A hatásköri és illetékességi szabályok megfelelő rendezése alkalmas a bíróságok közötti arányos munkamegosztás létrehozására, ezáltal a perkoncentráció biztosítására. A 2018. január 1-jén hatályba lépő polgári perrendtartás alapvetően nem változtat a szabályozás szempontjain. A munkaügyi pereket leszámítva, a továbbra is két bemeneti szint - a törvényszék és a járásbíróság - közötti hatásköri megosztás alapja a speciális megítélésű, bonyolultabb ügyek magasabb szintű bíróságra telepítése, figyelemmel arra, hogy az ügyek lényegesen nagyobb aránya indul a jogkereső felek lakóhelyéhez, székhelyéhez közelebbi alsó szintű bíróságon. Elvi jelentőségű változás azonban - visszatérve a magyar perjogi hagyományokhoz - a törvényszék általános hatáskörű bíróságként való meghatározása, egy olyan szabályozással együtt, amely továbbra is megfelelő ügyelosztást biztosít. Az illetékességi okok rendszere és köre lényegében nem változott, de az egyszerűsítés, a fogyasztóvédelem és az arányos ügyteher biztosítása szempontjait kiemelkedően veszi figyelembe.
1. A 2018. január 1. napján hatályba lépő új Polgári Perrendtartás az újraszabályozott hatásköri és illetékességi rendelkezések során figyelemmel volt mind a történeti hagyományokra, mind a korrekt dogmatikai megközelítésre, mind a fennálló szervezeti-személyi viszonyokra, de mindenekelőtt a perkoncentráció érvényesülésére. A kodifikáció során egy jól átlátható, a hatáskör tekintetében koncepcionálisan új alapokon nyugvó, de jelentős gyakorlati változtatásokat nem eredményező rendszer jött létre.
2. A polgári perrendtartás a négyszintű hazai bírósági szervezet fenntartása és fejlesztése mellett foglalt állást, ebből következően továbbra is alapul veszi a rendes bírósági szervezetrendszerben a kettős - járásbírósági és törvényszéki - elsőfokú bemeneti fórumrendszert azzal a változatlan elvi megközelítéssel, hogy az egyszerűbb megítélésű, tömegesen előforduló, jogi képviselő közreműködését nem feltétlenül igénylő jogvitát a jogkereső felek lakóhelyéhez általában közelebbi járásbíróság, míg a bonyolultabb, speciális ismereteket és jellemzően jogi képviseletet igénylő ügyeket a törvényszék bírálja el, így biztosítva a bírói életpályán szerzett kiemelkedő tapasztalat, jelentős gyakorlat hasznosítását. A jogtörténeti hagyományokhoz illeszkedően azonban felcserélődik a főszabály és a kivétel viszonya: az általános hatáskörű elsőfokú bíróság a törvényszék, és a járásbíróság kivételesen első fokon azokban az ügyekben jár el, amelyeket a törvény kifejezetten felsorol.
A törvényszék általános hatáskörű bíróságként meghatározását indokolta, hogy a 2016. évi CXXX. tv. (továbbiakban: Pp.) az egységes professzionális peres eljárási rendet a törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekre modellezi, és ehhez képest kivételként szabályozza a járásbírósági eljárási rendet. Mellette szól továbbá az, hogy a jogi személyiséggel rendelkező törvényszékeken működnek a szakmai irányítást ellátó kollégiumok, de elvi indok az is, hogy a tiszta fellebbezési bírósági funkciót betöltő ítélőtáblákhoz általános hatáskörű elsőfokú bíróságként a törvényszékek illesztendők. Kemenes István a problémakörre rendkívüli alapossággal rámutató tanulmányának megfogalmazása szerint a szűkebb szakmai feladatokon kívül az igazgatási funkciók sem azért vannak a törvényszékhez telepítve, mert a törvényszék a jogi személy, hanem fordítva: azért a törvényszék a jogi sze-
- 261/262 -
mély, mert a megyén belül centrális szerepet tölt be az ítélkezésben és az igazgatásban egyaránt.[1]
3. Az általános elsőfokú hatáskörrel rendelkező bírósági szintet a kódex úgy határozza meg, hogy kifejezetten kimondja: a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság - vagy kivételes szabály szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság - hatáskörébe. Ennek megfelelően a korábbinál lényegesen átláthatóbb, egyszerűbb szabályokból derül ki a járásbíróság, illetve a közigazgatási és munkaügyi bíróság kivételes hatásköre.
A járásbíróságon kívül kivételes elsőfokú hatáskörrel rendelkeznek a közigazgatási és munkaügyi bíróságok. Hatáskörükbe tartoznak a közigazgatási perrendtartásban szabályozott közigazgatási jogviták, valamint a polgári perrendtartásban szabályozott munkaügyi perek. A munkaügyi per fogalmi körét a Pp. 508. §-ának (1)-(4) bekezdései határozzák meg, mely szerint a polgári perrendtartás alkalmazásában munkaügyi pernek minősül a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján létesített, a közalkalmazotti, a törvényben foglalt kivételekkel a szolgálati, a közfoglalkoztatási, a sporttörvény alapján kötött munkaszerződéses, a szakképzés során kötött tanulószerződésből eredő, a nemzeti felsőoktatási törvény szerinti hallgatói munkaszerződésből eredő, a szociális szövetkezettel és foglalkoztatási szövetkezettel létesített tagi munkavégzési jogviszonyból eredő, valamint az Mt. 285. §-ának (1) bekezdése szerinti további munkajogi igény érvényesítésével kapcsolatos per azzal, hogy külön törvény is előírhatja a munkaügyi perre vonatkozó szabályok alkalmazását. A polgári és a munkaügyi perek elhatárolásának fontos, korábban csak a bírói gyakorlatban kialakult elhatárolását is tartalmazza a perrendtartás azzal, hogy ha az előző esetekben a peres felek bármelyikének személye engedményezés, tartozásátvállalás, munkáltatói jogutódlás, illetve a munkáltató személyében bekövetkező változás alapján módosul, a per változatlanul munkaügyi pernek, és nem polgári pernek minősül. A közigazgatási perrendtartás a közigazgatási bírói utat rendeli a közszolgálati - az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az általa foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó, a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát magában nem foglaló - jogvitákra is.
A törvényszék általános hatáskörű bíróságként meghatározása a szervezeti, személyi feltételek figyelembevételével nem eredményezi az ügyeknek a jogkereső felekhez minél közelebbi telepítése igényéből származó elvárható ügyelosztási arány megváltoztatását: a bevezetett új hatásköri szabályozás a polgári perek nagy részét továbbra is a járásbíróságok hatáskörében tartja. Ugyancsak Kemenes István mutatott rá idézett tanulmányában arra a fontos követelményre, hogy a törvényszéki általános hatáskör esetén különös jogalkotói felelősség, hogy jól kell megválasztani és nevesíteni azokat az ügycsoportokat, amelyeket a lakosság számára könnyen elérhető, ezért nagyobb számú, de kisebb bírói létszámmal működő helyi szintű bíróságok hatáskörébe célszerű utalni.[2] Ezt az eredményt a vagyonjogi perek új, nem csupán a pertárgyérték meghatározhatóságát, hanem a bíróság elé vitt jogviszony jellegét is tartalmazó meghatározása biztosítja.
4. A jogszabályi rendelkezés hiányában a vagyonjogi per fogalmát a jogfejlesztő bírói gyakorlat kizárólag eljárásjogi szempontok alapján alakította ki, és azokat a pereket sorolta ide - függetlenül a jogviszony anyagi jogi sajátosságaitól -, amelyekben az érvényesített követelés értéke összegszerűen kifejezhető, tehát a pertárgyérték meghatározható volt.[3] Ezt a nézetet osztotta a jogirodalom is, Kiss Daisy megfogalmazása szerint vagyonjogi az a per, amely vagyoni, anyagi vonatkozású, amelyben az érvényesíteni kívánt követelés a vagyoni viszonyok megváltoztatására, helyreállítására irányul.[4] Ennek megfelelően azok a vagyoni viszonyokat érintő jogviták, ahol a kereseti kérelem sajátosságai folytán a per tárgyának értéke nem volt meghatározható - így birtokháborítás megszüntetése, okirat kiadása, egyes esetekben szerződés részleges érvénytelensége - nem voltak tekinthetők vagyonjogi pereknek. A vagyonjogi per változatlan értelmezése mellett az új szabályozási rendszerből következően így számos előre nem látható mennyiségben érkező, meg nem határozható pertárgyértékű ügyek a törvényszék hatáskörébe kerülnének, amely nyilvánvalóan nem támogatható következmény lenne. Ezen kívánt a jogalkotó változtatni azzal, hogy a vagyonjogi per fogalmát kiterjesztette, és a továbbiakban nem csupán eljárásjogi, hanem anyagi jogi szempontokat is figyelembe vett, amikor az értelmező rendelkezések között a Pp. 7. §-ának 18. pontja azt a definíciót vezette be, mely szerint vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul, vagy értéke pénzösszegben kifejezhető.
A legfőbb elhatároló szempont változatlanul - az eltérő általános hatáskörű bíróság miatt fordított szabályozással - a vagyonjogi perek pertárgyértékén alapul. A korábbi elhatárolás szerint - hacsak az ügy bonyolultsága, specialitása folytán a jogalkotó a vagyonjogi pert a pertárgyérték-
- 262/263 -
től függetlenül kívánta a törvényszék hatáskörébe utalni - azok a vagyonjogi perek tartoztak a kivételes hatáskörrel rendelkező törvényszék hatáskörébe, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladta. Nem volt szükséges rendelkezni az 1952-es Pp. konstrukciója szerint a nem meghatározható pertárgyértékű ügyek hatásköri szabályairól, lévén a vagyonjogi pert a bírói gyakorlat csak a pertárgyérték meghatározhatósága szerint értelmezte, és speciális szabály hiányában valamennyi - egyébként a törvényszék hatáskörébe nem utalt - nem vagyonjogi per a járásbíróság hatáskörében maradt.
Az új szabályozás úgy rendelkezik, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható. Mindebből következően továbbra is csak azok a vagyonjogi perek maradnak a törvényszék hatáskörében, amelyek tárgyának értéke meghaladja a harmincmillió forintot, a nem meghatározható értékű, de vagyoni jogon alapuló igény tárgyában indult perek viszont a járásbíróság hatáskörébe kerülnek. (A nemzetközi eljárásjogi összehasonlító kitekintésben a hatáskör-elválasztó értékhatár kirívóan magas összegűnek tekinthető.)
A vagyonjogi per fogalmának a törvényi meghatározása folytán szükségtelen a hatásköri szabályok között külön megemlíteni azt, hogy a megállapításra irányuló perek pertárgyértéktől függően melyik szintű bíróság hatáskörébe tartoznak, mert egyértelműen következik a perjogi hatásköri rendszer előírásaiból, hogy azok a megállapításra irányuló perek tartoznak a járásbíróság hatáskörébe, amelyek esetében a per tárgyának értéke - ha a marasztalás kérhető lenne - a harmincmillió forintot nem haladná meg, vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem lenne meghatározható.
A vagyonjogi hatásköri elhatárolást megalapozza egyrészt az, hogy általában az érvényesített magasabb összeg az ügy nagyobb bonyolultságát, jelentősebb vagyoni érdeksérelmet, ezáltal jogi képviselet igénybevételének nagyobb indokoltságát eredményezi, ugyanakkor a jogalkotó az elhatároló pertárgyérték változtatásával befolyásolni tudja az ügyek érkezésének esetleges nem kívánt aránytalanságát. Nem zárható ki ezért a jövőben, hogy amennyiben a polgári ügyek érkezése akár a járásbíróság, akár a törvényszék jelentősen aránytalanabb leterhelését eredményezi, úgy a járásbíróság a vagyonjogi perekben kivételes hatáskörét megalapozó értékhatárnak a megváltoztatására kerülhet sor.
A Pp. szerint továbbra is fontos elhatárolási szempont maradt, hogy a speciális ismereteket igénylő, bonyolultabb, nem tömegesen előforduló vagyonjogi perek a törvényszék hatáskörében maradjanak akkor is, ha értékük a harmincmillió forintot nem haladja meg vagy nem meghatározható. Ezért a kivétel alóli alkivételként a 20. § (3) bekezdésének aa)-ae) alpontjai meghatározzák azokat a pereket, ahol nem érvényesülnek a járásbíróság kivételes hatáskörét rendező szabályok.
5. A szerzői jogi, a szomszédos jogi és az iparjogvédelmi - vagyonjogi - perek a per tárgyának értékétől függetlenül tartoznak a törvényszék hatáskörébe. A közhatalom gyakorlásával okozott károk megtérítése iránti, valamint sérelemdíj érvényesítésével kapcsolatos - a Ptk. 6:548 §-ában rögzített kártérítési felelősségi alakzat, másrészt a Ptk. 2:51. §-ának (2) és (3) bekezdésében rendezett speciális közhatalmi jogkörben eljáró személy által elkövetett személyiségi jogsértés következményei alapján érvényesített igények iránti - perek a pertárgy értékétől függetlenül a törvényszék hatáskörébe tartoznak azzal, hogy ezen belül a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítése iránti per megindításának eljárásjogi előfeltétele - annak biztosítottsága esetén - a közigazgatási bírói út igénybevétele. A jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek a per tárgyának értékétől függetlenül a törvényszék hatáskörébe tartoznak - itt a korábbi megoldással szemben a tételes szabály egy általános fogalmat használ, annak elemeit a Pp. 7. § 9. pontjának az értelmező rendelkezései bontják ki. Ugyancsak a korábbi ügyelosztási rendszert veszi alapul a törvény, amikor a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyok alapuló pereket egységesen a törvényszék hatáskörébe sorolja. A különös perek között újdonságként bevezetett kollektív igényérvényesítéssel kapcsolatos, közérdekből indított - a Pp. XLII. fejezetben szabályozott - pereket a Pp. a pertárgy értékétől függetlenül ugyancsak egységesen a törvényszék hatáskörébe utalja, miközben a társult perekre vonatkozó speciális hatásköri szabály nincs.
A korábbi törvényi megoldás a törvényszékek hatáskörébe utalta a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított pereket. Az új szabályozási rendszer - abból kiindulva, hogy nem lehet az érvénytelenségi okok közül egyeseket kiragadni, és egyébként a keresettel szembeni érdemi védekezés alapján a járásbíróság egyébként is elbírált tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségére alapított kifogásokat - úgy foglalt állást, hogy szükségtelen a perek jellegére, sajátosságaira tekintettel az egyes érvénytelenségi okokat megkülönböztető külön hatásköri szabályok alkalmazása. Az 1952-es Pp. megoldásától eltérően azonban nem tartotta indokoltnak a jogalkotó - az egységesség követelménye miatt - a belfölditől eltérően a nemzetközi árufuvarozási és szállítmányozási; valamint a speciális ismeretek hiányára tekintettel az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek pertárgyértéktől függetlenül a törvényszék hatáskörében tartását.
6. A törvényszék általános elsőfokú hatásköre alóli kivételt a harmincmillió forintot meg nem haladó vagy meg nem határozható pertárgyértékű - a szerzői jogi, a szomszédos jogi és az iparjogvédelmi; a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetése
- 263/264 -
iránt indított; a közérdekből indított; a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos; a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek alkivételeitől eltekintve - vagyonjogi perek kivételesen járásbírósági hatáskörbe utalásán túl a törvény további két pert sorol a tárgyalt jogviszonytól és a per tárgyának esetleges értékétől függetlenül a járásbíróság hatáskörébe. Idetartozik valamennyi, a Pp. XXXI. fejezetében szabályozott, a 429. §-ban definiált személyi állapotot érintő per, mely alatt a gondnoksági pereket, a házassági pereket, a származási pereket, a szülői felügyelettel kapcsolatos pereket és az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos pereket kell érteni. Mivel a személyi állapotot érintő perek kivétel nélkül nem vagyonjogi perek, ezért a kivételes szabály hiányában a törvényszék hatáskörébe tartoznának, azonban azoknak az átlagostól jelentősebb száma és a történeti hagyományok indokolják a járásbírósági hatáskört. A kivétel nélkül vagyonjogi pereknek minősülő, a Pp. 526. § szerint felsorolt végrehajtási perek - a korábbi szabályozással egyezően - a perjogi történeti hagyományok bevált megoldásának okán a per tárgyának értékétől függetlenül feltétlenül járásbírósági hatáskörbe tartoznak.
7. A korábbi szabályozás hiányossága miatt a bírói gyakorlatra maradt annak a meghatározása, hogy melyik bíróság hatáskörébe tartozik az ügy, ha a tárgyi vagy személyi keresethalmazat esetén egyes keresetek elbírálása eltérő bíróságok hatáskörét jelölné ki. Erre a hiányosságra mutatott rá a Kúria kollégiumi véleménye elvi alapon, amely ugyan összefoglalóan kifejtette, hogy a bírói gyakorlat ugyan analógiaképpen alkalmazta a tárgyi keresethalmazatra is a pertársakra a törvényszék hatáskörét kijelölő irányadó szabályt, de ennek nincs törvényi alapja, ezért félreértelmezhető.[5] A helyes jogfejlesztő értelmezés kimondta, hogy a per fogalmi egységességéből kell kiindulni, így ha az eshetőlegesen előterjesztett kereseti kérelem elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik, a látszólagos keresethalmazat egészére a törvényszék rendelkezik hatáskörrel, függetlenül attól, hogy az elsődlegesen előterjesztett kereset tárgyában a per járásbírósági hatáskörbe tartozna.[6] A törvényi rendelkezés a továbbiakban kifejezetten kimondja, hogy ha valamelyik pertársra vagy kereseti kérelem elbírálására a törvényszéknek van hatásköre, a per a törvényszék hatáskörébe tartozik, feltéve, hogy a pertársaság vagy a keresethalmazat törvény által megengedett. Ebből következően - a régi szabályozás megoldásával azonosan - változatlan hatásköri következmény társul ahhoz, ha a felperes a keresetében, esetlegesen az alperes a viszontkeresetében a személyiségi jogok megsértése miatt kíván igényt érvényesíteni. Ha a kereset kizárólag a felróhatóságtól függő, a Ptk. 2:52. §-án alapuló sérelemdíj vagy 2:53. §-án alapuló (vagyoni) kártérítésre irányul, úgy bár az érvényesített igény nem a fél vagyoni jogain, hanem személyiségi jogain alapul, de értéke a pénzbeli marasztalás folytán pénzösszegben kifejezhető, ezért a per vagyonjogi pernek minősül, és az érvényesített pertárgyértéktől függően tartozik a járásbíróság vagy a törvényszék hatáskörébe. Amennyiben a fél személyiségi joga megsértése miatt kizárólag a Ptk. 2:51. §-a szerinti felróhatóságtól független szankciókat érvényesíti, a per nem vagyonjogi per, hiszen az érvényesített igény sem alapul a fél vagyoni jogain - hanem a személyiségi jogain -, és az értéke sem fejezhető ki pénzösszegben, ezért a per elbírálására - kivételt kifejezetten kimondó szabály hiányában - az általános hatáskörrel rendelkező törvényszék jogosult. Amennyiben pedig az igényt érvényesítő fél mind a felróhatóságtól független, mind a felróhatóságtól függő jogkövetkezményeket érvényesít, így pl. a személyiségijog-sértés bírósági megállapítását és sérelemdíj megfizetését is a kereset tárgyává teszi, úgy a Pp. 20. § (4) bekezdésének az egységes elbírálására vonatkozó szabálya szerint - mivel a keresethalmazatot törvényi rendelkezés nem tiltja - az érvényesített pénzbeli marasztalás összegszerűségétől függetlenül a per a törvényszék hatáskörébe tartozik.
A jogszabályi rendelkezés személyi és tárgyi keresethalmazat esetén egységes hatásköri szabályozást alapoz meg, amelynek csak az lehet a jogi következménye, hogy a pertárgy értékén alapuló hatáskör hiánya bármely alperesi ellenkérelem előadása után már nem vehető figyelembe. Amennyiben az eljárást a bíróság éppen azon alperes vagy kereset vonatkozásában szünteti meg, akire/amelyre tekintettel a törvényszék hatásköre fennáll, az utóbb a hatáskört már nem érintheti.
8. Nem változtak a hatáskör vizsgálatának szabályai. Így továbbra is irányadó, hogy a bíróság hivatalból vizsgálja azt, hogy az ügyben fennáll-e a hatásköre. Ha a hatáskör megállapítása a pertárgy értékétől függ, úgy a keresetlevél beadásának időpontja irányadó azzal, hogy ha a per a per tárgyának az értékében a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartozna a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani. Ha a hatáskör megállapítása nem a pertárgy értékétől függ, úgy azt a per bármely időpontjában figyelembe kell venni. Változatlan továbbra is az a szabály, hogy a kereseti követelés felemelése esetén a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, annak leszállítása ellenben a bíróság hatáskörét nem érinti. Általános szabály ugyancsak, hogy a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ez alóli egyedüli kivétel az, hogy amennyiben a hatáskör a per tárgyának az értékétől függ, az írásbeli ellenkérelem előterjesztését követően a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető. Ha pedig a hatáskör megállapítása nem a pertárgy értékétől függ, azt nem csupán a keresetlevél beadásakor, hanem az eljárás bármely szakaszában vizsgálni kell.
9. Lényeges újdonság, hogy a közigazgatási perrendtartás bevezetése szükségessé tette a közigazgatási ügyben, il-
- 264/265 -
letve a polgári ügyben eljáró bíróságok hatáskörei viszonyának a tisztázását. A közigazgatási és a polgári bíróságok közötti negatív hatásköri összeütközés szabályait a közigazgatási perrendtartás - Kp. 15. § (4) bekezdés - tartalmazza úgy, hogy annak feloldásáról a Kúria öttagú - három közigazgatási és két polgári ügyszakos bíróból álló - tanácsa rendelkezik. A polgári perrendtartás határozza meg azonban a pozitív hatásköri összeütközés következményeit annyiban, hogy ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság saját hatáskörét állapítja meg, e döntése a polgári perrendtartás hatálya alá tartozó ügyben eljáró bíróságot köti. Az általános szabályoktól eltérően tehát nem járhat el a polgári bíróság a törvény rendelkezései alapján akkor, ha közigazgatási ügyben eljáró bíróság a saját hatáskörét már megállapította, mert ez a döntése a polgári bíróságra kötelező.
Fontos változás, hogy a hatásköri szabályok között helyezi el a jogalkotó a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesíthetőségének eljárásjogi előfeltételét. Ennek értelmében a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per változatlanul polgári bíróság hatáskörében marad, a per megindításának azonban az eljárási előfeltétele, hogy a közigazgatási ügyben eljáró bíróság, ha a közigazgatási bírói út biztosított, a jogsértést jogerősen megállapítsa. Ez a követelmény igazodik Patyi András által a felelősség alapjaként meghatározott közigazgatásijog-ellenesség megállapításának általánosan közigazgatási bírói útra tartozásának mintegy 15 éve már megfogalmazott elvárásával[7]; ugyanakkor a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja általi összefoglaló megállapítás szerint egyébként a perek polgári bírósági hatáskörben tartásának indokoltságával.[8] Az a kikötés, hogy a közigazgatási bírói út biztosított-e vagy sem, a közigazgatási perrendtartás szabályaiból ismerhető meg. Nem valamennyi közigazgatási cselekvés jogkövetkezménye ugyanis a közigazgatási bírói út igénybevételének lehetősége. Nem tartozik a közigazgatási ügyben eljáró bíróságra a közigazgatási szerv mint szabálysértési hatóság cselekményeinek, a jegyző birtokvédelmi ügyben folytatott cselekményeinek, a büntetés-végrehajtási intézet a fogvatartás során okozott sérelmet megalapozó cselekményeinek vagy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hatósági cselekményeinek a kontrollja, ezekben az ügyekben a bírósági jogvédelmet más bíróságok biztosítják, így a kártérítési per előfeltétele sem lehet a közigazgatási bírói út igénybevétele. Kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - mivel a jogellenességről sem rendelkezhet - nincs ilyen eljárásjogi előfeltétel a közigazgatási jogkör gyakorlásával kapcsolatos sérelemdíj megfizetése, valamint a közigazgatási jogkörben okozott személyiségijog-sértés következményeinek alkalmazása iránt indított perekre. A közhatalom gyakorlásával okozott jogsértések másik csoportjára nézve - bírósági, ügyészségi, közjegyzői, végrehajtói jogkörben okozott sérelmekre -, mivel ezekben a perekben a közhatalmi szervek cselekvései jogszerűségének elbírálása eleve nem tartozik közigazgatási bírói útra, a perindításnak ugyancsak nincs ilyen jellegű előfeltétele.
A közigazgatási jogkörben okozott kártérítési perek eljárási előfeltétele a polgári perjog új intézménye, amelynek alkalmazhatóságát a törvényi rendelkezések egyértelműen kijelölik. Ennek értelmében a közjogi jogellenességet a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak kell megállapítania, amely tehát előfeltétele a kártérítési per megindításának; a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak a közjogi jogellenességet kimondó döntése nélkül nincs a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti polgári per. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított kereset befogadásának előfeltétele az, hogy a közigazgatási jogsértést a közigazgatási ügyben eljáró bíróság - feltéve, hogy a közigazgatási bírói út biztosított - jogerősen megállapítsa. Az előzetes közigazgatási bírói utat akkor is igénybe kell venni, ha az a kár elhárítására nem alkalmas, mert a jogalkotó azt a célt tűzte ki, hogy a közigazgatási jogsértést a közigazgatási bíróság döntse el. A közjogi és a magánjogi jogellenesség azonban nem esik egybe, a kártérítési felelősségi alakzat szempontjából a közjogi jogellenesség a felelősség megállapításának négy feltétele - kár, okozati összefüggés, felróhatóság és jogellenesség - között szereplő magánjogi jogellenességnek csak az egyik, de szükséges eleme. A Ptk. 6:520. §-a úgy rendelkezik, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve ha a károkozó a kárt a károsult beleegyezésével okozta; a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl; szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy - a d) pont értelmében - jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. Mindebből következően a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnak a közigazgatási cselekvés jogellenességet megállapító rendelkezése még a kártérítési kereset jogalapját sem dönti el, ahhoz a kár bekövetkezésének, a felróható károkozó magatartásnak és az okozati összefüggésnek és az esetleges magánjogi jogellenességet kizáró okok hiányának a fennállása is szükséges - tehát a közigazgatási bírói döntés a közbenső ítéletet sem helyettesíti.
Fontos annak a hangsúlyozása, hogy ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróság a jogsértést a jogerős határozat indokolásában állapítja meg (például mert a jogsértés az ügy érdemére nem hatott), az anyagi jogerőhatás helyes értelmezése folytán - amely szerint a rendelkező részhez az annak alapját képező indokolás is hozzátartozik - az előzetes eljárási feltétel teljesült.
- 265/266 -
A közigazgatási bírói eljárási előfeltétel azonban a Pp. rendelkezése alapján nem alkalmazandó a közigazgatási jogkörben okozott személyiségijog-sértés sem objektív jogkövetkezményeire, sem a sérelemdíj iránti keresetre.
10. A jogalkotó továbbra is a hatásköri szabályokhoz kapcsolódóan tartotta indokoltnak a perrendben elhelyezni a pertárgy értékére vonatkozó szabályokat, hiszek azok alkalmazása elsődlegesen a törvényszék és a járásbíróság közötti bemenet elhatárolásában jelentkezik.
A pertárgyérték általános számításának alapján az új perrendtartás a korábbi megoldással egyezően tartja fenn azon az alapon, hogy az értékmegállapítás csak a perben érvényesített jog és csak annak a kérelem szerinti mértéke határán belül történhet meg; az értékmeghatározásnál ugyanis a kereset tartalmának van jelentősége. Továbbra is indokolt azokban a perekben az értékszámításhoz segítséget adni, ahol a per tárgyának sajátossága folytán az általános számítási alapból következően nem lehet egyértelmű eredményre jutni. Szabályozási újdonság, hogy a jövőben a törvényi rendelkezések között szerepel a bírói gyakorlat jogfejlesztő értelmezése szerint kidolgozott néhány további speciális számítási mód. Ennek megfelelően a per tárgyának értéke a szerződés létrejöttének vagy létre nem jöttének, hatályosságának vagy hatálytalanságának, illetve érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítása iránti perben a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékével; a szerződés létrehozása vagy megszüntetése iránti perben a kikötött szolgáltatásért járó, még teljesítendő ellenszolgáltatás értékével; a fedezetelvonó szerződés hatálytalanságára alapított perben az elvont fedezettel biztosított követelés értékével, vagy ha a fedezet értéke ennél kisebb, ez utóbbi értékkel egyezik meg. Ezt a gyakorlatot a jogalkalmazás már hosszú évek óta folytatja, tehát a jogszabályban csak a helyes értelmezés jelenik meg. Elmarad ugyanakkor a számadási perekre vonatkozó speciális számítás: a számadási kötelezettség megállapítása iránti perre vonatkozó hatályos szabály ugyanis a jelenlegi jogszabályi környezetben alkalmazhatatlan volt.
A járadék iránti keresetek értékszámítása a hatályos szabályok szerint sok szempontból következetlen volt. A törvény szövege félreérthető volt abban, hogy az időszakos szolgáltatás iránti kereset akkor is megalapozza-e a speciális, a pertárgyértéket egy évben maximalizáló számítást, ha a fél csak lejárt követelést érvényesített; a bérleti, haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó perre írt rendelkezés kiterjed-e a bérleti díj iránti kereset számítására, és ebben az esetben akkor is egyévi összeget kell számítani, ha az igényelt bérleti díj ennél kevesebb. Kifogásolható volt az is, hogy az egyévesnél hosszabb, de meghatározható időtartamra kiterjedő időszakos szolgáltatás esetén is az egyéves pertárgyérték irányadó. Ezt az értelmezési problémát oldja meg az új szabályozás, amikor a speciális számítást csak arra az esetkörre tartja fenn, ha a perben határozatlan ideig teljesítendő és egyúttal le nem járt szolgáltatást követelnek, de nem tartja fenn a lejárt követelést érintően. Így az egyévi szolgáltatás pertárgyértéke akkor irányadó, ha a keresetet előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően teljesítendő, le nem járt szolgáltatás iránt terjesztik elő, és ugyanez a számítási módot kell alkalmazni a szerződés létrejöttének, hatályosságának, érvényességének a megállapítása vagy a szerződés létrehozása, megszüntetése iránti kereseti kérelem esetén, ha a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatást előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően kell teljesíteni. Így ha a szolgáltatás lejárt vagy bár jövőben esedékes, de előre meghatározható ideig kell teljesíteni, akkor a per tárgyának értékét az általános szabályok alapján kell meghatározni.
Nem változik az sem, hogy a pertárgy értékéhez továbbra sem kell hozzászámítani a nem önállóan érvényesített kamat és járulék követelést: a jogalkotó ugyanis nem kívánta a pertárgyérték-számítást már a per kezdetén szükségtelenül bonyolítani.
11. Az illetékesség az azonos bírósági szintek közötti horizontális ügyelosztás. Szabályainak megalkotása során törekedni kell arra, hogy a jogvitát az a bíróság bírálja el, amely a szükséges perbeli cselekményeket - mindenekelőtt a tanúk kihallgatását, a szakértői bizonyításhoz szükséges vizsgálatokat, a szemlét - a leggyorsabban, legegyszerűbben el tudja végezni; ugyanakkor figyelembe kell venni a jogkereső felek azon elismerhető érdekét, hogy a bíróság elé vitt ügyeiket lehetőleg lakóhelyükhöz közel bírálják el, ugyanakkor az illetékességi szabályoknak alkalmasnak kell lenniük részben a területi aránytalanságok kiküszöbölésére is. Mindezeket a szempontokat egy összetett és rugalmas ügyelosztási rendszer tudja biztosítani, amelyet az új perrendtartás is meg kívánt valósítani. Továbbra is figyelembe veszi ennek során a jogalkotó - amint ennek elsődleges szükségességére Wopera Zsuzsa rámutatott - azt, hogy az illetékességi oknak a bíróság területével valamilyen tény útján össze kell függenie.[9]
12. Az illetékességi szabályok lényegesen nem változnak. A főbb változások a következők szerint foglalhatók
- 266/267 -
össze: Megszűnik az ismeretlen helyen tartózkodó alperes elleni perben a belföldi lakóhely ismeretessé válásán alapuló illetékességi ok. Megszűnik a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perre meghatározott illetékességi szabályozás - amely támogatható, mivel egyrészt egy átmenetileg nagyobb számban induló pertípusra volt jogalkotói reakció, másrészt az új fogyasztóvédelmi célú illetékességi okok egyébként is szükségtelenné teszik. A törvény két új kizárólagos illetékességi okot vezet be: a vállalkozás által fogyasztóval szemben szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított perre és felelősségbiztosítási szerződés alapján a károkozótól eltérő harmadik személlyel szemben kártérítés, sérelemdíj iránti perre. Megszűnik az általános szerződési feltételek között szereplő alávetésre irányuló kikötés esetére az alperes által a per megszüntetése iránti kérelemre vonatkozó eljárási rendelkezés, ezzel szemben törvényi tilalom a fogyasztónak a belföldi lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtti igényérvényesítését kizáró illetékességi kikötésre. Egyes vagylagos illetékességi szabályok egyszerűsödnek: az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye szerinti vagylagos illetékességi ok nemcsak a gazdálkodó szervezetek, hanem bárki által kötött szerződések esetén irányadó; az időszakos szolgáltatásra kötelezés iránti perek helyett csak a törvényen alapuló tartásra kötelezés iránti perekre marad fenn vagylagos illetékességi ok; a kártérítési perekre és az ingatlanperekre vonatkozó illetékességi szabályok a bírói gyakorlat értelmezéséhez igazodnak. Új vagylagos illetékességi ok a fogyasztó által vállalkozással szemben szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított perre. Megszűnik a belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező alperessel szemben indított vagyonjogi perre, valamint a váltóra alapított perre meghatározott vagylagos illetékességi ok; a szülői felügyelettel és az örökbefogadás felbontásával kapcsolatos illetékességi szabályok a különleges perek szabályai közé kerültek. Mindezek a változtatások a szükségtelen okok kiiktatása, az egyszerűbb és átláthatóbb fogalomhasználat folytán hozzájárulhatnak egy koncentráltabb pervitel megteremtéséhez.
Az illetékesség fő szabálya - általános illetékesség - továbbra is az, hogy a természetes személy alperes elleni perekben az a bíróság illetékes, amelynek területén az alperes lakik, nem természetes személy esetén ahol az alperes székhelye található. A belföldi lakóhely ismertté válásán alapuló illetékességi ok megszűnésétől eltekintve a lakóhely, székhely hiányában alkalmazandó kisegítő illetékességi okokban sem következett be módosulás.
13. Az általános illetékességi rendelkezések két új kizárólagos illetékességi okot határoznak meg. A vállalkozás által a fogyasztóval szemben szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított perre - ha törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérően nem rendelkezik - az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes. Ez a szabály egyrészt biztosítja a jogviszonyban jellemzően védtelenebb pozícióban álló fél eljárási jogainak érvényesítését, másrészt hozzájárul a Budapest-vidék közötti ügyelosztási aránytalanság kiküszöböléséhez, mivel ennek hiányában egyébként a jellemzően Budapestre és környékére koncentrálódó szerződéskötések alapján a vállalkozás választhatná az ügyletkötés vagy szolgáltatás teljesítésének helye szerinti vagylagos illetékességet. Sajátos a kizárólagossági szabály annyiban, hogy belföldi lakóhely hiányában kisegítő, de továbbra is kizárólagos illetékességi rendelkezéseket vezet be elsődlegesen az alperes belföldi tartózkodási helyére, ennek hiányában utolsó belföldi lakóhelyére. Ha az utolsó belföldi lakóhely sem állapítható meg, a kizárólagos illetékességi rendelkezések nem alkalmazandók, hanem ebben az esetben az általános szabályok szerint kell az illetékességet megállapítani. Hasonló megfontolásból bevezetett kizárólagos illetékességi szabály, amikor a károsult közvetlenül a károkozó biztosítójával szemben érvényesít kártérítést, illetve sérelemdíj iránti igényét felelősségbiztosítási szerződéssel összefüggő törvényi rendelkezés alapján ugyancsak törvény, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezésének a hiányában. Ezek a perek jellemzően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás alapján gépjárműkárral összefüggésben érvényesített igényeken alapulnak. A biztosítók székhelye jellemzően a fővárosban található, holott az igényérvényesítést megalapozó tények nem feltétlenül kapcsolódnak Budapesthez, ilyenkor az általános illetékességi szabály alkalmazása a perhatékonyság ellen hat. A kizárólagos illetékességi szabály ugyancsak a védtelenebb pozícióban álló fél eljárási jogaira van figyelemmel, de a kizárólagos illetékességi okhoz kapcsolódó tények folytán hozzájárul a bizonyítás gyorsításával az eljárás gyorsabb, koncentráltabb lefolytatásához. Mindezen felül ez a rendelkezés is elősegíti a Budapest-vidék közötti ügyelosztási aránytalanság kiküszöbölését. Mivel a károsult nem csupán természetes személy lehet, így a nem természetes személy belföldi székhelye alapozza meg a kizárólagos illetékességet. Tartalmaz a rendelkezés kisegítő kizárólagos illetékességi szabályt is, de csak a belföldi tartózkodási helyre (ennek hiányában az utolsó belföldi lakóhelyre viszont nem); míg belföldi lakóhely, tartózkodási hely vagy székhely hiányában az általános illetékességi szabályok az irányadók.
14. Az illetékesség felek általi kikötésére vonatkozó szabályokat is a hatályos megoldásának megfelelően rendezi a törvény, csak szigorú szabályok mellett kerülhet sor, összhangban a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1215/2012/EU rendelet előírásaival. A felek az illetékességről rendelkező szabadsága továbbra sem terjed ki a hatáskör választására. A polgári perrendtartás azt engedi meg a felek számára, hogy a vagyonjogi
- 267/268 -
jogvitájukban az egyébként illetékes bíróság helyett másik - hatáskörrel rendelkező - bíróság illetékességét kössék ki. Hatáskörrel nem rendelkező bíróság illetékességének a felek nem vethetik alá magukat, és ilyenkor arra sincs mód, hogy az adott törvényszék területén működő valamely járásbíróság kerüljön kijelölésre; a keresetlevelet ez esetben az általános szabályok szerint illetékes bírósághoz kell áttenni. Új rendelkezés, amely korlátozza a felek rendelkezési jogát az EU rendelet 25. cikke, amelyhez igazodóan nem lehetetleníthető el a Pp. 28. § (1) bekezdésének d) pontja szerinti vagylagos illetékességi ok fogyasztó által választhatósága, tehát nincs helye olyan illetékességi kikötésnek, amely kizárja a fogyasztó jogát ahhoz, hogy a vállalkozással szemben fennálló szerződéses jogviszonyból eredő igényét saját belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt érvényesítse.
15. A törvény összesen hét vagylagos illetékességi okot határoz meg. Közös szabály, hogy alkalmazásukra csak a törvényben meghatározott kizárólagos illetékesség vagy a felek által kikötött érvényes kizárólagos alávetéses illetékesség hiányában kerülhet sor. A törvényen alapuló tartásra kötelezés iránti pert az igény érvényesítésére jogosult felperes választása szerint megindíthatja a lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is. A rendelkezés nem ad lehetőséget a vagylagos illetékesség alkalmazására a szerződésen alapuló tartás iránti igények érvényesítése során, és nem terjed ki más, járadék formájában érvényesített időszakos szolgáltatásokra sem. Az ingatlan tulajdona, birtoka vagy ingatlant terhelő dologi jog tárgyában a per megindítható az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is. Az új szabályozás az 1952-es Pp.-hez képest annak ellenére nem szűkítő, hogy nem tartalmazza az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő perek kitételét, mert a helyes szűkítő értelmezésű bírói gyakorlatot veszi át a félreértésre okot adó rendelkezés elhagyásával. A jogalkalmazás korábban is úgy foglalt állást, hogy nem ad alapot a vagylagos illetékességi ok választására az egyébként az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő per, ha a per tárgya nem az ingatlan tulajdonára, birtokára, az ingatlant terhelő dologi jogra vonatkozik. Így továbbra is fenntartható az eseti döntésben közzétett bírói gyakorlat, amely szerint az illetékességi okot a kötelmi jogviszonyból eredő perekben is igénybe lehet venni, így többek között - az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződésből származó - a szerződés érvényessége iránti jogvitákban.[10] Nem alkalmazható értelemszerűen az illetékességi szabály a házastársi közös vagyon megosztása iránti perekben akkor sem, ha a vagyonban ingatlan van, tekintettel arra, hogy a kereset nem ingatlan tulajdonára, birtokára, ingatlant terhelő dologi jogra vonatkozik, hanem a jogvita családjogi jogviszonyból ered. A szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert a felperes megindíthatja az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye szerinti bíróság előtt, függetlenül a szerződést kötő felek személyétől. Figyelemmel kell azonban lenni a Pp. 26. § (1) bekezdése szerinti kizárólagos illetékességi okra, mely szerint vállalkozás által fogyasztóval szemben szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított perben csak akkor alkalmazható a vagylagos illetékességi ok, ha az alperesnek nincs belföldi lakóhelye, belföldi tartózkodási helye, utolsó belföldi lakóhelye.
A fogyasztó érdekeinek a védelme indokolja annak a vagylagos illetékességi szabálynak a bevezetését, mely szerint a fogyasztó által a vállalkozással szemben fennálló szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti pert a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatja. Amennyiben a vállalkozás terjeszt elő igényt a fogyasztóval szemben, úgy rá kizárólagos illetékességi szabályok irányadók; a fogyasztó igényérvényesítése esetében azonban megmarad a választási jog abban a tekintetben, hogy vagy saját lakóhelye, tartózkodási helye szerinti bíróság vagy az általános szabályok szerinti bíróság illetékességét választja-e.
A kártérítési perekre irányadó rendelkezés, hogy a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti pert a károkozás vagy a kár bekövetkezésének földrajzilag meghatározható helye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani. A rendelkezés nem vonatkozik a szerződésszegéssel okozott károk megtérítésére, továbbá tartalmazza azt a bírói gyakorlatban kialakított következetes értelmezést, hogy a kár bekövetkezése földrajzilag meghatározható legyen. A kár bekövetkezésének a helye alapján akkor állapítható meg a bíróság illetékessége, ha az egy konkrét földrajzi terület: az egészségromlásból származó kár az érintett személy károsodását jelenti, ez nem földrajzi helyhez kötött, ezért a felperes lakóhelye nem tekinthető a kár bekövetkezési helyének. Ebből következően a Ptk. 2:52. §-ának (2) bekezdésében írt azon előírásból következően, mely szerint a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, a vagylagos illetékességi ok ugyan a sérelemdíj iránti perekre is alkalmazandó, de csak a jogsértés helye vonatkozásában, mivel az immateriális, a személyiségben bekövetkező sérelmek helye földrajzilag értelemszerűen nem határozható meg.
16. Nincs változás az illetékesség vizsgálatának a szabályainál sem. Az illetékesség megállapításánál a Pp. szerint is a keresetlevél beadásának időpontja irányadó - az utóbb bekövetkezett változások, így a per alatti székhelyváltozások, az illetékességet nem változtatják meg -, azzal a hatásköri szabályoknál is rögzített sajátossággal, hogy ha a per a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartozna a bíróság illetékessége alá, a bíróság illetékességét akkor is meg kell állapítani. A bíróság nem csupán a hatáskörét, hanem az illetékességét is hiva-
- 268/269 -
talból vizsgálja, hiányát hivatalból veszi figyelembe. Az ebben a körben előadott tényállítások valóságát a bíróság csak akkor vizsgálja, ha azok a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkeznek, vagy ha azokat az ellenérdekű fél vitássá teszi.
17. A kijelölés szabályai és a kijelölésre jogosult bíróságok is megegyeznek a hatályos perrendtartási szabályokkal. Új rendelkezés szerint nem vonatkoznak azonban a kijelölési szabályok arra, ha a hatásköri vagy illetékességi összeütközés közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között jött létre, mivel akkor a közigazgatási perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni, ha pedig a polgári ügyben eljáró bíróság és a közigazgatási ügyben eljáró bíróság között merül fel hatásköri összeütközés, ennek rendezésére nem a polgári perrendtartás, hanem a közigazgatási perrendtartás vonatkozó szabályai az irányadóak. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 15. § (4) bekezdése értelmében ilyenkor a kijelölés tárgyában a Kúria az ügyelosztási rendben évente előre meghatározott összetételű, öttagú tanácsa dönt, amely tanács elnöke és két tagja közigazgatási, további két tagja polgári ügyszakos bíró.
***
Összességében megállapítható, hogy az új hatásköri és illetékességi szabályozás kellően igazodik a helyes bírói gyakorlat jogfejlesztő értelmezéséhez, és nem változtatja meg a jól bevált alapvető szabályozási modellt. A törvényszéki perrend modelljének megfelelően azonban jelentős jogalkotói üzenet a törvényszék általános hatáskörű bíróságként meghatározása; továbbá a hatásköri szabályok alkalmazkodnak a polgári perek közül kivált közigazgatási perek önálló kódexének rendelkezéseihez. Az illetékességi okok egyszerűsítése pedig a fogyasztóvédelem erőteljesebb kifejezését, egyben a szükségtelen értelmezési zavarok kiszűrését volt hivatott előmozdítani. Remélhetőleg az átállás a jogalkalmazásban gördülékeny, zavartalan lesz. ■
JEGYZETEK
* Az új polgári perrendtartásról szóló tanulmánysorozat második tanulmánya (Szerk.)
[1] Kemenes István: Észrevételek a törvényszékek és járásbíróságok között az ügyek hatásköri megosztásához, In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2014. 96.
[2] Kemenes: i. m. 96.
[3] 1/2009. Polgári jogegységi határozat III. pont.
[4] Kiss Daisy: A polgári per titkai, kérdések és válaszok a Polgári perrendtartás Általános Részéből. HVG-ORAC Kiadó 2014., 205.
[5] 1/2013. (VI. 17.) PK vélemény 2. pontja.
[6] BDT 2015.3320.
[7] Patyi András: Közigazgatási bíráskodásunk modelljei. Tanulmány a magyar közigazgatási bíráskodásról, Logod Bt., Budapest 2002. 240.
[8] A Kúria elnöke által a 2014. évben létrehozott Közigazgatási joggyakorlat-elemző csoport a 2014.El.II.F.I/7. számú összefoglaló véleménye http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/kozigazgatasi_perjog.pdf, 251. (2017. 04. 02. napi állapot).
[9] Wopera Zsuzsa: Joghatóság, hatáskör és illetékesség. In: Osztovits András (szerk.): Polgári eljárásjog 1. A polgári per általános szabályai HVG-ORAC Kiadó, Budapest 2013. 81.
[10] BH 1993.362.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző habilitált egyetemi docens, Debreceni Egyetem (Debrecen).
Visszaugrás
