A Kormány a 1267/2013. (V. 17.) Korm. határozattal elrendelte a polgári perjog, ezen belül a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését. Németh János professzor, a Polgári Perjogi Kodifikációs Főbizottság és a Szerkesztőbizottság elnöke a Szerkesztőbizottság alakuló ülésén arra kért fel, hogy az Értekezleten a polgári perrendtartás, illetve a polgári per céljával foglalkozzam. Az előadásom a polgári per szerkezeti alapkérdéseit érinti, így okkal merülhet fel a kérdés, hogy nem térek-e el a felkérésben megjelölt témától.
Vizsgálódásaim arra a felismerésre vezettek, hogy a per szerkezetének kérdései nem vizsgálhatók anélkül, hogy - legalábbis fogalmi lehatárolások érdekében - ne foglalkoznánk előbb az igazság, majd ezzel összefüggésben a per céljának kérdéseivel. Ekként a per céljával a választott témám előkérdéseként foglalkozom.
Az igazság mibenlétére irányuló kérdésre ki-ki hite, világnézete szerint keresheti és találhatja meg a választ. Magam nem vállalkozom a megválaszolhatatlan megválaszolására, az igazság fogalmának meghatározására. Csupán tapasztalati tényként mutatok rá, hogy az igazságot legalább három szinten ragadhatjuk meg. Ekként szólhatunk Istenről (az isteni igazságról), a filozófiai értelemben vett igazságról és a hétköznapi értelemben vett igazságról.
Úgy vélem, hogy a polgári perjog kodifikációja kapcsán elegendő, ha a filozófiai értelemben vett igazságot vesszük alapul. Miközben a filozófiai igazság fogalmának meghatározására sem vállalkozhatok, az előadásom és az előttünk álló két nap diskurzusainak céljaira tekintettel - Arisztotelész Ethicájára utalva - abból indulok ki, hogy megkülönböztethetjük egymástól az osztó és a kiigazító (reparatív) igazságot. Osztó igazságon, jelentős egyszerűsítéssel, a társadalmi javaknak a mindenkori szuverén általi elosztását, a "leosztást" értem. A kiigazító igazság körébe utalom, ugyancsak jelentős egyszerűsítéssel, a reparatív igazságot, mely akkor jut szerephez, ha a szuverén általi "leosztásban" meg nem engedett, más szóval rendellenes átrendeződés következik be.
A polgári társadalomfejlődés a bíróság feladatává a reparatív igazság biztosítását tette. Ennek a polgári perben messzemenő, a mai napig ható következményei lettek. A reparatív igazság biztosítása elengedhetetlenné tette a múltba való visszatekintést, hiszen ennek során tárható fel a rendellenes átrendeződés előtti állapot, a rendellenes átrendeződés ténye, és mindennek fényében rendelhető el a reparáció. Ezzel kialakult a bizonyítás azon fogalma, amit ma értünk alatta. Eszerint a bizonyítás a múltbeli tények feltárása. A múltbeli tények feltárása pedig szükségképpen magával hozta a valósággal való megegyezőség követelményét. A tényeknek a valósággal megegyező feltárása ekként a reparatív igazság szolgáltatásának előfeltételeként jelentkezik, de nem azonos azzal. Ugyanakkor, a valósággal megegyező mint hétköznapi értelemben vett igazság tűnik fel előttünk.
A múltbeli tények valósághű feltárásán alapuló, reparatív igazságot szolgáltató polgári per csak egy a lehetséges perrendek között, bár ma konszenzus mutatkozik abban, hogy a polgári társadalomnak ez a perrend a velejárója. A kontraszt érdekében utalok arra, hogy a polgári társadalomfejlődés előtti per sok esetben az osztó igazság elérését, vagy akár az isteni igazság kifürkészését tűzte ki célul maga elé. Az ilyen per szükségképpen nem a múltba, hanem a jövőbe tekintett, ekként a bizonyítás célja sem a múltbeli tények feltárása, hanem az osztás szempontjainak meghatározása, vagy a perlekedők hitelességének igazolása volt.
Az előbbiek fényében az igazság kapcsán közszájon forgó anyagi igazság, alaki igazság és eljárási igazságosság fogalmakat a következő tartalommal használom. Anyagi igazságnak a valóságnak megfelelőt, alaki igazságnak a bíróság előtt bizonyítottat tekintem. Az alaki igazságot és az eljárási igazságosságot pedig nem azonos, hanem egymástól eltérő fogalmakként kezelem. Az eljárási igazságosság ugyanis azt a követelményt fogalmazza meg, hogy az eljárás során mindenkor biztosítani kell az alapvető jogosítványok, azaz Alaptörvényben biztosított alkotmányos jogok töretlen érvényesülését.
A polgári per célját illetően közkeletű kettősséggel találkozunk: vajon a per célja az egyéni jogvédelem vagy a jogrend védelme? Ennek vizsgálata során az egyéni jogvédelem kifejezés helyett, az egyéni jogérvényesítés kifejezést fogom használni, tekintettel arra, hogy Magyarynak a per céljához kapcsolódó levezetését a jogvédelem és a jogérvényesítés elhatárolásáról helyesnek tartom.
A per céljától elhatárolandó a törvény, azaz a Polgári perrendtartás célja. A törvény célját, polgári perjogi jogalkotásunk történetében először, az 1952. évi III. törvény, a Pp. 1. §-a iktatta törvénybe. A Pp. hatálybalépése óta máig változatlan, hogy a törvény célja a jogviták eldöntésének biztosítása. Ebből következik, hogy a perrendtartással a jogalkotónak az a célja, hogy a jogviták eldöntésének mechanizmusát biztosítsa. Ami a Pp. hatálybalépése óta változott, az a hogyan kérdése. A Pp. eredeti szövege szerint a jogviták eldöntését az anyagi igazság alapján kellett biztosítani. A jogalkotó ezzel a bíróságok feladatává tette az anyagi igazság felderítését. A későbbiekben az "anyagi" jelző "elillant" az igazság elől. Elillant, hiszen annak hatályon kívül helyezésére soha nem került sor. A történet tanulságos
- 613/614 -
kortörténeti kuriózum. Az anyagi jelzőt az igazságügyminiszter hagyta el az egységes szerkezetbe foglalt Pp. közzététele során, a II. Ppn. 115. §-ában kapott azon felhatalmazás alapján, miszerint az igazságügy-miniszter a Pp. nem módosított rendelkezésein érdemet nem érintő szövegmódosításokat tehetett. Az anyagi jelző elhagyása mint szövegmódosítás épp annyira volt "érdemet nem érintő", hogy ennek nyomán bontakozott ki a polgári perjogi gondolkodásban az a széles körű vita, ami végül elvezetett az alaki igazság azon fogalmának kimunkálásához, miszerint igazságnak a bíróság előtt bizonyított tényállást kellett tekinteni. Végül, a VIII. Ppn. teljes egészében lecserélte a Pp. alapelvi rendszerét, és ennek részeként akként rendelkezett, hogy a jogviták pártatlan eldöntését az alapelvek érvényesítésével kell biztosítani. Ezzel a jogalkotó az eljárást az eljárási igazságosság biztosítására redukálta, elvetve bármiféle igazságeszményt, aminek eredményeként az eljárásra nem maradt más, mint a technikai értelemben vett korrekt jogérvényesítés.
Visszatérve a per céljára, felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán "a per" céljáról beszélni. Van-e cél az azt tételező ember nélkül? Nem lenne-e helyesebb a kérdést alanyi szempontból úgy feltenni, hogy mi a célunk a perrel? Ha az ember (a perben peralanyok) felől közelítünk a kérdéshez, a kép kitisztul. A polgári peres eljárási jogviszony legalább 3 peralany, a felperes, a bíróság és az alperes komplex közjogi jogviszonya. Függetlenül attól, hogy a polgári perjogi jogviszony szerkezetét Magyaryt követve két kétoldalú jogviszonyként, vagy Plószt követve egy összetett háromoldalú jogviszonyként fogjuk fel, önkéntelenül adódik a kérdés: lehet-e ezeknek az alanyoknak ugyanaz a céljuk a perrel? A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
