Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának 2019 júniusában frissített adatai szerint[1] a legutóbbi demográfiai kutatások alapján megállapítható, hogy az Európai Unió tagállamaiban az 1000 főre jutó házasságkötések száma az utóbbi évtizedekben csökkent, míg a válások száma nőtt. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy 2016-ban az Európai Unió 28 tagállamában nagyságrendileg 2,2 millió házasság köttetett, ezzel szemben 1 millió válás regisztrálására került sor. Ezen számadatok akként is kifejezhetőek, hogy 4,4 házasság esett 1000 lakosra (házassági arányszám) és 1,9 válás esett 1000 lakosra (válási arányszám).
A statisztikai adatok szerint az Európai Unió tagállamaiban a házasságkötések száma jelentős csökkenést mutat. Az 1965. évhez képest közel 50 százalékkal kevesebb házasságkötést regisztráltak a 2016. évben (1965-ben 7,8 per 1000 főről 4,4-re esett az arányszám 2016-ra). Mindeközben a válások száma megkétszereződött. Az 1965-ben megállapított válási arányszám, azaz az egy évben 1000 főre jutó válások mutatója, 0,8-ról 1,9-re emelkedett a 2016-as évre. A közzétett statisztikai értékelések megjegyzik, hogy a számok emelkedésének hátterében részben az a tény is állhat, hogy néhány ország jogrendszere korábban nem tette lehetővé a házasság felbontását (pl. Olaszország, Spanyolország, Írország, Málta).
Az Eurostat által közölt statisztikai adatokon[2] alapuló összehasonlítást végezve és a Romániára, valamint Magyarországra vonatkozó adatokat vizsgálva megállapítható, hogy 2016-ban Romániában az 1000 lakosra jutó válások aránya 1,5 volt, míg Magyarországon a válási arány ugyanebben az évben 1000 lakosra 2,0 volt. A válási arányszámokat tekintve a legmagasabbat Lettország és Litvánia (3,1 válás 1000 lakosra), a legalacsonyabbat Málta (0,8 válás 1000 lakosra) statisztikája mutatja 2016-ban.
Összegezve megállapítható, hogy a válások számának növekedése általános tendencia az Európai Unió tagállamaiban. A statisztikai adatok hazánkat a válásokkal leginkább
- 75/76 -
érintett országok középmezőnyébe helyezik, ezért fontos lehet egy olyan külföldi jogrendszer által biztosított intézmény áttekintése, amely a házasság felbontása folyamatának hatékonyabbá tétele érdekében bevont egy új hatáskörrel felruházott szervet, a közjegyzőt.
A román jogi terminológia a házasság felbontása fogalmának szinonimájaként használja a válást, amely kifejezést a jogalkotó előtérbe helyezte az intézménnyel összefüggő joganyag szóhasználatában. Gyakran használt fordulat a jogalkalmazók körében, hogy a házasság felbontása válás útján történik. A terminológia a házasság felbontásának anyagi jogi, míg a válás eljárásjogi jellegére utal. [3]
A román jog a házasság tág értelemben vett megszűnése[4] kapcsán három jogintézményt ismer: a házasság szűk értelemben vett megszűnése, a házasság érvénytelenségének megállapítása és a házasság felbontása.[5] Ezen esetkörök abban térnek el egymástól, hogy mi a házasság megszűnésének kiváltó oka és milyen következményeket von maga után a megszűnés.
A házasság szűk értelemben történő megszűnése az egyik házastárs halálakor következik be és a jövőre nézve keletkeztet joghatásokat.
A házasság abszolút vagy relatív érvénytelenségének megállapítására akkor kerülhet sor, ha nem tartották be a házasságkötésre vonatkozó jogszabályi előírásokat. Az abszolút érvénytelenség esetei a román jogban: beleegyezés hiánya; a házasság kötésére előírt korhatár betartásának megsértése; korábbi házasság fennállása; a házasság olyan rokonok között jött létre, akik házasságát a jogszabály tiltja; a házastársak egyikének vagy mindkettejüknek súlyos szellemi fogyatékossága; a jogszabály által előírt formai követelmények megszegése; az anyakönyvvezető illetékességének hiánya; azonos neműek házassága; fiktív házasság. A relatív érvénytelenség esetei a román jogban: a házassági szándék fogyatékossága, az cselekvőképesség átmeneti hiánya, a gyám és a kiskorú gyámoltja közötti házasság, jogszabály által előírt beleegyezések hiánya.
A házasság érvénytelensége joghatással bír mind a múltra, mind a jövőre nézve. Kivételt képez ez alól a román jogban a vélt házasság, amikor az egyik fél jóhiszemű volt. Ebben az esetben a jóhiszemű fél az érvénytelenséget megállapító határozat jogerőre emelkedéséig megőrzi a házastársi minőségét. A házasság felbontására a házastársak életében kerül sor, közös vagy egyoldalú kérelemre. A házasság megszűnése ebben az esetben kizárólag a jövőre nézve fejt ki joghatást, a múltat tekintve a házas felek családjogi jogállására nincs kihatással.
- 76/77 -
Kezdetben a többször módosított 1953. január 4-i 4. számú törvény, a Családjogi Törvénykönyv rendelkezett a házasság felbontásáról. A szabályozás e szakaszában a házasság felbontására kivételes esetben kerülhetett sor. Ilyen eset volt, ha a házasság valamilyen oknál fogva olyan súlyosan és helyrehozhatatlanul megromlott, hogy a házasság folytatása arra nézve, aki a házasság felbontása iránti keresetet benyújtotta, nyilvánvalóan lehetetlenné vált.
A későbbiekben az 59/1993. törvény[6] módosította a házasság felbontásának szabályait, elhagyva annak a felróhatóságon alapuló kivételes jellegét. Bevezetésre került a közös megegyezésen alapuló válás, azonban ez két feltétel együttes teljesülése esetén volt alkalmazható: legalább egy évnek el kellett telnie a házasságkötés óta, valamint nem lehetett a házasságból született kiskorú gyermeke a házastársaknak. A házasság felbontását kizárólag bíróság mondhatta ki.[7]
A 202/2010. törvény[8], melyet "az igazságszolgáltatás rendszerének kisebb reformja" néven emlegetnek, még az új Polgári Törvénykönyv (287/2009. törvény) hatályba lépése előtt alakította át a közös megegyezésén alapuló válás szabályrendszerét. A jogszabály a házasság felbontására hatáskört adott az anyakönyvvezetőnek és közjegyzőnek, abban az esetben, ha a házastársak ezt közösen kérik és, ha a házastársaknak nincs kiskorú, az adott házasságból született vagy közösen örökbefogadott gyermekük.[9]
A 2011. október 1. napján hatályba lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 287/2009. törvény (a továbbiakban: Polgári Törvénykönyv)[10] adott lehetőséget a közjegyző előtti közös megegyezésen alapuló házasság felbontására abban az esetben is, ha a házastársaknak kiskorú gyermekük van. A Családjogi Törvénykönyv rendelkezéseit a Polgári Törvénykönyv családjogról szóló II. könyve vette át.
A 17/2017. törvény[11] hatályba lépésével a gyermekkel való kapcsolattartás tekintetében létrejött, és a közjegyző által jóváhagyott egyezség végrehajthatóvá vált. Ettől kezdve a román közjegyző által a házasság felbontása során készített okirat joghatása megegyezik a bíróság határozatának joghatásával.
A házasság felbontását szabályozó joganyag fejlődése a jogalkotó engedékenységét mutatja a jogintézménnyel szemben. A házasság felbontása úgy jelenik meg, mint a házastársak
- 77/78 -
közti megoldhatatlan krízis feloldásának módja. A közjegyző előtti eljárás bevezetésével, és így a házasság felbontása iránti eljárás gyorsabbá és egyszerűbbé tételével[12] a jogalkotó indirekt módon nyújt választási lehetőséget a felróhatóságon alapuló, bizonyítási eljárást is szükségessé tevő bírósági eljárás és a közös megegyezésen alapuló, békés válás között.
Jelenleg Romániában a házasság felbontását a Polgári Törvénykönyv 373-404. § szakasza szabályozza.
Romániában a hatályos Polgári Törvénykönyv - a fentebb részletezettek szerint - lehetőséget biztosít a házastársak közös megegyezése esetén a házasság közjegyző, illetve anyakönyvvezető előtt történő felbontására, a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén. A Polgári Törvénykönyv II. könyve a Családról öt címre és azon belül fejezetekre oszlik. A jogszabály II. könyvének a Házasságról szóló II. címe rendelkezik a házasság felbontásáról (VII. fejezet). A VII. fejezet további két alcímre oszlik, az első a válás okairól (373-381. § szakasz), a második a válás hatásairól (382-404. § szakasz) rendelkezik.
A házasság felbontására a román jog négy esetben biztosít lehetőséget[13]:
a) a felek közös megegyezése, mindkét fél kérelmére vagy egyikük kérelmére, amelyet a másik fél elfogadott;
b) olyan megalapozott okból, amikor a házastársak közötti viszony súlyosan megromlott és a házasság fenntartása már nem lehetséges (vétkességi ok);
c) egyik házastárs kérelmére, ha az életközösségük legalább 2 éve megszakadt;
d) azon házastárs kérelmére, akinek egészségi állapota a házasság folytatását lehetetlenné teszi.
Abban az esetben, ha a házastársak közös megegyezés alapján kívánják a házasságukat felbontani, az eljárásra anyakönyvvezető vagy közjegyző is hatáskörrel rendelkezik. Az anyakönyvvezető előtti eljárás kizárólag abban az esetben nyitott a felek részére, amennyiben nincs kiskorú gyermekük, azonban a közjegyző előtt lehetőség van a házasság felbontására akkor is, ha a házastársaknak van házasságuk alatt született, házasságukon kívül született közös kiskorú gyermekük vagy olyan közös kiskorú gyermekük, akit mindketten örökbe fogadtak.
- 78/79 -
A közös megegyezésen alapuló váláshoz nem elegendő a felek szabad és befolyásmentes szándéka, hanem a jogszabály által kötelezően előírt feltételekben is meg kell állapodniuk. A közjegyző előtti eljárás általános feltétele a felek közös szándéka, amely kiterjed a házasság felbontására és az ahhoz kapcsolódó kérdésekben való megegyezésre. Az eljárás további feltételeit az határozza meg, hogy a feleknek van-e közös kiskorú gyermeke. Abban az esetben, ha a feleknek nincs közös kiskorú gyermeke a közjegyző előtti eljárás feltétele, hogy a felek rendelkezzenek cselekvőképességgel, a felek szándéka szabad és befolyásmentes legyen, valamint a házastársak egyezzenek meg a házasság felbontását követően viselt családi nevük tekintetében.
Kiskorú gyermek esetében a közjegyző előtti eljárás speciális feltétele, hogy a házastársak kifejezetten megegyezzenek az alábbi feltételek mindegyikében:
• mindkét szülő szülői felügyeleti joga gyakorlásának módjáról,
• a gyermekek válás utáni lakóhelyéről,
• különélő szülő mindegyik gyerekkel történő kapcsolattartásának módjáról,
• a gyermektartás költségeinek viseléséről (nevelés, taníttatás, oktatás és szakmai felkészítés során felmerülő költségek).[14]
Az eljáró hatóság illetékességének alapjául a házasság megkötésének helye vagy a házastársak utolsó közös lakóhelye szolgál.[15]
A hatályos Polgári Törvénykönyv anyakönyvvezető vagy közjegyző előtti házasság felbontására vonatkozó rendelkezései a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése előtti házasságok felbontására is alkalmazhatóak, a Polgári Törvénykönyvről szóló 287/2009. számú törvény hatályba lépéséről szóló 71/2011. törvény 41. §-ára tekintettel.
A házasság felbontása iránti kérelem benyújtása történhet személyesen, mindkét házastárs együttes jelenlétében, vagy közjegyző előtti eljárás esetén közokiratba foglalt meghatalmazásban meghatalmazott személy útján is, azonban a házasság felbontását igazoló tanúsítvány kiállításakor a feleknek személyesen kell megjelenniük.
A meghatalmazásnak tartalmaznia kell, hogy a meghatalmazott eljárhat a házastárs vagy házastársak nevében a közös megegyezéssel történő válásra irányuló kérelem benyújtása ügyében, rögzítenie kell a házastársak a házasság felbontását követően viselendő családi nevét, valamint kiskorú gyermek esetén ki kell tűnnie a meghatalmazásból annak is, hogy a felek között minden olyan kérdésben megegyezés van, amelyet jogszabály kötelezően előír.[16]
A házasság felbontására irányuló kérelmet írásban kell benyújtani, amelynek mellékletét képezi a házastársak születési anyakönyvi kivonatának, házassági anyakönyvi ki-
- 79/80 -
vonatának és személyazonosító igazolványának másolata, valamint kiskorú gyermek esetén az ő születési anyakönyvi kivonatának másolata. Az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot a közjegyző bekéri és az ügy lezárásáig az aktában őrzi.[17]
A házasság felbontására irányuló kérelemben a felek büntetőjogi felelősségük tudatában nyilatkoznak:
a) akarat elhatározásuk szabad és befolyástól mentes voltáról;
b) kiskorú gyermekükre vonatkozó adatokról;
c) egyikük sem áll gondnokság alatt;
d) nem kérték más hatóságtól házasságuk felbontását;
e) közös lakóhelyükről;
f) házasság felbontását követően viselt családi nevükről;
g) kiskorú gyermek esetén a szülői felügyeleti jog gyakorlásának módjáról (közjegyző a közös szülői felügyeleti jogot nem szüntetheti meg), a gyermeknek a házasság felbontását követő lakóhelyéről, a szülőkkel való kapcsolattartás módjáról, valamint a tartási és nevelési költségekhez való hozzájárulás módjáról, mértékéről.
A kérelmet a felek a közjegyző előtt írják alá, személyazonosságuk ellenőrzését követően[18]. A 2333/C/2013. számú rendelet 271. §-a értelmében a közjegyzői díj a kérelem benyújtásakor esedékes, amelynek meg nem fizetése a kérelem elutasítását vonja maga után. Miután a közjegyző megállapította illetékességét és megvizsgálta a kérelmet, iktatja az ügyet a Válási Kérelmek Országos Nyilvántartásába (Registrul National de Evidenta a Cererilor de Divort - RNECD), valamint a saját nyilvántartásába.
A kérelem iktatását követően a közjegyző 30 napos gondolkodási határidőt biztosít a felek számára, amely nem rövidíthető le.[19] A határidőről a közjegyző a feleket a kérelem iktatásakor értesíti.
A közjegyző kiskorú gyermek esetén megkeresi az illetékes gyámhivatalt annak érdekében, hogy az a benyújtott, kiskorú gyermek vonatkozásában felmerülő kérdések rendezése kapcsán felek által készített, egyezségi tervezetet elemezze, és pszicho-szociális vizsgálatot folytasson le, illetve jelentést készítsen.[20]
Abban az esetben, ha a gyámhatósági jelentés azt állapítja meg, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlása, vagy a gyermekeknek a szülők által meghatározott lakóhelye nem áll a gyermekek érdekében, vagy a fenti, jogszabályban rögzített feltételek valamelyikében nincs a felek között megegyezés, a közjegyző a felek kérelmét elutasítja, és bírósági útra utasítja az ügyet.
- 80/81 -
Intézkednie kell továbbá a közjegyzőnek a kiskorú gyermek meghallgatása érdekében. A kiskorú gyermek meghallgatásának szabályait a Polgári Törvénykönyv 264. §-a szabályozza. A hatósági eljárások alkalmával a 10. életévet betöltött gyermeket meg kell hallgatni, azonban a 10. életévet be nem töltött kiskorút is meg lehet hallgatni abban az esetben, ha a hatóság álláspontja szerint a meghallgatás elengedhetetlen az ügy megoldása érdekében. A gyermeknek lehetősége van az életkorának megfelelő bármilyen információt kérni, véleményét kifejezni és fel kell világosítani nyilatkozatának, valamint az erre tekintettel hozandó határozatok következményeiről. Bármelyik gyermek kérheti meghallgatását. A kérelem elutasítását a hatóságnak indokolnia kell. A meghallgatott gyermek nyilatkozatát az életkorának és érettségének fokára tekintettel veszi a hatóság figyelembe.
A 10. életévet betöltött kiskorú meghallgatása esetén mindkét szülőnek el kell kísérnie a meghallgatásra a gyermeket, a meghallgatás mindkét szülő együttes jelenlétében zajlik, valamint a kiskorú nyilatkozatát a közjegyzőnek jegyzőkönyvbe kell foglalnia, amelyet mind a gyermek, mind a szülők aláírnak.
A gyermek közjegyző általi meghallgatására kizárólag a gyámhivatali eljárást követően kerülhet sor. Abban az esetben, ha a 30 napos törvényi határidő alatt a gyámhivatali pszicho-szociális jelentés nem kerül benyújtásra és/vagy a kiskorú meghallgatása alapos okból nem történt meg (a két ok együttes vagy külön-külön történő fennállása esetén) a házastársak közös kérelmére a határidő meghosszabbítható.[21]
A 30 napos határidő leteltét követően, a közjegyző által az ügy iktatásakor közölt napon a feleknek meg kell jelenniük a közjegyző előtt. Ekkor képviseletre nincs lehetőség, a felek személyes megjelenése kötelező. A közjegyzőnek meg kell győződnie arról, hogy a felek házasság felbontása iránti szándéka töretlen, valamint elhatározásuk szabad és befolyástól mentes.[22]
Abban az esetben, ha a házastársak valamelyike a lejárt 30 napos határidő után nem jelenik meg és határidő meghosszabbítása iránti kérelmet a felek nem nyújtottak be, a közjegyző a házasság felbontása iránti kérelmet elutasítja.[23] A 30 napos határidő meghosszabbítása kivételesnek tekinthető, mivel a közjegyző előtti válás bevezetésének a célja az eljárás folyamatának meggyorsítása volt. A határidő meghosszabbításának eseteit nem sorolja fel tételesen jogszabály, a közjegyzőnek kell mérlegelnie és a felek közös érdekét kell szolgálnia. Meghosszabbításra okot adhat, ha a pszicho-szociális jelentés nem készült el, vagy a házastársak egyike betegség vagy egyéb okból a hatóság előtti megjelenésre képtelen állapotban van. Nem lehetséges olyan okból meghosszabbítani a 30 napos határidőt, amelyet a kérelem benyújtásának pillanatában a felek ismertek (pl. valamelyik fél külföldi kiküldetése, szakmai továbbképzés).[24] Következésképpen, indokolt esetben a há-
- 81/82 -
zastársak közös kérelmére a határidő meghaladhatja a 30 napot. Amennyiben az eljárási határidő a meghosszabbítást követően 60 napon túli lesz, ennek tényét a Közjegyzői Ügyek Országos Nyilvántartásának Központi Rendszerébe (Centrul National de Administrare a Registrelor Nationale Notariale - INFONOT) rögzíteni kell, mivel 60 nap elteltével a rendszerbe felvett pozíció bezárul, ha addig nem kértek ügyszámot a házasság felbontását igazoló tanúsítványnak, vagy nem rögzítették a kérelem elutasítását.[25]
Amennyiben a 30 napos határidő letelte után a házastársak házasság felbontására irányuló szándéka töretlenül fennáll, és a fent részletezett jogszabályi feltételeknek a felek megfeleltek, a közjegyző helyt ad a házasság felbontása iránti kérelemnek. A felek kérelembe foglalt, a törvény által kötelezően előírt feltételekben történt megállapodását okiratba foglalja, majd egy tanúsítványt állít ki a házasság felbontásáról anélkül, hogy utalna bármelyik fél vétkességére.[26]
A tanúsítvány kiállítását megelőzően a közjegyző köteles az INFONOT-on keresztül a Házasság Felbontását Tanúsító Nyilvántartásból (Registrul Unic al Certificatelor de Divort - RUCD) ügyszámot kérni a házasság felbontását igazoló tanúsítványnak. A tanúsítvány kiállításával a felek házasságát felbontottnak kell tekinteni.[27]
A közjegyző a házasság felbontását igazoló tanúsítványt megküldi a házasság megkötése szerinti polgármesteri hivatalnak, annak érdekében, hogy a házasság felbontásának tényét a házassági anyakönyvbe feljegyezzék.[28] A 2333/C/2013. számú rendelet 276. § (2) bekezdése alapján a közjegyző az iratokat a megyei népesség-nyilvántartásnak is köteles megküldeni. A házasság felbontását igazoló tanúsítvány kiállításával egyidejűleg a közjegyző visszaadja az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot a feleknek, amelyre rávezeti a válás tényét, az iratot aláírásával és bélyegzőlenyomatával ellátva.
A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. számú törvény[29] 137. § (3) bekezdésének b) pontja rendelkezik arról, hogy a közjegyző a házasság felbontására irányuló kérelmet elutasíthatja.
A Polgári Törvénykönyv 378. §-a általános jelleggel mondja ki, hogy amennyiben a közjegyző előtti házasság felbontására irányuló eljárás Polgári Törvénykönyvben foglalt feltételei nem állnak fenn, a közjegyző a kérelmet elutasítja.
A Polgári Törvénykönyv és a 36/1995. számú törvény nem tartalmaz konkrét felsorolást arra vonatkozóan, hogy melyek a kérelem elutasításának okai. A 2333/C/2013. számú rendelet 277. §-a rögzíti a kérelem elutasításának legfőbb indokait, azonban, ha a fennálló ok nem tartozik közéjük, de az mégis elutasításra ad okot, a közjegyző a Polgári Törvény-
- 82/83 -
könyv és a 36/1995. számú törvény rendelkezéseire hivatkozással elutasíthatja a házasság felbontására irányuló kérelmet.[30]
A 2333/C/2013. számú rendelet 277. §-a értelmében a közjegyző elutasíthatja a házasság felbontására irányuló kérelmet, ha:
a) a közjegyzőnek nincs illetékessége;
b) a házastársak egyike gondnokság alatt áll;
c) a házastársak egyike nem tudja kifejezni szabad és befolyásmentes akaratát;
d) a kérelem benyújtásakor a házastársak személyesen, vagy képviselő útján nincsenek jelen;
e) a házastársak egyike vagy a meghatalmazott megtagadja a kérelem közjegyző előtti aláírását;
f) a házastársak megtagadják a jogszabály által előírt nyilatkozatok megtételét;
g) a házastársak nem egyeznek meg a házasság felbontását követően viselt neveik ügyében;
h) a házastársak a kérelem benyújtásakor nem bocsájtják rendelkezésre az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot;
i) a házastársak egyike a közjegyző által biztosított határidőt követően úgy nyilatkozik, hogy kérelmét nem tartja fent;
j) a házastársak egyike a közjegyző által biztosított határidőt követően a közjegyző
előtt nem jelenik meg; k) a házasságot más hatóság felbontotta; l) a házastársak kibékülnek; m) a házastársak kérelmüket közösen visszavonják;
n) kiskorú gyermek esetén a házastársak nem egyeznek meg a jogszabály által előírt feltétekben;
o) az eljárás befejezése előtt a házastársak egyike elhalálozik.
A fenti eseteken túl a kérelem elutasításához vezethet, ha kiskorú gyermek esetén hiányzik a gyámhatóság jelentése[31], a jelentés értelmében a megállapodásban foglaltak nem szolgálják a kiskorú érdekét, a 10 éven felüli gyermek meghallgatása nem volt lehetséges[32], a felek személyazonosságának megállapítása nem volt lehetséges[33], a közjegyzői díj nem került megfizetésre[34].
A kérelem elutasítására az elutasításra okot adó körülmény felmerülésekor kerül sor. Az elutasítás egyik kiemelendő esete, amikor a közjegyző a kérelem jóváhagyását követően kezdeményezi a tanúsítvány ügyszámának lekérését a Házasság Felbontását Tanúsító Nyilvántartásból (RUCD), azonban ekkor szembesül azzal, hogy más hatóság ugyanabban az ügyben már eljárt. A közjegyző kérelmet jóváhagyó határozata csak azzal válik
- 83/84 -
véglegessé, és akkor kapcsolódik hozzá joghatás, ha a közjegyzőnek sikerül ügyszámot kérnie az említett nyilvántartásból, ezért sikertelen lekérés esetén a közjegyző feljegyzi a határozatra, hogy joghatás kiváltására nem alkalmas, mivel az ehhez szükséges ügyszám lekérése meghiúsult. Ezt követően a közjegyző elutasító határozatot hoz, amelyet elektronikus formában megküld a Válási Kérelmek Országos Nyilvántartásának (RNECD).
A Polgári Törvénykönyv 378. §-ának (2) bekezdése értelmében a közjegyző elutasító határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Amennyiben a házastársak a jogszabálynak megfelelően teljesítik a házasság közjegyző általi felbontásának feltételeit, a közjegyző ismét eljárhat az ügyben, azonban ha a feltételek teljesítése nem lehetséges, a házastársak bírósághoz fordulhatnak.[35]
A bemutatott közjegyző előtti eljárás a házasság felbontását közösen kívánó felek számára számos előnnyel jár. A feleknek nincs szükségük jogi képviselőre az eljárás során, a házastársak a kérelmük benyújtásakor pártatlan jogi felvilágosításban részesülnek. Megkíméli a házastársakat azon kellemetlen, felfokozott érzelmi hatásoktól, amelyek valamelyikük vétkességének igazolásakor merülhetnének fel. Nem kell figyelemmel lenni arra sem, hogy a házasság mikor köttetett, a házastársak mióta élnek külön. A feleknek kizárólag a jogszabályban rögzített feltételeknek kell megfelelniük, azaz közös megegyezésre kell jutniuk névviselésük, illetve közös kiskorú gyermekük sorsa vonatkozásában.
A közjegyzői közreműködés igénybevételére akkor is lehetőség van, ha a házastársaknak van közös kiskorú gyermekük. A kiskorú gyermek érdekei figyelembevételének garanciáját jelenti a pártatlan közjegyzői meghallgatás és a gyámhatóság eljárásba történő bevonása. Mindez azt biztosítja, hogy a házasság felbontása a lehető legkevesebb negatív hatást gyakorolja az érintett felekre.
Az eljárás költségtakarékos, mivel a tételes díját jogszabály határozza meg, és az magában foglalja a teljes iratanyag elkészítésének költségét.
A házassági közös vagyon megosztása nem feltétele a közös megegyezéssel történő házasság felbontásának, arról a házasság felbontását követően is rendelkezhetnek a felek. A vagyonjogi kérdések kapcsán a felek dönthetnek úgy, hogy bírósághoz fordulnak, de lehetőség van arra is, hogy a közjegyző a vagyonjogi viszonyokat is rendezze.
A közjegyzői előtti eljárás nemcsak a házastársakra nézve tekinthető előnyösnek, hanem alkalmas arra is, hogy egyszerű megítélésű ügyekben csökkentse a bíróságokra nehezedő munkaterhet.
Megállapítható, hogy az eljárás bevezetése óta a joganyag folyamatosan bővült, ami arra enged következtetni, hogy a házasság közjegyző előtti felbontása Romániában sikeresnek bizonyult. ■
JEGYZETEK
[1] http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Marriage_and_divorce_statistics# (letöltve: 2020. március 14. napján)
[2] https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Crude_divorce_rate,_selected_ years,_1960-2016_(per_1_000_persons).png (letöltve: 2020. március 14. napján)
[3] Daniela Negrila: Divortul prin procedura notariala. Studii teoretice si practice. Bucuresti, Universul Juridic, 2014., 22. o.
[4] A házasság megszűnése tág értelemben azokat az eseteket foglalja magában, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a házasság mint intézmény nem fejt ki tovább joghatást, szűk értelemben a házasság megszűnését jelenti a felek egyikének vagy mindkettőjüknek a halála.
[5] Daniela Negrila, 21. o.
[6] A Polgári perrendtartás, a Családjogi törvénykönyv, a 29/1990 számú közigazgatási törvény és a 94/1992 számú a Számvevőszék szervezetéről és működéséről szóló törvény módosításáról szóló 59/1993 számú törvény. Megjelent a "Monitorul Oficial" 177. számában, 1993. július 26. napján.
[7] Marieta Avram: Drept civil: familia. Bucuresti, Editura Hamangiu, 2016., 110. o.
[8] Az egyes eljárások gyorsítása megoldásáról szóló 202/2010. törvény. Megjelent a "Monitorul Oficial" 714. számában, 2010. október 26. napján.
[9] Marieta Avram, 113. o.
[10] A Polgári Törvénykönyvről szóló 287/2009. törvény. Megjelent a "Monitorul Oficial" 511. számában, 2009. július 17. napján.
A Kormány 1/2016. számú Sürgősségi Rendeletének jóváhagyásával a Polgári perrendtartásról szóló 134/2010. számú törvény, valamint egyes kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 17/2017. törvény. Megjelent a "Monitorul Oficial" 196. számában, 2017. március 21. napján.
[12] Robert-Adrian Deliu: Scurte consideratii asupra procedurii divortului pe cale notariala. Revista Universului Juridic, nr. 10, octombrie 2016, 19-24. o.
[13] Polgári Törvénykönyv 373. §-a.
[14] Daniela Negrila, 60-61. o.
[15] Polgári Törvénykönyv 375. § (1) bekezdés.
[16] Daniela Negrila, 116-118. o.
[17] A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. számú törvény 2333/C/2013. végrehajtási rendelete. Megjelent a "Monitorul Oficial" 479. számában, 2013. augusztus 01. napján. 269-270. §.
[18] A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. számú törvény 78. § (5) bekezdés és 2333/C/2013 számú rendelet 270. § (5) bekezdés.
[19] Polgári Törvénykönyv 376. § (1) bekezdés.
[20] Daniela Negrila, 279. o.
[21] Daniela Negrila, 287-288. o.
[22] Polgári Törvénykönyv 376. § (3) bekezdés.
[23] 2 3 33/C/2013. számú rendelet 271. § (4) bekezdés.
[24] Daniela Negrila, 290-294. o.
[25] Daniela Negrila, 290. o.
[26] Polgári Törvénykönyv 376. § (4) bekezdés, 36/1995. számú törvény 137. § (3) bekezdés.
[27] Daniela Negrila, 312. o.
[28] Polgári Törvénykönyv 377. §.
[29] A A közjegyzőkről és a közjegyzői tevékenységről szóló 36/1995. számú törvény. Megjelent a "Monitorul Oficial" 36. számában, 1995. május 12. napján.
[30] Daniela Negrila, 321-333. o.
[31] Polgári Törvénykönyv 375. §-a, a 2333/C/2013. számú rendelet 272. §-a
[32] Polgári Törvénykönyv 264. §-a
[33] 36/1995. számú törvény 86. §-a
[34] 2333/C/2013. számú rendelet 271. §-a
[35] Daniela Negrila, 342. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Érd.
Visszaugrás
