Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásával egyre inkább előtérbe kerültek azok a vélemények, melyek szerint nem csupán a polgári anyagi jog megújítása szükséges, hanem elengedhetetlen a polgári eljárásjog korszerűsítése is.
Legutóbb a Kúria Polgári Kollégiuma rendezett konferenciát 2012 októberében a polgári eljárásjog korszerűsítése tárgyában. Itt döntően az elméleti szakemberek fejtették ki álláspontjukat a Polgári Perrendtartás tervezett módosításával, illetőleg újrakodifikálásával kapcsolatosan. Ennek apropóján tartom szükségesnek gyakorló bíróként néhány gondolat kifejtését a Polgári Perrendtartás megújításával összefüggésben.
Az új Polgári Perrendtartás megalkotása melletti érv lehet mindenekelőtt az a körülmény, hogy a több mint 60 éve alkotott Polgári Perrendtartás olyan társadalmi környezetben került megalkotásra, amely időközben alapvetően megváltozott. A megváltozott élethelyzetek a szabályok folyamatos korszerűsítésének igényét kényszerítették és kényszerítik ki. Ennek megfelelően nagyszámú és jelentős módosítása következett be a Polgári Perrendtartásnak. Ezek a módosítások azonban a megváltozott élethelyzeteket teljes körűen követni nem tudták, ugyanakkor pedig azt eredményezték, hogy a törvény szerkezeti egysége megbomlott és ezt helyreállítani mind a mai napig nem sikerült.
Ugyanakkor a bíróságokkal szembeni jogos elvárás, hogy a perek minél rövidebb idő alatt befejeződjenek. Ezen elvárásnak azonban a bíróságok nem minden esetben tudnak teljes körűen megfelelni, aminek egyik oka Polgári Perrendtartásunk részbeni korszerűtlensége.
A fentiek miatt egy új Polgári Perrendtartás megalkotását én magam is szükségesnek vélem. Ez azonban hosszú folyamat lehet, ezért szükségesnek látom azt is, hogy addig, amíg az új Polgári Perrendtartás megalkotásra kerül, a meglévő Pp. módosításával teremtsen olyan helyzetet a jogalkotó, hogy a bíróságokkal szembeni kiemelt társadalmi elvárásnak azok meg tudjanak felelni.
Ezzel összefüggésben, álláspontom szerint vannak olyan koncepcionális kérdések, melyek az új Polgári Perrendtartás megalkotása során lehetnek alapvető jelentőségűek, de azok elfogadása még az új Polgári Perrendtartás megalkotása előtt, a jelenlegi Pp. koncepcionális módosításával is a bírósági eljárások gyorsulását eredményezné.
Ezek közül hármat emelnék ki.
I. A bíróság feladatának újraszabályozása a törvény céljával összefüggésben.
II. A különleges eljárások csökkentése.
III. A felek rendelkezési jogának ésszerű korlátozása.
A Polgári Perrendtartás célját a hatályos Polgári Perrendtartás 1. §-a akként fogalmazza meg, hogy ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.
Természetesen a cél újrafogalmazása az új Polgári Perrendtartás megalkotása során komoly feladat. Éppen ezért e kis dolgozat kereteit meghaladja, azonban szükségesnek tartom azt leszögezni, hogy alapvetően a jelenlegi meghatározás e körben helyes, s azon változtatni olyan irányba, hogy a bíróság feladatává tegyük az igazság kiderítését, nem kívánatos.
Ezt azért kívánom kiemelni, mert az általam már korábban említett, a Kúria Polgári Kollégiuma által a polgári eljárásjog korszerűsítése tárgyában rendezett 2012. októberi konferencián a jogelmélet jeles képviselője, dr. Kengyel Miklós vetette fel azon gondolatot, mely szerint indokolt lenne a per célját kiegészíteni a valós tényállás megállapítására való törekvéssel. Ezzel összefüggésben utalt a nemzetközi tendenciákra, s rámutatott arra, hogy nagyobb teret lehetne engedni a bíró hivatalbóli eljárásának.
A magam részéről ezzel a felvetéssel nem értek egyet, hiszen ez nem mást jelentene a gyakorlatban, mint hogy ismét az igazság kiderítése válhat a Polgári Perrendtartás céljává.
A polgári jogviták döntő része az autonóm felek közötti konfliktusok eldöntéséről szól. Ebbe az autonómiába beavatkozni általános jelleggel a bíróság részéről véleményem szerint nem kívánatos. Természetesen lehetnek olyan esetek - pl. személyállapotra vonatkozó családjogi tárgyú munkaviszonnyal összefüggő perek, stb. -, amikor a felek autonómiáját korlátozni indokolt. Ám véleményem szerint ezek jelenthetik a főszabály alóli kivételt. Főszabálynak azonban azt kell tekinteni továbbra is, hogy a bíróság csak a felek ez irányú kérelme alapján, az általuk kért mértékben avatkozzék be a polgári jog által szabályozott kapcsolataikba. Éppen ezért indokolatlannak tartom a per célját kiegészíteni a valós tényállás megállapítására való törekvéssel.
A polgári eljárásjog céljával összefüggésben szükséges értelemszerűen a bíróság feladatának meghatározása is.
Nem kétséges, hogy a bíróság feladata a jogviták ésszerű időn belül történő eldöntése.
- 552/553 -
A bírósági feladatokkal összefüggésben kiemelt jelentőségű annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a bíróság a perek során milyen mértékben játsszon aktív szerepet, s ennek kapcsán az, hogy milyen mértékben telepítsük a per vitelének meghatározását a bíróságokra, illetve a felekre.
A perek ésszerű időn belül történő befejezésére való törekvésnek, álláspontom szerint egyik gátja a Polgári Perrendtartás 3. § (3) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettség jelenlegi szabálya. A Pp. 3. § (3) bekezdése szerint ugyanis a bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
Tapasztalatom szerint ezen tájékoztatási kötelezettség teljesítése, illetőleg a másodfokú bíróságok által hivatkozott nem, vagy nem megfelelő teljesítése a leggyakoribb hatályon kívül helyezési ok, s értelemszerűen ez a pertartam elhúzódásának egyik leggyakoribb oka.
E tájékoztatási kötelezettség tartalmával, annak teljesítésével összefüggésben folyamatosak a polémiák, s ennek hatására a Legfelsőbb Bíróság az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ennek ellenére a tájékoztatási kötelezettség teljesítésével összefüggő hatályon kívül helyezések száma, tudomásom szerint nem csökkent, hiszen olyan egzakt szempontokat meghatározni nem lehet, mely szempontok maradéktalan figyelembevétele mellett a tájékoztatási kötelezettség megfelelő teljesítése megállapítható.
Akkor, amikor a Polgári Perrendtartás koncepcionális kérdéseiről beszélünk, nem megkerülhető ennek a kérdésnek a vizsgálata sem. Ezen vizsgálat kapcsán pedig álláspontom az, hogy a bíróság aktív szerepét a perek eldöntése során csökkenteni szükséges, s ennek egyik aspektusa a bíróság tájékoztatási kötelezettségének az újragondolása.
Ez a vélekedés, megítélésem szerint nem mond ellent a nagy előszeretettel hangoztatott nemzetközi tendenciáknak, hiszen a tájékoztatási kötelezettség jelenlegi formában történő szabályozása igencsak aktív szerepre kényszeríti a magyar bíróságokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
