Minthogy az új Polgári Perrendtartás kodifikációjának egyik kitűzött célja az eljárások időszerűségének javítása, érdemes megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek befolyással lehetnek az eljárás időtartamára. Az egyik ilyen tényező a keresetváltoztatás megengedhetősége terjedelme és korlátai. Jelen tanulmány ezen szempontok szerint vizsgálja a keresetváltoztatás jelenlegi gyakorlati érvényesülését, a bírói gyakorlat és a vonatkozó jogszabályok elemzésén keresztül. A kereset megváltoztatása az érvényesített igénnyel függ össze, ekképpen kihatással van nem csak a bizonyítás további irányára, és az alperesi védekezésre, hanem a bírói döntés kereteire és az ítélet tartalmára is. A tanulmány rávilágít, hogy az új Pp. tervezete mennyiben és milyen módon ad választ a keresetváltoztatással összefüggő gyakorlati problémákra. Az első részben a fogalom jogirodalmi értelmezéseit vizsgáljuk gyakorlati eseteken keresztül, míg a második rész a korlátozás lehetséges és célszerű kereteit vázolja fel.
Az első felvetődő probléma, hogy a keresetváltoztatás fogalmát a hatályos jogszabály egyértelműen nem határozza meg, csupán annak anyagi és eljárásjogi feltételeit. Anyagi jogi feltétele, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. Eljárásjogi feltétele pedig, hogy határidőben történjen, a keresetlevél kötelező tartalmi kellékeinek megfeleljen, és a perindítás feltételei fennálljanak.[1] Ezután a törvény arra vonatkozóan ad iránymutatást, hogy melyek azok a módosulásai a keresetnek, amelyek nem minősülnek keresetváltoztatásnak. Ebből lehet következtetni arra, hogy mi az, ami annak minősül.[2] A szakirodalom alapján keresetváltoztatásnak minősül:
- ha az eredeti kereseti kérelem helyébe másik kereseti kérelem lép;
- ha a felperes keresetét kiterjeszti olyan alperesre, aki ellen addig nem érvényesítette az igényt;
- ha a felperes az eredeti kereseti kérelmét új, további kereseti kérelemmel egészíti ki;
- és ide tartozik az az eset, ha a keresettel érvényesített jog megváltozik.[3]
Kengyel kiemeli, hogy a jogirodalomban kettős értelmezése alakult ki a keresetváltoztatásnak, amely szerint tágabb értelemben keresetváltoztatásnak tekinthető a kereseti kérelem minden módosulása, szűkebb értelemben pedig csak akkor beszélünk keresetváltoztatásról, ha az eredeti kereseti kérelem helyébe egy megváltozott kereseti kérelem lép.[4] Ennek megfelelően, Novák keresetváltoztatásnak tekinti, ha a felperes az eredeti kereseti kérelem elemeit módosítja, kicseréli, tehát bármely elemre vonatkozhat.[5]
A régebbi jogirodalmi álláspontok között Plósz a keresetváltoztatást a keresetben előadott individualizált jognak a megváltoztatásaként definiálja. Az akkori szabályozás szerint az alperes perbebocsátkozásával a peralapítás megtörtént, a felperes ettől kezdve kötve van a keresetéhez, azt egyoldalúan meg nem változtathatja, sem attól egyoldalúan el nem állhat. Már ekkor sem tekintette azonban keresetváltoztatásnak a jogszabály a megállapításról teljesítésre és fordítva történő áttérést. Ugyanakkor megengedte a felperesnek, hogy a tárgyalás folyamán új keresetet indítson, ha az új kereset tárgya ugyanaz vagy ugyanannak tekintendő, mint az előbbié, vagy ha az új kereset az előbbivel összefügg. A mai szabályozás gyökerei megtalálhatók az 1911-es perrendtartásban.[6]
A jelenleg hatályos Pp. kommentárja szerint keresetváltoztatásnak minősül mind a kereseti kérelem, azaz az ítéleti rendelkezés kívánt tartalmának megváltoztatása, mind a ténybeli és jogi alap módosítása, mivel a különböző ténybeli vagy jogi alapokon nyugvó igények eltérő védekezést és bizonyítást tesznek szükségessé. A kereset megváltoztatásának tekintendő, ha a marasztalás összege ugyan nem változik, de a felperes bérleti díj helyett használati díjat követel, vállalkozói díj helyett jogalap nélküli gazdagodásra vagy szavatossági igény helyett a díj túlfizetésére hivatkozik.[7] A jogszabály viszont egy tágabb módosítási lehetőségnek enged teret, amikor úgy rendelkezik, hogy nem minősül keresetváltoztatásnak - és ezért nem esik korlátozás alá -, ha a felperes a keresettel érvényesített jog megváltoztatása nélkül annak megalapítására újabb tényeket hoz fel, vagy a felhozottakat kiigazít-
- 659/660 -
ja. Ez azt támasztja alá, hogy a jogszabály - egyes bírói döntésektől eltérően - a ténybeli alap megváltoztatását, korrigálását nem minősíti keresetváltoztatásnak.
A Pp. kivételekre vonatkozó 146. § (5) bekezdését a 2010. évi CLXXXIII. törvény iktatta be.[8] A b), c), d) pontok a Pp. 247. §-a alapján már korábban is érvényesültek, az a) pont alapján a kereseti kérelem alapját igazoló újabb tények állítása, felsorakoztatása, kiigazítása - mint eddig is - az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a felperes joga. Mivel mind az igény érvényesíthetősége szempontjából jelentős a keresetváltoztatás megfelelő értelmezése, mind az érdemi döntés tartalmára és terjedelmére kihatással van, a jogszabálynak ezt a kérdést rendeznie kellene, tehát kifejezetten tartalmaznia kellene a keresetváltoztatás fogalmi kereteinek meghatározását.
Jelenleg a keresetváltoztatás első jelentős korlátja a másodfokú eljárásban jelentkezik, ezért a vizsgált bírói döntések is a másodfokú eljárásra vonatkozóan értelmezik a korlátozásokat. A bírói gyakorlat szerint a bíróságnak a kereseti és fellebbezési kérelmek értelmezésével kell megállapítania, hogy a másodfokú eljárásban a keresetváltoztatás tilalmába ütköző igényt terjesztettek-e elő.[9] A keresetváltoztatás megengedett vagy kizárt volta a kereset eredeti és a változtatással érintett tartalmi elemeinek egybevetésével dönthető el. Amennyiben azonban az új Pp. időben korlátozni kívánja az elsőfokú eljáráson belül is a keresetváltoztatást, annak pontos törvényi definiálása garanciális jelentőségű lesz. Az alábbi esetekben kiemeljük, hogy a bírói gyakorlat a konkrét ügyben mely tényezőket tartotta jelentősnek a keresetváltoztatás megengedhetőségének megítélésekor.
A BH 2002.490. számú ügyben a Kúria úgy találta, hogy amennyiben az érvényesített jog nincs pontosan megjelölve, de a ténybeli alapból kiderül, hogy a kereseti kérelem megalapozott olyan jog alapján, amit ugyan kifejezetten nem jelölt meg a felperes, akkor a bíróság megadhatja a kért jogvédelmet.
A tényállás szerint a felperes keresetében tévedésre és megtévesztésre hivatkozással támadta az adásvételi szerződést, és kérte az alperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert a megtámadás okát nem látta bizonyítottnak. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a szerződés érvénytelenségére alapított keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta, de az ítéletet kiegészítette azzal, hogy kötelezte az alperest az ingatlan hatvan napon belüli kiürítésére és a felperes birtokába bocsátására. A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel a felperes keresete nem irányult a lakás kiürítésére, ilyen kereseti kérelmet a másodfokú eljárásban már nem terjeszthetett elő. A Kúria elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Indokolása szerint a kereseti és fellebbezési kérelmet a másodfokú bíróság értelmezte, ennek alapján nem állapítható meg, hogy a felperes a másodfokú eljárásban megváltoztatta volna a keresetét. Haszonélvezeti jogánál fogva pedig igényt tarthatott az ingatlan birtoklására, használatára, hasznainak szedésére, és ennek érdekében kérhette a tulajdonosnak az ingatlan birtokba bocsátására való kötelezését.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
