A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a törvényalkotói elvárások - mint az elbírálásra alkalmas keresetlevél időszerű megkövetelése, a per jogi megoldására és a pervezetésre vonatkozó koncepció kialakítása, valamint a felek személyes meghallgatásának biztosítása - figyelembevételével felvázolja a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén hatályba lépő rendelkezései közül azokat, amelyek a szerző megítélése szerint a perindítás és a pervitel, a peralapítás területén fokozott figyelmet érdemelnek: a per alanyaitól elvárt szakszerű és felelős eljárási cselekmények. Az új polgári perrendtartás vezérmotívuma a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása, ami azt jelenti, hogy önmagában a szabályozásnak kell garantálni a perkoncentráció megvalósulását, s a szabályok nem engedik a perelhúzó magatartást. A perhatékonyságot nem a határidők újabb és újabb seregével, illetve szankciók kilátásba helyezésével biztosítja a törvény, hanem az egyes perszerkezeti egységek célvezérelt eljárási cselekményeinek szabályozásával, a percselekmények prognosztizálásával s az értük viselt eljárási felelősséggel.
1. A 2010-es évekre jelentősen megnőtt az észszerű idő követelményének, a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése miatt, az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt Magyarország ellen indított perek száma. Mára ez a szám már több százra duzzadt. A Gazsó kontra Magyarország ügyben a Bíróság megállapította, hogy a magyar jogrendszerben meglévő rendszerszintű problémák okozzák az eljárások elhúzódását.[2] Jelenleg már csaknem félezer ilyen ügy van a strasbourgi bírói fórum előtt.[3] Már önmagában ez a tény is indokolhatná, hogy a polgári jogvitarendezés szabályozását alaposan áttekintse, s a szükséges változtatásokat a jogalkotó megtegye. Az "európai bírálat" azonban csak egyik mutatója annak a már több évtizedes kívánalomnak, hogy a hatályos polgári perrendtartást átfogóan újra kell értelmezni, s egy más, a kor igényeihez, kívánalmaihoz és lehetőségeihez mért szabályozással szükséges felváltani.
De mit is jelent kodifikálni? Ez a tevékenység ugyanis a történeti jogfejlődés terméke, hiszen a középkorig csak a meglévő joganyag összegyűjtéséről lehetett beszélni. Ide sorolhatjuk akár Iustinianus törvénykönyvét vagy a középkori jogkönyveket. Ezek inkább kompilációk, semmint kodifikációk voltak. A kodifikáció azt jelenti, hogy a jogalkotó hatalom a meglévő, hatályos joganyagot egy megfelelőbbel kívánja felváltani, s azt egy ellentmondásmentes rendszerbe kívánja szerkeszteni. Szalay László megfogalmazásában: "A törvénycodex - azaz: a »státuspolgárok« magok és a »státus« közötti törvényes viszonyainak rendszeresen szerkesztett, magában bevégzett, és sanctioval ellátott könyve (nem gyűjteménye) természeténél fogva új korszakot ügyekszik megnyitni a »historiai elemnek« s a »fokonkinti fejlődés« szövetének feloldatása által."[4] A kódexnek tehát törekedni kell a létező igények kielégítésére, de oly módon, hogy rendelkezéseivel továbbfejlessze a jogrendet, s a jogalkalmazást. Imregh szerint "[a]z új filozófiai fo-
- 373/374 -
galmának meghatározó eleme az, hogy az új tényezőnek a korábbiakhoz képest előrelépést, minőségi változást, az adott szakterülettel kapcsolatos előrelépést is kell, [...] megvalósítania."[5] Azonban arra is figyelmeztet, hogy az újnak a "megszüntetve megőrzés" tételére is figyelemmel kell bánnia a régivel. S ezt a figyelmeztetést különösen nem hagyhatta el a ma jogalkotója annál a törvénynél, melynek elődje - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: hatályos Pp.) - az európai színvonalú 1911. évi I. törvénycikkből igyekezett megőrizni mindazt, amit a kor ideológiai és hatalmi viszonyai 1952-ben megengedtek, hiszen köztudott, hogy a ma hatályos Pp. "az 1911. évi I. törvénycikk - a Ppp. - igen jól sikerült tömörítése, a módosult körülményekhez is igazodó, szerencsés összefoglalása".[6] A létező igények azonban - bár jogi köntösben jelenhetnek meg - nem tisztán jogiak. Mint Földesi írja, a jog túlnyomó többsége nem tiszta jog, hanem erkölcs, politika, gazdaság, illetve e társadalmi alrendszerek szabályozója.[7] A szabályozatlanság vagy a koherenciazavar kikezdheti a jogbiztonság követelményét is, ami a társadalmi, gazdasági fejlettség egy magasabb szintjén már megjelenik a XVIII-XIX. század fordulóján, s főleg a XIX. századra erősödik fel, hogy a XX. században a jogállamiság követelményébe simuljon.[8] A perrend jogállami korszerűségi fokmérőjének Wopera azt tartja, hogy "a jogi szabályozás szintjén megfelelően reagál azokra a társadalmi, gazdasági állapotokra, amelyekből azok a jogviták keletkeznek, melyek hatékony és koncentrált elbírálása a perrend keretei között történik."[9] Elegendő e körben említeni az utóbbi években sok vitát kiváltott, s Udvary által monografikusan is feldolgozott class action jogintézményét, ami "magyarítva", az új polgári perrendtartás XLIII. fejezeteként "Társult per" címszó alatt került törvénybe iktatásra.[10]
A polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozat - egyebek mellett - kívánalomként határozta meg, hogy az új polgári perrendtartási kódex egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv legyen, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését. Célul tűzte továbbá, hogy az új polgári perrendtartás a jogtudomány és a joggyakorlat eredményeire támaszkodva áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a jogkereső állampolgárok és a szakmai közönség helyzetét. Úgy foglalhatnánk össze az elvárásokat, hogy a kor igényeihez és technikai lehetőségeihez igazított, modern, de a magyar hagyományokra is tekintettel levő, tisztességes és szakszerű ítélkezést biztosító, gyakorlatban jól alkalmazható törvénymű szülessék.
2. Gáspárdy László már 1989-ben megjelent munkájában alapos elemzését adta a polgári perekhez kapcsolható elvárási igényeknek az időtényezőt vizsgálva. "A perek kisebb-nagyobb hányadának régóta és sokhelyütt felpanaszolt hosszú futamideje ördögi ebként szívósan követi történelmi útján az igazságszolgáltatás Faustját. Örökös felbukkanása arra ösztönöz, hogy újra meg újra a hívatlan kísérő szemébe nézzünk, sőt arról gondolkodjunk és gondoskodjunk, miként lehetne megszabadulni tőle".[11]
A Szalay-féle megfelelőbb jogszabály (kódex) iránti igény alapját azok a problémák jelentették, amelyet a joggyakorlat és a jogtudomány, jogirodalom már több évtizede jelzett, s a kisebb-nagyobb törvénymódosítások nem oldottak meg. Sok esetben ezek a módosítások inkább rontottak az összképen, semmint javították volna az ítélkezés hatékonyságát.
Az ítélkezés problémáira adott rálátást a hatályon kívül helyezések vizsgálata kapcsán a Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Munkacsoportjának Összefoglaló Véleménye (továbbiakban: Összefoglaló Vélemény). A Munkacsoport az ítélőtáblák és törvényszékek hatályon kívül helyezési gyakorlata témakörében 2013. október 28. napján tartott összefoglaló konferencián elhangzottakat is figyelembe véve, megállapította, hogy a hatályon kívül helyezések két leggyakoribb oka az elsőfokú bíróság tájékoztatási kötelezettségének megsértése, illetve a szakértői bizonyítással kapcsolatos jogszabálysértés (nem megfelelő, nem elégséges). A tájékoztatási kötelezettséget illetően az Összefoglaló Vélemény leszögezi, hogy "kiemelkedő jelentőségű a polgári perben a valóban (1) elbírálásra alkalmas keresetlevél megkövetelése, (2) a per jogi megoldására és a pervezetésre vonatkozó koncepció kialakítása, valamint (3) a felek személyes meghallgatásának foganatosítása."[12] (A számozás tőlem - Sz. I.) A részt-
- 374/375 -
vevők azonban azt is felvetették, hogy a jogi képviselővel eljáró felek tekintetében, akár mellőzhető is lenne a bíróság tájékoztatási kötelezettségének előírása, mindössze a célirányos pervezetést kellene a bíróságtól megkövetelni.
Tehát a Munkacsoport szerint a permenet és a permenedzselés kulcspontjait jelentik:
1. a jogvita lényegét tartalmazó, elbírálásra alkalmas keresetlevél,
2. a koncentrált permenetet biztosító eljárási terv, s annak realizálhatósága,
3. a per eldöntése szempontjából releváns tényállás meghatározása.
3. Az Összefoglaló Véleményben említett elbírálásra alkalmas keresetlevél egy sok összetevős kívánalmat fejezett ki, hiszen a keresetlevél tartalmáról a ma még hatályos Pp.[13] 121. és 121/A. §-ai részletesen rendelkeznek. A gyakorlatban azonban a bíróságnak nincsenek meg az eszközei, hogy a felperest ténylegesen rá tudja szorítani az egyértelmű és következetes keresetnek, az alperest a felperesi kereseti állításokra mindenben reagáló védekezésnek (ellenkérelem, viszontkereset vagy beszámítási kifogás) a per állása szerinti megfelelő időben történő előterjesztésére. Az Összefoglaló Vélemény mintegy óhajként tudta megfogalmazni, hogy "a bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség szükséges irányának és tartalmának a meghatározása szempontjából különösen fontos, hogy a bíróság a hiánypótlási eljárás eredményeként olyan keresetlevelet követeljen meg, valamint az első tárgyaláson a felet személyesen úgy hallgassa meg, hogy ezek eredményeként az érvényesített igény ténybeli alapjai, valamint az ennek alátámasztásához szükséges bizonyítás köre megismerhetővé váljanak. Ezt követően kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy a félnek a per egyedi sajátosságaihoz igazodó konkrét tájékoztatást adhasson" (kiemelés tőlem - Sz. I.).[14] A konkrét tájékoztatással kapcsolatos elvárások kereteit a hatályos Pp. 3. §-ának (2) és (3) bekezdései határozzák meg. A § (2) bekezdése behatárolja a bíróság mozgásterét a jogállításhoz való viszonyában, míg a (3) bekezdés a bizonyításra irányuló permenetet igyekszik csatornázni.
Jelen tanulmány keretei között kísérletet teszünk arra, hogy a fenti elvárásokat figyelembe véve, felvázoljuk a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) 2018. január 1-jén hatályba lépő rendelkezései közül azokat, amelyek megítélésünk szerint a perindítás és a pervitel, a peralapítás területén fokozott figyelmet érdemelnek, s a per alanyaitól elvárt szakszerű és felelős eljárási cselekmények. E rendelkezések bizonyos mértékig olyan új helyzet elé állíthatják a jogi képviselőket és a bírákat, melyekre a hatályos Pp. előírásai nem vagy enyhébben reagáltak. Vizsgálódásunk kiemelt figyelemmel van azokra a rendelkezésekre, amelyekben tetten érhetők azok a felelősségi elemek, amelyek szabályozzák, irányítják a peralanyok eljárási cselekményeit, melyet az új Pp. preambuluma akként fogalmaz, hogy a jogalkotó "a felek felelős pervitelén és a bíróság aktív pervezetésén alapuló [...]" törvényt kíván alkotni.
4. Az új Pp. felelősségi felfogása akár az emberi jogokból eredeztethetően is levezethető. Az emberi méltóságból ab ovo következik az önrendelkezési jog, amelyet az Alkotmánybíróság már számtalan döntésében kifejezésre juttatott. Az általános önrendelkezési jog magánjogi megnyilvánulása az alanyi jogokkal való szabad rendelkezési jog, ami természetesen magában hordozza a joggyakorlásért vagy éppen a jog nem gyakorlásáért viselendő felelősséget is. A szabad joggyakorlás körébe tartozik továbbá, hogy az ember szabadon vállalhat kötelezettséget is, amelyet azonban teljesítenie kell, hiszen a nemteljesítéssel a másik fél szabad joggyakorlását akadályozza.
5. Az önrendelkezési jog perjogi kiteljesedését mutatja, hogy a perjogi rendelkezési jogot a jogalkotó miként és milyen terjedelemben biztosítja a peres felek, illetve a bíróság számára. A rendelkezési jognak tehát értéktartalma van, amit az alapelvek, illetve azok nyomán a részletes rendelkezések juttatnak kifejezésre. Itt nem értékelve az új Pp. szabályozási alapelveit (értéktartalmait), utalnunk kell arra, hogy a perjog a közjog részének tekintendő, ezért nem meglepő, hogy a felek számára biztosított rendelkezési joggal szemben az általuk választott jogérvényesítési módban irányadó kötelességeik is alapelvi szinten fogalmazódnak meg (új Pp. 3-5. §-ok). Kötelességeik pedig onnan adódnak, hogy jogaikat csak úgy érvényesíthetik, ha nem hazudnak[15] és egyéb eljárási cselekményeiket is a jóhiszeműség irányítja.[16] Ez a morális tartalom adja az eljárási felelősség jogdogmatikai alapját.[17] S ez a morális alapokon nyugvó jogi felelősség indokolja, hogy a bíróság hatályos Pp.-ben biztosított jogosítványai és kötelességei is átértékelésre kerültek. Ezt fejezi ki alapelvi szinten a bíróság közrehatási tevékenységeként kodifikált kötelezettség, hogy a felek rendelkezési jogának és eljárásbeli egyenjogúságának tiszteletben tartása mellett (lásd: tisz-
- 375/376 -
tességes eljárás), egy tárgyilag és időbelileg is koncentrált perben szülessen érdemi döntés.[18]
6. Az új perrendtartás az állampolgári jogi tudás tekintetében is a felelős cselekvés elvén áll. Ahogyan köztudomású tényként kell kezelni, hogy bizonyos cselekmények bűncselekményt képeznek - s itt nemcsak a legsúlyosabb életellenes cselekményekre gondolunk, de pl. az okirathamisításra, hamis tanúzásra stb. - úgy be kell épülni a társadalmi köztudatba, hogy a bírósági úton történő igényérvényesítés általában megkívánja az ügyvédi közreműködést, s csak kivételesen lehet ettől eltekinteni a járásbíróság előtt. Amíg ez a "tudás" kialakul a társadalom tagjaiban, kétségtelen, hogy a bíróságoknak is nagyobb türelemmel kell kezelni a jogkereső ügyfeleket, s az arra hivatott szerveknek (akár az OBH, akár az Igazságügyi Minisztérium, jogi segítő szolgálatok, gazdasági kamarák stb.) széles jogi "propagandát" kell kifejteni. Gyakorlattá kell tenni, hogy a jogvita első bírája az ügyvéd legyen, s majd ő tájékoztatja ügyfelét, hogy kell-e, érdemes-e perelni. Ha igen, annak szakszerű elindítása és vitele már az ügyvéd felelőssége! Hiszen a mindennapi ügyvédi gyakorlatban is sorrendben először a tényvázlat felvétele, értékelése majd az ügyvédi tanácsadás követi egymást. Ezért fogalmaz úgy az új ügyvédi törvény[19] is, hogy az ügyvéd az ügyfél érdekeinek megfelelő joghatás kiváltására alkalmas akaratnyilatkozat megtételének előkészítésével, továbbá múltbeli, a jelenben fennálló vagy jövőbeli körülmények jogi értékelésével kapcsolatban az ügyfél számára véleményt adhat, illetve javaslatokat fogalmazhat meg. Véleményét, illetve javaslatait az Alaptörvény, a jogszabályok, az Európai Unió kötelező erővel bíró jogi aktusai alapján alakítja ki és fogalmazza meg.[20] Természetes azonban, hogy az ügyvédnek az is feladata, hogy kövesse a bírói gyakorlatot és álláspontját ennek megfelelően közölje az ügyféllel.[21]
Minden ügyvéd tisztában van azonban azzal a ténnyel, hogy az ügyfél által előadottak csak egyoldalú megvilágítást jelentenek, még akkor is, ha az ügyvéd a legnagyobb alapossággal igyekszik kikérdezni ügyfelét a releváns tényekről. Ezért az új Üt. is felmenti az ügyvédet az ügyfél által előadottak valósága utáni nyomozás alól, s expressis verbis a felelősség alóli mentesülésnek tekinti, ha az ügyvéd a fél által előadott olyan tények alapján adott véleményt, amelyek utólag valótlannak bizonyultak. Ezért az ügyvéd a jogi tanácsadás során - ha a felek szigorúbb követelményt nem határoznak meg - az ügyfél által előadott tényeket teljes körűnek, pontosnak és valónak fogadja el. Ugyanakkor köteles az ügyfelet tájékoztatni az általa kialakított véleménnyel, illetve megfogalmazott javaslatokkal kapcsolatos esetleges jogi kockázatokról. Az ügyvédi tájékoztatásban szereplő kockázatok mérlegeléséért azonban már az ügyfél felelős.[22] Ismert tény továbbá, hogy vannak esetek, amikor az ügyvédi tanács ellenére az ügyfél ragaszkodik a perindításhoz. Ezt a helyzetet rendezi az új Üt. a megbízási szerződés szabályai szerint, s kimondja, hogy az ügyvédnek a jogi képviselet ellátása során az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján kell eljárni, de köteles megtagadni az ügyfél utasításának végrehajtását, ha az jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul. Amennyiben az ügyfél utasítása az ügyfél érdekeire nézve célszerűtlen, annak végrehajtása előtt az ügyvéd az ügyfél figyelmét erre a körülményre köteles felhívni.[23]
Valószínű, hogy 2018. január 1-jét követően a keresetlevelet visszautasító, s a felperest a kötelező jogi képviselet igénybevételére felhívó végzések[24] száma szaporodni fog, de bízzunk benne, hogy ez nem lesz szignifikáns méretű.
7. A törvénytervezet előkészítése során széles nyilvánosságot kapott, hogy a hatályos Pp.-től eltérően az új Pp. általános elsőfokú hatáskörű bíróságként a törvényszéket jelöli, s általánosan bevezeti a törvényszék előtti elsőfokú eljárásokban a kötelező jogi képviseletet. Ez egyben azzal a következménnyel is jár, hogy lényegesen szűkebbre szabja a bíróságnak a hatályos Pp. 3. §-ában megkívánt tájékoztatási kötelezettségét.
A bírák részéről évtizedes kritikaként hangzott, hogy túlzó az az elvárás, hogy a hatályos Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a jogi képviselővel - vagy akár komplett jogi osztállyal - rendelkező fél is igényelheti, hogy a bíróság tájékoztassa őt a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről. Indokolatlan, hogy a törvény rendelkezése alapján, a bíróval azonos végzettséggel és képzettséggel rendelkező személyt 'jogi továbbképzésben' részesítse a bíróság annak érdekében, hogy keresete következetes legyen, s ennek keretében megjelölje az érvényesíteni kívánt jogot és az azt keletkeztető jogi tényeket.[25] Ennek keretébe tartozik, hogy a jogi képviselő kellő szakértelemmel és felelősséggel készítse el a laikus fél követelésének kielégítéséhez vezető jogvédelmi eljárás (a per) első eljárási cselekmé-
- 376/377 -
nyét jelző iratot, azaz a keresetlevelet. A kötelező jogi képviselet előírásának célja és rendeltetése elsődlegesen a laikus fél igényérvényesítésének szakszerű elősegítése.[26] (Más kérdés, hogy indokolt lesz a jogi segítségnyújtás, s ezen belül a pártfogó ügyvéd kirendelésének és díjazásának újraszabályozása is.)
A kötelező jogi képviselet - legalábbis elméletileg - a professzionális pervitel biztosítéka lehet. A jogi végzettséggel és szakvizsgával bíró ügyvéd részéről már a keresetlevélben elvárt, hogy a jogvita lényegét megértve tegye meg tényállításait, s az azokhoz kapcsolható jogállításait és kérelmeit. Mindezt jogászi érveléssel kell ellátnia, hogy keresete következetes legyen, s ily módon ne kelljen (vagy csak kivételesen, a jelenlegi helyzethez képest mindenképpen ritkábban) sort keríteni a hiányok pótoltatására, a jogászi előadásokat értelmezni, tisztázni.[27] A jogi képviselet ellátására jogosultak körét az új Pp. lényegében az ügyvédi, jogtanácsosi hivatásrendre szűkíti azzal, hogy az ügyvédjelölt, illetve a jogi előadó a törvényszék előtti eljárásban, illetve a jogszabály által előírt, kötelező jogi képviseletet igénylő járásbírósági perekben sem járhat el (pl. társult per, ha a perérték harmincmillió forint alatt maradt).[28]
Feltétlenül említést érdemel, hogy az egységes perrend szabályainak kialakításánál, az új permodell felépítésénél a jogalkotó kiindulópontként kezelte, hogy az alanyi jogok bírósági eljárásban történő érvényesítése szakmai munkát igényel, s az elsőfokú, általános hatáskörű bíróságokként megjelölt törvényszékek előtti eljárásokban a jogi képviseletet kötelezővé tette, s az egységes permodellt a törvényszéki elsőfokú eljárásra alkotta. Tapasztalat ugyanis, hogy a munkavégzés annál hatékonyabb, a munka eredménye annál színvonalasabb, minél szakszerűbben végzik. A jogalkotó szakított azzal a megoldással, hogy egyes perszakokra, pertípusokra vagy peralanyokra igyekezzen szabni a szakszerű jogi munka kívánalmát, s egységesen kötelezővé tette a jogi képviseletet a polgári perben.[29] Ettől eltérést csak a járásbíróság előtti ügyekben enged, ám jogi képviselet esetén az ügyvéddel eljáró félre is a szigorúbb, a jogi képviselővel történő eljárási rendelkezéseket alkalmazza[30], és a fél ennek időpontjától az eljárás jogerős befejezéséig a jogi képviseletet köteles fenntartani. Ezt követően egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra, arra azonban már nincs lehetősége, hogy ezt követően is 'váltogasson' a két eljárási modell között és ezáltal a per befejezését hátráltassa. Arra természetesen van mód, hogy a fél a korábban meghatalmazott jogi képviselője helyett másik vagy további jogi képviselőt hatalmazzon meg a perbeli eljárásra, hiszen ebben az esetben nem történt képviseletimodell-váltás.
Az új Pp. a fél perviteli felelősségét kívánja azzal is növelni, hogy a képviseleti modellekről és azok mibenlétéről a bíróság már a félhez intézett első intézkedése alkalmával tájékoztatni köteles a felet. A megfelelő tájékoztatással ellátott fél eldöntheti, kíván-e jogi képviseletet igénybe venni jogai védelme érdekében. Amennyiben így dönt, megteheti, hogy egyszer vált (jogi képviselő - személyes eljárás - jogi képviselő), azonban ezt követően, ha vissza is vonja a jogi képviselő meghatalmazását, rá nézve ugyanazokat és ugyanolyan szigorú szabályokat kell alkalmazni, mintha a jogi képviselet fennállna. Tehát pl. a folyamatban lévő perben a perbíróságon már nem terjeszthet elő félfogadáson szóbeli kérelmet, nyilatkozatot, amelyet a bíróság jegyzőkönyvbe foglal.[31] Nem lesz lehetősége, hogy a kereset-, viszontkereset-, beszámításváltoztatás, illetve a keresettel, viszontkeresettel, beszámítással szembeni ellenkérelem-változtatás iránti kérelmet tárgyaláson szóban is előadhassa.[32] A bíróságnak az anyagi pervezetés körében nem lesz kötelessége - csakúgy, mint a jogi képviselőt - tájékoztatni a felet a bizonyításra szoruló tények vonatkozásában a törvény szerinti bizonyítási lehetőségekről, bizonyítási eszközökről és ezek feltételeiről[33] (pl. szakértő igénybevételének szüksége, illetve a szakértői bizonyítás lehetséges módjai).
A megoldás azért helyeselhető, mert a törvényszék elé kerülnek a nagyobb perértékű vagyonjogi ügyek, amelyekben a peres felek rendszerint ügyvédhez fordulnának akkor is, ha a kötelező jogi képviselet nem lenne előírva, míg a járásbírósági hatáskörbe utalt harmincmillió forint perérték alatti vagyonjogi ügyek (pénz fizetése iránti ügyek) zöme fizetési meghagyással[34] indul. De a harmincmillió forint perérték alatti vagyonjogi ügyek közül is a hatályos Pp.-ben törvényszéki hatáskörbe utalt pertípusok kivételt jelentenek az új Pp. szerinti járásbírósági hatáskör alól ("a kivétel kivételei").[35] Az új Pp. által járásbírósági hatáskörbe utalt személyi állapotot érintő, illetve a végrehajtási perek inkább "tényperek", semmint bonyolult jogi megítélésű jogviták. A törvény egyértelműsí-
- 377/378 -
ti és a bizonytalankodó joggyakorlatra kíván hatni, amikor az értelmező rendelkezések között[36] meghatározza, hogy vagyonjogi per alatt azt a pert érti, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető. Ilyen vagyoni viszonyt fejezhet ki az a jogvita is, amelyben a perérték nem meghatározható (pl. okirat kiadása vagy jognyilatkozat pótlása iránti per).
8. A jogi képviseleti szakértelem színvonalas birtoklása mellett is előfordulhat azonban, hogy a per során olyan új tény jut a fél, illetve jogi képviselője tudomására, ami szükségessé teheti az igényérvényesítés (vagy éppen a védekezés) eredeti formájának megváltoztatását. Az új Pp. figyelemmel van erre, de az eljárási méltányosságot összekapcsolja az eljárási felelősséggel. Teszi mindezt olyan formában, hogy már az értelmező rendelkezések között rögzíti, mit tekint keresetváltoztatásnak (kimondhatjuk, mutatis mutandis ellenkérelem-változtatásnak), s szakít azzal a felfogással, hogy keresetváltoztatásról kizárólag akkor beszélhetünk, ha a felperes a kereseti kérelmet módosítja, s az eredeti kérelem helyébe újat állít. Kengyel szerint "a kereset tárgyában, alapjában vagy címzettjében bekövetkező módosulások mindaddig nem tekinthetők keresetváltoztatásnak, amíg nem eredményezik a kereseti kérelem megváltoztatását is."[37] Az új Pp. a bírói gyakorlatot követve, keresetváltoztatásnak tekinti, ha a fél a keresetével - ideértve a viszontkeresetet és beszámítást is - összefüggésben előadott korábbi
a) tényállításához képest eltérő vagy további tényre hivatkozik,
b) jogállításához, illetve jogi érveléséhez képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot állít, illetve jogi érvelésre hivatkozik, vagy
c) kérelméhez képest a kérelem, illetve annak valamely része összegszerűségét vagy tartalmát megváltoztatja, vagy további kérelmet terjeszt elő.[38]
A törvény 7. § 12. pontjához fűzött miniszteri indokolás szerint a keresetváltoztatás jogintézményét a törvény lényegesen megújítja, és tartalmilag egyértelműen kiterjeszti a kereset mindhárom lényeges elemére. Ezzel törvényileg meghatározza azokat a kereteket, melyeket a bíróságnak (és a feleknek!) figyelembe kell venni a kereset meghatározása, illetve a keresetváltoztatás megítélése körében. Ezzel a szabályozással remélhetőleg megszűnik az a jogalkalmazási bizonytalanság, ami a fogalom eddigi meghatározatlanságából adódott.[39] Elkerülhetővé válik, hogy a jogalkalmazónak esetről esetre kelljen állást foglalni, hogy az adott módosítás keresetváltoztatásnak minősül vagy sem.[40] A törvény keresetváltoztatásnak minősíti a keresettel érvényesített jog, illetve jogállítás megváltoztatásán kívül a kereset alapjául szolgáló tények, valamint a kereseti kérelem megváltoztatását is. A megváltoztatás kifejezés egyaránt jelenti a korábban előadottak módosítását, illetve kiegészítését. A keresetváltoztatás fogalmának értelmezése irányadó a viszontkereset és a beszámítás megváltoztatása tekintetében is.
A jogi képviseleti felelősség (s benne a jogi képviselővel eljáró fél felelőssége) abban mutatkozik, hogy a perfelvételt lezáró végzéséhez a bíróság kötve van, így a már rögzített érdemi nyilatkozatokhoz képest a keresetváltoztatást és a többi érdemi nyilatkozat megváltoztatását az új Pp. a per érdemi szakában lényegesen megnehezíti. Önmagában az igényekkel való időszerű és ésszerű 'gazdálkodásra' ösztönzi a feleket (és jogi képviselőket), hogy a változtatásokat illető engedélyezési eljárásban a bíróság először alaki vizsgálatot végez. Ennek eredményeként - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - visszautasítja a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmet, ha az nem tartalmazza a változtatás megengedhetőségének feltételeit, valamint a feltétel fennállását megalapozó tényeket. Elő kell adni azt a tényt, amely a félnek önhibáján kívül, a perfelvételt lezáró végzés meghozatala után jutott tudomására, illetve következett be, vagy a per során tudomására jutott, illetve bekövetkezett tényre tekintettel vált a per eldöntése szempontjából jelentőssé. Ha hiányzik a jogállítás, illetve kérelem megváltoztatása esetén az azt indokoló és azzal közvetlen okozati összefüggésben álló tény megjelölése, vagy annak kifejtése, hogy a keresetváltoztatást a bíróságnak a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követő anyagi pervezetése indokolja és a változtatás azzal okozati összefüggésben áll. Valamennyi esetben feltétel, hogy a megváltoztatott kereset ugyanabból a jogviszonyból ered, továbbá a bíróság hatásköre és illetékessége a megváltoztatott keresetre is fennáll.
Természetesen visszautasítással jár az is, ha a megváltoztatott kereset, ellenkérelem nem felel meg a keresetlevél, illetve írásbeli ellenkérelem tartalmi elemeire vonatkozó követelményeknek (tehát hiányos), illetve ha a fél nem adja elő a változtatásra okot adó tényről történő tudomásszerzés időpontját és módját, valamint azokat a bizonyítékokat, amelyek ezeket és az önhiba hiányát valószínűvé teszik. Mellőzi a bíróság az érdemi vizsgálatot akkor is, ha a kérelem elkésett, illetve a megváltoztatott kereset vonatkozásában a keresetlevél visszautasításának lenne helye. A bíróság a visszautasító végzését köteles indokolni, aminek következtében az ítélet elleni fellebbezésben a fél ezt a végzést is támadhatja.[41] A permenet idősíkjának zavartalansága érdekében az új Pp. időkorlátot is szab a vál-
- 378/379 -
toztatás iránti kérelem előterjeszthetőségének. A fél a kereset-, illetve az ellenkérelem-változtatás engedélyezése iránti kérelmét írásban, a változtatásra okot adó tényről történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül terjesztheti elő. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.[42] Az új tények előadási tilalma különös jelentőséget nyer, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a feleknek nemcsak a keresetlevélben, illetve az ellenkérelemben kell előadni a tényeket, hanem - szinte utolsó lehetőségként - a perfelvételi tárgyaláson.
9. A formai követelmények mellett a felperesi követelést megalapozó tény- és jogállítások szakszerűsége törvényi kívánalom. A törvény indokolása szerint a jogalap fogalmának meghatározása a jogi képviselővel eljáró fél jogállításával szembeni elvárás egységes értelmezését és alkalmazását szolgálja. A jogalap a keresettel, viszontkeresettel, beszámítással érvényesített igénynek, vagy az ezekkel szembeni ellenkérelemben perbe vitt anyagi jogi kifogásnak az anyagi jog valamely konkrét rendelkezésén nyugvó jogi alapja. Jogalapnak az anyagi jog azon rendelkezése tekintendő, amely közvetlenül meghatározza azokat a törvényi tényállási elemeket, amelyek fennállása az érvényesített anyagi jogi jogosultságot, illetve joghatást keletkezteti és az igény támasztására feljogosít. A keresettel érvényesített jog kifejezést a hatályos Pp. is használja, azt azonban nem definiálta. A keresettel érvényesített jog a kereset tárgya, vagyis azt az anyagi jog rendelkezései által biztosított alanyi jogosultságot jelenti, hogy valamely személynek valamilyen igény támasztására joga van (Indokolás a 7. §-hoz).
Mindez példázható a lehetetlenülés és a kártérítés anyagi jogi intézményeivel. A felperes kártérítés iránti keresetének (keresettel érvényesített jognak) jogalapja a szerződés lehetetlenülése, melyért a másik szerződő fél a felelős.[43] "A törvény a fél rendelkezési jogára hangsúlyosan építő koncepció szellemével összhangban kötelezővé teszi az érvényesíteni kívánt jognak, az igény anyagi jogi jogalapjának az egyértelmű nevesítését, ami azt jelenti, hogy a keresetlevélben meg kell jelölni, hogy melyik felperes, melyik alperessel szemben milyen jogalapon, milyen jogot kíván érvényesíteni."[44] Konkrét jogszabályi rendelkezésre való hivatkozást csak az érvényesített alanyi jogot közvetlenül megalapozó (keletkeztető) tárgyi jogi rendelkezésre vonatkozóan követel a törvény, az egyéb jogalapi feltételekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megjelölése nem kötelező. Mivel az új Pp. az általános szabályokat a kötelező jogi képviseleti eljárásra formálja, joggal várja el a jogi szakvizsgával rendelkező és hivatásszerűen jogászi tevékenységet végző személyektől (leginkább ügyvédek), hogy a kereset jogalapját és az érvényesíteni kívánt jogot jogszabályi helyre hivatkozással jelöljék meg. Nem elegendő tehát arra hagyatkozni, hogy a keresetlevélben ismertetett tényállásból, majd a bíróság 'kihámozza' az érvényesíteni kívánt jogot.[45] Törvény eltérő rendelkezése hiányában pedig az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél (keresetében, viszontkeresetében, beszámítási kifogásában, az ellenkérelemben előadott anyagi jogi kifogásában) a perben nem állított.[46]
10. Az új Pp. egész szabályozási struktúráján végig vonul az az elv, hogy tényállítás nélkül nincs sikeres jogállítás, nincs sikeres kereset. A törvény megköveteli, hogy a keresetlevélben a felperes adja elő azt a jogi érvelést is (professzionális jogi képviselőtől elvárható szakszerűségi követelmény!), amellyel indokolja, hogy az állított konkrét tények miként függenek össze, miként alapozzák meg az érvényesíteni kívánt jogot. Lényegében annak a konkrét bizonyítási ívnek az elméleti kifejtését kell adni, amelyből megállapítható, hogy a konkrét tényállítás alárendelhető a jogszabályi absztrakt tényállásnak.[47]
Álláspontunk szerint ezzel a konstrukcióval nyugvópontra juthat az a vita is, amelynek lényege abban áll(t), hogy a kereset lényege a tényállítás vagy a jogállítás. Magyary szerint a kereset lényegét a tényalap és a jogvédelmi kérelem teszi, s mint idézi: "Narra mihi factum, narro tibi ius".[48] Álláspontjával egyetértve valljuk, hogy jogot előadni tények nélkül képtelenség, s mi is elvetjük, hogy a keresetben elegendő előadni az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tények előadása nélkül.
11. Az új Pp. az osztott perszerkezettel két nagy szerkezeti részre bontja a polgári pert: perfelvételi szakra és érdemi szakra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes szakaszokon belül ne lennének elkülöníthető, önmagukban is jól meghatározott és jól értelmezhető céllal bíró eljárási részek.
A perfelvételi szakot megelőzően szabályozza a törvény az eljárás megindítását: a pert a felperesnek az alperes ellen keresetlevéllel kell megindítania. A keresetlevél benyújtásának célja, hogy a törvényes bíró elé tárja a felpe-
- 379/380 -
res anyagi jogi igényét az alperessel szemben. Ezért a keresetlevéllel szembeni alaki és tartalmi követelményeket részletesen meghatározza az új Pp. 170. § (1)-(5) bekezdése, valamint a mellékleteket illetően az új Pp. 171. § (1)-(2) bekezdése. E rendelkezések lényeges újítása, hogy az új Pp. a keresetlevél érdemi részeként megkívánja azokat az akaratnyilatkozatokat és ténybeli, jogi állításokat, amelyek révén a felperes kereseti kérelme teljesítését várja a bíróságtól. Ebbe a körbe sorolja a törvény
a) a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet,
b) az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján,
c) az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket,
d) az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést, és
e) a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon [új Pp. 176. § (1) bekezdés].
A bizonyítási indítványban a félnek meg kell jelölni a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot, és köteles röviden megindokolni azok bizonyításra való alkalmasságát.[49] A tények előadása és a bizonyítási indítványok tekintetében - bár visszafogott támogatással - Éless is akként foglal állást, hogy "az eventualitás elvének ha nem is szélsőséges, de korlátozott érvényre juttatása és ezzel a perkoncentráció növelése" kívánatos.[50]
Amennyiben a keresetlevél nem tartalmazza ezeket az elemeket, továbbá valamely perakadály áll fenn (joghatóság, hatáskör, előzetes eljárás, jogképesség, bírósági út, eljárási legitimáció, jogi képviselet, kötelező mellékletek vagy illeték hiánya; perfüggőség, res iudicata; perlési határidő elmulasztása), a bíróság nem lehet abban a helyzetben, hogy érdemben foglalkozzon a felperes beadványával ("keresetlevelével"), ezért azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Amennyiben pótolható hiányról van szó, a bíróság hiánypótlási felhívást bocsát ki. Ha a bírósági útmutatás, közrehatás nyomán sem pótolja a felperes a hiányokat, az szintén visszautasítást eredményez [új Pp. 176. § (2) bekezdés].
Csak a következetes keresetet tartalmazó keresetlevél lehet alkalmas arra, hogy kiváltsa a perindítást, s a bíróság rendelkezzék a perfelvételi cselekmények elvégzéséről. Az alperesi védekezés már a perfelvétel cselekményei közé tartozik.
12. A perfelvétel lényege, hogy a bíróság közrehatása mellett a felek meghatározzák a per tárgyi és személyi kereteit. A perfelvételi cselekmények körét, azaz a perfelvétel tartalmát az új Pp. 183. § (1) bekezdése akként határozza meg, hogy a perfelvétel körében a felek perfelvételi iratban feltüntetett vagy perfelvételi tárgyaláson előadott tényre és jogra vonatkozó állítással, tagadással, be- vagy elismeréssel, ezekből következő kérelemmel, a tények megállapításához szükséges bizonyítási indítvánnyal, a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok értékelésére vonatkozó nyilatkozattal, valamint bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásával (a továbbiakban együtt: perfelvételi nyilatkozat) - a bíróság közrehatása mellett - meghatározzák a jogvita kereteit. Tehát az új Pp. a "perindítás - perfelvétel - érdemi tárgyalás" ütemezéssel szakaszolja a peres eljárást, s valamennyi perszak konkrét céltételezéssel bír. A perfelvételi iratokat a keresetlevél mellett, azok az alperesi alapirati beadványok (írásbeli ellenkérelem, viszontkereset-levél, beszámítást tartalmazó irat), valamint azok az előkészítő iratok jelentik, amelyek benyújtására a feleket a bíróság hívhatja fel (válaszirat, viszonválasz) vagy előterjesztésüket a törvény lehetővé teszi.[51]
Dogmatikai újítása az új Pp.-nek, hogy a beszámítási kifogást a keresettel, illetve viszontkeresettel azonos anyagi jogi tartalmú, egyben eljárásjogi intézményként szabályozza. Lényege ugyanis az anyagi jogi igény érvényesítése, még akkor is, ha annak összegszerűsége "felülről korlátozott" és nem haladhatja meg a kereseti követelés mértékét. Perbeli ütemezésére nézve pedig az új Pp. szigorítja a hatályos Pp. 147. §-ában foglalt általánosan megengedő szabályt, de nem teszi magáévá a 30 napos korlátozást sem a kötelező jogi képviselet, illetve az első tárgyaláson való előterjesztés kötelezettségét sem kisértékű perek esetén.[52] Pecsenye szerint "az lenne a kívánatos, hogy a keresetváltoztatás, a viszontkereset-előterjesztés, illetőleg beszámítási kifogás előterjesztése vonatkozásában a Polgári Perrendtartás egységes szabályokat határozzon meg, mégpedig úgy, hogy olyan időintervallumot határozzon meg, ezen jognyilatkozatok megtételére, amelyek biztosítják, illetőleg biztosíthatják azt, hogy az eljárások ne húzódhassanak el."[53] Wopera is utalt arra, hogy a keresetváltoztatási szabályozás sokszínűsége kontraproduktív lehet.[54] E kívánalomnak teljes mértékben megfelel az új Pp. szabályozása. Alapvető elvi magja, hogy az alperesnek -
- 380/381 -
ha beszámítandó követelését a perindítás előtt még nem közölte a felperessel - a keresetlevél kézhezvételét követően a védekezése és ellenkövetelése (viszontkereset), illetve követelésszüntető kifogása előterjesztésére elegendőnek kell lennie az ellenkérelemre adott 45 napos határidőnek (hosszabbítással 90 nap). Ez az eltérés dogmatikailag is indokolt, hiszen az új Pp. eltér a hatályos Pp. abbéli felfogásától, hogy a kereset és ellenkérelem előterjesztése az első tárgyaláson történik. Az alperes szempontjából inkább csak pertechnikai kérdés, hogy követelését milyen eljárási formába "öltözteti". Lényegében Éless is egyetért ezzel a megoldással, amikor úgy nyilatkozik, hogy "indokolt lehet annak kiemelt hangsúlyozása, hogy az alperestől is elvárt az, hogy közreműködjön a peranyag véglegesítésében, így nem észszerűtlen az az elvárás, hogy a perfelvétel lezárását követően lehetőleg ne gazdagítsa a peranyagot ellenkövetelésével."[55]
Az új Pp. mindösszesen 633 §-ából az Általános Rendelkezések 166. §-át követően tárgyalja az Elsőfokú Eljárást (Harmadik Rész új Pp. 167-262. §), s ezen belül a perfelvételt 30 szakaszban (új Pp. 183-213. §), az érdemi tárgyalást 10 szakaszban (új Pp. 214-224. §). Külön fejezetekben nyertek elhelyezést a Bizonyítás (új Pp. 263-339. §) és a Határozatok (új Pp. 340-362. §) szabályai. Természetesen nem mérhető egy-egy jogintézmény eljárásbeli súlya aszerint, hogy hány §-ban nyer szabályozást, mégis szemlélteti, hogy a jogalkotó milyen jelentőséget tulajdonított neki.
13. Az eljárási terv, a jogvita koordinátáinak és menetének meghatározása különös jelentőséggel bír. Ezért a szabályozás nagy figyelemmel van a jogvita tényállási, személyi és jogi keretei pontos és mielőbbi meghatározásának kívánalmára. Ebből a szempontból kiemelkedő jelentősége van a felek előadásainak és nyilatkozatainak, amelyek magukban foglalják:
- a felperes részéről a kereseti tényállításokat, jogállításokat, kérelmeket, bizonyítási indítványokat;
- az alperes részéről az ellenkérelmi tényállításokat, anyagi jogi (esetleges eljárásjogi) kifogásokat, kérelmeket, bizonyítási indítványokat.[56]
Az új Pp. rendelkezései expressis verbis biztosítani kívánják, hogy a felek egyértelmű és teljes körű nyilatkozatokat tegyenek, s különösen az alperes az eljárás mielőbbi szakában részletesen nyilatkozzon, hogy a keresetet mennyiben és milyen okból vitatja. A keresetlevél és az ellenkérelem egymásra vonatkoztatása révén kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy előtte áll az eldöntendő jogi kérdés és az azt megalapozóan felhozott bizonyítandó tények köre, vagy ezek hiányos előadása fogja éppenséggel meghatározni, hogy a bíróságnak milyen kérdésekben kell körültekintő anyagi pervezető tevékenységgel a felek segítségére sietni, hogy a jogvita keretei körülhatároltak legyenek. A bírói munka művészete abban is mérhető, hogyan sikerül a bírónak az eljárás elképzelt menetét egy logikai láncra felfűzni, s a felek perbeli cselekményeit e gondolatmenetben megtartani. Természetesen ez csak akkor lehet helyes bírói attitűd, ha a bírónak sikerült helyesen értelmezni a felek perbeli (perfelvételi) előadásait, nyilatkozatait.
Meglátásunk szerint az euroatlanti (kontinentális és angolszász) jogrendszerekben lényegében már a kilencvenes évektől megfigyelhető az eljárási modellek konvergenciája. A volt szocialista országokban a perrendtartási módosítások vagy az új kódexek látványosan helyezték előtérbe a felek rendelkezési jogának erősítését, s a bíróság 'gyámkodási' lehetőségeinek visszaszorítását. Lényegében átértékelődött a bíróság perbeli szerepének megítélése. A keleti blokk országaiban a bírói hatalom visszaszorítása volt a 'feladat', míg "a common law jogrendszerben kibontakozott a »judicial case management« gondolata, amely a bírót ki akarja mozdítani a hagyományos passzivitásából. A fejlődés mindkét irányból a kiegyensúlyozott bírói hatalom, a felek és a bíróság modern együttműködése felé tart."[57], [58] Az új Pp. ezt azzal is igyekszik elősegíteni, hogy már a keresetlevél és az ellenkérelem tartalmi elemeinek "tükörmeghatározásával" a jogi képviselők észszerűen terelve legyenek afelé, hogy ne egymástól független vagy egymás mellett elbeszélő beadványokkal terheljék a bíróság idejét, hanem mintegy "egymásra illesztéssel" a bíróság előtt álljon a jogvita tárgyi és személyi, anyagi jogi és eljárásjogi kerete. Egyforma elvárást és korlátozást támaszt a felekkel szemben a kereset és ellenkérelem, viszontkereset, beszámítás előterjeszthetősége tekintetében is. Az osztott perszerkezetben alkalmazott preklúziós következmények nyomán a felek (s ezek jogi képviselői) fokozott felelősséggel tartoznak a per tárgyi (jogi és ténybeli), valamint személyi kereteinek meghatározásáért. Felelősségük az érdemleges perbeli nyilatkozatok (kereset, ellenkérelem, viszontkereset, beszámítási kifogás) megváltoztatásának, illetve a tényállítások és bizonyítási indítványok érdemi szakban történő előterjeszthetősége kizárásában jelenik meg.
14. A kereset és a védekezés jogi képviselő által készített írásbeli előterjesztése (esetleg a felek által bírói felhívásra előterjesztett válaszirat és viszonválasz) nyomán a bíróság képes lesz a perfelvételi tárgyaláson a felek nyilatkozatait megelőzően összefoglalni a releváns tény- és jogál-
- 381/382 -
lításokat, bizonyítási indítványokat. A felek az összegzésre észrevételt tehetnek.[59] Tekintettel arra, hogy a bírói összegzés ténybeli nyilatkozatot is igényelhet, a törvény lehetővé teszi, hogy a fél előadási képességének kizárásával járó kötelező jogi képviselet mellett - kizárólag a perfelvételi tárgyaláson! - a fél személyesen vagy nem jogi képviselője útján (pl. hibás teljesítéssel kapcsolatos beruházási jogvitában a mérnök) ténybeli nyilatkozatot tegyen.[60] A perfelvételi tárgyalásra szóló idézésben ennek lehetőségéről tájékoztatja a feleket, s egyúttal figyelmezteti is őket, hogy nincs helye a perfelvételi tárgyalás elhalasztásának pusztán abból az okból, hogy a fél jelen lévő jogi képviselője nem tud ténybeli nyilatkozatot vagy bizonyítási indítványt tenni. Nem hivatkozhat tehát a jogi képviselő pl. műszaki ismereteinek hiányára. Az önhiba hiányát kizárja az előzetes bírói figyelmeztetés.
De a szakszerűség követelményszintjének emelése révén, azzal, hogy a jogi képviselet kötelező, továbbá a fél nem jogi kérdésben is állíthat maga helyett képviselőt a perfelvételi tárgyalásra, a nagyobb perértékű és összetett ténybeli, bonyolultabb jogi megítélésű ügyekben is biztosítható a megalapozott perfelvételt lezáró végzés hozatala. Amennyiben ez nem így történne, a másodfokú bíróságnak megfelelő eljárásjogi eszközei vannak, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő határozata helyett - akár újabb anyagi pervezetéssel és a felek által indítványozott bizonyítással - az anyagi jogszabálynak megfelelő ítéletet hozzon. Az osztott perszerkezet csak akkor érheti el a célját, ha a perszakaszt lezáró végzést külön fellebbezéssel nem támadhatják a felek.[61] A perorvoslat lehetősége vagy kizárhatósága tekintetében irányadónak kell tekinteni az Alkotmánybíróság joggyakorlatát, amely szerint "a jogorvoslati jog lényegi tartalma a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulást."[62]
15. A perhatékonyság egyik akadálya lehet, ha a per során a tények megállapítása, illetve megítélése tekintetében a szükséges bizonyítási cselekmények elmaradnak. Ennek elhárítására az új Pp. több irányban kíván biztosítékot nyújtani. A felek oldaláról egyértelművé teszi, hogy a törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el (bizonyítási érdek). A bizonyítási teherre vonatkozóan pedig kimondja, hogy a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.[63] Tehát a kódex egyértelműsíti, hogy a bizonyítás a fél kötelezettsége. Ennek sorába helyezi a szakértői bizonyítást is, melynek három lehetséges módját kínálja a felek számára, s a bizonyító fél felelőssége annak eldöntése, hogy ezek közül melyiket választja.[64] Lényegesen szabatosabban fogalmazza meg általában is az új Pp. 275. § (1) bekezdése a bizonyítási indítvánnyal szembeni jogalkotói elvárásokat. A bizonyítási indítványban a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot, és köteles röviden megindokolni azok bizonyításra való alkalmasságát. A bizonyítási indítványok sorában különös jelentőséggel bír a szakértői bizonyítás indítványozása.
A hatályos Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettséget kategorikusan ellenző Haupt szerint a bizonyításra szoruló tényekről való kioktatási kötelezettség megszüntetendő. Változtatást javasolt a szakértői véleményhez jutás folyamatán is. "A megfelelő, nemegyszer összetett szakkérdés miatt több szakértő kiválasztása, a kirendelés megírása, a vélemény kézbesíttetése, a díj megállapítása a bíró leterheltségét tovább növeli, a szakértőhöz intézett kérdések megfogalmazása, azok tartalma nemegyszer tény- és jogválasztásra utal, prejudikál, illetve valójában meg sem tett féli tényállítást pótol. [...] A kifejtettekre tekintettel a szakértői véleménynek mint bizonyítási eszköznek a bíró elé kerülése menetében a bírósági közreműködés megszüntetendő. A szakértői vélemény beszerzése a fél feladata kell legyen, s azt egyéb bizonyítékaival egyetemben neki kell begyűjtenie és a bíró elé tárnia. Nincs alapos indok az eddigi mechanizmus fenntartására."[65] Ugyanakkor a bírói felelősség és szakértelem körébe tartozik annak megítélése, hogy egy szakvélemény mikor aggályos, hiszen ennek feltételeit "literre és méterre" meghatározni lehetetlen. Ez bírói mérlegelés kérdése, a törvény ehhez csak fogózókat adhat, amit meg is tesz az új Pp. 316. § (1) bekezdésében a kirendelt, míg (2) bekezdésében a magánszakértő véleménye tekintetében.
A nem is oly régmúlt történései is közrehatottak abban, hogy az új Pp. 316. §-ának (2) bekezdése szigorú követelményeket támaszt a magánszakértői véleményekre nézve, hogy azokkal szemben ne lehessen felhozni az egyoldalúság vádját. Ab ovo (s ezzel együtt aggályosnak és figyelmen kívül hagyandónak) kell tekinteni azt a szakértői véle-
- 382/383 -
ményt és egyoldalúnak (s ezzel együtt aggályosnak) lehet tekinteni azt a szakértői eljárást, amelynek során a szakember csak az egyik oldal előadásában, észrevételezésében tárta fel a tényeket, s nyilvánított véleményt. Ezért a magánszakértőnek kifejezett figyelmet kell tanúsítani az ellenfél értesítésére, az általa feltett kérdések szerinti szakvélemény kiegészítésére. Annak érdekében azonban, hogy a per észszerű időben befejeződhessék, az új Pp. törvényi korlátot állít a félnek nem tetsző szakértői véleményekkel szembeni kifogásoknak. Azt is mondhatnánk, hogy már a szakértő kirendelésénél számít a felek felelős közreműködésére a kompetens szakértő személyének kiválasztásánál, hiszen a fél nem kérheti új szakértő kirendelését azon az alapon, hogy a kirendelt szakértő megállapításaival, következtetéseivel nem ért egyet. Mivel a szakértői bizonyítás indítványozása is (esetleg a bíróság anyagi pervezetése következtében) a fél kötelezettsége, nem tudjuk osztani azokat az aggodalmakat (Árok, Kőműves),[66] hogy az esetlegesen beszerzett két magánszakértői véleményt követő kirendelt szakértőtől származó vélemény elkészítésének időtartama jobban elhúzná a pert, mint a jelenlegi szakértős perekben megszokott "oda-vissza" szakértések, s a felek által beszerzett "szakemberektől származó vélemények". Utóbbiak ugyanis az új Pp. bizonyítási rendszerében figyelmen kívül hagyhatók.
Ma még talán - de lehetséges, hogy egyre kevésbé - a science fiction világába tartozik a mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási felhasználása, ám nem mernénk azt állítani, hogy sosem kerül majd sor a Robo Sapiens igénybevételére egy adott bonyolult tényállás elemzése vagy szerteágazó jogi probléma felfejtése érdekében.[67] Vannak a világban kutató intézetek, amelyek már az érzékelő emberi idegrendszer "robotosításán" dolgoznak.
16. A Ptk. kodifikációja során is különös figyelmet kapott a felelős cselekvés elve. Természetesen ez csak akkor várható el az eljárás résztvevőitől, ha maga az eljárási szabályozás átlátható, logikus, nyelvezetében érthető, a felelősségi körök jól felismerhetők, s a jogkövetkezmények (pl. preklúzió) egyértelműek. Az ilyen szabályozás eredményezhet hatékony eljárást. A felelős cselekvés elvét Magyary véleményéhez közelíthetnénk, aki az RPp.-t méltatva kifejtette: "a bíró érvényesülése a perben harmonikus legyen a felekével. ... A féltől függjön, hogy akar-e jogvédelmet vagy sem, de ne tőle függjön, hogy az eljárás miképpen bonyolódjék le és meddig tartson. Ha a fél jogvédelmet kér, ne legyen a bíró akadálya az igazság keresésében."[68] Kiegészíthetnénk mindezt azzal, hogy a bíró ne csak akadály ne legyen, de legyen segítségére a félnek, a feleknek. Ezt azonban nem lehet pusztán a bíró személyiségére bízni. Rendszerszerűen, a perjogi szabályok által szabályozottan, ha tetszik, törvényi parancs formájában kell a bíró számára előírni. Ez a parancs jelenik meg az anyagi pervezetés[69] jogintézményében, s nyer különböző formát a per egyes létszakaiban.
Az anyagi pervezetés lehetőséget ad a bírónak, hogy ütemezett permenedzselést végezzen, s már a perfelvételi szakban mintegy "eljárási menetrendet" állítson fel. Egyben azonban kötelezettségként is megjeleníti az új Pp. a bírói pervezetéssel szembeni időszerűségi jogalkotói elvárást. Ez a bírói felelősség tükröződik abban is, hogy általános ügyintézési határidőt állapít meg a felek részéről elvégzett egyes percselekmények reflexiójaként.[70]
17. Az új Pp. mellőzi a hatályos Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt bírói feladatmegjelölést. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az új Pp. eltekintene a tisztességes eljárás lefolytatásának követelményétől, de nem ismétli meg az Alaptörvény rendelkezését.[71] Nincs is erre szükség. Elégséges, ha a perrendtartás kifejezetten azokat az alapelveket, alapértékeket rögzíti, amelyek érvényesülési igényének mentén a jogalkotó a permenetet szervezni kívánja. Ez pedig nem más, minthogy a "végighazudott" perrel szemben, egy ténybelileg és jogászszakmailag alaposan előkészített és lebonyolított perben szülessék döntés.
Amennyiben azonban elvárjuk a felektől, hogy ne hazudjanak a perben és segítsék az eljárást a befejezés (ítélet) felé haladni, s rendelkezési jogukat ennek érdekében gyakorolják, a rendelkezési elv érvényre juttatása mellett sem hagyhatók azonban a felek teljességgel magukra, hiszen a "mérkőzés állása" nem a stadion eredményjelzőjén, hanem a bíró(ság) agyában nyer leképezést. Szükséges tehát, hogy ezt a képet a felek - legalábbis kontúrjaiban - megismerjék, s az ne csak az ítéletben feltárt meglepetés legyen számukra. Ennek biztosítására szolgál az
- 383/384 -
anyagi pervezetés bírói kötelezettségkénti szabályozása az új Pp. 237. §-ában. Ez nem "kegy" lesz a bíróság részéről, hanem eljárási kötelezettség teljesítése.
18. Amennyiben a jogállamiság egy fontos összetevő elemének tekintjük az állam működésének átláthatóságát, úgy a bíróság közrehatási, anyagi pervezetési kötelezettségében felismerhető, hogy az ítélkezés "titkos misztériumának" feloldásához is közelebb visz a kódex, lehetőleg kiküszöbölve a "meglepetésítéleteket". Kötelezettség jellegét bizonyítja, hogy a fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság (a perrendi általános szabályok szerint az ítélőtábla) az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő részét is bírálat tárgyává teszi és minősíti az anyagi jogi felülbírálat részeként úgy, hogy egyúttal elvégzi a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést. Ennek során az új Pp. 369. § (4) bekezdésében írtak szerint lehetőséget biztosít a feleknek perfelvételi, illetve a szakértői bizonyítással kapcsolatos nyilatkozat előterjesztésére, és ezekhez kapcsolódóan bizonyítást folytathat; illetve a felek tudomására hozza az általa hivatalból észlelt tényt, vagy a felektől és az elsőfokú bíróságtól is eltérő jogértelmezést, a kérelemtől jogszabály alapján való eltérés szükségességét, és lehetőséget biztosít e körben nyilatkozataik megtételére, továbbá bizonyítást folytathat.
A perek észszerű határidőben történő befejezéséért elsődlegesen a bíróság visel felelősséget. Ezért a másodfokú eljárásban a kódex kifejezett rendelkezéssel kívánja megakadályozni olyan joggyakorlat kialakulását, amelynek a Kúria is gátat szabni igyekezett. Kimondta, hogy önmagában a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti általános tájékoztatási kötelezettség megsértése miatt a másodfokú bíróság nem helyezheti hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét. A hatályon kívül helyezéshez az kell, hogy a bíróság valamely konkrét eljárási szabályt sértsen meg, és az kihasson az ítélet érdemére.[72]
19. Ha az előzőekben szóltunk a felek és a bíróság oldalán jelentkező szakmai követelményekről és felelősségről, nem hallgathatunk a jogalkotói felelősségről sem. A perek elhúzódása, a bírák és a felek, jogi képviselők előtt tornyosuló hatályos szabályozásból eredő nehézségek megszüntetése - rendszerszinten - nyilvánvalóan jogalkotói feladat. E követelmény megvalósítása volt a cél a magyar perjogi hagyományban jogirodalmi szinten mindig is búvópatakként jelen volt, az RPp.-ből ismert osztott perszerkezet szabályozásának retrospektív felemlítése. A hagyomány azonban nem kötelezte a jogalkotót arra, hogy az elmúlt szabályozást maradéktalanul, tartalmi megújítás nélkül tegye magáévá. Nem is tette. Először is formai tisztázásként az új Pp. a dogmatikai tisztaság jegyében visszatért az RPp. azon megoldásához, hogy a bírósági érdemi elbírálásnak a beadvány alaki fogyatékossága miatti megtagadását "visszautasító", míg az érdemi elbírálást követő negatív értékelését az "elutasító" végzés vagy ítélet formájában nevesíti. Mindez együtt jár azzal, hogy a jogalkotó kivezette az új Pp.-ből az érdemi vizsgálat nélkül a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés intézményét.[73] A lehetséges perakadályok bírói vizsgálatát már a keresetlevél beadását követően megköveteli, s ha az negatív eredménnyel zárul, a keresetlevél visszautasítására kerül sor.[74]
Amennyiben a bíróság nem észlel perakadályt,[75] a keresetlevelet perfelvételre alkalmasnak minősíti, s elrendeli annak kézbesítését az alperes részére, s felhívja, hogy jogi képviselő közreműködésével, 45 napon belül írásbeli ellenkérelmet terjesszen elő. Az alperesi ellenkérelem ismeretében tud eleget tenni a bíróság az alaki és anyagi pervezetési, permenedzselési kötelezettségének. Az alperesi írásbeli ellenkérelem fogja megvédeni a bíróságot és a felperest attól a több évtizede bekövetkező szituációtól, hogy az első tárgyaláson elhangzó alperesi védekezés nyomán[76], rendszerszinten kell elhalasztani a tárgyalást, hiszen mind a felperes, mind a bíróság szembesülhet egy nem várt alperesi védekezéssel (tényállítással, anyagi jogi kifogással). Amennyiben pedig az alperes nem terjeszt elő érdemi védekezést és az első tárgyalást is elmulasztja, felperesi kérelemre, őt bírósági meghagyással lehet marasztalni. Kétségtelen, hogy az ellentmondás visszahelyezi az eljárást a meghagyás kibocsátása előtti állapotába, ám mindenképpen a bíróság és a felperes anyagi erőinek és idejének pazarlásáról lehet beszélni az ilyen "üresjárat" esetén. Az ilyen perelhúzó alperesi magatartás kiküszöbölésére a jogalkotó az osztott perszerkezet jogrendünkbe történő 'megújított visszavezetésével' kívánta biztosítani, hogy az alperest lehetőleg ne a bírói közreműködés, hanem a jogi szabályozás, a saját ügyeiben tanúsítandó felelősség szorítsa arra, hogy a keresetre lehetőleg a per állása szerinti legkorábbi időpontban nyilatkozzon.[77]
Az új Pp. az RPp. osztott perszerkezetét módosításokkal tette magáévá, s az egyes perszakokhoz más-más célt tűz. A leglényegesebb változtatás és eltérés a keresetlevél tartalmának egzakt meghatározásában, valamint az alperesi perbebocsátkozás időpontja előrehozatalában, s technikai szabályozottságában áll. Az RPp. szerint a keresetlevél
- 384/385 -
kézbesítését követően az alperesnek elegendő volt a felperes jogállításával szemben felkészülni és a perfelvételi tárgyaláson felolvasni az ellenkérelmét, amelyet írásban is csatolnia kellett a jegyzőkönyvhöz.[78] Amennyiben azonban a felperes a keresetét megváltoztatta a perfelvételi tárgyalás kezdetén (ehhez az alperes hozzájárulása nélkül joga volt az alperesi ellenkérelem előterjesztéséig), úgy az alperes írásba foglalt védekezése tárgytalanná válhatott, s a perfelvételi tárgyalást el kellett halasztani, hogy az alperes felkészülhessen a védekezésre. Amennyiben az alperes perbebocsátkozott, a bíróság kitűzte az érdemleges tárgyalást, s megkezdődhetett annak előkészítése. Ennek során a peres felek iratváltásokban közölték egymással (s egyidejűleg a bírósággal) tényállításaikat, s bizonyítási indítványaikat, ha erre a perfelvétel során még nem került volna sor.[79] Ettől a felfogástól eltérően az új Pp. igen helyesen, a perkoncentráció rendszerszintű megvalósítása érdekében az alperessel szemben is érvényesíti az elvárható gondossági követelményt és számára is előírja, hogy - mintegy a keresetlevél pandanjaként - írásban részletezve adja elő a jogvitára vonatkozó álláspontját.[80] Felvethető, hogy elegendő-e az alperes számára a keresetközléstől számított 45 nap minderre? Meggyőződésünk szerint általában igen, de különösen bonyolult ügyben kérheti a határidő további 45 nappal történő meghosszabbítását, s ily módon már 90 nap állhat rendelkezésére. Azért is követelhető az alperesi érdembeli nyilatkozat a tényállításokra, jogállításokra és kereseti kérelmekre, mert a mai technikai fejlettség mellett az információk beszerzése, a jogi felkészülést segítő technikai és kereskedelmi lehetőségek messze meghaladják a XX. század elejének, első felének szintjét.
Az új polgári perrendtartás vezérmotívuma a perhatékonyság rendszerszintű biztosítása, ami azt jelenti, hogy önmagában a szabályozásnak kell garantálni a perkoncentráció megvalósulását, s a szabályok nem engedik a perelhúzó magatartást. A perhatékonyságot nem a határidők újabb és újabb seregével, illetve szankciók kilátásba helyezésével biztosítja a törvény, hanem az egyes perszerkezeti egységek célvezérelt eljárási cselekményeinek szabályozásával, a percselekmények prognosztizálásával s az értük viselt eljárási felelősséggel. ■
JEGYZETEK
[1] Az új polgári perrendtartásról szóló tanulmánysorozat negyedik tanulmánya (Szerk.)
[2] A 2015-ben született pilot judgement: Gazsó kontra Magyarország (Application no. 48322/12)
[3] Wopera Zsuzsa: A jogorvoslathoz való jog hatékonysága az új Pp. másodfokú eljárásában. Miskolci Jogi Szemle. XII. évf. 2017. Különszám. 143-154. 152. 17. lj.
[4] Szalay László: Codificatio. In: Publicistai Dolgozatok Szalay László által. Első kötet 1839-1844. Pest, 1847. Kiadja Heckenast Gusztáv. 19-91. 24.
[5] Imregh Géza: Gondolatok egy új Polgári perrendtartásról. Magyar Jog 2014. 2. 72-81., 72.
[6] Novák István: Polgári perrendtartásunk ellentmondásos jellege. Magyar Jog 1997. 12. 730-735., 730.
[7] Földesi Tamás: Jogászi etika. Jog. Állam. Politika. A Széchényi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának tudományos kiadványa, Győr, IX. évf. 2017/1. 3-61., 25.
[8] Balogh Judit: A kodifikáció fogalmi megközelítései az európai jogtudományban. In: Studia in honorem István Stipta. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2017. 25-42.,29.
[9] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017/4. 153-161., 154.
[10] Udvary Sándor: Pro Actione Collectiva. A komplex pereskedés amerikai eszközei, különösen a class action összehasonlító vizsgálata az intézmény magyarországi recepciója céljából. Patrocínium, Budapest 2015., 285.
[11] Gáspárdy László: A polgári per idődimenziója. Akadémiai Kiadó, Budapest 1989. 7.
[12] A Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat Elemző Csoport Összefoglaló Vélemény, A perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata. Budapest, 2013. december 2. 100.
http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglvelemeny.pdf
[13] 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról
[14] A Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Csoport Összefoglaló Vélemény, A perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata. Budapest, 2013. december 2. 103.
http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglvelemeny.pdf
[15] új Pp. 4. § (3) bek. A felek tényállításaikat és egyéb, tényekre vonatkozó nyilatkozataikat a valóságnak megfelelően kötelesek előadni.
[16] Új Pp. 5. § (1) bek. A felek és más perbeli személyek eljárási jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során jóhiszeműen kötelesek eljárni.
[17] Udvary Sándor: A jövő polgári perrendtartása madártávlatból, Pro Futuro, 2016/2. 119.
[18] új Pp. 6. § A bíróság a perkoncentráció érvényesülése érdekében az e törvényben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
[19] 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről (a továbbiakban: új Üt.).
[20] új Üt. 41. § (1)-(2) bekezdés.
[21] új Üt. Indokolása a 41. §-hoz.
[22] új Üt. 41. § (3)-(4) bekezdés.
[23] új Üt. 39. § (3)-(5) bekezdés.
[24] új Pp. 176. § (1)-(5) bekezdés; 177. § (1)-(3) bekezdés.
[25] Éless Tamás: Szerkezeti alapkérdések a polgári per kapcsán. Magyar Jog 2013. 10. 613-616. 615.
[26] A Kúria Polgári Kollégiuma Joggyakorlat-elemző Csoport Összefoglaló Vélemény, A perorvoslati bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlata. Budapest, 2013. december 2. 104.
http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglvelemeny.pdf
[27] új Pp. 176. § (2) bekezdés e) pont, 176. § (1) bekezdés j) pont, 170. § (2) bekezdés a)-e) pont.
[28] új Pp. 75. § (3) bekezdés.
[29] Ennek alkotmányossága kérdésében lásd pl.: Székely János: A kötelező jogi képviselet és alkotmányossága Magyarország és Románia polgári perjogában, Jogtudományi Közlöny 2016/6. 311-319., 314., 317.
[30] új Pp. 244. §
[31] új Pp. 246. § (5) bekezdés.
[32] új Pp. 250. §.
[33] új Pp. 253. § b) pont.
[34] 2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról (Fmhtv.) 3. § (1) bekezdés.
[35] új Pp. 20. § (3) bekezdés aa)-ae) pontjai. A hatáskörrel kapcsolatos kérdésekről bővebben ld.: Pribula László: Hatásköri és illetékességi szabályok az új polgári perrendtartásban, Jogtudományi Közlöny 2017. 6.
[36] új Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont.
[37] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2014, 227.
[38] új Pp. 7. § (1) bekezdés 12. pont.
[39] Nyilas Anna: A keresetváltoztatás korlátai a polgári perben. Magyar Jog 2016. 11. 659-668., 661.
[40] Ua. 668.
[41] új Pp. 215-218. §§.
[42] új Pp. 217. § (1) bekezdés.
[43] Lásd: Ptk. 6:179. § [A teljesítés lehetetlenné válása] (1) Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik, míg a keresettel érvényesített jog (a követelés jogcíme) a kártérítés {Ptk. 6:180. § [Felelősség a lehetetlenné válásért] (2) Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért az egyik fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti.}
[44] Indokolás a 170. §-hoz.
[45] EBH 2006.1422. II. A keresethez (viszontkeresethez) való kötöttség nem jelent jogcímhez való kötöttséget, a kérelmet a jogvita alapjául szolgáló jogviszony tartalma alapján kell elbírálni (1952. évi III. törvény 215. §).
BH 2004.504. Ha a felek egyike házastársi élet- és vagyonközösségben él, annak a ténye az élettársi vagyonközösség fennállásának a lehetőségét kizárja - Ilyen esetben a kereseti kérelemhez kötöttség nem zárja ki egyes vagyontárgyakra, illetve követelésekre nézve a felek közti, más jogcímen alapuló elszámolást [1959. évi IV. törvény 578/G. §, 685/A. §; 1952. évi IV. törvény 27. §].
[46] új Pp. 342. § (3) bekezdés.
[47] új Pp. 170. § (1)-(5) bekezdés.
[48] Magyary Géza: Magyar polgári perjog. Kiegészítette és átdolgozta Nizsalovszky Endre. Franklin-Társulat Kiadása, Budapest 1939. 350.
[49] új Pp. 275. §.
[50] Éless Tamás: Szerkezeti alapkérdések a polgári per kapcsán. Magyar Jog 2013. 10. 613-616., 616.
[51] új Pp. 7. § (1) bekezdés 16. pont.
[52] hatályos Pp. 147. § (1) bekezdés, 147/A. § (1)-(3) bekezdés, 391/C. §.
[53] Pecsenye Csaba: A polgári eljárásjog korszerűsítéséről a gyakorló bíró szemszögéből. Magyar Jog 2013. 9. 552-555., 555.
[54] Wopera Zsuzsa: Az új polgári perrendtartás elvi alapjai, Jogtudományi Közlöny 2017. 4. szám 153-161., 154.
[55] Éless Tamás: A perbeli beszámítás lehetséges szabályozása. Magyar Jog 2016. 5. 257-262., 262.
[56] új Pp. 199. § (2) bekezdés.
[57] Kengyel Miklós: A bírói hatalom és a felek rendelkezési joga a polgári perben. Budapest, 2003. 18.
[58] Nemcsak az eljárási modellek, de egyes intézmények is vándorolnak az országhatárokon és jogrendeken túl, amire különös példa a kollektív igényérvényesítés európai térhódítása. Annak amerikai modelljéről és gyökereiről, recepciójáról lásd pl.: Udvary Sándor: Az amerikai class action elméleti háttere és jogszabályi konstrukciója, In: Codificatio processualis civilis, Studia in Honorem Németh János II. (Varga István szerk.), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2013. 449-488.
[59] új Pp. 191. § (1) bekezdés.
[60] új Pp. 189. § (6) bekezdés.
[61] Ellenvéleményen volt Döme, aki szerint a "közbenső végzésnek" fellebbezhetőnek kell lenni. Megjegyzi azonban, hogy "A közbenső végzés fellebbezhetősége ugyanakkor további számos - a kodifikáció során megválaszolandó - kérdést vet fel, attól kezdve, hogy ez a fellebbezhetőség nem növeli-e a másodfokú bíróságok munkaterhét, nem eredményezi-e a perek még nagyobb volumenű elhúzódását, halasztó hatályú kell legyen vagy sem, egészen az ügyviteltechnikai jelentőségű kérdésekig." - Döme Attila: Egy új eljárásjogi jogintézmény, az ún. közbenső végzés természetéről. Magyar Jog 2015. 7-8. 452-455., 455.
[62] 17/2015. (VI. 5.) AB határozat.
[63] új Pp. 265. § (1) bekezdés.
[64] új Pp. 300. § (3) bek. Törvény eltérő rendelkezése hiányában szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható.
[65] Haupt Egon: A bizonyítás kérdései egy új polgári perrendtartás szemszögéből. Magyar Jog 2014. 12. 699-705. 704., 705.
[66] Árok Krisztián - Kőműves Barbara: Eljárásjogi science fiction, avagy a magánszakértő mint tanú a polgári perben. Jogtudományi Közlöny 2017. 03. 141-145.
[67] A technológiai újdonságok jogi fejlődésre gyakorolt hatásának egy érdekes példájaként ld.: Udvary Sándor: Vehere necesse est - Az önvezető gépjárművekhez kapcsolódó jogi kérdések körvonalazása, In: Lege et fide, Ünnepi tanulmányok Szabó Imre 65. születésnapjára, Iurisperitus Kiadó, Szeged, 2016, 644-653.
[68] Magyary Géza - Nizsalovszky Endre: Magyar polgári perjog. 3. kiad. Budapest, 1939. 38.
[69] új Pp. 237. §.
[70] új Pp. 110. § [Az általános intézkedési kötelezettség határideje, tartalma]
(1) A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában -
a) a beadvány bírósághoz történő érkezésétől,
b) a beadvány benyújtására nyitva álló határidő lejártától, vagy
c) az intézkedésre okot adó egyéb körülmény bekövetkezésétől
számított legkésőbb harminc napon belül megteszi a szükséges intézkedéseket.
[71] Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bek. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
[72] 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény.
[73] hatályos Pp. 130. § (1) bekezdés.
[74] új Pp. 176. § (1)-(2) bekezdés.
[75] új Pp. 176. § (1)-(5) bekezdés.
[76] hatályos Pp. 126. § (3) bekezdés.
[77] új Pp. 179. § (1) és (3) bekezdése.
[78] RPp. 185. § első bekezdés.
[79] RPp. 194. §.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem (Szeged), Károli Gáspár Református Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
