Változott egyáltalán bármi is? - kérdezhetné az egyszeri olvasó, ha az új polgári perrendtartásban csak a perbeli képviseletre vonatkozó normaszöveget és a képviselőkre vonatkozó szabályozás szövegrészeit tekintené. Kétségtelen, hogy ha csak a korábbi és a jövőbeli törvényi textusokat tesszük egymás mellé, ezekben nem tűnnek fel korszakos módosítások. A látszat azonban csal: az alaposan átírt perrendtartásban új az elvárt mentalitás és a szereposztás, a képviselők feladatai, szerepe, kötelezettségei jelentősen módosultak. Különösen átalakult a jogi képviselőkre és ezen belül az ügyvédekre kiosztott feladatok és felelősségek nagyságrendje. A tanulmány célja ezeknek a változásoknak az eljárásjogot körülölelő szabályok említésével együttes bemutatása.
A 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2018. január elsejétől hatályba lépő új, összefüggő szabályrendszere jelentősen felértékeli a képviselet szerepét, ezzel átformálja a képviseleti munkát. Az alapelvi szinten megfogalmazott együttműködési kötelezettség alapvető célja az eljárási hatékonyság növelése. A szabályozás a pár éve megújult, polgári törvénykönyvbeli anyagi jogi szabályokhoz igazodva, egységesíti a törvényes és szervezeti képviseletet. Jelentősebb változás továbbá, hogy a törvény lecsökkenti a képviseletre jogosultak számát, ezzel teszi kompaktabbá a jogi és ügyleti képviselet fogalmát. Kötelezővé válik a jogi képviselet a törvényszéki perrendben, de az áttérés szabályain keresztül a járásbíróságok előtt is szigorodik a képviselet e formája. De mindezeken túlmutat, hogy a perjogi rendszertani változásoknak köszönhetően a korábbi szabályozással össze nem vethető módon növekszik a jogi képviselő ügyvédek peralakító szakmai szerepe és felelőssége.
Mi indokolta mindezt? Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek a változások pusztán a bírák kényelmét kívánják szolgálni. A perhatékonysági szempontok mellett a jogi képviselőkkel szembeni elvárások növelését a szolgáltató szektorokkal - közöttük a jogi szolgáltatókkal[1] - szembeni általános követelménynövekedés nemzetközi tendenciái is indokolták és támogatták. Nem új, de felerősödő, globális jelenség, hogy az államok folyamatosan emelik a szolgáltatókkal szembeni felelősségi elvárásokat. Sokszor kéz a kézben jár ez a követelménynövekedés a technológiai paradigmaváltásokkal, amely a jogalkotói várakozás szerint (de ténylegesen nem feltétlenül) az érdemi munkára több energiát hagyna.
Láthatjuk a szabályozások szigorodását, ami a jogi szolgáltatókat a minőségirányított rendszerek, a jogkövetés és a megfelelés ("compliance") terén folyamatosan emelkedő követelményekkel, sőt kötelezettségekkel terhelik meg. A szabályozott jogi szakmák szervezeteire és gyakorlóira az állam készséggel delegál közbizalmi, sőt akár közhatalmi jogköröket is, de fokozza elvárásait is. Nyilvánvalóan az sincs az állam szándékai ellenére, hogy az adott ágazatokra és azok versenykörnyezetére terheli ki a minőségjavítás szükségszerűen felmerülő forrásigényeit, költségeit is. Hatékonyabban dolgozó jogi képviselő maga viseli folyamatos továbbképzésének költségeit, korszerűsíti technikai környezetét. Nem utolsósorban pedig: felelősségteljesebb és kockázatosabb munkája magasabb összegű felelősségbiztosításokat igényel, hiszen a növekvő kockázatokat sem a szolgáltató, sem az ügyfél nem szereti viselni. Az állam közvetetten így egyre inkább az adott szolgáltatásokat igénybevevőkkel fizetteti meg az ágazat költségeit, az adófizetők teljes közössége helyett.
- 473/474 -
A pereknél maradva, a jogi képviselői felelősség fokozásának van elvi háttere és oka is: a fogyasztó védelme. A közgazdaságtudomány által leírt szakterminus, az "információs aszimmetria"[2] szerinti, kevésbé informált ügyfelekről van szó, akik hátrányait a jog kompenzálni törekszik. A pénzügyi és tanácsadói szakmák mindig is bizalmon alapultak. Az autonóm tanácsadó szerepvállalási szabadsága akkor elfogadható, ha az ügyfél kiszolgáltatottsága csökken. Ezért az ügyvédséggel szembeni követelményrendszer is ma már magasabb, és folyton emelkedő fogyasztó-, üzletfél- és intézményvédelmi szintet feltételez és vár el. A hazai tételes jog és a joggyakorlat is világosan kimondta, hogy az ügyvéd ügyfele: a fogyasztó. A jogi személy üzletfél védelme is folyamatosan közeledik a természetes személy fogyasztó védettségi szintjéhez. Mostanra a jogi szolgáltatók egyetlen rétege sem tekintheti magát a társadalom által eltartandó középosztályi csoportnak, hiszen a jogalkotó elvárja, hogy az igazságszolgáltatásba illeszkedve a neki rendelt államoldali és ügyféloldali bizalmi szerepet egyaránt betöltse, az ezzel járó költségeket és felelősséget viselje. Ez az elvárás találkozik a bírák igényeivel is, ami több eseti döntésben tetten érhető volt a bírói jogalkalmazásban is.[3]
Az ügyvédségen kívül hazánkban ma nincs olyan jogilag képzett, tapasztalt és megfelelő ügyfélfedezetekkel rendelkező jogászi réteg, ami ennek a megnövekedett követelményszintnek és megnövekedett állami bizalomnak a mai jogvitavolumen mellett meg tudna felelni.
Amikor az új polgári perrendtartás korábbi tanulmányokban már érintett[4] szerkezeti, intézményi változásait szemléljük, azt állapíthatjuk meg, hogy az felértékelte a jogi képviselőket az állam és a jogkereső közönség közötti transzmissziós szerepben. A perlekedést érintő olyan koncepcionális változások, mint az osztott perszerkezet, a preklúzió[5], a törvényszéki eljárási szint központba helyezése, a felek rendelkezési jogosultságának és a bíró szerepének megváltozása, csikorogva fognak csak működni, ha nincs jó színvonalú, képzett képviselet és ezen belül a jogi képviselők közössége.
A jogi képviselők alkalmazkodási kényszerére "rásegít" a digitalizáció, a technológiai és kommunikációs forradalomnak a gazdaság és a jogrendszer egészét érintő összes nyomása. Különösen az elektronikus kapcsolattartáshoz fűződő igazságszolgáltatási és közigazgatási érdekek és azok leképeződése az elektronikus kapcsolattartás és ügyintézés szabályaiban. Ezzel harmonizálnak a szintén jövő évtől hatályba lépő, az ügyvédi tevékenységről szóló új törvény szabályai is.
A fokozott elvárások a perjogi jogi képviseleti piacok egyidejű megvédésével társulnak. A jogalkotó nem biztosított pozíciót az alternatív jogi szolgáltatóknak. Az érdekképviseleti szervezetek perképviseleti jogait - az érdekképviseleti funkciók érintetlenül hagyása mellett - megnyirbálta. A perképviselők a jogi képviselet szabályozott (ügyvédi) versenypiacáról rekrutálódnak.[6]
A változások irányát az új törvény elején az öt, tételesen is megjelenő, alapelv foglalja keretbe. Az alapelvek alkalmazása a képviselők munkáját, felelősségét a peres eljárás minden szakaszában érinti, befolyásolja.
A perbeli képviselet egy kiterjedt, a Ptk.-n alapuló és ágazati szabályokkal kiegészülő anyagi jogi szabályozási háttérrel bír, amelynek tartalma utaló szabály nélkül is érvényesül. A normaszöveg a stabilitásra, áttekinthetőségre törekedve a lehető legrugalmasabb fogalmak használatát preferálta annak érdekében, hogy ne keletkezzék zavar az anyagi jogi szabályokra való szükségképpeni visszakapcsolódásokkor. Ezért csak a legkisebb mértékű, és az egyéb szakpolitikai változtatások miatt szükséges rendszertani változtatásokra és a szabályok lehetőség szerinti összegyűjtésére került sor.
A bírói gyakorlat a törvényes képviselő mellett, még a régi Ptk. hatálya alatt elismerte a szervezeti képviselő perbeli képviseleti jogát is.[7] Elfogadta, hogy a jogi személy szervezeti egységének vezetője a perben az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el, ha jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérően nem rendelkezik. Ezt a (2014-es) Ptk. 3:29. és 3:30. §-a akként intézményesítette, hogy a jogi személyek törvényes és a szervezeti képviseletét külön-külön
- 474/475 -
nevesítve, önállóan szabályozza. Ezt tükrözteti az új perrendtartás is, amikor kifejezetten rendelkezik a szervezeti képviselő képviseleti jogosultságáról. Perjogi szempontból a két képviselői minőség között érdemben nincs különbség. A polgári per terminológiájának egységét megőrizendő, a törvény úgy rendelkezik, hogy a törvényes képviselőre vonatkozó rendelkezéseket a törvényes és a szervezeti képviselőre is alkalmazni kell.[8]
Alanyi képviseltetési kötelezettség volt és van a nem természetes személyek esetében, azoknál is, akiknek hiányzik a perbeli cselekvőképessége; továbbá, ha a fél részére a cselekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt (kivéve mégis, ha a fél személyesen vagy meghatalmazottja útján fellép).
A közjogi jogalanyok, így az egymással egyébként átfedést mutató közigazgatási szervek, költségvetési szervek, valamint a gazdálkodó szervezetek, egyéb nem természetes személyek esetében meghatalmazottként alkalmazottja továbbra is eljárhat. Az önkormányzatok pereinél a törvény egyszerűsít. Az önkormányzati szerv alkalmazottja munkáltatója tevékenységével kapcsolatos pereiben meghatalmazottként természetesen eljárhat. A korábbi bonyolult szabályozás helyett megengedi a meghatalmazottként eljárni jogosult tisztségviselők körének belső önkormányzati szabályzatban történő kijelölését. Tisztségviselők azok a személyek, akiket a hatályos szabályozás eljárni jogosultként megjelöl (polgármester, jegyző, a képviselő-testület és a közgyűlés tagja...), de az önkormányzati szervhez nem kötődő személyek csak korlátozottan lehetnek képviselők. A szabályzatban meghatározott, meghatalmazottként eljárni jogosult tisztségviselői kör típusaihoz hozzárendelhető az ellátható ügykör.
Az eddigi szabályozás is a képviseleti jog hivatalbóli vizsgálatán alapult, de az adatforrások partikularitása ennek gyakorlati határait kijelölte. A bíró eszközei korlátozottak voltak: nehezen fért hozzá azokhoz a nyilvántartásokhoz, adatokhoz, amelyek a képviselők feljogosítottságát igazolták. A törvényes és szervezeti képviselők nyilvántartásainak naprakészsége, betekinthetősége is gyenge lábakon állt, a meghatalmazások okiratbiztonsága is alacsony volt. Nem utolsósorban, a meghatalmazásra vonatkozó alakiságok felett eljárt az idő, a digitális kor új kihívásokat támaszt. Az olyan ügycsoportoknál, ahol a megbízó személyes meghallgatására nem volt szükség (ilyenek voltak például a gépjárműkárokkal kapcsolatos, a biztosítók ellen vitt perek) fény derült olyan, sorozatos igényérvényesítésekre, ahol a névleg felperesként megjelenő károsult sem a perről, sem a megítélt kárösszegről egyáltalán nem is tudott! Sokszor elmaradt, sokszor történt meg késedelmesen a jogi képviselet megszűnésének bejelentése. Sem a képviselői jogosultság, sem a meghatalmazás fennállta hivatalból vagy egyáltalán nem, vagy csak jelentős időigénnyel és korlátozott eredménnyel volt ellenőrizhető. Mindezek a jelenségek vélhetően a jéghegy csúcsa voltak, amelyen az elavult háttérjogszabályok nem tudtak javítani.
A bírói gyakorlat bár megengedő volt ott, ahol feltételezhető volt a képviseleti jog fennállása, vélelmet kényszerült alkalmazni a bírósághoz történt bejelentésre alapozva. Ez a praktikus megoldás dogmatikailag azonban nem állt erős lábakon. A képviseleti jog vizsgálatának elmulasztása ennek megfelelően ugyanakkor lényeges szabálysértésnek minősült. Az informatika fejlődését lekövető szabályozás ezen a téren jelentős változásokat hoz(hat).
Bár a törvényes képviselet jogszabályon, szervezeti normán, hatósági határozaton, hatósági nyilvántartásba bejegyzett aktuson alapul, de a bírói államhatalmi ág közvetlenül nem tudott a végrehajtó államhatalmi ág által fenntartott nyilvántartásokba könnyen belelátni. A normatív feltételek mára létrejöttek és a műszaki fejlesztések révén karnyújtásnyira vagyunk azoktól az automatikus, robotizált lekérdezésektől, amelyeket bírósági informatikai rendszerek feltehetőleg hamarosan végezni tudnak és fognak is. Ezek közvetlen, naprakész kapcsolatba hozzák a bíró aktáját (képernyőjét) a cégnyilvántartással, a Magyar Államkincstár szervezet-nyilvántartásával, vagy akár az OBH civilszervezet-nyilvántartásával. A perképviselő kamarai jogtanácsosokat is magukban fogadó ügyvédek kamaráinak egységes személynyilvántartása az eljáró személy kamarai tagságát fogják láthatóvá tenni, az elektronikus eljárásokra kötelezett személyek által adott és a képviselők által elfogadott szervezeti meghatalmazásai is lekérdezhető nyilvántartásokba kerülnek.
Az elektronikus ügyintézésben bevezetett szabályok szerint ugyanis a bíróságok is "elektronikus ügyintézést biztosító szervek".[9] Azaz a per bíróságának képviselői adatbázisa hozzáféréssel fog bírni és a gazdálkodó szervezeteknek az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét (hivatalos elérhetőségét) rögzítő ún. "rendelkezési nyilvántartásával".[10] Az automatikus adatátadást biztosító adatkapcsolatot előbb-utóbb ki kell kiépíteni. Ez a törvényes és szervezeti képviselők hivatalos elérhetőségével robotizált szinkronizálást tesz lehetővé.[11]
- 475/476 -
Létrejön az Országos Bírósági Hivatal elnöke által működtetett "általános meghatalmazások országos és közhiteles nyilvántartása" is.[12] Az egységes adatbázis az 1911 óta vezetett 138 papíralapú, szigetszerű bírósági meghatalmazás-nyilvántartást váltja ki és teszi bármelyik bírósági pontról lekérdezhetővé. Az ide bejegyzett képviseleti jogról az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az fennáll; a nyilvántartásból törölt adatról pedig, hogy az nem áll fenn. Ezzel a törvény felülírja azt a bírói gyakorlatot, amely szerint az általános meghatalmazás egy konkrétan meghatározott bíróság előtti eljárásra szólhat, nincs helye az ország összes bírósága előtti eljárásra szóló általános meghatalmazás adásának.[13]
A Magyar Ügyvédi Kamara által közigazgatási hatóságként[14] vezetett egységes ügyvédi kamarai nyilvántartás[15] pedig a jogi képviselő tevékenységfolytatási jogának ellenőrizhetőségét fogja biztosítani és azt teszi lehetővé a szinkronizálás révén, hogy a bíróság tevékenységvégzési jog megszűnéséről automatikus értesítést kapjon.
Ezek a nyilvántartások nem egyszerűen megkönnyítik, hanem automatikussá teszik (tehetik) a bíróság számára az oda bejegyzett képviseleti jogok hivatalbóli, időszerű és hatékony ellenőrzését. A bírói gyakorlat lényeges eljárási szabálysértésnek tekintette, ha a bíróság nem vizsgálta a fél képviselőjének képviseleti jogosultságát.[16] Ez a szabálysértés a képviselet új normatív környezetében lényegesen kevesebb számban fordulhat majd elő.
Az ügyfélbarát igazságszolgáltatás egy fontos elvének széles körű gyakorlati megvalósulása előtt állunk: a fél nem lesz köteles észszerűtlen igazolásra, erre intézményes lehetőséget adnak a bíróságok számára is közvetlenül - elektronikus úton hozzáférhető - közhiteles nyilvántartások. Ha pedig az elektronikus összehangolás külön bírói intézkedés nélkül is biztosítja az e célt szolgáló nyilvántartás adatainak felhasználását, a bíróság nem fogja a felet kötelezni az adat igazolására. Ha a képviselői minőség tekintetében a bíróságnak mindemellett kétsége merül fel, a keresetlevél visszautasításának, vagy az eljárás megszüntetésének terhével hiánypótlásra hívja fel a felet.
Viszont azon eljárásokban, ahol a meghatalmazásokat papír alapon lehet benyújtani, továbbra is él az a szabály, hogy a perképviselet ellátására a meghatalmazás azon időponttól hatályos, amikor azt a meghatalmazott a bírósághoz benyújtja és ugyanez érvényes a meghatalmazás visszavonására is.[17]
Az ügyvédi tevékenységet folytatók esetében az ágazati szabály[18] általános jelleggel kifejezetten elő is írja a meghatalmazotti státus megszűnésének és korlátozásának írásban történő, haladéktalan bejelentését annak a bíróságnak, amelynek eljárásában meghatalmazottként az ügyfél jogi képviseletét látta el. A meghatalmazás korlátozása vagy megszűnése harmadik személyekkel szemben a közléssel hatályosul - tekintet nélkül arra, hogy a jogi képviselettel történő eljárás alapból elektronikus.
Az eddigi bírói gyakorlat a meghatalmazások tartalmának kiterjesztő értelmezését elutasította[19], de a joghoz való hozzáférés jogát a meghatalmazások igazolása elé helyezte és módot adott a hiánypótlásra, hiányos, visszavont vagy megszűnt megbízások esetén is.[20] Kíváncsian várjuk az ezzel kapcsolatos új gyakorlatot.
A kellő képviselői felkészültség hiánya nem korunk problémája. Egy 1206-ban kelt, a szentszék elé szóló idézés[21] a magyarországi jogi képviselőkről nem a leghízelgőbb kontextusban tesz említést. A pannonhalmi és topolyai apátokat szólították fel megjelenésre "vagy személyesen, vagy meghatalmazott képviselő útján, akik a teljes ügyre nézve megfelelően instruálva vannak". Képviselők tehát már akkor is felléptek, de felkészültségük néha hagyhatott kívánnivalót maga után. Nyolc évszázad és egy évtized után is van nyilvánvalóan javítanivaló. Az együttműködés és a felkészültség követelményének fokozása világos irány az új polgári perrendtartásban.
Ezt a szakpolitikai törekvést szolgálja a perbeli jogi képviselet egységesítése, amely a követelményrendszer és a képviselők jogi státusa terén is egységesebb lesz. Az új perjog meghatalmazotti képviseleti jogból kirekeszti az ügyvédi kamarán kívül maradó jogtanácsosokat és a szabadalmi ügyvivőket. Az ügyvédi kamara tagjaivá váló jogtanácsosok viszont az ügyvédekkel azonos perképviselői jogállást kapnak. A kamarák számára előírta a folyamatos jogi továbbképzés megteremtését, az ügyvédi tevékenységet folytatók valamennyi kamarai taggal szemben pedig a képzésben való részvételt. Az ügyvédkényszeres eljárások bővítésével és az osztott perszerkezettel, a keresetváltoztatás, a bizonyítás szabályainak megváltoztatásával új, lényegesen felelősségteljesebb, főszereplői szerepkörbe helyezi a jogi képviselőket. Az a világos jogalkotói rendelkezés, hogy
- 476/477 -
meghatalmazottként, hatósági aktus eredményeként a perjogi képviseletet kizárólag az ügyvédi hivatásrendi ágazati normák keretében szabályozott versenypiac szereplői láthatják el, fontos kinyilatkoztatás az alternatív jogi szolgáltatók és a mesterséges jogi intelligencia más irányú piachódító törekvéseivel szemben. Ez az intézkedés felerősíti a hagyományos, ügyvédi hivatásrendi értékek, etikai szabályok gyakorlati jelentőségét is. Ezzel a perjogban erősíteni kívánja a jogi szolgáltatások - és ezzel az ügyfelek - jogvédelmét. Az egységesítés a leglátványosabb eleme a perképviselői jogtanácsosok és a jogi előadók ügyvédi karba történő, időközben párhuzamosan megvalósított integrációja és az ott előírt kötelező szakmai továbbképzés. Az integráción kívül maradó jogászok szervezeti képviselőként járhatnak csak el ott, ahol nincs kötelező jogi képviselet.
Az új Pp. a jogi segítségnyújtásban a külön jogszabályokra utalva[22] erősíti meg a jogi képviselet egységesítésével kapcsolatos szakpolitikai koncepciót, amikor a pártfogó ügyvédről tesz említést. Ügygondnokként ezentúl csak ügyvéd vagy ügyvédi iroda rendelhető ki.
Az új törvény bizonyos képviseleti formákat tisztító korlátozásnak vetett alá és kivezetett a rendszerből (pl. szakszervezet, érdekképviseleti szervezet szabadalmi ügyvivők).[23] A szakszervezet képviseleti jogosultsága kizárólag munkaügyi és társadalombiztosítási perekben maradt meg, az erre vonatkozó szabályokat a különleges eljárások szabályai tartalmazzák. Ez nem gátolja szakszervezetet abban, hogy a jogi képviselet finanszírozását átvállalja, a jogi képviselőt ellenőrizze. Az érdekképviseleti szerv eljárásának biztosítása ezentúl nem szolgálhat a fogyasztó (ügyfél) védelmi garanciák (pl. ügyvédi felelősségbiztosítás) és az ügyvédekkel szemben támasztott minőségbiztosítási követelmények (például megfelelő irodahelyiség szakvizsga, folyamatos szakmai továbbképzés, fegyelmi felelősség) megkerülésére, így az egyedi esetekben történő képviseletet a jogalkotó indokoltnak tartotta kizárni a továbbiakban. Ugyanakkor megmarad az érdekképviseleti szervezetek - Ptk.-ban szabályozott - közérdekű keresetindítási joga, amelynek értelmében maga (törvényes képviselője útján) felléphet, de kötelező jogi képviselet esetén ügyvéd meghatalmazására köteles.
A törvényszéki eljárás mint modell főszabály két emberöltő után történt visszahozatala, az ehhez kapcsolódó kötelező jogi képviselet, az aktív pertámogatás előírása szintén indokoltak a képviselet normaszövegének tagolásában rendszertani áthelyezéseket és kisebb módosításokat. Eddig a képviselet szabályait az 1952. évi III. tv. (továbbiakban: régi Pp.) V. fejezete foglalta össze, az egyes szakaszoknak saját címe nem volt. Az új polgári perrendtartásban a Képviselet fejezetbe (VI. Fejezet) kerültek át az egyes képviseleti fajták eseteire és tartalmára vonatkozó rendelkezések is és a korábban széttagoltan megjelenő szabályokat önálló jogcímek, alcímek alá sorolta be a jogalkotó.
A jogi képviselettel kapcsolatos szemléletváltást tükrözi képviselettel kapcsolatos szakszavak mennyiségének és egymáshoz képesti arányának változása is. Míg a törvény szövegének volumene (a karakterek és a szavak száma) csak 20%-kal nőtt, beszédesen változott a képviselettel közvetlenül kapcsolatos szakszavak száma a régi Pp.-hez képest.[24]
Önálló - lényegében a korábbi Ptk. főszabályát tartalmazó - szakasz született az összeférhetetlenségről[25], amely kizárta az ellenérdekű felek ugyanazon személy általi képviseletét. Ezzel összhangban szigorított az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) is.
Alanyi összeférhetetlenséget jelentenek az ügyvédi tevékenység gyakorlását kizáró klasszikus alanyi okok (eltiltás, priuszok, mentális állapot, érdemtelenség), de ez bővült két magatartási okkal: nem lehetnek a kamara tagjai, akiknek az ügyvédi kamarával szemben lejárt tartozásuk van, vagy korábban zugírászkodtak, kontárkodtak.
Érdemben változott viszont az összeférhetetlenség szabályozása. Egyrészt bevezette az érdekkonfliktuson alapuló képviseleti tilalmakat, ami eddig ilyen kifejezett normaalappal nem bírt.[26]
Eleve nem végezhető ügyvédi tevékenység olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek. E tilalom akkor is alkalmazandó, ha az érdekek jövőbeli összeütközése előre látható. Az ügyvéd az ügyfelek érdekei összeütközésének lehetőségét a megbízás elvállalása után is folyamatosan köteles vizsgálni. Ha egyidejűleg két vagy több ügyfél vonatkozásában is érdekkonfliktus merül fel, mindegyik
- 477/478 -
érintett ügyféltől el kell búcsúznia. A főszabállyal szembeni kivételeket az Üttv. részletesen meghatározza.[27]
Maradtak ugyan a klasszikus függetlenségi összeférhetetlenségi szabályok is (munkaviszony és korlátlan felelősség melletti gazdasági társasági tagság), de az új szemlélet bizonyítéka, hogy megszüntették az álfüggetlenséget. Ha az ügyvéddel szemben összeférhetetlenség áll fent, akkor összeférhetetlen az illető ügyvédi irodája, társulása vagy irodaközössége minden tagja és munkavállalója is![28]
Új, szintén álfüggetlenség elleni előírás védi az ügyfeleket a klasszikus ügyvédi tevékenység mellett az ügyvéd számára törvény által engedélyezett más, ún. "kiegészítő" (pl. oktatói, a tudományos, művészeti és sport, őstermelői stb.) tevékenységeknél és ahol végez, vezető tisztségviselő egy gazdasági társaságban, jogi személynél. A regulált iparágakból ismert "szétválasztás" (unbundling), elvével azonosan, a kiegészítő tevékenység és az Üttv. által ekként definiált[29] szerinti ügyvédi tevékenység ugyanazon ügyfél számára - külön kifejezett írásos hozzájárulás hiányában - egyidejűleg nem végezhető.
"A peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik" [Pp. 72. § (1) bek.]. A törvény - a jelenlegi szabályozástól eltérően - ezzel főszabállyá teszi a perben a fél számára a kötelező jogi képviseletet.[30] A modellezett általános elsőfokú hatáskörű bíróság a törvényszék. A kivétel a járásbírósági szint és az azzal összefüggő összes eljárási fokozat (fellebbezés, perújítás és az ilyen perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban az ellenkérelmet előterjesztő fél eljárása). Kivétel alóli kivétel, értelemszerűen tehát a főszabály alá esik a járásbírósági szinten történő kollektív igényérvényesítésnek az. ún. társult perléses[31] változata, ahol a jogi képviselet szintén kötelező. Ugyancsak kivétel, hogy a bíróságok és a legfőbb ügyész nem köteles ügyvédet fogadni és a jogi szakvizsgával rendelkező személy is eljárhat saját ügyében.
A törvény indokolása szerint az újramodellezés indoka, hogy a tapasztalatok szerint az utóbbi évtizedekben a polgári jogviták a korábbiakhoz képest lényegesen bonyolultabbá váltak, így a felperes részéről a megalapozott igényérvényesítés, alperesi oldalon pedig az eredményes védekezés többnyire olyan jogi szaktudást igényel, ami nélkülözhetetlenné teszi a fél jogi szakember közreműködésével történő eljárását. A felek percselekményeinek szakszerűsége nagymértékben elősegítheti mind a hatékony igényérvényesítést, illetve jogvédelmet, mind az azzal szembeni védekezést, továbbá a perek észszerű időn belüli befejezését. A jogi képviselő nem pontos, bizonytalan vagy a per menetét bonyolító döntései még pernyertesség esetén is járhatnak negatív következményekkel, például a perköltség megítélésekor. Ha például a fél az érdemi tárgyalási szakban az önállóan elbírálható követelése összegét leszállította, a leszállított rész tekintetében pervesztesnek kell tekinteni, kivéve, ha a leszállításra azért került sor, mert az ellenfél a követelés egy részét utóbb teljesítette vagy a fél a perfelvétel lezárásáig önhibáján kívüli okból nem határozhatta meg a követelése mértékét.[32] De az egyes perbeli cselekményeket sikertelenül végző, az egyes perbeli cselekményekkel indokolatlanul késedelmeskedő, a határnapot vagy határidőt mulasztó, az ellenfélnek feleslegesen, a perköltség körébe tartozó költséget okozó felet a per eredményére tekintet nélkül kötelezik a perköltség viselésére.[33]
Változott a kötelező képviseletről történő tájékoztatás módszertana is. Eddig a tájékoztatás szabályai, valamint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselő nélküli eljárás jogkövetkezményei egy szakaszon belül, vegyítve voltak szabályozva. Az új perrendtartásban a kötelező jogi képviseletről szóló tájékoztatás szabályait önálló szakasz[34] tartalmazza. A bíróság kötelező jogi képviseletről szóló tájékoztatása immár nemcsak erre a tényre terjed ki, hanem a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségére, és a jogi képviselő közreműködése nélkül történő eljárás jogkövetkezményeire is. A felperest erre már a keresetlevelet visszautasító végzésben, az alperest a keresetlevél közlésével egyidejűleg, későbbi perbelépéskor, vagy a perbevonás, perbeállítás kezdeményezésének közlésével egyidejűleg tájékoztatják.
A jogi képviselő hiányának jogkövetkezménye a személyes
- 478/479 -
cselekmények kivételével a perbeli cselekmények és nyilatkozatok hatálytalansága (felperesi oldalon), végső esetben az eljárás megszüntetése. A kötelező jogi képviselet esetén a képviselő nélküli eljárás jogkövetkezményeiről eddig a tájékoztatás szabályaival vegyítve történt, ezentúl ezt is önálló szakasz[35] szabályozza.
Ha a peres eljárás során a jogi képviselet kötelező, akkor a törvény kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályait értelemszerűen a beavatkozó vonatkozásában is alkalmazni kell.
A kötelező jogi képviselet főszereplője az ügyvédi tevékenység végzésére jogosult személy, az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos, az alkalmazott ügyvéd és az európai közösségi jogász. Ők ezentúl ügyvédi kamarai tagok. Ügyvédi tevékenység végzésére jogosult az ügyvédi iroda is. Üdvözlendő, hogy vége lesz a kezelőirodai vitáknak: ügyvédjelölt és jogi előadó a jogi képviseletre kötelezett fél nevében betekinthet az iratokba, azokat lemásolhatja - de jogi képviselőként eljárhat a járásbíróság előtt, ha a fél a jogi képviselővel való eljárásra tért át.
Jogi képviselők kötelező igénybevételét előíró, elvben szigorodó szabályok csak akkor arányosak alkotmányosan, ha a kötelező jogi képviselet általánossá tétele nem hoz elnehezülést a joghoz való hozzáférésben.[36] A kérdést, hogy ez bekövetkezik-e, akkor lehet majd megválaszolni, ha szociológiailag megalapozott felmérések elemzik a mostani változtatások hatásait. Biztató, hogy a törvényszéki peres eljárásokban gyakorlatilag már de facto jogi képviselettel járnak el a felek, holott a törvény ezt nem írja elő számukra kötelező jelleggel. A másik oldalról viszont a szociálisan rászorulók számára elengedhetetlen lesz a pártfogó ügyvédi képviselet intézményeinek szélesítése.
A törvény szabályozza a járásbíróság előtti eljárásban a jogi képviselővel történő eljárás választását és az áttérést a jogi képviselő nélküli eljárásra.[37] A kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályokkal azonos helyzet áll elő, ha a fél járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe. A jogi képviselő hiányának olyan jogkövetkezményei is beállnak, mint a perbeli cselekmények és nyilatkozatok hatálytalansága. E saját választásától a természetes személy egy ízben visszaléphet, de ettől függetlenül ezt a helyzetet a per teljes folyamata alatt fenn kell tartania. Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, a kötelező jogi képviselet szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a jogi képviselete megszűnik - így például viselnie kell a személyes cselekmények hatálytalanságának jogkövetkezményét stb. Ez a megkötés a fél jogutódjával szemben természetesen nem hatályos. A szabályokhoz annyi könnyítés kapcsolódik, hogy a járásbíróság előtt folyó perben jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédjelöltet és a jogi előadót is.
Változás a változatlanságban, hogy főszabályi megfogalmazást kapott az ellenfél kérelmére történő ügygondnokrendelés. Kirendelésre az új törvényes képviselő személyének bejelentéséig továbbra is sor kerülhet hivatalból is a törvényben meghatározott esetekben. Ügygondnokká gyakorlatban eddig is döntően ügyvédeket rendelnek ki és a törvény ezt immár tételesen is előírja. Ezzel számos jogalkalmazási kérdést válaszol meg, a képviselet szakszerűségét, professzionalitását garantálva. Ennek szabályanyagát pl. a képviselet korlátai, felmentés a kirendelés alól, szakmai felelősség, felhatalmazás az ügygondnoki díjazás szabályozására, a kirendelhető ügyvédek köre tekintetében az ügyvédi hivatásrendi normák fogják kitölteni. A képviselet terjedelme tekintetében fennmaradt a hatályos szabály kivételekkel - a per vitelére a meghatalmazott jogállását biztosítja az ügygondnoknak. Ha jogszabály értelmében a pert ügygondnok ellen kell megindítani, az ügygondnok helyett a perköltséget - jogszabályban meghatározott módon - az állam téríti meg.
A pártfogó ügyvédi képviselettel (esetei, képviseleti jog tartalma stb.) kapcsolatos kérdéseket a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény és az ügyvédi törvény teljeskörűen rendezi, ezért a Pp.-ben további, a Képviselet fejezetben elhelyezendő szabályokra nem volt szükség.
Amellett, hogy a kötelező jogi képviselet esetén a bíróság általános kioktatási kötelezettsége is fennáll a jogi képviselet biztosításának módjáról, mind a törvényen, mind pedig a bírói mérlegelésen alapuló kötelező jogi képviselet esetén speciális kioktatási kötelezettség terheli a bíróságot arról, hogy a fél pártfogó ügyvédi képviselettel is tud a - kötelező - jogi képviseletéről gondoskodni. Ez esetben már nem a bírói mérlegelés tárgya kell legyen az, hogy szükséges-e a fél tájékoztatása, a jogi képviseleti kényszer fennállása okán az tételesen rögzített kötelezettség.
A félnek továbbra is lehet és lesz személyes megjelenési kötelezettsége, de ez a bizonyítással lesz kapcsolatos, vagy egyes pertípusokban, például személyállapoti perekben más elvi okok teszik kötelezővé. De egyetlen ügytípusban sem volt teljes személyes eljárási kötelezettsége a korábbi eljárási
- 479/480 -
törvényekben sem, legfeljebb személyes megjelenésre idézhette, vagy volt köteles idézni a bíróság.
A meghatalmazottak száma a fél döntésén múlik. A törvény elismeri a fél azon jogát, hogy képviseletéről a per minden mozzanatára, tartalmi nehézségi fokára tekintettel döntsön.[38] Korunk polgári perei gyakran oly összetettek és oly sokszor igényelnek szakági specialistákat, hogy egyes perfajtákban már megszokottá vált a több meghatalmazott eljárása. Az is természetes viszont, hogy az eljáró képviselők száma nem a perhatékonyság kárára, hanem javára kell szolgáljon. Az egyes meghatalmazottak esetleges egymásnak ellentmondó nyilatkozatai a fél számára kockázatokat jelentenek, az eljárás többi szereplője számára pedig a perhatékonyságot ronthatja. A törvény a fő döntéshozó pozícióba egyetlen meghatalmazottat helyez: egy-egy perbeli cselekménynél, illetve jognyilatkozat megtételénél csak egyikük járhat el[39], az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek.[40] Az ellentmondó nyilatkozatokból származó hátrányok jogorvoslat alapjául nem szolgálhatnak.[41] A többes meghatalmazásból származó előnyöktől a fél emiatt nem esik el, azokat továbbra is élvezheti.
Részben a korábbi fenntarthatatlan állapotok, részben az osztott perszerkezet bonyolultsága szükségessé teszi a meghatalmazható személyek körének nagymértékű csökkentését; már eddig is indokolatlan volt, hogy a 16 elemű felsorolás valamelyik pontja alapján szinte bárki eljárhatott más ügyében.[42] Ezért az új törvény egy jóval egyszerűbb, 6 elemű felsorolást tesz.
A szakszervezetek, érdekképviseletek, egyes önkormányzatok közvetlen képviseleti joga megszűnt, de fontos szerepük marad a jogi képviselet kiválasztása, biztosítása és nem utolsósorban finanszírozása terén. A szakszervezet képviseleti jogosultsága csak a munkaügyi és társadalombiztosítási ügyekben maradt fent.
A rokonok meghatalmazottként eljárását a törvény - különösen a jegyesi viszonyhoz kapcsolódóan tapasztalt visszaélésekre tekintettel - a Ptk. szerinti hozzátartozók körére szorítja. Indokoltnak látszott a hozzátartozók meghatalmazottként való eljárásának a járásbírósági szintre korlátozása is, tekintettel ugyanakkor arra, hogy a törvény szerint törvényszék előtti eljárásban a jogi képviselet általánosan kötelezővé válik, a korlátozás indoka megszűnik. Közigazgatási és más szervek, a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke - ha kíván - ezentúl törvényes képviselőként járhat el, nem pedig meghatalmazottként.
A törvény általános jelleggel lehetővé teszi, hogy a jogi személy szervezeti képviselője a jogi személy törvényes képviselőjét e minőségében félként érintő perében meghatalmazottként járhasson el. Ez tipikusan közjogi jogalanyok esetében fordulhat elő, de felmerülhet olyan esetben is, amikor például gazdasági társaság ügyvezetője áll e minőségében perben.
A közjogi jogalanyok, így az egymással egyébként átfedést mutató közigazgatási szervek, költségvetési szervek, valamint helyi, nemzetiségi és köztestületi önkormányzatok esetében meghatalmazottként azok alkalmazottja eljárhat - ez a szabály lényegében változatlan. Az önkormányzatok perei tekintetében pedig a törvény - helyeselhető módon, tartalmi változtatás nélkül - egyszerűsítést valósít meg. E körben felmerült, hogy az önkormányzat belső szabályzatban szabályozhassa a meghatalmazható személyek körét, de ez több okból sem megalapozott: egyrészt azért, mert egyetlen jogszabály egyszerűsítése több ezer önkormányzat számára generálna szabályozási igényt, másrészt pedig azért, mert dogmatikailag a jogi személy által szabályozott képviseleti jogosultságnak nem a meghatalmazotti, hanem a szervezeti képviselet körében van a helye.
Továbbra sem lehet meghatalmazott a fiatalkorú, a közügyektől eltiltott, illetőleg a jogerősen gondnokság alá helyezett személy. A tisztességes eljárás követelménye megkívánja, hogy a meghatalmazott képviseleti tevékenységét ne befolyásolhassa olyan tény, amely a hétköznapi tapasztalatok alapján elfogulatlan eljárásra nem vezethet. Így a törvény kitágítja az elfogultsággal érintett személyek körét a hozzátartozókkal, és az eljárási tilalom helyett egyértelműen kizárja az ellenérdekű fél, képviselője vagy hozzátartozója meghatalmazását. Az új Ptk. 2:19. §-ának szabályozásával összhangban a gondnokság alá helyezés csak abban az eredményez kizárást, ha a bíróság ilyen hatállyal helyezte gondnokság alá.
Az ügyvéd általi elfogadó nyilatkozatot tartalmazó meghatalmazást nem kell tanúzni, anélkül is teljes bizonyító erejű magánokirat. A meghatalmazás terjedelmével kapcsolatos különböző jogalkalmazói értelmezéseket az Üttv. most megszüntet[43] azzal, hogy ismét rögzíti a megbízott
- 480/481 -
automatikus feljogosítottságát a megbízót megillető pénznek vagy dolognak, az eljárási költségeknek az átvételére is. A közbizalmat fejezi ki az is, hogy a meghatalmazás korlátozása bíróság, más hatóság vagy harmadik személy irányában annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik.
A bíróság az ügyvéd és meghatalmazója megbízási jogviszonyát csak a meghatalmazás körében vizsgálhatja. A bíróság a meghatalmazott képviseleti jogosultságának ellenőrzése keretében nem vizsgálhatja a meghatalmazott ügyvéd és az ügyfél között létrejött megbízási szerződés érvényességét.[44]
A polgári perben való képviselet ellátására felhasználható meghatalmazásnak minden olyan tartalom megfelel, amelyből megállapítható, hogy a meghatalmazó képviseleti jogosultságot ad a meghatalmazott részére polgári peres ügyének vitelére. Továbbra sincs olyan jogszabályi megkötés, amely szükségessé tenné a per tárgyának és az eljáró bíróságnak a meghatalmazásban való feltüntetését.
Az új perrendtartás két kollektív igényérvényesítési formát vezet be: a közérdekből indított pereket és a társult pereket.[45] Ez utóbbiaknál a járásbíróság előtti perekben is kötelező a jogi képviselet. A szabályozás nyomokban emlékeztet a társasházi szabályokra: kötelmi jogi háttere van, nevezetesen a társult perlési szerződés. Ebben kötelező megjelölni a társulást törvényesen és ügyletileg képviselő személyt: a reprezentatív felperest (és a helyettes reprezentatív felperest), valamint a kijelölt jogi képviselőt. A reprezentatív felperes egyedül jár el a perben felperesként a társult felperesek nevében. A per során a társult felperesek cserélődhetnek, de mivel a perlési szerződést ez nem változtatja meg, a jogi képviselő instruálása, megbízásának fenntartása vagy megszüntetése az ő jogköre marad. A csatlakozások és kiválások a szerződés eredeti rendelkezéseit - a személyi résztől eltekintve - nem érintik.
Amellett, hogy az új perrendtartás a per egész folyamatában fokozott szakmai elvárásokat támaszt az ügyvéd jogi képviselőkkel szemben[46], a jogalkotó ezt "megtámogatta" az ügyvédi ágazati szabályozás módosítása, az Üttv. megalkotása révén is. A változtatás a fogyasztó- és ügyfélvédelmi általános regulációs trenddel összhangban történt. Az ügyvédeket - közgazdasági értelemben - szabályozott szolgáltatóknak tekinti és ezért megőrizve az anyagi jogi szabályozás eddigi értékeit, azt némileg szigorúbbá tette. Két új, megbízóvédelmi szempontú korlátot emelt az ügyvédi felelősség limitálása területén. Bizonyos, például bűncselekménnyel vagy szándékosan okozott kárért való felelősségek alól eddig sem lehetett kiszerződni, de 2018-tól változik a hogyan és a mennyi is.
Az ügyvédi tevékenység folytatására adott megbízás - az Üttv. és a Ptk. eltérő rendelkezése hiányában - természetesen továbbra is szabad megállapodás tárgya.[47] Ebből következően az ügyvédek kárfelelősségére vonatkozó megállapodás lehetőségeit és korlátait e két jogszabály többszintű speciális szabályai jelölik ki.
Az ügyvédek kárfelelősségét érintő szabályozásnak több szintje van.[48] A Ptk. általános szabályai, az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos előírásai, továbbá a fogyasztóval kapcsolatos speciális szabályai, és természetesen az új ügyvédi törvény. Az ügyvédi megbízásban leszerződött felelősségkorlátozásnak valamennyi speciális szűrőn át kell mennie, mindegyiknek meg kell felelnie.
Az egyik változás: a "hogyan, milyen módon?". Mint emlékezetes, az ügyvédi kárfelelősség korlátozását már a régi Ptk. 314. § (2) bekezdése is megengedte. A Ptk. 6:152. §-a értelmében pedig csak a szándékosan okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget károsító szerződésszegésért való felelősséget nem lehet kizárni. Az új civiljogi anyagi jogi szabály tehát ügyvédi szempontból enyhített. A súlyos gondatlansággal vagy bűncselekménnyel okozott szerződésszegésre utalást elhagyta a szabályozásból, és nem szabta a szerződésben kiköthető korlátozás feltételéül, hogy az ügyfél oldalán az ügyvédi felelősség kizárásával vagy korlátozásával járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlítse. Azaz a kárfelelősség korlátozása 2014-től az eddiginél szélesebb körben vált lehetségessé. Mivel tételes normatív felelősségkorlátozási korlát nem létezett, az eset összes körülménye dönthette el, hogy vajon az ügyvéd és az ügyfél szerződésében kikötött felelősségkorlátozás nem sért-e valamely általános jogelvet, vagy kötelmi jogi általános szabályt.
Ez az anyagi jogi szabály ugyan nem változik, de civilizá-
- 481/482 -
lódik azzal, hogy az ügyvédi ágazati törvény erre "rászabályoz". Az Üttv. 28. § (6) bekezdése szerint ugyanis: "A megbízott szerződésszegésért való felelőssége csak egyedileg megtárgyalt szerződési feltételben, és csak a kárnak a megbízott kötelező felelősségbiztosítása káreseményenkénti legmagasabb összegét meghaladó része tekintetében korlátozható." A szabályozás a pénzügyi fogyasztóvédelemből és különösen a 2015-ös, az európai pénzügyi fogyasztóvédelemben gyökerező devizahiteles törvénycsomag nyomán a pénzügyi intézmények ellen indult, polgári és közérdekű perekből ismert módszert vezeti be. Az "apró betűs" vagy a hosszabb, unalmas és az érdemi problémájára koncentráló ügyfél figyelmével ki nem tüntetett dokumentumokat ezzel halálra ítéli a jogalkotó - a fogyasztó védelmében.
Az anyagi jognak megfelelő felelősségkorlátozást ügyvédi általános szerződési feltételekben már nem lehet leszabályozni. Ez érthető és észszerű is, hiszen olyan bizalmi viszonyról van szó, ahol az egyik fél - akár kiszolgáltatott, akár nem - a saját bajára figyel és ráhagyatkozik a szolgáltatóra.
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez az előírás nem csak a fogyasztónak minősülő (természetes személy) megbízókkal kötött megbízási szerződések esetén érvényesül, hanem a fogyasztónak nem minősülő megbízókkal (cégekkel, egyéb jogi személyekkel) kötött megbízási szerződések esetében is! Így mindkét esetben az ügyvédnek kell majd bizonyítania, hogy ez a felek által egyedileg, külön megtárgyalt szerződési feltétel.
Ahol a kárfelelősség korlátozása az ügyvédi ÁSZF-ben marad, vagy azt a felek egyedileg nem tárgyalják meg, az ilyen kikötés a Ptk. 6:95. §-a alapján teljes egészében semmis. Ezekre a szerződési feltételekre a továbbiakban nem alkalmazhatók a Ptk. tisztességtelen ÁSZF-re és tisztességtelen egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötésekre vonatkozó szabályai. Ez a kikötés egyszerűen: nincs.
Ugyanakkor abban az esetben, ha az ügyvédi megbízási szerződés fogyasztói szerződésnek is minősül, továbbra is figyelemmel kell lenni a - tisztességtelen ÁSZF és egyedileg meg nem tárgyalt feltételeken kívüli - fogyasztóvédelmi anyagi jogi rendelkezésekre. A szabályozott szolgáltatói szerephez a jogalkotó egyszerre kapcsolt ügyvéd- és ügyfélvédelmi rendelkezéseket.
A jogalkotó arra is ösztönöz, hogy az ügyvédek növeljék ügyfélfedezeteiket. Ennek kézenfekvő instrumentuma az ügyvédi felelősségbiztosítás. A másik változás erre van figyelemmel a korlátozás mértékének, azaz a "mennyi?" behatárolása révén. Az új ügyvédi törvény először is időben fokozatosan, de határozottan növelni kényszeríti a felelősségbiztosítások minimumösszegét. Továbbá, azok a bevett klauzulák, amelyek a kártérítés mértékét az ügyvédi díjhoz, vagy annak szorzatához igazították, vagy azt összegszerűen limitálták, csak az ügyvéd kötelező felelősségbiztosítása káreseményenkénti legmagasabb összegét meghaladó része tekintetében lesznek alkalmazhatóak.
Összességében az szűrhető le, hogy a képviselet szabályai egyszerűsödtek, de a képviselők feladatai - miközben szerepük, fontosságuk növekszik - megnövekedtek és megnehezedtek. Különösen a jogi képviseletet ellátók vállára nehezedik nagy, eddig nem pontosan ismert vagy könnyen felismerhető felelősség.
Az ügyvédi közösségekre, kamarákra komoly feladat hárul abban, hogy tagjaikkal felismertessék a megváltozott viszonyokat, tudatosítsák az átalakuló szerepeket és segítsék őket a szemléletváltásban. Ki kell alakítaniuk a perképviselő ügyvédi praxisok támogatását végző szabályozásukat, folyamataikat. Érdekvédelmi tevékenységüket ki kell terjeszteniük a megerősített piacoknak a minőségi feladatellátás révén történő megvédésére. Remélhetőleg az ügyvédi szakmai felelősségbiztosítók számára ez a paradigmaváltás nem jár pénzügyi megterheléssel, az ügyvédek számára pedig szakmai munkájukat elnehezítő pénzügyi tehernövekedéssel. ■
JEGYZETEK
[1] Az ügyvédi tevékenység a jogi szolgáltatásoknak csak egy típusa. Hazánkban idesorolhatók még a közjegyzők, a magánvégrehajtók, de fogalmilag idetartozóknak tekinthetők a más országokban ismert követelésbehajtók, biztosítási érdekérvényesítők, társasági jogi vagy cégszolgáltatók, adó- és számviteli tanácsadók, jogi asszisztensek, szabadalmi- és védjegyügyvivők, mediátorok stb. A szabályozott jogi szakmák, hivatásrendek sajátossága, hogy ágazati normák vonatkoznak rájuk.
[2] Lásd: Vincze János: Miért és mitől védjük a fogyasztókat? Aszimmetrikus információ és/vagy korlátozott racionalitás. Közgazdasági Szemle LVII. évf. 2010. szeptember 725-752.; Szántó Zoltán: Kontraszelekció és erkölcsi kockázat a politikában. Közgazdasági Szemle LVI. évf. 2009. június. 563-571.; Kertesi Gábor - Reiff Ádám: Az információ közgazdaságtana. Mikroökonómia előadásvázlatok. http://econ.core.hu/~kertesi/kertesimikro/kertesimikro_26.pdf [2015-07-04]
[3] Lásd pl. a BDT 2017.3640. eseti döntést, amelynek lényegi megállapítása szerint "Kötelező jogi képviselet esetén hatálytalan a beadvány, ha az pusztán a jogi képviselő arra vonatkozó nyilatkozatát tartalmazza, hogy az általa képviselt fél által elkészített - már előterjesztett vagy mellékelt - beadványban foglaltakat fenntartja." Ezzel a joggyakorlattal megszűnik az "ál-jogi képviselet", és a jogi képviselő szakmai felelőssége az általa ellenjegyzett, beadott beadványokért egyértelművé válik.
[4] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017/4. 153-161.; Szabó Imre: Szakértelem és felelősség, Jogtudományi Közlöny, 2017/9. 373-385.
[5] A perfelvételi szak "cezúrával" zárul. Beáll a "preklúzió", ami egy olyan jogkövetkezmény, hogy a bírósághoz a felek ezt követően már nem terjeszthetnek elő támadási és védekezési eszközöket.
[6] Más országok ellenkező irányba haladnak. Az Egyesült Királyságban perben és bíróság előtti képviselet során hatféle jogi szolgáltató is eljárhat: solicitor, barrister, legal executive, patent attorney, trademark attorney, cost attorney. In: IRN Research UK Legal Services Market 7th edition. 9.
[7] Ld. így pl.: BH 1993.637. (Legf. Bír. Gf. IV. 31.552/1992.)
[9] Ld.: az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 1. § 17. pont d) pontját.
[10] 2015. évi CCXXII. törvény 14. § (1) bekezdés, Pp. 67. § (3) bekezdés és 611. §
[11] Ugyan még a Pp. törvényjavaslat 611. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint, ha a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételére vagy a rendelkezési nyilvántartásba vett meghatalmazás módosítására a per folyamatban léte alatt kerül sor, e jognyilatkozatok a bírósággal szemben a bíróságnak való bejelentéstől, az ellenféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályosak, a tételes jogi szabályozás ennek az állításnak ellentmond.
[12] Új Pp. 71. § (3) bekezdés.
[13] BDT 2007.1614. I.
[14] Üttv. 170. § (1) bek. e) pont.
[15] Üttv. 155. § (2) bek. d) pont.
[16] BH 1993.521. I.; KGD 1993.206.; BH 1993.194. II.; BH 1992.115. I.; BH 1991.206.
[17] BH 1993.51.
[18] Ld. az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 34. § (7) és (8) bekezdéseit.
[19] BH 1997.523.; BDT 2014.3122. I.; BDT 2014.3121.
[20] KGD 2001.115.; BH 1997.43.; BH 2016.145. I.; BDT 2013.2987.; BDT 2012.2830.; BDT 2012.2778. I.; EBH 2012.G.5. IV.
[21] Dr. Sík Sándor (szerk.): A magyar ügyvédi kar történeti kiállításának katalógusa. Budapest, 1896. 1 old. 1. sz. irat.
[22] A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény (Jst.)
[23] A kodifikáció során készített szakértői javaslat is akként foglalt állást, hogy a képviselők körének szűkítése indokolt, mert "[m]ár eddig is indokolatlan volt, hogy a 16 elemű felsorolás valamelyik pontja alapján szinte bárki eljárhatott más ügyében". Varga István - Éless Tamás (szerk.) - Németh János (lektor): Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára, HVG-ORAC és Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016, 158.
[24]
| Szakszó | 1953. évi III. tv. | 2016. évi CXXX. tv. | Bővülés |
| képviselő (több szókapcsolatban) | 125 | 194 | 155% |
| képviselet (több szókapcsolatban) | 60 | 97 | 162% |
| jogi képviselő | 43 | 77 | 179% |
| jogi képviselet | 20 | 43 | 215% |
| törvényes képviselő | 36 | 52 | 144% |
| törvényes képviselet | 2 | 3 | 150% |
| jogtanácsos | 6 | 4 | 67% |
| ügyvéd (több szókapcsolatban) | 44 | 31 | 70% |
| ügyvédi iroda | 5 | 5 | 100% |
| meghatalmazott | 39 | 39 | 100% |
| meghatalmazás | 38 | 50 | 132% |
| pártfogó ügyvéd | 18 | 9 | 50% |
| ügygondnok | 42 | 62 | 148% |
[25] Új Pp. 63. §.
[26] Üttv. 20. § (1) és (8) bekezdések.
[27] Üttv. 20. § (7) bekezdés. Nincs érdekkonfliktus, ha az ügyfeleknek az üggyel kapcsolatosan vannak azonos érdekeik. Ilyen tipikusan az adásvételi szerződés vagy hasonló ügyletek. De az ügyfelek az összeütközés tudatában beleegyezésüket is adhatják a másik ügyfél javára folytatott tevékenységvégzéshez. Nem kizárt az ügyvállalás, ha az ügyvédi titoktartási kötelezettség megsértésének veszélye nem áll fenn, és ha az ügyvéd észszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje.
[28] Üttv. 21. §.
[29] Üttv. 2. § (1) bekezdés.
[30] Már a kodifikáció kezdeti szakaszában így foglalt állást pl. Udvary Sándor: A perbeli fő- és mellékszemélyek státuszának egyes kérdései, In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 141-142.
[31] Új Pp. 580. § A kollektív igényérvényesítés kodifikációs alapjairól részletesebben ld.: Harsági Viktória: A kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásának jövőjéről, In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 1172-191. A társult per szabályairól részletesebben Wallacher Lajos: Kollektív igényérvényesítéssel kapcsolatos perek. Társult per, In: Wopera Zsuzsa (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata, Wolters Kluwer, Budapest, 2017, 643-668.; Udvary Sándor: Társult per, In: Wopera Zsuzsa (szerk.): Kommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez, Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó (megjelenés alatt).
[32] Pp. 83. § (4) bekezdés.
[33] Pp. 86. § (1) bekezdés.
[34] Pp. 73. §.
[35] Pp. 74. §.
[36] Erről ld.: Udvary Sándor: A képviseletre vonatkozó egyes szabályok az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében, In: Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció, ELTE ÁJK Budapest, 2003, 328-345.; Székely János: A kötelező jogi képviselet és alkotmányossága Magyarország és Románia polgári perjogában, Jogtudományi Közlöny 2016/6. 311-319.
[37] Új Pp. 244. §.
[38] Ez a jog egyébként élvez alkotmányossági védelmet, ld. erről: Udvary Sándor: A képviseletre vonatkozó egyes szabályok az Alkotmánybíróság határozatainak tükrében, In: Papp Zsuzsanna (szerk.): A magyar polgári eljárásjog a kilencvenes években és az EU jogharmonizáció, ELTE ÁJK Budapest, 2003, 328-345.
[39] Ezt a meghatalmazottat viszont ad hoc lehet meghatározni, nem létesít a törvény "fő-meghatalmazott" státuszt, ahogy teszi azt pl. a class action amerikai jogintézménye tekintetében a csoport fő jogi képviselőjének státusza létesítésével. Vö.: Federal Rules of Civil Procedure Rule 23(g) https://www.law.cornell.edu/rules/frcp/rule_23
[40] BH 1994.99.
[41] Érdekesség, hogy régi jogunkban még az egyedüli jogi képviselő nyilatkozatán is lehetett változtatni. Létezett az ún. "ügyvédszó visszavonása" (revocatio procuratoris) elnevezésű rendkívüli perorvoslati intézmény (Lásd: Tripatitum LXXIX-LXXX-LXXXXI titulusok). Azaz ha a fél utóbb az képviselőnek a perben képviselt álláspontját az ítélet után vissza kívánta vonni, és más jogi érvelést kívánt előterjeszteni, ez egy jogorvoslati egérútként szolgált a Tripartitum rendszerében. Persze nem volt ez sem ingyen. (Lásd: 1500. évi XV. törvénycikk.)
[42] Varga István - Éless Tamás (szerk.) - Németh János (lektor): Szakértői javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára, HVG-ORAC és Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016, 158.
[43] BDT 2012.2778.
[44] BDT 2009.1995.
[45] Ld. 31. lj.
[46] Szabó Imre: Szakértelem és felelősség, Jogtudományi Közlöny, 2017/9. 373.
[47] Üttv. 28. § (1) bekezdés. Az ügyvédség széles köreiben nagy igény van bizonyos ügyvédi szolgáltatások minimálárának kommunikálhatóságára, sőt esetleg hatósági rögzítésére is. Ezeknek az igényeknek a szerző meggyőződése szerint nincs alkotmányos vagy versenyjogi akadálya, sőt ügyfél-tájékoztatási és -védelmi szerepe és jelentősége van. Az Üttv. kodifikációja során ez az álláspont nem kapott általános támogatottságot.
[48] Sándor István - Szűcs Brigitta: Az ügyvédi felelősség és biztosítása (2. kiadás) HVG-ORAC, Budapest, 2014. Hivatkozom még dr. Kovács Kázmérnak, a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesülete elnökének e tárgyban tartott több előadására.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke (Budapest).
Visszaugrás
