A közjegyzői nemperes tevékenység egyes területeinek bemutatása előtt tisztázandó magának a közjegyzőnek a magyarországi közjogi jogállása, a helye az ország közhatalmi berendezkedésében.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (Ktv.) állította vissza Magyarországon a - korábban már létezett, a királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk alapján felépült, majd a közjegyzői (közjegyzőhelyettesi) állásoknak állami közszolgálati állásokká átszervezése tárgyában hozott 4090/1949. (VI. 14.) Korm. rendelettel lebontott - latin típusú közjegyzőséget.
Az 4090/1949. (VI. 14.) Korm. rendelettel a közjegyzői és közjegyzőhelyettesi állások állami közszolgálati állásokká "szerveztettek" át.
1992. január elsejétől a közjegyzői hatásköröket Magyarországon ismét az állammal munkaviszonyban nem lévő, gazdaságilag önálló, de állami felhatalmazás alapján továbbra is közhatalmi jogkört ellátó közjegyzők gyakorolják.
A Ktv. a közjegyzői tevékenység érdemét meghatározta: A törvény
- közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy
- a jogviták megelőzése érdekében a feleknek
- pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
A közjegyző közjogi jogállására nézve azonban kifejezett definíciót a törvény nem adott. A közjegyző közjogi jogállásnak meghatározása az Alkotmánybíróságra várt:
A hagyatéki eljárás is olyan, anyagi jogi igény érvényesítésére szolgáló eljárás, amely célszerűbben, a pergazdaságossági szempontok fokozott figyelembevételével polgári nemperes eljárás keretében hatékonyan folytatható le (ABH 1994, 161-163.). Az eljárás a nemperes eljárás szabályai szerint a jogorvoslati rendszeren keresztül integrálódik a bírói döntések rendszerébe. [30/1994. (V. 20.) AB határozat , 13/2008. (II. 21.) AB határozat]
A közjegyzői tevékenység az állam igazságszolgáltató tevékenységének részét képezi. (944/B/1994. AB határozat)
A közjegyzői tevékenység az igazságszolgáltatás rendszerébe ágyazódik, a közjegyzők közhiteleséggel felruházott, jogszolgáltató tevékenységre felhatalmazott személyek. (ABH 1994, 523, 525.; ABH 1995, 734, 736-737, 108/B/1992. AB határozat, továbbá a 944/B/1994. AB határozat)
A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik, s minthogy a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, így normatívák által erősen behatárolt. (161/B/2000. AB határozat)
A közjegyző által - általában nemperes eljárásokban - saját törvényes jogkörében hozott határozatokat ugyanolyan vagy aggálytalanul hasonló garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét. A közjegyző saját közvetlen eljárásai alapján kiadott végzései és jóváhagyásai ezért a bíróság határozataival egyenlő hatályúak. [46/1991. (IX. 10.) AB határozat]
Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkre vonatkozó határozataiban tehát megállapította, hogy a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló közjegyzők látnak el.
A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet, a közjegyző érdemi tevékenysége az állam igazságszolgáltató funkciójának egyik végrehajtójaként végzett hatósági jogalkalmazó tevékenység.
A közjegyzők az igazságszolgáltatási tevékenységhez közel álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalkalmazói tevékenységet végeznek. (575/B/1999. AB határozat)
A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is. (ABH 1994, 523, 525, 944/B/1994.)
A bírói hatalom pedig az állami hatalomnak az a megnyilvánulása, amely az erre rendelt szervezet útján a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - kötelező erővel dönt. A bírói hatalom tehát - amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik - döntően az ítélkezésben ölt testet. [53/1991. (X. 31.) AB határozat]. Ugyanakkor maga a bíróság is a nemperes eljárások többségében a klasszikus igazságszolgáltatáson kívüli feladatokat lát el. [54/2001. (XI. 29.) AB határozat]
A törvényalkotó - az alkotmánybírósági határozatokkal összhangban - az 1999. évi XLIV. törvénnyel a közjegyzőkről szóló, 1991. évi XLI. törvény 1. §-át az alábbi (4) bekezdéssel egészítette ki, meghatározva ezzel a közjegyző közjogi jogállását: A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében
- az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként
- jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
Az a bírósági gyakorlatban sem volt vitás Magyarországon, hogy a közjegyző a hatáskörébe tartozó - külön nevesített - nemperes eljárásokban hatósági jogkörben jár el: a közjegyző az egyes nevesített nemperes eljárásban végzett tevékenysége a bírósági eljáráshoz hasonló hatósági eljárás.
Abban a tekintetben azonban, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó másik tevékenységcsoport - a közokirat-szerkesztés - ugyancsak hatósági tevékenységnek tekintendő-e, ellentétes bírósági döntések születtek. Egyes bíróságok úgy foglaltak állást, hogy a felek szerződésének közokiratba foglalása nem tekinthető a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező, intézkedő tevékenységnek, hanem az ilyen tevékenységet a közjegyző "megbízás" alapján végzi.
A kérdést a Legfelsőbb Bíróság a 3/2004. számú polgári jogegységi határozattal döntötte el, akként, hogy abban a közjegyzői tevékenység egyes területeire nézve is kifejtést adott:
A közjegyző közhatalmi tevékenységet gyakorol akkor, amikor közokiratot készít.
A közjegyző közokirat készítési tevékenységét a polgári eljárásjog tudománya önálló nemperes eljárásnak tekinti. Az elmélet a közjegyző hatáskörébe tartozó külön szabályozott nemperes eljárások mellett, a közjegyzői nemperes eljárások másik csoportjaként tartja számon az ún. "felek részére végzett közjegyzői tevékenységeket", amelyek körébe tartozik a közjegyzői okirat készítése
A közjegyzőség intézménye az igazságszolgáltatásnak az a része, amelynek célja a jogviták kialakulásának megelőzése, a jogi prevenció.
A közjegyzőkről szóló törvény a közjegyzőség intézményét egységesen a magyar igazságszolgáltatási szervezeten belül helyezte el, a közjegyzői tevékenységet pedig átfogóan - tehát anélkül, hogy különbséget tett volna a közjegyző egyes tevékenységei között - hatósági jellegű tevékenységként határozta meg.
Megállapítható tehát, hogy közjogi helyzetéből és a tevékenységére vonatkozó hatályos szabályozásból következően a közjegyzőnek nincs olyan tevékenysége, amely ne volna közhatalmi jellegűnek tekinthető.
Az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság határozatai szerint tehát
- a közjegyző közjogilag az állam igazságszolgáltatási szervezetéhez tartozik,
- csak jogszabály által meghatározott hatáskörében járhat el,
- egész tevékenysége kizárólag hatósági tevékenység.
Az állam nevében, közjogi felhatalmazás alapján végzett közhiteles közjegyzői szolgáltatás rendeltetése pedig
- egyrészt a jogviták megelőzése,
- másrészt a jogérvényesítés megkönnyítése.
E célok elérésére rendelt két fő eszköz a közokirat-szerkesztési, valamint a közjegyzői hatáskörbe utalt egyéb polgári nemperes eljárások lefolytatása.
Közokirat szerkesztési eljárás a jogügyletek közjegyzői okiratba foglalása (rendelkező okiratok), valamint jogi jelentőségű tényekről közjegyzői tanúsítvány kiállítása (tanúsító, vagy bizonyító okiratok).
A közjegyző az okiratot a Ktv.-ben részletesen szabályozott okirat-szerkesztési eljárás rendjén köteles elkészíteni és felel azért, hogy a közjegyzői okirat a valóságnak megfelelően tartalmazza a közjegyző jelenlétében történt tényeket.
A megelőző jogvédelem legfőbb eszköze a közokirat.
"Az okirati kényszer különböző célokra szolgálhat."
Többnyire az ügyletkötés komolyságát kívánja biztosítani; továbbá az ügylet előkészítése (alkudozás) és véglegesítése közt akar szemmel látható határvonalat emelni.
Gyakran a jogviszonyok kétségtelenségét akarja előmozdítani, a pereskedés korlátozása végett.
A közokirati forma pedig ezen felül arra is való, hogy hiteles személy jelenléte gátat emeljen az egyik fél kizsákmányolásának, másfelől, hogy bonyodalmasabb ügyleteknél a feleket szakértő tanácsadó igénybevételére kényszerítse. Amellett a közokirat fokozza az ügylet külső megjelenésének hitelességét.
Másrészt a közokirati kényszer az ügyletkötést meg is nehezíti (költség, nyilvánosság stb.), s ezért közvetett eszköze lehet bizonyos, közérdekből kevéssé kívánatos, szerződések visszaszorításának." (Szladits Károly: A magyar magánjog I. rész 300. oldal)
A közokirat-szerkesztési eljárás célja tehát:
- bizonyíték létrehozása;
- védelem az elhamarkodott döntéssel szemben;
- jogi tanácsadás biztosítása;
- a testileg, vagy szellemileg korlátozott képességű személyek védelme;
- a látszat-, vagy tilos ügylet megnehezítése (a közérdek védelme);
- az okiratban vállalt kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetére a közvetlen végrehajthatóság biztosítása.
az okiratnak a bíróság által a Ktv. 112. §-a és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. § (1) bekezdése és 22. § c) pontja alapján végrehajtási záradékkal történő ellátása útján.
[Közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal nem csupán pénzkövetelés, hanem minden olyan kötelezettség (szolgáltatás, magatartás) kikényszerítése érdekében ellátható, amelynek érvényesítése bírósági végrehajtási útra tartozik. BH 1993. 511.]
A közokirat e célok elérésére azért alkalmas mert a teljes bizonyító erejű magánokirattól eltérően
- teljesen bizonyítja a az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát is,
- teljesen bizonyítja továbbá az okiratban foglalt nyilatkozat megtételének idejét és módját is, nem csupán azt, hogy a kiállító az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el;
továbbá
- a közokirat valódisága mellett vélelem - helyesen: ideiglenes igazság - szól (a közokiratot az ellenkező bebizonyításáig valódinak kell tekinteni), míg a magánokirat valódiságát bizonyítani kell, ha azt az ellenfél kétségbe vonja.
Magyarországon a közokirati alak csupán az alábbi esetekben jogszabályban előírt kötelező kellék:
- korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeletet tehet,
- vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli végrendeletet csak közvégrendeletként tehet,
- írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez, a nyilatkozat közokiratba foglalása szükséges,
- a jelzálog-hitelintézet által kötött jelzálog-hitelszerződést - a kölcsönszerződés és a zálogszerződés külön okiratba foglalása esetén mindkettőt - közjegyzői okiratba kell foglalni, (elegendő azonban csupán teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalni azt a kölcsönszerződést, illetve zálogszerződést, amellyel a jelzálog-hitelintézet javára kizárólag keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak, vagy amelynek összes kötelezettje a kölcsön folyósításának megkezdését - szerződésmódosítás esetén a módosítás hatálybalépését - megelőzően közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalást tesz a szerződés, illetve a szerződésmódosítás szerinti kötelezettsége fennállásáról és a jelzálog-hitelintézet követelései e szerződések alapján történő kielégítésének tűréséről, - ingó dolgot terhelő jelzálogjog, valamint vagyont terhelő zálogjog alapításához - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a zálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál külön vezetett zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzése szükséges,
- a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyes támogatási programjainak részletes szabályairól szóló 19/2004. (II. 27.) GKM rendelet szerint a természetes személy, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozás által kötött, a támogatási szerződéssel egyidejűleg aláírásra került, ingatlanra, vagy ingóra kötött, jelzálogszerződést közjegyzői okiratba kell foglalni.
Egységes peren kívüli eljárási forma a magyar jogban ma nincs.
(Magyary Géza: a nemperes eljárások "színleges perek ítélet nélkül";
Sárfy: "mindaz, ami nem peres eljárás, az nemperes eljárás";
Farkas József: "a nem peres eljárást nemperes eljárásnak nevezzük".
Németh János: Olyan eljárások, amelyeket bíróságok végeznek vagy bizonyos szempontból azzal azonosnak minősülő szervek (pl. közjegyző) az igazságszolgáltatás megvalósítása érdekében vagy tények és/vagy jogok tanúsítása, elismertetése érdekében, sajátos szabályok szerint.)
Kengyel Miklós szerint pedig, "a jogi szakkifejezéseink egy részéről okkal és joggal hihetik a laikusok, hogy a magyar nyelv és a logika szabályainak ellenében születtek, így van ez a "nemperes eljárás" esetében is, amikor hangsúly, névelő és levegővétel nélkül próbáljuk meg mások tudtára adni, hogy olyan eljárás is van amely nem a peres eljárás szabályai szerint zajlik."
Ezzel - szerinte - máris eljutottunk a fogalom lényegéhez.
Alkotmánybírósági kísérletek a polgári nemperes eljárás definiálására:
A nemperes eljárás az igazságszolgáltatásnak egyik formája. Egyszerűbb, rugalmasabb eljárást biztosít olyan ügyekben, amelyekben az ügy megítélése egyszerű és valamely nyomós érdek fűződik a kérelem gyors elbírálásához. [5/2006. (II. 15.) AB határozat]
Polgári ügyekben a nemperes eljárás az igazságszolgáltatás megvalósításának egyik formája. Ezekben az eljárásokban általában nincs a klasszikus értelemben vett jogvita, hanem valamely jog védelmére, elismertetésére, tanúsítására vagy érvényesítésére irányulnak. Az eljárások a polgári peres eljárásokhoz képest rugalmasabbak és egyszerűbbek. Ugyanakkor a polgári nemperes eljárások sem homogének, van amikor nem is bíróság, hanem közjegyző jár el (pl. hagyatéki eljárás). Ebből viszont az következik, hogy az Alkotmány 70/A. §-a alapján az ésszerű indok követelményét csakis az egyes eljárások sajátosságai alapján lehet megítélni: fűződik-e olyan érdek, indok az adott eljáráshoz, hogy az kívül essen a peres eljárás körén, és ezen belül az eljárás jellege (pl. hogy bírósági vagy nem bírósági eljárás) igazodik-e az eljárással érvényesíteni, védeni kívánt jogokhoz, magában az eljárásban érvényesülnek-e ennek megfelelő garanciák. [36/2000. (X. 27.) AB határozat]
A polgári nemperes eljárások az anyagi jogi igény érvényesítése szempontjából két csoportra oszthatók. Az egyik csoportot (ide tartozik például a hagyatéki eljárás) azok az eljárási fajták képezik, amelyek (hasonlóan a peres eljáráshoz) valamilyen polgári, gazdasági, házassági, öröklési anyagi jogi igény érvényesítésére szolgálnak, de különböző (gyorsasági, pergazdaságossági etc.) szempontok miatt peren kívüli elbírálása ezeknek az igényeknek célszerűbben megoldható. Az eljárások másik csoportját (a jelen alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező törvényességi felügyelet is e csoportba tartozik) azok az eljárások alkotják, amelyek elsődlegesen nem a jogalanyok anyagi jogi igényeinek érvényesítésére szolgálnak, hanem más olyan cél elérését biztosítják, amelyeknél a bíróság (közjegyző) általi határozathozatal valamilyen anyagi jogi igény érvényesítését vagy a törvényesség megtartását, illetőleg helyreállítását segítik elő. Ez utóbbi eljárási fajtában a bíróság főszabályként a jogalanyok anyagi jogi igényéről nem dönthet. [30/1994. (V. 20.) AB határozat]
Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a közjegyző által - általában nemperes eljárásokban - saját törvényes jogkörében hozott határozatokat ugyanolyan vagy aggálytalanul hasonló garanciális eljárások előzik meg, mint a bírósági határozatokét. A közjegyző saját közvetlen eljárásai alapján kiadott végzései és jóváhagyásai ezért a bíróság határozataival egyenlő hatályúak. [46/1991. (IX. 10.) AB határozat]
A Legfelsőbb Bíróság PK 262. számú állásfoglalása rámutat, hogy a peren kívüli eljárás jogerős lezárása után peres eljárásra irányadó garanciák mellett kerülhet bíróság elé minden olyan kérdés, amely a nemperes eljárás után vitás maradt. A törvény tehát biztosítja, hogy a jogok és kötelezettségek perben, tárgyaláson, anyagi jogerővel rendelkező ítélettel kerüljenek elbírálásra. [1551/B/1992. AB határozat]
Kísérletezni nekünk is szabad. Megpróbálhatjuk peres és nemperes eljárások megkülönböztető ismérveit megkeresni, állíthatjuk, hogy:
- a peres eljárás kereset alapján, míg a nemperes eljárás kérelem alapján indul,
csakhogy
az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 21. § szerint, ha a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg az orvosi eljárást viszszautasítja, az egészségügyi szolgáltató keresetet indít a beteg beleegyezésének bíróság általi pótlása iránt, ezt a keresetet a bíróság nemperes eljárásban bírálja el;
a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről 2000. évi XCVI. törvény 10. § szerint az érintett önkormányzati képviselőnek az összeférhetetlenséget megállapító képviselő-testületi határozat felülvizsgálata iránti kérelme tárgyában a bíróság nemperes eljárásban dönt ennek során a keresettel megtámadott határozatot hozó képviselő-testület képviselőjét, illetőleg a kereset előterjesztőjét meghallgathatja;
állíthatjuk, hogy
- a peres eljárás a kontradiktórius meghallgatás, a tárgyalási elv szerint zajlik, míg a nemperes eljárás nem e szerint
csakhogy
a közjegyző a hagyatéki eljárásban tárgyalást tart,
a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 98. § szerint a bíróság a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatása iránti nemperes eljárásban tárgyalást tart, tárgyaláson kívül csak akkor határozhat, ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vesz részt.
állíthatjuk, hogy
- a peres eljárásban bizonyítási eljárás folyik, míg a nemperes eljárásban legfeljebb okirati bizonyításnak van helye
csakhogy
a hagyatéki eljárásban az özvegyi jog megváltása körében a közjegyző korlátozás nélkül jogosult bizonyítási eljárást lefolytatni,
bizonyítási eljárás folyik a szabadalmi (iparjogvédelmi) nemperes eljárásokban a Pp. általános szabályainak alkalmazásával
rendes bizonyítást folytat le a bíróság holtnak nyilvánítási és a halál tényének megállapítása iránti nemperes eljárásban is [1/1960. (IV. 13.) IM rendelet 12. § (2) bekezdés]
állíthatjuk, hogy
- a peres eljárás eredményeképpen hozott határozat anyagi jogerővel, míg a nemperes eljárás rendjén hozott határozat csak alaki jogerővel bír,
csakhogy
a hagyatéki eljárásban kötött és a közjegyző által jóváhagyott egyezség hatálya a bírói egyezséggel azonos, tehát anyagi jogerővel rendelkezik,
továbbá tartalmilag - a joghatás visszafordíthatatlanságát illetően - anyagi jogereje van,
a házastársi vagyonközösséget - a házassági életközösség fennállása alatt - megszüntető végzésnek,
az iparjogvédelmi nemperes eljárásokban az ügy érdemében hozott végzésnek,
a cég törlését elrendelő a cégbíróság által nemperes eljárásban hozott végzésnek,
az értékpapírt vagy okiratot semmissé nyilvánító közjegyzői határozatnak.
A fentiek után úgy tűnik, hogy Kengyel Miklós fogalom-meghatározásával valóban eljutottunk a fogalom lényegéhez: a magyar jog által jelenleg szabályozott - több mint százféle - nemperes eljárás ma sem mutat több közös vonást, mint amennyit Beck Salamon meg tudott állapítani ötvenhárom évvel ezelőtt:
A nemperes eljárás
a) egymást követő eljárási cselekményekből áll, melynek
b) alanyai a bíróság (a közjegyző), valamint az egyéb érdekelt személyek,
e) az eljárás tárgya polgári ügy,
d) célja az igazságszolgáltatás megvalósítása,
e) az erre rendelt eljárási forma alapján.
A közjegyző hatáskörébe tartozó "par excellence" nemperes eljárások jelenleg:
- az okirat-szerkesztési eljárás (perpótló és perelőkészítő szerep)
- a hagyatéki eljárás (a jogutódlás közhiteles tanúsítása, a hagyatékkal kapcsolatos perek megelőzése)
- okirat és értékpapír megsemmisítésére irányuló eljárás (jogállapot változtatás)
- ingó dolgot terhelő zálogjog nyilvántartásba bejegyzésére irányuló eljárás (közhiteles nyilvántartás vezetése)
- a váltó-, csekk-, a közraktári zálogjegy óvás felvétele.
- 2009. január 1-je után további közjegyzői nemperes eljárások:
- bejegyzett élettárs kapcsolat megszüntetése [2007. évi CLXXXIV. törvény]
- egyes további várható közjegyzői eljárások az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló T/5592. számú törvényjavaslat szerint:
közjegyző előtti előzetes bizonyítás, igazságügyi szakértő kirendelése közjegyzői eljárásban, a határozatlan idejű meghatalmazások elektronikus nyilvántartásának vezetése.
Az előbbiekben bemutatott közjegyzői hatáskörbe utalt és általa lefolytatott nemperes eljárásoktól meg kell különböztetni azokat az egyéb "eljárásokat", amelyekben közjegyző csupán közreműködik. Ezek nem "közjegyzői nemperes eljárások", a közjegyző szerepe is passzív. Feladata a jelenlétében történtek, elhangzottak közhiteles tanúsítása, a közreműködés célja azonban változatlan: közokirati bizonyíték létrehozásával a későbbi viták megelőzése:
- 98/1995. (VIII. 24.) Korm. rendelet az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól,
- 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól,
- 3/2006. (FVÉ 6.) FVM utasítás a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének földhivatali végrehajtásáról,
- 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény végrehajtásáról,
- 78/2006. (IV. 4.) Korm. rendelet a frekvenciahasználati jogosultság megszerzését szolgáló árverés és pályázat szabályairól,
- 41/2008. (II. 28.) Korm. rendelet az egészségbiztosítási pénztárak forgalomképes részvényeinek értékesítésére és a pályázati eljárás lebonyolítására igénybe vehető közreműködő kiválasztására vonatkozó részletes szabályokról,
- 1990. évi LXXIV. törvény a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról),
- 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról,
- 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról,
- 1991. évi XXXIV. törvény a szerencsejáték szervezéséről,
- 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet az állami vagyonnal való gazdálkodásról,
- 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (peren kívüli eskü vagy fogadalom felvétele),
- 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról,
- 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról,
- 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról,
- 224/2004. (VII. 22.) Korm. rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről,
- 1997. évi XLVII. törvény az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről.
Mind közjegyzői nemperes eljárásoknak (ideértve az okirat szerkesztési eljárást is), mind az egyébként nem közjegyzői hatáskörbe tartozó eljárásokban a közjegyző közreműködésének a célja ugyanaz:
- a joggyakorlás előmozdítása,
- tények és jogok tanúsítása,
- a per elhárítása, vagy a per előkészítése,
ezzel a bíróságok tehermentesítése, mert bár a bíróság és a közjegyző törvénykezési-szervezeti jogi szempontból egyaránt az állami igazságszolgáltatás szervezetrendszeréhez tartozik, a bíróság rendeltetése a konfliktus feloldó igazságszolgáltatás (reparáció), míg a közjegyző feladata a megelőző jogvédelem (prevenció).
(A bírósági és a közjegyzői eljárásnak persze közös eleme, hogy mindkettő jogi értelemben vett eljárás "procedúra". A szó a latin "procedere" igéből ered ami - miként azt 1839 óta Schaffrath-tól tudjuk - annyit jelent, hogy "előre lépkedni, kiváltképpen lassan és ünnepélyesen, mint például egy halottas menetnél".)
A közjegyzőség alkalmas mindazon igazságszolgáltatási feladatok ellátására (átvételére), ahol nincs (avagy még nincs) jogvita, így például a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására, hiszen
"A közjegyzőség, ha nem is eredetét, de mai kialakulását ugyancsak annak köszönheti, hogy az állami jogsegély szervezésében is, a hatáskörök fokozatos elkülönítésének irányzata érvényesült, melynek folyamán az intézmény, mint tudva van, azt a különös rendeltetést nyerte és szervezetében is ahhoz lett alkalmazva, hogy a perenkívüli jogszolgáltatásnak sajátlagos közege legyen és hatáskörébe mindazt felvegye, ami perenkívüli törvénykezés körében a bírói hatáskörről, ennek szorosabb elkülönülésével fokozatosan lefejlik."
(Dr. Charmant Oszkár, budapesti kir. közjegyző: Kivánatos-e, hogy a bíróságok egyes perenkívüli teendői közjegyzőkre vagy ügyvédekre ruháztassanak át? Az 1911. évi országos jogászgyűléshez szerkesztett vélemény. Kir. Közjegyzők Közlönye Budapest, 1911. évi 7. szám)
Pazarlás a bírót olyan ügyekkel terhelni amelyekben nincs (vagy még nincs) jogvita:
"Az állampolgárok magánjogi tekintetben az államhatalom védelmét veszik igénybe azért:
1. Mert másnak magánérdeke folytán már megtámadtattak és pedig vagy tevőlegesen elkövetett jogsértés, vagy szenvedőleges a teljesítendők nem teljesítése által;
2. mert lehető megtámadás ellen biztosítandók, és végre
3. mert bizonyos jogok előbb az állam által megállapítandók és elismerendők.
Az első pont alatt érintett jogvédelem a polgári perrendtartás által szabályoztatik.
A többi két pontban említett állami befolyás a nemperes eljárás tárgya.
Az államhatóság működésének ily nemperes jogügyletekben három főirányát különböztetjük meg:
I. Oly jogügyletekre nézve, melyeknek hatósági közreműködés által oly irány adandó, hogy jogi fennállásuk biztosítva legyen.
II. Oly eljárásra nézve, melyek által nemperes kiegyenlítések hatósági elismerést és ennek folytán bizonyító erőt nyernek.
III. Hatósági gondviselés bizonyos személyekre, dolgokra vagy üzletviszonyokra nézve.
A nyugat-európai törvényhozások az összes nemperes ügyeket eleinte a törvényszékekre és egyes bíróságokra bízták, azon nézetből indulván ki, hogy a bíró tudománya és jártassága folytán legalkalmatosabban tudja a nemperes jogokat oly módon megállapítani, hogy a pernek lehetősége is elháríttassék. Részint takarékossági szempontok, részint azon óhajtás volt itt döntő, hogy a bíró a felek ügyeit közös megelégedésükre rendezvén, azoknak valamint általában a nagy közönségnek bizalmát kiérdemlendi és az által tekintélyét és ezzel együtt befolyását is nagyobbítandja.
Újabb időkben azonban más nézetek kezdtek uralkodni. A bíró eszerint csupán peres kérdések eldöntésére van hivatva. Más ügyek rendezése nem csak hatáskörén kívül esik, hanem a bíró teendőit ok nélkül szaporítja és ennek folytán a perek befejezését akadályozza.
De függetlenségét is áldozza föl a bíró, ha a feleknek magánviszonyaiba elegyedik, mert ezáltal szükséges részvétlenségét könnyen veszíti és érdekeltség gyanújába eshetik.
Más közegekről kellett tehát gondoskodni. Ezek a békebírák, az autonom községek, a családi tanácsok és a közjegyzők.
Az autonom község és törvényhatóság a családtagok befolyása alatt és a nyilvánosság ellenőrködése mellett a gyámi és gondnoki ügyeket legsikeresebben kezelhetik.
A békebíráknak polgári ügyekben Francia- és Németországban nagy jelentőségük van. Kisebb pörökben az ítélethozást valamint az egyezség megkísértését nálunk is a békebírákra lehetne bízni. Miután azonban a békebírák inkább bizalmi férfiak, kiknél jogtudományi képesség nem kívántatik, a hiteles okiratok szerkesztésével azokat felhatalmazni nem lehet.
A közjegyzőségre nézve szívesen aláírjuk Dr. Degen Gusztáv jogtanárnak azon mondatát, mely szerint az "a fejlődésnek, a haladásnak mintegy hévmérője; ott, hol a népesség szaporodik, hol az anyagi jólét fejlődik, hol a jogügyletek ezek folytán mértani haladásban szaporodnak, ott majdnem nélkülözhetetlen a közjegyzőség, s ezzel párosítva korszerű törvénykezési intézmények.
A főelv azonban itt abban áll, hogy a hatósági védelem senkire rá ne kényszeríttessék. Aki nem akarja az állam által nyújtott biztosítást igénybe venni, lakoljon érte. A szabad államban még a jótétemény se legyen kényszerítő."
(Schnierer Gyula: Jogtudor, köz- és váltóügyvéd, kir. táblai fogalmazó és a telekkönyvi és nemperes eljárás egyetemi magán tanára: A nemperes jogügyletekbeni eljárás alapelvei. Magyar Jogtudományi Hetilap Pest, 1867) ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Anka Tibor elnökhelyettes, MOKK
Visszaugrás
