A Kormány 2015. január 14-én fogadta el az új Polgári Perrendtartás koncepcióját (a továbbiakban: Koncepció), melynek jelenleg a társadalmi vitája zajlik. A Koncepció a polgári peres eljárás új alapelveként ismeri fel a perkoncentrációt, amelynek a normaszövegben is kifejezendő jelentőséget tulajdonít. Ezt az elvet a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítását előmozdító eszköznek tekinti. A perhatékonyság nagyon sokrétű, nagyon összetett követelmény. A perhatékonyság általános követelményében kifejeződő egyes igények között az összhang sem mindig teljes. Perhatékonysági faktornak tekintjük a gyorsaságot, a költségtakarékosságot, az ergonomikusságot (azaz a gazdaságos, ésszerű erőkifejtést), a társadalmi terhelés arányosságát (vagyis hogy ne mozgassunk meg feleslegesen nagyszámú tanút, ne hárítsunk az ügy jelentőségéhez képest aránytalanul magas anyagi terheket a társadalomra) stb. De hatékonysági kérdés, méghozzá elsőrendű jelentőségű hatékonysági kérdés a polgári per alapvető rendeltetésének a megvalósulása is, amelyet én - a vonatkozó témabizottsági munka eredményeként - a polgári jogi jogviták bírósági közreműködéssel megvalósuló felelős rendezésében jelölök meg.
A perhatékonyságnak ez a komplex követelménye valóban nem valósítható meg perkoncentráció nélkül. Ennek a szolgálatába állítja a Koncepció az anyagi pervezetést, amely mellett szilárd következetességgel tesz hitet. Ennek biztosítására hivatott a Koncepció szerint a kereset és a védekezés véglegesítése és ehhez kapcsolódóan - a tárgyalás folytatásának szükségessége esetére - a keresetváltoztatási és védekezésváltoztatási tilalom általános bevezetése. A perkoncentráció megvalósulását várja a Koncepció az elsőfokú peres eljárás kettéosztásától, azaz az ún. osztott perszerkezet bevezetésétől is. A peres eljárást két szakaszra osztja: "perelőkészítő szakra, vagy másképpen állítási szakra és az érdemi tárgyalási szakra, vagy másképpen bizonyítási szakra".
Ha a felek tény- és jogállításainak a véglegesítése után bizonyítási szükséglet nem mutatkozik, az ügy a bíróság által foganatosított bizonyítás felvétele nélkül - tehát már az első szakaszban - megérik ítélethozatalra, a koncentráció követelménye teljesül a per logikai egységének megteremtésével, a jogvita tartalmának teljes körű tisztázásával, vagyis kimerül a bíróság anyagi pervezetési kötelezettségeinek teljesítésében. De ha a per logikai egységének megteremtése (a szembenálló érvényesített jogi igények teljes körű tisztázása) és a per érdemi befejezése (ítélettel való lezárása) között további cselekmények (jellemzően bizonyítási cselekmények) végzésére is szükség van, "kiviteli tervet" kell készíteni, amelyet a Koncepció az állítási szakaszt lezáró végzés formájában képzel el, és ehhez kapcsolja a per logikai egységének megbontását megakadályozó preklúziókat.
Ezt a végzést tekinti a perszerkezetet kettéosztó metszéspontnak, és a következő tájékoztatást adja róla: "A perelőkészítő szak célja, hogy ott alapvetően - egy a perelőkészítő szak lezárásaként meghozott végzésben meghatározottan - rögzüljenek a tényállítások, a jogállítások, az indítványok, azaz rögzüljön a kereset, a viszontkereset, a beszámítási kifogás, a bizonyítási indítvány, és azok változtatására, illetve bővítésére később csak kivételesen, a törvény által meghatározott feltételek teljesülése esetén legyen mód. Amely változtatás, bővítés nem tartozik a kivételi szabály hatálya alá, annak figyelembevételét a törvény kizárja. A végzés meghozatala a per cezúrájának tekinthető: kihirdetése lezárja a per első részét és megnyitja a második szakaszt, itt válik el egymástól a per két szakasza. Az eddigi előkészítő szak funkciója a jogvitáról való döntés előkészítése, a bizonyítás kereteinek, a feleket terhelő bizonyítási kötelezettségnek a meghatározása volt, ezt követően új fázisba lép az eljárás. Az érdemi tárgyalási szak célja, hogy a perelőkészítő szakban rögzült állítások és indítványok alapján lehetőleg egy, illetve kisszámú, teljes körűen előkészített tárgyaláson kerüljön lefolytatásra a bizonyítási eljárás, és szülessen meg a per érdemében a döntés."
A Koncepció szövegéből mindössze ennyit tudunk meg erről a végzésről. Nem biztos ugyan, hogy a tárgyalás ilyen jellegű kettéosztása mellett szerencsés az első szakaszt perelőkészítőnek, a második szakaszt érdemi tárgyalási szakasznak nevezzük, mert ha a felosztás funkciója a felek állítási percselekményeinek és a bíróság által foganatosítandó bizonyítási cselekményeknek az elválasztása, ezek az elnevezések azt a látszatot keltik, mintha bizonyítás nélkül nem lenne érdemi tárgyalás, a bizonyítás a per lényegadó és elengedhetetlen eleme lenne, és a bizonyítás felvétele nélkül, pusztán a felek ténybeli és jogállítása alapján eldönthető jogviták nem is juthatnának el peres szakba, hiszen már a perelőkészítő szakban "kifulladna" az eljárás. Most azonban magával a végzéssel, annak természetével kívánok foglalkozni.
A végzés mibenlétéről a Koncepcióból tehát annyit tudunk meg, hogy tartalmilag kiterjed a felek tényállításainak, jogállításainak és indítványainak rögzítésére, mégpedig abban az értelemben, hogy e nyilatkozatok megváltoztatására később (az "érdemi" tárgyalási szakban) már csak kivételesen van lehetőség, és - értelmezésem szerint - kiterjed a bizonyítás kereteinek, a feleket terhelő bizonyítási kötelezettségnek a meghatározására is (hiszen azt olvassuk a Koncepcióban, hogy az e
- 452/453 -
végzéssel lezárt perelőkészítő szaknak ez a funkciója). Erről a végzésről más nem derül ki a Koncepció szövegéből.
Előre bocsátom, hogy mindennel egyetértek, ami erről a végzésről kiderül a Koncepcióból. És örvendetes az is, hogy a Koncepció e tekintetben a normaszöveg-tervezet alkotói számára biztosítja a lehető legszélesebb körű alkotói szabadságot is. A társadalmi vita folyamatának jelenlegi szakaszában arra szeretnék rámutatni, hogy mi az az attribútum, ami nem olvasható a Koncepció szövegében, de ami a szövegben logikailag benne rejlik és ami valóban a perkoncentráció szolgálatába állíthatja ezt a végzést.
A per szerkezeti tagolásának többféle oka lehet, azaz a percezúra az adott történelmi kontextusban jelentkező perkultúrának megfelelően többféle funkciót is betölthet. A Plósz-féle Pp.-ben annak tisztázását jelentette, hogy valóban szükséges-e érdemben foglalkozzon a bíróság a felek jogvitájával (ezért különböztetett perfelvétel és érdemleges tárgyalási szakaszok között). A hatályos osztrák, német, svájci perjogi szabályok, amelyek szintén az osztott perszerkezet képét mutatják, a jogvita mibenlétének teljes körű tisztázásához kötik az eljárás következő szakaszának megnyitását. Ebbe a trendbe illeszkedik a Koncepció is, szigorúan elkülönítve az eljárás időtengelyén a felek állítási és a bíróságnak a jogvita érdemére vonatkozó bizonyítás-foganatosítási cselekményeit.
Ebben a szerkezeti tagolásban kifejeződik az az igény, hogy a felek tárjanak fel mindent egymás és a bíróság előtt, mielőtt a bíróság bizonyítás felvételébe kezd, s ha ez megkezdődött, már ne tehessenek olyan tény-, illetve jogállításokat, amelyek eltérő bizonyítás felvételét tennék szükségessé. Remény szerint ugyanis ezáltal sok felesleges bizonyítás elkerülhető, márpedig a perek leg idő- és költségigényesebb része a bizonyítási eljárás. Ezáltal valóban elejét lehet venni annak, hogy a felek ténybelileg-jogilag felkészületlenül, átgondolatlanul bocsátkozzanak perbe egymással, ráérjenek összeszedni a gondolataikat a per derekán, amikor már hosszú ideje folyik az, jelentős személyi és dologi ráfordítások mellett, elkerülhető, hogy minden jogi képviselő-váltás egyúttal kopernikuszi fordulatokat is hozzon a perbe, elkerülhető a felek perhúzó taktikázása, vagyis általában számos olyan, az eljárást elnehezítő jelenség, amely a feleknek róható fel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
