A 2016. évi CXXX. törvény elfogadását az a cél motiválta, hogy korszerű, a nemzetközi és európai uniós tendenciáknak is megfelelő eljárási szabályok rendezzék a felek bíróság előtti igényérvényesítésének jogi kereteit. Az alapjogi összefüggései miatt különösen fontos a perorvoslati és azzal összefüggő eljárások garanciális jellegű szabályozása. Az új eljárási törvény koncepcionális változtatása, hogy az egységes perrendet professzionális eljárási szabályrendszerként modellezi, valamint osztott perszerkezetet határoz meg, amelynek kihatása van a különböző perorvoslati és azzal összefüggő eljárásokra. Az új törvényben a hagyományosan bevált szabályok mellett - mind a rendes, mind a rendkívüli perorvoslatok között - megjelennek koncepcionálisan új szabályok, alapjogi garanciákkal és új jogintézményekkel együtt.
A perorvoslati rendszer 2016. évi CXXX. törvénnyé (új Pp.) átalakított rendjének áttekintése előtt célszerű néhány fogalmi előkérdést tisztázni. A perorvoslat fogalmát gyakran használják szinonimként a jogorvoslat kategóriájával, holott a két fogalmat dogmatikai alapon hagyományosan meg kell különböztetni egymástól. A manapság igen sok szemszögből vizsgált alapjogi összefüggései miatt tágabb kategóriaként a jogorvoslat definiálható, amely a jogorvoslathoz való alapjogból eredeztethető.
Kiindulópontnak - ma már alapjogi követelményként - a főként nemzetközi jogi és Európa-jogi dokumentumokból és az ezeket értelmező bírói gyakorlatból levezethető hatékony jogorvoslathoz való jogot tekinthetjük. Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel - az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt - kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (EJEE), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája[1] határolja be ennek az alapjognak a kereteit, az e dokumentumok alkalmazására és értelmezésére feljogosított Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) és az Európai Unió Bírósága jogértelmező-jogfejlesztő[2] gyakorlatával kiegészült tartalommal. A főként uniós jogi alapon nyugvó legszélesebb közelítésben e jog keretei a hatékony jogorvoslat (effective remedy)[3] biztosításának elvével írhatók le, ahol a tág értelmű (nem csupán eljárásjogi értelemben használt) hatékony jogorvoslatnak tekinthető minden olyan bírói jogvédelmi eszköz[4], ami a jog megfelelő érvényesüléséhez szükséges[5] (azaz nem csupán a rendes vagy rendkívüli perorvoslatok).
- 57/58 -
Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése azt mondja ki, hogy mindenkinek joga van jogorvoslattal élni az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ebből a megfogalmazásból következően a magyar jogi fogalomhasználat a fenti tartalmú, legszélesebb értelemben használt effective remedynél szűkebben, a döntésekkel szembeni eljárási típusú jogvédelmi eszközöket tekinti jogorvoslatnak. A jogorvoslat - eljárásjogi értelemben - valamely sérelmes vagy sérelmesnek vélt határozat megtámadása az (ügy)fél vagy az erre jogosult más személy részéről, azzal a céllal, hogy az arra feljogosított hatóság a határozatot bírálja felül és a jogsérelmet orvosolja.[6]
A magyar eljárásjogi szabályok - így az 1952. évi III. törvény (Pp.) is - hagyományosan ennél is szűkebb, csak a polgári perben használatos sajátos jogorvoslati formákat[7] tekintik perorvoslatnak, és azon belül különböztetik meg azok rendes és rendkívüli formáit. Azokat a perorvoslatokat tekintjük rendes perorvoslatoknak, amelyekkel a jogerőre még nem emelkedett határozatokat lehet megtámadni, míg a jogerős határozatok megtámadására szolgálnak a rendkívüli[8] perorvoslatok.[9] Rendes perorvoslat alatt elsősorban a fellebbezés értendő[10], rendkívüli perorvoslat pedig a perújítás és a felülvizsgálat.
A fellebbezés a nem jogerős bírósági határozatok elleni fellebbviteli jellegű[11], devolutív hatályú[12] rendes perorvoslat. A perújítás fogalmát összefoglalóan úgy lehet megjelölni, hogy ez a jogorvoslati forma szolgál a jogerős bírósági ítélettel (ami alatt a részítélet, a közbenső ítélet és a kiegészítő ítélet is értendő[13]), és az ítélet hatályú határozatokkal[14] szembeni nem fellebbviteli jellegű rendkívüli perorvoslatra, amelyre csak törvényben meghatározott esetekben[15] kerülhet sor.[16] Amíg a perújítással elsősorban a jogerős ítélet ténybeli hibái küszöbölhetők ki, a felülvizsgálat a jogi hibák kiküszöbölésének eszköze, ezzel a perorvoslati formával a jogerős bírósági ítéletek és az ügy érdemében hozott, valamint egyéb jogerős végzések elleni, jogszabálysértésen alapuló, rendkívüli perorvoslatra van lehetőség azzal, hogy az eljárás lefolytatása egycentrumú, arra a legfelsőbb szinten eljáró bíróság - Magyarországon a Kúria - jogosult.
A modernkori, XIX-XX. századi magyar jogirodalom is elválasztotta a jogorvoslat és perorvoslat fogalmát egymástól, és nem meglepő az sem, hogy az egyes meghatározó tekintélyű jogtudósok lényegesen különböző fogalmi keretekben használták azokat. Az 1868. évi perrendtartás (1868. évi LIV. törvénycikk) Hatodik címe a perorvoslatokról szólt, amely a fellebbvitel több formáját (fellebbezés, semmisségi panasz, perújítás) szabályozta. Az 1911. évi polgári perrendtartás (1911. évi I. törvénycikk) nem használta a perorvoslat fogalmát, habár a törvény szülőatyjaként emlegetett Plósz Sándor írásaiban elsősorban a bíró részéről elkövetett jogsértés vagy kötelességszegés orvoslására használta e megnevezést.[17] Ekkoriban a jogirodalom által többségében elfogadott nézet szerint a perorvoslat alatt a fél olyan kérelmét értették, mellyel az államhoz fordul abból a célból, hogy a bíró sértő cselekvénye, vagy mulasztása, vagy pedig a saját maga által létrejött perbeli állapotot megszüntessék.[18]
- 58/59 -
A korábban hatályos Pp. visszatért a perorvoslatok elnevezéshez, és e cím alatt olyan jogorvoslati formákat nevesített (eredetileg fellebbezést, perújítást, törvényességi óvást[19], majd ez utóbbi helyett felülvizsgálatot[20]), amelyek - Németh János definícióját használva - összefoglaló jellemzője, hogy az a bírósághoz intézett valamely kérelem, amelyet a polgári peres eljárás során hozott, illetőleg azzal azonosnak minősülő, a törvénynek meg nem felelő vagy meg nem felelőnek vélt bírósági határozat ellen irányul, abból a célból, hogy az okozott jogsérelem egy újabb bírósági határozat által, közvetlenül a sérelmezett határozatra visszaható módon megszüntetésre kerüljön.[21]
Ezt a rendszert egészítették ki 2012-től a Pp. utolsó olyan módosításával[22], ami bizonyos keretek között a jogorvoslati eszközöket érintette[23], bár kétségtelenül akkori rendszertani elhelyezése szerint csak egyfajta különleges eljárásként. Ekkor kerültek ugyanis az eljárásjogi szabályok közé - a Pp. XXIV. önálló fejezeteként - az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárásra, az alkotmányjogi panaszra vonatkozó szabályok. Az Alkotmánybíróság által az 57/1991. (XI. 8.) AB határozattal jogorvoslati eszközként definiált alkotmányjogi panasz jogintézményét a magyar jog már az 1989. évi XXXII. törvény óta ismerte, azonban 2012. január 1. napjával az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) részben módosította a korábbi szabályokat, részben pedig bevezetésre került az alkotmányjogi panasz egy olyan új fajtája, amit a jogirodalomban valódi alkotmányjogi panasznak nevez.[24] Lényege, hogy az Alkotmánybíróság az ilyen alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját.[25]
Az új Pp. Hatodik Részében egy helyre koncentrálja a törvényben nevesített jogorvoslati formákat, és a megváltozott szemléletű szabályozást mutatja, hogy e rész elnevezése a Perorvoslatok és azzal összefüggő eljárások szabályaira változik. Ez a változtatás valamelyest oldja a perorvoslatok és jogorvoslatok merev elkülönítését, de valószínűsíthetően további elméleti vitákat generálhat majd az egyes fogalmak dinamikus jelentéstartalom-változása és az uniós és nemzetközi színtéren felbukkanó eljárásjogi tendenciák magyar jogra vonatkozó szükségképpeni kihatásai miatt. A perorvoslatokkal összefüggő eljárások tágabb kategóriájába jogorvoslati típusú és a fenti értelemben effective remedy-típusú jogvédelmi eszközök is beleértendők, és minden olyan orvoslási eszköz is ide kell tartozzon, ami a feleket a bírósági határozatok hozatala révén ért sérelmek kiküszöbölését célozza.
A perorvoslatokra és azzal összefüggő eljárásokra vonatkozó új szabályozás legfontosabb elemei az alábbiakban foglalhatók össze: a korábbi jogi hagyományoknak megfelelően a perorvoslati formák közül az új Pp. is szabályoz rendes és rendkívüli orvoslási formákat. Az általános, rendes perorvoslati forma a fellebbezés marad. Nem változik az sem, hogy főszabály szerint a rendes perorvoslati rendszer egyfokú marad.[26] Az új Pp. alapvetően nem változtat a Pp. megszokott fellebbezési szabályain, ugyanakkor a megváltozott, osztott perszerkezet[27] által megkövetelt változásokat következetesen végrehajtja.[28]
A rendkívüli orvoslási eszköznek tekinthető perújítás szabályai a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása (Törvény indokolása) szerint koncepcionálisan nem változnak, de a nemzetközi és európai uniós színtéren érzékelhető tendenciák miatt mégis
- 59/60 -
átalakítják - legalább annak egyik fajtáját illetően - a definitív fogalmi kereteket.
A felülvizsgálat tekintetében lényeges változás a megengedhetőségi vizsgálat bevezetése. Az új Pp. az értékhatár alatti vagyonjogi perekben és azokban a vagyonjogi perekben, ahol az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással, azonos jogi indokok mentén hagyta helyben, új lehetőségként bevezeti a felülvizsgálati eljárás engedélyezését annak érdekében, hogy a Kúria ezen ügyek tekintetében is eleget tudjon tenni az Alaptörvényben foglalt[29], a joggyakorlat irányításával és egységének biztosításával kapcsolatos feladatainak.[30]
Az új Pp. XXX. fejezetében az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás szabályait nevesíti a perorvoslatokkal összefüggő eljárások keretei között.
Az új Pp. koncepcionális változtatása, hogy az egységes perrendet professzionális eljárási szabályrendszerként modellezi[31], és ehhez képest különösként határozza meg azokat a törvényi szituációkat, amikor eltérő eljárásra kerülhet sor. A törvény - az új Pp. 20. §-ának megváltozott szabályozási technikájából kiolvashatóan - ilyen elvi-dogmatikai alapokból kiindulva határoz meg általános elsőfokú hatásköri szabályokat a törvényszék számára, és eltérésként szabályozza azokat az ügycsoportokat, amelyek a járásbíróságok elsőfokú hatáskörébe tartoznak.[32] Ezért az új Pp.-ben a főszabályhoz képest eltérő eljárási szabályként kerül megfogalmazásra egyrészt a járásbírósági ítéletek elleni fellebbezés, másrészt a végzések elleni fellebbezés speciális szabályrendszere.
A fellebbezés általános szabályai között megmarad az az elv, hogy a másodfokú eljárásban az elsőfokú eljárás szabályait kell alkalmazni, azonban a szabályozási koncepció egy más területen megmutatkozó sajátossága, az osztott perszerkezet[33] következtében szükséges annak törvényi szintű kimondása, hogy a másodfokú eljárásban nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szak. Kisebb jelentőségű változás, hogy a jegyzőkönyv folyamatos felvétel útján történő készítésének nincs helye.
Az új Pp. a másodfokú eljárás megindításával kapcsolatos jelentős - jogbiztonságot és egységes jogalkalmazást elősegítő - újítása, hogy egyértelműen meghatározza a fellebbezhető határozatok[34] körét. A fellebbezési jog terjedelmének és határidejének, valamint a fellebbezést előterjesztők alanyi körének meghatározására vonatkozó szabályok, továbbá a fellebbezés halasztó hatályának és a kivételi szabályként érvényesülő előzetes végrehajthatóságra vonatkozó szabályai lényegileg nem változtak.
A fellebbezés elintézésének szakaszolásában, e területen az első- és másodfokú bíróságnak, illetve a másodfokú tanács elnökének jogköreire vonatkozó szabályokban sincs lényegi változás. Ugyancsak ismerős szabály a felek rendelkezési jogának megnyilvánulásaként a fellebbezés visszavonására vonatkozó szabályozás.
A törvény újszerű szabályozási logikája folytán a norma szintjén koncentráltan jelennek meg a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének szabályai, ezen belül az, hogy az elsőfokú ítélet milyen okokból támadható, továbbá ehhez szorosan kapcsolódó kérdésként az, hogy a másodfokú bíróság devolutív hatállyal hogyan jogosult a jogsérelmet úgy orvosolni, hogy az ügy érdemében dönt és maga hozza meg a törvénynek megfelelő határozatot. Nóvumnak számít a törvényben, hogy nevesíti az új Pp. a felülbírálati jogot, a másodfokú bíróság lehetőségeit egy eljárásjogi és öt anyagi jogi felülbírálati jogkörben konkretizálva. A másodfokú bíróság felülbírálhatja az elsőfokú bíróság eljárásának szabályszerűségét, valamint felülbírálhatja az elsőfokú bíróság ítélete anyagi jognak való megfelelőségét is. Ez utóbbi jogkör lehetőségeit a törvény öt további pontban részletezi. Az anyagi jogi felülbírálat során a másodfokú bíróság a bizonyítás[35] eredményét okszerűtlennek minősítheti, és ennek alapján a tényállást módosíthatja, kiegészítheti. Ez az elsőfokú bíróság által gyakorolt mérlegelési jogkörrel összefüggésben azt jelenti, hogy a bizonyítás eredményének mérlegelését illetően a törvény csak az okszerűtlen mérlegelés felülbírálatát engedi meg, azaz jogszabálysértés megállapítása nélkül a mérlegelés megváltoztatására nincs lehetőség.[36] Ettől meg kell különböztetni az anyagi jogi mérlegelési jogkör gyakorlását, ami tekintetében a másodfokú bíróságot felülmérlegelésre is jogosítja az új Pp. azzal, hogy lehetővé teszi: a másodfokú bíróság jogszabálysértés megállapítása nélkül is felülmérlegelheti az elsőfokú bíróságnak az anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörben hozott döntését. Ez az elhatárolás a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha bizonyítási kérdésben
- 60/61 -
merül fel a mérlegelés, akkor csak okszerűtlen mérlegelés eredményez felülbírálatot, míg ha a mérlegelés anyagi jogi kérdésben (például jogviszony minősítése, szerződéstípus meghatározása) merül fel, ebben a másodfokú felülbírálati jogkör nem korlátozott.
Az anyagi felülbírálat során[37] lehetőség nyílik arra, hogy a fél által az első- vagy másodfokú eljárásban hivatkozott tény megállapítására a másodfokú bíróság bizonyítást folytasson le, és annak alapján a tényállást módosítsa, kiegészítse. A másodfokú bíróság jogosult arra is, hogy a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le, a megállapított tényeket másként minősítse, és határozhat olyan kérdésben, amelyben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetve nem határozott.
Anyagi pervezetési hiba esetén a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő részét vizsgálhatja és minősítheti úgy, hogy egyúttal elvégzi a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést, amelynek során lehetőséget biztosíthat a feleknek perfelvételi, illetve a szakértői bizonyítással kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére, és ezekhez kapcsolódóan bizonyítást folytathat; a felek tudomására hozza az általa hivatalból észlelt tényt, vagy a felektől és az elsőfokú bíróságtól is eltérő jogértelmezést, a kérelemtől jogszabály alapján való eltérés szükségességét, és lehetőséget biztosít e körben nyilatkozataik megtételére, továbbá bizonyítást folytathat.
A szabályozás megváltozása egyben azt is jelenti, hogy mind a bíróság, mind a felek számára egyértelmű mind a felek rendelkezési jogára, peranyag-szolgáltatási kötelezettségére vonatkozó mérce, mind pedig a bíróság érdemi döntésének korlátaira vonatkozó szabály. A másodfokú eljárás főszabálya változatlanul a kérelemre történő felülbírálat, ez alól az ún. kötelező hatályon kívül helyezési okok képeznek kivételt, melyeket ex officio kell figyelembe venni.
A fellebbező félnek egyértelműen meg kell határoznia, hogy a másodfokú bíróságtól a felülbírálatot milyen körben kérelmezi, és a fellebbezőnek részletes indokolást kell adnia. Ha a fellebbező a bizonyítás eredményeként meghatározott tényállást sérelmezi, a fellebbezésből ki kell derülnie, hogy a bizonyítás felülmérlegelésére és ennek alapján más tényállás megállapítására irányul a fellebbezése, valamint elő kell adnia az új tényállás megállapíthatóságának alapjául szolgáló indokokat. A jogszabálysértésre hivatkozás esetén jogszabályhelyre hivatkozással fel kell tüntetni azt az anyagi vagy eljárási jogszabálysértést, amelyen a fellebbezés alapul, valamint ennek részletes indokait.
A bírói gyakorlat alapján[38] helyezte el az új Pp. a fellebbezés tartalmának szabályai között, hogy az ítélet hatályon kívül helyezését a fél az abszolút hatályon kívül helyezési okok mellett akkor is kérheti, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak az ítélet érdemére kiható megsértésére hivatkozik. Ilyenkor az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem előterjesztése nélkül - mivel a fellebbezési kérelem köti a másodfokú bíróságot - a fellebbezésről hozott döntésében csak a hatályon kívül helyezésről születhet döntés.
A fellebbezési ellenkérelemre, továbbá a csatlakozó fellebbezésre vonatkozó szabályok tartalmilag változatlanok. Az osztott perszerkezetből és az elsőfokú eljárás új szabályaiból következik viszont az a változás, hogy a másodfokú eljárásban a keresetet, illetve ellenkérelmet főszabály szerint megváltoztatni nem lehet. A fél akkor változtathatja meg tényállítását, és erre vonatkozóan akkor terjeszthet elő új bizonyítási kérelmet, ha azt az elsőfokú érdemi tárgyalás berekesztését követően a fél tudomására jutott olyan tény indokolja, amelyről önhibáján kívül korábban nem tudott, feltéve, hogy az elbírálás esetén rá nézve kedvezőbb ítéletet eredményezett volna. A kereset- és ellenkérelem-változtatás speciális esete az, ha vagy a másodfokú bíróság anyagi pervezetése nyitja meg ennek lehetőségét, vagy az elsőfokú bíróság mulasztotta el előzetesen tájékoztatni és nyilatkoztatni a feleket az anyagi pervezetés körében a bíróság által hivatalból figyelembe vett bizonyos jogilag releváns körülményekről, így a fellebbezésben nyílik meg a lehetősége a félnek erre nyilatkozni.
Az új Pp. önálló jogintézményként szabályozza az elsőfokú eljárásban a fél által védekezésként önállóan perbe vitt anyagi jogi igényt, a beszámítás útján érvényesített ellenkövetelést. Ennek megfelelő új szabálya a törvénynek, hogy olyan vitatott, elbírálandó anyagi jogi igényt nem lehet a másodfokú perbe vinni, ami az elsőfokú eljárásnak nem volt tárgya, ezért a másodfokú eljárásban beszámítási kifogást csak akkor lehet előterjeszteni, ha azt az ellenfél elismeri, vagy ha az más perben hozott jogerős ítéleten alapul.
A fellebbezés elbírálásának főszabálya a tárgyaláson kívüli elbírálás, ami a korábban megszokott szabályokkal ellentétes generálklauzula, ugyanakkor a garanciális szabályok - bizonyos észszerű korlátozásokkal - lehetővé teszik a tárgyalás tartásának kérelmezését, illetve a fellebbezés tárgyaláson való elbírálását.
- 61/62 -
A fellebbezések elbírálása alapján hozható határozatok típusait az új Pp. címükben is eltérően nevesítve pontosítja, jellegükben azonban kevés változás mutatható ki. A másodfokú döntések végzés vagy ítélet (közbenső ítélet, részítélet) formájában hozhatók. Vannak esetek, amikor az elsőfokú ítéletet kötelezően hatályon kívül kell helyezni az eljárás megszüntetése miatt, a hatályon kívül helyező további határozatok két típusa aszerint kerül külön-külön szabályozásra, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésére eljárási szabálysértés miatt kötelezően vagy mérlegelhető okból kerül sor. A szabályozás megközelítésbeli újdonságának az tekinthető, hogy a kötelező hatályon kívül helyezési oknak nem minősülő esetekben az eljárási szabálysértések miatt a törvény csak akkor teszi lehetővé az ítélet hatályon kívül helyezését, ha a felek valamelyike a fellebbezésében az elsőfokú eljárás szabályszerűségének felülbírálatára irányuló jogköre gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól.[39] A törvény nem zárja el a másodfokú bíróságot a lényeges eljárási szabálysértés hivatalból való észlelésétől, azonban a fél rendelkezési jogának a másodfokú eljárásban is érvényesülnie kell, ezért előírja, hogy erről - a következményekre való figyelmeztetés mellett - tájékozatnia kell és csak a fellebbező fél kérelmére veheti azt figyelembe. A korábban hatályos (1952. évi III. tv.) szabályoktól eltérően, ha a fellebbező nem kíván rá hivatkozni, a másodfokú bíróság e körben a felülbírálati jogkörét nem gyakorolhatja, a rendelkezésre álló adatok és a fellebbezés korlátai közt kell döntenie.[40] Ha hatályon kívül helyezésre nincs szükség, a másodfokú bíróság helybenhagyó és megváltoztató ítéletet[41] hozhat.
A másodfokon hozandó határozatokkal kapcsolatos új szabály, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére önmagában nem kerülhet sor azon az alapon, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésével nem ért egyet. Ez a rendelkezés összhangban áll az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény megállapításával, mely szerint a korábban hatályos Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértése önmagában nem szolgálhat alapul a hatályon kívül helyezésre; ezt csak a konkrét eljárásjogi szabályok sérelme alapozhatja meg. A törvény a korábbi Pp. 3. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan kialakult és nemkívánatos másodfokú gyakorlatnak kívánja elejét venni és gátat szabni annak, hogy az anyagi pervezetés szabályai vonatkozásában ehhez hasonló alakuljon ki.[42]
Változatlan szabály, hogy az egyezség és szünetelés esetén a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezés hatályát veszti. Nem változtat a törvény a másodfokú ítélet tartalmára valamint a perköltséggel kapcsolatos szabályozásra vonatkozóan sem. Ugyanakkor változás, hogy az elsőfokú eljárásában bevezetett osztott perszerkezetre figyelemmel változik a bíróság hatályon kívül helyező végzésének tartalma. A végzésnek tartalmaznia kell az elsőfokú ítélet ismertetését, a hatályon kívül helyezés okait, továbbá az új eljárásra vonatkozó utasításokat. A hatályon kívül helyező végzésben pontosan és konkrét jogszabályhelyre hivatkozással meg kell jelölni, hogy milyen okból és mit tekintett a másodfokú bíróság az eljárás megismétlését igénylő jogszabálysértésnek. Emellett az elsőfokú bíróság számára pontosan meg kell határozni a szükséges eljárási cselekményeknek azt a sorát, amelyek foganatosítása útján a megismételt eljárásban elérhető a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatala, ezért sem mellőzhető a hatályon kívül helyezést megelőzően adott esetben a félnek a célzott bizonyításra vonatkozó nyilatkozatának a beszerzése. A másodfokú bíróság utasításában, amennyiben a per adatai vagy a másodfokú tárgyalás alapján megállapítható, a felek jogállítását tisztázhatja és rögzítheti. Egyértelműen és jól áttekinthető módon ismertetnie kell jogi következtetéseit, és az elsőfokú bíróság szükséges eljárási cselekményeit.[43]
Az új Pp. a járásbírósági eljárásra két eltérő szabályt tartalmaz: ha az eljárásban a fél jogi képviselő[44] nélkül jár el, a fellebbezését jegyzőkönyvbe mondhatja a jogorvoslathoz való jog gyakorlásának hatékony biztosítása érdekében, továbbá mellőzhető a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés esetén a jogszabályhelyre hivatkozás. Egyéb szabályaiban irányadók a törvényszék határozataival szembeni fellebbezésre vonatkozó szabályok a járásbíróság által hozott határozatokkal szembeni fellebbezés elbírálására is. A végzések elleni fellebbezések szabályain az új Pp. lényegileg nem változtat.
A perújítás jogintézménye az új szabályozás értelmében kettős célt szolgál: egyrészt módot ad az alapperben el nem bírált tények, bizonyítékok elbírálására, másrészt erősödött az a funkciója, hogy bizonyos jogsértések, szabálytalanságok orvoslásának is eszköze. Speciális perújítási sza-
- 62/63 -
bályok hiányában a perújítási eljárás során az alapperre vonatkozó - a Pp. Harmadik Részében megfogalmazott - általános szabályokat kell alkalmazni. A hatásköri szabályoktól függően így a törvényszéki, vagy a járásbírósági eljárás szabályai szerint kell a bíróságnak eljárnia, és miután helye van perújításnak a jogerős fizetési meghagyás ellen is, ez esetben a fizetési meghagyásos eljárással összefüggő szabályok szerinti eljárás az irányadó.
Változatlan szabálya a perújítási eljárásnak, hogy jogerős ítélettel, vagy ítélet hatályával rendelkező határozatokkal szemben igénybe vehető orvoslási eszközről van szó. A perújítás alapja tekintetében ugyancsak változatlan az új tényre, bizonyítékra, illetve olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozás lehetősége, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy elbírálás esetén az a perújító félre kedvezőbb ítélet meghozatalát eredményezhette volna. Változatlanul perújítás alapja lehet az a helyzet is, ha a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak a bűncselekménye miatt törvény ellenére lett pervesztes.
Ugyanakkor a törvény egy lényeges koncepcionális kérdésben lényegesen módosította a perújítási okok körét. A jogirodalmat régebb óta foglalkoztató kérdés volt az olyan helyzetek jogorvoslati-perorvoslati formákkal való rendezése, amikor valamilyen alapjogi jogsérelem érte a peres felet a bíróságok által lefolytatott eljárás és/vagy a meghozott jogerős határozat révén, különösen, ha a kérelmezőtől az EJEE-ben lefektetett tisztességes eljárás követelményével összeegyeztethetetlen módon tagadják meg a bírósághoz jutás jogát. Az EJEB az ilyen esetekre a kérelemre történő perújítás vagy felülvizsgálat lehetőségének megteremtését tekintette a jogsértés orvoslása megfelelő módjának.[45] Ezért vetődött fel, hogy még az EJEB által megítélt méltányos kárpótlás mellett is szükséges lehet valamely "re-examination" vagy "reopening" eljárás lehetőségének megteremtése.[46]
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2000. január 19-én, a Miniszteri Küldöttek 694. ülésén foglalkozott e kérdésekkel és elfogadta a tagállamok felé az EJEB ítéletét követően egyes ügyek nemzeti szinten történő újbóli megvizsgálásáról és megnyitásáról szóló ajánlását.[47] Az ajánlás szerint bizonyos körülmények között az EJEE 41. cikke alapján megítélt igazságos elégtételen kívül egyéb intézkedések, és/vagy olyan általános intézkedések meghozatala is szükségessé válhat, amelyek biztosítják, hogy a sértett fél - lehetőleg - ugyanolyan helyzetbe kerüljön, mint amilyen helyzetben az EJEE megsértését megelőzően volt (restitutio in integrum). A Miniszteri Bizottságnak az EJEB ítéletei végrehajtásának ellenőrzése terén szerzett gyakorlata azt mutatta, hogy kivételes körülmények között az ügy újbóli megvizsgálása, illetve az eljárás újbóli megnyitása bizonyul a leghatékonyabb, ha nem az egyetlen eszköznek az eredeti állapot helyreállításához.
Az ajánlás elfogadását követően az Európa Tanács több országában fogadtak el olyan polgári eljárásjogi szabályokat, amelyek e kritériumoknak megfelelnek.[48] Svájcban már gyakorlata is van az EJEB-ítéletet követő perújítási eljárásoknak, amiből egyrészt látszik, hogy nem automatizmusként érvényesül a rendkívüli jogorvoslati lehetőség, másrészt az is, hogy a jogintézmény sajátos remedy funkciót tölt be. Megállapítható a gyakorlati példákból, hogy pusztán az alapjogi jogsértést megállapító, EJEB által hozott határozat nem vonja automatikusan maga után az érintett peres eljárások újratárgyalását, de az új Pp. 393. § c) pontjával megteremtett kérelemre történő perújítás megfelelő jogorvoslati eszköz lehet a jogsértés kiküszöbölésére különösen olyan esetekben, ha az elszenvedett jogsérelem kártalanítással nem orvosolható.
Az új Pp. 393. § c) pontja szerinti perújítás alapját az EJEB által meghozott EJEE-t vagy annak kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározott valamely jog megsértését megállapító ítélete képezheti. Ez a speciális jogorvoslat egyedi jogvédelmi eszköz. A perújító fél csak a saját ügyében meghozott ítéletre hivatkozhat, azaz általában az EJEB joggyakorlatára történő hivatkozás nem lehet a perújítás alapja akkor sem, ha más panaszos számára hasonló ténybeli alapokon állapít meg egyezménysértést az EJEB. A perújítás konjunktív előfeltétele, hogy az ügyben hozott jogerős ítélet ugyanazon jogsértésen alapuljon, mint amire az EJEB elmarasztaló határozata vonatkozik. Ez a feltétel úgy értelmezendő, hogy csak a jogsértés tényleges kiküszöböléséhez szükséges körben indokolt a perújítás, továbbá ebből a körből kizárhatók a kapcsolódó, akár az alapjogvitával összefüggő további eljárásokban hozott határozatok is. A kérelemre történő perújítás feltétele továbbá, hogy a perújító fél az EJEB-tól elégtételt nem kapott, illetve a sérelem kártalanítással nem orvosolható. Ez utóbbi két fordulat alternatív, azaz bármelyik fennállása elegendő a kérelem előterjesztésének indokaként.
Az új Pp. 393. § d) pontja szerinti perújítási ok megfogalmazásában újszerű, követi a törvény szóhasználatát. Ez az ok akkor merül fel, ha a keresetlevelet az új Pp. 176. § (1)
- 63/64 -
bekezdés d) pontja alapján vissza kellett volna utasítani[49], vagy az eljárást az új Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján meg kellett volna szüntetni. Ha ezek az eljárási következmények elmaradtak, csak a perújítás orvosolhatja azt a problémát, hogy a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban is hoztak bíróságok jogerős ítéletet.
Garanciális jellegű perújítási szabály az új Pp. 393. § e) pontja, amely változatlanul arra az esetre teszi lehetővé a perújítást, ha a keresetlevelet vagy más iratot a fél részére a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértésével hirdetmény útján kézbesítették. Erre hivatkozással csak az a fél élhet perújítással, akinek az iratot hirdetmény útján kézbesítették. A perújítás további korlátja, hogy arra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a hirdetményi kézbesítés, és az azt követő eljárás érvénytelenségét a bíróság az elsőfokú eljárásban vagy egyéb perorvoslatban kérelemre nem mondhatta ki, és a fél a hirdetményi kézbesítést követő eljárást nem hagyta jóvá. Már az 1952-es Pp. is tartalmazta 2009. január 1-től a hirdetményi kézbesítés szabályainak megsértése miatt perújítási okot, és az erre alapított perújítási kérelem speciális eljárási szabályait, az új Pp. a korábbi szabályozást átvette, abban lényegi változás nincs.
A perújítás megengedhetősége körében a jogalkotó kodifikálta és egyben - az Alkotmánybíróság értelmező gyakorlatára is figyelemmel - pontosította a korábban kialakult bírói gyakorlatot. A törvény az 1952-es Pp. 260. § (2) bekezdésében szereplőhöz képest a perújítást kizáró körülményt újrafogalmazta. A szabályozás figyelemmel volt az Alkotmánybíróság által a bírói úthoz, illetve a jogorvoslathoz való jog tartalmát illetően kifejtettekre.[50] Az önhibán kívüliséget megalapozza minden olyan személyes, de objektív alapokon álló akadály, ami a mulasztás kimentését igazolási kérelem esetén is alátámaszthatná (pl. betegség, távollét; új Pp. 151. §).
Az új Pp. a perújítási kérelem előterjesztésére objektív és szubjektív határidőket határoz meg, amelyek jellegüket illetően nem változtak a korábbi szabályozáshoz képest.[51] A szabályozás újdonsága viszont, hogy két esetben, sikeres alkotmányjogi panasz és az EJEB ítéletére alapított perújítás esetén a törvény a perújítási kérelem előterjesztésére vonatkozó objektív határidő szabályát áttöri. Ezekre az ítélet jogerőre emelkedésétől számított ötéves objektív határidő nem irányadó. Az új Pp. az EJEB ítéletének átvételétől számított hatvan napon belül a perújítási kérelem előterjesztésére akkor is lehetőséget biztosít, ha a támadott ítélet jogerőre emelkedésétől az öt év eltelt. A sikeres alkotmányjogi panasz esetén pedig az alaptörvénysértő határozat orvoslása érdekében a Kúria az alkotmányjogi panasz elbírálását követően értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elő a perben eljárt elsőfokú bíróságnál, ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban. A jogerős ítélet ellen a Kúria határozata alapján az új Pp. XXX. fejezetében meghatározottak szerint van helye perújításnak. A sikeres alkotmányjogi panaszt követően a Kúria határozata alapján az Alkotmánybíróság által megsemmisített anyagi jogszabályra tekintettel megengedett perújítási eljárás egységes szabályozásának fenntartását a jogalkotó indokoltnak ítélte, ezért a perújítási fejezetben csupán az utaló és a speciális rendelkezések jelennek meg, az eljárás részletes szabályait az új Pp. XXX. fejezete szabályozza.
Az új Pp. szabályai a korábbi szabályokhoz hasonlóan meghatározzák az eljárási rendet a perújítási kérelem előterjesztésére, továbbá meghatározzák a perújítási kérelem tartalmi követelményeit. A jogerős fizetési meghagyás vagy a fizetési meghagyás részben jogerőre emelkedett rendelkezése esetén a perújítási eljárásra a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) és az új Pp. rendelkezései együttesen irányadók.
A perújítási kérelem elintézésre[52] a Pp. által részletesen meghatározott új eljárási rend első lépéseként a befogadhatóságot kell megvizsgálni, azon belül is a kérelem abszolút visszautasítási okait. A fenti két kivétellel az objektív határidő elmulasztása esetén a bíróság egyetlen lehetséges döntése a kérelem - tárgyalás kitűzése nélküli - visszautasítása. A törvény szabályozási újdonsága, hogy a befogadhatóság vizsgálata körében második lépésben nevesítetten lehetővé teszi a perújítási kérelem hiányosságai esetén rövid határidő tűzésével hiánypótlási eljárás lefolytatását. Ennek azért van jelentősége, mert a hiánypótlási kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményét az új Pp. 399. § (4) bekezdésében önálló (relatív) visszautasítási okban határozza meg. Ha a hiányok pótlására nem kerül sor, a visszautasítás további érdemi vizsgálat nélkül történik.
- 64/65 -
Ha hiánypótlásra nincs szükség, vagy a hiánypótlási felhívásra a perújítási kérelem hiányosságai pótlásra kerülnek, úgy a bíróság - egyfajta kontradiktórius jelleget adva ennek a még mindig nem érdemi vizsgálódási szakasznak - a perújítási kérelmet haladéktalanul megküldi a feleknek, a beavatkozóknak és a megtámadott ítélet ellen fellebbezésre jogosult egyéb érdekelteknek, akik ezzel az eljárási cselekménnyel értesülnek arról, hogy perújítási kérelmet terjesztettek elő, és lehetőséget kapnak arra, hogy a perújítás megengedhetősége körében már nyilatkozzanak. A bíróság ugyanis azzal a felhívással kézbesíti az iratot, hogy a kézbesítéstől számított 15 napon belül írásban észrevételeket terjeszthetnek elő a perújítási kérelemre vonatkozóan.
A perújítás előfeltételeinek vizsgálatát a bíróságnak hivatalból kell elvégeznie, és a megengedhetőség körében állást is kell foglalnia. Az már az eddigi rendelkezésekből is következő szabályozási újdonsága a törvénynek, hogy a perújítási kérelem megengedhetőségéről külön döntést kell hozni. Az új szabály értelmében a perújítás megengedhetőségéről tárgyaláson kívül is lehet határozatot hozni (szemben az 1952-es Pp.-vel, ami a befogadott perújítási kérelmek esetén mindig tárgyalás tartását követelte meg). Garanciák két irányban érvényesülnek. Egyrészt a Pp. 399. § (3) bekezdése lehetőséget ad valamennyi érdekeltnek álláspontja megfelelő kifejtésére, másrészt a bíróságnak a megengedhetőség tárgyában hozott - akár helyt adó, akár elutasító - végzése ellen külön fellebbezésnek van helye. További eljárási cselekmények csak a megengedhetőség tárgyában hozott határozat jogerőre emelkedését követően tehetők. Ha a perújítást a bíróság jogerősen nem találja megengedhetőnek, az eljárás - további eljárási cselekmények lefolytatásának szükségessége nélkül - befejeződik. Ha a bíróság a perújítást megengedő határozatot hoz, az eljárást a végzés jogerőre emelkedése után a perújítási perfelvételi tárgyalás kitűzésével folytatja.
A bíróságnak a megengedhetőségről való döntése meghozatalánál annak előfeltételeit szükséges vizsgálnia. Csak akkor engedhető meg a perújítás, ha a törvényi kritériumok teljesülnek. Ha az e kérdésében hozandó döntéséhez a beszerzett nyilatkozatok alapján nem állnak rendelkezésre a tárgyaláson kívüli döntéshez megfelelő adatok, lehetőség van arra, hogy az ügy valamennyi körülményét mérlegelve a bíróság a perújítási perfelvételi tárgyalás megtartásáról döntsön. Ekkor a megengedhetőség kérdéséről a bíróságnak a perújítási perfelvételi tárgyaláson kell döntést hoznia.
Ha a bíróság a perújítást megengedte és a perújítás sikerét valószínűsíti, felfüggesztheti a megtámadott ítélet végrehajtását, illetve közbenső ítélet kapcsán az alapper tárgyalását. Ilyen határozat hozatalára hivatalból is sor kerülhet. A felfüggesztés tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, és lehetőség van arra is, hogy a bíróság a végzést utóbb maga is megváltoztassa. A bíróság a felfüggesztés körében a feleket meghallgatja. E szabály garanciális jellegű, ezért indokolt úgy értelmezni, hogy a bíróság minden érdekelt álláspontjának megismerését követően dönthet a kérdésben, azaz meghallgatás alatt nem csak a szóbeli előadás értendő, az írásban tett nyilatkozatok is kielégítik e kritériumot.
A perújítási perfelvételi tárgyalás két egymástól elkülönült szakaszra osztható attól függően, hogy a megengedhetőségről született-e döntés tárgyaláson kívül, vagy sem. Ha a perújítási kérelem megengedhetőségéről tárgyaláson kívül nem született döntés, a bíróság a perfelvételi tárgyalás elkülönült első szakaszában - sajátos eljárási szabályok érvényesülése mellett - dönt a perújítás megengedhetőségéről. A bíróság azért tart tárgyalást, mert a megengedhetőség körében a magalapozott döntéshez további nyilatkozatokra, adatokra van szükség. Ezért tulajdonít különös jelentőséget annak a törvény, hogy ezen a perfelvételi tárgyaláson kötelező a megjelenése az alapperben eljáró peres feleknek, valamint ha a perújítási kérelmet nem a peres felek terjesztették elő, a perújítást kérelmezőnek. Sajátos eljárási szabály, hogy ha a perújítási kérelem előterjesztője a tárgyalást elmulasztja, a bíróság a perújítási kérelmet visszautasítja (más perbeli felek és érdekeltek mulasztásának jogkövetkezményeit az elsőfokú eljárás általános szabályai rendezik). Ekkor ugyanis a perújítás kezdeményezőjének magatartásából az következik, hogy a mulasztó fél perújítási kérelme megengedhetőségének megalapozásához egyéb perfelvételi nyilatkozatot nem kíván, illetve nem tud tenni. A mulasztás súlyos jogkövetkezménye akkor alkalmazható, ha megfelelő előzetes tájékoztatásban részesült a perújítási kérelem előterjesztője, és indokolt a jogorvoslati jog biztosítása is, ezért a visszautasító végzéssel szemben ugyanis külön fellebbezésnek van helye.
Amennyiben a perújítási perfelvételi tárgyaláson a kérelmező távolmaradása miatt a perújítási kérelmet visszautasító döntés meghozatalára nem kerül sor, a bíróság a perújítás megengedhetőségének kérdésében határoz. Erre a határozatra irányadók a tárgyaláson kívül a megengedhetőség kérdésében hozott határozatra irányadó szabályok, azaz a végzése ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság a perújítási perfelvételi tárgyalást akkor folytathatja, illetve perújítás érdemében akkor tárgyalhat ezen a perfelvételi tárgyaláson, ha az új Pp. 358. § (4) bekezdése szerint valamennyi arra jogosult a fellebbezési jogáról lemondhat. Minden más esetben a perújítás érdemében perfelvételi tárgyalás tartására csak a bíróság megengedhetőség kérdésében hozott végzésének jogerőre emelkedése után kerülhet sor.[53]
- 65/66 -
Ha a bíróság a perújítást jogerősen megengedte, a perfelvételi tárgyalás az általános szabályok szerint folyhat. A törvény perszerkezeti szabályaiból eredően a perfelvételt a bíróságnak mindenképpen le kell zárnia. A bíróság dönthet úgy, hogy nem tart azonnal perújítási érdemi tárgyalást, ezért a perújítási perfelvétel lezárása után határnapot tűz ki a perújítási érdemi tárgyalásra, de - miután a perfelvételt lezáró végzés nem fellebbezhető - sor kerülhet érdemi tárgyalásra is. Ha a bíróság a perújítást megengedte, sor kerül a perújítási kérelem korlátai között a per újratárgyalására.
A perújítás esetén keresetváltoztatás tilalma a főszabály, azonban az új tények és új bizonyítékok felmerülésének lehetősége miatt a keresetváltoztatás másodfokú eljárásra vonatkozó rendelkezései irányadóak. Az érdemi tárgyalás eredményeként hozandó határozatokra a korábbi szabályozással azonosan irányadó, hogy a bíróság a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, illetve annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz.
A legfőbb bírói fórumoknak szerepét hagyományosan két funkcióval lehet leírni, a legfőbb bírói fórum felelős egyrészt a jogalkalmazás irányításáért, a jogegység megteremtéséért és fenntartásáért, valamint a közjogi kötelezettségek teljesítéséért (jogegységi/közjogi funkció), másrészt az elé kerülő ügyekben egyedi határozatokat hoz a felek jogainak megóvása érdekében (jogvédelmi/magánjogi funkció).[54] A jogegységi funkcióból származó tevékenységek dominálnak, hiszen a legfőbb bírói fórumok "felügyelik" az alsóbb fokú bíróságok ítélkezési tevékenységét, a rendelkezésükre álló eszközök igénybevételével biztosítják a jogalkalmazás egységét, szakmai iránymutatásokat bocsátanak ki, joggyakorlat-elemzéseket folytatnak le, továbbá elbírálják az egységes ítélkezés szempontjából kiemelten fontos jogkérdést tartalmazó, vagy nagy társadalmi jelentőséggel bíró ügyeket. A jogvédelmi funkció szintén fontos, erre azért van szükség, hogy a legfőbb bírói fórum elsődleges funkciójából származó feladatainak eleget tudjon tenni. A felülvizsgálat mint rendkívüli perorvoslat sajátossága, hogy az nem alanyi jog.[55]
A felülvizsgálat úgy definiálható, mint a jogerős ítéletek ellen igénybe vehető, fellebbviteli jellegű, általában a legfőbb bírói fórumok elsődleges funkciójára tekintettel erősen korlátozott rendkívüli perorvoslat, amelynek elbírálása a legfőbb bírói fórum hatáskörébe tartozik.
A felülvizsgálat esetén több országban leggyakrabban használt, alkotmányos indokokkal is alátámasztható szűrő az ügyek értékhatár szerinti, illetve jogegységi szempontú korlátozása. Előbbi módszer lehetővé teszi, hogy a legfőbb bírói fórum elé ne kerüljenek nagy számban bagatell ügyek, utóbbi viszont célirányosan csak azokat az ügyeket engedi be a bíróságra, amelyek a jogegység szempontjából fontosak. A kontinentális jogi kultúrát követő államok általában e két módszert ötvözik.[56]
Vegyünk szemügyre néhány példát. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság elé kizárólag a fontos jogkérdést tartalmazó, továbbá a jogegység vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából jelentős ügyek kerülhetnek.[57] Az osztrák perrend az értékhatárt és a jogegységi szempontú szűrést vegyesen alkalmazza: az 5000 euró pertárgyérték alatti ügyek egyáltalán nem kerülhetnek az Osztrák Legfelsőbb Bíróság elé, az 5000 és 30 000 euró pertárgyérték közötti ügyek csak akkor fogadhatók be, ha fontos jogkérdést tartalmaznak, a 30 000 euró pertárgyértéket meghaladó ügyek ugyanakkor a jogegységi követelményeknek való megfelelés nélkül is felülvizsgálhatók.[58] A skandináv államok perrendtartásai a némethez hasonlóan kizárólag akkor teszik lehetővé az ügy befogadását, ha az fontos jogkérdést tartalmaz.[59] A nemrégiben megreformált szlovén perjogban a 40 000 eurót meghaladó pertárgyértékű ügyek külön engedély nélkül a legfőbb bírói fórum elé kerülhetnek, az értékhatár alatt azonban csak a jogegységi szempontból vagy a joggyakorlat továbbfejlesztése szempontjából fontos ügyek fogadhatók be a Szlovén Legfelsőbb Bíróságra.[60]
Közös jellemző, hogy az előzetes feltételek, szűrőkövetelmények teljesülését még az ügy érdemi vizsgálata előtt ellenőrizni kell. Az ügyek előkészítése kettéválik: elsőként
- 66/67 -
egy befogadhatósági[61] vizsgálatot kell lefolytatni, az ügy rendes előkészítésére csak ezt követően, a felülvizsgálat engedélyezése esetén kerülhet sor. Előfordul, hogy az előkészítés első szakaszában külön személyzet működik közre. Kötelező engedélyezés esetén az ügyet kizárólag az egyéb befogadhatósági követelmények szempontjából vizsgálják a bíróságok. A jogegységi szempontú szűrést alkalmazó legfőbb bírói fórumok kialakították következetes gyakorlatukat arra vonatkozóan, hogy mikor van szükség az ügy felülvizsgálatára a jogegység megőrzése érdekében.[62] Fontos leszögezni: az engedélyezés nem diszkrecionális bírói döntés. A törvényi szinten megfogalmazott szűrőkövetelményekhez következetesen kidolgozott gyakorlatnak kell társulnia.[63]
A Kúria előtt folyó rendkívüli perorvoslatra a fellebbezési eljárás utaló szabálya folytán az elsőfokú eljárás szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az eljárás nem különül perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra. A Kúria kizárólag a már meglévő peranyag alapján vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, a kereset megváltoztatásának, bizonyítási indítványnak vagy egyéb rendelkező cselekménynek helye nincs, ezért a felülvizsgálati eljárásban anyagi pervezetésről nem lehet szó.
Az garanciális okból nevesítésre kerül, hogy a Kúria mely végzéseket köteles tanácsban meghozni és indokolni.
A törvény a felülvizsgálatot változatlanul elsődlegesen a jogerős ítéletek ellen biztosítja, és megengedi a felülvizsgálatot az ügy érdemében hozott jogerős végzéssel, valamint a keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető egyes végzésekkel szemben is. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult alanyi kör is változatlan.
Az új Pp. a felülvizsgálatból kizárt határozatokra vonatkozó szabályokon alakított, illetve bevezetett egy olyan engedélyezési rendszert, ami lehetőséget teremt a korábbi felülvizsgálatból kizárt egyes ügycsoportok esetén a felülvizsgálat lefolytatására. Ezért külön kezelendők a felülvizsgálatból objektív alapon kizárt ügyek a relatíve kizártaktól. A felülvizsgálatból kizárt határozatok esetén nincs helye felülvizsgálatnak az alábbi esetekben:
- az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;
- abban az esetben, ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta;
- a jogerős ítéletnek csupán a kamatfizetésre, a perköltségre, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére, a teljesítési határidőre, a részletfizetésre vonatkozó rendelkezései ellen vagy a jogerős ítéletnek csupán az indokolása ellen;
- a Kúria által hozott ítélet ellen;
- abban az esetben, ha azt törvény kizárja.
Az 1952-es Pp.-vel való összevetés alapján megállapítható, hogy egyes kizárt felülvizsgálati okok kikerültek a szabályozásból, melynek indoka változó. A korábbi szabályozás a különleges eljárásokban érvényesülő szabályozástechnikai megoldásokban nem volt következetes.[64] Ezért bizonyos különleges eljárásokban érvényesülő sajátos eljárási szabályok az új Pp. rendszerében az általános felülvizsgálati szabályokból kikerültek, és koncentráltan egy helyen kerülnek rendezésre a különleges eljárások szabályai, közöttük a felülvizsgálatra vonatkozó eltérő szabályok is.[65] A korábban ilyenként nem nevesített, de az új szabályok szerint a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított per különös szabályainak keretei között került elhelyezésre az új Pp.-ben, szintén a különleges eljárások között [569. § (3) bekezdés] a korábbi birtokvédelmi perben hozott határozat elleni felülvizsgálatot kizáró rendelkezés tükörszabálya. Más indokkal, teljes egészében került mellőzésre az egyezséget jóváhagyó végzés elleni felülvizsgálat a felülvizsgálatból kizárt ügykörökből. A Pp. 212. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel dönt, az egyezséget jóváhagyó végzés - erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában - felülvizsgálattal eleve nem támadható, ezért nevesítése felesleges. A Pp. 271. § (1) bekezdés j) pontja szerinti, a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés elleni felülvizsgálat kizártságára vonatkozó szabályt indokolt a speciális nemperes eljárás szabályai között elhelyezni, ezért nem került az új Pp.-be ezzel kapcsolatos rendelkezés. A Pp. 271. § (1) bekezdés k) pontja szerinti szabályozás a vízumkiadás tárgyában hozott bírósági határozat elleni felülvizsgálat kizártságára vonatkozóan úgy tett a Pp.-be ezzel kapcsolatos eljárási szabályt, hogy ezzel kapcsolatosan hatósági eljárások lefolytatására, és az ott érvényesülő jogorvoslatokra kerülhetett sor. Miután e szabályok helyesen a közigazgatási eljárási szabályok közé tartoznak, kikerültek a rendelkezések az új Pp. rendszeréből.[66]
- 67/68 -
Az új Pp. 407. § (2) bekezdése kizárja továbbá a felülvizsgálat lehetőségét akkor, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta az alábbi ügycsoportokban:
- a szomszédjogok megsértéséből eredő, valamint közvetlenül a bíróság előtt megindított birtokperben, továbbá a közös tulajdonban álló dolog birtoklásával és használatával kapcsolatos perben,
- a XL. Fejezetben szabályozott végrehajtási perekben,
- a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése, megváltoztatása, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése, elhelyezésének megváltoztatása, továbbá a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti perekben,
- a társasház tulajdonostársi közösségének szervei által hozott határozatok megtámadása iránti perben.
A törvény külön szabályozza a vagyonjogi perben a felülvizsgálat lehetőségét. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az új Pp. definitív rendelkezésére tekintettel megváltozik a vagyonjogi per fogalma. Azt a Pp. 7. § 18 pontja meghatározza, hogy vagyonjogi pernek az a per minősül, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Ezzel a definícióval jelentősen kiszélesedett a vagyonjogi típusú igények köre, így habár az összeghatár emelkedet, összhatásában e rendelkezés szélesítheti a jogkeresők jogérvényesítési lehetőségeit. Főszabályként kizárt a felülvizsgálat a vagyonjogi ügyekben a felülvizsgálati kérelemben vitatott értékhatártól függően az ötmillió forint alatti ügyekben,[67] továbbá akkor, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályhelyre utalással és azonos jogi indokok mentén[68] hagyja helyben.[69] Ugyanakkor ez utóbbiak relatív kizáró okok, ugyanis a törvény kivételesen lehetővé teszi a felülvizsgálat engedélyezését - meghatározott feltételek fennállása esetén. E feltételek az alábbiak: a Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása, a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége - a másodfokú bíróság erről való döntése hiányában - az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége, vagy a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés miatt indokolt.
A relatíve kizárt felülvizsgálat esetén a felülvizsgálati kérelemben nem csupán a határozat jogszabálysértő voltára kell hivatkozni, hanem az engedélyezés sikerességéhez szükséges, hogy a fenti feltételek valamelyikének fennállását a kérelmező megjelölje és indokolja. Az ilyen felülvizsgálat befogadásáról a Kúria határoz. Az engedélyezési kérelemre vonatkozó kötelező előírásokat a törvény megjelöli, ezek teljesítésének hiányában a kérelmet vissza kell utasítani. Az engedélyezés iránti kérelmet a Kúria háromtagú tanácsban, tárgyaláson kívül bírálja el. Az engedélyezési kérelem elbírálása esetén két szakaszra válik el a Kúria előtti eljárás, az engedélyezési és a felülvizsgálatról való érdemi döntés külön történik. Ennek garanciális oka van, miután az ellenérdekű fél csak az engedélyezést követően kap lehetőséget az eljárásba történő bekapcsolódásra, csatlakozó felülvizsgálati kérelem vagy felülvizsgálati ellenkérelem előterjesztésére.
A Pp. a felülvizsgálat alól relatíve kizárt ügyekben - eseti befogadás esetén - lehetővé teszi a felülvizsgálat engedélyezését. A Kúria Polgári Kollégiuma a felülvizsgálat engedélyezésének feltételeire széles jogértelmezési keretet engedve, a felek és jogi képviselőik eljárásának megkönnyítése, valamint az emberi jogi és az alkotmányos szempontokra is tekintettel lévő, jól átlátható, következetes és egységes gyakorlat kialakítása érdekében, a korábbi hazai engedélyezési rendszer tanulságait, továbbá több külföldi engedélyezési rendszer tapasztalatait is figyelembe véve 2017. november 13-án polgári kollégiumi véleményt[70] alkotott, amely a befogadási eljárás egységes szűrőrendszerére vonatkozóan kívánt iránymutatást adni.
A PK vélemény definiálja, hogy mit kell a joggyakorlat egységének biztosítása követelményén érteni. A Kúria ennek biztosítása érdekében a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn.[71] A fél az
- 68/69 -
engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat.
A joggyakorlat továbbfejlesztésének szükségessége miatt a Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, de annak követése a körülmények változására tekintettel nem támogatható.
A felvetett jogkérdés különleges súlyára, illetve az ügy társadalmi jelentőségére alapítottan a felülvizsgálat akkor engedélyezhető, ha az adott jogkérdésben a Kúria korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. A felvetett jogkérdés különleges súlyára figyelemmel, a felülvizsgálatot különösen abban az esetben indokolt engedélyezni, ha a jogkérdés nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel. A Kúria a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az adott ügy a jogalanyok széles körét érinti.
Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségességére figyelemmel a felülvizsgálat akkor engedélyezhető, ha a Kúria úgy ítéli meg, hogy a fél által feltett kérdést az Európai Unió Bírósága elé kell terjeszteni. A felülvizsgálat e pont alapján csak akkor engedélyezhető, ha a fél már az eljárás során indítványozta az általa felvetett jogértelmezési kérdés Európai Unió Bírósága elé terjesztését, de azt a bíróság elutasította, vagy arról - a fél kérelme ellenére - nem határozott.
A Kúria a közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés miatt a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapul.
Fontos formai követelményként határozható meg, hogy a Kúria nem engedélyezheti a felülvizsgálatot olyan okból, amelyre a fél nem hivatkozik az engedélyezés iránti kérelmében.[72] A felülvizsgálat engedélyezése körében viszont a Kúria csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, a jogerős ítélet vizsgálatát tehát csak az engedélyezés feltételei szempontjából végzi el. Ha azonban a jogerős ítélet felülvizsgálatának törvény kizáró rendelkezése folytán nincs helye[73], a Kúria a felülvizsgálati kérelmet - az engedélyezés iránti kérelem vizsgálata nélkül - visszautasítja. A Pp. expressis verbis tiltó szabályára tekintettel hiánypótlásra kizárólag akkor kerülhet sor, ha a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem formai szempontból hiányos. A Kúria tartalmi hiányosság esetén nem bocsát ki hiánypótlásra felhívó végzést.[74]
Garanciális szabály, hogy a felülvizsgálat megtagadásáról szóló végzést kizárólag abból a szempontból kell indokolni, hogy a felülvizsgálat miért nem volt engedélyezhető.[75] Ha a fél több engedélyezési okra is hivatkozik, a felülvizsgálatot megtagadó végzésben minden engedélyezési okra ki kell térni. Ha a Kúria a felülvizsgálatot engedélyezi, a végzéséből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatát melyik engedélyezési ok alapján engedte meg. A felülvizsgálat engedélyezésének indokaira az érdemi határozat indokolásában kell kitérni.[76]
Elsősorban a bíróságok számára fontos kötelezettség, hogy ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyja helyben[77], ezt a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában egyértelműen - a Pp. vonatkozó rendelkezésére[78] utalással - fel kell tüntetni.
A keresetlevelet visszautasító és az eljárást megszüntető végzés elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása esetén a vagyonjogi perekre előírt korlátozás érvényesül, ezért a felülvizsgálat engedélyezése iránt a félnek kérelmet kell előterjesztenie. Ennek indoka, hogy a Pp. 406. § (2) bekezdése szerint a 406. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelem benyújtásának a keresetlevelet a 176. § (1) bekezdés a)-i) pontjai és a 176. § (2) bekezdés b)-c) pontja alapján visszautasító és az eljárást a 240. § (1) bekezdés a)-c) és f) pontja alapján megszüntető jogerős végzések ellen. A megfelelő alkalmazás kritériuma e körben azt jelenti, hogy ezek a végzések - az ítélethez és az ügy érdemében hozott végzésekhez hasonlóan - a 408. § (1) és (2) bekezdésében előírt korlátozás alá esnek. Ha tehát a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárás megszüntető végzés tekintetében a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg, vagy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azonos jogszabályhelyre és jogi indokolásra utalással helybenhagyta, a félnek kérnie kell a felülvizsgálat engedélyezését.
A Pp.-nek az engedélyezési okokra vonatkozó rendelkezéseit - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a vagyonjogi tárgyú nemperes eljárásokban is alkalmazni
- 69/70 -
kell.[79] Ennek indoka, hogy a Pp. funkcionális hatályára (mögöttes jogszabályi jellegére), illetve a megfelelő alkalmazás követelményére figyelemmel a korlátozó szabályoknak a vagyonjogi tárgyú nemperes eljárások körében is érvényesülniük kell.
A felülvizsgálat és az engedélyezési eljárás kezdeményezésére is a jelenleg megszokottnál rövidebb, 45 napos határidő irányadó, ami azt jelenti, hogy e határidőn belül van lehetőség a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, és amennyiben az értékhatárra és a két fokon eljárt bíróság jogi álláspontjának egyezőségére tekintettel kizárt felülvizsgálat esetén egyedileg kéri a fél a felülvizsgálat engedélyezését, úgy mindkét kérelmet e határidőn belül, együttesen szükséges előterjeszteni. A felülvizsgálat tekintetében az új Pp. strukturáltabbá teszi a felülvizsgálati eljárást megindító beadvány tartalmi követelményeit[80], ezért kimondja: a Kúria a felülvizsgálati eljárásban hiánypótlást nem rendelhet el.[81] Változatlan szabály, hogy a jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok alapján vizsgálható felül, és a jogerős ítélet végrehajtásának felfüggesztése nem automatikus, arra csak külön kérelem előterjesztése esetén kerülhet sor. Új szabályként került a törvénybe a csatlakozó felülvizsgálatnak azon szabálya, hogy amennyiben a felülvizsgálatnak a Kúria engedélye alapján van helye, akkor az ellenfél a csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria végzése által meghatározott jogértelmezési kérdéssel összefüggésben, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértésre hivatkozással terjesztheti elő.
Szóhasználatbeli változás és szabályozástechnikai újdonság a felülvizsgálati kérelem visszautasítása okainak megjelölése. A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására vonatkozó szabályokban lényegi módosulás nincsen. Fontos, a Kúria előtti eljárásban is érvényesülő szabályt fogalmaz meg az új Pp. 377. § (4) bekezdése, amikor kimondja, hogy a bíróság pénzbírsággal sújthatja azt a felet, aki a tárgyalás tartását kérte, de a tárgyaláson nem jelenik meg.
A törvény fenntartja a felülvizsgálat során hozható határozatok típusának, jellegének és joghatásának szabályait is, újdonság azonban, hogy a Kúriának is lehetősége van egyszerűsített ítélet meghozatalára akkor, ha a jogerős határozat megfelel a jogszabályoknak és a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatának. Ekkor a határozat indokolásában elegendő erre a körülményre utalnia, az alkalmazott jogszabályok feltüntetése mellett.
Az új Pp. a korábbi szabályokhoz hasonlóan rendezi, de önálló cím alatt az alkotmányjogi panasszal[82] összefüggő rendes bírósági eljárási szabályokat.[83] Az alkotmányjogi panaszt az első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig az első fokon eljárt bíróság felfüggesztheti a panasszal támadott határozat végrehajtását, ez ellen a végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ugyanakkor, ha az Alkotmánybíróság hívja fel a bíróságot a határozat felfüggesztésére, a bíróságnak nincs mérlegelési joga, fel kell függesztenie az eljárást; ezen végzés ellen nincs is helye külön fellebbezésnek. Ha a jogerős ítélettel szemben párhuzamosan indul felülvizsgálati eljárás és alkotmányjogi panaszeljárás, az elsőfokú bíróságnak - ahol mind a panaszt, mind a felülvizsgálati kérelmet elő kell terjeszteni - a panasz benyújtásáról haladéktalanul értesítenie kell a Kúriát, akinek értesítési kötelezettsége van az Alkotmánybíróság felé.
Az új Pp. a sikeres alkotmánybírósági eljárást követő teendőket a Kúria hatáskörébe adja. A jogorvoslat attól függő lesz, hogy az Alkotmánybíróság anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabályt, bírói döntést vagy bíróság határozatának megsemmisítése esetén a bírósági határozattal felülvizsgált más hatóság által hozott döntést semmisített-e meg. Anyagi jogszabály megsemmisítése esetén a Kúria értesítésben tájékoztatja a kérelmezőt az alkotmánybírósági döntés nyomán indítható perújítási eljárásról, a perújítási kérelem benyújtásának határidejéről és helyéről. Az elsőfokú bíróságnak, ebben az esetben, nem kell külön határoznia a perújítás megengedhetősége kérdésében, a per tényleges újratárgyalása csak a panaszos ilyen irányú kérelmének előterjesztésétől függ. A perújítási kérelem előterjesztésének határideje ebben az esetben a Kúria határozatának kézhezvételétől számított harminc nap.
Eljárási jogszabály megsemmisítése esetén a Kúria megállapítja az Alkotmánybíróság határozatából következő eljárási jog gyakorolhatóságát és szükség esetén - az eljárást befejező határozat egyidejű hatályon kívül helyezésével - az eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el, melynek kimenetelére az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett. Az ilyen eljárásokat soron kívül kell lefolytatni.
Ha az Alkotmánybíróság bíróság határozatát semmisítette meg, a Kúriának kell döntenie arról, hogy melyik bíróságot utasítja új eljárásra: az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot, vagy esetleg a bírósági határozattal felülvizsgált határozatot hozó hatóságot értesíti-e a szükséges intézke-
- 70/71 -
dések megtétele érdekében. Hangsúlyozni kell, hogy az Alkotmánybíróság csak a bírói döntést semmisíti meg, azon túl azonban további utasítást, iránymutatást a bíróságnak nem ad.[84]
A jogsérelem orvoslására irányuló nemperes eljárás szabályai attól függően különböznek, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenes anyagi vagy eljárásjogi jogszabályt semmisített-e meg, vagy bírósági döntést. A jogorvoslat módját meghatározó eljárás a 427. § (2) bekezdés a) és b) pontja esetén a Kúriához benyújtott kérelemmel indul, míg a 427. § (2) bekezdés c) és d) pontja esetén hivatalból. Ez utóbbi esetben az elsőfokú határozatot hozó bíróság az Alkotmánybíróság döntését az ügy irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Kúriához. A Kúria nemperes eljárásban határoz.
Az eljárás során a bíróság tárgyalást nem tart, ami következik az eljárás nemperes jellegéből, de a szükséghez képest az érintett feleket, mind a kérelmezőt, mind az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló eljárásban részt vevő ellenérdekű felet meghallgathatja. A bíróság az ügyben soron kívül jár el.[85] ■
JEGYZETEK
* Az új polgári perrendtartásról szóló tanulmánysorozat kilencedik tanulmánya (Szerk.)
[1] HL C 202., 2016.6.7., 389-405.
[2] A fogalmat főként a német jogdogmatikában használt megközelítés alapján akként értelmezve, hogy szűk értelemben jogértelmezés a normaszöveg határain belül maradó interpretáció, és a normaszöveg szószerinti nyelvi-nyelvtani kereteit meghaladó vizsgálat már jogfejlesztésnek tekinthető.
[3] Dougan, Michael: National remedies before the Court of Justice. Issues of harmonisation and differentiation. Oxford, Hart Publishing, 2004.
[4] E kérdésről lásd részletesen: Gombos Katalin: Az uniós jogból fakadó bírói jogvédelmi eszközök szintjei és lépcsőfokai. Európai jog. 2011. 5. sz. 35-45.
[5] E kérdésről lásd részletesen: Gombos Katalin: Az Európai Unió jogrendszere és közjogának alapjai. Budapest, Wolters Kluwer, 2017. 349-383.
[6] Bacsó Ferenc: A perorvoslatok általános jellemzése. In: Bacsó Ferenc - Móra Mihály: Polgári eljárásjog (szerk: Névai László - Beck Salamon). Budapest, Tankönyvkiadó, 1959. 331-338.
[7] A fogalom definiálására lásd: Gyekiczky Tamás: Eljárásjogi alaptanok - A polgári eljárás. Debrecen, Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, Kossuth Kiadó, 2007. 30.
[8] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, Osiris, 2013. 252.
[9] Elképzelhetőek vegyes jellegű perorvoslatok is, amelyek mind a jogerős, mind pedig a nem jogerős bírósági határozatokkal szemben igénybe vehetők. Ilyen tipikusan a határozatok kiegészítése és kijavítása iránti kérelem.
[10] Rendes perorvoslati forma lehet még a járulékos jellegű csatlakozó fellebbezés, valamint a bírósági és a fizetési meghagyással szembeni ellentmondás.
[11] A fellebbviteli jelleg jelentése, hogy magasabb szinten eljáró bíróság jogosult a sérelem orvoslására.
[12] Ez az átszármaztató hatályt jelenti, ami arra ad lehetőséget a magasabb fokon eljáró bíróságnak, hogy úgy orvosolja a határozat sérelmét, hogy maga hozza meg az elsőfokú bíróság helyett a jogszabályoknak megfelelő döntést.
[13] Németh János - Kiss Daisy: A polgári perrendtartás magyarázata 2. CompLex, Budapest, 2010. 960.
[14] Ilyenek például a bíróság által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség, a jogerős bírósági meghagyás, a jogerős fizetési meghagyás, továbbá a perújítás szempontjából az ítélet hatályú határozatokkal egy tekintet alá esik a hagyatéki eljárásban az özvegyi jog megváltásáról köthető, közjegyző által jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség. Az ítélet mellett az egyéb határozatok közül az olyan érdemi határozat is ide sorolandók, amikhez anyagi jogerőhatás kapcsolódik.
[15] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest, 2014. 411.
[16] A perújítás fogalmi kérdéseire lásd továbbá: Németh-Kiss: i. m. 960-996., Wopera Zsuzsa et al.: Polgári eljárásjog II. HVG-ORAC, Budapest, 2013., Kiss Daisy: A polgári per titkai. HVG-ORAC, Budapest, 2014. Varga István - Szabó Imre - Zajcsek Károly: A határozati és a perorvoslati fejezetek egyes kodifikációs kérdései. In: Németh János - Varga István (szerk.) Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC, Budapest, 2014. 570-577.
[17] Plósz Sándor: Összegyűjtött dolgozatai. Budapest, MTA 1927. 322-323. Idézi: Kengyel i. m. (8. jegyzet) 250.
[18] Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai. (A perbeli cselekmények tana.) Budapest, 1898. 313. Idézi: Kengyel i. m. (8. jegyzet) 250-251.
[19] Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatával megállapította a törvényességi óvás alkotmányellenességét, és az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket 1992. december 31-ei hatállyal megsemmisítette.
[20] Az V. Pp. novella, az 1992. évi LXVIII. törvény határozta meg a felülvizsgálati eljárást mint alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli perorvoslatot.
[21] Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a magyar polgári eljárásban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1975. 44.
[22] 2011. évi CCI. törvény 3. § (7) bekezdése. Hatályos: 2012. I. 1-jétől.
[23] A probléma dogmatikai gyökere abban keresendő, hogy az mivel az Alkotmánybíróság nem tagolható be a rendes bíróságok közé, ebben az értelemben nem része az igazságszolgáltatásnak, így az alkotmányjogi panaszt csak olyan jogorvoslatként lehet kezelni, ami alanyi jogon jár, de nem tekinthető a bírósági eljárás folytatásának. Viszont az alkotmánybírósági megsemmisítő határozatot követően szükségessé válhat rendes bírósági eljárás, ami valamiféle sajátos perorvoslati formaként kezelhető.
[24] A valódi alkotmányjogi panaszok jogi természetét illetően lásd részletesebben az Alkotmánybírósági Szemle tematikus 2012. 1. számát, különösen az alábbi írásokat: Paczolay Péter: Megváltozott hangsúlyok az Alkotmánybíróság hatáskörében. Alkotmánybírósági Szemle 2012. 1. sz. 67-70.; Darák Péter: Az alkotmányjogi panasz bírói szemmel. Alkotmánybírósági Szemle 2012. 1. sz. 70-73.; Balogh Zsolt - Marosi Ildikó: Vonzások és taszítások bíróságok között; Gondolatok az alkotmányjogi panaszról. Alkotmánybírósági Szemle 2012. 1. sz. 73-80.; Vörös Imre: A magyar Alkotmánybíróság esete az európai joggal. Alkotmánybírósági Szemle 2012. 1. sz. 114-122.
[25] Alaptörvény, Az Állam fejezet, 24. cikk (2) bekezdés d) pont.
[26] Az új Pp. Szakértői Javaslat előkészítése során felvetődött a kétfokú fellebbezés bevezetésének kérdése, de végül a Javaslat is úgy foglalt állást, hogy a perorvoslati rendszer átfogó átalakítására nincs szükség. Lásd: Varga István - Éless István (szerk.): Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára. Budapest, HVG-ORAC, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2016. 529.
[27] Az osztott perszerkezet fogalmi kérdéseiről és hatásairól lásd részletesebben: Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai. Jogtudományi Közlöny 2017. 4. sz. 153-161.; Wallacher Lajos: Az osztott perszerkezet bevezetésnek közvetett hatásai az új polgári perrendtartásban. Jogtudományi Közlöny 2017. 12. sz.
[28] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása. (A továbbiakban: Törvény indokolása) a 364. §-hoz.
[29] Az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feladatok.
[30] Törvény indokolása a 409. §-hoz.
[31] Lásd erről részletesebben: Udvary Sándor: A jövő polgári perrendtartása madártávlatból, Pro futuro: a jövő nemzedékek joga, 2016. 2. sz. 115-127.
[32] A hatásköri kérdésekről lásd részletesebben: Pribula László: Hatásköri és illetékességi szabályok az új polgári perrendtartásban. Jogtudományi közlöny, 2017. 6. sz. 261-269.
[33] Wopera i. m. és Wallacher i. m. (27. jegyzet).
[34] A törvény által ki nem zárt körben fellebbezésnek van helye az elsőfokú bíróság ítélete ellen, továbbá az olyan (akár elsőfokú, akár másodfokú eljárásban hozott) végzésekkel szemben, amelyek elleni fellebbezés lehetőségét az új Pp. valamely rendelkezése expressis verbis megengedi.
[35] A perhatékonyság és időszerűség oldaláról, valamint a bizonyítás során a feleket és a bíróságot terhelő kötelezettségek szemszögéből a bizonyítás általános kérdéseit lásd részletesebben: Szabó Imre: Szakértelem és felelősség. Jogtudományi közlöny, 2017. 9. sz. 372-385.
[36] Törvény indokolása a 369. §-hoz.
[37] Lásd erről a kérdésről részletesebben: Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Wolters Kluwer, 2017.
[38] Pl. BDT 2014.3190., 2009.2052., Kúria 1/2016. (II. 15.) PK véleményének 5. pontja.
[39] Itt az új Pp. a Kúria 1/2014. (VI. 30.) PK véleményében rögzített és a másodfokú bíróságtól elvárt szempontokat jeleníti meg a hatályon kívül helyezés szükségességének vizsgálatához.
[40] Törvény indokolása a 381. §-hoz.
[41] Részítélettel vagy közbenső ítélettel is rendelkezhet.
[42] Törvény indokolása a 384. §-hoz.
[43] Törvény indokolása a 386. §-hoz.
[44] A jogi képviselettel kapcsolatos új szabályokról átfogóan lásd: Réti László: A megújult képviseleti szabályok. Jogtudományi Közlöny, 2017. 11. sz. 463-471.
[45] Lásd: Öcalan v. Turkey [GC] no. 46221/99. §§ 207-210, ECHR 2005-IV.
[46] Lásd részletesebben: Gombos Katalin: A perújítás úrjaszabályozásának kérdései európai jogi, alapjogi összefüggésben. Adalékok a polgári perrendtartás rekodifikációjához. In: Gellén Klára - Görög Márta (szerk.): Lege et Fide: Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára. (Pólay Elemér Alapítvány könyvtára; 65.) Szeged, Iurisperitus Bt., 2016. 156-166.
[47] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának (2000) 2. sz. ajánlása.
[48] Azon országok, ahol vannak ilyen eljárásjogi szabályok: Bosznia-Hercegovina, Csehország, Észtország, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Svájc, Szlovákia.
[49] A keresetlevél visszautasításának kérdéséről lásd átfogóan: Pákozdi Rita: A perindítás és a keresetlevél szabályai az Pp.-ben. Jogtudományi Közlöny, 2017. 7-8. sz. 345-350.
[50] 1/1994. (I. 7.) AB határozat, 46/2003. (X. 16.) AB határozat.
[51] A perújítási határidő számítására az új Pp. 146. § rendelkezése irányadó.
[52] A perújítási kérelem elintézésének részletes szabályait lásd részletesebben: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartás szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. Lap- és Közlönykiadó, Menedzser Praxis (megjelenés alatt).
[53] Új Pp. 402. § (1)-(3) bekezdés és annak Törvényi indokolása.
[54] Lásd például: Bobek, Michal: Quantity or Quality? Reassessing the Role of Supreme Jurisdictions in Central Europe, American Journal of Comparative Law, 2009, Vol. 57. No. 1. 33-58.; Domej, Tanja: What is an important case? Admissibility of Appeals To The Supreme Courts in the German-Speaking Jurisdictions In: Uzelac, Alan And Van Rhee -Cornelis Hendrik (eds.) Nobody's Perfect - Comparative Essays on Appeals and other Means of Recourse against Judicial Decisions in Civil Matters, Intersentia 2014. 277.; Galič, Aleš.: Reshaping the Role of Supreme Courts in the Countries of the Former Yugoslavia In: Uzelac-Van Rhee (eds.) op. cit. 292.
[55] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a polgári és a kereskedelmi jog területén a jogorvoslati eljárások és rendszerek bevezetéséről és gyakorlásának javításáról szóló ajánlása szerint a harmadik bírósághoz (legfőbb bírói fórumokhoz) folyamodást azokra az ügyekre kell korlátozni, amelyeknél indokolt a harmadfokú felülvizsgálat, mint például amelyek a jog fejlődéséhez, vagy a törvény alkalmazásának egységéhez hozzájárulnak. Ez a szemlélet tükröződik vissza az Alaptörvény 25. cikkéből, továbbá az Európai Unió tagállamainak szabályozásából is.
[56] Megjegyzendő, hogy az utóbbi időkben a korlátozás módszere az értékhatár alkalmazásától a jogegységi szempontú szűrők alkalmazása felé tolódott el.
[57] Zpo 543. §.
[58] Özpo 502. §.
[59] Fontos jogkérdés alatt ezekben az államokban azokat az ügyeket értik, amelyek az egységes ítélkezés, a jogegység szempontjából fontos elvi kérdéseket tartalmaznak, amelyek eltérnek a legfőbb bírói fórum elvi iránymutatásaitól stb. Lásd erről: Domej op. cit. (48. jegyzet) 277.
[60] ZPP-D 367. §.
[61] Tipikusan: jogegységi szempontú vizsgálattal arról kell meggyőződni, hogy a határozat eltérést mutat-e a legfőbb bírói fórum döntéseitől.
[62] Lásd például Gottwald Peter: Review Appeal to the German Federal Supreme Court After the Reform of 2001. In: Appeals to The Supreme Courts In Europe,Difusión Juridícia, 2008, 87-106.
[63] A tanulmány nemzetközi kitekintés részéhez kutatómunkát Gelencsér Dániel kúriai főtanácsadó végzett, akinek munkájáért ezúttal is köszönetet mondok.
[64] A szabályozási következetlenség részleteit lásd részletesebben: Varga-Éless (szerk.) i. m. 576-577.
[65] Pp 271. § f) és g) pontjaiban szabályozott esetek. Ezek a különleges eljárásoknál érvényesülő sajátos eljárási szabályok, amelyek most csak egy helyen, a különleges eljárásoknál szerepelnek.
[66] Lásd részletesebben: Varga-Éless (szerk.) i. m. 576-577.
[67] Ez az értékhatártól függő kizárás nem vonatkozik a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése iránt indított perekre, valamint a tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék iránt indított perekre.
[68] A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a másodfokú bíróság alapvetően azonos indokolásra utalással hagyja helyben az elsőfokú döntést, ugyanakkor döntését további érvekkel is kiegészíti. Ez a gyakorlat nem zárja ki a 408. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazását.
[69] Fontos megjegyezni, hogy ez az ok nem azonos az új Pp. 407. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő okkal.
[70] 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény a felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről. (A továbbiakban: PK vélemény).
[71] A német és az osztrák gyakorlat tanulságai alapján akkor kell engedélyezni ilyen esetekben a felülvizsgálatot, ha a másodfokú bíróság döntése magában hordozza annak a veszélyét, hogy a hibás gyakorlatot a többi bíróság is követi.
[73] Ezek azok az esetek, amikor abszolút kizáró okok állnak fenn.
[75] Ez a gyakorlat megfelel az EJEB által kialakított szempontrendszernek. Az EJEB több határozatában - így például az Ovlisen kontra Dánia - 16469/05., Kukonnen kontra Finnország No. 2.- 47628/06., Nerva kontra Egyesült Királyság - 42295/98., Jaczkó kontra Magyarország - 40109/03. ügyekben - is kifejtette, hogy a legfőbb bírói fórum eljárását megtagadó határozatot kizárólag abból a szempontból kell indokolni, hogy az engedélyezési okoknak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem miért nem felelt meg.
[77] A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a másodfokú bíróság alapvetően azonos indokolásra utalással hagyja helyben az elsőfokú ítéletet, ugyanakkor döntése indokait további érvekkel is kiegészíti. Ez a gyakorlat nem zárja ki a 408. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazását.
[78] Pp. 408. § (2) bekezdésére történő utalással.
[80] A beadványokkal szemben támasztott fokozott elvárásokhoz hasonlóan érvényesül ez a követelmény.
[81] Új Pp. 413. § (4) bekezdés. Törvény indokolása a 413. §-hoz.
[82] Az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban lásd részletesen: Bitskey Botond - Török Bernát (szerk.): Az alkotmányjogi panasz kézikönyve. Budapest, HVG-ORAC, 2015.
[83] Az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos polgári peres eljárásra tartozó részletesebb szabályokat lásd: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári eljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára - Harmadik kiadás (megjelenés alatt), HVG-ORAC.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kúriai bíró, habilitált egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
