A Magyar Faktoring Szövetség évente publikált statisztikái szerint[1] a magyarországi faktoring piac 2019-ben 2220 milliárd forint faktorált forgalmat ért el, mely jelentős növekedésnek számít a 2010-es 880 milliárd forintos forgalom után. De pontosan mit is takar ez az évről évre hatalmas forgalmat bonyolító és rekord méretű növekedést produkáló jogintézmény? A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) kodifikálása során miért szült - és szül a mai napig - szakmai körökben vitát a faktoring szerződés törvénykönyvön belüli elhelyezése és definiálása? Egyes jogirodalmi források[2] miért különböztetik meg és határolják el egymástól a Ptk.-n kívüli faktoring szerződést, a kölcsönszerződés egyik altípusaként kodifikált faktoring szerződéstől? A jogintézmény miként kapcsolódik a közjegyzői okirat-szerkesztési eljáráshoz? Jelen tanulmányomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
A kérdések megválaszolása előtt fontosnak tartom a faktoring kialakulásának és hazai kodifikálásának rövid ismertetését, hiszen a szerteágazó nemzetközi és a hiányos hazai szabályozás következtében, a gyakorlat és a piac által, évtizedek alatt kimunkált faktoring típusok, valamint a fogalma körül kialakult viták megértéséhez a fejlődéstörténetének áttekintése nélkülözhetetlen. A magyar jogfejlődés eredményeként létrejött faktoring fogalom (fogalmak) és a kialakult egyes faktoring fajták bemutatásával, valamint a faktoring szerződés más szerződésektől való elhatárolásával szeretnék rámutatni a jelen szabályozás hiányosságaira, a bírói gyakorlat által kimunkált döntések ellentmondására és az ezekből fakadó jogalkalmazási bizonytalanságokra.
A Ptk.-ban szabályozott faktoring szerződés jogrendszerben betöltött helyének és szerepének tisztázását követően a szerződés kötelező tartalmi elemeinek, a faktorálót és a faktort megillető, illetve terhelő jogosultságoknak és kötelezettségeknek, a jogviszony tárgyá-
- 18/19 -
nak, azaz a faktorálható követelések körének, a szerződés megkötésének és megszűnési szabályainak a bemutatása következik. A szerződés felépítésének ismertetése során különös figyelmet kívánok fordítani a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (továbbiakban: Ktv.) okirat-szerkesztési szabályaira - így különösen, de nem kizárólagosan a tájékoztatási kötelezettségekre és végrehajthatóságra -, ezzel is segítséget nyújtva a gyakorlat számára a közjegyzői okiratba foglalt faktoring szerződések elkészítéséhez.
Tekintettel arra, hogy jelen tanulmányban a tágabb értelemben vett faktoring fogalomból kiindulva kerül ismertetésre a faktoring jogviszony, a szerződés pozícióinak a törvényi definícióban használt elnevezései zavart okozhatnak. Ezért ahol a törvény adóst említ, ott a továbbiakban a "faktoráló", ahol pedig harmadik személyt ír, ott a továbbiakban az "adós" elnevezést fogom használni.
A modern finanszírozási jellegű faktorálás közvetlen történelmi előzményei az Amerikai Egyesült Államokban keresendőek. A gyarmati kereskedelem következményeképpen a nagyobb kikötőkben, európai mintára faktorházak létesültek és működtek. A faktorházak elsősorban a behozatalra szoruló a textil-, selyem- és gyapjúkereskedelemben vettek részt, de részben ügynöki, kereskedelmi és pénzügyi közvetítőként is működtek. A kezdeti időszakban, a kereskedelmi élet fejlődésével a faktorok tevékenységi köre bővült: bizományossá váltak, feladatuk pedig a megbízóik áruinak az átvételével, az adott piacon történő értékesítésével, az áruért kapott ellenérték beszedésével egészült ki. E tevékenységük pedig további finanszírozási elemekkel bővült, hiszen ilyen formában speciális hitelt is nyújtottak a gyártónak. Az 1800-as évektől a technológiai fejlődés következtében azonban egyre kevésbé volt szüksége a gyártóknak a faktorok bizományos és marketing tevékenységére. Az Egyesült Államokban 1889-ban született meg az első törvény a faktoringról (Factors Act) mellyel szinte teljesen megszűnt a faktorházak raktározási funkciója. E folyamatot csak gyorsította a McKinley vámtarifa, mely szinte teljesen megszűntette az Európából származó textilek behozatalát. 1911-ben a "Factors Lien Act" következtében már a faktorok zálogjoggal is rendelkeztek a megszerzett követelések felett és 1931-et követően, mikor is a faktorok kereskedelmi finanszírozók közé sorolása megtörtént, végérvényesen a finanszírozás és a követeléskezelés lett az első számú feladatuk. 1963-ban az Egyesült Államokban a faktoringot pénzügyi szolgáltatássá minősítették, így a bankok előtt is megnyílt a lehetőség a faktoring tevékenység folytatására. A jogi szabályozása, az addig kialakult bírói gyakorlat törvényi szintre emelése, az Egységes Kereskedelmi Törvénnyel (UCC) valósult meg.[3]
- 19/20 -
A fenti előzmények tették lehetővé, hogy a faktoring tevékenység az egész világon elterjedjen: a nagy amerikai multinacionális cégek nyomában idővel az amerikai bankok is megjelentek, akik hozták magukkal ezt a finanszírozási formát. A tőkeszükséglet fedezésének, biztosításának új módja a klasszikus hitelezési rendszer mellett egy olcsóbb és gyorsabb finanszírozási opciót nyújtott[4] a gazdasági élet valamennyi szereplőjének, mely lendületet adott a faktoring európai elterjedésének és fejlődésének. Európában a faktoring tevékenységének három bázisa alakult ki, melyek egymástól eltérően fejlődve, külön utakat jártak be: Anglia, Németország és Franciaország. Angliában a hazai számla leszámítolási gyakorlat keveredett az amerikai faktoring tevékenységgel, mai napig a Factors Act, a pénzügyi szolgáltatásokra és az engedményezésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések az irányadóak ezen ügyletekre.[5] Németországban a fejlődést nagymértékben befolyásolta, hogy 1978-ban a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság a "meghosszabbított-tulajdonjogot" elismerte azon faktoring ügyleteket esetében[6], ahol a faktor del credere kockázatot vállalt, így német jogterületen leginkább ez a típus terjedt el.[7] A német szabályozás alapját a BGB engedményezésre vonatkozó szabályai adják. Franciaországban külön törvény szabályozza a kereskedelmi ügyletekből eredő követelések engedményezését (code monétaire et financier), mely részben kiegészíti, részben felülírja a Code civil rendelkezéseit. A francia szabályozás sajátossága, hogy a faktorálás a legtöbb esetben nem az engedményezés, hanem a szerződések jogátruházási szabályai szerint megy végbe.[8]
Habár a modern finanszírozási faktoring Közép-Európában a külkereskedelmi vállalatok export tevékenységével összefüggésben már a rendszerváltozást megelőzve is megjelent - így hazánkban is - az elterjedését és fejlődését igazán az 1990-es évektől számoljuk.
A magyar jogrendszerbe 1997-ben került implementálásra[9] a nemzetközi követelésvételről szóló 1988. május 28. napján Ottawában a Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) Diplomáciai Konferenciáján elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény). Az Egyezmény szövegezése tizenhárom éves előkészítő munka eredményeképpen született meg és célja a szűkkörű szabályozásával nem egy egységesített faktoring fogalom megalkotása, hanem a kialakult gyakorlat rögzítésével, valamennyi piaci szereplő és a változatos nemzetközi gyakorlat által is elfogadható közös tájékozódási pontok meghatározása volt.[10] Az Egyezmény a faktoring szerződés fogalmát a szállító (faktoráló)
- 20/21 -
és a faktor között létrejött olyan engedményezésként definiálja, mely alapján a faktoráló, a vevőkkel (adósokkal) kötött adásvételi vagy egyéb szolgáltatási szerződés alapján keletkező kintlévőségeit a faktorra engedményezi. A szerződés tárgyát nem képezhetik olyan követelések, melyeket a vevő (adós), személyes, családi, vagy háztartási használat céljából szerezte meg. Az Egyezmény alapján a faktornak az alábbi tevékenységek közül legalább kettőt végeznie kell: szállító (faktoráló) megelőlegezése, kintlévőségekkel kapcsolatos számlavezetés, adósok szerződésszegése esetére szóló védelem, adósok írásbeli értesítése.[11] Az Egyezmény jelentősége abban rejlik, hogy egészen a Ptk. kodifikálásáig a hitelintézeti törvény mellett egyedüli jogforrásként volt hatással a magyar faktoring gyakorlat kialakulására.
A faktoringot, mind a korábbi[12], mind a jelenlegi hitelintézeti törvény[13] (továbbiakban: Hpt.) az üzletszerűen folytatott követelésvásárlási tevékenységet a pénzügyi szolgáltatások közé sorolja. Különbség a régi és az új szabályozás között, hogy amíg a régi Hpt. a faktoring szerződés definícióját a pénzkölcsön nyújtásának fogalmán belül helyezte el[14], addig az új Hpt. már külön, önállóan definiálja[15]. A két definíció között érdemi eltérés nincsen: faktoring alatt a követeléseknek - a kockázat átvállalása, vagy anélkül történő - megszerzését, megelőlegezését, leszámítolását értik, független attól, hogy a követelések nyilvántartását és beszedését ki végzi. A hitelintézeti törvény és az UNIDROIT Egyezmény rendelkezései között azonban eltérés található. Amíg a Hpt. szabályai a belföldi faktoring kötelező elemének tekintik a finanszírozást, a többi szolgáltatás pedig szükségképpeni elemnek fogadja el, addig az Egyezmény valamennyi faktor által végezhető tevékenységet vagylagos szolgáltatásnak tekinti, melyből kettőnek érvényesülnie kell. Tehát a nemzetközi faktorálás esetében nem kötelező elem a finanszírozási tevékenység, a taxatíve felsoroltak szolgáltatások közül bármely kettő együttes nyújtása kimeríti a fogalmát.
A fenti kettősség - a tisztán engedményezés szabályainak alkalmazása, valamint a finanszírozási és egyéb szolgáltatási elemek jogviszonyon belüli hangsúlya - a magyar bírói gyakorlatban is kiütközött, mely sokáig nem volt egységes a faktoring szerződések megítélése tekintetében. Alapvetően két felfogás érvényesült: a korábban született bírói ítéletek az engedményezés speciális fajtájaként tekintettek a faktorálásra[16], míg az ezredfordulót követően az ítélkezési gyakorlatban egyre inkább elterjedt, majd előtérbe is került a faktoring ügyletek összetettsége és komplikáltsága.[17]
Ilyen, az ügylet összetettségére reflektáló egyik első bírósági döntés BH 2005.72 volt, mely többek között rögzítette, hogy a faktoring lényege a követelésnek a behajtás kockázata átvállalásával vagy anélkül történő megvásárlására, megelőlegezése, mely jogügylet a felek szándékától függően a visszterhes engedményezés, adásvétel és hitelviszony elemeit foglalja magában. Kimondta, hogy átruházott követelés érvénytelensége, vagy az engedménye-
- 21/22 -
zés előtti megszűnése nem eredményezi a faktoring szerződés érvénytelenségét, csupán a faktoráló az átruházott követelését helytállással fog tartozni a faktor irányában.
A BDT 2006.47 számú döntés kimondta, hogy a faktoring szerződésben az engedményezés, adásvétel és a hitelszerződés ismérvein túlmenően tartozásátvállalási és kölcsön elemek is megjelennek. Ez utóbbi értelmezés mellett foglaltak állást a Győri[18] és a Szegedi Ítélőtábla[19] eseti döntései is. A Fővárosi Ítélőtábla még ennél is tovább ment, eseti döntésében[20] a faktoringot követelés fedezetéül nyújtott hitel biztosítékaként minősítette.
A BDT 2006.1313 számú határozat vegyes, típuskombinációs szerződésfajtának tekintette a faktoring szerződést, mely adásvételre, tartozásátvállalásra, engedményezésre és a hitel- és kölcsönszerződésre irányadó szabályokat is alkalmazni lehet. Amennyiben a szerződés nem tartalmaz külön tartozás-átvállalási rendelkezést, úgy a faktort nem terheli a faktoráló szerződésből eredő kötelezettségei. Ellenben az engedményezési elemekre tekintettel az adóst a faktorral szemben meg fogják illetni a faktorálóval szemben érvényesíthető kifogások.
A szabályozás körül kialakult bizonytalanság a Polgári Törvénykönyv kodifikációját is végig kísérte. A szakmai vita elsősorban arról szólt, hogy szükséges-e a faktoringot önálló szerződésként kodifikálni, illetve a már kialakult nemzetközi szabályozásnak és pénzintézeti gyakorlatnak megfelelően mely jogintézményhez közelítsék leginkább. A 2001-ben elfogadott Ptk. koncepció[21] a faktoringot az engedményezés speciális fajtájaként a szerződések általános szabályai között helyezte el.[22] A végül hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény - részben a Világbank Szakértői javaslatát[23] is szem előtt tartva - már nevesített szerződésként tartalmazta faktoring szerződést, azonban mögöttes jogviszonyként, még mindig a visszterhes engedményezés szabályrendszerét alkalmazta. Ezzel a felfogással szakított a T/5949 számú törvényjavaslat, mely a korábbi koncepcióhoz képest szűkebb szabályozást alkalmazott, de háttérszabályként már nem az engedményezés, hanem a kölcsönszerződés bizonyos szabályainak megfelelő alkalmazását írta elő. Kikerültek a törvényszövegből az adós értesítésére vonatkozó rendelkezések és a faktoring keretszerződés szabályozása, ellenben bekerült a nyilvántartásba vételi kötelezettség.[24] Fontos kiemelni, hogy jogalkotó nem a teljes kölcsönszerződési szabályrendszer alkalmazását írja elő, hanem kizárólag a kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat.[25]
- 22/23 -
Tágabb értelemben vett faktoring alatt a teljes faktoring ügyletet, azaz a hárompólusú - faktor, faktoráló (alapügylet jogosultja), adós (alapügylet kötelezettje) között létrejött -jogviszonyt értjük, míg szűkebb értelemben vett faktoring alatt a faktor és faktoráló között létrejött szerződést.[26] Jelen részben a tágabb értelemben vett fogalom alapján, az egyes faktoring típusok kerülnek bemutatásra és elhatárolásra más nevesített szerződésektől.
Az UNIDROIT Egyezményben rögzített fogalmi ismérvek és a faktoring ügyletek általános jellemzői alapján mind a külföldi[27], mind a hazai szakirodalom[28] az alábbi faktoring típusokat különíti el egymástól.
A faktor tevékenysége alapján megkülönböztethetünk finanszírozási és lejárati (határidős) faktoringot. Előbbi esetben a faktor a faktorálónak a szerződéskötést követően, még az adós fizetési kötelezettség lejárta előtt folyósít, ezzel kvázi megelőlegezi számára a tartozás összegét. Lejárati faktoring esetben viszont a faktor a követelés lejáratakor, vagy egy előre meghatározott lejárati időpontban - adós teljesítésétől független - lesz köteles fizetni a faktorálónak.
A jogviszony tárgya tekintetében megkülönböztethetünk színlelt - azaz a faktorálás előtt már lejárt követelések behajtására irányuló -, illetve nem színlelt - azaz a faktorálás időpontjában még le nem járt követelések behajtására irányuló - szerződés típusokat.
A szerződés szerint beszélhetünk egyedi, azaz egy-egy követelést finanszírozó szerződésről, vagy a piaci igényeknek jobban megfelelő és leginkább elterjedt keretjellegű megállapodásokról. Utóbbi végül nem került külön szabályozásra a jelenleg hatályos normaszövegben.
Az adós értesítése szempontjából beszélhetünk nyílt, valamint csendes faktoringról, hiszen a jelenlegi normaszöveg az adós értesítését közvetlen nem írja elő, így nem kötelező eleme a jogviszonynak.
A szerződés szereplőinek székhelye, illetve a faktorált követelés teljesítésének helye szerint beszélhetünk belföldi - faktoring minden szereplőjének székhelye ugyanabban az államban van, vagy faktoráló és az adós jogviszonyában a teljesítés belföldön realizálódik -, illetve nemzetközi faktoringról. Nemzetközi faktoring esetén a forgalom iránya alapján megkülönböztethetünk export-, import-, és inter-faktoringot (kölcsönösen vállalt export és import faktorálás).
Végül a faktornak a követelés behajthatatlanságával kapcsolatos kockázatvállalása alapján megkülönböztethetünk valódi, azaz visszteher nélküli és nem valódi, azaz visszterhes
- 23/24 -
faktoringot. Visszteher nélküli faktoring esetén az adós késedelmes, vagy nem fizetésének a kockázatát a faktor átvállalja a faktorálótól, míg a visszterhes faktoring esetében, az adós mulasztása esetén a faktorálóra visszaszáll a faktorált követelés. A magyar gyakorlatban a faktoringgal foglalkozó pénzügyi vállalkozások[29] három csoportba osztható: akik nem vállalják a behajtás kockázatát (pl. CIB Bank Zrt.[30]), vállalják a behajtás kockázatát (pl. OTP Faktoring Zrt.[31]) és akik mindkét formát alkalmazzák (pl. MKB Bank Nyrt.[32]).
Tekintettel arra, hogy a Ptk. faktoring fogalma[33] alapvetően finanszírozási és visszterhes típus kombinációját öleli fel, így a következőkben az elhatárolásoknál és szerződés felépítésének ismertetése során ebből a típuskombinációból fogok kiindulni.
Bár a faktoring szerződés több másik nevesített szerződéssel is hasonlóságot mutat, mégis rendelkezik olyan speciális tartalmi elemekkel, melyek alapján egyértelműen elhatárolható a többi jogügylettől. Jelen részben az egyes szerződésekkel és pénzügyi szolgáltatásokkal történő összehasonlítás során rámutatok azokra a sarokpontokra, melyek az elhatárolás során segítségre lehetnek.
Magánjogi-dogmatikai szempontból a faktoring szerződéshez az engedményezés áll a legközelebb. Hasonlóságot fedezhetünk fel a két jogintézmény között a jogviszony tárgya tekintetében, hiszen az új szabályozás eltörölte az engedményezés korábbi korlátozását,[34] így mindkét megállapodása tárgya lehet jövőben keletkező, illetve jövőben lejáró követelés is.
Az engedményezés alanyai - akár engedményező, akár engedményes - bárkik lehetnek, azonban az üzletszerű faktoring ügyletek esetében, faktor pozíciójában kizárólag a tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező pénzügyi vállalkozás szerepelhet.[35] A faktoring esetében a jogviszonyt mindig szerződés keletkezteti, ezzel szemben az engedményezés alapulhat törvényen és hatósági határozaton is. Habár a Ptk. sem az engedményezési, sem a faktoring szerződésre nem ír elő meghatározott alakiságot, azonban az üzletszerű faktoringra, az irányadó közjogi szabályok[36] írásbeli alakiságot írnak elő.
Az új Ptk. már a követelések átruházása esetén is különválasztja a kötelező és a rendelkező ügyletet, tehát a követelés átruházással való megszerzéséhez szükséges az átruházásra irányuló szerződés (például faktoring szerződés) és a követelés engedményezése.
- 24/25 -
Az engedményezés egy jogcímes rendelkező ügylet, amely azonban a követelés átszállásához önmagában nem elengedő: szükség van még az átruházásra irányuló szerződésre vagy más jogcímre. Okirati szinten a kötelező és a rendelkező ügyletnek nem kell feltétlenül szétválni, a két mozzanat egyetlen aktussal, egyetlen szerződési okiratban[37] is megvalósulhat, így a kialakult gyakorlatnak - melynek a faktoring szerződés esetén különös jelentősége van - nem kellett szükségszerűen megváltoznia.
A faktoringot, mind az UNIDROIT Egyezmény, mind a Hpt. értelmező rendelkezései követelésvásárlásként definiálják. Ez az elnevezés azonban ilyen formában félrevezető lehet, hiszen az adásvételre irányadó rendelkezések háttérjogszabályként való alkalmazhatóságát sejtetik. Az alapvető különbség a két jogügylet között, hogy amíg adásvételi szerződésnél a követelés megszerzése az ügylet közvetlen célja, addig faktorálás esetén, a követelés feletti rendelkezési jog megszerzésére kizárólag a kintlévőség biztosítása, a jogérvényesítés hatékonyságának a növelése, tehát a finanszírozás fedezeti biztosítása érdekében történik.[38] Az adásvétel tárgya lehet bármilyen forgalomképes dolog[39], a faktorálás közvetett tárgya csak követelés lehet.
Adásvételi jellegről akkor beszélhetnénk, ha a sikeres behajtásból származó összeget a követelés megvásárlója megtarthatná, illetve az adós nem teljesítésének a kockázatát ő viselné. Ezzel szemben, a kialakult gazdasági gyakorlatban a faktor a szerződés megkötése után fizetett előleget kiegészíti a behajtás után fennmaradó rész faktordíjjal csökkentett összegével, a visszterhes faktoring szerződés esetében pedig, a sikertelen behajtás következtében a faktorálónak vissza kell fizetnie az előleget.[40]
Ugyan gazdasági élet fejlődésével mára a faktoring bizományos jellege szinte teljesen kiveszett a gyakorlatból, azonban a két jogintézmény közti hasonlóság - mind a bizományos, mind a faktor kvázi közvetítő szerepet látnak el és tevékenységükkel a teljesítést segítik elő[41] - elhatárolásukat indokolttá teszi.
Különbség a két szerződéstípus között, hogy amíg faktor megelőlegezi a követelést a partnerének, addig a bizományos a megbízónak kizárólag akkor utal, ha a harmadik személy neki már teljesített. A bizományos tevékenységével szerződő partnereket kutat fel, addig ez a faktorra egyáltalán nem jellemző. A bizományos maga választja ki a harmadik személyt és vele együtt határozza meg a köztük létrejövő szerződés tartalmát, ezzel szemben a faktor nem választja ki a kötelezettet és gyakran, a faktoring szerződés megkötéséig nem is ismeri a faktoráló és az adós közti jogviszonyt. A Ptk.-ban kodifikált faktoring szerződés
- 25/26 -
szerinti faktor főszabály szerint nem vállalja át a kötelezett fizetési mulasztásának kockázatát, a bizományos azonban szerződésben vállalhatja a helytállást azoknak a kötelezettségeknek a tejesítésért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik.[42]
Mind kölcsön, mind a faktoring szerződés konszenzuál jogügylet, tehát a szerződés a felek kölcsönösen és egybehangzóan kifejtett akaratával jön létre - azonban pár közös vonást leszámítva a faktoring szerződés nem tartalmazza a pénzkölcsön nyújtásának jellemző elemeit. A kölcsönnel ellentétben, a faktoring ügyletek sokkal összetettebb és komplexebb szolgáltatásokat foglalhatnak magukba[43], melyek vonatkozásában a kölcsön elem akkor kap igazán teret, ha le nem járt követelés a tárgya a megállapodásnak, hiszen ebben az esetben a faktor a faktoráló likviditási problémáit orvosolja azzal, hogy átmenetileg pénzhez, kölcsönhöz juttatja.[44]
A kölcsönszerződés kétoldalú jogviszony, melynek alanyai az adós és a hitelező, ezzel szemben a faktoring alapvetően hárompólusú, hiszen a faktor és a faktoráló mellett az alapszerződés adósa is megjelenhet a jogviszonyban.
A kölcsönszerződés alapján a hitelező köteles egy meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét és annak járulékait megfizetni. A szerződés ezen része szoros kapcsolatot mutat a visszteher nélküli faktoringgal, ami mégis megkülönbözteti, az a másik fél ellentételezése, az ellenszolgáltatás. A visszterhes kölcsönszerződés esetén az adós kamat (ügyleti, késedelmi) fizetésére köteles, faktoring esetében pedig az ellenszolgáltatás - amennyiben a szerződésben kikötik -maga a faktordíj, ami igaz lehet kamat jellegű, de megállapodás értelmében egyéb költségeket is tartalmazhat. A kölcsön lehet ingyenes és visszterhes, ezzel szemben a faktoring minden esetben visszterhes.
A Hpt. fogalom rendszere a faktorálást a forfetírozással egyetemben a követelésvásárlási tevékenységen belül helyezi el. Habár a gyakorlatban sokszor szinonimaként használták a két fogalmat, azok közel sem azonosak. A forfetírozás alatt a beruházások piacán, a szállítók finanszírozására szolgáló, általában export ügyleteket értjük. A követelésvásárlás mindig egy tágabb, szélesebb fogalmat ölel fel, melynek célja a követelés végleges átruházása, még a faktoringgé elsődlegesen a követelésfinanszírozás, tehát a hangsúly a szolgáltatás kölcsön és hitelezési funkcióján van. Amíg forfetőr lemond a visszkereseti jogáról és minden esetben jelentős, az adós fizetőképességén túlmenő kockázatokat (pl. devizaárfolyam változás) is fel kell vállalnia addig a Ptk.-ban kodifikált faktoring szerződés szerinti faktor - jelenlegi szabályozás értelmében - visszkereseti jogáról nem mondhat le. A gyakorlatban a forfetírozás esetében az egyedi, még a faktoring esetében inkább a keret megállapodások terjedtek el leginkább.
- 26/27 -
A váltóleszámítolás szintén sok hasonlóságot mutat a faktoringgal. A váltóleszámítolás alanyai a leszámítoló pénzintézet és a váltó birtokos, a hasonlóság a faktoring szerződéssel, hogy itt is egy pénzintézet a harmadik pólus, mely a forgatmányozás révén az eredeti jogosult helyébe lép. Kockázatvállalás tekintetében is hasonlóságot mutat a két jogintézmény: mindkettő esetben visszkereseti jog fenntartásával vállalják az ügyletet. A leszámítolás közvetett tárgya a fizetési kötelezettségvállalást tartalmazó értékpapír, a váltó, még a faktoring esetében nem értékpapírba foglalt követelés, tehát a dologi szabályok utóbbi esetben nem érvényesülnek. Különbség a gyakorlatban kialakult faktoringhoz képest, hogy a leszámítolási mozzanaton túlmenően más tevékenységet, pl. nyilvántartási, könyvelési a leszámítoló pénzintézet a faktorral ellentétben nem vállal.[45] Az ellenszolgáltatás tekintetében is különbség mutatkozik a két jogintézmény között: a pénzintézetnek a leszámítolásból származó profitja a váltón szereplő összegnek az esedékességig felszámított diszkont jellegű kamattal történő csökkentése, míg a faktor nyeresége - amennyiben a szerződésben kikötik - a finanszírozási kamatból és egyéb felszámított költségekből álló faktordíja lesz.
A jelenleg hatályos Ptk.-ban a faktoring a hatodik könyv, hitel- és számlaszerződések cím alatt, az LVIII. fejezetben nevesített szerződésként definiálásra. A törvényi fogalom értelmében a faktoring szerződés olyan szerződés, amely alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg visszafizetésére és kamat fizetésére, a faktor a követelés visszaengedményezésére köteles.[46]
A szerződés alakisága tekintetében a Ptk. nem ír elő kötelező írásbeliséget, így az alakszerűségre a kötelmek általános szabályai az irányadóak.[47] Azonban a Ptk.-val ellentétben, a faktoringra irányadó közjogi szabályozás kötelező írásbeli formát ír elő, így álláspontom szerint, a hitelintézeti törvény, mint speciális jogszabály előírásai lesznek az alkalmazandók. A közjegyző által közjegyzői okiratba foglalt faktoring szerződésnek mindenképpen tartalmaznia kell a szerződés alanyait, a szerződés tárgyát, a szolgáltatás ellenértékét, a faktordíjat (különös tekintettel a végrehajtási törvény[48] rendelkezéseire), illetve az ügylet egyéb lényeges elemeit.
- 27/28 -
A faktoráló személyével szemben a hatályos szabályozás - a korábban kialakult hazai és nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan - nem állít követelményt, korlátozással nem él.
A faktoráló a faktorral szemben, elsősorban a követelés értékének, a szerződésben kikötött részét jogosult követelni. Ezen túlmenően a faktorálót együttműködési és tájékoztatási kötelezettség is terheli: szükséges minden olyan információt, adatot, iratot és dokumentumot (pl. számla) átadnia, mely a faktor tevékenységéhez nélkülözhetetlen, továbbá köteles a követelés átruházásával egyidejűleg, az azt biztosító valamennyi mellékkötelezettség átszállását elősegíteni. Amennyiben a szerződésben kikötik, úgy köteles továbbá a faktordíj megfizetésére (faktordíj részletezése lásd 4.3 pontban).
Más a helyzet faktornál, hiszen az ő esetében Ptk. szabályain túlmenően a Hpt. pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni. Üzletszerű faktorálást kizárólag a Felügyelet (MNB) engedélyével rendelkező pénzügyi vállalkozás végezhet.[49] Üzletszerűnek, az ellenérték fejében nyereség-, illetve vagyonszerzés végett -előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló - rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység minősül.[50] A közjegyzőnek tehát kötelessége a jogügylet üzletszerűségét vizsgálni, melyet legkönnyebben a faktor erre irányuló nyilatkozatának közjegyzői okiratban történő rögzítésével érhet el. Amennyiben a faktorálás üzletszerűnek minősül, úgy szükséges továbbá az MNB engedély bekérése, ellenőrzése és célszerű másolatának iratanyag formájában történő megőrzése[51], vagy az engedély számának a közjegyzői okiratban történő rögzítése.
A faktort - amennyiben a szerződésben kikötik - tevékenységéért faktordíj illeti meg, a követelés behajthatatlansága esetére pedig visszkereseti igénye keletkezik a faktorálóval szemben. Jogosult továbbá a követelés behajtásával kapcsolatban információt és tájékoztatást kérni, a faktoráló pedig köteles a behajtás eredményessége érdekében faktorral együttműködni. A faktor főkötelezettsége a faktoráló finanszírozásában merül ki. Köteles továbbá a követelések folyamatos nyilvántartására és a követelések behajtásának megkísérlésére.
Habár a szűkebb értelemben vett faktoring fogalom esetén az átruházott követelés adósa, nem alanya a jogviszonynak, a kétszeri teljesítés kockázatának elkerülése érdekében mégis szükségesnek tartom, hogy a szerződésben az értesítésére vonatkozó szabályok rögzítésre kerüljenek. Ahogy fentebb már utaltam rá, az értesítésére vonatkozó szabályok végül a faktoringnál elhagyásra kerültek a Ptk. kodifikációja során, tekintettel arra, hogy a követelés átszállásához szükséges[52] engedményezésre irányadó szabályok ezt a kérdést rendezik[53]. Álláspontom szerint, habár az értesítés elmaradása nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét, az adós írásbeli értesítésének előírása mégis nélkülözhetetlen, hiszen a későbbi jogvita elkerülése érdekében az adós számára is egyértelműnek kell
- 28/29 -
lennie annak az időpontnak, melytől kezdve a faktoráló helyett már a faktornak köteles teljesíteni. Ezért az adós szempontjából különösen fontos, hogy a követelés átszállásáról értesüljön, hiszen ettől az időponttól kezdve már a faktorral szemben érvényesítheti az alapjogviszonyból eredő kifogásait és élhet a beszámítás lehetőségével. Amennyiben az adós értesítése mellett döntenek a felek, úgy ezen kötelezettséget a jogalkotó a faktoráló oldalára telepíteni, tekintettel arra, hogy az ehhez szükséges adatok, információk a szerződéskötés időpontjában az ő birtokában vannak meg.
A faktoring szerződés közvetlen tárgya a követelés átruházása, a közvetett tárgya pedig maga a követelés lesz.
A faktorálható követelések tárgyában nem élt megszorítással a jogalkotó, így a már fennálló - tehát a faktorálás előtt már létrejött - le nem járt követelések, valamint jövőbeni - faktoring szerződés megkötése után keletkező - követelések is képezhetik a szerződés közvetett tárgyát. Ezek a követelések - amennyiben a követelés átszállásához szükséges rendelkező ügyletet (engedményezést) a faktoring szerződésben foglaltan, vagy külön okiratban már megkötötték - keletkezésük pillanatában, külön jogcselekmény nélkül, automatikusan fognak átszállni a faktorra.[54] Osztható szolgáltatások tekintetében lehetőség van a részbeni faktorálásra.
Nem lehet viszont tárgya az engedményezésnek olyan követelés, mely átruházását jogszabály kizárta (pl. kincstári vagyon[55]), a személyhez kötött követelések (pl. életjáradék[56]), vagy megszűnt követelések.
Kérdésként merülhet fel, hogy a faktorált követelések tekintetében a főkövetelés és annak járulékai egységes, vagy önálló követelésnek tekinthetőek-e? Véleményem szerint a kérdésben az engedményezés jelenlegi szabályrendszerét kell segítségül hívni. Az engedményezéssel kapcsolatban kialakult korábbi bírói gyakorlat[57] értelmében, különbséget kellett tenni az átruházás időpontjáig már esedékessé vált és az ezt követően esedékessé váló járulékok között. A korábbi gyakorlat alapján, az átruházás után esedékessé váló kamatokra az engedményezett lett a jogosult, azok a főköveteléssel együtt szálltak át, még az átruházás előtt esedékessé vált járulékokra az engedményezés automatikusan nem terjed ki, így ezekre - a felek akaratától függően - a szerződésben külön ki kellett térni. Ezzel a gyakorlattal szakított az új szabályozás[58], hiszen kimondja a kamatkövetelés átszállását, ezzel világossá téve, hogy az esedékessé válástól független mind a késedelmi, mind az ügyleti kamat átszáll az engedményezettre. Tekintettel arra, hogy a faktoring szerződésnek az engedményezés szabályrendszere nem mögöttes joganyaga, így akkor járnak el a felek helyesen, ha vagy az engedményezés szabályrendszerére visszahivatkoznak, vagy
- 29/30 -
külön rendelkeznek a követelés valamennyi járulékának faktorra történő átszállásáról.
A jogviszony tárgya tekintetében további kérdéseket vethet fel a főkövetelés és az azt biztosító mellékkötelezettségek átszállása. Amennyiben a járulékoknál részletezett analógia alapján, az engedményezés szabályrendszeréből indulunk ki, úgy a kezességből és a zálogjogból eredő jogok (kivéve önálló zálogjogot[59]) törvény erejénél fogva szállnak át a faktorra.[60]
Ahogyan a közjegyzői okiratba foglalt faktoring szerződés az alapjogviszony adósával szemben, úgy az alapjogviszony biztosítéki kötelezetteivel szemben sem biztosíthat közvetlen végrehajthatóságot a faktornak, hiszen a végrehajtás feltételei[61] nem állnak fenn velük szemben. A közjegyzői okiratba foglalt faktoring szerződésben a faktoráló és a faktor egymás irányába tett kötelezettségvállalásaik kerülnek rögzítésre, így közvetlen végrehajthatóságról - legalább is ezen közjegyzői okirat alapján - kizárólag faktoráló és a faktor viszonyában beszélhetünk. Az más kérdés, ha az adós, kezes, vagy zálogkötelezett a faktorálóval szemben, mint az alapjogviszony jogosultjával szemben közjegyzői okiratban vállalták kötelezettségeik teljesítését. Ebben az esetben az adós vagy biztosítéki kötelezett kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátása iránti nemperes eljárásban a faktornak az engedményezési szerződés alapján lehetősége lesz jogutódlás megállapítását kérni az eljáró közjegyzőtől. A faktoring szerződésben későbbi viták és bizonytalanság elkerülése érdekében a kezesség és a zálogjog, mint biztosítékok átruházásáról célszerű (önálló zálogjog esetében pedig szükségszerű) a megállapodásban külön rendelkezni, továbbá a biztosítékok érvényesítéséhez szükséges dokumentumok (pl. kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okiratok) átadását is szükséges a megállapodásban rendezni.
A garancia érvényesítésének joga, a jogintézmény járulékosság hiányának ellenére is csak a garantőr hozzájárulásával ruházható át. A jogirodalmi álláspont szerint, a garantőri hozzájárulás megadása esetén, a garanciavállalást az új kedvezményzett személyéhez kell igazítani, amely következtében már új garancia kibocsátásáról és nem átruházásról beszélhetünk[62]. Az átruházás helyett, a garancia jogosultja - a garanciavállaló nyilatkozatban tett kizáró kikötés hiányában - kijelölheti azt a személyt, akinek javára a garantőr a jövőben köteles lesz teljesíteni.[63] Tehát elvi lehetőség van arra, hogy a faktoring szerződés közokiratba foglalásával egyidejűleg a faktoráló kijelölje faktort, mint azt a személyt, akinek a garantőr a jövőben teljesíteni köteles. A nyilatkozat megtételét és közlését a közjegyző, jegyzőkönyvi tanúsítvány formájában, külön eljárás keretei között közokiratba is foglalhatja.[64]
Vételi jog átruházhatósága kérdésében azt kell vizsgálni, hogy a vételi jogot a Ptk. ha-
- 30/31 -
tálybalépése előtt, vagy után létesítették.[65] Amíg régi Ptk. rendelkezései[66] kizárták a vételi jog másra történő átruházását, addig a Ptk. ilyen megkötést nem tartalmaz: a Ptk. hatálybalépését követően létesített vételi jogok esetében nem csupán a jog gyakorlására lehet mást személyt kijelölni, hanem annak átruházásával a gyakorlásával járó kötelezettségek (vételár teljesítése) is átszállnak az új jogosultra.[67] Vételi jog átszállásáról, a kezességgel és zálogjoggal ellentétben nem csak célszerű, hanem külön szükséges is rendelkezni a megállapodásban.
Ahogy arra a tanulmány 3.2.1 pontjában már utaltam, eljáró közjegyzőnek fontos felhívni a felek figyelmét arra, hogy a faktoring önmagában csak kötelező ügylet, mely a faktoráló követelés átruházására irányuló kötelezettségvállalását tartalmazza. A követelés átruházásához a faktoring szerződés mellett az engedményezés is szükséges. Az engedményezési szerződés készülhet a faktoring szerződés közjegyzői okiratba foglalásával egyidejűleg vagy azt követően is akár közokiratban, akár magánokiratban. Álláspontom szerint azonban célszerű mind a kötelező, mind a rendelkező ügyletet is egy közjegyzői okiratba foglalni, melyre a Ktv. közjegyzői okirat szerkesztési szabályai lehetőséget is adnak.
A faktoring szerződéseknél felmerül a kérdés, hogy nem ütköznek-e a Ptk. 6:99. §.-ában foglalt tilalom alá, tekintettel arra, hogy a faktoring hordozza a fiduciárius ügyletek egy legfőbb jellemzőjét, miszerint "a felek által használt jogeszközök hatása nagyobb, tágabb körű, mint amekkora a szándékolt gazdasági cél (biztosítéknyújtás) megvalósításához szükséges."[68] Ezen logika alapján fiduciárius biztosítéknak minősülne a faktoring szerződés mellett a tulajdonjog-fenntartás[69] és a pénzügyi lízing[70] is. A kodifikáció során az ilyen típusú biztosítékok elismerésével szemben egyik leglényegesebb ellenérv a publicitás hiánya volt, azaz, hogy ezekről harmadik személyek hitelezői, nyilvántartás hiányában nem szerezhettek tudomást.[71] Ezt a problémát kívánták orvosolni - és ezzel tette lehetővé a zálog mellett a faktoring, pénzügyi lízing és tulajdonjog-fenntartás nyilvánosságát és megismerhetőségét - a hitelbiztosítéki nyilvántartás[72] bevezetésével, így lehetőség nyílt arra, hogy maga a törvénykönyv szabályozza a faktoringot, mint a tilalom alóli egyik kivételt.
A faktordíj számítási módjának igen változatos gyakorlata alakult ki hazánkban. A behajthatóság kockázatát is magába foglaló, visszteher nélküli faktoringnál alkalmazott egy-
- 31/32 -
szeri díjas számítási módszertől egészen a visszterhes faktoring szerződésekre jellemző leszámítolási, kamatjellegű megoldásokig mindent megtalálhatunk a faktorálással foglalkozó társaságok szerződéskötési gyakorlatában. Tekintettel arra, hogy a Ptk.-ban a visszterhes faktoring került kodifikálásra, így ezen típusnak a faktordíj számítására kínált megoldásokat fogom részletezni.
A faktordíj jellemzően a követelés valódi, tényleges névértéke és faktor által fizetett ellenérték közti nyereségkülönbözet.[73] A különbözetnek, a követelés valódi értékhez képest számított százalékát a követelés behajthatóságának a kockázata határozza meg. A faktordíj ezen része jutalék jellegű, tekintettel arra, hogy a különbözet, mint nyereség kizárólag az adós teljesítése esetén illeti meg a faktort.
A faktordíj másik eleme úgynevezett leszámítolási diszkontkamat.[74] A faktor, az átruházott követelés ellenértékeke után, a behajtás idejére kamatot számíthat fel. Kamat mind a sikeres, mind a sikertelen behajtás esetén megilleti a faktort, melyet a faktoráló az elszámoláskor, vagy az adós nem teljesítése esetén az ellenérték visszatérítésével egyidejűleg köteles a faktornak megfizetni.
A faktordíj a felek megállapodásától független különböző, egyösszegű, vagy akár időszakonként visszatérő adminisztrációs díjakat, a követelés biztosításával, vagy annak átszállásával felmerülő költségeket (pl. ingatlant terhelő zálog átjegyzésének földhivatali igazgatási szolgáltatási díját) is tartalmazhat.
A finanszírozási gyakorlatban, a hosszú távú üzleti kapcsolatokra tekintettel, a rendszeresen ismétlődő faktorálások esetében a keretmegállapodások terjedtek el leginkább. A keretszerződések lényege, hogy a felek előre rögzítik, hogy milyen időintervallumon belül, milyen felső értékhatárig fogja a faktort szerződéskötési kötelezettség terhelni a faktoráló oldalán a jövőben keletkező, vagy esetlegesen jövőben lejáró követelésekre[75]. A keretszerződés ilyen formában előszerződésnek is minősül, hiszen a felek a megkötendő faktoring szerződések feltételeit és részleteit is szabályozhatják benne. Sajnálatos módon, ezen leginkább elterjedt megállapodási forma a kodifikálás során végül kikerült a törvényszövegből, így erre a korábban kialakult üzleti gyakorlat és a felek megállapodása lesz az irányadó. Keret jellegű megállapodásoknál a faktordíjnak megjelenhet egy speciális eleme: hitelszerződéseknél már ismert rendelkezésre állási jutalék, melyet a faktoráló - ténylegesen átruházott követelésekre tekintet nélkül - kizárólag a megállapodásba foglalt végső határidő lejártáig, a faktor rendelkezésre állásáért köteles fizetni. Másik jellemző elem a faktordíj esetében az opciós jutalék, mely a jövőben átruházott követelésekért kerülhet felszámításra.
A faktorálónak a faktordíj megfizetésére irányuló kötelezettségvállalásának a díj valamennyi elemét szükséges összegszerűen, vagy százalékban, annak pontos jogcímével tartalmaznia. A faktordíj végrehajthatóságának szempontjából legfontosabb, hogy a közjegyzői okiratba foglalt faktoring szerződés pontosan, világosan és egyértelműen szabályozza, hogy a felek mikor tekintik a követelést behajtását sikertelennek. A felek megjelölhetnek
- 32/33 -
egy konkrét határnapot, de határozhatnak úgy is, hogy meghatározott igényérvényesítési cselekmények (pl. adós vagy biztosítéki kötelezettek értesítése, vagy felszólítása) eredménytelenségét követően tekintik a behajtást sikertelennek.[76] Fontos, hogy a határnap meghatározása esetén is, a felek egyértelműen körülírják, hogy melyek azok az intézkedések a faktor részéről, amelyeket a határnapig feltétel nélkül meg kell tennie a követelés behajtása érdekében, ellenkező esetben a faktor teljesítése nem tekinthető szerződésszerűnek, ezáltal a faktordíj sem illeti meg. A faktornak a feltételek bekövetkeztéről: sikeres behajtása esetén az erről szóló értesítésről, sikertelen behajtás esetén pedig a visszkereseti igény érvényesítéséről közjegyzői ténytanúsítást szükséges felvennie a Kjtv. 142. §-ában meghatározott eljárás szerint.
A szerződés az adós teljesítésével (teljesedéssel), adós nem teljesítése esetén a faktorálóra történő visszaengedményezéssel, illetve a Ptk. 6:212.§-6:214.§-okban szabályozott megszüntetéssel szűnik meg. A faktor részére ezen túlmenően a törvény speciális felmondási okokat biztosít, mely okok nem taxatívek, a felek közös akarattal szabadon bővíthetik, vagy akár ki is zárhatják őket. Ezen felmondási okok:
• az adós a fizetőképességére és az átruházott követelés jogi helyzetére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;
• az adós vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti megtérítési kötelezettségének a teljesítését;
• az átruházott követelés kötelezettjének vagyoni helyzete oly mértékben romlik, hogy az veszélyezteti a követelés teljesítését.[77]
A felmondási okokban közös, hogy mind az adós olyan körülményeire (pl. fizetőképesség vizsgálata), vagy magatartására (pl. adós fedezetelvonó magatartása) vezethetők vissza, mely körülmények a szerződés megkötését követően következhetnek be. A felmondási okok kiegészülnek a kölcsönszerződés felmondási okaival is.[78]
A felmondással a faktoring szerződés a felek között megszűnik, melynek következménye, hogy a faktornak vissza kell engedményeznie a követelést a faktorálóra, faktoráló pedig a követelés ellenértékét, faktordíj kamat részével együtt visszafizeti a faktor részére. Álláspontom szerint, az eljáró közjegyző akkor jár el helyesen, amennyiben a felmondási okokat, illetve a felmondás jogkövetkezményeit szerződésbe foglalja, továbbá a faktorálónak, a felmondás esetére szóló ellenérték visszafizetési és kamatfizetési kötelezettségvállalását rögzíti a közjegyzői okiratba. A felmondásra, mint a végrehajthatóság feltételére a 4.4 pontban már kifejtettekre tekintettel kell eljárnia a faktornak.
- 33/34 -
A hatályos szabályozás[79] a faktor oldalára telepíti a faktorálás ténynek és a faktoráló (adós) személyének hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzési kötelezettségét. A nyilvántartásba vételi kötelezettség előírásának szükségessége és indokoltsága a 4.2 pontban már korábban kifejtésre került. A bejegyzés elmaradása nem érinti a szerződés érvényességét, azonban a nyilvántartásba vétel hiányában, a követelés nem fog átszállni a faktorra. Ilyen esetben a faktort olyan jogok fogják megilletni, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésen alapított zálogjogát nem jegyezték be a nyilvántartásba.[80]
A nyilvántartásba vételi kötelezettség pontos tartalmát és feltételeinek kialakítását a jogalkotó a közjegyzői és a bírói gyakorlatra hagyta. Ezért, a keretjellegű megállapodás szabályozatlansága a faktoring nyilvántartásba-vételi kötelezettségénél is kiütközik. Álláspontom szerint a keretszerződések esetében az egyik megoldás az lehet, ha az eljáró közjegyző, a szerződés aláírásával egyidejűleg a faktoráló (adós) személyét és a faktorálás tényét - utalva a megállapodás keret jellegére is - a zálogjoghoz hasonlóan "körülírással", például a szerződés mindenkori mellékletére utalva jegyzi be a hitelbiztosítéki nyilvántartásban. Ebben az esetben a szerződés tárgyát képező követelések cserélődése és változása következtében nem lesz szükség a bejegyzés folyamatos módosítására[81]. Problémát okozhat azonban, hogy a faktorálandó követelések bejegyzése esetében - szemben a zálogjogi szabályokkal - a Ptk. nem rendelkezik kifejezetten a körülírással történő meghatározhatóságról, igaz nem is tiltja azt. Ellenkező esetben a bejegyzés időszakonkénti megújítására lenne szükség, mely adminisztrációs kötelezettség az üzletszerű finanszírozási faktoringokat nagy mértékben nehezítené el.
A nyilvántartásba vétel és törlés szabályait a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvény tartalmazza.[82] A hitelbiztosítéki nyilvántartás hitelesen tanúsítja, hogy a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tevő a nyilvántartásban rögzített időpontban és a nyilvántartásban szereplő tartalommal, a Ptk. és a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló törvényben foglaltak szerint hitelbiztosítéki nyilatkozatot tett.[83] A nyilvántartás ezen túlmenően semmilyen jog, tény, vagy szerződés fennállását nem tanúsítja, vagy bizonyítja.[84] A bejegyzéshez szükséges nyilatkozatot kizárólag a faktor teheti meg.[85].A faktori nyilatkozat rögzítésére és törlésére a tulajdonjog-fenntartásra irányuló eladói nyilatkozatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket[86] kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a törlés esetén még - Hbnytv. 17. §-ának utaló rendelkezése alapján - a zálogkötelezett[87] vagy a zálogjogosult[88]
- 34/35 -
zálogjogi bejegyzés törlésére irányuló nyilatkozatának szabályaira is figyelemmel kell lenni. A bejegyzésre irányuló hitelbiztosítéki nyilatkozatot a faktor az erre rendszeresített adatlapon, vagy közjegyzői okiratba foglaltan is megteheti.[89]
Összegezve: az okiratot szerkesztő közjegyző akkor jár el helyesen, ha tájékoztatja a feleket a bejegyzés esetleges elmaradásának jogkövetkezményeiről, arról, hogy a faktoring szerződés nyilvántartásba történő bejegyzési kötelezettsége a faktort terheli, továbbá, hogy a közjegyzői okiratba foglalt faktori nyilatkozat esetén annak módosítása és törlése is csak közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat alapján lesz lehetséges.[90]
Ahogy korábban már hivatkoztam rá, a jogalkotó az új Ptk. megalkotása során a visszterhes faktoring típust tekintette kiinduló pontnak és ennek megfelelően ez a faktoring fajta került alaptípusként kodifikálásra. Habár, a visszterhes faktoring törvényi szintű szabályozásával a faktor kockázata nagymértékben csökkent - hiszen a követelések behajthatatlanságának kockázatát, a visszaengedményezési joga következtében már ne kell vállalnia -, véleményem szerint egy úgynevezett kockázat feltáró nyilatkozat készítése, a későbbi jogviták elkerülése érdekében mégis nélkülözhetetlen lenne. A szerződés megkötése előtt a faktor által elvégzett precíz kockázatelemzés, mely kiterjed a faktoráló, az adósok és a követelések a minősítésére, egyértelmű támpontot szolgáltathat a feleknek például a felmondásra okot adó körülmények fennállásának vizsgálatához, vagy egy sikertelen behajtás esetére a faktordíj pontos mértékének és jogszerűségének a meghatározásához. Az eljáró közjegyző akkor jár el a kellő alapossággal, ha a faktor által készített kockázatfeltáró nyilatkozatot szintén közjegyzői okiratba foglalja, vagy a közjegyzői okirathoz mellékletként fűzi, vagy legalább a faktort annak meglétéről és az ügylet lehetséges jövőbeli kockázatainak feltérképezéséről nyilatkozatja.
Az ügylet adójogi megítélése szempontjából fontos megjegyezni, hogy a követelés átruházását az ÁFA törvény[91] engedményezésnek tekinti. Ez alapján a követelés faktorálótól a faktorra történő engedményezése, továbbá adós nem teljesítése esetén a visszaengedményezése - névértéktől független - ÁFA törvényen kívüli ügyletnek fog minősülni[92], ezért általános forgalmi adó, a követelés átruházásával kapcsolatban nem fogja a feleket terhelni. Érdekes megfigyelni, hogy a korábbi adójogi szabályozás ezt az ügyletet még tárgyi adómentes szolgáltatásnak tekintette.[93] A követelés átruházásáért járó ellenszolgáltatását, valamint a faktordíjat a jogszabály és a kialakult adózási gyakorlat is finanszírozásnak ügyletnek tekinti, ezáltal, mint pénzügyi szolgáltatás tárgyi ÁFA mentes tevékenység lesz[94]. Fontos azonban megjegyezni, hogy az adójogi szabályozás a követelésbehajtást, ÁFA fize-
- 35/36 -
tési kötelezettséggel terhelt szolgáltatásnak minősíti.[95] A faktoring ügylet adójogi megítélése szempontjából ebben az lesz az irányadó, hogy melyik elem - finanszírozási, vagy a követelésbehajtási - lesz a domináns a szolgáltatásban. Amennyiben a domináns elem nem egyértelműen megállapítható, vagy két elem egyforma arányban van jelen a jogügyletben, úgy a szolgáltatások szétbonthatósága kérdését kell megvizsgálni. A gyakorlat szerint akkor bonthatóak szét a szolgáltatások, ha a finanszírozási elem pontos ellenértéke megjelölésre és elkülönítésre kerül a szerződésben.[96] Természetesen a faktoring adójogi megítélésre vonatkozó tájékoztatás meghaladja a közjegyző hatáskörét, így erre a közjegyzői okirat szerkesztése során nem kell kitérni.
A faktoring szerződés talán a legjobb példa arra, hogy mekkora bizonytalanságot eredményezhet, amikor a jogalkotás évtizedeket vár egy jogintézmény szabályozásával és annak kimunkálását a piacra és a gyakorlatra hagyja. Jelen esetben a bizonytalanságot fokozza az a körülmény is, ha a jogintézmény az angolszász jogterületen fejlődik ki és onnan került átvételre a kontinentális jogrendszerbe (hasonló nehézségekkel szembesülhetett a jogalkotó a trust jogintézményének kodifikálása során). A magyar faktoring szabályozás esetén érdekes megfigyelni azt is, hogy megfordult a jogalkotás iránya is: nem a nemzeti jogrendszerekben szabályozták elsőként és ezt követően születtek meg a nemzetközi szabályok, hanem pont fordítva: előbb a nemzetközi szabályozás jött létre, majd ez szivárgott be az egyes nemzeti jogrendszerekbe.
A jogalkotó az új Ptk. kodifikálásával hatalmas lépést tett a jogterület rendezése irányában, azonban számos kérdés megválaszolatlan maradt. Problémát okoz, hogy a jogalkotó elmulasztotta a faktoringra irányadó közjogi szabályokat az újonnan bevezetett magánjogi szabályokkal összhangba hozni és az, hogy a szabályozás megalkotásánál nem volt tekintettel kellő mértékben a nemzetközi jogforrásokra és az az alapján kialakult gyakorlat valamennyi szegmensére. A faktoringra irányadó mindössze négy szakaszból álló szabályozás nem alkalmas egy ennyire összetett jogviszony lefedésére, a gyakorlatban leginkább elterjedt keretszerződésekről például a törvénykönyv nem is rendelkezik.
A jogalkotó szándéka a szabályozás szűkszavúságával és diszpozitivitásával feltételezhetően az volt, hogy a több évtized alatt kialakult szerteágazó gyakorlat továbbra is kompatibilis maradhasson az új jogszabályi rendelkezésekkel, azonban ezzel hatalmas jogalkalmazási bizonytalanságot teremtett, melynek rendezése a közjegyzői és a bírói gyakorlatra fog maradni.
- 36/37 -
Nagy Zoltán, A faktoring, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2009.
Martinkó Károly, Faktoring A Vállalatfinanszíroás hamupipőkéje, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., 2002.
Papp Tekla, Atipikus szerződések, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019.
Auer Ádám-Balog Balázs-Jenovai Petra-Juhász Ágnes-Papp Tekla-Strihó Krisztina-Szeghő Ágnes, Atipikus szerződések, Opten Informatikai Kft., 2015.
Barta Judit-Fazekas Judit-Harsányi Gyöngyi-Kovács István-Miskolczi Bodnár PéterÚjváriné Antal Edit: Üzleti szerződések, Unió Kiadó 2005.
Opten Kommentár (Opten Informatikai Kft. 2014)
Csátaljay Zsuzsanna, NAGY ÁFA KÉZIKÖNYV I. Belföldi ügyletek ÁFA-ja és számlázása Gyakorlati példák, számlaminták, esettanulmányok, bírósági ítéletek, Vezinfo Kiadó És Tanácsadó Kft., 2017.
Freddy Salinger, Factoring law and practice, Sweet & Maxwell Limited, 1995.
Klaus Bette, Der deutsche Factoring, Markt, Kreditwesen 10/1982
Maria H. R. Bakker-Leora Klapper-Gregory F. Udell, Financing Small and Medium -size Enterprises with Factoring: Global Growth in Factoring - and its Potential in Eastern Europe, World Bank, Warsaw 2004.
Szentiványi Iván, A faktoring és ami mögötte van, Gazdaság és Jog 1/1995.
Petrik Béla, A faktoring ügyletekről, Magyar Jog 2003/1., 8-20.
Gárdos Péter, A faktoring szerződés Polgári Törvénykönyvben történő szabályozásához, Gazdaság és Jog 2010/9-10., 16-23.
Pintér Attila, Faktoring oda és vissza - szerződéstípusok határain túl (avagy a faktoring magánjogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és joggyakorlatban) Iustum Aequum Salutare V. 2009/4. 253-272.
Salamonné dr. Solymosi Ibolya, Két új szerződéstípus - a lízing és a faktoring - a pénz - és hiteljogviszonyok körében, Magyar Jog 2011/1. 1-11.
Pintér Attila, A faktoring-szabályozás új korszaka - A 2009. évi CXX. törvény szövegváltozatainak faktoringgal kapcsolatos hiányosságai, és egy későbbi szabályozás lehetséges alapvonalai, Magyar Jog 2011/2., 107-114.
Papp Tekla, A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében, Céghírnök 2013/10 és 11 12-14., 2013/12. és 2014/1. 11-14., 2014/2.
Nagy Zoltán, A faktoring ügylet egyes szabályozási problémái az új Polgári Törvénykönyvben (https://www.plwp.jdcppke.hu/2020.08.18.)
Gárdos Péter, Faktoring szerződés az új Ptk.-ban, Céghírnök 2014/8 6-11., 2014/9 3-4.
Darázs Lénárd, A faktoring ügylet közigazgatási háttere és hasznossága, Magyar Jogászegylet 14. vándorgyűlése Budapest 2000
Anka Márton Tibor-Anka Tibor-Bodzási Balázs-Leszkoven László-Pomeisl András, Hitelbiztosítékok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016.
- 37/38 -
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (régi Ptk.)
2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.)
1997. évi LXXXV. törvény a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről
1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról (régi Hpt.)
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht)
2013. évi CCXXI. törvény a hitelbiztosítéki nyilvántartásról (Hbnytv.)
2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (ÁFA tv.)
2009. évi CXX. törvény a Polgári Törvénykönyvről
29/2019. (XII. 20.) IM rendelet a közjegyzői ügyvitel szabályairól
1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről
2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről
BH 652.1996
BDT 2006.47
BDT 2006.1313
Győri Ítélőtábla GF.II.20.281/2005.
Szegedi Ítélőtábla GF.I.30.511/2003.
Fővárosi Ítélőtábla 32.G.41.4646/2008/35.
2003/51 Adózási kérdés
http://www.faktoringszovetseg.hu/html/taglista.html
https://www.cib.hu/document/documents/CIB/vallalat/aszf_faktoring_170101_1228.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján) https://www.otpfaktoring.hu/static/otpfaktoring/download/Uzletszabalyzat_20200601.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján)
https://www.mkb.hu/sw/static/file/item_4869.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján) ■
JEGYZETEK
[1] http://www.faktoringszovetseg.hu/html/statisztika.html
[2] Papp Tekla, Atipikus szerződések, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2019.; Auer Ádám-Balog Balázs -Jenovai Petra-Juhász Ágnes-Papp Tekla-Strihó Krisztina-Szeghő Ágnes, Atipikus szerződések, Opten Informatikai Kft., 2015; Papp Tekla, A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében, Céghírnök 2013/10 és 11., 12-14., 2013/12. és 2014/1. 11-14., 2014/2.
[3] Nagy Zoltán, A faktoring, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2009. 20-25. o.
[4] Pintér Attila, Faktoring oda és vissza - szerződéstípusok határain túl (avagy a faktoring magánjogi kérdéseinek vizsgálata a magyar jogban és joggyakorlatban) Iustum Aequum Salutare V. 2009/4. 253. o.
[5] Martinkó Károly, Faktoring A Vállalatfinanszíroás hamupipőkéje, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt., 2002, 68-74. o.
[6] Klaus Bette, Der deutsche Factoring, Markt, Kreditwesen 10/1982 754. o.
[7] Nagy Zoltán i.m. 30.
[8] Nagy Zoltán i.m. 31-32.
[9] 1997. évi LXXXV. törvény a nemzetközi követelés-vételről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről
[10] Petrik Béla, A faktoring ügyletekről, Magyar Jog 2003/1., 2-3. o.
[11] Papp Tekla, Atipikus szerződések, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2019.
[12] 1996. évi CXII. tv. a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (régi Hpt.)
[13] 2013. évi CCXXXVII. tv. a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.)
[14] Régi Hpt. 2. sz. melléklet, Értelmező rendelkezések I. 10.2.b pontja
[15] Hpt. 6. § (1) bek. 60. pont
[16] BH 1997.244, BH 1997.449
[17] Papp Tekla, A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében, Céghírnök 2013/10 és 11., 12-14., 2013/12. és 2014/1. 11-14., 2014/2.
[18] Győri Ítélőtábla GF.II.20.281/2005.
[19] Szegedi Ítélőtábla GF.I.30.511/2003.
[20] Fővárosi Ítélőtábla 32.G.41.4646/2008/35.
[21] Magyar Közlöny 2002. évi 15. szám II. kötet
[22] Pintér Attila, A faktoring-szabályozás új korszaka - A 2009. évi CXX. törvény szövegváltozatainak faktoringgal kapcsolatos hiányosságai, és egy későbbi szabályozás lehetséges alapvonalai, Magyar Jog 2011/2., 110. o.
[23] Maria H. R. Bakker-Leora Klapper-Gregory F. Udell, Financing Small and Medium - size Enterprises with Factoring: Global Growth in Factoring - and its Potential in Eastern Europe, World Bank, Warsaw 2004.
[24] Nagy Zoltán, A faktoring ügylet egyes szabályozási problémái az új Polgári Törvénykönyvben (https://www.plwp.jak.ppke.hu/2020.08.18.)
[25] Ptk. 6:408. §
[26] Pintér Attila, i.m. 253. o.
[27] Freddy Salinger, Factoring law and practice, Sweet & Maxwell Limited, 1995. 24. o.
[28] Auer Ádám-Balog Balázs-Jenovai Petra-Juhász Ágnes-Papp Tekla-Strihó Krisztina-Szeghő Ágnes, i.m.; Nagy Zoltán i.m. 88-91. o.
[29] http://www.faktoringszovetseg.hu/html/taglista.html
[30] https://www.cib.hu/document/documents/CIB/vallalat/aszf_faktoring_170101_1228.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján)
[31] https://www.otpfaktoring.hu/static/otpfaktoring/download/Uzletszabalyzat_20200601.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján)
[32] https://www.mkb.hu/sw/static/file/item_4869.pdf (letöltve: 2020. szeptember 12. napján)
[33] Ptk. 6:405. §
[34] Ptk. 194. § (1)
[35] Hpt. 3. § (1) bek. 1. pont és (3) bek.
[36] Hpt. 98. § (2) bek.
[37] Opten Kommentár (Opten Informatikai Kft. 2014.), III. kötet 470. o.
[38] Petrik i.m. 14. o.
[39] Ptk. 6:215. §
[40] Darázs Lénárd, A faktoring ügylet közigazgatási háttere és hasznossága, Magyar Jogászegylet 14. vándorgyűlése Budapest 2000. 106. o
[41] Petrik i.m. 15. o.
[43] Nagy Zoltán i.m. 149. o
[44] Szentiványi Iván: A faktoring és ami mögötte van, Gazdaság és Jog 1/1995. 10. o.
[45] Barta Judit-Fazekas Judit-Harsányi Gyöngyi-Kovács István-Miskolczi Bodnár Péter-Újváriné Antal Edit: Üzleti szerződések, Unió Kiadó 2005. 395. o.
[46] Ptk. 6:405. §
[47] Ptk. 6:7. §
[48] 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht.) 23/C. § (1) bek.
[49] Hpt. 3. § (3) bek.
[50] Hpt. 6. § (1) bek. 116. pont
[51] 29/2019. (XII. 20.) IM rendelet a közjegyzői ügyvitel szabályairól 3. § (2) bek.
[53] Ptk. 6:197-198. §
[54] Papp Tekla, A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében, Céghírnök 2013/10.
[55] 1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról.
[57] BH 1997.449
[58] Ptk. 6:193. § (3)
[60] Papp Tekla, A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében, Céghírnök 2014/1.
[61] Ktv. 112. §, Vht. 23/C. §
[62] Anka Márton Tibor-Anka Tibor-Bodzási Balázs-Leszkoven László-Pomeisl András, Hitelbiztosítékok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2016., 243-244 o.
[63] Ptk. 6:433. §
[64] Ktv. 142. §
[65] 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről (továbbiakban: Ptké.) 50. § (1) bek.
[66] 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: régi Ptk.) 375. § (4) bek. alapján alkalmazandó 373. § (4) bek.
[67] Anka Márton Tibor-Anka Tibor-Bodzási Balázs-Leszkoven László-Pomeisl András i.m., 101-102. o.
[68] Gárdos Péter, A faktoring szerződés Polgári Törvénykönyvben történő szabályozásához, Gazdaság és Jog 2010/9-10., 20. o.
[69] Ptk. 6:216. §.
[70] Ptk. 6:409. §.
[71] Gárdos Péter, Faktoring szerződés az új Ptk.-ban, Céghírnök 2014/9 4. o.
[72] Ptk. XXV. fejezet.
[73] Petrik i.m. 17. o.
[74] Salamonné i.m. 8. o.
[75] Gárdos Péter i.m. 22. o.
[76] Vht. 23/C § (2) bek., Ktv. 112. § (2) bek.
[78] Ptk. 6:408. § alapján alkalmazandó 6:387. §.
[79] Ptk. 6:406. §.
[80] Ptk. 5:112. §.
[81] Ptk. 5:120. §.
[82] 2013. évi CCXXXVII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.).
[83] Hbnytv. 1. § (1).
[84] Hbnytv. 1. § (2).
[85] Hbnytv. 18. §.
[86] Hbnytv. 16. §.
[87] Hbnytv. 12. §.
[88] Hbnytv. 15. §.
[89] Hbnytv. 9. §.
[91] 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (ÁFA tv.).
[92] ÁFA tv. 13. § (3) bek..
[92] 2003/51 Adózási kérdés.
[94] ÁFA tv. 86. § (1) bek. b)-c) pontok.
[95] ÁFA t. 86. § (1) bek. d) pont második fordulata.
[96] Csátaljay Zsuzsanna, NAGY ÁFA KÉZIKÖNYV I. Belföldi ügyletek ÁFA-ja és számlázása Gyarkorlati példák, számlaminták, esettanulmányok, bírósági ítéletek, Vezinfo Kiadó És Tanácsadó Kft., 2017. 434-437. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
