gyengébb fél védelmének elvét, melyből kifolyólag adott esetben az egyezség jóváhagyása ezen az alapon megtagadható.[11]
A házasságot felbontó ítélet kötelező tartalmi eleme az életközösség időtartamának rögzítése, ami történhet a felek egyező nyilatkozata alapján, az erre történő egyezségkötés viszont kizárt.[12] A Pp. házassági perekre vonatkozó szabályain a jogalkotó tavaly nyáron módosított, tekintettel arra, hogy az egyszerűbb megítélésű ügyekben a negyvenöt napos ellenkérelemre biztosított határidő és annak meghosszabbítására biztosított, ugyancsak negyvenöt nap túl hosszúnak bizonyult. További feltétel, hogy megegyezés esetén a felek megállapodását a keresetlevélhez csatolni kell, amennyiben az előterjesztéskor az rendelkezésre áll.[13] Az eljárásban a felperes-alperes megjelölés egyező akaratnyilvánítás esetében szükségképpeni, az a polgári peres eljárás természetéből fakad.
Évtizedes tapasztalat, hogy a válások döntő hányada közös megegyezéses bontás.[14] A közös megegyezéssel történő válások számának emelkedésében a közvetítésnek - amelyet mind a Ptk.,[15] mind a Pp. tartalmaz - mint alternatív vitarendezési eljárásnak kiemelt szerepe lehet.
Hazánkban a házasság felbontása iránti eljárás a szekularizációt követően hagyományosan polgári bírósági hatáskörbe tartozik. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a házasság felbontásának törvényes szabályok között tartása az Alkotmány által a család védelmére előírt állami feladat, amelynek eszköze a bírói út".[16] Csak néhány esetben merült fel a fórum megváltoztatásának kérdése, azonban mindannyiszor elvi szinten maradt.[17] Az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law) egy 2001-ben alakult független szervezet, mely tisztán tudományos kezdeményezésen alapul. Az intézmény fő célja az Európai Családjogi Elvek kidolgozása, az európai családjog harmonizációjának előmozdítása.[18] A Bizottság elsőként a bontásra és a volt házastársak közti tartásra vonatkozó elvekkel foglalkozott, melyeket 2004-ben tettek közzé.[19] Az elvek kitérnek rá [1:2. § (2) bekezdés],[20] hogy akár bíróság, akár igazgatási szerv felbonthatja a házasságot.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
